Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-19 / 66. szám

EMLÉKEZZÜNK

1944, március 19. A magyar történelem dicső hagyományai mellett a legszörnyűbb idők egyikét, szinte a mohá- hácsi vészhez hasonló kort jelent ez a dátum. Ekkor történt, hogy a magyar nép érdekei, célkitűzései ellenére egy sötét emlékű gyászos klikk fasiszta szuronyok segítségével kezébe kaparintotta a hatalmat.

Tizennégy évvel ezelőtt Sztójai Döme, az akkori berlini követ, a Gestapo megfizetett ügynöke miniszterelnök lett. Az ügy előzménye a következő: Kállaiék „egy lépes jobbra, egy lépés balra” politikája a Doni halálkanyarban elpusztult 200 ezer magyar paraszt és munkásfiatal halálához vezetett. Az agg „orgovány hőse”, Horthy érezte és tudta azt, hogy a diadalmasan elönyomuló szovjet hadsereg csapatai elérik hazánk határait, s ekkor Hitlerekkel egyetértésben, az uralkodó osztályok féltven hatalmukat, s osztályhelyzetüket, a magyar népet ténylegesen is eladták a fasiszta imperialistáknak. 1844. március 19-én német tankok dübörögtek végig Budapest utcáin. Az SS-icgényeket szállító teherautók hosszú sora érkezeit meg a fővárosba, s az SS-legények hozzákezdtek minden idők legborzalmasabb, legvétkesebb .rendcsinálásához.” A börtönök, a fogházak megteltek az igazi hazafiakkal. A Gestapo emberei elsősorban a hazánkban ideiglenesen menedéket találó lengyel, belga és más nemzetiségű hazafiakat tartóztatták le. Másnap került sor Bajcsy Zsilinszki Endre letartóztatására. Bajcsy Zsilinszki Endre utolsó töltényéig védekezett a Gestapo bandáival szemben. Megsebesítve, fél karja átlőve került kezeikbe.

S ekkor a Magyar Kommunista Párt legjobbjai — életük kockáztatásával felvetlek a harcot az állig felfegyverzett brigantlkkal szemben. A gyárak munkásai, az öntudatos proletárok százai önkéntesen vállalták azt, hogy a Békepárt jelszavait a házakra fessék. „Békét”, s ezt a szót a magyarság magáévá tette. A magyarság tisztában volt azzal, hogy ez a háború igazságtalan, értelmetlen imperialista háború. Az uralkodó osztályok érdekének megfelelően. 1941-től frontra vitték a munkás-paraszt fiatalokat, hogy fiatal vérükkel hosszabbítsák a fasiszták bekövetkezendő véguralmát. Ilorthyek mindent megtettek annak érdekében, hogy a magyar nép továbbra is görnyedthátú, az Eszterházy, a Festetics és néhány más arisztokrata család uralma alatt nyögő, kizsákmányolt, kiuzsorázott szolganép legyen. Közismertté vált Grói Festetics Tasziló egyik mondása. Egy vadászat alkalmával, amikor arisztokrata vadásztársa hajtóját meglőtte és ezt jelentették neki, a következőket mondotta: „Már megijedtem, hogy egy agaram pusztult el.”

1944. március 19-e emlékeztetőül szolgáljon mindazoknak, akik az eltelt majdnem másfél évtized alatt hajlamosak arra, hogy cli'eied- jék a fasiszta borzalmat. Ekkor került be a Sztójai kormányba két olyan züllött és közönséges gyilkos, mint Baki László és Endre László. Ténykedésük nyomán a magyar nép Horthy által annyira megtépázott és mcgrugdalt önérzetét is megsértve, hazánk fiait a németországi halálgyárakba szállították.

A német megszállás, a fasiszta erőszak végső következménye az eszelős Szállási rém uralma lett. Az ország a legszélesebb örvény fenekén volt. A nép legjobb fiai pusztultak a németeket kiszolgáló szörnyű, hazát eláruló rendszer utasításai következtében. De ez a nép — tudva, és bízva a szebb jövőben, számítva a fciszabadító szovjet hadsereg segítségére, — a fasisztáknak minden intézkedését szabotálva várta a boldogabb jövőt. A mágnások, töld birtokosok, gyárosok, kapitalisták uralma megdőlt, a görnyedt hátak kiegyenesedtek, s a magyar nép végre, 1945. április 4-én elérte azt, amire évszázadok óta vágyott: szabad, szocializmust építő, a békeszerető népek nagy családjába tartozó nép lett.

Ez a sötét dátum, amelyet 1944. március 19-e, a fasiszta megszállás jelent. Intő példa legyen számunkra. 1956. október 23-án az ellenforradalmi erők megpróbálták visszaállítani a gyárosok, földbirtokosok, tőkések uralmát. De népünk legjobbjai ekkor is helytálltak és a Szovjetunió másodszori felszabadító segítségévei tovább él, virul, fejlődik az új, szabad, öntudatos magyar élet.

Bornemissza Barna

£ családi neudéscól

Már közvetlen a felszabadulást követő esztendőkben igen komolyan kezdte foglalkoztatni a nevelőket az új szocialista rend neVelési céljainak elérése. A szocialista nevelési rendszer sajátossága az, hogy fokozott súlyt helyez az oktatási feladatok mellett az iskola

nevelő, emberformáló munkájára. Bár tagadhatatlanul nagyok az e téren elért eredmények, mégis talán ezen a téren akad az iskola munkájában a legtöbb hiányosság.

Ennek oka igen nagy részben az otthon és az iskola nevelés-felfogásának különbségében rejlik. Igen sok családban egyáltalán nem nevelik a gyerekeket, ráhagyva ezt a munkát az iskolára, sokhelyütt pedig maradi nézetek hangoztatásával egyenesen lerombolják azt, amit az Iskola épít.

Talán 1956 októberében mutatkozott meg legélesebben ez a kettősség. Főleg azok a tSnulók tántorodtak meg és fordultak szembe népi demokratikus rendszerünkkel, akiket valamilyen formában az otthon tántorított meg.

Ez a lecke igen sokak számára tanulságul szolgált. Ma már egyre több az olyan szülő, aki nevelési ügyekben kikéri a pedagógus tanácsát, igyekszik összehangolni az otthoni követelményeket az iskolaival Sajnos, még sokhelyütt tapasztalunk azonban értetlenséget az iskola munkájával szemben. Mi az iskolával a művelt társadalmi életformákra való nevelést szorgalmazzuk, rendre, tisztaságra, udvariasságra, kulturált beszédmodorra, jó ízlésre, egyenességre és igaz-', mondásra neveljük a fiata-1 lókat. De nevelői munkán-1 kát nem tekinthetjük meg- j oldottnak addig, amíg csak j a pedagógus követeli meg mindezeket. A családi nevelés élső szakasza 6 éves korig döntő jelentőségű ahhoz, hogy célunkat elérjük. De utána is szüntelen együttműködésre van szükség az iskolával. Sajnos, olyan példa is akadt, hogy a szülők a következő kéréssel állnak elő: Itt van a gyerek, neveljék meg, pofozzák fel, ha kell, csak a bőrével számoljanak el. Nem akarják megérteni ezek a szülök, hogy vannak olyan problémák, amelyeket csak az iskola és a ^szülő együttesen oldhat meg. Gyakran egyenesén ellene nevelik a gyermeket az iskolának, lerombolják benne mindazokat az eszményeket, amelyeket az iskola bele nevel, hogy jó polgárai legyenek szocialista hazánknak. A természettudományos nevelés is eredménytelen marad, ha a gyermek mást hall odahaza, és ellentétbe kerül sokszor önmagával is. A szülők egyrésze meg csak valamilyen gyermektragédia bekövetkezésekor döbben rá arra, hogy milyen mulasztások terhelik. A közelmúltban

éppen nálunk fordult élő ilyen tragikus eset.

Nem egy esetben nem fogadják szívesen a nevelő családlátogatását, sőt gyermekeik hibájáért egyenesen a nevelőt, vagy osztályfőnököt teszik felelőssé. látogatásaink alkalmával gyakran látunk rendetlenséget egv- egy lakásban, természetesen a gyermek réndrenevelése az iskola részéről ebben az esetben csak meddő próbálkozás lehet. Nem egyszer nem tudnák számot adni gyermekeik hollétéről, baráti társaságáról. Csákiakkor fogják fejüket, ha valami súlyos szerencsétlenség történik.

Több családban durva, goromba, szitkozódó az apa. Másutt a családban másként viselkednek a szülők, ha magukban vannak, megint másként, ha társaságban. így a gyermeket képmutatásra nevelik.

Sokszor « nevelőről is le- becsülően nyilatkoznak a szülők a gyermek előtt, nem gondolva arra, hogy a gyer- mek-lélekben ezzel milyen iszonyatos rombolást «i*ss végbe. Ha meg a gyermcv úgy látja, hogy nem az apja, hanem esetleg a nevelő a különb ember, igen gyakran súlyos konfliktusokra, ideg- összeroppanásra vezet az érzékeny gyermeki lélekben.

Sok problémáról lehetne még beszélni, de most csak a leglényegesebbeket emeltük ki. A felsoroltak azt bizonyítják, hogy sok esetben a szülőt is nevelni kell. Ezért iskoláink' nevelői kara elhatározta, hogy a legköze-» lebbi szülői értekezleten is tartunk már előadásokat ilyen természetű kérdésekről. Helyes volna, ha ezt széleskörben és mindenütt megvalósítanák. így e téren is szorosan összehangolnánk munkánkat a szülőével és megakadályozhatjuk a hibás nevelés sok szomorú következményét.

Természetesen nem állítjuk azt, hogy a pedagógusok munkájában nincsenek már hibák, de a szakember ta- pasztaltságával és tudásával igen sokat segíthetnek a talán jóhiszemű, de hibásan gondolkozó szülőknek, hogy egy egészséges, a szocializmust lelkesen építő, becsületes, új generációt neveljenek fel.

Patai Béla, tanár,

J ászárokszállás.

A.

TOLSZTOJ

rfjciítn meínö/c

•irnrmrrrrmmmniTmT'Ti'inTHTTirmrjrnriTWTnrrrm»

21,

Zoja Mbnrose kikeresett ep szabad asztalt. Rágyújtott egy cigarettára és keresztbe rakta a lábát. Nyomban elsurrant mellette egy férfi, arcán szi Mitikus kiütésekkel, és rekedt hangon ezt dörmögte: „Miért ilyen haragos, kicsikém?” Zoja elfordult. Egy másik férfi Zoja felé kacsintott asztala mellől és kiöltötte a nyelvét. Egy harmadik egyenesen hozzárohant, mintha összetévesztette volna valakivel: „Hi-hi, végre összetalálkoztunk”.., Zoja röviden és velősen a pokolba küldte.

Itt szemlátomást buktak rá, noha Zoja mindent elkövetett, hogy úgy fessen, mint egy közönséges utcalány. De a „Globus” kávéház törzsvendégeinek jó szimatjuk volt, értettek a nőkhöz. Zoja egy liter vörös bort rendelt a pincértől és arcát tenyerébe támasztva ült a borospohár előtt.

— Nem jó dől mg ez, kicsike, úgy látom, ivásnak adtad a fejed! — mondta egy öreg színész, 'aki elhaladt mellette, és megveregette Zoja hátát.

Zoja már a harmadik cigarettát szívta el. Végre lassú léptekkel feléje indult az az ember, akit várt: komor arcú, alacsony homlokú, h'deg tekintetű, kipödört bajszú zömök férfi, izmos nyakán színes gallér Kitűnően öltözött — minden felesleges elegancia nélkül. A férfi leü t. Zoját mint régi jó ismerősét üdvözölte. A férfi most körülnézett, mire a kávéházban ülő vendégek közül itt is, ott is valaki lesütötte a szemét. Ez a férfi Horga;orrú Gaston volt; mint zsébmetsző kezdte pályafutását, majd a hírhedt Bonot bandájának lett tagja. A háború alatt altiszti rangig vitte, leszerelése után pedig nyugalmasabb foglalkozást választott: mint nagystílű selyemfiú kereste meg kenyerét.

Jelenleg Susanne Bourge híres kokott szolgálatában állt. De Susanne napja leáldozóban volt. Arra a fokra süllyedt, amelyet Zoja Monrose már régen elhagyott.

— Susanne nem rossz anyag — magyarázta Horgas- orrú Gaston —, de nem tudja kihasználni ké[>esséeeit Nincs érzéke a modem kor követelményei iránt. Ki hallott már ilyet: csipkebigyit hord, reggel pedig tejfürdőt vesz ódivatú nő. vidéki tűzoltónak való így van. ahogy mondom esküszöm a mustárgázra, amely az yseri révé-z háza előtt kiégette a hátamat. A modern kokott, ha lépést akar tartani a korral, rádiót állít be hálószobájába, bokszolni tanul, szúrós, mint a tüsjiésdrót, kisportojt, mint

* r . — *». , - . I |||—I I f—- 1 - • X. -» ais Á •. «*

egy tizennyolc éves fiú, megtanul kézen járni és húsz méterről fejest ugrani a vízbe. Fasiszta gyűléseket lá'o- gat. mérgesgázokról társalog és hetenként váltja a szeretőit, nehogy elkanászodjanak. De az én nőm ehelyett tejfürdőben hempereg, mint a norvég lazac és négyhektáros farmról álmodozik. Buta liba: messziről lerí róla, hogy nyilvánosházba való.

Zoja Monrose-t roppant mód tisztelte Gaston. Ha találkozott vele valamelyik lokálban, tiszteletteljesen táncra kérte fel és kezet csókolt neki — ő volt az egyet'en nő Párizsban, akinek .kezet csókolt. Zojp alig köszönt a híres Susanne Bourge-nak, de Gastonna; fenntartotta a barátságot, s Gaston olykor kényes megbízásokat teljesített számára.

Ma is sürgősen a „Globus” kávéházba hívta Gast ont, s kacér midinettnek öltözve jelent meg a találkán. Gas- tonra nagy hatással volt ez a csábos külső, de össze^zorí- totta a fogát és úgy viselkedett, mint egy gentleman.

Miközben a savanyú bort szürcsölgette és hunyorgott a sűrű pipafüsttől, komor arccal hallgatta Zoja szavait. Zoja elmondta jövetele célját és pattintott az ujjával.

— Hm — mondta Gaston. — Ez veszedelmes dolog.

— Gaston, ha ez sikerül, magának nincs többé gondja a jövőjére.

— Nincs a világon olyan pénz, asszonyom, amiért mostanában vállalkoznék ilyesmire, akár „száraz”, akár „nedves” ügyről van szó. Nem olvan időket élünk. Manapság az apacsok inkább elmennek rendőrnek, a hivatásos tolvajok pedig újságot adnak ki és politikával foglakoznak. Gyilkosságra és rablásra csak a zöldiü ű újoncok vállalkoznak, vidékiek, meg olyan suhancokl akik vér- bajt kaptak. És a tett elkövetése után ezek is haladéktalanul jelentkeznek a rendőrségen. Hiába, mit tehet az ember? Érett embereknek előbb vagy utóbb nyugodt révbe kell hajózni. Ha pénzért akarja igénybevenni a szolgálataimat, habozás nélkül elutasítom. De persze megint más dolog, ha magáért kell megtennem valamit. Ezért hajlandó vagyok kockáztatni, hogy kitöröm a nyakam.

Zoja sűrűn eregette a füstöt bíborvörös ajkán keresztül. Gyengéden elmosolyodott és Horgasorrú Gaston karjára tette szép kezét.

— Azt hiszem, meg tudunk állapodni.

Gaston orreimpá. megremegtek, bajusza is reszketett. Kékes szemhéját lehunyta, hogy elrejtse szemének vad csillogását. «

— Azt akarja mondani, hogy máris kiadhatom Susanne útját?

— Igen. Gaston.

Gaston az asztal fölé hajolt és görcsösen megmarkolta a borosooharat.

— És a bajuszom megérintheti a bőrét?

— Azt hiszem, ez elkerülhetetlen lesz, Ga tan.

— Rendben van. — Gaston hátradőlt székén. — Rendben van. Minden úgy lesz, ahogy kívánja.

. u. - * -síj e

32.

Az ebéd véget ért. Kiitták a konyakos feketekávét is. A kétdolláros szivar, a „Coronas” félig már leégett, anélkül, hogy hamu lepotyogott volna. Bekövetkezett a kínos pillanat, amikor el kellett dönteni: hova menjenek meet, hogy felajzzák a fáradt idegeket.

Rolling bekérette párizsi szórakozóhelyek műsorát.

— Van kedve táncolni?

— Nincs — felelte Zoja, szőrmegallérjába dugva arcát.

— Színház, színház, színház — olvasta Rolling. Ezt már unta: háromfelvonásos társadalmi vígjáték, ahol a színészek unalmukban és undorukban még csak ki sem készítik magukat, a színésznők pedig híres divatszalonokban készült toalettjeikben fásultan bámulnak a nézőtérre.

— Revü. Megint revü. Talán ez: „Olympia”. Százötven meztelen nő, csak cipő van rajtuk. A technika csodája: függöny helyett óriási sakktábla és va’ahányszor felhúzzák, vagy leengedik ezt a sakktábla függönyt, teljesen meztelen nők jelennek meg a sakktábla kockáiban. Van kedve megnézni?

— Kedves barátom, csupa csámpáslábú nőt lát ott, a boulevard-okról összeszedett utcalányokat.

— „Apollo". Itt még nem voltunk. Kétszáz meztelen nő, nincs rajtuk más, csak... Ez, ez nem kell „Sca'a”. Itt is nők. Iigen, iigem. Ezenkívül: „Pím és Jack, a világhírű zenebohócok”.

— Ezekről sokat beszélnek — mondta Zoja. —■ Men

jünk ide.

Fenntartott páholyjegyet vettek közvetlenül a színpad közelében. Az előadás már folyt.

Egy szüntelenül Izgő-mozgó fatalember, kifogástalan frakkban és egy éltesebb nő, széles karimájú, piros ka lapban, kezében bottal, szelíden gúnyolták a ko"mányt meg a rendőrfőnököt, és bájosan élcelődtek a drága valutájú külföldiek felett, de ügyelve arra, nehogy a revü után fel kelljen szedniök a sátorfájukat és elutazni Pa rizsből, vagy eltanácsolják barátaikat és rokonaikat attól, hogy felkeressék a vidám Párizst.

Az izgő-mozgó fiatalember meg a botos hö1gy végre megelégelték a politizálást és nagyot .rikkantottak:

— Hopp, lala! *

A következő pillanatban anyaszült meztelenül igen fehérbőrű, bepúderezett lányok rohantak ki a színpadra. Ügy sorakoztak fel, hogy élőképet alkossanak, amely eey előnyomuló hadsereget ábrázolt. A zenekarban férfiasán harsogtak a trombiták és rohamkürtök.

— Fiatalemberekre alighanem hat ez — jegyezte me” Rolling.

— Ennyi nő együtt nem tehet semmiféle hatást —

felelte Zoja.

> . fFolytatjuk.} v . . • \

i

i

i

í

.»—I .KW,I.——1

Mind jobbak a magyar « —jugoszláv kapcsolatok \

Tiío elnök beszéde a belgrádi

választási nag/gyii esea 1

: Belgrad (MTI). Mint a Tan- : jug jelenti, Joszip Broz Tito jugoszláv elnök a belgrádi Marx—Engels téren megtartott választási nagygyűlésen beszédet mondott. Részletesen szólott néhány belpolitikai kérdésről, majd a nemzetközi helyzet egyes vonatkozásaival foglalkozott.

A legmagasabb szintű értekezletről kijelentette, hogy Jugoszlávia azért híve ennek, mert látja, hogy a világ zsákutcába jutott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében egyetlen nagyobb világjelentőscgű kérdést nem lehet megoldani. A genfi értekezlet — mondotta — bármennyire jelentéktelen eredménnyel végződött is, mégiscsak egy lépést jelentett előre, a légkör kissé megjavult.

A legmagasabb szintű értekezleten részt kell venniök olyan országoknak is, amelyek nem tartoznak egyetlen katonai tömbhöz vagy a'aku- lathoz gém. Jugoszlávia földrajzi fekvésénél, a békeharcban betöltött szerepénél fogva, mint olyan békeszerelő ország, amely a háború befejezése óta a békés együttműködés politikáját követi, jogot formálhat arra, hogy részt vehessen az értekezleten, de természetesen ez nem tőle függ. Mi akkor is üdvözöljük az értekezletet, ha azt nélkülünk tartják meg. A legmagasabb szintű értekezlet gondolata olyan hangulatot teremtett az egész világon, hogy a népek remélnek valamit tőle 9 ezért a népek kívánságára rákényszeríti majd az értekezlet megtartására azokat is, ak'k ma még ellenállnak. Azt- i$ tudjuk, hogy egyesek miért

0 ellenzik az értekezletet. Attól

1 félnek, hogy ott majd kide- rül, hogyan gondolják a világ i további fejlődését, meg akar a ják-e szüntetni a hideghábo ,1 rút, be akarják-e szüntetni i az atomkísérleteket, stb., vagy 1 6em.

Tito ezt követően az Olasz- országban ’étesítendő rakéta kilövőpályákról beszélt. Ezek- a rakéták nem nagyon repül- hetnek túl Jugoszlávia terü- y létén. Ki ellen irányulnak te- hát? Ellenünk.

A jugoszláv elnök kifejtette, hogy kormánya teljes mértékben egyetért a Ra- packi tervvel és teljes mértékben támogatja azt.

t A továbbiakban Jugoszlávia- nemzetközi kapcsolatairól szólott és a többi között meg- állapította:

í — Mint ismeretes, csaknem- valamennyi keleteurópai or- i szággal, a Szovjetunióval és- másokkal rendeztük kapcso- latainkat. A kölcsönös bizal- matlanság elemei közül sokat- kiküszöböltünk s azt szere t- 3 ném, ha a meglévők is ktkü- szöbölödnének. Lengyelor- szággal, Romániával, Magyar - t országgal, Bulgáriával és a- többi országgal ugyancsak jó s viszonyban vagyunk. Különö e sen Lengyelországgal jók a í kapcsolataink, Romániával- ugyanúgy, Magyarországgal- pedig mind jobb viszonyba- kerülünk. Kelet-Németország- gal diplomáciai kapcsolatot és i együttműködést létesítettünk, e jól haladnak a dolgok és re- i mélem, hogy ez még fokozó- dik, Csehszlovákiával is jó vi- ;, szonyban vagyunk, noha ez a t viszony még jobb is lehetne