Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-04 / 80. szám
Ahol népünknek, pártunknak szüksége lesz ránk [ Fodor József; *) Illés Béla: Honfoglalás c. regényének részlete. Fiiéikor a hadseregtábor- nők rövid feLköszontőt mondott a szovjet népre, a szovjet hadseregre, minden szabadságért harcoló népre és minden becsületesen dolgozó emberre. A poharak összekoccantak. Bálint egy pohár vodkát hajtott fel. Néhány perc múlva kiment az utcára. Mikor felállt, egy másik asztalnál is felemelkedett két vendég, — akikét ő a nagy füstön át nem látott vagy nagy izgalmában nem ismert meg: Pásztor Gyula és Drávái József. Mikor Bálint kiment, ők utániamenték. —' Erőt, egészséget, őrnagy elvtársi — Boldog 'új esztendőt, fiúk. Gyönyörű tiszta, csendes éjszaka volt. A havasás már tízóra tájt véget ért és a szél elült, de az ég még teld volt felhőfoszlányokkal. A hold átvilágította a felhőket és úgy látszott, hogy a házak vastag, tiszta hótakarójára a felihők sugározzák a halvány, ezüstszínű, hideg fényt. A város biztonságát őrző vadászgépeik magasan a felhők fölött keringtek, motorjaik zúgása alig volt erősebb a légyzümmögésnél. A három magyar perceken át szótlanul lépdelt a magyar nép felszabadításáért harcoló Szovjet Hadsereg ha- diszállósául szolgáló, kis, magyar város egyik néma utcáján. Csizmás lábaik alatt recsegett a hó. — Meddig maradtok Jászapátiban? — szólalt meg Bálint. — Hajnalban visszarepülünk Munkácsra. Onnét — pár nap múlva — tizennyolc- ezred magunkkal Debrecenbe megyünk. Tjulpanov és Da- videnko, Kovács Mórlton és Gyenei százados már állítják össze a zászlóaljakat., Kérésemre a vezérőrnagy megígérte, hogy kikölcsönzi nekünk Móczár Anna elvtársnőt. Ha Annát megkapjuk, sokkal nyugodtabbak leszünk! Bálint miikor azt a szóit hallotta, hogy tizennyolcezer — tovább már nem tudott figyelni. Hallotta Pásztor nyugodt, mély hangját, — de egészen mást látott: tízezer, százezer, millió magyart. — nyolcezer magyar jön haza — folytatta Pásztor. — De rövidesen két-három annyi jön, mert szükség van rájuk, — sok munka vár ránk. — Bn holnap, azaz. már ma Budapest felé indulók. — mondotta Bálint. A három magyar jóidéig ismét némáin rótta az utcát. Egy-egy rosszul elfüggönyöÉK SÁNDOR: HÖSÖK TERE, 1945. Végre, végre -szabad magyarokat. Felsóh-ajtott. Mélyen- megkönnyebbülve. — íme: elküldötték őket, hogy pusztítsák el a szabadságot lés most hazajönnek — felépíteni a szabadságot. — Egyelőre csak tizenzött ablakon ált, keskeny fénycslkdk estek az út havára. — Na, Gyula, múlik az idő? — Múlik. 71./ indketten ugyanarra gon- doltak: még csak másfél esztendeje annak, hogy először sétáltak egymás mellett, egy hadifogolytáborban, a tálbor drótkerítéssel körülvett udvarán, valahol, nem mesz- szi a Volgáitól... — Másfél év! — gondolta nagyot sóhajtva Bálint. — Azóta két és félezer kilométert tettünk meg és .— a történelem óráján mérve — száznál több esztendőt éltünk. Pásztor akkor valami, jogtalanul szerzett krumpliról, vaigy íkrumplilevesről beszélt — ma tizenöt—húsz, — vagy még többezer magyar sorsa van a kezében. Akkor kőt gyermeke jövőjének gondja gyötörte, ma felelősséget érez az egész magyar nép jövendőjéért. Másfél év... — Akkor lehetetlennek tartottam mindazt, amit a kopasz őrnagy jövendölt és ami azóta pontosan, magyen pontosan -valóravált — gondolta Pásztor. — Ma már tudom, tapasztalatból, tudom, hogy a mi számunkra nincs lehetetlenség ... — így hót ismét elválunk. Gyula! — szólalt meg hosz- szú, hosszú hallgatás után Bálint. — Hol fogunk újból találkozni? — A munkácsi Csillagot az őrnagy elvtórs jelölte' ki. — Odarendelt, ott jelentkeztem. Kérem, hogy most is maga mondja meg, hol találkozzunk? A három pár nehéz csizma alatt -hangosan recsegett a -hó. — Tudod mit, Gyula? Az újesztendő tiszteletére fogadjuk meg, hogy mindenütt találkozni fogunk, ahol népünknek, pártunknak szüksége lesz ránk. — Megfogadom! — felelte nagyon hangosan Pásztor. — En is ott leszek! — szólalt mag Drávái, aki eddig a távoli múltban és a messzi jövőben fürkésző gondolataiba merülve, némán lépdelt két testvére mellett. Nyírfa leng sírjuk fölött, Lágy szélütem, Aludjatok Csendesen. Aludjatok — A nagy élet ellobog. Hol a Don robog, Onnau jöttek ők, Hol a Volga ragyog — A halálba menők. Adj nekik, magyar rög, Lágy pihenőt. Hisz kart érted emeltek E seregek Érted aludt ki szívük, A hős meleg. Édes furcsa daluk ajkukon Többé nem- remeg. Onnan jöttek, messziről S amerre a had haladt, Futott előttük az éj — S elhulltak a harc alatt. Elhulltak: s hosszú a haliál, És az élet egy pillanat. Szergej, Iván, Nikoláj, Ott pihennek csendesen, A földért, meghaltak ők, Amely nekik idegen. Légy hozzájuk jó, anyaföld, Es jó apjuk, Istenem! Méla, furcsa daluk nem [remeg Többé ajkukon. És nem mennek, ha megy [a sereg, Hazafelé az úton, Hiába várja honi meleg. A Dnyeszter, a Volga, Don. Hiába várja honi meleg, Mert elnyelte a halál — De áldott emlékű a sereg, Mely a szabadságért kiáll. Kik meghaltak e rögökért, Onts értük könnyet, mint [ők a vért! Itt alusznak, íme, sorba [lent, A jó parancsteljesítők. Mint a néma, hű jóakarat, Ügy jöttek, menteni ők. Sírjukat őrizze kegyelet, Emléküket az idők. aáaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaíalaaaaaaaaaáaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaah lljikor a háború kitört, Bakó Mihály még otthon lrj- lakott a falujában. Napszámba járt, miként egész életében. Felesége volt és három gyermeke, kicsinyek, a harmadik még szopós. A Deák János nagygazda házában bérelték az egyik szobát. A konyhát és a negyedholdas kertet is használhatták. A gazda künn lakott a tanyáján, a másik szobáját lezárta. Bakóné nem sok, hasznát vette a kertnek, mert szüntelenül a gyermekeivel kellett bajlódnia. Csinosképű, kövér és lompos asszony volt, azt mondták róla a szomszédok, hogy piszkos. A szobát, konyhát, udvart nem tartotta rendben, azt is mondták, hogy lusta. A gyerekeknek ebédre néha csak lekvároskenyeret adott, emiatt meg azt vélték, hogy léha, ha van pár pengője, azt elpazarolja, olyankor zabáinak, aztán jön az éhkopp. Ugyancsak a szomszédok Bakóról azt állították, hagy nagy kommunista. Mert, hogy mindig keveselte a napszámot. A háború közepetáján Bakó már fenn dolgozott Pesten. Szenet hordott a Józsefvárosi pályaudvaron. Kéthetenként, vasárnapra hazautazott a családjához. Egyszer aztán megkezdődtek a nagy bombázások. Otthon kérdezgették tőle, hogy nem fél-e Pesten, a pályaudvaron, a legveszedelmesebb helyen. Szótlan ember volt, még a vállán sem rándított, egyszer felelt csak, így: — Mindegy a szegényembernek, hogy hol van, úgy sem bújhat el. A felesége néha rá akarta beszélmi, hogy maradjon otthon, akad munka a faluban is, majd csak megélnek. Egy vasárnap délelőtt a gazda kocsival bejött a tanyáról. Otthon találta Bakót. Beszélgetés közben, mialatt csak a gazda beszélt, megkérdezte tőle: — Aztán mit mondanák Pesten, ki győz majd a háborúban? Bakó felelt. — Akárki győz, nekem meg a családomnak már nem lehet rosszabb sorunk. — Nono! — hökkent meg a gazda, aztán másra terelte a szót. Hogy mikor lesz már készen a ház, mert 5 visszaköltözik a faluba s a felesére meg a lánya nem akarnak ilyen nagy családot maguk körül. Bakó nemsokára engedett a felesége kérlelésének és otthon maradt. Attól kezdve még szűkösebben éltek, mert a gazdák igen kevés napszámot fizettek. Azt mondták. hony többet nem bír e1 a jövedelem, mert alacsony a termények ára. Meg azután munka sem akadt mindennapra. Beszéltek a Bakó-családról a faluban. Hogy nem kellene a gyerekeknek olyan maszatosáknák lenviök, meg olyan ron,gyokban csavarogniok. Az volt. a vélemény, hogy Bakó nem jár eléggé munka után. Meg hogy nem kellett volna otthagynia a pesti jó állást, mi f’lti art a nyomorúságos életét? Császárné a^t olvasta az újságban, agy igen okos cikkben, hogy a parasztasszony -»v nmn tudnak gazdaságosam bánni az a-yaggal és nem értenek a főzéshez. Azért is olyan silány hát a Bakóék gyerekeinek a kosztja Császár István, a nyólcvavholdas gazda, ha már Bakóékról esett szó, kiielevte'te, hogy ő írígvli az olyan embert, mint Bakó Mihály. Az olyannávan a legjobb dolga. Mert eszimint más, aztán nincs semmi gondja, nem ő fizeti a nany adót. A háború vége félé elvitték Bakót katonának. Mivelhogy az egyik lábára bicegett, csak munkaszolgálatra Pestre kellett bevonulnia, de onnan csakhamar elhurcolNAGY LAJOS A fold ták Dunántúlra. Akkor már a Tiszához ért az orosz Vörös Hadsereg. Bakó az induláskor még küldhetett egy földijével üzenetet, de levelet már nem írhatott, elszakadt a családjától. Éppen akikor épült fel a házuk. A pesti napszámból félrerakosgatott Bakó egy kis pénzt, azt is meg kéllett éhezni, építési kölcsönt is vett fel, jótálU érte a sógora, így készülhetett él a ház. Négy ezernyolcszáz pengőbe került, a fáim déli szélén állt egy kis buckán, már csaknem kívül a falun, mint egy magányos őrház. AZ asszony a gyerekekkel beköltözött a házába, amely akkora volt, hogy éppen csak elfértek benne. Bakót egyre messzebb vonultatták nyugaton a pa- rancsolói. Szakadatlan menetelés, megtelepedés, . majd újraindulás volt a szolgálata. Éhesen, fázva, tompa kimerültségben bicegett, semmit nem értett abból, ami véle történt. Csak azt sejtette homályosan, hogy az urak dolga nem áll valami jól. Ezt bánmi sehagysev tudta, nem is akarta. A bajtársai néha halkan beszéltek. Szavaikon nem lehetett eligazodni. Mert némelyik búnak eresztette fejét, más meg bizakodott, de nem lehetett tudni, miben. A tisztek időnként leckét adtak nekik, hogy nemsokára megállnak, aztán majd visszafordulnak. Hogy kitérik az oroszokat az országból és meglakolnak mindazok, akik otthon maradtak. Egy bajtársa mellette dörmogött: — Ha kiverhetik, akkor meg miért eresztették be őket? Bakóból kiszaladt a jóváhagyás. — Az! Az oroszok már Németország felé jártak. Bakó csapatát mind messzebb vitték Nyugatra. Arról is hallott Bakó, hogy dunamen+i falujába már régen bevonult a Vörös Hadsereg. Arról azonban nem értesült, hogy a falu környékén harc folyt. Néhány ágyulövedék a falut is érte. Egy ilyen lövedék éppen az ő házát találta el. A gyerekek elcsatansoltak a háztól, d, 'az asszony éppen a konyhában főzött, őt mere1 te a robbanás. A gyerekeket Bakó bátyja vette magához ugyancsak napszámos, éppen olyan szegény, mim ma-a Bakó Mihály. Az asszonyt eltemették és az érzékenyebb szomszédok, már mint a nők, -meg is siratták. Beszéltek aztán a szegény árvákról, meg a szerencsétlen asszonyról. Kellet, nekik a ház? Várhattak veim-> még a beköltözéssel tavaszig, akkorra majd csaK vége lesz ennek ■ a bozzasz*ó háborúnak. De hát az a gososz Deák János is üz*e őket. Bakó Mihályról a falubeliek semmit nem tudtak, ő sem kapott hírt. hazulról. A felesig'’ haláláról csak akkor értesült, amikor hónapokkal a háború vége után úrban volt hazafelé. A faluiához nem messze fekvő egyik állomáson át ke1 lett. szállnia a helyiérdeküre. Ott találkozott Csernyák Ferenccel. — Te vagy az, Miska? — így toppant eléje Csernyák. — A.lig ismertelek meg, ágú mepsoványodtál. Kezeltek, Csernyák kertelés nélkül tért a tárgyra. — Aztán tudod-e hogy az asszony meghalt? Bakó csak nézett Csernyákra a szürke szemével. Nem kérdezett semmit. Csernyák magától mondta azután tovább. Hogy ágyúlövés érte a házat. Nem szenvedett az asszony, azonnal vége lett. Amikor Csernyák elhallgatott, Bakó még bámult maga elé, majd ezt kérdezte. — A gyerekek? Csernyák felélt: — A gyerekek a bátyádnál vannak. Aztán együtt szálltak fel a vonatra, Csernyák is hazafelé tartott. Egymással szemben ültek a padokon, többé ezekről a dolgokról nem esett szó. Csernyák arról beszélt, hogy mi történt a faluban. Azt is elmondta, hogy földosztás volt, de hát abból Bakó Mihály, kimaradt, mert hogy nem volt idehaza. A vonat zakatolt, Bakó hallgatott, kinézett a földekre, hogy mit hagyom, műveltek meg. Poros fekete dohányból cigarettát sodort és rágyújtott. Nem kérdezett semmit. Kimaradt! Egy kicsit eltűnődött ezen. Nem tudta elképzelni, hogyan ne maradt volna ki, még ha itthon is lett volna. Mint,ha más emberfajta lenne az akinek földje van. Van a Császár Istvánnak, a Deák Jánosnak, de Bakónak egynek sem volt soha. A bátyád kapott ám nyolc holdat — szólalt meg egyszer Csernyák, mert hogy ezt közölni eddig el is felejtette. — Nyolcat? — Annyit. Csak jóval azután mosolygott kissé Bakó. — Majd eljárok hozzá napszámba. A háza rommá lett, a bátyjához állított hát be Bakó. Vacsorára meg szállásra. Megcsókolta a gyerekeit. Ajándékot nem hozott. Ahelyett is csak megsimogatta á gyerekek fejét. Éhesen, egy fillér nélkül érkezett meg. Krumpli hajában volt a vacsora. Másnap korán elindult munkát keresni, de munka nem akadt. Megtörtént ez máskor is, régen, majd akad. Elüldögélt azután otthon. Az egyik gtjere^é* a térdére vette és lovagoltatta. A legkisebbiknek megcsiklandozta a nyakát, hogy nevessen egy kicsit. Délben beállított hozzá Czomboly Pál. — Aggyisten, Miska! — köszöntötte. És leült. Pipát vett elő. — Hol mindenfelé jár Iá1?'— kérdezte. — Azt hittük már, hogy haza sem jössz többé. így hát a földosztásból kimaradtál, mi? Bakó bólintott. Hogy úgy igaz. — Hát idehallgass! — kezdte kis szünet után Czomboly. — Vannak mindenféle fö'digénylö bizottságok. Nálunk is van a fVvba-i Nemien vagyunk benne, én is tagja vagyaik. Azért kerestelek mos* fel. hogy megmondjam, kapsz földet. Nem igényeltél, nem jelentette be senki a nevedet, már azt is beszélték, hogy elpusztultál a háborúban. De hát meajött^l, két, hét előtt meghalt a Jász András, azután nem maradt senki, így az ő tíz holdja fölszabadul Ezt mos' megkav-d te. Bakó Mihály addig a földre nézett és most sem emelte föl tekintetét. Kóválygott, az esze, a baitársak suttogásai, a tisztek fenyegetőzései foro-faik benne. De olyan barátsággal nézett rá ez a Czomboly. — No! — biztatta szóval is Czomboly. — Csak nem utasítod vissza? — Köszönöm — mondta egyszerűen Bakó Mihály. És szeméből most először csurra/nt ki két könnycsepp az asszonyért.
