Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-18 / 41. szám

GYERMEKEK AZ ÉJSZAKÁBAN — Szombat esti ifjúságiédelmi őrjárat — ÖTEN VAGYUNK-. Veze­tőnk egy nyomozó hadnagy az erkölcsrendészetről. Be­mutatom többi társainkat is: égy fiatalszívű idős pedagó­gus, a gyermeknevelés szen­vedélyes kutatója, az ifjúság rajongója. Egy elvtársnő, a városi nőtanács képviseleté­ben. egy másik férfi az álla­mi gyermekotthon igazgatója és jómagam, az újságíró. Ez •itt a Szolnoki Nőtanács ifjú­ságvédelmi bizottságának egyik brigádja. Célunk az ■utcán késő este ődöngő gye­rekek felkutatása, hazakül­dése. HAT ÖRA VAN. A gyer­mekek u tcántartózkod ásának batárideje lenne. De csak lenne, mert az igazság az, Kevés szülőtől etlekintve, — aiem igyekszenek hazaparan- csolni a gyerekeket ez idő­pontra az édesapák, édes­anyák. Szombatesti sétájuk­ra. szórakozásukra éttermek- j be, mulatókba hányán és há- j nyan magukkal viszik gond- j talanul, felelőtlenül kicsi- I nyeiket is. Ez — a szülői felügyelet mellett történő il­legális kimaradás — még csak a kisebbik baj. A társa­dalmi és erkölcsi veszélyes­ség a kíséret nélkül egyedül, vagy csapatokban csatangoló gyerekek magábahagyatobt- ságában rejlik. Kezdjük talán a sétát. Ságvárl utca. hét óra. Ron­gyos ltiskabátkában, szuty- kos ingben, zsebrevágott kéz­zel két gyerek igyekszik a Nemzeti Étterembe. •— Egy pillanat, szabad az igazolványokat? Kiskorú mindkettő M. I. és N. S. egyikük 4, másikuk 5 osztályt végzett az általános iskolában. Aztán kimarad­tak. S azóta övék az utca, s az utca ifjai ők. —• Édesapja mit csinál most? Zsebrevágott kezüket csak akikor veszik elő, ha a nap­raforgómagot segítenek be- dudaszolni szájukba. — Nem tudom. Az édes­apám nincs itthon. — Hol van? >— Pesten él, már régen szétváltak édesanyámtól. NINCS TÖBB KÉRDÉ­SÜNK. érthető minden, — miért találjuk az utcán M. I. t későin este. Azt kérjük tőle, menjen szépen haza. — Engedelmeskedik szó nélkül, sőt a figyelmeztetésért érzett és kifejezett hálával veszd írtját hazafelé. Másik fiatal jön. K. I. — Hová készülsz ilyen ké­sők? — Fél kilenckor megyek a moziba. — Fél kilenckor a 16 éven aluliaknak már rég otthon a helyük. — Otthon? — kérdezi visz- sza lemondóan, s egyetlen szóból álló kérdőválaszá'ban annyi felvilágosítást kérés hangzik: mit jelent ez a szó, otthon. Néz ránk várakozóan; A nyomozó tiszt elvtárs megigazítja félrecsúszott ing- nyakát. |— Édes fiam, hogy jöhet így ki, ilyen szennyesben va­laki az utcára? Mit szól eh­hez az édesapád? — Az édesapámat nem is ismerem. — Hát akkor kik a szü­leid? — Nem tudom. Nekem csak nevelőszüleim voltak. — Voltak? Hát akkor most hol laksz? — Az ÉRDÉRT munkás­szállóban. — No, akkor induljál csak haza, s máskor ne menj ilyen késő a moziba. Megnézzük ám, hogy otthon leszel-e — Indul, szó nélkül indul. Még öl ül is, hogy vele is törődik valaki, hogy őt is kérik a jóra, hogy végre neki is ad­nak tanácsot. Visszaszól pár méterről. — Öröm sugárzik a hangjában. —i Erre kell a szállóhoz merni. Nézzenek meg nyu­godtan, otthon leszek. Elmegy. Szőke kislányka jön, még- kisebb öcsikéjével. T. E. IV. osztályos tanuló és kisöccse — Hová kicsikéim? >— Nem tudjuk. i— Édesanyátok hol van?-r- Nem tudjuk -r- válaszol­nak félénken. ÉDESAPJUK NINCS, s- Anyjuik, ki tudja hol van, 6 a két gyerek bolyong az ut­cán. Hárman vannak testvé­rek. kiskorúak valameny- nyien, s életük a „Schön­hauser sarok’1 című német film szolnoki változata. Hazáküldjük őket, Egy háromnegyed óra múl­va utánuk megyünk. A lakás előtt a nyomozó tiszt óvatosságra int, — Hiába. Ismerem ezt a helyet. Nemrégen két idegent találtam- az anyánál éjjel. A gyerekekkel akkor sem törő­dött senki. Később vissza­mentem. Az egyik férfit is­mét ott találtam — meséli a nyomozó. Bentről világosság szűrő­dik: ki. Az ajtó zárva; — Nyissák ki rendőrség! Nyílik az ajtó. Öltözetre csinos, fess, arcra megtört, életkoránál sokkal nyűtbebb arckifejezésű asszonyka lép elénk. Bent van a két gye­rek, az utcán ődöngő két gye­rek anyjukhoz képest sokkal kopobtabb ruházatban. — A gyerekeket az utcán találtuk. Hol volt ön akkor, miért engedte el csemetéit? — A fodrásznál voltam, — S hová készül ma es­te, hogy így kiöltözött? Vár valakit talán? — Dehogyis — válaszol erőltetetten nyugodt hang­nemben, aztán a következő pillanatban hisztérikusan ki­tör. — Mit képzelnek? Azt hi­szik, hogy utcai... vagyok én is? S mondja a Eyerekei előtt item válogatott kifejezések­kel. — Dehogy, dehogy. De em­lékszik upye. hogy legutóbb február lu-en is előállította Önt sógornőjével együtt a Halászcsárdából a rendőrség. S a gyermekeire nem gondolt senki. Úgy látszik emlékszik, mert válasz nélkül hagyja. Az elvtársnő, a nőtanács megbízottja beszél: — Ne értsen félre. Gyerme-i kei érdekében zaklatjuk. Gon-i doljon szülöttjeire. Nekem nagy fiam van, kicsi korában soha sem engedtem az utcára, most 23 éves, s mindig ponto­san haza jön 10 órára. Én úgy neveltem, s minden örömem abban van, hogy tiszta életet él. A szép szó mindig hat Az asszony lecsendesedve fogad­ja búcsúzásunkat. A FENYŐ ÉTTEREMBE megyünk. A gépkocsivezető már tegnap éjjel sem aludt, s azt mondja, szóljunk neki bármikor, szívesen jön a cél érdekében. Két családja van. két gyermeket nevelt fel tisz­tességesen. Az egyik fiú most nősült. Jól nősült. Az apai büszkeség hanghordozásával beszél róla. Családjáról tár­salog, iskolásfiáról beszél a nyomozó is s azt, mondja, az ő fia mindig pontosan otthon van hat órára. Példás életű, már felnőtt gyerekeivel di­csekszik az idős pedagógus is. • Ezek az elvtársak, akik na­pi munkájukon túl felaján­lották szombat éjszakai pi­henésüket a közösségért te­szik. Az ő családi életük ren­dezett, s azt szeretnék, ha má­soké is az lenne. Hol kezdődik a lejtő? Ez is út lehet a lefelésik- lásban. A Fenyő étteremben italt kér egy fiatal édesanya. Egyedül van otthon, s egye­dül nem akart a kocsmába jönni, s magával hozta kislá­nyát is. Igaz, a kislány csak málnát iszik, de az is igaz, hogy a kamaszkor tavaszát éli, s nem lehet rá jó hatás­sal, ha nyilvános helyre vi­szik, s látja, izgatja fantáziá­ját a felnőttek esti élete. Mert most még édesanyjával jön. Később? Később lehet, hogy egyedül. Az üzletvezetővel váltunk szót. Megkérjük, szigorúan tartsák be, 18 éven aluliak­nak ne szolgáljanak ki sze­szesitalt. — Jó lenne, ha rendelet is megjelenne erről — válaszol nagy meglepetésünkre. Lám. üzletvezető egy étteremben, s még csak nem is tudia. hogy szigorú belügyminiszteri ren­delet tiltja az alkoholok, ége­tett szeszek 18 éven aluliak számára való kiszolgálását. A MILLENEUMBAN na­gyon sok a kiskorú gyerek. Nem csoda, gyermekelőadás és gyermekbál van. Való. — hogy a szülők társaságában találjuk a gyerekeket, s a szü­lők ígérik, hamarosan hazavi­szik őket, azonban nem ér­demtelen elgondolkodni, — mennyire helyes estébe nyúló gyermekrendezvényeket tar­tani. Kell, kétségtelen kell a bál, és előadás a gyermekek­nek, ezt senki sem akarja gá­tolni, da arra nagyon alkal­mas a délutáni időpont. A vasútállomás szürke pad­ján egy fiúcska alussza ál­mát. Mellete lévő aktatáská­ja bizonygatja még sapkáján kívül, hogy a gépipari techni­kum növendéke. Első éves kol­légista. Hat óra óta itt ücsö­rög az állomáson a kis F. Z. Jászapátira indulna, a jegyet megváltotta, de csa khajnali öt órakor indul a vonat. S addig itt tölti az éjszakát egyedül. Ki a hibás? Egyszer a di ákotthon vezetője, aki nem engedte el a szombat déli vo­nathoz, később kiengedte az éjszakába, amikor nincs is vonatja. Másodszor a felüle­tes felvilágosító iroda, ahol azt a felvilágosítást kapta, hogy este 9 órakor van vo­natja, holott azzal csak Uj szászig utazhat. A nőtanácsot képviselő elv­társnő szól hozzá: — Gyere el a lakásomra, gyermekem. Itt nem marad­hatsz egész éjjel. A gyerek elindul egyik Szol­nokon lakó sógorához, ott várja meg a hajnalt. Nehéz helyzetben va­gyunk, tessék elhinni ■— fo­gad bennünket a Gólya ital­bolt pénztárosa. Hiába nem adunk a gyerekeknek szeszes­italt, megveszi neki a szülő, s még invitálja is a gyere­ket: — Kóstold csak meg fiacs­kám, nem lesz attól semmi bajod. VÉGE FELÉ JÁR a nőta­nács ifjúsági őrjárata. Hasz­nos, nagyon hasznos este volt. A nőtanács kezdeményezése nem magánügy, s hiányolha­tó is a bizottság összeállítá­sából, hogy éppen a KISZ- ről, az ifjúság tömegszerveze­téről feledkeztek meg. A tanulság azért tanulság marad mindenki számára. — Szolnokon nagyon sok a fi­atalkorú e.'íte az utcán. A ren­dőrség egyedül nem tudhatja megoldani ezt a társadalmi feladatot. Szolnok egész tár­sadalmának összefogására van szükség. Szülők és éret­tebb fiatalok segítsenek. Se­gítsenek a családi élet rend­behozásában, az ifjúság neve­lésében. Igaz,,nem könnyű, s az első pillanatban nem is hálásnak tűnő feladat. Találkoztunk mi is sértődékeny szülőkkel, de a gyerekek, az utca "gyerekei is jó néven vették, s veszik a tanácsot. Nem elveszett em­berek ők, csak meg kell fog­ni a kezüket, s hazavezetni őket, megismertetni velük a családi otthon örömét. Borzák Lajos HOLIERE 1622—1673. cyldijről enttlkcznek lun táplál cc mait kfoziiíö (iiji. jü’méníjci kötetheti A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének Ady Bizottsága elhatározta, hogy összegyűjti és kiadja a nagy költőről szó­ló megemlékezéseket A gyűj­tés irányításával, a beérkező emlékek rendezésével, a kö­tet szerkesztésével Kovalov- szky Miklós Ady-kutatót, az akadémia nyelvtudományi in­tézetének munkatársát bízták meg, aki a munka állásáról a következőket mondta az MTI munkatársának: — Ady műveiből és a vele foglalkozó irodalomból szá­mos élő kor társ át ismerjük, ezenkívül felhívásunkra so­kan jelentkeztek, akik kap­csolatban voltak a költővel. Ma már körülbelül három­száz ilyen kortársról tudunk. Mintegy hatvanan már el­küldték visszaemlékezéseiket, sokan pedig megígérték, hogy rövidesen eljuttatják a szer­kesztőhöz. Van olyan kortárs, is, akivel már tizenöt’ levelei váltottam, s csaknem minden alkalommal újabb és újabb adatok, emlékek kerülték f< színre. — Az első visszaemlékez sek Ady Endre rokonaitól é keztek, akik családjárt gyermekkoráról szolgáltatta értékes adatokat. A rokont kon kívül olyan személyeké is kaptunk közlést, akik Éi mindszentről ismerték a kő' tőt. Kapcsolatban vagy un1 egy volt tanárral, aki a egyik szomszédos szilágyság községben született, s Adv nak diáktársa volt. A legtöbX emlék Ady nagyváradi kor szakáról van. Igen jelentői közléseket kaptunk Léda hú­gától. Márffy Ödön saját sze­mélyes emlékein kívül Csinszka emlékiratait is ren­delkezésre bocsátotta. — A bizottság elgondolása szerint a kiadásra kerülő gyűjteményes kötet lesz, s Ady életének időrendiében teszik közzé. Eddig körülbelül húsz nyomtatot ív terjedelmű anyag gyűlt össze s remélhe­tő, hogy. az emlékkötet még ■ ebben az évben megjelenik. h'C’CCC’Cj* * — Jelmezes gvermekbál a szolnoki liszt! Klubban — Az emberiség egyik leg­- nagyobb nevettetöje, Jean. Baptiste-Poqelin írói nevén Moliére, — ma kétszáznyolcvanöt éve halt meg, színészhez, igazi hiva­tását érző színészhez méltóan jóformán a színpadon-, utolsó művének a „Képzelt betegé­nek előadása után. Halálával a feudális kor visszásságainak, a fejlődő pol­gárság hibáinak zseniális os­torozó ja dőlt ki a csatasor­ból, Vígjátékai óriási hatást keltettek, ömlött a közönség a színházba és ömlött a gyil­kos nevetéssel leleplezett fő­nemesek, uzsorások, tudatlan orvosok, vén kéjencek ké- nycskedő szalondámák dühe, megvetése, rágalma a szer­zőre. Vakmerő ember volt. XIV. Lajos, a Napkirály akkor ál­dott hatalma tetőfokán, ami­kor Moliére beköltözött a Pa­lais Royal-ba, a Király szín­házába. Innen zúdította mérgezett nyilait kora társadalmának fo­nákságaira. Soha, egy szóval sem nevezte magát forradal­márnak és mégis az volt. — Bomlasztotta, mállasztotta a régi rothadt világ kereteit, de az újnak a hibáit se leplez­te el. A maró gúny, a moliérei _ hahota igen sokfajta visszásságot, embertípust lep­lezett le. A „Kényeskedők"- ben a két ostoba liba ízlésén keresztül nevetségessé tette kora irodalmát, és irodalom­szemléletét, akárcsak Cervan­tes annakidején a lovagregé­nyeket. Harcolt az érzelmek szabadságáért. A felesége fö­lött zsarnokian uralkodó férj, az apa, aki lányát csak a pénz oldalán Jtépzeli boldog­nak, mind-mind megkapjak a magukét. Igyekezett úgy írni, hogy a nép megértse. Az igazságot csaknem mindig egy köz­mondásba, vagy népi kifeje­zésbe foglalja. A tömeg ér­telme szerint beszél és ír. És ha kell, rögtönöz is. Az igaz­ság harcosaként leleplezi az álszent képmutatást, a jám­borságból üzletet csináló egy­házat azok érdekében, akik­nek az álszentség a bőrére ment, a nép érdekében. Magyarországi sikere óriá­si. Hazáján kivid talán itt re- zonált az állata, megpendí­tett húrra leginkább a szín­házjáró közönség. 1945 után a Faluszínház, az öntevékeny színjátszó csoportok a leg­kisebb faluba is elvitték a halhatatlan moliérei szelle­met. Magyar parasztok, akik legfeljebb csapnivaló műked­velő előadásban látták a Fa­lurosszát, vagy a Csikóst, most az igazi művészet élve­zői lettek. Danáin György póruljárásán tízezrek kacag­tak és Tartuffe sátáni alakja újabb tízezrekben ingatta meg a képmutatás, a hamis ájtatosság uralmát. lijoliéret ma is játsszák, LTI Moliére a nemzeti szín­háztól az üzemi és falusi kultúrházakig mindenütt sze­repel. A közel háromszáz év nem tudta ■ elkoptatni alko­tásainak friss báját és ke­gyetlen élét. Moliére halha­tatlan, mert halhatatlanok azok a humanista eszmék, amelynek védelmében vígjá tékái megszülettek. HERNÁDI TIBOR Vasárnap, a kora délutáni órákban felnőtteket és gyer­mekeket izgalom töltött cl a tiszti klubban. Nagy volt a készülődés, sürgés-forgás. A Tiszti Klub Nőtanácsának tagjai előre arról beszélget­tek, vajon, hogy sikerül a gyermek jelmez-bál. Valóban volt is ok az izgalomra. Hi­szen ritkaság, hogy a „legöre­gebbek” részére jelmezes fel­vonulást tartsanak. Délután négy órakor a ze­nekar elfoglalja helyét a szé­pen feldíszített teremben, tust húz és kezdetét veszi a bál. Karnevál hercege megjele- .nik hatalmas palástban, ko­ronával a fején é® köszönti a gyermek vendégsereget. A mamák és papák felé bemu­tatja a jelmezbe öltözött résztvevőket. Egyenként lép­nek elő 'és mutatkoznak be: Piroska, Déryné, a Varázsló és az Ördög, a Török Basa, Hópelyhecske, kéményseprő és lehetne sbrolni tovább, a mesék szereplőinek megsze- ly esi tőit. A hosszú bemutatkozás és üdvözlés után karnevál her­cege felhívja a bál résztve­vőinek (gondolok itt a gyere­kekre) figyelmét, hogy cuk­rászsüteményt csak kismér­tékben szabad fogyasztani a gyomorrontás elkerülése vé­gett. A szeszesital pedig nem lehet más, mint málna- és narancsszörp. Ilyen instruk­ciók megadása után kezdetét veszi a tánc. Az apró tánc­kedvelők sokasága betartva még az udvariasság szabá­lyait is, kipirulva, jó kedvvel használják ki a zenekar által húzott talpalávalót. Minden Jászberény szabadtéri színpadot épit A Jászberényi Városi Ta­nács, Népfront, KISZ és a kulturház 1958-ban szabad­téri s z ín p a d megépítését vette tervbe. A színpad a város egyik legszebb helyén épül meg, a Május 1. szige­ten. A terveket Paksi Gabor mérnök és Bercsényi Tibor tervező készítették, 1800— 2000 férőhellyel. — Az építés munkálatai már a napokban megkezdődtek. A színpad túl­nyomó részben társadalmi munkával épül fel, amihez a város lakossága nagymérték­ben hozzájárul. A tervek sze­rint a színpad június elején nyílik meg. — Üzemeltetése, hétköznap kertmozi, vasár­nap színházi előadások, hang­versenyek lesznek. Jászbe­rény dolgozói nagy lelkese­déssel vesgik ki részüket a szabadtéri színpad megépíté­sében és várják az első elő­adást. Július 12 és 27 közöH rendezik a Kcrlovy-Yary filmfesztivált Prága (MTI). A filmgyár- lók szervezeteinek nemzetkö­zi szövetsége az elmúlt na­pokban hozott határozatával ismét a legnagyobb nemzet­közi filmfesztiválok közé so­rolta a Karlovy-Vary feszti­vált. Az idei 11. Karlovy-Vary filmfesztivált július 12. és 27. között rendezik meg. A film­találkozó jelszava: „A nemes emberi kapcsolatokért, a né­pek közötti tartós barátsá­gért !”­gyermekjátékot végig játsza­nak. Az ötletességben ott sincs hiány, hogy a jelmezbe öltözött gyerekek a mesebeli tünemény szokásait is gya­korolják. Az ördög nagy pi­ros nyelvét öltögeti a gyere­kekre. A varázsló, Kálmán Lacika pedig: „mindenkit el­varázsolok” (mondja ő) és mellé a varázsigéket is mor­molja. Szünetekben a fény­képész bácsinak is akad dol­ga. Mindenki első akar lenni. A fotós munkáját az könnyíti meg, hogy a gyermekek fel­fedezik a terem egyik sarká­ban a bazárt, ahol különféle dudákat és sípokat, sapkát, csákót, szerpentint és kon­fettit lehet vásárolni-. Ezen tárgyak használata pedig a vásárlás után csak fokozta a „csendet”. A nőtanács a legszebb jel­mezeket díjazza. Az első dí­jat a Déryné jelmezbe öltö­zött Kiss Anikó nyerte. A fiúk részéről pedig pálma he­lyett a sétáló mackót az ör­dög-jelmezes Duhaj Pityuké kapta meg. Hét óra felé már fáradnak az „öreg” vendégek. Olyan is akad, aki már átöltözött. A gyermek-jelmezbál, melynek nagyon sok nézője volt, vége felé közeledik. Elhalkulnak a dudák, sípok, a zenekar az utolsó akkordokat játssza. A mi kis állandó vendégeink pe­dig befejezéskor egy kelle­mes emlékkel távoznak. Amikor elmentek és a te­remben a sok elszórt szer­pentint és konfettit láttam, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne még egyszer kis­gyermeknek lenni. Csiba Sándor Kivilágos virradatig... Szolidan öltözött fiatalok, hangulatos, és mégis ízlése­sen játszó zenekar, tánc, amelynél nem rángatta lei a partnernője kezét-Iábát egy táncos se, ez jellemezte az immár hagyományossá vált Színész-bált. A Tisza Szálló, éttermét és hallját zsúfolásig töltötte meg már a koraesti órákban a közönség. Pedig a tízforin­tos belépődíj, ellentétben a többi szolid dolgokkal nem éppen hamupipőke szerénységével tüntetett. A műsor jó volt. Jó volt annak ellenére, hogy ad-hoc rögtönzés volt. Szép magánszámok, ízléses tolmácsolás­ban, a klasszikus olasz iskola stílusában előadott Vil.ia- dal, a közönség előrehaladottabb korú ifjúságában kelle­mes emlékeket érintő régi dalegyveleg hatalmas sikert arattak. De azért valahogy kicsit rövid volt. Egy-két tréfás magánS'Zám, vagy villómtréfa nem ártott volna. Mindent összevetve: Jól szórakoztunk, bár a házigaz­dák kicsit elkülönültek a vendégektől. Pedig jó lett volna egy kevéssel családiasabb hangulat. Most veszem észre, hogy dicséret ürügyén kritizáltam. Hadd tegyem tehát gyorsan hozzá az eddigiekhez, hogv jómagam is jól éreztem magam és csak a késő hajnali órákban távoztam. A tánc reggelig tartott, a jó hangula­tot viszont, remélem, sikerül fenntartani a következő Szí­nész-bálig. Aztán majd meglátjuk .:. — ht — Felhívás A Szolnok megyei MEk Központ felhívja a me­gye zöldségtermelő termelőszövetkezeteit, szövetke­zeti szakcsoportját, valamint egyéni termelőit, hogy a zöldségtermelési szerződ éskötés utolsó batárideje: február 28. Azon termelők, akik még zöldségtermelési szerződést nem kötöttek, a fenti határidőig jelentkezzenek a helybeli földmüvesszövetkezetnél, ahol külön-kiilön minden cikkfé­leségre megkapják a megfele lő felvilágosítást. SZOLNO K MEGYEI MÉK KÖZPONT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom