Szolnok Megyei Néplap, 1958. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-29 / 100. szám

2

SZOLNOK MEG VE! 'NE FLAP

1958. \jprilis 29.

Ä

mmiídá tüideiedíe

</ !.4 lakosság igén^ciock jobb kícíí*gUé»?ért

1886 május elsején történt Chicagóban, hogy munkások vonultak a város utcáin* tüntettek az embertelen kizsákmányolás, a tizenhat-órás munkaidő, a nyomorúságos munka és lakhelyek miatt. Követelték az emberibb életet, a jobb megélhetést, a magasabb béreket. Egyszercsak egy bomba robbant az utcán, s erre a rendőrség, — mint egy jelre várva — ráróhant a tüntetőkre. Megkezdődött a vérengzés. Chieágó utcáin munkások vére folyt, azoké, akik a Világ valamely tájáról azért vándoroltak Amerikába, hógy őtt talán jobb lesz ä megélhetés, s nagyobb a szabadság. A bevándorolt franciák, olaszok, románok, magyarok, svédek, oroszok, kínaiak, németek ott feküdtek hálva ä négerek és á született amerikaiak mellett.

Az 1886 május 1-i Chicágói ését árra figyelmeztette a munkásokát legyenek azok angolok, svédek, németek, vagy magyarok, hogy az érdekeik közösek, össze kell fog- niok, mért a tőkések azok egyformán könyörtelenek velük szembén.

É2 a gondolát hatotta át a II. Intérnaciöhálé alakuló kongresszusát, amikor 1889- bén a francia küldött javaslatára úgy’ határozott, hogy minden év májusának első napját á világ proletariátusának háréos ünnepévé avatja. Az első ilyen alkatóm lesz 18§Ö május 1.

A kongresszus határozata kimondta:

„Egy bizonyos időpontban nagy nemzetközi tüntetést kell szervésni, mégpedig olymódon, hogy egyidejűleg minden országban és minden városban a meghatározott napon a munkások követelik a hivatalos szervektől (hatóságoktól,I á napi 8 órai munkaidő bevezetését és a párizsi nemzetközi kongresszus többi határozatának megvalósítását.

Tekintettel árrá a tényre, hogy az Amerikai Munkás- szövetség 1888 decemberében St Louis-ban megtartott kongresszusa már elhatározta cr">i ilyen tüntetés rendezését, 1899, május 1-én, ezt az időpontot fogadjuk él a nemzetközi tüntetés napjául.”

A tőkéseknek mér a hatá- i ó/.atot követő évben meg kellett tanulniok a világon mindenütt, hogy ha az amerikai

Minden nemzet igaz fia,

Ki jót akar, ünnepel ma

Megmutatjuk a világnak

Győzni kell az igazságnak.

Éljen a munkásszövetség,

Éljen a munkásság!

A munkásság emlékezeté* bői és naptárából már nem lehetett többé kitörölni május elsejét. Elérkezett 1919. A Tanácsköztársaság alatt a magyar proletariátus — először a történelemben, — szabadon ünnepelte május elsejét. Per* sze nem csak ünnepelt, hanem fegyvert is fogott. Fegyvert fogott, mert a hazái és nemzetközi reakció nem nézte tétlenül, hogy — nálunk, is mint Szovjet-oroszországbáh — proletár hatalom van. Megtámadták Magyarországot. A ceglédi laktanya katonái á frontra indullak, így .ünnepelték” május elsejét.

A munkás és katonái tanács képviselője így búasúz- tatta őket:

„Május elseje a természet Hinnepe, most a harc útját mutatja. Mielőtt elhagynátok Ceglédet, szeretném odavésni minden egyes proletár léikébe azt az egy szót, amelyen kívül ne ismerjen mást: Élőre! Vörös Katonák: Előre!”'

'■Veszélyben volt a proletár haza, s ezért a Forradalmi Kormánytanács még május elsején kimondta, hogy a dolgozók hazája veszélyben van és az egész munkásosztályt mozgósítani kell a haza védelmére. A május elsejei határozat alapján néhány nap alatt csupán Budapesten csak nem százezer munkás jelentkezett a Vörös Hadseregbe.

A magyar és nemzetközi burzsoázia gondoskodott” arrólj hogv a proletáriátus egészen 1945-'’-" ne ünnepelhesse ..góndnélkiil” szenvedés és üldözés nélkül május elsejét.

Végre elérkezett 1945. A 23 éves ellenforradalom után most már szabadon ünnepelhettük a munka ünnepét. Ünnepeltük a felszabadító szovjet hadseregei, ünnepeltük a Duna-Tisza közén és a Ti- szán-túlon a földosztást.

1945. után hazánkban új értelmet kapott május elseje. Azóta a felszabadult munkásosztály, az emberi haladás élvonalában menetelő dolgozók, a béke megőrzéséért és a szocializmus építéséért harműnkások tüntetését a rendőrség • vérbe is fojtotta, az egész világ munkásságának összefogott erejével még ök- serh szállhatnak sikerrel szemben.

Valósággá lett, amit Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban megjósoltak, s amit Engels a Kommunista Kiáltvány 1890 május elsején megjelenő új kiadásának előszavaként írt „Világ proletárjai egyesüljetek!” Amikor immár negyvenkét esztendeje. . a szavakat világgá kiáltottuk, csak kevés hang válaszolt ... amikor e sorokat írom, az európai és amerikai proletáriátus első ízben seregszemlét tart mozgósított csapatain egységes hadseregként mozgósítva egy zászló alatt és egy közelebbi cél érdekében ... És a mai nap látványa az egész világ tőkéseinek és földesúrainak megmutatja, hogy manapság a világ proletárjai valóban egyesültek!”

A magyar proletariátus 1890 május 1. óta ott menetel a többiekkel egy sorban, tanú- bizonyságot adva öntudatáról, hitet téve a világproletár- jái iránti testvéri együttérzéséről. Hatalmas tömeg, több, mint 60.000 fővárosi munkás és munkásnö, öregek és fíata- tálok vonultak fel a vöröszászló alatt 1890 május 1-én. Soha addig a főváros nem látott ekkora tüntető tömegei.

Az urakat hisztérikus félelem fogta el. Az utána kővetkező évékben, amikor közeledett a május elseje már az urak rendőrsége, csendőrsége és katonasága készenlétben állt, högy lecsapjon a munkásokra, ha azok mégis csoportokban verődnének május elsején.

De minden fenyegetés és üldözés hiába valónak bizonyult. Sőt a budapesti munkásság mellé mindinkább felsorakoztak a vidéki városok dolgozói is,

■1892 május elsején Hódmezővásárhelyen hatalmas tüntetés-volt. A tüntetők kis Versikét is terjesztettek, amelyet a „Kossuth Lajos azt üzente’ dallamára énekeltek. A vers- első és utolsó szakasza a'gy hangzott:

indulj munkás tüntetésre, Május hónap elsejére; Nemzetközi munkásünnep, minden munkás üli ezt meg Éljen a munkásszövetség, Éljen a munkásság

coló nép ünnepévé változott. S hä ünneplés közben éreztünk is a szánkban keserű ízeket, ha az ünnepi örömökben ürömök is vegyültek —, volt mit ünnepelnünk, van mire büszkélkednünk.

Levertük az ellenforradalmat, mely megakarta szüntetni a „vörös május elsejéket”. S 1957 május elsején Budapesten a Hősök Terén több, mint egy félmillió ember vonult fel, hitet téve a forradalmi munkás-paraszt kormány mellett. A tavalyi május elseje a szocializmus magyar erőinek a seregszemléje Volt. Népünk kifejezte, hogy szocializmust akar építeni, hogy a szocialista tábor elszakíthatatlan része.

1958 május elsején a szocialista tábor dolgozói kifejezésre juttatják pfolétáriiiter- nacionalista összefogásukat. 4 _ A május elsejék nem ésak] a' szép tavaszi, derűs napok-í rá, hanem a harcos összéfo-J gásra, a kiöntött munkás vér- ] ré is emlékeztetnek.

Fényképalbumot küldenek a ceglédiek N. Sz. Hruscsovnok

A szovjet párt- és kormányküldöttség magyal-országi látogatása során rendezett ceglédi nagygyűlésen a helyi fotószakkőr tagjai sZámo3 fényképen örökítették meg a ceglédi dolgozók találkozását N. Sz. flruscsowal és a küldöttség többi tagjával. A ceglédi városi tanács a száz legszebb fényképből albumot állított össze és azt a ceglédi lakosság szerété lenek és hálájának jeléül rövidesen elküldi Moszkvába. (MTI)

a lakosság részére nélkülÉ-"1 keletien apró szükségleti cilA kék gyártása a ktsz-ek első- rendű feladata.

A hozzászólások után 3 küldöttek megválasztották a Szolnok megyei K1SZÖV választmányát és a kisioari szövetkezetek országos küldöttgyűlésének delegáltjait. — Majd a munkaversenyfi^n kitűntek jutalmazására került sor.

Kiváló eredményeiért várV dorzászlót és 8 ezer forint jutalmat kapott a Szolnoki Bőripari ktsz, oklevelet és 3 pzer forintot a törökszentmihUósi Építőipari _ ktsz, oklm’-’-t a karcagi Építőipari ktsz. ~ Ugyanakkor a jubileumi év keretén belül díszoklevelet kapott hét ktsz elnök, akik: már tíz évé vannak a szövetkezeti mozgalomban. Kiemci- kedö munkájukért a „Kisipart Szövetkezet Kiváló Dolgozója” jelvényt kaptak: Csák József, a szolnoki Bőripari ktsz, Kovács István, a jászberényi Cipész ktsz, Törös Sándor a kisújszállási Láb- beltkészítő ktsz, és Weitner László jászjákóhalmai Cipész ktsz dolgozói.

— A kétnapos tanácskozás vasárnap a késő délutáni órákba fi ért Végét.

Nehru tárgyalásra szólítja fel a világ vezetőit

Uj Delhi (Uj Kína). Nehru indiai miniszteremök pénte ken beszédet mondott Kéraia állam Allepej városában rendezett nagygyűlésen, ahol újabb felhívást intézett a világ vezetőihez, hogy legmagasabb szintű értekezleten törekedjenek a világbéke megvalósítására..

„Ideje, hogy a világ vezetői félelem nélkül tárgyalni üljenek le egymással és bizonyos megegyezésre jussának.

Nem kételkedem abban, hogy az ilyen értekezlet pozitív eredményeket hoz, ha a világ- nfoblérnákát jóhiszeműen és félelem nélkül igyekeznék megközelíteni” — mondotta Néhfu. Aki a következőkben rámutatott, hogy a „világ sorsa egyetlen gyenge szálán függ”. A világ a háború és a béke szörnyű problémájává1 néz szembe és bárminő helytelen lépés háborúra vezethet. (MTI)

A Szovjetunióban nyolcmillió dolgozó áll át rövidebb munkanapra

Moszkva (TASZSZ). A. Go- Vegljad, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő munka- és bérügyi bizottság első elnökhelyettese, kijelentette, hogy ez év régéig a Szovjetunióban mintegy nyolcmillió munkás, mérnök és technikus áll át a hat-, illetve hétórás munkanapra. Az átállítás elsősorban a nehéziparban történik meg. A munkaidő csökkentésével nem fog csökkenni a kereset, hanem tovább emelkedik. A donyeci szénmedence bánya- és kohóipart vállalataiban, ahol a rö- videbb munkanapot már bevezették, a bányászok keresete nemhogy csökkent volna, hanem 20—25 százalékkal emelkedett. (MTI)

Május 8-án döntenek a nyugat-németországi atom-népszavazásról

Bonn (DPA). A Vyuganempt- országi szociáldemokrata Párt sajtószolgálatának szombat esti jelentése szerint a párt mielőbb döntést szeretne kiprovokáinl aa atomfegyverkezés ellen benyújtott népszavazási törvénytervezet ügyében. A törvénytervezet második olvasásban május í-án vagy »-én kerül a parlament elé, (MTI).

A.

TOLSZTOJ

rQaim m

hifiéi ée/úü/fa

«Tiniii'rmiWFiTrfnTrwwFWFTFTTnrrwnrrrTnö’iTmrw

S*

Móhdjá csak, Wolf nem tévedünk mi?

— Az emberi ész véges — felelte Wolf. — De gyakorlatilag még mindig okosabb rábízni magunkat, finnt kételkedni benaie. Meg aztán, ha a végén semmit sem találunk es kiderül, hogy Garinnak nincsenek is ilyen pokoli tervei, s az egész csak a mi rögeszménk, annál ,iobb. A kötelességünkét mindenesetre teljesítettük.

A pincéi- tojásrántottát hozott és két korsó sört. Megjelent a vendéglős is, egy vérmes arcú, pocakos ember.

— Jő reggelt, urálin! — köszöntötte őket. Sípolva lélegzett, mint az asztmások. Aggódó arccal várt, míg vendégei Csillapítják étvágyukat, azután kinyújtotta kezét a völgy felé, amely még kékes fényben úszott és csillogott a harmattól: <— Húsz éve nézem ezt a völgyet... A dolog vége felé közeledik, ezt én mondom önöknek, kedves uraim.:. Láttam a mozgósítást. Ott, azon az úton vonultak él a csapatok. Micsoda nagyszerű német katonák voltak! (Mint valami rugó pattant a feje fölé kövér mutatóujja.) Csupa Siegfried, ugyanazok, akikről Tacitus írt: hatalmak, félelmetes harcosok, szárnyas sisakban; Főár, még két korsó sört az uraknak.: 1 Tizennégyben ezék'a siégfriedek elindultak, hogy meghódítsák a vrágó*. Csak épp hogy pajzsuk nem volt — bizonyára ismerik a régi germánok szokását! vad csatakiáltással rohantak harcba, és hogy a hangjuk félelmetesebb le- egyéh, szájukhoz emelték pajzsukat.: -. Hát kérem, én láttam a mi huszárainkat, úgy megülték a lovat, mintha hozzá 1 ették volna nőve... No és mi történt, kérem? Talán elfelejtettük, hogy kell meghalni a véres ütközetben? Láttám, amikor visszajöttek a csapatok. Azok a lovasok ugyanúgy ültek a nyeregben, mint amikor harcba indultak... Az ám, a kutyafáját! A németeket nem a Csatatéren verték meg. Orvul döfték le őket tőrrel, odahaza, a tűzhely mellett, az ágyban ..:

A vendéglős kidülledt szemmel mérte végig vendé-* gélt, aztán a romok felé fordult. Arca bíborvörös lett. Lassan kihúzott zsebéből egy köt,eg levelezőlapot, s tenyeréhez csapkodta;

— Hiszen önök jártak a városban. Kérdem öröktől; láttak-e akár csak egyetlen németet is, aki öt és fél lábnál magasabb termetű lett volna? És bizonyára találkoztak ezekkel a proletárokkal, amikor hazatértek a gyárakból. Hallották-e, hogy akár csak egyetlen egynek is lett volna bátorsága hangosan kimondani ezt a szót: „Deutschland”. Ehelyett ezek a proletárok a szocializmusról pusmognak a sörös korsó mellett;

A vendéglős mo6t ügyes mozdulattal az asztalra dobta áb levelezőlap-csomagot* úgy hogy az legyezőszerűen nyílt szít;.; A levelezőlapokon a csontváz fényképe volt látható -— semmi más, csak a csontváz meg szárnyas sisakban díszelgő germán, a csontváz és mellette egy tizen- négyes katona, teljes felszereléssel.

— Huszonöt pfennig darabja, két márka ötven tu-1 catja — közölte a vendéglős gőgös büszkeséggel. — Olcsóbban sehol sem kapják meg, ez még jó békebeli munka, színes fénykép, a szemekben fólia-betét van, ez felejthetetlen hatást tesz... És azt hiszik talán, hogy ezek a gyáva burzsoák, vagy ezek az öt és fél láb magas prolik vásárolják a levelezőlapjaimat? Nyavalyát.51 Azt mondják, ha még Karl Liebknechtet fényképeztem volna le a csontvázzal.. 5

Megint elöntötte a vér. aztán egyszerre felnevetett;

•— Várjanak csak... ! Főúr, tegyen a mi eredeti borítékjainkba egy-egy tucat levelezőlapot az uraknak .; -. Hja. leleményesnek kell lenni.:. Mindjárt megmutatom önöknek a szabadalmamat... Százával fogja őzt eladni a vendéglőm.!'; Lépést tartok a kórral, ős mégjsem engedek az elveimből -.;.

A vendéglős eltávozott és csakhamar egy exivardó- bo-zra emlékeztető kis ladikéval tért vissza. A ládika tetején ugyancsak a csontváz fába égetett képmása ékeskedett.

— Nem óhajtják kipróbálni? Ugyanolyan jól működik, mint katódcsővel. — Gyorsan beillesztette a. Vezetékei és a fejhallgatókat, s bekapcsolta a rádiót az asztal alatt felszerelt konnektorba. —- Három márka hetvenötbe kerül, persze, fejhallgató nélkül. — Átnyújtotta a fejhallgatót Hlinovnak. — Hallathatja rajta Berlint, Hamburger, sőt Párizst is. ha öröme telik benne. Mindjárt összekötöm a kölni székesegyházzal, éppen mise van, hallgathatja az orgonát, ez valami óriási:.: Fordítsa balra azt a forgatókárt... Mi az, valami baj ván? Ügy látszik, az az átkozott Stufer megint zavarja az adást. Mi?

— Ki zavarja az adást? — kérdezte Wolf a készülék fölé hajolva.

^ Stufer, egy tönkrement írógépgyáros. Részeges

fickó, és amellett őrült is.;. Két évvel ezelőtt rádióállomást állított fe a villájában. Aztán csődbe jutott. De nemrégiben megint működni kezdett a rádióadója..,.

Hlinov letette á fejhallgatót. A szeme furcsán csillogott.

— Wolf, fizessünk és menjünk.

Néhány perc múlva, amikor Végre megszabadultak a bőbeszédű vendéglőstől és kiléptek a vendéglő kertjének kapuján, Hlinov teljes erőből megszorította Wolf keiét:

— Gafint hallottam:;. Megismertem a hangját;..

68.

Ugyanezen a reggelen, égj* órává! élőbb, á domb nyugati lejtőjén épült Stufer-villa félhomályban derengő ebédlőjének asztalánál ott ült Stufér és láthatatlan partnerével társalgott. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy ez az egyoldalú társalgás csak összefüggéstelen mondatfoezlanyokból és szitkozódó szavakból állott. A hamuval téleszórt asztalon üres borosüvegek és szivarvégek között ott hevert Stufér gallérja és nyakkendője is. Stufer ingre és gatyám vetkőzve ült az asztalánál, lüttyedt mellét vakarta, tekintetét a hatalmas vascsillár egyetlen égő villanykörtéjére meresztette, s igyekezve visszatartani a csuklást és böfögést, düfinyögve és a legválogatottabb szavakkal szidta a részeg emlékezetében felmerülő emberi alakokat.

Hetet ütött az ebédlő faliórája, ünnepélyesen, mintha toronyórának képzelné magát. Csaknem ugyanekkor egy berobogó gépkocsi zúgása hallatszott a kapu előtt. Garin lépett be az ebédlőbe. Egész lényét átjárta a friss reggeli szél, arca csúfondáros volt, fogai villogtak, bőrsapkája a tarkójára csapva:

— Már megint kófhelykedett egész éjjel?

Stufet rástmditött térben forgó szemétéi. Tetszett neki ez a Garin. Bőkezűen fizetett mifidénéít. Ném alkudozott, amikor a nyári hónapokra kibérelte a Villát, a borospincével együtt — s emellett megengedte Stúíer- nek, hogy nyakára hágjon a rajnai óboroknak, a francia pezsgőknek és likőröknek. Stufernek sejtelme sem volt róla, mivel foglalkozik ez az ember, az ördög tudja, úgy látszik, spekuláns. De szidta, mint a bokrot az amerikaiakat. akik két évvel ezelőtt tönkjétették Stufert, megvetően beszélt a kormányról, az embereket periig általában csőcseléknek nevezte — Stufernek ez is nagyon tetszett. Aztán meg az új bérlő olyan finom falatokat hozott haza autóján, amelyektől Stufernek még a legjobb időkben is Csurgóit a nyála: drága strássbufgi pástétomokat, orosz kaviárt és ífiyefieeknek való eamem- bert-sajtot, amelyen csak úgy nyüzsögték ä fehér kukacok. Az embernek egyébként még az a gyanúja i-s támadhatott, hogy az új bérlőnek beillett a számításaiba a villatulajdonos állandó részegsége.

* ♦ , , (Folytatjuk.) > * v * /V, •

• (Folytatás az élső Oldalról)

I Általános Szerelő KTSZ-től ! elmondta, hogy az elmúlt éu- ’ ben élért 4 millió fórint ér- t tékű export-termelést rncgto- ; vább tudná a ktsz fokozni, ha ! segítséget kapna az üzemház ; építéséhez. VARGA ILLÉS ! elvtárs, a MÉSZÖV elnöke a ! földművesszövetkezetek és a ! KTSZ-ek kapcsolatáról szól- t va megemlítette, hogy még ; nagyobb eredményekről le- [ hetne beszámolni, különösen

> a községekben, ha a két szerv ’ közös szövetkezeti bizottságok í irányítása mellett végezné a ; kultúrába munkát. A Megyei í Pártbizottság részéről Tóth í Imre elvtárs elismerését fé> jezte ki a kisipari szövetke- [ zetek dolgozóinak az elért E szép eredményekért. Hangsú- [ lyozta, hogy a ktsz-ek legkö- í zelebbi, de egyben állandó 1 feladata tovább szélesíteni a ! mozgalmát és kielégíteni a í lakosság egyre növekvő ígé- E nyeit.

> A félsóróltakon kívül szólt | a tanácskozáshoz Szabó Já> nos elvtárs, az MSZMP Köz- ; ponti Bizottságának munka- 1 társa. Beszédében felhívta a

> jelenlévő küldöttek figyelmét í a lakosság igényeinek figyc- í lembevétélére és árra, hogy E a látszóiao jelentéktelen, de