Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

Biró László: András visszatérj A mgy irodában még hi­deg volt, mert Gyuri bácsi nemrégen gyújtott be. Az . öreg Daróczi fázósan huhukolta kezét a kályha előtt. Dús fekete bajszán az olvadozó dértől csillogó víz­gyöngyök jelentkeztek, — Te Péter, itt van az a bizonyos levél? — Megvan, Bálint bátyám — mutat égy borítékot az ír­nok; ; — Non át akkor kezdhet­nénk! Ajadrás itt van-é? — Ügyi látom, meggyütt! — Feketéi István, az egyik brigádvezatő késaségeskedik a felelettels'. — Hát ife Mihály, elintéz­ted-e a dógot? — Egy ha­sonló korú,' ezergödrü arcát dörzsölgető emberhez fordul öreg Daróczb Amaz csak bólint. Fejével az „iroda" jelzésű ajtó felé int. Közben cinkosán össze­kacsintanak; — Hát akkor szólj ki And­rásnak. Nagytermetű, félkabátos, kucsmás ember lép be. Ko­mor nézésű kék szeme van. Ahogy leveszi a kucsmát, előbukkan sűrű szőke haja, amit ideges mozdulattal si­mít hátra. Olyan negyven éves lehet; — Aggyon Isten! ■— látszik is, megérződik a hangján, hogy nem szívesen van itt. — Mi bajuk velem? Mír hívattak? — Lassan András; Várj sorára. — Arról van szó — for­gatja a kékborítékos levelet Daróczi Bálint —, hogy le­velet kaptunk, mán mint a vezetésig. —• Tempósan bon­togatja a levelet. Szemüve­gén át hol a nagy emberre, hol a levélre lök egy pillan­tást; — Szóval itt az áll, hogy..; szóval Te, meg Erzsi szájjel mentetek, vagyishát Te ott­hagytad a családod. 1/ áradi András szeme vil- ’ lámokat szór. . •— Hát aztán. Mi közük vele? Az én ügyem! Nem loptam, nem csaltam! Nem vertem meg senkit. — Na, na! — Árvái Mi­hály veszi át a szót, a fegyel­mi bizottság másik tagja. — Aszondod, nem loptál? Oszt vasárnap ki vitte el a három kocsit szó nélkül? Nem csaltál? Befizetted-e már a fuvarozást? Nem ver­tél meg senkit? Hát igaz, kézzel, meg karóval nem. De szívvel András? Avval igen! Megvertél három embert. Először is megverted Erzsit, az asszonyodat. — Mihály bátyám! — No csak! Tán nekem jönnél? — Nem arrul van szó — higgad le az óriás. — Azír! Ez itten a tsz fe­gyelmi bizottsága. Mikor a nyáron választottuk, Te is rászavaztál. Szóval mondom — folytatja Mihály bácsi — megverted Erzsit, megverted kis Andrást, a fiad. De leg­főképpen megverted azt az embert, akiben most őszön az egész tagság úgy bízott, hogy még brigádvezetőnek is megválasztott. Megverted sa­ját magad is András. Hát azír mondom, hogy lassan a testtel. A szobában most már jó meleg van. Attól-e, vagy mástól, Váradi András hom­lokán megjelenik egy izzad- ságcsepp, aztán még egy.; 3 és még egy ; a: — Nézzed András —■ kap­csolódik a szóba Daróczi bá­csi, aki úgy látszik, az el­nöke a bizottságnak, mert középen üla.a — A fegyelmi bizottság olyasféle, mint. >: mint a bíróság. Büntethet is, meg fel is menthet. Attul függ, hogy; a e szóval mondd el, hogy is történt csak ez a do­log .. a hátha segíthetünk .;. — Mit mondjak el? Ott­hagytam űket, oszt kísz.. e maradt mindenbül élig. Nem éhezneka többit meg majd elintézi a bíróság. — Biróság! Bíróság! Mint­ha nem vóna annak dóga! — aztán enyhébbre fogja a szót az elnök. — Mégis j ,3 ha meggon­dolnád .. 3 — Mit mondjak el? Ne­kem kell a Julis! Kell, értik? Oszt nincs rulla mit beszélni! jYf őst már Daróczi bá- tyánk arca kipirult és 1 megátalkodott ember sze­mébe néz. — Nincs-e? Nohát, mondd csak András, mikor jöttél Te haza a hadifogságbul? — Negyvennyolcban! — Oszt mondjad csak, is­merted Te azelőtt is ezt a,;, ezt a Julist? — Nem én, A nyáron, hogy a botba helyettesítet­tem, hát j akkor jöttünk va­lahogy össze. Julis akkor zöldségesjány vót. A mi bo­tunk . j a — Igen, szomszédos azöld- ségbóttal — helyesel most Mihály bácsi. Váradi András egy pilla­natra ránéz a közbeszólóra és önkénytelenül folytatja: — Néha oszt beszügettünk; Megoszt arra lakik mifelénk; Egyidőbe zártuk a botot; “ pÄ0rted? *— Nk'óbdzt? — bíztatja bá- lint bácsi Andrást, — Há< - panaszkodott, hogy így egyedül van, meg úgy egyedül van, meghogy nincs senkije, oszt milyen nehíz...; ilyeneket. — Berts mentél? Küszködik a válasz And­rásban.^ *— KísŐbb; 1— Vót is valami köztelek? <— Üti a vasat Mihály bácsi. — TTiyan mán! — felel ^ túl hirtelen, András, de nem valami meggyőzően. — Szóval így kezdődött;: 5 — így szokták ezek a — Bálint bácsi most előre dűl, mintha súlyt akarna adni szavának; — Hát azt tudod-e András, hogy ez a Te Julisod már börtönbe is ült? Olyan váratlan jött a kér­dés, hogy mindenki meg­döbbent, még a keszeg-mellű írnok is abba hagyta az írást, —• A Julis? — András szinte suttogva kérdez, úgy megszorult a torka, — Az! A Te hires Julisod! Mégoszt nem is kis bűnírt! Gyilkosságért! Két évet. — Gyil.;. nem igaz! Bá­lint bátyám, csak.., — Nem viccelek, nem ha- zudok, András! Ide figyelj, ügy vót, hogy negyvenötben sok pesti vót a faluba, oszt hogy, hogy nem, az egyiktül ez a Julis megesett... fia iett.; ; egyszer azt halljuk, hogy a gyerek meghalt... megfulladt... párnát raktak rá... Julis oszt két évig oda vót.33 Olyan csend lett a szobá­ban; hogy valóban vágni le­hetett volna, jj Váradi András ott áll a zöld asztál előtt. Csak áll, mint . «kit fejbe vágtak és most valami mély feketeség­be zuhan... Ebből a fekete­ségből felvillan egy rettentő éjszaka Akkor történt, amikor elő­ször maradt ott Julisnál. Na­gyon későn, tán hajnalba ment haza;.. felszította a lámpát.;. Erzsi még nem aludt.. j vetkőzni kezdett Erzsi csak nézte az emberét azokkal a nagy fekete sze­mekkel . -. s — Mit bámulsz? Nem lát­tál még eleget? — förmedt az asszonyra. Az asszony nem szólt ?:; aztán- őt elöntötte a düh. —1 Nem hallod? Neked ugatok! —• Júlisnál voltál? — kér­dezte is, meg felelte is az asszony. — Hát oszt, ha ott vol­tam? V— ordított. —■ Nem teccik? jP rzsi hallgatott.:: aztán elöntötte szép nagy sze­meit 4 forró hangtalan sí­rás .. i Nem tudja miért, hogyan, a kezében lévő súlyos csizma felemelkedett és lecsapott Erzsi arcára... zuhogtak az ütések, amíg az asszony csak úgy Mngben ki nem szaladt a házból. A gyerek is fel­eszmélt ... előbb csak bámult értelmetlenül, aztán leugrott a vacokról, elébe vetette ma­gát és reszketöen fogta át apja oszlopvastagságú lábát. — Ne bántsa! Édesapám, ne bántsa édesanyámat. András szinte erőszakkal tépte magát vissza a jelen­be... hát ezt a szörnyűséget ő tette volna? 0, akiben mindenki úgy bízott? És kiért? Miért? Ezért a Ju- lisért? Ezért a festett szájú gyilkos szajkóért? Hát mit adhat ez neki az ágyán kí­vül? Révedező tekintettel né­zett az öregekre .. = aztán le­mondóan legyint. — Hiába, Bálint bátyám. Nem lehet itt tenni sem­mit!.;. Kíső! — Háát ha elmennél hoz­zá? — próbálkozik az öreg, mintha olvasna a nagy em­ber lelkében, — Én?! *— Ki más? Tán én? — Ugyan mán.;otthagy-; tam. Az írnok tolla a kis csend­ben úgy serceg, mintha szú rágna valamelyik sarokban. — Oszt, ha ő jönne ide? — Erzsi? — Hát! Meg kis András?! — azzal szélesre tárja az el­nöki iroda ajtaját, i— Na, gyertek! Az ajtóban ott áH az asszony! Széparcú, szép­szemű, emberéhez méltó ter­metű asszony Virág Erzsi. Előtte kis András toporog tü­relmetlenül. Aztán kitépi ke­zét anyjáéból és odaszalad az apjához. — Idesapám! Idesapám! Tuggya, máma ötöst kaptam az iskolában. Azt mondta a tanító bácsi, hogy én írom a legszebb ,,tö’’ betűket. Az asszony és az ember állnak egymással szemben... András szemében a megbá­nás, a kérés, a bocsánatké­rés ... Erzsi szemében a megbocsátás, a hazavárás, a hazahívás lángol, aztán el­mosolyodik: — Ugy-e, hazajössz? Hi­szen kis András olyan szép „tö” betűket ír. — Odakünn nagy pelyhekben havazott. Bálint bácsi az ablakhoz állt és nézte az udvart... Andráséit most térnek ki az országúira, öreg Bálint, hog\ valaki észre ne vegye, cson­tos nagy ökleivel megtörli szemét, ahogy Erzsiké után néz.;. KEMÉNY ERZSÉBET s g Bi{de(tetted jttiy-u? „Kelj fel! Nem elég mondani egyszer? Kislányom, az iskola vár. Elkésel, ha nem igyekszel: Kelj fel végre már! Hogy eszel? A sarkon is hallják. Miért nem ülsz le? Hajtsd fel a szoknyád alját!” így megy ez reggel, míg el nem indulsz és mikor csókra nyújtod a szád, még rád kiáltok: „Hogy áll a sapkád!” És délben, alig érsz haza, kezdődik a szidások halmaza: „Hova lépsz? A szőnyeget már megint összegyűrted. A kötényedet gyűröttre ülted. Egész nap csak. rendeilenkedel!” És délután is, annyit kérdezel s az én türelmem oly rövid. Felugrálsz, babrálsz tanulás közben ... És estére a sok korholástól összetörtén nézek magamba és sajnálom nagyon, hogy mint My sokszor, ezen a napon is annyi szaladt át rajtam és annyi vak xarag. Hogy este, amikor betakartalak már és arcodon rózsát nyitott az álom, lelkiismeretfurdalásom támad és mintha hamgod hallanám: „Anyu, elfelejtetted talán, hogy voltál gyerek te is? És néha szétnyomtad a szőlő szemeit bekenve az uzsonnakosarat és volt úgy, hogy a kötényed elszakadt. A tinta kidőlt. Végigfolyt az asztalon. És egész halom füzeted hevert szerteszét, Emlékszel?... Így volt?... Azért szóltam csak, ha felkel újra a nap, és látod sok hibám, ne felejtsd el, hogy voltál gyerek egyszer □ te is: Anyukám!” # IDEGENEK | PÁRIZSBAN ] Triolet, Elsa: Idegenek Vä~ j rizsban (Kossuth). Kb. 416 j oldal, kötve fi gÁ­'S t IDEGENEK PÁRIZSBAN A neves francia írónő műve» ÍZ szien ábrázolja a hontalanok [ életét, az állandóan gyötrő, a Q legboldogabb pillanatokat is P megmérgező honvágyat. A re» Qgény szereplői valamennyien gérdekes jellemek; az egyik — □ Olga Heller — a francia ellen­□ állási mozgalom legendás falakja; a másik — Sacha Ro* Osenzweig — franciább akar □ lenni a franciáknál, s még § szüleinek sem tudja megbo­□ csátani származásukat és val­□ lásukat; a harmadiknak —­□ Arach Morsennek — hiába Qvan családja, megfelelő állá* □ sa, nem tudja elfelejteni □ Amerikát. S mindezt átszövi §egy nagy és tragikus szere* niem története, mely két hon* tálán között bontakozik ki. n Történetek gyerekekről L.jó rendőr szereti a tettest.. Török Sándor: Tolvaiok re. A regényt a- harmincas évek jvégén írtam, a rokonszenves 'tolvajokról, a kedves ren- ídőrökről és az undok káro- jsultakról. Persze, ez így, ennyire Id- ! vonatosán, furcsa. Sót, talán 5 nem is pontosan fedi a könyv (tartalmát. Sőt, egészen bizto- jsan nem fedi pontosan. Nem, jmert például mindjárt éppen 'a szóban forgó tolvajokról ki­sdérül, hogy nem is tolvajok. [Legalábbis a Btk. érteimé­iben nem azok. „Szívükben” Sazok, mert jól vállalják a lo- Spást és „elméjükben” is azok, jmert logikusan be tudják bi- jzonyítani, hogy ók lopták el jazt a bizonyos gyöngysort, Imely körül aztán oly nagy [kavarodás támad. Mindez [lassanként derül ki a regény S során, s ez a „lassanként”, ez ja cselekmény. És ez egyben a szokásos detektívreronyek I mintapéldánya, illetve a min- jtapéldány: paródiája. Éppen ja könyv „deteiltivregény” ; mivolta miatt azt, hogy a (gyöngysort valóban ki lopta lel, nem mondhatom meg elő-* re. Ennek kibogozását biz nyos rendezett összjátékba együtt végezzük: az olvasó, rendőrség, meg én magam, e, sorok írója. 8 A Tolvajokban egy eltúl-| zott pompájú várbeli palota? ütközik össze a Mária Valé-§ ria-telep nyomortanyáival: e; palota urai a telep lakóival,” Széli Józsával. a kisiklott? öreg színésznővel, Fumigaí úrral, az udvari harmonikás-8 sal, a „valaha jobb napokatg látott” Dravóczky Marikával? és vőlegényével, „a jobb sors-? ra érdemes” Hetéssy Bandi-? val és így tovább. § Ez ütközések közepette de­rül ki, hogy a jó rendőrt; egész rokonszenve a tettes fe-[ lé vonzza. A károsult mindig! kissé mellékes figura. Ö a! passzív fél, akinek egyszerű­en csak van valamije, ami el-j vehető. Aranya, ezüstje, éte-i le, itala, állata, készpénze, vagy az élete. A károsult; tán, bárgyún és tehetetlenül; álldogál a langyos középen, a- két bátor és tettrekész ellen-í fél között, akik: a rendőr és a; tettes, ök a cselekvők. Jó; rendőrök szeretik a tettest. Igen ám, de ezek, mint em-i lítettem, nem valódi tettesek,! ez a bökkenő. S mire a bonyo­dalmak végére érünk, egyet-; len embernek van lelkiisme-i retfurdalása. Ez egy Závory; nevű rendőrtiszt —, aki egy-! más után kétszer nézi meg aí Hófehérke című filmet — s; akivel, alig találkoztunk. — Csak átment a színen. Ez az! egy ember nagyon szégyelli magát. Hogy miért? Azt csak; jól figyelje meg a kedves ol-j vasó. KEK Kéken leng a tó fákra felrezgő mélye a kék nap tüze alatt; viráglila csendbe olvadnak be égve a fényböl-szött madarak. m* Ógy suhansz át rajtam halkan, akár a hold felködlő alkonyon, is a csillagokká fosztó földet sodortatod szelíd vonzásodon. De érzem, nem szórja fénylő árnyba fogva lényed sem a kő, sem a hab, sem a nád, csak a horizont szikrázó íve rezegteti képed s az ég mögött lebegve az ág... Virágok között a kerítés foghíjas árnya arany tündöklésbe harap, s egy kecske fehér foltja csengetyűjg dalán a kék végtelenbe halad. ' KESZTHELYT TtEZSÖ h Kövi Erzsi nyolcadikos, na­gyon jól tanuló kislány. Ti­zennégy éves, nem csoda hát ha már benne is megbolyduU a „női huncutság”. Dolgozatot kellett a nyolcadikosoknak ír­ni „Komáromi kaland” cí­men Csokonai Vitéz szeren­csétlen végezetű szerelméről Erzsi -nagyszerűen megírta dolgozata ötös lett. Hol var hát itt „női huncutság?" — kérdezhetik joggal. Egy pilla­nat! Hallgassák csak meg ez az egyetlen egy árulkodt mondatot dolgozatából: „A hájfejű Vajda nem adtc lányát a szegény költőhöz, < fene ott egye meg, hát mit ér- l tett ő a szerelemhez!” t Nos?! r n. 1 Beköszöntött az idei tél. 1 Nagy pihékben hullt a sok hó- l csillag, betakarva a tanyákat, l hósipkát adva a kazlaknak. A 1 lapos ban, ahol a nyárról itt ma- t radt kis tócsa jégtükröt műt a- J tott a tájnak, gyerekek csúsz- • káltak, sinkóztak. Siklottak, 1 kergetőztek a fából és drótból 1 eszl.ábáit korcsolyákon. A kis 1 Gyuszi a jég szélén kuporgott * s fakorcsolyáját kötözte fel- i felé bakancsára madzaggal 1 meg apró fapeckekkel. Nehe- • zen ment a művelet, mert bi- 1 zony kezébe ütött a hideg. A 1 nagy hidegben észre sem vet- 1 te, hogy a háta mögött már 1 percek óta a hetedikes, vere- kedős Kócos Jóska állt. De amikor Gyuszi a másik kor­csolyáért nyúlt, Jóska hirte- 1 len rálépett a madzagjára. < — Várj, dughagyma, ezt < csak akkor kötheted fel, ha ■ megfizeted a drót árát!- Gyuszi ijedt kerek szemek- ; kel nézett fel rá: I — De ’iszen, felét már meg- ; ad tam. I — Kell az egész — szólt K6- ’ cos durvám. — Megadod az , egészet vagy nincs korcsolyá- ? zás! I — Nincs most pénzem. \ Majd a jövő héten megadom. — Nincs mese, ide a kor- • csolyát! — nyúlt dühösen Kó­< cos a korcsolya után. De Gyu- ^ szí görcsösen magához szorí- ü tóttá a fadarabot, s féllábával < lökdösve magát, el/iklott a jé- 5 gén. Kócos utána vetette ma- í gát, hosszú lábaival hamar í utolérte, majd hátulról fel­buktatta a Tcis Gyuszit. Gyuszi repülve hasra vágódott s or- rából%clird.ult a vér, vörösre festve a fehér havat. Kócos kiragadta kezéből és durván letépte lábáról a két korcso­lyát. S mirt aki jól végezte dolgát, fiityörószve elindult. A többiek dermedten nézték a jelenetet. Csak a nyolcadikos Sós Pista indult Kócos után. Vállára ütött, majd amikor az hátra fordult, rettenetesen ál­lón vágta. Kócos egyet for­dult tengelye körül, aztán el- iszkolt, csak messziről rázta az öklét Sós Pista felé. Pista fel­segítette a kis Gyuszit, egyik fakorcsolyáját átkötötte az ö lábára, összekapaszkodtak és úgy csúszkáltak együtt egész délután. Uh Billegő Jóska eszes gyerek, csakhát nem nagyon fűlik fo­ga a tanuláshoz, így aztán gyakran akad neki jó „be­mondása”. A múltkor azt kérdezem tőle: — Te, Jóska, mit hallottál az Antarktiszről? — Antarktisz..-. •= állt fel Jóska nagyon lassan. — Az Antarktiszon nagyon forróság van. Általános nevetés. — Miért van ott forróság, fiam? — Mert az Északi-sarkon . hideg van, a Délin meg meleg. Az Antarktisz pedig a Déli­sarkon van! — vágta ki büsz- ; kén. Természetesen megint csak . nevettünk a buta, de egyszerű ■ logikán. DONKÓ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom