Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-09 / 58. szám

M UjSRÁSASSZON Y Az egyiptomi—szudáni hatái*vita Kp fffppSji " |eIviptomSX y K : , '■ VA l! ^ Khartum^, > f, SZUDÁN * J f\ y r'T c' hS > A'r * o 80S »00» ooplcm ®T5f llff T ifa í\ÁB8t^asM lg E A Kr fgyesült Arjb Köiférsáság/Yjsút URRA 09.58-2 TISZAFÖLDVAR, Ó Nagy Benjámin út 21. Régen le­rakták már e ház fundamen­tumát. A konyha, a kicsi falusi konyha, amelyben a 75 éves Igrinyi néni moso­gat, mégis jól őrzi a tűzhely melegét. A hideg tavaszvá- rásban bizony el is kél a la- kocska két öregének a tűz- ontotta meleg. Mert ketten élnék a ház végében csend­ben, békességben, szerény nyugdíjukból. „Aranyos öregek" — szán­tana Móricz Zsigmond me­lengető tolla, ha látná őket. Pedighát? Az a való, hogy egy évszá­zad háromnegyed részét érte meg Igrinyi néni, de az is igaz, hogy éveit figyelembe sem véve tán, fiatalos fürge­séggel dolgozik. Kézimun­kázni szokott. Erdélyben, a Bihari hegyek alján, (ahol született), tanulta a színes székelyhimzést, amit most a tiszaföldváriaknak ad tovább. Nem sokat kap érte, de az is hoz valamit a háztartásba S a szabadidőben? Van is szabadideje egy nő- tanácsaktívának. Mert Ig­rinyi néni, a tiszaföldvári nötánács egyik legpéldamuta­tóbb tagja. MIÓTA IS? 1950 óta. Ak­kor iratkozott be a sógor­nője az MNDSZ-be, s es­ténként a két , asszony, az MNDSZ tag és a szerveze- tenkívüli sok szót váltott ar­ról, mivel töltik idejüket az MNDSZ asszonyok. Égy napon aztán beállított a gyűlésre , Igrinyi Jánosné is. S azóta in ott van minden gyűlésen, résztvesz minden Ólunkéban. Békealáírásokat gyűjtött, koreai segélybélye­geket árusított, kisgyűlése- két Szervezett, s szervez, részlyesz a vöröskereszt, a népfront, a béketanács mun­kájában. ' •— A Nefelejcs utcától a Balogh sarok, a Medgyesá sarokig az Ó Nagy Benjámin utcán végig, ez itt az én körzetem — mondja. SÜRIJN SORAKOZNAK egymásrhellett a falusi házak, nagy ip. körzet. Sok helyre bekopogtatott Igrinyi néni, míg is 408 forint árú téglajégyét' adott el. Lassú járással hálád csak 75 évé­vel, de. lassú víz partot mos. Hosszfií élettapasztalata meg­győzőén v, hat az emberekre, s mivé végigjárja körzetét, ha kéVéfesel is, de több vi­lágosságot hagy maga után. Figyelme mindenre kiterjed. — Látja elvtárs — fényké­peket. vesz elő. (Egy ember­öltő,1 i^hánv fényképben el­beszélvén Csodálatos ember­öltő: jh ffiatal székely lány arcképeit csoportképek köve­tik, Cáóport képek, amely e- kep Igrinyi néni ott ül a magyar-szovjet nőtalálkozó elnökségében) a találkozón azt ígértük a szovjet elv- társnőknek, elküldjük a ké­peket. Készen lettek. Megyek fel at-nőtanócsba, mondom az elnöknek: Megkapták-e már a sápiét asszonyok? Nem — felemv— ,Ej, de szégyeltem. KüldtüSf,aztán nyomban. IGRINYÍ NÉNI elégedet­len a, tiszaföldvári nőtanács tevékéhyÉégével. ö maga is tagjává', valahogy úgy érzi néni úgy dolgoznak, ahogy kellene. Bár az ő életéről beszélgetünk, arra kér mégis: — A homoki asszonyokról írjCHtfV.azokat emelje ki. — Csodaj hogy mindent meg­valósítanak. Tizenhárom asz- szony, maroknyi csoport és elhúznak az anyaközség mellett-. Egy sző mindig belekeve­redik . beszélgetésünkbe: a párti Ä“ párt, a kommunis­ták pártjas melyről azt pré dikáíta lánykorában a mar­gói Rj^bános. hogy hitetlen, hazátlan emberek. Apja, a 48-as ellenzéki politikus vi- szónt sŐfébé ültette mise után, s a^tyhióndta neki: — A kommunisták kislá­nyom’ á' munkásság megvál­tásáért küzdenek. Tgrifiyí néni 75 év után úgy'érw, a pártban a helye. Párttag szeretne lenne. Hosz- szú, küzdelmes életútja azt szeretné, ha a párt kikötő­jébe futna. Mi tanította erre? AZ ÉLET. Az élet, mely 1910-től teljes súlyával rá­szakadt férje elhalálozása után négy gyermekkel, s 250 korona adóssággal. A falusi párasztasszonyka a csepeli tölténygyárba került, hogy megkeresse családja kenye­rét — Keserves kenyér az 1915-től 1922-ig Csepelen. — Bizony. Hihetetlen ta­lán, de véresre marta tor­kunkat a kukoricakenyér — emlékszik vissza. S anélkül, hogy észrevette volna, bekerült a munkás- mozgalomba. Sztrájkokban vesz részt, segíti a Vörös Segélyt. Legszebb emlékei 1919-bői valók. Az első május elseje, a vörösbe borult Budapest Kun Béla, Szamuelly Tibor csepeli látogatásai mind-mind őrzött emlékei, legszebb aján­dékai életének, s átadja örömmel átadja ajándékait. Azt mondom én az elvtár­saknak. a fiataloknak, ne csak . a volt Vöröskatonákat hívják találkozókra. Itt va­gyunk mi, akkori munkás­asszonyok is. „Katonák“ vol­tunk mi is. Éjjel-nappal dol­goztunk 19-ben. TISZAFÖLDVAR, Ó Nagy Benjámin út 21. A sok vi­hart élt falusi ház kapujá­ból talán most indul körze­tébe egy idős munikásasz- szony, Igrinyi néni. Lassan hsflad. Nagy a körzet, s nem akar félmunkát végezni. BorzAk Lajos Tiltakozik a szovjet ifjúság Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió ifjúsági szerve­zeteinek bizottsága a szovjet ifjak és leányok milliói ne­vében felháborodottan tilta­kozik Dzsamila Buhired al­gériai diáklány hafálraítélése miatt, s követeli a halálos ítélet megváltoztatását, — (MTI.) A közelmúltban a világsaj­tót bejárta a hír, hogy az új Egyesült Arab Köztársaság egyik szövetségi része, Egvip tóm és déli szomszédja, Szu­Kairó (TASZSZ). Vala­mennyi kairói lap közűi az Egyesült Arab Köztársaság ideiglenes alkotmányánál szövegét. Az alkotmány 73 cikkelyből áll. Az első cik kely kimondja, hogy „az egyesült arab állam függet­len, szuverén, demokratiku köztársaság. Népe: az arat nemzet része". Az alkotmány a továb biakban kimondja, hogy az állam feje a köztársasági el nők. A törvényhozó hatal­mat a nemzetgyűlésnek ne­vezett tanács valósítja meg. A nemzetgyűlés tagjainak számát és megválasztásuk módját a köztársaság elnöke állapítja meg. A végrehajtó hatalmat a köztársaság elnöke az al­kotmány szellemében való­sítja meg. Az elnök egy vagy több alelnököt nevez ki, s ezeket ő menti fel tisztsé­dán között határvita keletke­zett A szóbanforgó vitás terüle­tek (térképünkön feketén): az Északi Szélesség 22 fokától gük alól. Az elnök nevezi és .menti fel a minisztereket is. A köztársaság elnöke bármi­lyen törvényt kibocsáthat és; bármilyen határozatot hoz­hat, amely egyébként a nem­zetgyűlés hatáskörébe tarto­zik, ha a nemzetgyűlés két ülésszaka között a szükség ezt megkívánja. A nemzet- gyűlés összehívása után a határozatot a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni. A köztársaság elnöke a fegyveres erők főparancs­noka. Az alkotmány a továbbiak­ban kimondja, hogy az Egye­sült Arab Köztársaság két kerületből: Egyiptomból és Szíriából áll. Mindkét kerü­letben végrehajtó tanács ala­kul, melyet a köztársasági elnök nevez ki. : Az Egyesült Arab Köztár­saság fővárosa: Kairó. északra, Vádi Halfától a Ni­kis két partján mintegy 30 km mélységű íkisebb beszöge- lés, valamint a Vörös-tenger Az Egyesült Arab, Köztársaság légvédelmi szervei utasítást kap ak arra hogy lőjenek le min­den repülőgépei, amely megsérti az ország légiterét Kairó (AFP). Az Egyesült Arab Köztársaság fegyveres erőinek hivatalos szívivője pénteken bejelentette: „az ország légvédelmi szer­vei határozott utasítást kap­tak arra, hogy lőjenek le minden repülőgépet, amely megsérti az Egyesült Arab Köztársaság légiterét.’’ A szóvivő a köztársaság északi és déli tartományai­nak határain elkövetett is­mételt izraeli provokációkkal indokolta az intézkedés szük­ségességét. parti Halaib térségé. Az Egyesült Arab Köztársaság ideiglenes alkotmánya «rain A. TOLSZTOJ fíjai mm étn o/c m, • /• a 13. * IßiM ••••• . .Tiklinszkij szüntelenül hájlflMgotfe lecsüngő bajuszát pödörgette, fátyolos szemmel p;íÍnn;gatott Zoja Monrose- ra, s az evésnél azon volt, hoCT-fékezze mohóságát. Bol­ling. komor arccal ült, háttal j’áz" ablaknak. Szemjonov fesztelenül fecsegett. Zoja nyúgddtnak látszott, elbűvö­lően mosolygott, és szemével intőit a főpincémek, hogy mftiél gyakrabban töltse meg a vendégek poharait. Ami­kor .felszolgáltak' a pezsgőt, megkérte Tiklin&zkijt, hogy beszélje el a fejleményeket. , Tiklinszkij letépte nyakáról iT Szalvétát: i— Az életünket kockáztattok'Rólling úrért. Szesztro- reck mellett átléptük a szovjet határt. — Mit jelent az, hogy ..étiéafiik”? Kik lépték át? kérdezte Rolling. — Én és ha szabad így mondanom, a segédem, egy varsói orosz, Balahovics hadseregéaek tisztje... Roppant kegyetlen ember... Hogy nyelné el a pokol a többi orosz- szál együtt ezt a vérebet, többel- ártott, mint használt. Az volt a feladatom, hogy nyomoznám ki, hol végzi Ga­rin a kísérleteit. Elmentem abba a romba dőlt házba is, ahol az az átkozott csirkefogó egyszer kis híja, hogy ketté nem hasított a készülékével.., hiszen erről már tetszet­tek hallani. Ott, a pincében találtam egy acélszalagot; Soja nagysága megkapta tőlem ezt az acélszalagot és meggyőződhetett a buzgalmamról; Garin időközben más­hová helyezte át kísérleteinek Színhelyét. Éjt nappá téve dolgoztam, hogy kiérdemeljem! Zöm!nagysága és Rolling úr bizalmát. Majdnem tüóőgyuladást kaptam a Kresetov- zskij-sziget mocsaraiban, de végül elértem célomat. Nyo­mon követtem Garin minden lépését. Április huszonhe- tedikén éjszaka segítőtársammal//együtt behatoltunk a villájába. Garint a vaságyhoz kötetük és a legalaposab­ban átkutattuk a házat... Sehol semmi... Azt hittem, megőrülök: nyomát sem találtuk a készüléknek... Pedig tudtam, hogy ott rejtegeti a villában... Ekkor fönént, hogy a segédem kissé kíméletlenül bánt el Garinnal... . Hiszen tetszik érteni, nagyon izgatottak voltunk... Nem mondom, hogy Rolling úr utasítása szerint jártunk el... , Igaz, hogy a segédem kissé hevesebb volt a kelleténél.. = Rolling a tányérjára meredt. Zoja Monrosé, 'hosszú kezét az abroszon nyugtatva, idegesen dobolt ujjaival; ' lakkozott körmű ujjain briliáns-,-smaragd- és zafírköves gyűrűi vakítóan csillogtak. Tiklinszkij valósággal fellel­kesült, ahogy ezt a felbecsülhetetlen értékű kezet nézte. ~r Arról már tetszenek tudni, hogy alig huszonnégy órával később találkoztam Garinnal-a postán. Szűzanyam, hogy megrémültem! De hát ki ne ,rémülne meg. amikor szemtől szembe találkozik egy feltámadt halottal? És Tá­vadásul még az az átkozott rendőmég is üldözőbe vett. ■ Meg'évesztés áldozatai lettünk:, a? ,gzvátkozott Garin vá­rlaki- mást gyilkoltatott meg maga helyett. Elhatároztam. hogy-, •mégeevszer- átkutatom^.® yjjjáti bizonyöß voltam ' benne, hogy- valami rejtett pbi<MÍbÍ)égnék is kell ott lennie. Még azon az éjszakán odamentem és elaltattam az őrt. Bemásztam az ablakon.... Nehogy félreértsen, Rolling úr.., Ha egyszer Tiklinszkij feláldozza az éle­tét, csak egy eszmének áldozza fel... Mi sem lett volna könnyebb, mint hogy újra kiugorjak az ablakon, amikor olyan kopogást és recsegést hallottam a villában, hogy mindenki másnak égnek állt volna a haja rémületeben... Igen, Rolling úr, ebnen a pillanatban világosan láttam, hogy az Úristen vezérelte önt, amikor engem küldött oda, hogy kiragadjam az oroszok kezéből azt a félelmetes fegy­vert, amelyet az egész civilizált világ ellen fordíthatnak. Történelmi pillanat volt ez, Zoja nagysága, úri becsüle­temre esküszöm. Mint valami bősz fenevad. úgy rohan­tam a konyhába, ahonnan a zaj hallatszott. És ott meg­láttam Garint: éppen azzal volt elfoglalva, hogy asztalo­kat, zsákokat és ládákat tornyozott fel a falnál Amikor megpillantott, felkapta azt a bőröndöt,, amelyet még a régi időkből jól ismertem: ebben szokta tartani készülé­kének modelljét. Aztán a bőrönddel a szomszéd szobába ugrott. Előrántottam revolveremet és utána vetettem magam, hjár kinyitotta az ablakot, azzal a szándékkal, hogy kiugrik a„ utcára. Elsütöttem a revolvert, Garin pedig egyik kezeben a bőrönddel, a másikban revolver­rel a szoba sarkába futott, eltorlaszolta magát az ággyal és lövöldözni kezdett. Valóságos párbaj volt ez, Zoja nagysága. Egy golyó átütötte a sapkámat. Egyszer csak Garin eltakarta száját és orrát valami ronggyal, egy fém­csövet szegezett felém, azután lövés hallatszott, de nem hangosabb, mint egy pezsgősüveg dugójának durranása, és a-következő pillanatban úgy éreztem, mintha ezer kis karmocska marcangolná orromat, a torkomat, a melle­met. A könnyem is kicsordult az elviselheteilen fájdalom­tól, tüsszenteni, köhögni, émelyegni kezdtem, és — bo­csásson meg, Zoja nagyság? — olyan hányinger fogott el/ hogy a földön fetrengtem, úgy okádtam. — Difenilflourarzén és foszgén keveréke, ötvenszáza­lékos arányban. Nem nagy dolog, most a rendőrséget is ilyen kis gránátokkal fegyverezzük fel — jegyezte meg Rolling. — Igen... Pontosan úgy van, ahogy az úr mondja: gázgránát volt... Szerencsére a íéghuzat hamar elvitte a gázt. Visszanyertem az eszméletemet és félholtan haza­vánszorogtam. Meg voltam mérgezve, össze voltam törve, detektívek hajszoltak városszerte, nem volt más hátra, mint hogy elmeneküljek Leningrádbpl. Nagy veszélyek és nehézségek árán sikerült is megszöknöm. Tiklinszkij széttárta karját és magába roskadva el­hallgatott, mint aki kegyelemre megadja magát. — Bizonyos benne, hogy Garin is megszökött Orosz­országból? — kérdezte Zoja. — Mindenképpen él kellett tűnnie onnan. A történ­tek után nem Kerülhette volna él, hogy a bűnügyi nyo­mozóhatóság kérdőre ne vonja. — De miért jött éppen Párizsba? — Széngúlákra van szüksége. Enélkül semmit sem ér a készüléke, olyan, mini a töltetlen puska. Garin fizi­kus. A kémiához nem is konyát. Azelőtt én kísérleteztem az ő megbízásából ezeknek a gúlácskáknak az előállítá­sával. később pedig az az ember, aki életéve' fizetett ezért a Kresztovszkij-szigeten. De Garinnak van még egy társa, itt, Párizsban. Neki küldte azt a táviratot a boule­vard Batignolles-ra.. Garin azért jött ide, hogy figyelem­mel kísérje a gúiácskákkal végzett kísérleteket. — És'mit sikerült megtudnia Garin mérnök tárnáról? kérdezte Rolling, — Egy olcsó szállodában Iákik a boulevard Batlgnol- les-on. Tegnap ott voltunk és megtudtunk róla egyet- mást a portástól — felelte Szemjonov. — Ez az ember csak aludni jár haza. Nincs semmiféle holmija Hosszú, bő vászonköpenyben megy el hazulról, olyanban, ami­lyent Párizsban a medikusok, laboránsok és vegyészhall­gatók viselnek. Úgy látszik, valahol a közelben dolgozik. — A személy leírására vagyok kíváncsi! — formed t rá Rolling. — Az ördögbe is, mit érdekel engem az ő vá­szonköpenye? Megadta a portás a személyleírását? Szemjonov és Tiklinszkij egymásra néztek. A lengyel szívére tette kezét, — Ha parancsolja, még ma megszerezzük ennek az úrnak a személyleírását. Rolling sokáig hallgatott. Komoran összevonta szemöl­dökét. — Milyen alapon állítják, hogy az az ember, akit tegnap a boulevard Batignoiles-on, a kávéházban láttak és az, aki leszökött a földalatti állomásra a place d’Étoile-on, egy. és ugyanaz a személy, mégpedig Garin mérnök? Egyszer már összetévesztették egy másik em­berrel Leningrádban. Nos? Szemjonov és a lengyel megint összenéztek. Tiklin­szkij roppant finoman elmosolyodott: — Csak nem akarja azt mondani, Mr. Rolling, hogy Garinnak minden, városban van egy hasonmása? Rolling makacsul rázta a fejét. Zoja Monrose mozdu­latlanul ült a helyén, kezét hermelin prémjébe rejtetté és közönyösen nézett ki az ablakon. Most Szemjonov szólalt meg: — Itt nem lehet tévedés, Tiklinszkij nagyon jól is- meri Garint. Most egy másik fontos kérdést kell tisztáz­nunk, Rolling. Ránk bízza-e, hogy magunk intézzük ezt a dolgot és egy szép napon elhozzuk a boulevard Males herbes-re a készüléket meg a rajzokat, vagy pedig maga is részt akar venni velünk együtt az ügy további lebo­nyolításában? — Semmi esetre sem! — szólalt meg hirtelen Zoja. szemét továbbra is az ablakra szegezve. — Mr. Rollingo' nagyon érdeklik Garin mérnök kísérletei, Mr Rolling nagyon szeretné megszerezni ennek a találmánynak a tulajdonjogát, de Mr. Rolling mindig szigorúan törvénye- keretek között dolgozik. Ha Mr. Rolling csak egyetlen szót is elhitt volna abból, amit Tiklinszkij itt elbeszélt úgy természetesen azonnal felhívta volna a rendőrséget hogy a hatóságok kezére juttassa azt a csirkefogót, ak ilyen bűntettet követett el. Mivel azonban Mi-. Ro1lin<' tisztában van vele, hogy Tiklinszkij ezt az egész történe­tet csak kiagyalta, mert ily módon akar minél több pénzt kicsalni tőle, ezért Mr. Rolling nagylelkűen megengedi, hogy a jövőben is rendelkezésére álljanak apróbb szol­gálatokkal Most először mosolyodott el Rolling, amióta leültek a reggelihez. Arany fogpiszkálót húzott elő me' lény zselé­ből és fogai közé szúrta. Tiklinszkij kivörösödött homlo­kának széles barázdáin kiütött a veríték, arca pety­hüdtté vált; — Magákra egy feladat vár — zárta le Rolling a megbeszélést — pontos és kimerítő íelvi'ágo-i'ás'al kel szolgálniuk azokra a pontokra vonatkozólag, amelyeke ma délután három órakor hozok tudorrásukn a boule várd Malesherbes-en. Tisztességes magánnyomozói mun kát kívánok maguktól és semmi mást. Egyetlen lépést sem tehetnek-, egyetlen szót sem ejthetnek az én utasítá­som nélkül,•

Next

/
Oldalképek
Tartalom