Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-13 / 37. szám

Jeíenfés helyett f Kisújszállási Uisiszta diákok Az ember nem tud úgy élni, ha nincs kilátása vala­mi örvendetes dologra; tanul­tuk és tanítjuk a képzőben Anton Szemjonovics Maka­renko életművét. „Az emberi élet igazi ösAönzője a hol­napi nap öröme”, S most napról-napra köze­leg, amire az osztály huszon­hét tanulója készült éveken át. Elbúcsúznak az iskolától, az önálló munka, a kenyér- kereset és alkotás útjára lép 27 gyakorlóéves tanítónője iskolánknak. Ügy érezzük, ünnep van ezekben a hetekben és hóna­pokban szívünkben. Az osz­tályban négy éven át váll­vetve küzdő, tanító nevelők látják: tanítványaik mint válnak a Magyar Népköztár­saságnak te&jesjogú és köte- Sességű felnőtt állampolgá­raivá. Nincs nimbusza számunk­ra a szónak, valamiféle szak­mai vagy értelmiségi gőgnek soha nem lett forrása ez; ta­nítónő leszek vagy vagyok. De tudjuk, mert ez életünk, amit Vlagyimir lljics Lenin mondott egyszer munkatársai körében a tanítókról: „Sokra becsülöm őket. Nagyon sokra. Szeresse a tanító a népet, a gyermekeket Ez a tanító leg­főbb feladata. Az emberek­nek nagy szüksége van a ta­nító fáradhatatlan, felvilágo­sító munkájára’1. Ez a népf elvilágosít ás ná­lunk ma azért folyik, hogy ne legyen soha többé háboiú, hogy békés versenyben meg­előzze világunk a kapitalista világot, hogy iparunk, mező­gazdaságunk és egész népmű­veltségünk beláthatatlan táv­latú kibontakoztatásával nagyszerűvé, igaz hőssé te­gyük az embert. — Hová kívántok, szeret­nétek menni? — kérdezi az érettségi előtt álló tanító­jelöltektől Népköztársasá­gunk, a művelésügyi minisz­ter 104/1958. M. K. 2. számú utasításának egyik mondatá­val: „A tanítóképzők IV. osz­tályú tanulói gyakorlóévre történő beosztásukat, esetle­ges egyéni kívánságaik fel­tüntetéséiül — a tanítóképző igazgatójához nyújtsák be, aki ezt továbbítja..." A£ osztály csaknem vala­mennyi tagja a kérdésre ezt válaszolta: ,„Falura, vagy városi, külvárosi iskolába szeretnék menni tanítani gya­korló évemre Ebben megbonthatatlan az osztály egysége; A városiak is ezt mondják? Igém Bus Terézia jászberényi Pórtelekre, vagy a járásiban valahová kérte magát, Lit kei Katalin hasonlóan. És sokan, sokan szeretnének vissza­menni falujukba vagy falu­juk környékére.' Tóth Erzsi életének vágya, terve: Abád- szalókon szeretne tanítani, Szécsi Anna vámosgyörki, Adácsra vagy Ludasra men­ne, ha lehet, Kerek Ilona mátrahegyaljai faluba vágyik életet kezdeni, mint gyön­gy össolymosi leány a heré­nyi képzőben, Mátrafüredre, Sírokra, vagy Verpelétre ké­szül, Csécsey Katalin Sza- jolba vágyik, Benedek Mária hasonlóan; Kiss Mária kitűnő rendű volt, s ezt írja kérdő-lapjára: Haza szeretnék menni a fa­luba, Jászár okszállásra, de ha nem sikerül, a megyében bárhol szívesen vállalok be­osztást. Kérdezzük tőle: — Tudja-e, mit írt? Válaszol; Tudja; Benci Erzsébet egy olyan kis faluba kívánkozik — mert ilyen kívánságok is vannak, — ahol nincs vasútállomás s a községnek autóbuszossze- köttetése sincs. Miért? Ott tanít egy idős bácsi. Talán nemsokára nyugdíjba megy. Eveken át volt osztályfőnö­köm — meséU — sokat ta­nultam tőle az általános is­kolában. Sokat köszönhetek néki. Akkorban határoztam el, hogy tanítónő leszek. — Szeretnék mellette, keze alatt dolgozni néhány évig. hogy érezze: itt vannak a nyomá­ban, mellette a munkatársak, akiket ő hívott, indított erre a pályára; A megyei Üss mozgalom bázisaiból képzőinkbe jövő leányok is vissza szeretné­nek menni vidékükre. Ügy érzik, a tsz küldte őket, ott várják őket tanulmányaik vé­geztével; — És különleges kérés egy sem akad? — De akad. Az egész osz­tály szavazta meg osztály- gyűlésen, hiszen nem csu pán kettőjük ügye. ^ Az egyik leány iskolaszanatóriumban szeretnie dolgozni. Súlyos tbc-s folyamata volt, most még egy új műtétre van szüksége. S azt hiszed, céltalannak érzi életét, vagy elkeseredett? — Dehogyis! Sóira nem erezhe­ted üresnek, rossznak, ha előtted a holnap öröme. Készül is izgalommal, az is­kolaszanatóriumban majd meggyógyul, így tervezi, ad­dig meg beteg gyerekeket szeretnie tanítani, hogy ők se maradjanak el a többiektől, ne legyen életükben kétség- beesés. így áíl az osztály szorongással, szeretettel ter­vei mellett. S másik leányunk, Kati mellett is. Kati tehetség. A szónak nem burzsoá értel­mében. Kulturált, szép ének­hangja van. Kitűnő hallása és kitűnő rendű tanuló. Há­rom év óta kísérjük útján, fejlíődiik-ie, csiszolódik-e ké­pessége, s egyszer még lesz-e nemcsak egy iskola vagy egy kisváros .’ közönségének gyö- pyörködtetője, de széles kö­rök, hallgatóság tanítója, ne­velője hangjával, énekével. Sokat képezte magát. A kar­rier iránt nincsenek már kis­polgári illúziói. Tudja, a ve­lünk született képességeket csak a munkások és parasz­tok állama őrizheti, gondoz­hatja ilyen féltő gonddal, hogy egyszer majd a mun­kásokhoz éa parasztsághoz szóljon; Egy évig nem akar tovább tanulni, hogy okleve­let szerezzen. Özvegy édes­anyjának lesz gondviselője. A tanítói oklevél megszerzé­se után menne zeneművészeti főiskolára, így tervezzük, — Addig is iskolázni szeretné, képezni tpvább a hangját. Ezért Szolnokra szeretne menni, csak itt van erre al­kalma a megyében. S nem titok, az egész osztály kíséri útján szorongással Katinkat. így készülnek ők az indu­lásra. Sok-sok példa áll előt­tük, nem alacsonyabb egy nevelő munkájának értéke, ha ragaszkodik a faluhoz, a kisvároshoz, a vidéki élet­hez, s nem hagyja el soha, semmiért tanítványait, tanít­ványainak szüleit, iskoláját. Ott állj helyt, ahol meglel­ted életed célját a nép fel­világosításában. Éppen ezért, soha ilyen egység, összefogás, egymás iránti gondoskodás nem volt még az osztályban, mint most. Nyoma sincs a sokszor nem éppen váratlan kicsi- nyeskiedésmek, irigységnek, torzsalkodásnak, intrikának, melyek egy-egy évben je­lentkeznek a kihelyezések iránti kérések beadásakor. Mindenki ismer mindenkit — s az osztály közgyűlése min­denki terveit, elképzeléseit megbeszéli. A közgyűlés, az osztály bocsát mindenkit út­jára, s a ballagás napján' majd — az állami eskühöz/ hasonlóan — az osztály tag­jai egymásnak is esküt tesz-| nek: életük végéig hűségesek$ maradnak a magyar munkás-1 paraszt halálomhoz, a nép-'S felvilágosítás nagy ügyélvez. » Mi meg, kiszísta nevelők! és fiatalok felemelt ököllel í búcsúztatjuk majd a falura, f tanyákra indulókat; Vigyétek el mindenhová, amerre jártok a munkásosztály ügyének iga­zát. S amerre mennek, kérjük, fogadják őket új munkahe­lyükön. majd szeretettel. Ezt kérjük, s küldjük jelentés helyett: a jászberényi Zirzen Janka Állami Tanítóképző lV./a osztályának osztályfőnöke, valamint a Zirzen Janka Állami Ta­nítóképző KISZ alapszer­vezetének KISZ titkára. Abban az iskolában, ahol a paraszt élet nagy írója, Mó­ricz Zsigmond tanult egykor. 1956 októberében bizony ne­héz helyzetbe kerültek a ha­ladószellemű diákfiatálok. — Akkor aggódtak, s ma mégis ők szégyellik legjobban, hogy Kisújszálláson a gimnázium felvonulásával kezdődött az „ellenforradalmi cirkusz". — ahogy mondják. Jóllehet, az egészről ők te­hetnek a legkevesebbet. Egy karcagi tanár jött át lází- tami. — Mire vártok még? Ilyen gyáváik vagytok? Diáktársai­tok a vérüket hullatják. Ti meg ölhetett kézzel várjátok a sült-galambot — uszított. Tanácskoztak a szolnoki propagandisták At MSZMP városi bizottsága kedden Szolnok város propa­gandistái részére tanácskozást tartott, ahol értékelték a párt­oktatás eddigi eredményeit, — meghatározták a további tenni­valókat. A beszámolót Kovács zászló elvtárs, az MSZMP Megyei Bi­zottság Ágit. Prop. Osztályának munkatársa tartotta. Bevezető­jében elmondotta, hogy először hívták össze tanácskozásra a propagandistákat, a párt peda­gógusait, akik vállalták aZ egyik legfontosabb munkát, az embe­rek tanítását, nevelését. Majd ismertette, hogy a megyében milyen tanfolyamok működnek és mennyien vesznek részt párt­oktatásban. örvendetes, hogy a párttagságnak több mint 50 szá­zaléka jelentkezett az oktatási év elején a különböző tanfolya­mokra. A tanulás fontosságát elemezve hangsúlyozta, hogy az eimélct iránytű, amelyre min­denkor szüksége van a pártta­goknak, de még fokozottabban áll ez napjainkra, hogy ideoló­giai téren is legyőzzük az ellen- forradalmat. Az emberek fejé­ben egy sor kérdés még zava­ros, tisztázatlan. 5 hogy segít­sünk ezek megértésében, újra és újra az elmélet iránytűjét kell igénybe venni. A propagan­disták világosan, az egyszerű emberek számára is érthetően magyarázzák a vitatott kérdése­ket, s munkájuk során alkal­mazzák a nevelői módszereket, használjanak szemléltető eszkö­zöket, térképeket stb., hogy a hallgatók még könnyebben megértsék a tanulandó anyagot. Természetesen ahhoz, hogy a propagandista jól elláthassa fel­adatát, elsősorban saját képzé­sére kell nagyobb gondot for­dítani. A városi bizottság, hogy segítse a propagandisták felké­szülését, minden anyagból két­napos előkészítőt tart, ahol elő­adás és konferencia formájában megfelelő színvonalon tanulják, vitatják az anyagot. A hiba itt az» hogy egyes elvtársak elfog­laltságukra és különböző okok­ra hivatkozva nem vesznek részt az előkészítőkön. A jó felkészü­lés érdekében nagyon fontos, — s c téren még van javítanivaló — hogy a propagandisták tanul­mányozzák a klasszikus irodal­mat és ismerjék a napi életet, a kül- és belpolitikai eseménye­ket. Ebben is segíteni kíván a pártbizottság olymódon, bogy a propagandista előkészítőkön tá­jékoztatást adnak a politikai kérdésekről. A hallgatók felkészülését, ta­nulását elemezve megállapította a beszámoló, hogy súlyos mu­lasztások tapasztalhatók. — A pártoktatásban résztvevőknek kb. 70 százaléka nem tanul rendszeresen, bár a foglalkozás­ra eljárnak, így a szemináriu­mokon nincs kellő vitakészség, nem érik ei a célul tűzött szín­vonalat. Itt keli szólni az alap- szervezetek — felelősségéről, a propagandamunka megbecsülésé­ről is. Több helyen tapasztalha­tó, hogy a propagandistákat, — akik pedig az élvonalban har­colnak, nem becsülik meg kel­lően. A pártalapszervezetck ve­zetősége fokozottabb segítséget nyúitson a pronafrandisták mun­kájához, ellenőrizze a hallgatók iei£k.eszuieset, s biztosítsam, uogy a propagandisták az előkészítő­kön résztvegyenek. Ezután választ adott Kovács elvtárs azokra a legfontosabb elvi, politikai kérdésekre, ame­lyek a szemináriumokon a leg- viíatottabbak voltak, vagy egyik­másik helyen tisztázatlanok ma­radtak. A hozzászólások során több propagandista örömmel üdvö­zölte a tanácskozás megtartását, ahol elmondották, milyen prob­lémákkal, nehézségekkel küzde­nek és képet kaptak az oktatás jelenlegi helyzetéről. Kérték az elvtársak, hogy az időszerű kérdések tanfolyamán résztvevő hallgatóknak is biztosítsanak brosúrát, vagy más segédanya­got, hiszen legtöbb helyen sze- mináriumszerüen foglalkoznak az anyaggal, így szükségük van az irodalomra. Szóba került az is, hogy egyik-másik helyen, — például a Kiskereskedelmi Vál­lalatnál, a TITASZ-nál kátyúba jutott a pártoktatás. Az utóbbi helyen huszonkét hallgató kö­zül csupán tizenketten járnak a foglalkozásokra. Bíró Ferenc igazgató, Vilmos Miklós főmér­nök, valamint mérnökök, osz­tályvezetők a távolmaradók. — Kovács lstvánné elvtársnő, a Tüdökórház alapszervezetének vezetőségi tagja hozzászólásában azzal foglalkozott, hogy egy-egy propagandistának annyi külön­féle megbízatást adnak, ami miatt nem tudja elvégezni mun­káját. Náluk Ágoston Magda elvtársnő vezeti az időszerű kér­dések tanfolyamát, de előfor­dult már, hogy az oktatási na­pon nem tudta megtartani a foglalkozást. — Változtatni kell ezen — mondotta, mert a hall­gatók viszont más napokon nem tudnak munkájuk miatt részt- venni az oktatáson. Bírálat hangzott el a városi pártbizottság felé azért Is, hogy ezt a tanácskozást nem a párt- bizottság ágit. prop. osztálya tartotta, holott a városban ő a gazdája az oktatásnak. így több lehetőség lett volna arra, hogy egy-egy konferencia, vagy sze­minárium eredményeit, hibáit konkrétan értékelve még foko­zottabb segítséget adjanak a propagandistáknak. Ettől elte­kintve a tanácskozás hasznos volt, s az ott hallottakat mun­kájukban gyümölcsöztetni fog­ják a propagandisták. NAGY KATALIN Esténként meg a kollégium ablaka alá jártak lazítani a város huligánjai S október 27-én nem tud­ták tovább tartani a frontot a kommunista nevelők és az ifjú kommunista diákok. De november 4-e után is megtörtént még, hogy & munista Nádudvari tanár elvtárs órájáról kivonult az osztály. S ha a nyíltsásakos éicnáliás le is került a na­pirendről, még hosszabb ideig áldatlan zür-zavar uralko­dott a tanulók fejében. A Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbontása idején is csak négy diáklány: Oláh Mária, Sándor Erzsi, Bakó Kati és Szoboszlai Margit áll talc elsőnek a zászól alá. Még nem is az isikolában ala­kítottak alapszervezetet, ha­nem a területi KISZ szerve­zetbe tartoztak. Odajártak forráhaingulatú gyűlésekre, mentek plakátot ragasztani, jelszavaikat festeni, s termé­szetesen szórakozni is, ahogy éppen az akkori idők meg­kívánták. Mindaddig, amíg Kólláth elvtárs, a városi KISZ tit­kár el nem beszélgetett ve­lük: — Mi szívesen látunk ben­neteket közöttünk, eCiVtársak, de más kötelesség vár rátok. Be az iskolába! Benn az is­kolában hozzatok létre KISZ alapszervezetet. Egyelőre ke­vesen lesztek, később majd csatlakoznak hozzátok a fia­talok, ahogy tisztába jönnek önmagukkal. A négy lánynak nem volt tisztáznivalója. Ök becsület-* tél kitartottak végig, s szü­leik is valamennyiéül elvhű kommunisták. A Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség kérése parancs volt a lányok szá­mára. Jámbor István fiatal pedagógus segítségévei be­szélgetni kezdtek azokkal a tanulókkal, akiket mindig a leghaladóbbakmak tartottak. Tizenheten jöttek, tizenhe­ten indultak. Nem tűztek kü­lönösebb célt maguk elé ak­kor, mint mindenáron segí­teni az iskolai rend helyre­állításában. A bejárók között — főleg a kenderesieknél — elharapózott a hiányzás. El­lenforr ad aim árok búj togatták őket. A KISZ-lagok munká­ba kezdtek. Osztályokban tízperceken vitatkoztak a tanulókkal, s ők maguk pél­dásan, pontosan megjelentek a tanításon mindig. A tanuló- ifjúság többsége mégis vára­kozott még a KISZ-szei sd amiben. A Nagykun Napok aztán döntő változást hozta te A diákok, a munkások- és parasztfiatalokkal együtt résztveltek a vásárt szervező és rendező brigádokkal. — Tagjai voltak az eligazító egységeknek. Belőlük tevő­dött össze a képzőművészeti kiállítás teremőrsége, a vá­sárrendezői fizikai munkájá­ból is kivették részüket. — Árulták a vásári belépőket, a lottót, a totót, s jóformán valamennyiem meghallgatták Kádár elvtárs beszédét. Az eredmény az lett, hogy a kívülállók közül a kisze- sekkel együtt eltöltött közös napok után. sokan kérték fel­vételüket. Negyvenre gyara­podott az alapszervezet tizan- hetes létszáma. Az erő együtt volt ahhoz, hogy hozzákezd­jenek egy élettel telített szervezeti . éltet kialakításá­hoz. S mégis megtorpantak. Az azóta eltelt időszakban nem tettek valami sokat. Igaz, hogy van az iskolában Ifjú­sági Akadémia, amely *. igen nagy érdeklődésre tart szá­mot. Igaz, hogy most létesí­tettek „Kérdezz—felelek" lá- dikót, s a feltett kérdések megválaszolására választottak 11 tagú (diákokból és taná­rokból közösen) válaszadó bizottságot. Erős of daluk a kl'Ubdélutánck rendszeres tar­tása. Tánc, karnevál van bő­ven (most is készülitek a ne­gyedikesek báljára), de a po­litikai nevelőmunka sokkal gyengébben áll. Az iskolában van sportkör, működnek szak­körök, de azok működéséhez, azok eredményeiben nem sok része van a KISZ szer­vezetnek. Az egyik taggyűlésen bét lriszástát megbíztak a Kossuth Lajos utca úttörőcsapat veze­tésével, a gyakorlatban azon­ban még ez a munka sem kezdődött el. A vezetőség terveiben szerepel, hogy a KISZ szervezet bekapcsoló­dik a tavaszi fásításba és a kisújszállási ifjúsági ház épí­tésébe is, a fiatalokkal azon­ban még nem beszéltek róla. A jelenlegi egyhelybentopogásnak, sőt; visszaesésnek kétségtelen oka az is. hogy a KlSZ-titkár — Szo­boszlai Margit — maturáms- jeiölt, s készülnie kell az érettségire is. A februári taggyűlésen választanak új KISZ-titkárt. A februári taggyűlés sike­rétől nagyon, sokban függ a kisújszállási Móricz Zsig­mond Gimnázium KISZ szer­vezetének munkája. A tag­gyűlésen dolgozzák fel a kö­zépiskolás programot, elő kell készíteni a fásítás, az ifjúsági ház építésében való részvétel tervét is. Nagyon, nagy munka vár az új KISZ titkárra, akárki le­gyen is. Jól indultak a ki- szista diákok a forradalmi időkben, de megakadtak a hétköznapok egyszerűbb, ám nehezebb tennivalóiban. A tűz azonban parázslik még a hamu alatt. A jó program, a helyes irányítás össze tudja fogni őket, s jelenlegi közép­szerű állásukból előre tud­nak tömi — ha akarnak; S bizonyos, hogy akarnak iS; Borzák Lajos. Február 13 '/ akatolnak a sárga villamoskocsik, fürge cserebo- garment futkároznak a szorgalmas trolibuszok. Az Országházban barázdált arcú emberek, munkások, pa­rasztok, fiatal értelmiségiek, a haza, az épülő ország kér­déseit tárgyalják. Ködpára leng a Gellérthegy oldalán, időről időre eltakarja az újra teljes épségében pompázó Szabadság szobrot. A Váoi úton és Csepelen füst gomo­lyog a gyárkéményekből és az újonnan épült Róná utcai iskola üvegfalain megcsillan a gyér téli napfény. 1945. február 13-án bénúltan állt' ez a szív. A levegő­ben ködpára helyett lőporfüst lebegett. A gyárkémények kihűltén álltak, a villamos felsövezetékek gubancoson hevertek az utcákon. Itt-ott egy lótetem hevert a budai utcákon, a háború értelmetlen szörnyűségének emlé­keként. Csend volt az utcákon, de nem a halál dermesztő csendje. Az emberek feljöttek a pincékből és önfeledt örömmel üdvözölték a napvilágot és azokat, akik ezt le- hetövé tették: a felszabadítókat. JJ oldogok voltak a főváros lakói. Az idegennyalvű, szürlceköpenyes katonák pedig: jóbarátjaik. Hi­szen minden becsületes, jóérzésű ember, párt- és véle­ménykülönbség nélkül csak ökölbeszorított kézzel, mély­séges gyűlölettel és megvetéssel nézte Pfeffer-Wilden- bruch SS-tábornok és a Hitler-pribék Száíasi tcrrorlegé- V nyelnek garázdálkodását. Minden becsületes ember, Bu­dapest lakosai borzadva vették tudomásul, hogy Buda­pestből hadszínteret csinálnak lelkiismeretlen kalando­rok. Most aztán vége a szenvedésnek, az elnyomásnak. Igaz, hogy romokban hever minden, de felépítjük. Tehet­jük és tesszük is; egész szívvel, lelkesen. Hiszen a ma­gunkét építjük. így gondolkozott és cselekedett az óriási többség. Talpraállt a főváros. Már az első napon megjelentek a Magyar Kommunista Párt építésre, a romok eltakarí­tására felszólító plakátjai és ettől kezdve a párt, a kom­munisták diktálták az ütemet. ly s Budapest fejlődni kezdett. A vízberogyott hidak ^ újjászülettek és karcsún nyújtóznak el az álmos Duna zöldesszürke hideg hullámai felett. Uj gyárak épül­tek, trolibuszok hálózták be a főútvonalaidat. És ekltor... Újra megállt minden. Géppuskalövedékek pásztázták a friss vakolatot, aknaszilánkok zúzták be a csillogó ablak­szemeket. A feltörő fasiszta-csatorna bűzös szennyével elöntötte Budapestet. Legelső dühük a felszabadítókat, a szovjet hadsereg bátor harcosait illette és sorra megron­gálták a hősi emlékműveket, elégették Puskin verseit, Csajkovszkij zenéjének kottáit. A veszett íombolás a pártot is meg akarta semmisíteni. Vér, a legjobbak vére öntözte Budapest legnagyobb terét. A tombolás elmúlt. A szovjet hadsereg másodszor adta vissza a szabadságunkat, fővárosunkat nekünk, dol­gozóknak. Nagyon nehéz volt újra elindulni. De a párt és a kor­mány bátran indult el útjára és egyre többen követték. A főváros sebei ma már legnagyobbrészt begyógyultak. Szorgalmas munka öltöztette új köntösbe a főútvonala­kat és a neonlámpák kék fénye egyenletes, nyugodt suga­rakban árad szét a Rákóczi úton. Termelnek a gyárak és Budapest lakói újra megtanultak mosolyogni, örülni az életnek. \] a 13 éve. Rövid idő, egy kurtalélegzet a történe- * * lem életéből, de nekünk változatos, nagyszerű és borzalmas, hullámhegy és hullámvölgy volt. A történe­lem láztábláján a rohamszerű lázgörbe-kilengések után most egy nyugodt, békés alkotó munka egyenletes, egész­séges hőmérséklete uralkodik. , Budapest, drága, felejthetetlen, ékesszépségű Buda­pest. Ma 13 éve! Emlékezzél! Emlékezzél és sose felejtsd el a leckét! HERNÁDI TIBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom