Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 34. szám

Nemzetközi nőnapra készülnek a nőtanácsok A MEGYEI NŐTANÁCS elnöksége ülést tartott. Meg­választásuk óta most első al­kalommal jöttek össze a me­gyei elnökség tagjai, hogy összegezzék a nőmozgalom eddigi tapasztalatait és az el­következő félévre kialakítsák a nőtanácsok teendőit, ter­veit. Elsőnek Pap Jánosné, a megyei nőtanács elnökéé volt a szó, aki számot adott arról, hogy milyen sok és hasznos munkát végeztek a nőtaná­csok az utolsó hónapokban. A mozgalom akciói közül ki­emelkedett az Országos Nő­konferencia felhívásának is­mertetése, mintegy 47 helyen tartottak a konferencia kül­döttei beszámolót megyénk asszonyainak, örömmel hal­lották az elnökség tagjai a jól sikerült irodalmi és pe­dagógiai ankétok eredmé­nyeit, amelyek nagyszámú hallgatóságot vonzottak. A legtöbb résztvevője a „Ser­dülőkor problémáiról" című előadásoknak volt. Nem ered­ménytelen a nőtanácsoknak az a kísérlete sem, hogy az édesapákkal is tanácskoznak nevelési kérdésekről. A legutóbbi hetekben le­zajlott békegyűlések is siker­rel zárultak. Kunszentmár- tonban kétszázan, Kunhegye­sen ötszázan mentek el a meghívásra az asszonyok a béke nagygyűlésekre. De a többi községekben és váro­sokban is, — ha úgy össze lehetne számolni — sokszá- zan jelenlek meg a *ők bé­ke-megmozdulásain. A SOK SIKERES apró és nagyobb munkák közül fel­tétlenül szót érdemel a „Gyer- megvárosért“ indított gyűjtés eredménye. A megyei nőmoz­galom sziv-lélek aktívái 250 ezer forintot küldtek el a kis kékszínű téglajegyek árából a Gyermekváros lakóinak. — Most újabb segítő-akciót ter­veznek: „Egy marék toll“ mozgalom címen mozgalmat indították. Hiába, az asszo­nyt leleményesség kifogyha­tatlan, ha a kisebbek városá­nak ügyéről van szó. Hosszan lehetne sorolni a nőtanácsok eredményeit, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy me­gyénkben is helyes úton jár a nőmozgalom és mindég le­■ ' i ■ hét számítani a nők sokasá­gára, ha nemes és szép cé­lokért hívják munkába őket. A megyei elnökség azért a nőmunka gyenge pontjait is kritika alá vette, hogy a kö­vetkezőkben ezen is változ­tassanak majd. ) AZ ELNÖKSÉGI Ülés bő­vebben vitatta a nők hagyo­mányos ünnepének — már eins 8, a nemzetközi nőnap — előkészületeinek terveit. Gazdag programot tűznek ennek kapcsán a nőtanácsok elé, olyat, amely minden bi­zonnyal találkozik az asszo­nyok egyetértésével és ismé­telten nagy lendülettel lát­nak majd hozzá a nőtanácsok asszonyai. AZ A SOK TERV, gazdag program, amely a megyei nőtanács elnökségi ülésén el­hangzott és megvitatásra ke rült — ismerve a mozgalom lelkes aktíváit —, „hisszük, megvalósul — mondták az elnökségi tagok —, mert kö­zös erővel, kitartó szorgalom­mal el tudjuk végezni legkö­zelebbi célkitűzéseinket’. Szajoli csendélet, s ami mögötte van Ki szerez érvényt a proletárok igazságának? Képzeljünk el egy pufókra hízott arcot Az arc pedig szintén szélesre-nyúló, kö­zépmagasságú testen helyez­kedik el. És még az arcra visszatérve, van ott két szem is. Olyan cseppet sem biza­lomgerjesztő hivalkodó tekin­tetekkel, hogy szinte megráz- kodik az ember, ha érzi szú­rását Ez küllemre Szikszai Pál, volt intéző úr, jelenleg a Sza- joli Haltenyésztő Állomás te­lepvezetője. A belső összeté­tel már sokkal sötétebb és hiányosabb. Hiányosabb, mert ez az ember olyan élettémye- zők nélkül éli le parazita életmódját, amelyek más be­csülete« embernél életfelté­telek. Többek között: becsüle­tesség, lelkiismeret és még sokminden. Különben nem először mu­tatjuk be — akarata ellené­re — olvasóinknak Megír­tuk, csöppet sem tündöklő múltját Is. Noha igaz, «5 úgy szerette volna megismertetni ma­gát, mint egyszerű, halász­mesterből lett állomásveze- to. Csakhogy Ibrányban élnek még azok a szeren­csétlen emberek, akiket 1924-ben intéző korában nyomorékká vert az „ex­halászmester.” így aztán kiderült egy, s más, ami miatt olyan elősze­retettel égették el 1956 októ­berében az ellenforradalmá­rok a káderlapokat. Szikszai Pál káderlapjai megmaradtak ugyan, de hogy azon eligazodjanak, istenből is kettő kellene, jóllehet az istenek már igazán mindent tudók. Hogy mást ne mond­junk, Szikszai Pálnak mind­össze egy felesége van, a ká­derlapok szerint viszont hár­mat is nyugodtan számon kér­hetnének tőle, miután még házasságkötésének éveit is különböző időpontokban tün­tette fel. Na, hogy egy kis kerülővel a feleség szónál maradjunk, A legtöbb házasságban az a divat uralkodott el, hogy a feleség, ha nem dolgozik, el­látja otthon a háztartási munkákat. Nem így a szajo- li „senki szigetén”. A haltele­pen dolgozik Hegedűs Má­ria állami fizetéssel. Akadna is tennivalója bő­ven, ha munkájának nagy­részét éppen nem a házi szol­gálat tenné ki Mesélik a telepen, megtör­tént, hogy féldélelőtti házi­szolgálat után délután 2 óra­kor már ismét kiabáltak Ma­rikának, hogy menjen a „re­zidenciára.” Azt ugyan senki sem mond­hatja, hogy Szikszainé szép­asszonyunk karbatett kezek­kel elmélkedne az élet mú­landóságán. Ha a jelenléti naplót végiglapozzuk, mind­járt kiderül, hogy havonta kétszer a munkások fizetésé­ért bejár Szolnokra. Azazhogy bejár bevásárol­ni, daueroltatni, s a kelle­mest a hasznostól el nem vá­lasztva, egyúttal hazaviszi a munkások bérét is. A te­lepvezető férj temészetesen nem kívánhatja ingyen eme szolgálatot, s így minden al­kalommal elszámolja az úti­költséget és a napidíjat asz- szonyának, a telep költségei­re. Szóval írtunk már egyszer a „derék” halászmesterről, nem hallgatva el azt sem. hogyan bánik jelenleg is be­osztottjaival. Még 1956-ban ÖT PERC KÜIPOIITIK A imiimiiiitiimitiiiitniiimiitiiiiiiiiniiitiiiinimiiiiiniiniiiiiiHiiiiitmth Elérkezett az idő, amikor a közvélemény megváltoziatnatja az atomnáűorú felé vezető irányvonalat A felmondás idején Szik­szai Pál tehát ágybanfekvő beteg volt Úgymond, nyu godtan lehetne a véletlen dolga is a két munkás eltá­volítása. Lehetne bizony, s el is hisz' szűk, ha valamely a bői csesség magas fokára ka­paszkodott személy meg tudja magyarázni, miért ép­pen annak a két munkás­nak adták ki munkaköny­vét, akik szót mertek emel­ni Szikszai úr ténykedései ellen. S hogy a véJettennől még- inkább megbizonyosodjunk, csodálja-e valaki, ha az el- bocsájtó telepvezető-helyettes vetetlenül Szikszai Pálakhoz járt ebédelni? Az elbocsátásra különben semmi indok nincs. Mégis azt jegyezték be a két dol­gozó munkakönyvébe: „A vállalat részéről felmondva”. Miután a két munkás érthe­tően tiltakozott ez ellen, ki­javították a „hozzájárulás- saT* bejegyzésre, A Szikszai ügyben egy­előre rövidebbet húzó dolgo­zók azóta is munka nélkül vannak (Pénztváró asszo­nyaik lapunknak tesznek szemrehányást, amiért megír­tuk esetüket és nem tudunk érvény szerezni igazuknak). A szóbeli magyarázkodás lényege egyébként az: nincs munka a telepen. Csodálatos, amíg négy évig a telepen dolgoztak az elbocsátottak, mindig akadt tennivaló. S lám, azóta is napszámosok dolgoztatásáról tanúskodik a jelenléti naplói A hidegháború korszakából kivezető út egyik legnehezebb szakaszára, a legmagasabb szintű tárgyalások lehetősé­gének szakaszába jutott. Erre irányul napjainkban a közfi­gyelem. A szovjet diplomácia nyilvánvalóan most arra tö­rekszik, — hogy figyelembe- véve az adott helyzet reali­tását, — olyan nemzetközi légkört teremtsen, amely al­kalmas az egész hidegháborús korszak lezajlására és uj fej­lődési szakasz elindítására a népek és kormányok közötti kapcsolatban. Hruscsov újévi nyilatkozatában világosan megjelölte a szovjet külpoli­tikának ezt a célkitűzését, amikor azt mondta: „Remél­hető, hogy 1958-ban a hideg­háborút vagy részben, vagy teljes egészében sikerül meg­szüntetni.” A szovjet diplomácia béke­offenzivájának eredménye­Ánatolij Finakov volt bombázóparancsnok levele Gúla Józsefnéhoz Anatolij Finakov volt bom­bázóparancsnok levelet írt a Szovjetszkaja Aviacija című lapnak. Megírja, hogy odva- sott Gúla Józsefről és felesé­géről, akik a Nagy Honvédő Háború éveiben szovjet piló­ták életét mentették meg. Minthogy a lap útján Gúla József né azt kérte, hogy kö­zöljék vele a megmentett szovjet pilóták sorsát, Fina­kov beszámol Fjodor Pudov- nak, az egyik megmentett pilótának a somsáról. Elmond­ja, hogy együtt harcolt Pu- dowal, akit 1944 szeptember 14-én lőttek le Budapest fö­lött. Sokáig elveszettnek hit­ték őt, s a főhadnagy később jelentkezett alakulatánál, elmondta a hitlerista fogság­ból való menekülésének és Gúla József, valamint fele­sége hősies cselekedetének történetét. A volt bombázó végül közli, hogy Fjodor Pu dov főhadnagy 1945-ben ka­tonakötelességének teljesítése közben hősi halóit halt. Finakov a többi megmentett szovjet pilóta sorsáról nem tud semmit Levelének végén üdvözle­tét küldi Gúla Józsefnénak, s emlékül megküldi Fjodor Pudern főhadnagy fényképét is. Hogy S hogy az említettek nem mentek, Szikszai Pál még- inkább vérszemet kapott, s elérkezettnek látta az idő' a sötét ügyeit felszínre hozó Hamar Ferenc és Smiri Ist­ván eltávolítására. Igaz, a felmondó levelet ham Szikszai Pál állította ki. -Bzddőben ugyanis kórházban fekült. Senki 6em vitatja hogy nem beteg, hogy csak elbocsátása elől bújt az ágy­ba. — Ezt ruem tételezik fel róla. De arról is szó esik ám hogy annak: idején egy szol noki orvos sűrűn halászott a telepein vasárnaponként mind­addig, míg a rendőrség el­lenőrzést nem tartott^ mncs*e mun­ka? A telepen varrat! an, sza­kadozott minden háló, a ta­vak nádjaihoz sem nyúlt még senki. A fákat nyesni, gallyazni keüeme. S ami még külön bűnpontot alkot. Ösz- szél leszívatják a halastavak vizeit, s lemérgezik a med­ret, hogy elpusztítsák a raga­dozó halakat Ez évben le­szívatták ugyan a vizet, de miután a két munkást elbo­csátották, nem mérgezték le a medreket. Azóta természe­tesen a holtágakban ismét összegyűlt a hóié, az esővíz, úgy hogy kezdődhet elölről az egész munkálat. Legalább 15—20 ezer forint Dehát mit számít az? Telik az állam pénzéből, s a lényeg az, hogy bármi áron is, de el­távolíthassák a hallgatni nem tudó dolgozókat. Hát nem! Szikszai úr kí­vánságára éppen a kommu­nista igazgatóhoz fordulunk ilólag. Követeljü.:. Igenis követeljük, azonnali hatállyal bocsássák el ezt a silány gazembert, a két elbocsátott munkás ügyét pedig intézzék el úgy, hogy igazságszólásukér bántódás ne érhesse őket, képpen az olvadás kétségte­lenül megindult Ez érezhe­tő abban a közhangulatban amely telítve van a hideghá­borús korszaktól való szaba­dulás energiájával. Nemcsak a szocialista országokban, ha­nem az egész világon és külö­nösképpen Nyugat-Európában a közvélemény rendkívül ro­konszenvez a Szovjetunió ál­tal javasolt csúcstalálkozó gondolatával. A közvéle­ményben már eldőlt a harc a két álláspont — a hideg­háború konzerválása és a nemzetközi érintkezés útjai­nak szabaddá tétele között A legkülönbözőbb társadalmi árnyalatú és pártállásu réte­gek támogatják a szovjet diplomácia kezdeményezését, tekintet nélkül arra, hogy egyébként hogyan éreznek a Szovjetunió és a szocializ­mus eszméi iránt A közvélemény e hangula­ta óriási nyomást gyakorol a nyugat-európai országok kor­mányaira is. Unden svéd kül­ügyminiszter a héten tartott rádióbeszédében hangsúlyoz­ta: Svédország hajlandó min­den tőle telhetőt megtenni a nemzetközi feszültség enyhí­téséért Felhívta a figyelmet az atomfegyver-kísérletek be­szüntetésének szükségességé­re. A Rapacki-tervvel kap­csolatban kijelentette, hogy aa a svéd kormány érdeklődését váltotta ki. Norvégia külügy­minisztere több pozitív meg­állapítást tett egy oslói lapban. Hangsúlyozta: a nagyobb köl­csönös bizalom megteremté­sében, a feszültség tényleges enyhülésében a fegyverzet el­lenőrzött csökkentésében meg kell egyezni, s ez a megálla­podás magában foglalná a nuklerális fegyverek gyártá­sának beszüntetését is. Bár az angol kormány — valószínű amerikai nyo­másra — egy-két héttel elha­lasztotta válaszát Bulganyin második levelére, az angol la­pok hangsúlyozzák, ez nem jelenti azt, hogy a nyugati vezetők lemondtak volna a ta­lálkozó minden lehetőségéről, inkább több súlyt helyeznek arra, hogy a tárgyalások ered­ményt hozzanak. Jellemző a közhangulatra, hogy az angol lapok élesen bírálják az amerikai diplo­mácia e kérdésében elfoglalt álláspontját. Még a konzerva­tív sajtó is élesen bírálja az . Egyesült Államok körtönfala- I zását A Birmingham Post ki­fejti azt a nézetét, hogy jobb lenne az Egyesült államok számára, ha engedékenyebb lenne. A Scotman bírálva az angol kormány merevségét, sikraszáll az atomfegyver-kí­sérletek két évre, vagy meg­határozott időre történő be­szüntetése mellett A békés együttélés a tár­gyalások eszméje mellett ál­lásfoglalás rendkívül pozitív ténynek tekinhető Nehru in­diai miniszterelnök válasza Bulganyin levelére. Üzeneté­ben kijelentette, hogy a leg­felsőbb színvonalú értekezlet kívánatosabb lenne, akár ke­vesebb. akár több résztve­vővel. A kormányfő szerint ma sürgős szükségesség a Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodása az ér­tekezletre vonatkozó javasla­tokat illetően. Közölte: India örömmel fontolná meg a csúcsértekezleten való rész­vételt. Kifejezte abbeli véle­ményét, hogy a Szovjetunió kezdeményezése a nemzetközi feszültség enyhülését, a béke ügyét segíti. A tények tehát arra mutat­nak, hogy egyre szükül azon rétegek köre, akik továbbra is a hidegháborús politikát akarják folytatni. Előbb-utóbb nekjk is be kell látni, hogy engedniök kell merev állás­pontjukból, hacsak nem akar­nak teljesen elszigetelődni. —> Most már csak az Egyesült Államok vezetőinek magatar­tásán múlik, mikor követke­zik be a fordulat a hideghá­borús politikáról a békés egy­más mellett élésnek még a gondolatától is. Nehezíti a helyzetet az a körülmény, hogy az Egyesült Államokban túltermelési válság van és ea az utóbbi hónapokban egyre inkább mélyül. Ebből a vál­ságból a fegyverkezési hajsza fokozásával szeretnének kilá­balni. Érnek a válság belső feltételei, a nyugat-európai kapitalista országokban is. Nyilvánvaló, hogy ilyen hely­zetben a békés koegzisztenci- anizmus politikájának megva­lósítása nem megy kemény harc nélkül. A népieknek kényszeríteni kell erre a kor­mányokat. Ez még fokozot­tabb éberségre, nagyobb erő­feszítésekre kell hogy ser­kentse a béke erőit az egész világon. A békevilágtanács közelmúltban megjelent nyi­latkozata ráirányítja a figyel­met arra az óriási feladatra, amely a béke megvédésében a népiekre háruL Péter János nyilatkozata a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom feladatairól Péter János, az Országos Béketanács alelnöke, a Ma­gyar Távi :rati Iroda munka­társának kérdéseire a követ- ke izékben nyilatkozott a nem­zetközi helyzetről és a béke- mozgalom tennivalóiról. Az első kérdésre a nemzetközi békeerők előretöréséről szólt, hangsúlyozva, hogy a földkerekség népeinek közhangulata egyre inkább olyan, hogy az erőpolitika hívei mind nehezebben tud­ják megmagyarázni, miért ragaszkodnak a fegyverke­zési verseny fenntartásához. Mit tart a legközvetlenebb és elsődleges tennivalónak a nemzetközi feszültség ered­ményes enyhítése érdekében? Nemcsak a legközvetlenebb és nemcsak elsődleges tenni­való, hanem az egyetlen le­hetséges és szükséges tenni­való az, hogy létre kell hozni a nagyha­talmak kormányfőinek konferenciáját. A fegyverkezési versenyből ez az egyetlen és egyben biz­tos kivezető út. Nem is két­séges, hogy ez a konferencia előbb-utóbb és talán nem is nagyon távoli időben létre­jön. A népek békéje érdeké­nek azonban az felelne meg. ha ezen a konferencián nem­csak a Szovjetunió, az Ame­rikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia- ország kormányfői, hanem a Kínai Népköztársaság és In­dia kormányfői is reszt ven­nének. Az egymilliárd lelket számláló két hatalmas ázsiai ország képviselete nőikül ide­jétmúlt dolog nemzetközi kérdésekről tárgyalni,. Ezután elmondotta: egyre szűkebb azoknak az állam­férfiaknak a köre, akik még mindig a fegyverkezési ver­seny, a nukleáris fegyverek­kel való további kísérletezé­seik pártján s a tárgyalások és a megegyezés elien van­nak. A semleges országok kor­mányfőinek Is egész sora nyilatkozott már a nukle­áris fegyverekkel folytatott kísérletek eltiltása és a ke­let nyugat közötti tárgya­lások mellett. Az Ön megítélése szerint mit tehet a Béke VüLágtanács a leszerelés és a csúcstalál­kozó megvalósítása érdeké­ben? — A Béke Világtamács ed­dig is történelmi missziót töltött be: az emberek köz­tudatába vitte azt az igazsá­got, hogy a háború elkerül­hető és azt, hogy minden vi­tás kérdés rendezhető tár­gyalással, tárgyalni pedig jobb, akármilyen hosszú ideig tart is, mint háborúzni bár­mily rövid ideig. — Milyen reményekkel te­kint a Béke Világtanács jú­liusra összehívott kongresz­szusa elé? Az Esésűit Nemzetek Szervezetének közgyűlésén holtpontra jutott a leszere­lésre vonatkozó tárgyalás, pedig a Szovjetunió javaslata rendkívül szerény volt, Azt kérte, hogy amennyi NATO állam van a bizottságban, együttesen legyen ott ugyanannyi szo­cialista és semleges állam képviselője. Világos, hogy a népek érde­kének ez a javaslat felel meg. A Béke Világtanács ál­tal júliusra összehívott lesze­relési világkongresszus eat a kérdést gyökeréig elemzi és megkeresd majd annak az út­ját, hogy lehet a tárgyaláso­kat eredmények reményében tovább vinni. Bizonyos, hogy a világ minden tájáról olyan delegátusok jönnek majd ösz- sze erre a nemzetközi lesze­relési konferenciára, akik minden erejükkel készek küzdeni a fegyverkezési haj­sza megállításáért, a nagy­hatalmak kormányfőinak ta­lálkozójáért. A magyar békemozgalom is készül a júliusra összehívót! Leszerelési világkongresszus­ra. Béke gyűléseket tartunk most városokban, falvakban, tanyákon, a mai nemzetközi helyzet ismertetése céljából (MTI.) Szikszainé nagyságos asszony nem szegyei* ugyanis minden fillér ellenérték nélkül állami alkalmazottal kitakaríttatni, mosatni, szenet hordatni, stb. — Ha valami bajotok van, mehettek panaszra a kommunista igazgatóhoz I Is megütötte egyik testi fogya­tékosságú beosztottját. A töb­bi munkással szembeni mi­nősíthetetlen intéző modor­ról nem is beszélve. (Hiába, a szokás hatalma! ügy látszik, tanulta valahol Szikszai úr?). Közzétettük akkor „viselt dolgainak több mint tizen­négy énekét.” Az olvasókö­zönség széleskörű egyetérté­sével egyetemben a Halte­nyésztési Kutató Intézet vizs­gálatot rendelt el nyomban. Dr. Jászfalusy elvtárs. az in­tézet kommunista igazgatója személyesen járt el az ügy­ben. Eredmény: a munkások valamennyi panasza beigazo­lódott és jogos volt Megfele­lő szakember hiányában az intéző úr azonnali eltávolítá­sa akkor mégsem volt lehet­séges. Szikszai Pál úgy értette, ő nélkülözhetetlen és sért­hetetlen ember. Kezdte is mindjárt nj’eregben érezni maigát. Sőt, egyik szóváltás alkalmával így gúnyolódott beosztottjaival:

Next

/
Oldalképek
Tartalom