Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

Még mindig sok a imza-vona a lakásépítés körül...

Válása a „Meddig marad es így“ című cikkre

Eiz év január HH lapszámunkban egy fényképet közöltünk, Szolnok, Uttörö-út 57 6zámú épületről, amelynek fele omladozik. A kép alatti szövegben megkérdeztük a tulajdonosokat: „Meddig inarad ez így?1 Meddig ront- ia a város szépségét? A tulajdonosokat bizonnyára szí- venütötte ez a kép, mert néhány nappal később, a január 16-i számban tiltakoztak a '-'"p megjelenése ellen, s a lelkességet a tanács bürokratikus intézkedésére hárították;

Néhány nappal ezelőtt terjedelmesebb levelet kaptunk a Szolnoki Várocsi Tanács VB. Ipari és Műszaki Osztálytól, amelyben tájékoztatnak bennünket a valódi helyzetről. A levél tartalma

S. következő;

„Ae Úttörő út 57 szám alatti épület még a második világháború idején sérült meg. Még 1948-ban a többi bombázott épületek-, kel együtt összeírtuk és felhívtuk Ecseki Istvánné győri lakos figyelmét a tulajdonát képező sérült épület helyreállítására.

A háztulajdonos az akkor örvényben lévő rendeletre hivatkozott, bár több felszólítást kapott, s a levelezésen kívül Ecsekiné háromszor •— utoljára 1954. májusában — jelent meg személyesen osztályunkon. Sajnos, a beszélgetésekből kitűnt, hogy a tulajdonos keveset törődik az épületté];

Ekkor Ecsekiné 'hozzájárulásával megkíséreltük! a ..-őrült épületet több vállalatnak és intéaménynek lakás céljára átengedni azzal a kikötéssel, hogy aki jgénybo- veszi: javíttassa meg.

A helyreállítás azonban még ekkor sem történhetett meg, mert az érvényben lévő rendeletek értelmében magántulajdonban lévő házakba köziilet beruházást nem eszközöltethet

a felügyeleti szervek M- ■e-ndeltsógeinek a lakássá •aló helyreállítást nem en- edélyezték.

Röviden ez történt 1957. _ f emberéig, amikor Major stván és Dorkó István szolnoki lakosok az említett épület felerészének tulajdonosai a lakások kialakítására osztályunkhoz építési engedélyért fordultaik. A beadott tervrajzokból kitűnt, hogy az tij tulajdonosok az épület lielyrraállítását a födém süllyesztésével. az épület

homoibzati szerkezeti egységének a megbontásával szeneinek megoldani. így a helyreállítandó sérült félépület lényegesen alacsonyabbra tervezett párkány és tetőmagasségát a szárazbejárati folyosóval összekötött másik épület résszel úgy akarták összeépíteni, — hogy a másik épületrész tetőszerkezetét a saját épületrészükig lekontyolják és a saját alacsonyabb tetőszerkezet az épületközepétől, a szomszéd lekontyolt tető- szerkezetére mintegy 45 fokban előreu górva ráhelyezik.

Ilyenféle megoldást az Építési Szabályrendelet nem enged meg és ugyaniakkor ez az utcakép kialakítása szempontjából is helytelen lenne, De ez csak az egyik részié a dolognak. A másak pedig a következő:

Az épület épségben maradt részének a tulajdonosa nem járult hozza az elgondolásaik megvalósításához.

Ugyanis az egyforma széles, de nem egyforma magas tető össEscsatlakoBtatása k only olt tetőre szakmailag lehetetlen, mert egy önsúlyára méretezett tetőszerkezet egy másik tetőt nem tarthat;

A tervét nem hagytuk jóvá, de elutasító határozatot ebben az ügyben, nem hoztunk. Szőszarimt idézzük: 12:815—1957 VII. tsz. múlt év szeptemberi, a tulajdonosoknak küldött átiratunkat:

„Beadott építési engedélyükkel kapcsolatosan értesítjük, hogy a terven feltüntetett tetőszerkezet és homlokzat kialakítása mellett az építési engedély nem adható ki. Kérem ez ügyben osztályunkat bármely nap felkeresni szíveskedjék. (I. emelet 128.)”

A tulajdonosok meg ie jelentek, de ügyükben érdemlegesen dönteni mégsem lőhetett, mivel a másik fél rész tulajdonosa jogosan tiltakozott a fentebb - említett átalakítási mód ellen.

Ezt a választ nem «márt írtuk, hagy mentegessük magunkat, mert erre semmi szükség nincs, csupán azárt, hogy ismét felvegyük a két építkező tulajdonossal a kapcsolatot.”

Kapás Rezső wc vb, elnök úeágity Mihály U őszt. vezj

Király Lajos ok; jt*}« főmérnök.

Eddig a tanács válasza. Most már mindenki elmondta a saját véleményét, kezdtük mi, folytatták az érdekeitek, s bizonyára olvasóink is úgy érzik, hogy isimét odajutottunk, ahonnan elindultunk. Még mindig, s bizonyára hosszú ideig rejtélyes lasz, hogy az Úttörő út 57 számú ház meddig marad így?

*« csife —•

Meg kell javítani a Járműjavító

szakszervezet munkáját

Véltük túrét üzend biatfti- sága a napokban értékelte múlt évi munkáját. Az eredményiek és hiányosiságok feltárása mellett foglalkoztak a pénzügyi, gazdasági kérdésekkel, valamint a tervezéséé munka szervezésével. — Az 1957-es év kezdetén közvetlen az ellenforradalom leverése után alig lehetett beszélni még az üzemben szak- szervezeti életről;

Április körül indult meg a vérkeringés, és ekkor úgy nézett ki a szakszervezel, mint a levetkőztetett ember. Egyrészt gazdaságilag

Hl

mmkád-fiakad&t

dMuetdég. (í

álltak rosszul, hiszen az ellenforradalmi szakszervezet az összes pénzt szétosztotta hívei között.

Másrészt az áktívahálózat volt teljesen szétzilálva.

A munka eredménye a második negyedévben már megmutatkozott, mrt a szervezett munkások 68 százaléka rendesen befizeti« tagdíját; A harmadik negyedévben 80 százalékra emelkedett ez a mutatósáéin, az év végére pedig 89 százalékra. Ennek alapján a múlt évben közel 32 ezer forintot tudott a szak- szervezet kifizetni különböző célokra. Rendkívüli segély címén 16.750 forint jutott a rászorulóknak.

Ez eredménye a szakszervezet munkájának. De emellett feltétlenül besiaélini kell még arról is, ami javítani való van. :

Még ma is keveset tesznek annak érdekében, hogy növeljék a szervezett munkások arányát.

És ez főként a bizalmiakra váró felelősség!

Eddig ugyanis döntően a bé- jyejeladással foglalkoztak. S mint a gyakorlat mutatja, egyes helyek», azzal is rosz- szul. Előfordul, hogy szinte piacszerűen folytatják a bélyeg eladását. A VIII. osztályban az egyik tagdíjával elmaradt dolgozó visszamenőleg előírt osztályos tagdíjjal akart bélyeget vásár ölni. Azután meggondolta a dolgot, mert látta, hogy egy másik bizalmi az osztályos tagdíjtól eltérően egyre-másra 10 forintos bélyeggel látta el a dolgozókat. Természetesen, a bizalmi ilyen állásfoglalása nem emeli * szakiszerv eset tekintélyét,

P ■ ,«

A VII/A. osztályba« a bt*

zalmi felületes munkájából adódott az, hogy 2 ezer forintot kereső dolgozó 5 forintos bélyegeket vásárolt elmaradt tagsági díjának rendezéséi«. Természetesen a dolgozó örült a jóleikeríils üzletinek, „mert ez még inkább az volt, mint becsületes tagdíjfizetés", hogy a tagdíj- rendezés még kevesebbe kerüljön, keresztbe ragasztotta a bélyeget a könyvben. így 5 forinttal két hónapot tudott le.

A szakszervezeti munka, tókeiésének másik komoly hiányossága az volt, hegy a számvizsgáló bizottságot erre az értekezletre nem hívták meg.

Azt látni kell már, hogy nem elég dióhéjban, felületesen tudtára hozni a dolgozóknak a pénzügyi helyzetet, hanem szükséges, hogy a számvizsgáló bizottság részleteiben is tájékoztassa a munkásokat a helyes pénzügyi képről. Ezt elvárják a dolgozók.

Az üzem termelési feladatainak eredményes megoldását a szakszervezetnek döntő mérteikben, támogatni kell. A vállalatnál folyik munikavea- seny, mégis a versenyt hir- ctető osztályokban elhelyezett táblákat eléggé vastagon lepi a por. Pedig a vers any egyik éltető éleme a nyilvánosság. Ezt nem használják ki a szakszervezeti aktívák és műszaki vezetők. Van tennivaló tehát és a hiányosságok csak akkor szűnnék meg, ha a szakszervezeti aktívák kollektívám, az üzem összes dolgozóival összefognak a jobb munka érdekében.

Csömör János, tudósító;

.......-.....ké

szül a kisújszállási Búzaikaláse Termelőszövetkezetnek a tanyaközpontban lévő villanyhálózata. A Szolnoki Járműjavító Vállalat munkásai — mint azt már több lapszámunkban is megírtuk — évek óta komoly segítséget nyújtanak ennek a termelőszövetkezetnek.- Hogy csak a legutóbbi időben elvégzett munkájukat említsük, a karcagi kövesútfélen lévő tanyaközpontban az összes légvezetéket átépítették, az épületekben és istállókban a belső szerelést megjavították, átalakították, s a hiányzókat pótolták. Továbbá a tanyaközpontban központi vízrendszer van, s ehhez a vízfelszívó villanymotort új aknába helyezték, amelynek a szerelését is ők végezték el. Ezen a képünkön Kelemen József, a szolnoki Járműjavító Vállalat villany- szerelője látható, amint éppen a légvezetéket szereli;

Kellemes (?) hűvösség fogadja a belépőt; kecses bodrokban kering a lehelet. A temperatúra tekintetében mutatkozó negatív példát talán csak a leves meglepő alacsony hőmérséklete szárnyalja túl. Szerencséről beszélhet, ki kanalazza: zsír hiányában nincs rajta minek megdermednie.... Megcsúfolásáról kesereghetne, — ha élne — a székelykáposzta lángeszű feltalálója annak a kotyvaléknak kóstoltán, melyet e néven tesz az asztalra a kunmadarasi fmsz-étterem felszolgálója. Arcán megbocsátó és megbocsátást remélő mosoly. A bölcseké, kik nem rázzák már öklüket az emberi gyarlóságok — s vendéglátói pari meglepetések < felett. A kún községben jobb hiányában elfogyasztani kényszerült eledelből hiányzott a káposzta; csupán annak vastag, főtlen erezete került a tányérra. Ganimedesrei Több szakember megkérdezése után állítom: a székely- káposztának a hús elengedhetetlen tartozéka. Ellentétben a csontdarabkákkal — szám- szerint hárommal; és a mó- csinggal — számszerűit egy- gyel.

Igen, Olvasó.., asztal társam a tanú rá, mit étettek velünk i. u. 1958-ban, február 4-én Kunmadarason.

Minden székelyek, minden káposzták és minden vendégek nevében: ne így tovább!

»— borváró —

Fogorvos-hiány az országban

Az Esti Hírlap ez év január 16-i száma figyelemre méltó cikket közöl Túri András tollából;

Elmondja, hogy a budapesti Corvin utpai rendelőintézetben egy fogpótlás híddal januártól március végéig készül el. Közli, hogy ez országszerte általános tünet, sőt vidéken még rosszabb a helyzet.

Miért utaznak nagy távolságokat a beteg fogú emberek, hogy szakrendelést találjanak? Miért nincs beállítva annyi fogorvos például a szolnoki központi rendelőintézetben, hogy minden orvosi széken egész nap dolgozhassanak a fogorvosok?

Miért kell sok esetben gyomorbajos korában vagy legyöngült fizikum Esetében rádöbbennie a betegnek, hogy nagyon el vannak hanyagolva fogai?

A válasz egyszerű: kevés a fogorvos. Hogy miért kevés, azt nem kutatjuk. De az érdekli a dolgozó embereket, hogy mit lehet tenni egészségük megvédése érdekében? Hisz tudjuk, hogy a fog- szú hazánkban katasztrofálisan el van terjedve és nem kívánhatjuk azt, hogy ez az igen kevés orvos végezzen erejét meghaladó munkát,

mert az orvos is ember és ha kifárad, kimerül, úgy a sajá: maga, mint betege rovására dolgozik a legtöbb jóindulat mellett is.

Kevés a fogorvos és ezen a helyzeten úgy változtatnak, hogy 50 helyett 100 orvoshallgatót vesznek fel az egyetemre. Igen ám, de mi lesz addig, amíg az 5 év letelik? Ez még kisebb baj. A nagyobb baj az, hogy a kihúzott fogakat sem érnek rá az orvosok pótolni, mert előbb első segélyben kell részesíteniük a szenvedőket.

Egyedüli megoldásnak látszik a fogtechnikusok közül a legjobb elméleti és gyakorlati tudással rendelkezőket egy rövid tanfolyam után szigorú vizsgára bocsátani és beállítani a rendelőintézetekbe, országszerte fogpótlásra. Hiszen közismert tény, hogy a vizsgázott fogászok eddig is kifogástalanul megálltak a sarat az egész országban. Mindenütt szeretik ‘őket, mert ezt alapos, jó munkájukkal kiérdemelték.

így elérnénk azt, hogy igen sok orvos jobb körülmények között láthatná el betegeit, mivel fogpótlással nem kellene foglalkoznia, csak a beteg fogak betömésével és kihúzásával.

A betegeknek sem kellene arra szorítkozni ok, hogy például a munkával túlterhelt vidéki karorvos vagy községi orvos bajlódjék a fogával- hiszen van annak univerzális praxisával épp elég teendője.

Ezúton mondok köszöneté- Túri Andrásnak, az Esti Hírlap munkatársának sok sz^epej.’ dolgozó nevébe-n és

kérem aa illetékeseket, hogy a fogorvos-kérdés — bármennyire „fogas kérdés” is — a legsürgősebben rendezzék.

Majoros István Szolnok

Ez már több, mint felelőtlenség

Kungyalu aprócska megállóhely a Szolnok-Szentesi vonalon. A kis község ködös időben ide sem látszik — jó 15 perc gyaloglásnyira van még a tanácsháza, iskola, meg az egyetleh utcasor.

>e«©e«eöeo©©Gooeo©ooooo©oo<^^

Kedves Posta!

Egyszerű, jámbor szolnoki lq,kos vaguok. Szeretem az ésszerű dolgokat és mindig kétségbeejtenek az ésszerűtlcn- ségek. Ennek alapján van szerencsém a kővetkező tényekkel megörvendeztetni Önöket.

Tegnap este az l. számú postán jártam. Express-aján- lott levelet akartam feladni. Félhat volt, a vállalatok hivatalsegédei ilyenkor adják fel a postát. Hosszú sor állt az első ablak előtt. Megpróbáltam borítékot és feladóvevényt szerezni, de nem sikerült. „Csak az első ablaknál” utasítottak el zordenum minden más, üres felvevőhelyről. Mit volt mit tenni, újra odaálltam. Megpróbáltam egy ügyes testcsellel az ablakhoz kerülni, de úgylátszlk, nines meg bennem Hidegkúti fölényes technikája, ugyanis egy sipító női hang rámmordult: Mit tolakszik? Álljon rögtön sorba! — és még hozzátette: Ilyen fiatal és még az öregebbeket se tiszteli! önkénytelenül kihúztam magam és rögtön hátra is kotródtam b, fenyegető tekintetek elől. Elkeseredetten álltam kerek 13 percet. Még a koromra tett hízelgő megjegyzés sem vigasztalt meg.

Végre az ablakhoz kerültem. Megvettem a borítékot, kaptam egy feladóvevényt, kitöltöttem és újra véglgházal- tam az üres felvevőhelyeket. (Válaszokat lásd fenn). Újra odaálltam az első ablakhoz, most már csak tíz percre, — Mögöttem zajosan türelmetlenkedtek a telefonálni, táviratozni akarók.

Eddig a történet. Némi mérgelodés után levontam a tanulságai és újítás formájában átnyújtom önöknek. Legalább három, ablaknál áruljanak értékciklzet is, mint a Budapesti '/2-esnél. Továbbá legalább két ablaknál vegyenek át expressz és ajánlott levelet. Ennek az intézkedésnek két óriási haszna lesz: Az ügyfelek részéről kevesebb bosszúság, a tisztviselők részéről kevesebb — nyelés.. ■

, — h: —

Azért utas mindig bőven akad a vicinálisra. Január 25- én — egy csípős hajnalon — a szokásos társaság várta fázósan a vonatot.

Pedagógusok, a Zöldmező Tsz tagjai, a tejipari dolgozók meg a közegből a Tisza Cipőgyárba bejárók.

Végre... a távolban feltűnt

— mert nem is virradt még

— a vonat két világító lámpaszeme. A szolgálatot teljesítő vasutas kiment a fogadására.

Néhány métert lépkedetft a sínek mellett, aztán a menetiránynak arccal megállt a lámpájával adta a szabályos „megállj” jelzést.

Az utasok felszedelőzködtek közelebb mentek a sínhez, hogy mielőbb felszállhassanak majd.

Ámde mi történt. A vonat nem lassított — a vezér figyelemre sem méltatva a várakozókat és a jelzést adó szolgálattevőt — nem állította meg a szerelvényt.

A kocsikba, a perronra pré- selődve 18-an várták, hogy leszállhassanak majd.

Ök is elképedtek, mikor továbbrobogott velük a vonat. Reklamálták a kalauznál, — hiába. Homokról kellett vjsz- szagyalogolni annak, aki siete t.

Biztos valami hiba csúszhatott be — rosszindulatú vezető volt szolgálatban — találgatták ... Egyszer el lehet

nézni, ők is emberek.

De egy hét múlva, február elsején — ugyancsak

3 7727 számú vonattal ugyanez megismétlődött. Pedig megint csak bejelentették a vezetőnek, hogy Kungyalun le és felszálló is lesz.

Tehát itt már sző Bem lehet véletlenről.

Több mint felelőtlenség, amit a szóbanforgó járat felelős vezetőszemélyzete csinál: semmibenézi az embereket, a szolgálati ntasítást, szándékosan lehagyja, illetve fenthagyja azokat, akik munkahelyükre, családjukhoz igyekeznek.

pihenőidejüket várakozással* gyaloglással csorbítják.

Ezek az emberek, —• ameny- nyiben felsőbb szervük mulasztásukat megállapítja — egy percig sem méltók tovább arra, hogy a tisztességes vasutas dolgozókkal egysorba vegyék őket.

A levél, mely a fenti esetekről számol be Kungyaluról érkezett Vincze András tanácselnök, Veres József, Hegedűs Erzsébet, Tóth Margit, Takács János, Kerekes Lajos, Tigyi Antal, Halász Károly, Jernei Bálint és Kakukk Já- nosné aláírásával. Kungyalu község dolgozói nevében arra kérik a MÁV illetékes szerveit, tegyenek intézkedést orra, hogy az eset meg ne ismétlődhessen s járjanak el azokkal szemben, akiket a felelősség terhel. (P. L)

Mőcsing ä la Kunmadaras