Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-14 / 62. szám
Híráiás a Pacsiba őrsről Német Rozália pajtás írja levelében ... t,Őrsünk nyolc tagból áll. Nagy terveink a következők: 1. őrsünk gyengébb tanulóit segítjük a tanulásban, hogy évvégére jobb eredményt érjenek el. 2. Énekeltet tanulunk ég foglalkozunk az ujoncpróba anyagával. 3. Szeretnénk a nyári tábor előtt kisebb őrsi portyákat szervezni, melyeken a tábori élet előkészületi feladatait sajátítanánk el. Legújabb célkitűzésünk, bog}' az 184-8-as márciusi for- n''"’mat méltón megünne- r°'!ük. Egy teljes őrsi foglalkozást e megemlékezéssel töltünk el. Csapatom végső legnagyobb terve ebben az évben a nyári nagytábor, melynek kiadásaihoz, mi is hozzá járultunk. Két gyermekbált rendeztünk, melynek bevé‘e lét a tábori kiadásokra fordítjuk. A tábor örömeit így többen — jómagámmal együtt — nagyon várjuk.. ” Ilyen kirándulást nem szabad tenni Mostanában többször tava- szias az idő. Ezt az alkalmat kihasználva, vándorbottal a kezében elindult barangolni pt fiú és egy leány. Az óvodánál találkoztak. A leány az egyik fiúval előre ment, majd a „Százlábú hídnál’“ bevárták a többieket, akik élelmet vásároltak. Rendetlen bandázással folytatták útjukat vai amennyien Szajóiig. Ott vonatra akartak szállni, de nem volt pénzük, így visz- szafordultak, gyalogosan. Talán a lelkiismeret, szüleik iránti szeretet ösztönözte őket visszatérésre. Ezalatt az idő alatt nagyon megijedtek a szülők, mert az iskolakerülő „kirándulók“’ nem érkeztek haza megfelelő időben,'A kétségbeesett szülők a rendőrséghez fordultak, néhányan pedig -taxival rótták a Szolnok környéki utakat. A rendőrségen azonnal intézkedtek, még a dunántúli rendőrséget is értesítették a szökevények miatt. Teltek az órák ... — semmi hír, csak a fpkozódó izgalom a szülők lelkében.. Mire a felzgklatott szülők kimerültén hazatértek — a könnyelmű utazók már odahaza vájták ugyacsak nem kis izgalommal a kiérdemelt „jutalmat’-. Pajtások! Elrettentő például, s egyben intőül írtuk meg az esetet Tudjuk, a legtöbb pajtás nem szeretné megbántani szüleit, s vigyázzatok arra is, hogy barátaitok, társaitok se okozzanak felesleges aggodalmat szüleiknek.! H. Edit, Szolnok Hz Úl'örők Fóruma ÜZEM... Székely Jusztina naplóvc- zctö, Kengyel. írtad, hogy a kengyeli „Hattyú” őrsnek vagy a' naplóvezetője. Kérted, írjuk meg, hogy helyes-e, ha úgy vezeted a naplót, hogy először a fegyelmezet- lan pajtásokat írod be az őrsi naplóba. Jusztina pajtás! Ez nem helyes. A múlt évi Úttörők Fórumába benne volt, hogyan kell vezetni a naplót Legelőször is azt kell beírni, amivel az őrsi órán foglalkoztok. Aztán azt kell beírni, hogy mire készültök. Majd a végén kerül be az őrsi naplóba, hogy kivel van valami baj, fegyelmezetlenül viselkedett. stb. Majd a legutoljára, hogy ki hiányzott. Tudasd velünk, hogy sikerült-e ebben ^sorrendben a naplóírás. Mihályi Éva, Berta Mária és Berta Róza, Szolnok. Ejej! Pajtások! Legutóbbi heti rejtvénybeküldésetekkel jól megkéstetek, látjuk ezen a héten már pontosabbak voltatok. A vidéki pajtások bizony mindig jó időben feladók leveleiket. Ne hozzatok -zégyent a szolnokiakra! rr TWtiBietC FfílVMiS DOLGOZD NÉPEQT. fl UflZflECT-[LOHE! Kultúrtermet avattunk Az ujszász—nagykerti iskolai pajtásoknak végtelen örömet hozott ez a nap. Teljesült régi vágyunk, igazi kultúrtermet kaptunk. Szivünk minden melegével mondunk ezért öszönetet a pártnak, a tanácsnak, a szülői munkaközösségnek és tanárainknak. Ahogyan drága, új iskolánk rövid idő• alatt, szinte a föld- b'l nőtt ki, úgy épült meg két terem egybe szakításával a most átadott kultúrtermünk is. Lázas izgalom, örömtől buzgó szívek dobogása várta, hogy a rozsdás időkerék elhozza végre az avatás napját. És elérkezett a várva várt vasárnap. Délután 3 órákor kezdődött ugyan az ünnep ség, de egy órakor már csapatostól siettek a szereplők az iskolába, ahol mégegyszer el próbálták a műsort. Amikor pontban 3 órakor megkezdődött az ünnepély, zsúfolásig megtelt a terem érdeklődőkkel. A színfalak mögül pedig a szereplő pajtások csillogó szemmel figyelték előadásuk hatását. A színjtászócsoport a „Cso- dafurulya” c. jelenetet adta elő, az önképzőkör tagjai Fazekas Mihály: Ludas Matyi című darabjával arattak nagy sikert. Népi tánc, szavalat, tornabemutató, tangóharmo mkaszólók bizonygatták a kultúrterem szükséges voltát, a pajtások sokoldalú készségének további fejlesztése és a művelődési, szórakozási lehetőségek biztosítása immár rendelkezésre áll. A nagysikerű műsor után az emelkedett hangulatban 7 óráifif táncolt, majd édes fáradtsággal tért haza otthona ba az új kultúrteremnek örvendő pajtások serege. Odahaza csillogó szemmel mesél hették sokan szüleiknek az avatóünnepség élményeit. Gyuriea Rozália úttörő Ujszász Zord a fejed, érdemes I. Találós kérdések: 1. Se keze, se lába, mégis dúdolva jön a világra? 2. Hogy hívják magyarul a rossz gyereket? 3. Elől megy a fényesdi, utána a fehérdi, a farka.fel van kötve? 4. Vaui nekem hat lábam, négy szemem, négy fülem. Mi ez? 5. Se keze, se lába, mégis felmegy a padlásra. Mi az? II. Irodalmi fejtörő: 1. Ebben, az_évben történt Buda elfoglalása? 2. A Tanácsköztársaság kikiáltásának-éve Magyarországon? 3.. Mikor volt a Dózsa-féle parasztfelkelés ? 4. A polgári demokratikus forradalom éve Oroszországban? A megfejtés helyes évszá- mainak utolsó számjegyei fontos történelmi eseményt rejtenek. Mi volt az és hol történt? III. Szőrejtvény: Riáumc« XV. Bizonyos sorrendben az előbbi rejtvényben megfejtendő évszám folytatása a második rejtvényünkben búvó dátum eszméinek. Kedves Pajtások! Heti rejtvényeinket március hó 19-ig küldjétek be a Szolnok megyei Néplap XJ ttörök Fóruma, Szolnok címre. Heti rej tvenyeinket Deák Ferenc és Kiss Miklós pajtások állították össze. Múlt heti rejtvényeink helyes megfejtése I. Találóskérdések: 1. Kenyér héja. 2. 77 éves. 3. Hang. 4. Szélkakas. 5. Kocsikerék. II. Tudod-e pajtás? 1. 40 070 kilométer. 2. 14 óra. 3. Magyar főúr a XVI. században, akit a törökök Buda elfoglalásakor csellel foglyul ejtettek, s Törökországban zárták börtönbe. 4. Fazekas Mihály. 5. Szatmáron, 1847. augusztus 6-án. III. Irodalmi szórejtvény: 1. Befordultam a konyhára. HELYESEN FEJTETTÉK MEG: Szolnokról: Vajli Ilona, József Attila u. 18., Pólyák Mária, Kőműves út 17., Czakó Ervin, Baross úti ált. iskola. Berta Róza, Lepke u. 18., Kun Éva, Veder u. 3„ Berta Mária, Lepke u. 18., Németh Rozália, Vaspári P. u. 12., Szabadfi Erzsébet, Beloiannisz u. 52., Szabadfi Valéria, Beloiannisz u. 52., Ifj. Kónya Imre, Dem- binszki u. 16., Bádonyi Mária, Béke u. 35., Nagy Zsófia, Hunyadi J. u. 16. — Mezőtúrról: Molnár Ilona, Táncsics M. u. 45., Varga Róza, Bacsó u. 2., Gy. Szabó Ilona, Felsőrészi nyomás 398/5., Brózik Irén, Vásár u. 25., Király Magdolna, Munkás u. 4., Nyitrai József, Mikes Kelemen u. 9., Fodor Katalin, Bem u. 12., Gonda Margit, Csokonai u. 50/b. — Kunszentmártonból: Sebestyén Irén, Ugar tanya 439/a.. Talmácsi István Köttön tanya 379., Márton Mária, Köttön tanya 362., Turcsányi Mária, Bacsó B. u. 3., Turcsányi Károly, Bácsó B. u. 3., Sáringer Magdolna Ilonka, Ugar 426.. Barna István, Ugar 440.. Barna Etelka Ugar tanya 440.. Fehér Mária, Jaksor tanya 561. —- Karcagról: Lajtos Mária, Attila ú. 4L, Majlinger Katalin, Kun u. 1. -— Űiszász- ról: Kovács Béla, Bajcsi £s út 19., Barta Menyhért, Bajcsi Zs. 27., Mikus Mária, Kastély u. 14., Kovács L, Horgáig u. 17., Kecskés Erzsébet, Bercsényi u. 4., Turza Ferenc, Munkás u. 15., Simon Sándor, Bem u. 2., Földi Margit, Nyár u, 9., Földi Endre, Nyár u. 9. Törökszentmiklósról: Bafta Zsuzsanna, Perjéshát dűlő 6„ Kóródi Magdolna, Szabadsajtó 65., Nagy Erzsébet, Marx K. u. 72., Nagy Bana Erzs-Let, Bethlen G. u. 18., Gyulai Ilona, Pityóka u. 5. — Tiszafpld- várról: Ifj. Halla I., Iskola u. 16., Száraz Irén, Deák u. 43, Hőgye Erzsébet, Bajcsi Zs. u. 112. — Tiszapüspökiből: Tö- vizj György, Damjanich u. 9., Szabó Borbála, Szabadság u. 45., Bencsik Mária, Mátyás u. 2., Barta Teréz, Árpád u. 15,. Kenyeres József, Szabadság u. 55., Farkas Margit, Kossuth u. 35. — Túrkevéről: Biró Erzsébet, István k. u. 6. Jászberényből: Konti Katalin, Mu- hari József, Muhari Géza, Pórtelek III., 155., Csirke András, Hattyú u. 10. — Jászapátiból: Vincze Klári, Péli u. 175. — Tiszaroff: Rab Béla, Baros u. 16., Szikszó Lajos, Sztálin u. 86., Nagy Gábor, Kunhegyes, Kossuth u. 25., Vigh Ilona, Jászalsószent- györgy. Akácfasor 5.. Simon Margit, Jászboldogháza, Tompa u. 19., Süveges Erzsébet, Tiszakürt, Nagysziget, Szabó Lajos, Kétpó, 15. Lapzártakor érkezett megfejtések: Nagy Zsófia, Szolnok, Hunyadi J. u. 16., Koós Zsuzsanna, Túrkeve, Tanya 367., Kohári Rozália, Túrkeve. Tanya 387., örsi Ilona, Karcag. Attila u. 10., Torkos Erzsébet, Karcag. Sándor u. 10.. D. Nagy Margit, Kunszent- márton, Telekpart 146., Kun Anna, Szolnok, Veder u. 3.. Mihályi Éva, Szolnok, József A. u. 71. JUTALMAT KAPNAK: Berta nnza, Szolnok. Lepke u. 18., Barna István, Kun- szentmárton. Ugar 440.. Farkas Margit, Tiszapüspöki, Kossuth u. 35. Egy negyvennyolcas honvédiiszt emlékiratából... Az 1849. március 5-én lezajlott Damjanich János tábornok által vezetett „Szolnoki csata” előtt, 1848. január hó 22-én egy másik honvéd győzelmes diadalt írt le: „Ti ~zamelléki táborozás, s Szolnok bevétele” címmel Mihál- ka Endre honvódaltiszt, akkori nevén „szakaszvezér”. Emlékirata féltett, értékes okmánya a szolnoki Damjanich Múzeumnak. A győzte? csataleírást kis versükével vezeti be Mihálka Endre: Kiáradt a Tisza a partjára, Isten hozzád, rózsám, nem sokára, Elmegyünk a Tisza mellé táborba, Ott küzdünk az ellenséggel harcolva... Pontosan és részletesen, valóságos hadvezetői tudássá’ írja le az egyszerű hcnvédal- tiszt Szolnok város váratlan lerohanását és az osztrák császári hadak kiűzését. „A sűrű ködben szinte észrevétlenül a császáriak köz vetlen közelébe húzódtunk. Azok annyira meglepődtek, hogy hanyatt homlok fegyverüket és felszerelésüket hátrahagyva, menekültek. Fokozta a kavarodás„, hogy huszáraink hatalmas lármával föl és alá vágtattak a város főútjan, mire minden irányban csak eszeveszetten mene külő osztrákokat lehetett látni .. Mikor a városba rohantunk, a város lakosai örömmel fogadtak bennünket, s dézsával, korsókkal stb. edényekkel hordták ki elénk a bort és ennivalót, de amelyből nem vehettünk, mert az ellenségre kellett rohannunk. De azután meg lettünk vendégelve este, midőn be lettünk hozzájuk szállásolva. Egy napi pihenő ■".tán, január 24-én indultunk az ellenség után Abonyba.. — Továbbiakban leírja Mihálka, hogy a Tiszamenti sáncokban sokat szenvedtek a hidegtől, mégis így kiált fel írásában: „... Istenem! De víg élet, s mily gyöngyélet volt az a honvédélet, örömkönny tódul a szemembe most is, ha rágondolok, hogy milyen boldog voltam én, mikor honvéd voltam...” dieiirideki A szabadságharc lángja gyűlt szerte a földeken, nemzetiszínű zászlóink lobogtak szélesen. A népből kelt sok hű vitéz nem szánva vak sebet, ha vesztett is a hősi nép, hitványul nem veszett. Bemre törtek álnokul a gyűlölt századok, halálmasír- ba dörögtek a perregő dobolt. Nagy volt a vész, és szinte már irtó a túlerő, az ég sem olvashatta meg az ellenük jö- rőt. Ameddig térség szélein a messzeség lapult, bősz áradattal áradott az osztrák had vadul. Várta Bem a sereget, a felmentő hadat, de sehol nem porzott az út a lovaik alatt. Ahelyett tajtékos lovon egy gyermek futtatott és a rettenthetetlen hős elé kanyarodott. — Te áldott hős, te jó apánk, hátulról jő a vész, mindenfelől vasas kutyák, szemem bármerre nézz! így kiáltott a hírhozó és arca bársonyán feloldódott a félelem Bem apó mosolyán. Mosolygott Bem, mint egy gyérek, ha napsugárban áll, nem rémitette meg a baj, a közelgő halál, de tudta jól, hogy százszoros lesz majd a küzdelem, s a fiú arca kipirult a hős feleleten. —Ha kétszerannyi jönne is, Bem már nem alkuszik, vagy megnyeri e vagy csatát, vagy benne elveszik! A jó hírért a kisfiút megajándékozta és finomművű szablyáiát annak átnyújtotta, majd elküldte, hogy sok tejen fejlődjön még nagyot, hogy tíz év múlna felérhessen egy osztrák sisalcot. Felsuhantott a csöpp gyerek a fellegek felé és megfordult csontos lován az otthona felé. Egy villanat. és porban állt mögötte a határ, míg édes mosoly derengett fel kipirult arcán. Mögötte ádáz viadal tombolt a harc terén, elhomályosult a nap a lőporok fellegén, de bőszen állták a sarat a honvédszázadok, míg halál- oiasírba dörögtek a perregő dobok. Várta Bem a sereget, e felmentő hadat, de sehol nem párzott az út a lépteik alatt. A szelindeki kisfiú meg egi/re vágtatott, felébe mámor költözött, szemébe lobogott a hősi dac, az elszántság és egy holdon érzelem, hogy Bem kardiával hős lehet egykor a "egeken. S míg nagy vágyakkal tüzelte a hősies remény, fehér tajtékfodrok lógtak a paripa szűgyén. Lángolt az arca, mint kinek a boldogsága nagy, s észre sem vette szemben az osztrák dandárokat. Beléjük futtatott vadul és csak akkor eszmélt már, mikor körülfogta őt az idegen dandár. Dermedten nézte azokat, elszállt a hősi hév, elsápadt arca játszotta a halottak színét. Torkában vert a szíve már, szeme i ladva járt, mikor egy fényes tábornok lovon eléje- állt. Kérdezgette, áll-e magyar valahol lesben már, vagy tiszta az út, mely Bemhez visz, és üres a határ? ö megkövültén hallgatott, lihegve nációkat, ajka nem bírta mondani a dermedt szavakat. A tábornok megrángatta tépett rongyait és újfent feléordította kérdő szavait, de a szelindeki fiú csak hallgatott némán, s ijedt sóhajjal kapkodott a levegő után. Végignézte a tábornok és megvetőn kövött, majd rá- "■"öitött, elnézve rémült feje fölött. — Pusztulj előlem, átkozot* megrémült gálád, hitvány benned a lélek is, rongy vagy mint a hazád! A szelindeki gyermeknek szívén akadt a szó, lángba borult az arca, mint a nap, ha hanyatló. Megmarkolta kard- vasát, mit Bem apó adott, s a gőgös úr mellvértjére egy jókorát csapott. Szikrákat szórt a szablya-él a súlyos mell- vason, de a második csapás már talált homlokon. Billen* egyet a dölyfös úr és nyalta az út porát, de nem becsmérelte többé a szent magyar hazát. A felocsúdott lovasok a fiút körülfogták és hasztalan küzdött annyival, azomia! szétvágták. Ám hátulról nagy lárma kelt és iszonyú zsinat, mert megérkezett a régen várt fel mentő csapat, és dörgedelmes fergeteg sem zúdul oly vadul, félő volt, hogy dühüktől a föl*> is megindul, úgy rontottak a németre és széles rendeket vágtak és aki nem futott, az. menten elveszett. És meglő dúlt az osztrák had, mint héja elől szokott a csirkehad, és örült, ki futhatott. Mögöttük a huszárok iszonyú vágtába, s kergették a. rongyokat a pok lók kapujába. A szelindeki fiú így lelte halálát, de nem hagyta, hogy gyaJázzdk népe szent hazáját! S3 sándorfl Úttörőin tézményelt spartakiádja Az ország összes úttörő- házai között nagyszab, i sportversengés indul a tavasszal. A versenyben labdarúgás, kézilabda fiú-leány, röplabda fiú-leány és atlétika szerepelnek. Először a területi bajnokságok peregnek le, majd az egyes területek bajnokai országos döntőbe kerülnek. Az országot nyolc területre bontották. Szolnok a hatodik kerületbe tartozik a következő városokkal együtt: Karcag, Békéscsaba, Szarvas és Mcző- berény. Hogy a játszmák és területi döntők hol kerülnek lejátszásra, március 19-én fog eldőlni a sorsolás alkalmával, Azok a csapatok és egyéni versenyzők, akik területi bajnokságot nyernek, jutalomként Csillebércen egyhetes előkészítő sporttáborban ké-> szülhetnek fel a budapesti országos döntőre. Ezzel kapcsolatban felhívjuk Szolnok város csapatait, rajait, őrseit, hogy legjobb versenyzőiket a fenti sport* ágakban jelöljék ki és irányítsák az Üttörőházba, ahol sportáganként rendszeres felkészítésüket a szakvezetők fogják elvégezni. Ifj. Bátorfi József A Jászapáti járás téli úttörő sportversenye Február 28-án rendeztük meg a járási kultúrházban az úttörők téli sportversenyét, melyre a járás minden csapata elküldte legjobbjait. Varga István járási úttörő titkár köszöntötte a pajtásokat, majd megkezdődtek a küzdelmek. Izgatott nézősereg drukkolta végig a versenyeket melynek eredménye a következő: Asztalitenisz. Fiúk. serdülők: 1. Török Miklós Jászapáti Központi csapat. 2. Kökény Ferenc, Jászapáti Petőfi téri csapat, 3. Lukácsi Béla, Jászapáti Központi csapat Leányok: 1. Csőké Katalin, Jászapáti Központi csapat, 2. Lakatos Mária, Jászapáti Központi csapat. 3. Tésy Judit, Jászapáti Petőfi téri csapat. Ifi leányok: 1. Földi Anna, Jászapáti Petőfi téri csapat, 2. Kárpáti Ilona, Jászapáti Petőfi téri csapat. Ifi fiúk: 1. Szabó Mihály, Jászapáti Petőfi tér, 2. Demeter Sándor, Jászapáti Petőfi tér. Sakkversenyben. Fiúk: 1. Kovács Lajos Jászapáti Központi csapat, 2. Kalmár Pál, Jászapáti Petőfi téri csapat, 3. Báli Lajos, Jászalsó- szentgyörgy. Lányok: 1. Lóci Mária, Jászapáti Központi csapat. 2. Ballók Erzsébet, Jászdózsa. 3. Nagy ♦ Éva, Jászapáti Petőfi tér. Ifi fiúk: 1. Demeter Sándor, Jászapáti Petőfi tér. 2. Táncos György, Jászapáti Petőfi tér, Ifi lányok: 1. Kárpáti Ilona, Jászapáti Petőfi tér. 2 Földi Anna Jászapáti Petőfi tér. Nagy Katalin úttörő. „Totlbe^y Tóni* jászszen latuirason Van az itteni pajtásoknak egy nagyszerűen szerkesztett faliúiságjuk — írja Dorikó László osztályfőnök. — Ez a Tollhegy Tóni, amely tollával megszurkálja a rosszakat, megdicséri a jókat. A faliújságnak másik közkedvelt rovatában „Osztályunk költői’’ címmel az ötödikes költőpalánták csillogtatják meg vers.lőké&zségüket. Bemutatunk most néhányat e vetsikókből, mit szóltok hozzá? ŰTTÖRŐNÓTA,.. Az úttörő nóta Szépen szól a réten, Gyere, pajtás, Téged Várunk már, de régen! Megjött a tavasz... Megjött már a Tavasz, Virágzik a rét is, Lombos lett az erdő, Kékellik az ég is. Dalos kis madarak Ülnek fent az ágon. Vidáman dalolnak, Míg az erdőt járom. • Írójuk: KerU Ka ti i?
