Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-11 / 35. szám

A pult mögött... Ellenőrzést tartott a megyei kereskedelmi állandó bizottság A Megyei Ta­nács kereskedel­mi állandó bizott­ságának tagjai és .a társadalmi ak­tívák az elmúlt napokban ellen­őrzést tartottak a boltokban. Négy főből álló csoport 28 keres­kedelmi egységet látogatott meg, AZ ellenőrzés után ke­reskedelmi szakemberekkel együtt vitatták meg a tapasz­talatokat. S bár a látogatás során sok jót is tapasztaltak, inkább azokról beszéltek, — amin sürgősen segíteni, vál­toztatni kell. Szinté egyhangú a panasz a kenyér sütési és szállítások idejére vonatkozóan. Az 1-es. a 62-es, a 90-es és a többi élelmiszert árusító boltok is mind arról panaszkodtak, hogy a kiszállított kenyér na­gyobb része szikkadt, nem is egy, hanem többnapos sütés. Kifogásolták maguk az eláru­sítók, de mégjobban a vevők azt is, hogy a kora reggeli órákban nincs péksütemény. Az ellenőrzés során próba- vásárlásokat is eszközöltek. — Sok helyen tapasztaltak ár­drágítást. Az 1-es áruda fű­szer osztályán például a ce­lofánba csomagolt vaníliáról as árcédulát eldobták, s az­tán tetszés szerint az eladó jelölte meg az árát. Mivel a vanilia különböző nagyságú rudakban kerül forgalomba, ára iS 2.20 és 5.50 forint kö­zött váltakozik. így a csalás nagyon könnyen feltételezhe­tő. Ezért javasolták az ellen­őrök, hogy ilyen esetben az árcédulát az utolsó darabig őrizzék meg. Előfordul olyan eset is, hogy a megszabott ár­nál kevesebbet számolnak. Ez azonban nem olyan szándé­kos, mint a „felfelé kerekítés” hanem inkább figyelmetlen­ségből ered. Leggyakoribb és legsúlyo­sabb árdrágjtás és súlycsonkí­tás a vendéglőkben tapasztal­ható. A MÁV Utasellátó Vál­lalat 139-es egységénél példá­ul 1 deci kabineti brandyt 13 forintért, fél deci kommersz rumot 4 forintért szolgáltak ki. Az utánmérésnéi a brandy 2.80 forint, a rum 40 fillér ér­tékűvel volt kevesebb. A 4-es számú kisvendéglőben és több más helyen ugyanez a tapasz­talat. A Tündében sem olyan tündért a kiszolgálás, mert az ellenőrzött mérés során 25 helyett csak 23 dekagramm háztartási kekszet mért ki az üzlet egyik eladója. Nemcsak a pontos mérés­sel és számolással, a renddel és tisztasággal is baj van irt­ott Kereskedelmi szabály, de sok helyen nem tartják be például az árak feltüntetését, vagy a tejeskannákon a mi­nőség megjelölését. Az 1-es számú földművesszövetkezeti boltban például egyes árjelző cédulák nem a fiókokban lé­vő áruk árát tartalmazzák, MMM MN MÉMI Ml MMiMMWÉjtM hanem egészen mást. A kiírás óta ugyanis az áru kifogyott, mást helyeztek ott el, az ár viszont a régi maradt. A tapasztalatcsere résztve­vőinek véleményéből arra le­het következtetni, hogy az ilyen ellenőrzésekre gyakrab­ban is szükség lenne. Olyan ellenőrzésekre, amelyből az állandó bizottság tagjai nem­csak a részletkérdéseket is­merik meg, hanem kereske­delmi helyzetünk egészét át tudják tekinteni, reálisan tud­ják értékelni, segíteni. Szolnoki tanácstagok fogadóórái Február 11-én, kedden R— 12 óráig & Városi Tanácsnál » 107-es szobában Cscnyi László vb titkár, fogadóórát tart. Bajtai Károly ország­gyűlési képviselő 11-én 18 órától az SzMT (Ságvári 14— 16) L e. 34-es szobában tart fogadóórát. Vágó Ervin rendőrkapitány 14-én pénteken a Városi Ta­nács 107-es szobájában 8.30— 12 óráig, Pintér Dezső, a Me­gyei Tanács osztályvezetője ugyanezen a napon (február 14-én) 8—11-ig a Cukorgyár­ban tart fogadóórát. jyíéffis csak jogos volt J anuár 5-én jeäent meg egy cfkkümk: „Megafon helyett“’ címmel Az illeté­kes, helyesebben mondva a íöLöfcsaei ut ml klósi vasútállo­más főnöke — Beme Lajos — természetszerűen nemtetszés­sel fogadta. A bírálat, megje­lenése után hosszabb levél­ben foglalkozott és vitázott cikkünkkel, nem ismerve el annak igazságát. Még arról is besaámolt, hogy műszaki szempontból milyen tájékoz­tatás van a vonatok fogadá­sánál, Mondanom sem kell, ma nem a munkájukat bírál­tuk, hanem azt a tájékozta­tást, ami a cikk megjelenése előtt sajnos, hiányzott. Az utasoknak ugyanis hangos be­mondó hiányában — a téli ködben — kirrt toeieMt áeso rognd a vágányok között, ha nem akarták, hogy lekéssék a vonatot.) Részletesen nem akarom ismertetni Beme Lajos állo­másfőnök divtára levelét, tény; hogy nam valami s:zívé!yesen fogadta bírálatunkat. Pedig nem gúnyolódni akartunk, mint ahogy írté,, hanem elő akartuk segíteni, hogy kija­vítsa az állomás személyzete a hibát, P ebruár 8-4 keltezésed, le. véL érkezett a szerkesztő­ségünkbe a Magyar Államva­sutak Debreceni Igazgatósá­gától. Nem árt idézni Ma­gyar* Istvánnak, az igazgató­ság főtanácsosának lévőiéből egyet-mást Talán reméljük: a törökszentmiklósi állomás­főnök is tanúi és a jövőben más hangnemben fite vála­szúim. íme, a levélből egy részlet: „Értesítem ács eövtársakat, hogy 1958. január 5-én meg­jelent „Megafon helyett’1 c. cikkben foglaltakat kivizsgál­tam. A bírálat jogos volt, a mulasztókkal szemben eljár­tam. Az utasok tájékoztatá­sára szükséges intézkedés megtörtént, a hirdető, illetve fölvilágosító tábla elkészült. A hangos bemondókészülék felszerelése egyelőre gázda- sági okokból nem Jehetsóées. A kulturált utazás'érdekében tett észrevételeiket köszönet­tel veszem.’1 xsuníg­Igy hangzik Magyar* Ist­ván, az igazgatóság heJyeíteS vezetőjének levette. Ügy gon­doljuk, külön v kommen tárt nem kéül fűzni hozzá. Ezek után reméljük, hogy úgy ve­szi Beme eüvtáms is cikkün­ket, amely jogos panaszt szá­molt fél a törökszentmiklósi állomáson* —■ AJ sí Társasutazás Dobogókőre A IBUSZ szolnoki irodája február 16-án, vasárnap egész­napos autóbusz társasutazást indít Budapest érintésével — Dobogókőre. A társasutazást a kényelmes, rádióval és fű­téssel felszerelt farmotoros autóbusszal bonyolítják le. — Dobogókőn jó sportolási le­hetőségek várnak a téli sport kedvelőire. A társasutazás résztvevői­nek második programjaként a Jégrevű (Jégcoctail) megte­kintése szerepel. A fél nyol­cas esti előadásra az IBUSZ belépője'■"'ékről is gondosko­dott. Az IBUSZ kéri a társas- utazás iránt érdeklődőket, hogy részvételüket és jegyigé-« nyűket mielőbb közöljék a szolnoki irodával. Részvételi díj: oda-vissza: 78.80 Ft, plusz a belépőjegy ára. Indulás; 16-án reggel 6.00 órakor, a Kossuth-térről (félnapos tartózkodás Dobo­gókőn, kb. félnapos tartózko­dás Budapesten). Visszaindulás Budapestről: kb. 21.30-kor és érkezés Szol­nokra kb. 24.00 órakor. Jelentkezés: Február 13-ig, (csütörtök délig) az IBUSZ szolnoki irodájában. Kinek van igaza? Kinek fütyül hát az u hálátlan fi imile, /cinek lesz hát végülis igaza? Ezt mérlege­lem egyik házból ki, lásikba be járva Ti- szaszöllősön. S rette­netesen aggaszt, hagy félnapos kutatás után sem jutok előbbre az igazság kiderítésében. Nem, mert mindenütt ugyanazt hallom: — Csendes, dolgos asz- szony Fábiánná. Egyedülálló asszony, aki nehéz körülmé­nyek közt nevelte fel három gyermekét. Nem csoda, ha ra­gaszkodik minden fil­lérhez. Nyolc éo alatt meg­szokták, hogy bármi­lyen rendezvény van a kuátúrházban, a '■end megteremtése .ináig az ő feladata, incs erre írásos erződése, de mivel a aozi is a kultúrház- 3an működik, s oda szerződve van, szinte magától értetődik, hogy nemcsak a mo­zielőadások, hanem az egyéb rendezvények után is 6 takarít. S ezért kapott havonta 80 forintot. így hát eddig igaz, amit Fábián Jánosné panaszos levelében ír a szerkesztőségnek. De hallgassuk meg Tóth Imrénét, a kul­túrotthon jelenlegi vezetőjét, miért nincs megelégedve Fábián- néval. e- Nincs érről szó r* vágja oda a vár laszt. *— Egyszerűen az a helyzet, hogy megváltoztak a felté­telek. Eddig Fábián­ná bent UikcÉt a kul­túr ház ban, de mivel saját háza van, a kul- túrházt két helyiség meg kellett a K1SZ- nek, az úttörőknek, hazaköltöztettük. A KISZ-esek azóta ma­guk takarítják a he­lyiséget, a nagyterem után pedig mindig az fizet, aki használja, íme hát egy másik megoldás. Fizetnek azok, akik az össze­jöveteleket rendezik, s akkor a kultúrház- nak megtakarítanak havonta 80 forintot. S ha Tóthné beszél, azt hangoztatja: egy falu­si kultúrháznak ez is pénz. Fábiánnénak egyébként sem it>olt erre szerződése, csak a szóbeli megállapo­dás. Fábiánné pedig: rsa Én megszoktam, hogy 1950 óta mindig én takarítok, s min­dig meg is kaptam az összeget, Lehetne vitatni a részleteket, lehetne bogozni a szálakat, de legyünk ószinték, oly­annyira vékony szá­lak ezek, hogy kár lenne nyújtani őket. Adjuk inkább a szót Balogh Béla mozigé­pésznek* Tálán az ö véleménye foglalja össze legjobban az igazságot. — Felesleges olyan nagy port verni en­nek az esetnek, hogy a járási tanács, a Néplap is kivizsgá­lással töltse az időt. Miről van szó? Arról, hogy Fábiánné min­denképpen ragaszko­dik a régi szokáshoz. Tóthné meg kicsit túl akarja rendezni a kultúrház takarítási Ügyeit. Nem csoda hát, ha ilyen arány­lag jelentéktelen dol­gon. hónapok óta vi­tatkoznak. A járási tanács in­tézkedése folytán ha­marosan új vezetője lesz a kultúrháznak. Reméljük, ő majd a fontosabb, jelentősebb dolgok után néz első sorban, s a jelenlegi nél mégis go idozot- tabb, otthonosabb lesz a szöllősiek egyetlen szórakozási helye. — bo tíosiűnjüh... Telefonon ke­restek, Telefo­non tolmácsol­ták a kérést: írjak rövid új­ságcikket a ti­szafüredi szülő­otthon megnyi­tásáról. Egy futó pillanatra úgy befelé elmosolyodtam. — Védőnő és újságírás? Aztán különös indíttatás gyűrte le a gátlásokat. Miért ne? Miért ne lehetnék ez egyszer én az ünnepi herald, aki ujjongva szórja szét a hírt: „Egészség- ügyi kormányzatunk megépí­tette tiszaparti falunkban az egészség pörög istennőjének Hygienának szentélyét a fej­lett magyar egészségügyi kul­túra egy újabb remek doku­mentumát, a tiszafüredi já­rási szülőotthont!” Ha nem látnám az épület téli, ködös horizontra rajzo­lódó körvonalait, az ablakai­ból kizuhogó villanyfény dia­dalát a vak téli este fölött, sokszor magam is azt gondol­Kicsänelk bizonyult a József Attila Kultúrotthon szomba­tom, a városi nőtanács gyer- rrtefeuáljára. Már a koradélutáni órák­ban siettek Szolnok minden részéből a „bálozók” a kul­túrotthon felé. Jóérzéssel mentek, hiszen nemcsak an­nak örültek, hogy jól fognak szórakozni. Hanem annak is tudatában voltak, hogy a be­lépőjegyek árával ők is hoz­zájárulnak a nemes akcióhoz, amelynek célja: hogy a szol- nok-megyei árvagyermekek­nek is otthont biztosítsanak majd a fóti Gyermekváros­ban, Délután három órakor mű­sor vezette be a karnevált, amelynek gyermekszereplői szavalatokkal, zeneszámok­kal, énekkel kedveskedtek a hallgatóságnak. Az előadás után rázendített a színpadon a zenekar és táncrakelt az if­júság. Forgott, keringett a sok száz táncospár a lágy kerin­gő ütemeire. Mint tarka vi­rágok a mezőben, úgy színes- kedtek ki a sokaságból a jel­mezes táncosok. A falak mellett, körül a teremben ül­tek a boldog szülők, akik mo­solygó arccal gyönyörködtek gyermekeikben. (És talán egy kicsit visszaemlékeztek saját ifjúságukra is!) Szinte meg­állás nélkül váltották egy­mást a különféle táncok. Sok csárdás is volt. (Felnőtt bál­rendezők, figyelem!). Zengett, zsongott a terem. Repültek a szerpentinek. — Állt a bál... Most hirtelen egy apró tán­cospár perdült elém. Nagy igyekezettel ropták a csár­dást. Megkérdeztem a nevü­ket is. Ide is írom: Móra mám, hogy csak rajongó kép­zeletem szülötte az egész bol­dogító valóság. Hosszú évek aggodalmas várakozása teszi néha még ma is hihetetlenné azt a tényt, hogy 1958 január hó 20-tól kezdve már a haladó orvos- tudomány eszközeivel felsze­relt, szép, modem intézetben folytathatjuk harcunkat anyá­ink és születendő gyermekeik egészségéért. A női, az asszonyt élet szépséges értelme és kitelje­sedése az életadás és azt kö­vetően az anyaság. Hányszor-, de hányszor követtük szoron­gó, féltő figyelemmel az élet­adás nehéz óráira készülő édesanyákat. Tanyavilág! — Szaksegít­ség, orvos 20—25 kilométer­re. A szülésznő, az orvos ér­kezése mindig bizonytalan. A távoli kis tanyai házban az új életért szenvedve, verejté­kezve küzdő édesanya ágya körött a füstölő petróleum- lámpa szűk, fénykörén túl ott Zsuzsika és Rácz Ambrus. *— (Egyik első, a másik második osztályos tanuló.) Persze, vol­tak itt nagyobbak is. A nyol­cadikosok már komolyodva, felnőttek módjára táncoltak. Félszegségükben is nagyon kedvesek voltak. öt óra után felharsant a rendező néni hangja: •— Jelmezesek jöjjenek a színpadra! Nosza, kétszer sem kellett mondani. Mentek ám nagy sietve, mindenki elsőnek akart menni. Nemsokára megtelt a színpad ötletes, a való életet és a színes mesevilágot tük­röző jelmezesekkel. Megkez­dődött a verseny. A gyermek­sereg a táncteremben nagy ujjongás közben hozta meg döntéseit. Harsogó „közfelki­áltással” választották ki a tiz legszebb jelmezt. Ezek aján­dékokat kaptak. Nevük a kö­vetkező: Ferenc Erzsébet (Dominó), Palócsai Judit (Nefelejcs), az Újvárosi; Kálmán Jenő (Ma­tyó legény), a Sipostéri; S. Kovács János (Lottó), Palla Anna (Kínai lány), a Koltói- úti; Bíró Ilona és Kálmán Margit (Szívkirály és Szívki­rálynő) a Kassai úti; Fapp Zsuzsanna (Apród) a Beloian­nisz úti iskola tanulói És el ne feledkezzünk az óvodá­sok képviselőjéről sem: Paíla Edit (Virágtündér) is díjat nyert. A díjkiosztás után ismét megszólalt a zene és folyt a tánc és vigalom a „koraesti” órákig. A Városi Nőtanács gyer­mekbálja hasznos és a gyer­mekek számára sokáig emlé­kezetes kezdeményezés volt Cs. S. lappangónak a babona, a tu* datlanság, a halálfélelem ret­tentő árnyékai. Az anya, a gyermek élete nagyon sok esetben annak a függvénye, hogy a tengelyig érő sárban vagy az útvesztő behavazott téli éjszakában időben ér­kezik-e a szaksegítség. Ma> ez a bizonytalanság már mind a tegnapé. Szülőotthon nunk kapui nyitva Várják a mi élethordozó drága asz- szonyainkat. Az intézet fa- ’ Iáin kívül maradnak a teg­nap gyötrő árnyai. Itt bent a meleg, villanyfényes ragyo­góan fehér szülőszobában szakképzett, szerető kezek segítenek az asszonyt élet nehéz óráiban. Az elviharzott fájdalom után anya éi gyer­meke, az újszülött embervi­rág csendesen pihennek. Sze­rető, hozzáértő gondoskodás őrködik egészségük, nyugal­muk fölött. Még annyit, hogy: .,Kö­szönjük kormányzatunknak a magyar egészségügy tisza­füredi várátr< Köszönetül el küldjük tíz kisimult arcú, boldog édesanya hálás moso­lyát és tíz itt útnak induló új magyar élet bíztató ígére­tét. GOMB ÁCSI ZOLTÁN NE, járási vezető védőnő, Tiszafüred. Magyar vízibusz Csehszlovákiában Az első Magyarországról vásárolt vízibusz nagy feltű­nést keltett Csehszlovákiá­ban és csaknem valamennyi lap közölte az „alumínium­hajó” fényképét Ebben az évben még két magyar vízi­buszt helyeznek üzembe a csehszlovákiai Duna-szaka- szon, illetve a Vág alsó folyá­sán. Májusban eg., nagyobb, 352 személy befogadására al­kalmas modem személyszál­lító hajót is várnak Pozsony­ba az Óbudai Hajógyárból. A franciaországi áremelkedés tovább tar* A franciaországi áremelke­dés tovább tart. Egy hétfőn megjelent kormányrendelet a marhahús és a sertéshús nagybani árának újabb 20— 30 frankkal való emelését tet­te lehetővé. A húsárak fokozatos emel­kedése a fogyasztás csökke­nésével jár. A henteseik ér­dekvédelmi szervezete hétfőn nyilvánosságra hozta, hogy januárban országos viszony­latban mintegy 5 százalékkal, Párizsban és a nagyvárosok­ban pedig körülbelül 10 szá­zalékkal csökkent a húsfo­gyasztás. Gyermekek a gyermekekért- A Szolnoki ISó tanács gyermekbáljáról — Úgyis ízlik... Igen felháborító dolgot lát­tam a minap a Tisza Antal utcában egy hordó káposzta felrakásánál. Idő: január 27, délután 3—fél 4 óra között. Egy teherautó állt a jelzett helyen. Többek között volt rajta egy hordó savanyú ká­poszta. Már messziről láttam, hogy két férfi kotorász a ká­posztában, s közben be-be kapnak egy-egy harapást. A baj nem az volt, hogy ettek belőle, dehogyis. Hanem az, hogy piszkos kézzel marko- lászták, s kotorásztak benne. Lentről nevetve fel is szólt nekik egy nő dolgozó, hogy legalább megtisztul a kezük. Odaléptem az autó mellé. Megkérdeztem az ott ma­radt férfitól, hogy miért pan­csol piszkos kézzel abban a káposztában? — A váratlan kérdésre még felelni sem tu­dott hirtelen, dadogva mor­molt cgy-két szót. Ezután csal: annyit kérdeztem tőle, hová viszik a káposztát. — Valahová, — volt a vá­lasz. Ezzel otthagytam. Remé­lem azonban, hogy az illeté­kesek még visszatérnek az esetre, felkeresik ezeket az embereket néhány figyelmez­tető szóval. Menyhárt Józsefné Szolnok fi pénz, ha kézröf-kézre jár Munkám végeztével először mindig vacsoravásárló kör­útra indulok. Csemege bolt jainkban ■.— hol egy ik­ben, hol másikban — bő választék láttán boldogan ténfergek ide-oda, alig tudom eldönteni: 20 deka felvágot­tat kérek egy darab vajjal, vagy inkább csabai kolbászt, nembeszélve az ízletes gépsonkáról, császárhúsról, egyéb „disznóságok”-ról. Mikor ezzel végzek, a kenyérvásárlás jön sorra, ahol néha az igen gusztusos mákos-diós pozsonyi kifliből, sajtos rúdból, vajas pogácsából is vezek néhány darabot, amit vacsora után jóízűen fogyaszd el a család. Hogy mégis mit akarok mindezek leírásával? Naponta vitába szállók saját magammal. Nem tetszik ugyanis, hogy a finom puha (vagy előfordul, hogy nem az) kenyeret, étvágycsiklandozó péksüteményeket az elárusítók megfogdossák. Mégpedig ’azért nem, mert 8 órán keresztül az áruért a pénzt is elszedik. Tudom, óriási többletmunka lenne, ha másfél, fél kiló kenyérért, 2 kifliért, vagy 3 sajtos rúdért minden esetben a pénztárhoz mennének a vevők, beleőszülne a pénztáros nő. Azt sem kívánhatjuk, hogy a kenyérkiszolgálásnál két személyt vegyenek igénybe: egyik, aki csak kenyeret mérne, míg a másik a pénzt szedné. Lám-lám! A pénzen akadok fel, amit minden ember annyira szeret. Én is, főleg, ha sok van belőle! De a pénz az, ami mindig vándorol, kézről kézre jár. S bizony, senki sem mossa meg a kezét, mielőtt pénzzel bánik! És a fertőző betegektől sem- kívánhatjuk, hogy a pénzt ne fogdossák meg, sok esetben nem is tudja magáról egy-egy ember, fertőző betegség csiráit libtdozza. Mit l...etne tenni? Hogyan lehetne ezt a kérdést oko­san és céls-srűen megoldani? ­A 61-es csemegeboltba nem igen járok, nem is voltam ott, mióta vezették a gyorskiszolgáló rendszert. De fel­merül bennem a kérdés: nem lehetne ezt máshol is beve­zetni? Egyrészt a „gyorskiszolgálás”, másrészt a higiénia miatt. ’ í F. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom