Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-13 / 37. szám

Jeíenfés helyett f Kisújszállási Uisiszta diákok

Az ember nem tud úgy

élni, ha nincs kilátása valami örvendetes dologra; tanultuk és tanítjuk a képzőben Anton Szemjonovics Makarenko életművét. „Az emberi élet igazi ösAönzője a holnapi nap öröme”,

S most napról-napra közeleg, amire az osztály huszonhét tanulója készült éveken át. Elbúcsúznak az iskolától, az önálló munka, a kenyér- kereset és alkotás útjára lép 27 gyakorlóéves tanítónője iskolánknak.

Ügy érezzük, ünnep van ezekben a hetekben és hónapokban szívünkben. Az osztályban négy éven át vállvetve küzdő, tanító nevelők látják: tanítványaik mint válnak a Magyar Népköztársaságnak te&jesjogú és köte- Sességű felnőtt állampolgáraivá.

Nincs nimbusza számunkra a szónak, valamiféle szakmai vagy értelmiségi gőgnek soha nem lett forrása ez; tanítónő leszek vagy vagyok. De tudjuk, mert ez életünk, amit Vlagyimir lljics Lenin mondott egyszer munkatársai körében a tanítókról: „Sokra becsülöm őket. Nagyon sokra. Szeresse a tanító a népet, a gyermekeket Ez a tanító legfőbb feladata. Az embereknek nagy szüksége van a tanító fáradhatatlan, felvilágosító munkájára’1.

Ez a népf elvilágosít ás nálunk ma azért folyik, hogy ne legyen soha többé háboiú, hogy békés versenyben megelőzze világunk a kapitalista világot, hogy iparunk, mezőgazdaságunk és egész népműveltségünk beláthatatlan távlatú kibontakoztatásával nagyszerűvé, igaz hőssé tegyük az embert.

— Hová kívántok, szeretnétek menni? — kérdezi az érettségi előtt álló tanítójelöltektől Népköztársaságunk, a művelésügyi miniszter 104/1958. M. K. 2. számú utasításának egyik mondatával: „A tanítóképzők IV. osztályú tanulói gyakorlóévre történő beosztásukat, esetleges egyéni kívánságaik feltüntetéséiül — a tanítóképző igazgatójához nyújtsák be, aki ezt továbbítja..."

A£ osztály csaknem valamennyi tagja a kérdésre ezt válaszolta: ,„Falura, vagy városi, külvárosi iskolába szeretnék menni tanítani gyakorló évemre

Ebben megbonthatatlan az osztály egysége;

A városiak is ezt mondják?

Igém

Bus Terézia jászberényi Pórtelekre, vagy a járásiban valahová kérte magát, Lit kei Katalin hasonlóan. És sokan, sokan szeretnének visszamenni falujukba vagy falujuk környékére.' Tóth Erzsi életének vágya, terve: Abád- szalókon szeretne tanítani, Szécsi Anna vámosgyörki, Adácsra vagy Ludasra menne, ha lehet, Kerek Ilona mátrahegyaljai faluba vágyik életet kezdeni, mint gyöngy össolymosi leány a herényi képzőben, Mátrafüredre, Sírokra, vagy Verpelétre készül, Csécsey Katalin Sza- jolba vágyik, Benedek Mária hasonlóan;

Kiss Mária kitűnő rendű volt, s ezt írja kérdő-lapjára: Haza szeretnék menni a faluba, Jászár okszállásra, de ha nem sikerül, a megyében bárhol szívesen vállalok beosztást. Kérdezzük tőle:

— Tudja-e, mit írt?

Válaszol;

Tudja;

Benci Erzsébet egy olyan kis faluba kívánkozik — mert ilyen kívánságok is vannak, — ahol nincs vasútállomás s a községnek autóbuszossze- köttetése sincs. Miért? Ott tanít egy idős bácsi. Talán nemsokára nyugdíjba megy. Eveken át volt osztályfőnököm — meséU — sokat tanultam tőle az általános iskolában. Sokat köszönhetek néki. Akkorban határoztam el, hogy tanítónő leszek. — Szeretnék mellette, keze alatt dolgozni néhány évig. hogy érezze: itt vannak a nyomában, mellette a munkatársak,

akiket ő hívott, indított erre

a pályára;

A megyei Üss mozgalom

bázisaiból képzőinkbe jövő leányok is vissza szeretnének menni vidékükre. Ügy érzik, a tsz küldte őket, ott várják őket tanulmányaik végeztével;

— És különleges kérés egy sem akad?

— De akad. Az egész osztály szavazta meg osztály- gyűlésen, hiszen nem csu pán kettőjük ügye. ^ Az egyik leány iskolaszanatóriumban szeretnie dolgozni. Súlyos tbc-s folyamata volt, most még egy új műtétre van szüksége. S azt hiszed, céltalannak érzi életét, vagy elkeseredett? — Dehogyis! Sóira nem erezheted üresnek, rossznak, ha előtted a holnap öröme. Készül is izgalommal, az iskolaszanatóriumban majd meggyógyul, így tervezi, addig meg beteg gyerekeket szeretnie tanítani, hogy ők se maradjanak el a többiektől, ne legyen életükben kétség- beesés. így áíl az osztály szorongással, szeretettel tervei mellett.

S másik leányunk, Kati mellett is. Kati tehetség. A szónak nem burzsoá értelmében. Kulturált, szép énekhangja van. Kitűnő hallása és kitűnő rendű tanuló. Három év óta kísérjük útján, fejlíődiik-ie, csiszolódik-e képessége, s egyszer még lesz-e nemcsak egy iskola vagy egy kisváros .’ közönségének gyö- pyörködtetője, de széles körök, hallgatóság tanítója, nevelője hangjával, énekével. Sokat képezte magát. A karrier iránt nincsenek már kispolgári illúziói. Tudja, a velünk született képességeket csak a munkások és parasztok állama őrizheti, gondozhatja ilyen féltő gonddal, hogy egyszer majd a munkásokhoz éa parasztsághoz szóljon; Egy évig nem akar tovább tanulni, hogy oklevelet szerezzen. Özvegy édesanyjának lesz gondviselője.

A tanítói oklevél megszerzése után menne zeneművészeti főiskolára, így tervezzük, — Addig is iskolázni szeretné, képezni tpvább a hangját. Ezért Szolnokra szeretne menni, csak itt van erre alkalma a megyében. S nem titok, az egész osztály kíséri útján szorongással Katinkat.

így készülnek ők az indulásra. Sok-sok példa áll előttük, nem alacsonyabb egy nevelő munkájának értéke, ha ragaszkodik a faluhoz, a kisvároshoz, a vidéki élethez, s nem hagyja el soha, semmiért tanítványait, tanítványainak szüleit, iskoláját. Ott állj helyt, ahol meglelted életed célját a nép felvilágosításában.

Éppen ezért, soha ilyen egység, összefogás, egymás iránti gondoskodás nem volt még az osztályban, mint most. Nyoma sincs a sokszor nem éppen váratlan kicsi- nyeskiedésmek, irigységnek, torzsalkodásnak, intrikának, melyek egy-egy évben jelentkeznek a kihelyezések iránti kérések beadásakor. Mindenki ismer mindenkit — s az osztály közgyűlése mindenki terveit, elképzeléseit megbeszéli. A közgyűlés, az osztály bocsát mindenkit útjára, s a ballagás napján' majd — az állami eskühöz/ hasonlóan — az osztály tagjai egymásnak is esküt tesz-| nek: életük végéig hűségesek$ maradnak a magyar munkás-1 paraszt halálomhoz, a nép-'S felvilágosítás nagy ügyélvez. »

Mi meg, kiszísta nevelők! és fiatalok felemelt ököllel í búcsúztatjuk majd a falura, f

tanyákra indulókat; Vigyétek el mindenhová, amerre jártok a munkásosztály ügyének igazát.

S amerre mennek, kérjük, fogadják őket új munkahelyükön. majd szeretettel. Ezt kérjük, s küldjük jelentés helyett:

a jászberényi Zirzen Janka Állami Tanítóképző lV./a osztályának osztályfőnöke,

valamint

a Zirzen Janka Állami Tanítóképző KISZ alapszervezetének KISZ titkára.

Abban az iskolában, ahol a paraszt élet nagy írója, Móricz Zsigmond tanult egykor. 1956 októberében bizony nehéz helyzetbe kerültek a haladószellemű diákfiatálok. — Akkor aggódtak, s ma mégis ők szégyellik legjobban, hogy Kisújszálláson a gimnázium felvonulásával kezdődött az „ellenforradalmi cirkusz". — ahogy mondják.

Jóllehet, az egészről ők tehetnek a legkevesebbet. Egy karcagi tanár jött át lází- tami.

— Mire vártok még? Ilyen gyáváik vagytok? Diáktársaitok a vérüket hullatják. Ti meg ölhetett kézzel várjátok a sült-galambot — uszított.

Tanácskoztak a szolnoki propagandisták

At MSZMP városi bizottsága kedden Szolnok város propagandistái részére tanácskozást tartott, ahol értékelték a pártoktatás eddigi eredményeit, — meghatározták a további tennivalókat.

A beszámolót Kovács zászló elvtárs, az MSZMP Megyei Bizottság Ágit. Prop. Osztályának munkatársa tartotta. Bevezetőjében elmondotta, hogy először hívták össze tanácskozásra a propagandistákat, a párt pedagógusait, akik vállalták aZ egyik legfontosabb munkát, az emberek tanítását, nevelését. Majd ismertette, hogy a megyében milyen tanfolyamok működnek és mennyien vesznek részt pártoktatásban. örvendetes, hogy a párttagságnak több mint 50 százaléka jelentkezett az oktatási év elején a különböző tanfolyamokra. A tanulás fontosságát elemezve hangsúlyozta, hogy az eimélct iránytű, amelyre mindenkor szüksége van a párttagoknak, de még fokozottabban áll ez napjainkra, hogy ideológiai téren is legyőzzük az ellen- forradalmat. Az emberek fejében egy sor kérdés még zavaros, tisztázatlan. 5 hogy segítsünk ezek megértésében, újra és újra az elmélet iránytűjét kell igénybe venni. A propagandisták világosan, az egyszerű emberek számára is érthetően magyarázzák a vitatott kérdéseket, s munkájuk során alkalmazzák a nevelői módszereket, használjanak szemléltető eszközöket, térképeket stb., hogy a hallgatók még könnyebben megértsék a tanulandó anyagot.

Természetesen ahhoz, hogy a propagandista jól elláthassa feladatát, elsősorban saját képzésére kell nagyobb gondot fordítani. A városi bizottság, hogy segítse a propagandisták felkészülését, minden anyagból kétnapos előkészítőt tart, ahol előadás és konferencia formájában megfelelő színvonalon tanulják, vitatják az anyagot. A hiba itt az» hogy egyes elvtársak elfoglaltságukra és különböző okokra hivatkozva nem vesznek részt az előkészítőkön. A jó felkészülés érdekében nagyon fontos, — s c téren még van javítanivaló — hogy a propagandisták tanulmányozzák a klasszikus irodalmat és ismerjék a napi életet, a kül- és belpolitikai eseményeket. Ebben is segíteni kíván a pártbizottság olymódon, bogy a propagandista előkészítőkön tájékoztatást adnak a politikai kérdésekről.

A hallgatók felkészülését, tanulását elemezve megállapította a beszámoló, hogy súlyos mulasztások tapasztalhatók. — A pártoktatásban résztvevőknek kb. 70 százaléka nem tanul rendszeresen, bár a foglalkozásra eljárnak, így a szemináriumokon nincs kellő vitakészség, nem érik ei a célul tűzött színvonalat. Itt keli szólni az alap- szervezetek — felelősségéről, a propagandamunka megbecsüléséről is. Több helyen tapasztalható, hogy a propagandistákat, — akik pedig az élvonalban harcolnak, nem becsülik meg kellően. A pártalapszervezetck vezetősége fokozottabb segítséget nyúitson a pronafrandisták munkájához, ellenőrizze a hallgatók iei£k.eszuieset, s biztosítsam, uogy a propagandisták az előkészítőkön résztvegyenek.

Ezután választ adott Kovács elvtárs azokra a legfontosabb elvi, politikai kérdésekre, amelyek a szemináriumokon a leg- viíatottabbak voltak, vagy egyikmásik helyen tisztázatlanok maradtak.

A hozzászólások során több propagandista örömmel üdvözölte a tanácskozás megtartását, ahol elmondották, milyen problémákkal, nehézségekkel küzdenek és képet kaptak az oktatás jelenlegi helyzetéről. Kérték az elvtársak, hogy az időszerű kérdések tanfolyamán résztvevő hallgatóknak is biztosítsanak brosúrát, vagy más segédanyagot, hiszen legtöbb helyen sze- mináriumszerüen foglalkoznak az anyaggal, így szükségük van az irodalomra. Szóba került az is, hogy egyik-másik helyen, — például a Kiskereskedelmi Vállalatnál, a TITASZ-nál kátyúba jutott a pártoktatás. Az utóbbi helyen huszonkét hallgató közül csupán tizenketten járnak a foglalkozásokra. Bíró Ferenc igazgató, Vilmos Miklós főmérnök, valamint mérnökök, osztályvezetők a távolmaradók. — Kovács lstvánné elvtársnő, a Tüdökórház alapszervezetének vezetőségi tagja hozzászólásában azzal foglalkozott, hogy egy-egy propagandistának annyi különféle megbízatást adnak, ami miatt nem tudja elvégezni munkáját. Náluk Ágoston Magda elvtársnő vezeti az időszerű kérdések tanfolyamát, de előfordult már, hogy az oktatási napon nem tudta megtartani a foglalkozást. — Változtatni kell ezen — mondotta, mert a hallgatók viszont más napokon nem tudnak munkájuk miatt részt- venni az oktatáson.

Bírálat hangzott el a városi pártbizottság felé azért Is, hogy ezt a tanácskozást nem a párt- bizottság ágit. prop. osztálya tartotta, holott a városban ő a gazdája az oktatásnak. így több lehetőség lett volna arra, hogy egy-egy konferencia, vagy szeminárium eredményeit, hibáit konkrétan értékelve még fokozottabb segítséget adjanak a propagandistáknak. Ettől eltekintve a tanácskozás hasznos volt, s az ott hallottakat munkájukban gyümölcsöztetni fogják a propagandisták.

NAGY KATALIN

Esténként meg a kollégium ablaka alá jártak lazítani a város huligánjai S október 27-én nem tudták tovább tartani a frontot a kommunista nevelők és az ifjú kommunista diákok.

De november 4-e után is

megtörtént még, hogy & munista Nádudvari tanár elvtárs órájáról kivonult az osztály. S ha a nyíltsásakos éicnáliás le is került a napirendről, még hosszabb ideig áldatlan zür-zavar uralkodott a tanulók fejében.

A Kommunista Ifjúsági Szövetség zászlóbontása idején

is csak négy diáklány: Oláh Mária, Sándor Erzsi, Bakó Kati és Szoboszlai Margit

áll talc elsőnek a zászól alá. Még nem is az isikolában alakítottak alapszervezetet, hanem a területi KISZ szervezetbe tartoztak. Odajártak forráhaingulatú gyűlésekre, mentek plakátot ragasztani, jelszavaikat festeni, s természetesen szórakozni is, ahogy éppen az akkori idők megkívánták.

Mindaddig, amíg Kólláth elvtárs, a városi KISZ titkár el nem beszélgetett velük:

— Mi szívesen látunk benneteket közöttünk, eCiVtársak, de más kötelesség vár rátok. Be az iskolába! Benn az iskolában hozzatok létre KISZ alapszervezetet. Egyelőre kevesen lesztek, később majd csatlakoznak hozzátok a fiatalok, ahogy tisztába jönnek önmagukkal.

A négy lánynak nem volt

tisztáznivalója. Ök becsület-* tél kitartottak végig, s szüleik is valamennyiéül elvhű kommunisták. A Kommunista Ifjúsági Szövetség kérése parancs volt a lányok számára. Jámbor István fiatal pedagógus segítségévei beszélgetni kezdtek azokkal a tanulókkal, akiket mindig a leghaladóbbakmak tartottak.

Tizenheten jöttek, tizenheten indultak. Nem tűztek különösebb célt maguk elé akkor, mint mindenáron segíteni az iskolai rend helyreállításában. A bejárók között — főleg a kenderesieknél — elharapózott a hiányzás. Ellenforr ad aim árok búj togatták őket. A KISZ-lagok munkába kezdtek. Osztályokban tízperceken vitatkoztak a tanulókkal, s ők maguk példásan, pontosan megjelentek a tanításon mindig. A tanuló- ifjúság többsége mégis várakozott még a KISZ-szei sd amiben.

A Nagykun Napok aztán döntő változást hozta te

A diákok, a munkások- és parasztfiatalokkal együtt résztveltek a vásárt szervező és rendező brigádokkal. — Tagjai voltak az eligazító egységeknek. Belőlük tevődött össze a képzőművészeti kiállítás teremőrsége, a vásárrendezői fizikai munkájából is kivették részüket. — Árulták a vásári belépőket, a lottót, a totót, s jóformán valamennyiem meghallgatták Kádár elvtárs beszédét.

Az eredmény az lett, hogy a kívülállók közül a kisze- sekkel együtt eltöltött közös napok után. sokan kérték felvételüket. Negyvenre gyarapodott az alapszervezet tizan- hetes létszáma. Az erő együtt volt ahhoz, hogy hozzákezdjenek egy élettel telített szervezeti . éltet kialakításához.

S mégis megtorpantak. Az azóta eltelt időszakban nem tettek valami sokat. Igaz, hogy van az iskolában Ifjúsági Akadémia, amely *. igen nagy érdeklődésre tart számot. Igaz, hogy most létesítettek „Kérdezz—felelek" lá- dikót, s a feltett kérdések megválaszolására választottak 11 tagú (diákokból és tanárokból közösen) válaszadó bizottságot. Erős of daluk a kl'Ubdélutánck rendszeres tartása. Tánc, karnevál van bőven (most is készülitek a negyedikesek báljára), de a politikai nevelőmunka sokkal gyengébben áll. Az iskolában van sportkör, működnek szakkörök, de azok működéséhez, azok eredményeiben nem sok része van a KISZ szervezetnek.

Az egyik taggyűlésen bét lriszástát megbíztak a Kossuth Lajos utca úttörőcsapat vezetésével, a gyakorlatban azonban még ez a munka sem kezdődött el. A vezetőség terveiben szerepel, hogy a KISZ szervezet bekapcsolódik a tavaszi fásításba és a kisújszállási ifjúsági ház építésébe is, a fiatalokkal azonban még nem beszéltek róla.

A jelenlegi egyhelybentopogásnak, sőt; visszaesésnek kétségtelen oka az is.

hogy a KlSZ-titkár — Szoboszlai Margit — maturáms- jeiölt, s készülnie kell az érettségire is. A februári taggyűlésen választanak új KISZ-titkárt.

A februári taggyűlés sikerétől nagyon, sokban függ a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnázium KISZ szervezetének munkája. A taggyűlésen dolgozzák fel a középiskolás programot, elő kell készíteni a fásítás, az ifjúsági ház építésében való részvétel tervét is.

Nagyon, nagy munka vár az új KISZ titkárra, akárki legyen is. Jól indultak a ki- szista diákok a forradalmi időkben, de megakadtak a hétköznapok egyszerűbb, ám nehezebb tennivalóiban. A tűz azonban parázslik még a hamu alatt. A jó program, a helyes irányítás össze tudja fogni őket, s jelenlegi középszerű állásukból előre tudnak tömi — ha akarnak;

S bizonyos, hogy akarnak iS; Borzák Lajos.

Február 13

'/ akatolnak a sárga villamoskocsik, fürge cserebo- garment futkároznak a szorgalmas trolibuszok. Az Országházban barázdált arcú emberek, munkások, parasztok, fiatal értelmiségiek, a haza, az épülő ország kérdéseit tárgyalják. Ködpára leng a Gellérthegy oldalán, időről időre eltakarja az újra teljes épségében pompázó Szabadság szobrot. A Váoi úton és Csepelen füst gomolyog a gyárkéményekből és az újonnan épült Róná utcai iskola üvegfalain megcsillan a gyér téli napfény.

1945. február 13-án bénúltan állt' ez a szív. A levegőben ködpára helyett lőporfüst lebegett. A gyárkémények kihűltén álltak, a villamos felsövezetékek gubancoson hevertek az utcákon. Itt-ott egy lótetem hevert a budai utcákon, a háború értelmetlen szörnyűségének emlékeként.

Csend volt az utcákon, de nem a halál dermesztő csendje. Az emberek feljöttek a pincékből és önfeledt örömmel üdvözölték a napvilágot és azokat, akik ezt le- hetövé tették: a felszabadítókat.

JJ oldogok voltak a főváros lakói. Az idegennyalvű, szürlceköpenyes katonák pedig: jóbarátjaik. Hiszen minden becsületes, jóérzésű ember, párt- és véleménykülönbség nélkül csak ökölbeszorított kézzel, mélységes gyűlölettel és megvetéssel nézte Pfeffer-Wilden- bruch SS-tábornok és a Hitler-pribék Száíasi tcrrorlegé- V nyelnek garázdálkodását. Minden becsületes ember, Budapest lakosai borzadva vették tudomásul, hogy Budapestből hadszínteret csinálnak lelkiismeretlen kalandorok. Most aztán vége a szenvedésnek, az elnyomásnak. Igaz, hogy romokban hever minden, de felépítjük. Tehetjük és tesszük is; egész szívvel, lelkesen. Hiszen a magunkét építjük. így gondolkozott és cselekedett az óriási többség.

Talpraállt a főváros. Már az első napon megjelentek a Magyar Kommunista Párt építésre, a romok eltakarítására felszólító plakátjai és ettől kezdve a párt, a kommunisták diktálták az ütemet.

ly s Budapest fejlődni kezdett. A vízberogyott hidak ^ újjászülettek és karcsún nyújtóznak el az álmos Duna zöldesszürke hideg hullámai felett. Uj gyárak épültek, trolibuszok hálózták be a főútvonalaidat. És ekltor... Újra megállt minden. Géppuskalövedékek pásztázták a friss vakolatot, aknaszilánkok zúzták be a csillogó ablakszemeket. A feltörő fasiszta-csatorna bűzös szennyével elöntötte Budapestet. Legelső dühük a felszabadítókat, a szovjet hadsereg bátor harcosait illette és sorra megrongálták a hősi emlékműveket, elégették Puskin verseit, Csajkovszkij zenéjének kottáit. A veszett íombolás a pártot is meg akarta semmisíteni. Vér, a legjobbak vére öntözte Budapest legnagyobb terét.

A tombolás elmúlt. A szovjet hadsereg másodszor adta vissza a szabadságunkat, fővárosunkat nekünk, dolgozóknak.

Nagyon nehéz volt újra elindulni. De a párt és a kormány bátran indult el útjára és egyre többen követték. A főváros sebei ma már legnagyobbrészt begyógyultak. Szorgalmas munka öltöztette új köntösbe a főútvonalakat és a neonlámpák kék fénye egyenletes, nyugodt sugarakban árad szét a Rákóczi úton. Termelnek a gyárak és Budapest lakói újra megtanultak mosolyogni, örülni az életnek.

\] a 13 éve. Rövid idő, egy kurtalélegzet a történe- * * lem életéből, de nekünk változatos, nagyszerű és borzalmas, hullámhegy és hullámvölgy volt. A történelem láztábláján a rohamszerű lázgörbe-kilengések után most egy nyugodt, békés alkotó munka egyenletes, egészséges hőmérséklete uralkodik. ,

Budapest, drága, felejthetetlen, ékesszépségű Budapest. Ma 13 éve! Emlékezzél! Emlékezzél és sose felejtsd el a leckét! HERNÁDI TIBOR