Szolnok Megyei Néplap, 1958. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-02 / 52. szám
“• bár Igaz, hogy az egyéni« leg gazdálkodó parasztok jelenleg még a földterület nagyobbik részén gazdálkodnak, igaz továbbá az is. hogv a múlt év folyamán megszilárdult ragaszkodásuk az egyéni gazdálkodáshoz, de az is igaz, hogy mindezek ellenére az egyénileg gazdálkodó parasztok ma már nem ellenségesen tekintenek a termelőszövetkezetekre, a termelőszövetkezeték hibáinak nem örülnek, a termelőszövetkezeteket ért károkat szinte öntudatlanul is saját káruknak tekintik. Végeredményben tehát sokkal közelebb állnak a termelőszövetkezetekhez, mint kezdetben és közelebb, mint ahogy azt maguk is gondolnák. d) Politikai munkával, meggyőző érveléssel fel kell számolnunk a kisparaszti gazdaság stabilitásáról szóló nézeteket. Meg kell mutatnunk azt a folyamatot ami aa egész világon végbemegy a mezőgazdaságban, azt hogy mindenütt növekszik a nagyüzemi gazdaságok súlya a mezőgazdaságban, mindenütt eltolódás megy végbe a mezőgazdaság szerkezetében a nagyüzem irányában. Nézzünk néhány példát a világból: Dániában pl. az összes gazdaságoknak csak 20.8 százalékát teszik ki az 5 hektáron aluli (8.5 kh.) gazdaságok, területük pedig az összterü letnek csak 3.7 százalékát. Az Egyesült Államokban az 5 hektáron aluli gazdaságok aránya 9 százalék, a kezükben lévő földterület az ősz- szes területnek 0.2 százaléka. Svédországban 1944-től 1952 ig terjedő 8 év alatt az ösz- szes gazdaságok száma csak 8 százalékkal csökkent az 5 hektáron aluli gazdaságoké viszont 30 százalékkal, ugyanakkor az 50 és 250 hektár közötti földbirtokok száma nem csökkent, hanem 7 százalékkal nőtt Hasonló folyamat játszódik le Franciaországban és a világ minden más országában, Természetesen ezekben az országokban, mivel társadalmi berendezkedésük kapitalista jellegű, a birtok területek növekedése sem szövetkezés útján, hanem a kisgazdaságok tönkremenetele útján megy végbe. Ugyanakkor meg kell mutatni az egyéni parasztoknak azt is, hogy igaz. nálunk a tönkremenés veszélye nem fenyegeti őket államunk ezután is támogatja a kisparaszti gazdaságokat is. ennek ellenére a kisgazdaság korlátáinál fogva termelésük lényegében egyhelyben topog, ugyanakkor a termelő- szövetkezet terméseredményei állandóan növekednek és így az egy kh-ra eső termény-mennyiségeket illetően évről-évre jobban elmaradnak a termelőszövetkezetek mögött Egészen természetes hogy ugyanez az életszínvonalban is jelentkezik. e) Ha eredményeket akarunk elérni, akkor szükség van arra, hogy állandóan, rendszeresen Deszéljünk a nagyüzem előnyeiről, a termelőszövetkezetek eredményeiről, Enélkül az állandó, szünetnél kül folyó agitációs, meggyőzésre irányuló tevékenység nélkül, nem tudjuk elérni, hogy az egyénileg gazdálkodók valóban komolyan tárgyilagosan, minden oldalról mérlegeljék saját lehetőségeiket és a termelőszövetkezetek előtt álló perspektívát. Következetes, lankadatlan, politikai meggyőző munkával olyan légkört kell kialakítanunk, hogy az egyénüeg dolgozó paraszt számára ne az legyen a probléma, hogy belép-e a termelőszövetkezetbe, hanem az, hogy melyikbe és mikor lépjen be. A termelőszövetkezeti mozr- galom fejlesztésére irányuló munkánkkal kapcsolatban rögzíteni kell azt is, hogy elsősorban a termelőszövetkezeteket kell fejlesztenünk, nekik kell a legnagyobb támogatást nyújtanunk, mert ez a fejlettebb típus, ez felel meg legjobban a nagyüzemi gazdasággal szemben állított követelményeknek. Ugyanakkor nem hanyagolhatjuk el az alacsonyabb formákat sem, mint amilyenek a termelőszövetkezeti csoportok, társulások és szakcsoportok. Ezeket is szervezni és segíteni kell. — Feltétel azonban, hogy úgy a termelőszövetkezeték, mint a termelőszövetkezeti osopoctók,, társulások maradéktalanul feleljenek meg mindazoknak a feltétének, melyeket velük szemben a Politikai Bizottság határozata támaszt, maradéktalanul tartsák be a határozatban felsorolt alapelveket Arra van szükség, hogy munkánkban elkerüljük a mechanizmust, a sablonosságot, ezert járásonként és városonként, sőt a járáson belül községenként értékelni kell a jelenlegi helyzetet Fel kell mérni termelőszövetkezeteken és a községeken belül a lehetőségeket és annak alapján kell meghatározni, hogy hol mit és hogyan akarunk tenni, mire fordítsuk a fo figyelmet. Természetesen mások az adottságok és lehetőségek pl. a kunszentmártoni vagy a jászberényi járásban, mint a kunhegyesi járásban. De még a kunszentmártoni járásban is más módon kell dolgoznunk Tiszakürtön, — mint Kunszentmártonban, a jászberényi járásban másképpen Jászárokszálláson, — mint Jászboldogházán. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, kivel kezdjük. Célszerű most erre is választ adni. Elsősorban azokkal a kilépett termelőszövetkezeti tagokkal, akik becsületesen dolgoztak a termelőszövetke- zetekbem és akiknek többse- ge hajlandóságot is mutat, vagy a visszalépésre, vagy esetleg új termelőszövetkezet alapítására. Ezek a volt termelőszövetkezeti tagok mar szereztek tapasztalatokat az irányban, hogy a termelőszövetkezetben, ha vannak meg hibák, óriási lehetőségek rejlenek, tudják, hogy_ a tsz tagok életszínvonala évről-évre emelkedik és tapasztalták, hogy ez a fokozódó életszínvonal nem egyre nagyobb fizikai erőkifejtés következménye, hanem a gépek jobb kihasználásának, — az emberi munka könnyebbé tételének eredménye. A sorban következő helyre a kevés földdel rendelkező (szegényparasztoknak nevezett olyan egyéni gazdákat állíthatjuk, akik még nem voltak termelőszövetkezeti tagok. A termelő- szövetkezetek gazdasági eredményei ezekre igen nagy hatást gyakorolnak, viszonylag könnyen megnyerhetek a szövetkezésnek, természetesen csak akkor, ha okosan, szeretettel, meggyőző szóval közeledünk feléjük. Utoljára maradnak a középparasztok, nem mintha nem volnának kívánatosak a termelőszövetkezetben, hanem azért, mert életszínvonaluk a parasztok között a legmagasabb. A középparaszt is érdeklődik a termelőszövetkezetek iránt és hajlandó is belépni azokba, de természetesen csak akkor, amikor a tsz-tagok életszínvonala már legalább eléri, de inkább meghaladta az ő élet- színvonalát. És főleg a középparasztok a jövedelem nagysága mellett igen alaposan mérlegelik a tsz gazdálkodásnak megalapozottságát és kulturáltságát. K. Nagy elvtárs Túrkevéről elmondotta, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok nemcsak a munkaegység értékét nézik, hanem azt Is, hogy milyen rend van a tanyában, fásita nak-e, mekkora a bemházás. Abban a tsz-ben, ahol 90 Ft ot fizettek egy munkaegységre, de alig van beruházás, oda alig 3—4 belépő van, — míg azokba a termelőszövetkezetekbe, amelyekben egy munkaegységre kevesebbet osztottak ugyan, de nagyobb mértékű a beruházás és ennek megfelelően megalapo zottabb a gazdálkodás, jelentős számban léptek már be új tagok. Antal elvtárs a kunhegyesi Lenin Termelőszövetkezetbő] szóvátette, hogy mintegy 50 -ilépett taggal beszélt, de közülük egy sem mondta, hogy jól járt, amikor kilépett a szövetkezetből. Nyerjük meg a kásparasizto- kat, hozzuk rendbe a szövetkezeteket, haladja meg a tsz- tagok életszínvonala a közép- parasztokét és akkor adva vannak a feltételei a közép- parasztok között folytatandó meggyőző munkának. Természetesen ott, ahol a tsz-ek eredménvei erre már most is megfelelő alapot adnak, ott már most is agitáljunk a középparasztok között. Itt nyomban felmerül az a kérdés, kik és hogyan agitáljanak. E téren is el kell hagynunk azt a hibás módszert, amelyet azelőtt gyakran alkalmaztunk, és ezért azt kell mondanunk, elsősorban a termelőszövetkezetek tagjai agitáljanak, de ezenkívül agitáljon mindenki, aki a párt és kormány politikájával egyetért, kik' a maga területének, munkaterülete adottságainak megfelelően. A oedagógus és az orvos pl. ne járja belépési nyilatkozatokkal a kefében a parasztokat, de amikor munkája sorái szó esik a termelőmunkáról és eközben a termelőszövetkezetről is — igenis mondja meg, hog” a termelőszövetkezetet jobbnak, könnyebbnek látja a parasztság számára mint az egyéni gazdálkodást. Ugyancsak felmerül a kérdés: kampányfeladat-e a terme- ’őszövetkezeti mozgalom fejlesztésével való foglalkozás? Olyan értelemben nem kampány, hogy nem néhány hétig, hanem a teljes befejezéséig, tehát néhány évig csináljuk állandóan és következetesen. Olyan értelemben azonban kampány, hogy korlátolt ideig tart, mégha ez az idő éveket is jelent. A két végrehajtó bizottság egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedett: megvannak az adottságok arra, hogy a távlati terv időszakának végére nemcsak he tudjuk fejezni a megve mezőgazdaságának szocialista átszervezését, hanem azt is el tudjuk érni, hogy ekkorra már határozottan érvényesüljön megyénk egész mezőgazdaságában a nagyüzemi gazdálkodásra jellemző vonások, mim pL a magas terméseredmények, nagyhozamú állattenyésztés. konrolex gépesítés, magasfokú árutermelés, magas életszínvonal. A termésátlagok növelése A növénytermelés szerkezetének alakulása Megyénkben a kenyérgabona termelése a jövőben is döntő szerepet fog játszani, mivel az ország legnagyobb gabonatermő megyéi közé tartozunk és igen jó adottságokkal rendelkezünk a gabona termelésére. Célszerűnek látszik, hogy a búza és a rozs együttes területe a vetésterületnek mintegy 33 százalékát tegye ki. A takarmány termő területet nagyjából az 1957-es állapotnak megfelelően célszerű megtartani, azaz a területnek mintegy 50 százalékán termein: takarmányféléket. Ez elegendő a növekvő állatállomány ellátására. Változtatni kell azonban a takarmányféleségek egymás közötti arányán, mindenek előtt a pillangósok területének növelésével. J elenleg a szántóterületnek kevesebb, mint 8 százalékán termelünk pillangósokat, ezt feltétlenül növelnünk kell és pedig a szántóterületnek mintegy 12 százalékára. A lucerna vetésterületének növe- lése több okból Is célszerű: a) természeti adottságaink ? lucerna termelésére igen ked vezőek és úgy szénatermelés mint magfogásra igen alkalmasak. b) a lucerna a legjobb előve temények közé tartozik, c) a lucerna a legtöbb fehérjét tartalmazó takarmány- növényünk, ami az állatállomány számára rendkívül szükséges. Megyénknek a fel- szabadulás előtt is legfőbb szál ásták ármány-növénye a lucerna volt. A rizs termelésére szolgáló területet a jelenlegihez viszonyítva némileg csökkenteni kell, megszüntetve a rizs monokultúrás termelését, figyelembe véve a vízkapacitást és vetésforgóba állítva a rizstermelő területeket. Az ipari növények vetésterületét az 1957. évihez viszonyítva növelnünk kell, különösen pedig a cukorrépa vetésterületét, amelyet évenként rendszeresen legalább 17 000 kh-ban kell megállapítani. A zöldségfélék termelésé ben számottevő területi változás nem szükséges, ellenben jelentősen fokoznunk kell a termésátlagot, elsősorban az öntözés kiszélesítésével Ugyancsak fokozni kell a zöldségtermelés jövedelmező ségét, főleg a korai primőráruk nagyobb mértékben való termesztésével A termésátlagokat 15-18 év alatt az 1951-56-os évek átlagához viszonyítva legalább 28—30 százalékkal emelnünk kell. A termésátlagok ilyen mértékű emelése teljesen reális, ha alkalmazzuk mind azokat a termésfokozó tényezőket, amelyek rendelkezésünkre állnak. Ezek a ténye- zők a következők: A trágyakezelés megjavítása és a trágyázott terület növelése a) A trágyázás terén jeleneg igen komoly nehézségeink vannak. A megtermelt szervestrágya mennyisége nem elegendő. A talajerő rendszeres pótlására 1 kh. redukált mintára 43 q istállótrágya szükséges, 1957-ben csak 16,7 q áll rendelkezésre, tehát a trágyaszükségletnek csak 40 százalékát tudtuk kiszórni. A trágyakeze1 ‘ i — bár évek óta beszélünk róla — a gazdaságok zömében mindmáig igen rossz, emiatt nagy a veszteség nitrogénben és egyéb hasznos anyagokban, a trágya minősége leromlik, hasznosságának foka nagymértékben csökken. Ez a trágyahiánynak egyik oka. A másik oka: az állatállomány alacsony létszáma, különösen pedig a szarvasmarha állomány alacsony létszáma. Jelenleg alig több, mint 24 számosállat esik száz kataszrális hold területre. — A következő ok az, hogy igen alacsony az egy számosállat után kapott szerv est rá gva-men ny iség. mindössze 75 q évenként. Természetes, hogy ilyen feltételek mellett talajaink nemcsak nem gazdagodnak táperőiben és így nem képesek a termésátlagok megfelelő fokozására, hanem a jelenlegi termékenységet sem képesek megtartani. Megfelelő szervestrágyázás nélkül nem érhetünk el megfelelő eredményt a műtrágyázással sem, mert a szervesanyagok hiánya következtében nem érvényesül kellően a műtrágya hatása. A műtrágya ugyan kiegészíti, de semmiképpen sem pótolja a szervestrágyát. Feltétlenül el kell érnünk a szervestrágya mennyiségének olyan mértékű fokozását, amely lehetővé teszi, hogy talajainkat 4—5 évenként egyszer szervestrágyázzuk és emellett lényegesen fokoznunk kell a műtrágya használatát is. Semmiképpen sem tartható állapot, hogy 1956 ban megyei átlagban 1 kh. redukált szántóra 17 kg műtrágya jutott, 1957-ben pedig alig több mint 10 kg. Az átlagnál természetesen jobbak a termelőszövetkezetek adatai, de szinte a nullával egyenlő az egyéni paraszti gazdaságok által felhasznált műtrágya mennyisége. (Kevesebb, mint 5 kg.) A terméseredmények gyors emelkedésének érdekében már a 3 éves terven belül el kell érni, hogy a trágyakezelésben gyökeres változás következzen be. Mintatrágya- telepekeí kell létesíteni, trágyakezelői tanfolyamokat kell tartani, be kell vezetni a nyersfoszfátos trágyakezelést, a _ trágyalevet fel kell használni, alkalmazni kell a zöld- trágyázást és így tovább. — Minden hulladék szerves anyagot fel kell használnunk trágya előállítására. Ugyancsak már a 3 éves terv során nagymértékben fokozni kell a műtrágya felhasználást A 3004-es kormányhatározat nyomán termelőszövetkezeteink módosították ezévi műtrágya felhasználási terveiket és — bár a 100 kg-os holdanként átlagot az idén még nem érjük el — mégis a tavalyinak majdnem kétszeresét, kb. 75 kg-ot használnak holdanként, Az öntözéses gazdálkodás fejlesztése b) A termésátlagok fokozásának másik igen fontos tényezője az öntözéses gazdálkodás fejlesztése, részben a meglévő vízkapacitás teljes felhasználásával, részben pedig a kapacitás növelésével. Megyénkben jelenleg az ösz- szes öntöző rendszeres kapacitása 52 m3/sec. ebből az állami gazdaságok felhasználnak 23 m3, a tanácsi szektorokban marad 29 m3/sec. Ugyanakkor, amikor szinte és gyékénnyel borítottan, hrtállandó volt a panasz a víz-- hiányra, a rendelkezésre álló vízmennyiséget távolról sem használtuk fel,; a 29 m3/sec. vízből a tanácsi szektorban csak_ 18 m3/siec.-ot használtunk fel és így U m3 felhasználatlan szabad vízkapacitás. Ez újabb -30 ezer kát. hold szántóföldi öntözést tenne lehetővé. Ugyanez a helyzet az öntözéssel berendezett területek kihasználása terén is. A megye területén lévő beépített területek nagysága 77,852 kát. hold, ebből az' állami gazd. 35.950 kh., a tanácsi szektorban lévő területek nagysága 41.900 kh., amiből ténylegesen üzemelve csak 25.960 kh. Amíg tehát egyik oldalról meglehetősen nagy az Igény állami hitelek igénybevételére, új telepek beépítése céljából, addig igen jelentékeny beépített területek vannak kihasználatlanul. Ennek több oka is van. Egyik oka, hogy öntözőcsatornáknak a belvízlevezető csatornákat használtuk fel, ■ amelyek természetesen nem alkalmasak arra, hogy ugyanabban az időben árasszunk és belvizet levezessünk. így megoldatlan maradt a belvízlevezetés, ami pedig az öntözés növekedésével egyre nagyobb jelentőséggel bir. A következmény az, hogy jelentékeny területek elmocsara- sodtak, használhatatlanná váltak. (Kenderes, Tomajmo- nostor). A megoldás: nem új területek beépítése, hanem a már beépített területek teljes hasznosítása, elsősorban a belvíz levezetése révén, — Szükség van új csatornákra, részben öntözésre, részben a belvíz levezetésre. A belvízlevezető csatornák építéséhez segítséget nyújt az állam, de feltétlenül fel kell számolni azt az eléggé elterjedt álláspontot, hogy a belvízlevezetést is kizárólag állami feladatnak tekintik. Ehelyett arra van szükség, hogy a társulatok létrehozásával az érintett termelőszövetkezetek és egyéni gazdák elsősorban a saját erejükre támaszkodva végezzék el a belvíz- levezetéist A területek kihasználatlanságának másik oka, hogy nálunk az öntözéses gazdálkodás fogalma eldeformálódott. Azonosították a rizstermeléssel, holott a rizstermelés csak egyrésze az öntözéses gazdálkodásnak. Ez kár os következményekkel járt: egyrészt szinte teljesen háttérbe szorította az öntözéses gazdálkodás másik nem kevésbé lényeges formáját, a szántóföldi öntözéses termelést. A rizstelepek kikapcsolásuk után évekig állnak teljesen kihasználatlanul, sással ott hasznosításuk lehetséges és igen fontos is, mindenekelőtt a szálastakarmány termesztés növelésében. Az elmúlt egy-két évben helyenként már tettek ezirányban erőfeszítéseket, de sajnos, ez még korántsem általános. így pl. a Nagykunsági Állami Gazdaság az elmúlt év« ben mintegy 900 kh. kikapcsolt rizstelepet vetett be vörösherével és lucernával, aminek eredményeképpen a gazdaság, amely eddig még egyetlen esztendőben sem rendelkezett a minimális szükségleteknek megfelelő szálastakarmánnyal sem, jelenleg bőven el van látva szénafélékkel. Az öntözéses gazdálkodás fogalmának eldefor- málódása továbbá azzal a káros következménnyel járt. hogy a rizstelepek beépítésekor kizárólag a rizstermelést tartották szemelőtt, nem gondoltak a telepeknek a kikapcsolás utáni hasznosítására, a területnek vetésforgóba való beállítására. E területeknél az a helyzet, hogy feltétlenül szükséges bizonyos, helyenként igen komoly átalakítási munkálatok elvégzése, ha szántóföldi önt; ősre kívánjuk hasznosítani. Szántóföldi növénytermesztést öntözéssel csak akkor végezhetünk, ha minden táblát külön tudunk öntözni és lecsapolni. Az átalakítási munkálatokhoz szintén segítséget nyújt az állam, de itt is határozottan le kell szögeznünk, hogy e munkák anyagi fedezetét is elsősorban az érintett termelőszövetkezeteknek és egyéni gazdáknak kell elvégezni, maximális mértékben igény- bevéve saját teherbíró képességüket és csak ezen felül támaszkodva az állami hitelekre. A megfelelő elő* véleményeit c) A termésátlagok növelésének további tényezője a megfelelő elővetemények. Jelenleg az a helyzet, hogy szántóföldi növényeinknek túlnyomó többsége rossz elő- ■ vetemény után kerül elvetésre. A legkitűnőbb elővete- ménynek minősíthető pillangósok után mindössze 17.000 kh-on került növényféleség elvetésre, ami elkerülhetetlenül érezteti hatását a termésátlagokban. Az elkövetkező évek során jelentős mértékben csökkentenünk kell a kalászosok után elvetésre kerülő kalászosok vetésterületét és különösen azokon a területeken. ahol ezt kiküszöbölni még nem tudjuk, fokozni kell a zöldtrágyázást. A nemesített vetőmagvak fokozott mérlékii alkalmazása Igen nagy szerepet játszó tényező a termésátlagok fokozásában a nemesített vetőmagvak fokozott mértékű alkalmazása. Ismeretes, hogy vetőmagjaink 4—5 év után leromlanak, ami terméscsökkentéssel jár. A távlati terv időszaka alatt el kell érnünk, hogy a mindenkori kalászos vetésterület 4 évenként 100 százalékos vetőmag felújításban részesüljön, azaz az öszszes vetésterület negyed résza minden évben nemesített vetőmaggal kerüljön elvetésre. Ugyancsak fokoznunk kell a kukoricánál is a hibrid magvak alkalmazását A nemesített vetőmagvak termelését megyén belül kell elvégeznünk, részben az állami gazdaságokban és kísérleti gazdaságokban. részben tsz-ek- ben. A szántóföldi növénytermelés gépesítése e) Igen fontos termésfoiko- zó tényező a szántóföldi növénytermelés gépesítése. Feladatul tűzhetjük ki, hogy a távlati terv során a termelő- szövetkezetekben a kalászosok aratását 95 százalékban géppel végezzék. Ugyancsak nagymértékben fokoznunk kell a takarmányok betakarítási és szállítási munkáinak gépesítését is, amire időjárási viszonyaink kedvezőek. Fokozni kell továbbá a rizs aratásának és betakarításának gépesítését. Azonfelül törekedni kell arra, hogy a növényápolási munkákat egyre inkább gépesítsük és ugyanúgy az ősziek betakarítását is. Ha mindezeket a term éstf okozó tényezőket megfelelő módon alkalmazzuk, akkor teljesen reálisnak, elérhetőnek kell tartanunk a termésátlagok olyan mértékű emelését, amiről már beszéltünk. A termésátlagok tervezésénél a 3 éves terven belül ax irányszámok szerények. Búzából 8.5 mázsát irányoztak elő, azonban abhoz. hogy ezt elérjük, a termelőszövetkezeteknek meg kell haladniok a 19 q-s átlagot. Takarmánygabonánál őszi árpából az előző 6 cv 10 q-s átlagával szemben el akarjuk érni a 11.5 q-t, a tavaszi árpából a 8.5 q-val szemben 9 q-t, zabból a 6.9 q-val szemben a 8 q-t. A kenyérgabona átlagtermésének emelését a fentieknek megfelelően elsősorban az elővetemények megválasztásával (amire minden befektetés nélkül lehetőség van), a korai vetéssel, az időbeni és jóminóségű talajelőkészítéssel, nemesített vetőmagvak fokozott alkalmazásával, az üszökfertőzés kiküszöbölésével, a vegyszeres gyomirtás általános alkalmazásával, a fejtrágyázással, a szakszerű tavaszi ápolással és az aratás idejének helyes megválasztásával kívánjuk elér- nij . , ÍFoIyfatjuff'*' ' ^