Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-13 / 37. szám
YUJLQ PROLETÁRJAI EQYESOUBTEKI SZOLNOK MEGYEI A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IX. évfolyam, 37. szám. ARA: 50 FILLÉR. 1958. február 13. csütörtök. „Bajban tudod meg, ki az igazi barát“ hogy Amikor egyéves évfordulóját ünnepeljük a munkás- őrség megalakulásának — elmondhatjuk — önzetlen, igazi barátot lelt ezekben az egyszerű kékruhás emberekben a gyárát szerető munkás, a családjáért aggódó édesanya épp úgy, mint a termését féltő paraszt, hivatását szerető értelmiségi. : Ok, — ezek a szikla keménnyé edződött, de melegszívű emberek, akiit épp azokban az időkben siettek hazájuk segítségére, amikor az a legnagyobb bajban, volt. A munkások legjobbjai, — Icgbátrabbjai, már november negyediké előtt kérték a fegyvert, hogy megvéd- hessék üzemüket, dolgozótársaikat az ellenforradalmi bandák vandál kicsapongásaitól. November 4-e után még erősödött követelésük és nem is váratott sokáig magára a felfegyverzés; Egy évvel ezelőtt, 1957 február 13-án a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány felhívása nyomán zászlót bontott a munkásőrség. A párt, a kormány a munkások, a dolgozók, a haladó értelmiségiek legjavát hívta ide, kipróbált harcosokat, 1919-es viharban edzett vörös katonákat, a spanyol szabadságharc részvevőit, a munkásmozgalom veteránjait. Az elvtársiak jöttek —: önként, saját eLhatározásukból. Az öregek, kipróbált harcosok mellé a fiatalok sorakoztak, gyárak, üzemek legjobb, legáldozatkészebb dolgozói Olyan emberek, akik vállalták, hogy napi munkájukon kívül még részt vesznek a nehéz kiképzésben, pihenőidejüket áldozzák fél — mindem ellenszolgáltatás nélkül. Jöttéik, mert nem kisebb cél és nem kisebb érdek kovácsolta egybe a munkásőrséget, mint saját hatalmuknak, a munkáshatatomnak megvédése minden ellenséges támadással szemben. S a közelmúlt keserű példája mutatta az utat, a zászló alá, hogy soha többé rue ismétlődhessen meg barbár támadás, de még csak kísérlet sem a tőke hatalmának, az elnyomásnak, a kizsákmányolásnak visszaállítására. . Olyan nagy és féfttweőrzött érték,'' mint a munkás-hatalom, lehetne e jobb kezekbe, mint a vasmunkások, építőmunkások, mezőgazda- sági munkások és a dolgozó parasztok kérges tenyere? Biztosan mondhatjuk, hogy nem lehet. És míg ók tartják a fegyvert, míg kemény kiképzésen sajátítják el kötelmeiket, addig minden becsületes ember nyugodtan nézhet a jövőbe, nyugodtan dőlgozhat és hajthatja álomra a fejét. Nem ismétlődhet meg az, hogy embereket, családokat üldöznek ed otthonukból, aikaszitófalistákat készítenek és garázdálkodnak, mint másfél évvel ezelőtt tették a társadalom salakjai megyénkben is. A kormányhatározat, mely életrehívta a munkásőrséget, feladatává tette, hogy segítse a rendőrséget és a többi fegyveres szerveket a proletárhatalom védelmében, mindenfajta eEenforradalmi kísérlet megsemmisítésében. — Ennek érdekében biztosítsa a munkásőrség a népi demokráciához hű lakosság békés életét, védje a népgazdaság értékeit, a dolgozók gyűléseit és rendezvényeit, a párt, az állami szervek épületeit az ellenforradalmi provokációkkal és támadásokkal szemben; E feladatok világosan meghatározzák a munkásőrség felállításának jelentőségét is. A munkásőrség, mint népünk legáldozatkészebb, — legkeményebb harcosaiból összetevődő szerv — a legnehezebb időkben és legnehezebb helyeken hivatott biztosítani és védelmezni népünk hatalmát. Mindez nem maradt puststa szó, hanem egy év után is mér biztosan tudjuk —, hogy komoly valósággá vált. — Ezek az .emberek, akik kezdetben még a provokátorok és fasiszták gúnyos, íztelen megjegyzésednek kitéve is vállalkoztak kötelezettségeik teljesítésére, mindenkor biztosan, szilárdan állnak anép- haitalom védelmére, a népi demokrácia szolgálatában. Nemcsak fegyverrel, nem csak kemény akolitól, hanem munkájukkal is harcolnak. Ezt tették egy évvel ezelőtt akkor, mikor a sztrájkvezé- rek és követőik akarata ellenére először vették fel a munkáit, először ültek mozdonyra, hogy megindítsák az ország vérkeringését, az elsők között szálltak le a bányába, hogy szenet adjanak az éüet újra megindítáisóhoz. Ez teszik azóta is — mint kommunisták — példát mutatnak, élenjárnak a termelésiben, bátran — munkásőrhöz méltóan — veszik fel a harcot a pazarlás, a népva- gyon herdálása ellen. A munka és ha kell, a fegyver — ez a munkásőr elvtársak harci eszköze. A fegyveres harc már elült, de tudjuk jól, hogy az ellenség még nem szűnt meg ellenségnek lenni —• nem is fog soha. Csak taktikát változtatott most. S jó hogy vannak barátaink — közülünk való munkásemberek, — akik bátran és éberen állnak őrt, hogy ne ismétlődhessék meg soha a véres október. Ötvenéves jubileumra készül a mezőtúri Petőfi Énekkar | Mai vzátotunldíÁl: Árvízvédelmi helyzetjelentés 1 ,P I Jelentés helyett i * I | Családi kötőben : T * t ♦ Julik a finom ebéd ötvein évvel ezelőtt, 1908- ban alakult meg Mezőtúron a Petőfiről elnevezett énekkar. Ez a hosszú múlt küzdelmekkel is járt. Az énekkar sok viszályt is ért meg, sokszor volt olyan helyzetben, hogy már-már felbomlik és szétszéled. De mindannyiszor új erőre kapott és napjainkig a megye egyik legjobb énekkarának tartják. Ezen a nyáron — miután vége lesz az iskolád évnek, —■ ünnepük meg az 50. évfordulót. Azért keli megvárni az iskolai év befejezését, mert ebből az alkalomból nagyszabású dalosvensenyt szágo6ihírű énekkart meghívtak, s ezek elszállásolása majd annak idején az iskolákban történik. Mint értesültünk, eddig a karacgi, a jászberényi Palotási énekkar, egy Békés megyei és egy budapesti nagyüzem énekkara jelenítette be részvételét; Az énekkarnak jelenleg 52 tagja van. Nem mind alapító tag, sőt éppen ellenkezőleg: Szűcs Lajos bácsi az egyedüli, aki alapító tagnak mondhatja magát, s még ma is énekel. Ettől függetlenül egyformán izgatottan készülnék a jubileumi dalosversenyre. Sü A Szolnoki Járműjavító Vállalat üzemi konyháján több mint kétezer ember ebédel naponta. Hogy nagy tömegben mennyire sikerül jóízűen főzni, azt bizonyítja a fenti kép is. A képen látható munkások jó étvággyal fogyasztják az ízletes ebédet. rendeznék, amelyre több or>oooqgkdcxdooo©oocxixi)ooooo©oooooooooooooogx OOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO MI LEGYEN A MÉRCE? Illatos, fűszeres házikolbászból kanyarítgat, fehér kenyeret tör hozzá. Oly jó étvággyal, olyan nyugalommal eszik, hogy alig van szívem megzavarni. Két fiataltól tudom meg: nem vesszi rossznéven, ha megszólítom KOVÁCS ISTVÁNT, ki egy dologról: a tsz dolgáról mindig szívesen beszél. Tán akkor is, ha álmából zavarnám fel... Persze ez nehéz volna: az ötvenkilenc éves PISTA BÁCSI korán kel, későn fekszik, — naphosszat tesz-vesz. Ha kétkezi munkája nem is akad éppen, vizsga szemmel járja a közös gazdaságot. Pedig nem elnök, nem agronómus, de még csak nem is brigádvezető. Ellenben: alapító tag, — amint ezt büszke méltósággal mondja. 1949-ben ő is a kisújszállási Búzakalász Tsz úttörői között volt. Midőn vagy másfél évvel ezelőtt arrafelé is rengett a föld: helyén maradt. — Úgy, mint legtöbb közülünk, — emlékszik vissza. — Akkor Iátszot meg igazán, kinek a szíve húz a közöshöz, kinek az esze van a helyén. Jóleső dolog volt látnunk: szilárd a Búzakalász Tsz. Már nem is kerülhet másról szó ezek után, mint a tsz fejlesztéséről, megszilárdításáról. A kettőt KOVÁCS ISTVÁN nehezen tudja szétválasztani. Nem is nagyon ért egyet azzal, hogy a „fejlesztés” csak a földdel jelentkezőkre vonatkozik. — Nem az öt-hat hold a lényeges. hanem az ember! — jelenti ki határozottan. — Lám, itt van DEÁK LAJOS.. azaz, hogy ne tévedjek: nincs itt... Ö annak idején öt holddal jött közénk. Éjjeliőr lett a teheneknél. Aztán, — ho- gyis mondjam csak — tele- tarisznya darával szokott volt hazamenni, ha letelt az ideje. Bűn nem marad titkon, előbb utóbb fény derül arra... A DEÁKÉRA is derült: kizártuk. Nem buta ember ám az. nehogy azt higgye! Mikor látta, mennyire haladunk, mennyire segit bennünket a kormány: visz- szajött volna. Földjével, jó- szágjával együtt. Sok szó esett róla a közgyűlésen, de a nóta vége csak az lett: nem kell!..,. Helyes szokás az a Búzakalász Tsz-ben, hogy a jelentkezőt alaposan kikérdezik, honnan jött, miért jött. Szemébe megmondják: mi tetszik, mi nem jellemében a tagságnak. Füle hallatára — s nem háta megett! — elmondja ki-ki, mint vélekedik az új jelentkezőről. HEGYMEGI LAJOSNAK — például — ugyancsak volt mit hallania... Többek között azt, hogy sokcsaládos meglet ember létére vándor- legény módjára barangolta be már eddig a fél hazát, meg- hogy sokkal jobban szereti a bort a lejnél... Két tag bízott abban, hogy a tsz-ben majd jó útra tér, de ötnek- hatnak más volt a véleménye, nem fogadták el szavazáskor. — Aztán nehogy olyasmit írjon rólunk, hogy mi valamennyien kőszívűek vagyunk itt a tsz-ben! — figyelmeztet KOVÁCS ISTVÁN növényápoló. — Nem mi; csak éppen megnézzük, kit fogadunk magunk közé. Látja, nékerp négy családom van itt a Búzakalászban. hát azokért külön is érzem a felelősséget... Hiszünk mi annak, aki nem megátalkodott, csak — ki tudná, miért — megbotlott, letért a helyes útról. Itt van az OROS LAJOS esete ... Keményen megállt mellettünk, közöttünk maradt, — mikor az októberi vihar tépte a tsz-t. Tudtuk róla, Fogadóórákat tartanak a SZOT XIX. Kongresszusának küldöttei A Szakszervezetek XIX. Kongresszusának küldötteit niegyeszerte megválasztották. Mielőtt azonban a szakszervezet e legfelső fórumán hivatásukat teljesítenék az elvtársak, alaposan fel akarnak készülni a munkára. Tájékozódnak, beszélgetni fognak választóikkal, hogy minél hívebben képviselhessék a szervezett munkások akaratát. A Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa ezzel kapcsolatban a következő felhívást adta Ki: „Felhívjuk a szervezett munkások figyelmét, hogy a SZOT XIX. Kongresszusának megyei küldöttel február 13-tól 25-ig — munkahelyeiken az Ü. B., illetve az SZB helyiségben — fogadóórákat tartanak. A küldöttek neve, beosztása, illetve munkahelye a következő: Kocsis Mária, SZB-elnök, Tisza Cipőgyár. Martfű. Bokor János molnár, Hán- telómalom, Karcag. Gyuricza Gyula, SZBelnök. Kőolajipari Tröszt» Szolnok, Beloiannisz u. 87/1. Földesi Istvánná, elárusító, Kisker. Vállalat, Szolnok. Szenes Ottóné, MB-elnök, Szolnok, Ságvári E. u. 14— 16. Kató János, technikus, Vízügyi Igazgatóság. Szolnok. Kátai Mária. MB pol. munkatárs, Szolnok, Ságvári E. u. 14—16. Balogh Károly, SZB-elnök, Papírgyár, Szolnok. Mohácsi Béla ÜB-tag, Fűtőház, Szolnok. Rácz Balázsné, távirász, Vasútállomás. Szolnok. Szabó Etelka, védőnő, Tö- rökszeinitrniklós, Május L u. 20. Tamási Pál, kubikus, Építőipari Vállalat, Szolnok. Kérjük a dolgozókat, hogy a XIX. Kongresszus elé terjesztendő határozat és a szak- szervezetek alapszabály tervezeteivel, valamint a szak- szervezeti mozgalom murká- jával kapcsolatos javaslataikkal keressék fel a küldötteket, hogy ezen keresztül is eredményessé lehessük S kongresszus munkáját.*’ SZMT elnökség hogy nagyon-nagyon szeretne a kocsisoknál bri- gádvezető lenni. Megérdemelte, hogy teljesüljön a vágya: megtettük annak. Hát hallja! Mi történt aztán?... Felcserélte a pörgekalapot a — koronával; azt pedig nem divat hordani mifelénk. Kiskírályoskodott, fel is öntött olykor a garatra. Mikor meg felelősségre vontuk, hát olyanokat mondott, még az én öreg, ráncos orcám is belevörösödött.... Kizártuk, de ki ám, pedig nem volt dologkerülő. Több-mint—egy éve ennek. Még nem mondhatom, hányszor kérte azóta, hogy vegyük vissza, de sokszor kérte ... Idén aztán le- paroláztunk. Mintha ma lett volna, úgy hallom, amit a közgyűlésen mondott: „Több esztendei iskolával ért fel nekem ez a lecke, elvtársak! Bánom, amit tettem; fogadom, hogy nem lesz többé.” Hittünk a szavának, s nem is bántuk meg... Míg szól, azon gondolkodom: miként lehetne ennek a tiszteskorú embernek észjárásából minél több koponyába csepegtetni... Kovács István nem járt semmiféle gazdasági, vagy éppen nép- gazdasági ismeretekkel foglalkozó iskolába; de józaneszű paraszt a javából, ki éles szemmel néz a jövőbe. Megfontolt, nyugodt szóval beszél arról, hogy ma még nem csupa „ajándék” tsz-pa- rasztnak lenni, de majd nem - ............— az lesz pár esztendő múltán. Nem jósolja, következteti ezt a fejlődés útjából, üteméből. Egyre inkább ki kell érdemelni azt, hogy valaki sző-* vetkezeti tag lehessen, — Mi legyen hát a mérce? — szegezem neki a kérdést. ■— Mi lenne? ■— vonja fel , Szemöldökét. — Hát az emberség! Felnőtt, gondolkodó emberek állnak egymással szemben... Nem lágyszívű, ingatag puhányok: józan, szocialista emberek döntenek arról, kit fogadjanak cl. Kártevőknek nincs helye köztünk; az ellenségről hallani sem akarunk. Sem most, sem a jövőben. Aki megtévedt, akit megtévesztettek: még nem elveszett ember. Persze, egy-két szép szó nem elég nekünk. Hónapok, olykor évek kellenek ahhoz, hogy megbizonyosodjunk: méltó a tagságra. Aki valóban hű a néphez, a szövetkezeti mozgalomhoz: nem tántorodik el. Nem veszti kedvét a visszautasításon, mert — ha belegondol, —> tudja: a megválogatás ma csak a mi érdekünk, holnap már — felvétel után — az övé is lesz. Az övé is, aki mind keze munkájával, mind eszé- vel-szfvével velünk munkálkodik a közös birtokon, velünk a szocialista mezőgazdaság építésén ... Hát ezért magas olykor nálunk a mérce... f—borváró —* Xisiszia becsüleiiel Ott feküdt előtte az utca sarában a tömött pénztárca, ötszáz forintot rejtett magában, s egy üres feladóvevényt. Cim semmi, s a közelben senki. Rézsó Imrének, a kisújszállási vendéglő-étterem 17 éves pincér-tanulójának bizony jól jött volna az összeg. Nyolcán vannak testvérek, szülei tsz parasztok ugyan, de akárhogyan megy is soruk, a nagycsalád mellett nemigen tudják segíteni Imrét. De ez neki eszébe sem jutott. Máson, sokkal inkább máson törte fejét. Azon gon- dolloodott, hogyan juttassad a talált pénzt a tulajdonosnak, aki ki tudja, mennyit dolgozott érte. S ki tudja, tán éppen ez az összeg képezte volna egy kis család egy hónapi, fél havi háztartási kiadását. Útja egyenesen a rendőrségre vezetett. S hogy leadta az ügyeletes rendőr elvtársi nak a talált pénztárcát, s az kezet szorított vele melegen, mintha mi sem történt volna, indult munkahelyére. Belü 1 azért megnyugtatóan súgta neki a lelkiismerete: igaz ember vagy Rózsó Imre, nem csalódtam benned. Híre gyorsan szétfutott a kisújszállási fiatalok között. Büszkén beszélnek róla a városi KISZ bizottságon, s máshol is a kiszista ifjak. Imre ugyan nem tagja még a KISZ-nek, most szeretne azzá válni. A taggyűlés minden bizonynyal örömmel fogadja Rézsó Imre felvételi kérelmét. Jó „ajánlólevelet" visz magával, máris kiszista becsülettel viselkedett magánéletében. — Ott a helye a többi, s az ifjúság becsületéért harcoló ifjak, a kiszisták között. ** borzák — I i
