Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

A'h MSZBI Pedagógiai Szakosztályának A Magyar — Szovjet Bará­ti Társaság Szolnok megyei Pedagógiai Szakosztálya a közelmúltban választmányi ülésen beszélte meg az elmúlt félévben végzett munkát, s a következő félév munkatervét. A Szakosztály munkater­vében első helyen szerepel­nek azok az élménybeszámolók, — amelyeket ez év januárjá­ban a Szovjetunióban járt első magyar pedagógus bé- keküldöttscg tagjai fognak tartani a pedagógusok, a szülők és a tanulók előtt. Néhány — már eddig is le­zajlott beszámoló — pl. a szolnoki Közgazdasági Tech­nikumban. vagy a Kassai, Beloiannisz és Thökölyi úti általános iskolákban — azt bizonyítja, hogy a pedagógu­sok nagy érdeklődéssel hall­gatják a szovjet pedagógusok életéről, s a szovjet oktatás­ügy helyzetéről szóló előadá­sokat. A Szakosztály Mezőtúron, Kisújszálláson és Jászberényben pedagó­m unkájáról giaf ankétok megtartását tervezi, a pedagógusok és a szülők részére „A családi és iskolai nevelés összhangja” címmel. A január 16—17-i országos pedagógiai konferencia anya­gát fogják ezeken az előadá­sokon a konferencia résztve­vői a hallgatók felé továbbí­tani. A Szakosztály kezdeménye­zésére március 13-án, Makarenko születésének 70., valamint március 28-án, Gorkij szü­letésének 90. évfordulóján minden iskolában megem­lékezést tartanak a két nagy szovjet emberről. Április 4-én és május 4-én a Szak­osztály megrendezi — az előző években lezajlott nagysikerű találkozókhoz hasonlóan — a szovjet és a magyar pedagógusok talál­kozóját. Az estek érdekessége, hogy azokon magyar tanulók ad­nak majd orosz nyelvű mű­sort. Május hónapban — a szol­noki iskolák tanulóinak rész­vételével — orosz nyelvű sza valóverseny lesz, értékes dí­jakkal és jutalmakkal. A verseny megrendezése szintén az évek során kialakult ha gyomány folytatását jelenti. A Szakosztály kezdeménye zésére már csaknem minden szolnoki iskola felvette a le velezési kapcsolatot a szovjet tanulókkal. A munkatervben feladatként szerepel ennek a levelezésnek a kibővítése, s ezen keresztül a magyar ég a szovjet tanulók barátságának az elmélyítése. A Szakosztály értékes orosz nyelvű pedagógiai könyvtár ral rendelkezik, melyet rövi­desen a város pedagógusai számára hozzáférhetővé tesz­nek. Csak néhány pont ez a Szakosztály munkatervéböl. A Szakosztály a munka terv megvalósításával a magyar és a szovjet pedagógusok barát­ságának elmélyítését kívánja szolgálni. N. J. Hogy minden gyermek becsületben nőjjön jel — Az ííjuságvédelmi bizottság munkájából *— HÍREK MEQyéHKBŐl A szolnoki Vízügyi Igaz­gatóság körzetében az idén 23 millió forintot irányoztak elő belvízrendezésre. Hatmil­lió 700 ezer forintos költség­gel a csatornahálózatokat újítják fel. A beruházásokra fordított összegből többek között megépítik a tiszasülyi és a tiszaderzsi szivattyútele­pet; A Tiszasülyhöz tartozó főcsatorna és a besenyszögi öntözési főcsatorna kereszte­ződésénél korszerű hidat épí­tenek. Sor kerül egy csőát­eresz építésére is, amely a tiszasülyi szivattyútelep felé tereli majd a belvizet. A fel­újításra szánt összegből a köröséri és a sajfoki belvízi főcsatornát, valamint a vil­logó csatorna aksó és felső szakaszának a kotrását hajt­ják végre. A belvízrendezés idei munkálataival lehetővé teszik, hogy egy-két éven be­lül többezer holdas vizenyős területet állítsanak a terme­lés szolgálatába. Jászberény város határá- ben lévő cserőhalmi homok­bányában nemrégiben szép- diszítésű cserépedényeket és különféle vastárgyakat talál­tak. A jászberényi Jász Mú­zeum és a szolnoki Damja­nich Múzeum régészei meg­állapították, hogy a talált tárgyak a kétezres évekből, vagyis a késői vaskorszakból való Kelta-kori sírmaradvá­nyok. A természetes homok­kitermelés folyamán három sír tárult fel. A művészies diszítésű cserépedényeken kí­vül nagyméretű vasból for­mált késeket, vasláncokat és karpereceket is találtak. A jászberényi városi tanács, valamint a szolnoki Damja­nich Múzeum a leletek pon­tos meghatározása és az eset­leges újabb sírmaradványok feltárása érdekében lelet­mentő ásatáshoz kezd. Megyénkben az idén négy termelőszövetkezeti város: Karcag, Mezőtúr, Turkeve és Kisújszállás ünnepli megala­kulásának hétéves évforduló­ját. A jubileumi évforduló ünnepségeit márciusban tart­ják meg, más napokon, mint ahogy eredetileg tervezték. Karcagon, Mezőtúron és Tur- kevén március 9-én lesz a jubileumi ünnepség. Kisúj­szálláson március 23-án ke­rül sor az ünnepi esemény megrendezésére, amelyekre a párt- és kormány vezetőit is meghívták. A hétéves évfor­dulót egyébként a szövetke­zeti tagok és az egyéniek szoros barátságának az ün­nepévé, a nagyüzemi gazdál­kodás jelentős állomásává akarják tenni. * Turkevén a volt ipartestü­let székházát az ifjúság bir­tokába adták át. Az új ifjú­sági székházban a városi KISZ bizottság a napokban tartotta meg avató ünnepsé­gét. A terv szerint a fiatal­ság új otthonában rendsze­res előadásokat rendeznek, klubesteket tartanak. A szó­rakozáson kívül tanuláshoz, művelődéshez is lesz lehető­ségük a székház látogatóinak. Könyvtár, újságok, irodalmi folyóiratok segítik a fiatalság művelődését. * A jászalsószcntgyörgyi Ma­gyar-Szovjet Baráti Társa­ság felújítja és újból köz­szemlére teszi a társaság ké­pes híradóját, amelyet an­nakidején az ellenforradalmá. rok megrongáltak. A baráti társaság egyébként a május­ban megrendezésre kerülő jászsági nap keretében könyv- kiállítást és béketalálkozót szándékozik rendezni. Kiállí­tás lesz a jászság történeté­ről is, amelynek megtekinté­sére szovjet vendégeket hív­nak meg. Az elmondottakon kívül még számos irodalmi­est, békebeszélgetés, baráti találkozó teszi tartalmassá az MSZBT munkáját. Á NŐTANÁCS Ifjúságvé­delmi őrjárata indul az éjsza­kába. Kivilágított ablak előtt sétálunk. Bent talán mesét mond az édesapa, vágj’ talán a gyerekek Izgatott várako­zással ülnek a rádió előtt, hogy meghallgassák a „Jóéj­szakát gyerekek” esti műso­rát. Csillogó szemmel figye­lik a napi mesét, s mire az véget ért, anyuka már megve­tette a puha ágyat, aludni tér a kisdiák. Anyuka megvárja, míg álomba szenderül a kis csa­lád, eloltja a lámpát, s nyu­govóra tér maga is. De a bol­dog családi otthonok melege nem hatolhat át a lehúzott re­dőnyökön az utcára. S az utca éjszakai kis csavargóira nem gondol senki, ők róják a féb- ruárvégi vasárnap éjszakát hiányos öltözetben, bekuk­kantanak a Népbüfébe, óvat­lan pillanatokban felhörpin­tik az otthagyott italmaradé­kot, cigarettafüstben úszó mozivárótermekben törik a napraforgó-magot. Unott ér­deklődéssel figyelik a felnőt­teket, akik mitsem törődnek velük. Senki egy szót nem szól, nem figyelmezteti a gye­rekeket, hogy: — Gyerekek, hát mit ke­restek ilyen késői órákban itt? Nem, mert nem érez min­denki felelősséget szűkebb környezetén kívül a szélesebb társadalomért is. A TISZA MOZI áporodott levegőjű várótermében az utolsó előadás közönsége vá­rakozik. Lassan halad a nagy- mufató a nyolcas szám felé. Szőke fiúcska nézelődik a büfé kirakata előtt. Szemre öt-hat évesnek Látszik, nem tudja még felmérni a helyze­tet, azt látja csupán, körülötte igazoltatják és haza küldik a kicsinyeket. Rebbenve húzó­dili védelmet keresve anyja árnyékában. Az anya fiatal, elvált asz- szony SzandaszöllösrőL Va­sárnapesti kikapcsolódásra jött be a moziba. Őszintén mondja, nem tudta, hogy a gyereket nem hozhatja magá­val éjszakára. S ígéretében bízhatunk. A pádon négy gyerek ül. Négyük életkora összesen sem haladja túl a tizenhat évet. Ketten a Kisgyepről, ketten Aiesiszigetrői vetődtek ide. Nem ismerik egymást. s még­sem véletlen, hogy együtt ta­láljuk őket. Az idegenség, az elhagyatcttság, a felnőttek forgataga hozta össze a csen­des sarokba társaságukat. — Megvan a mozijegyetek? Mutatják valamennyien. Harmadosztályú jegyek, a legutolsó előadásrp. — S hogy mentek haza? Természetes hangon vála­szolnak. — Gyalog. Gyalog, késő éjjel, Alcai­szigetre! Azzal már tűnnének is el. A nyomezótiszt megállj-t pa­rancsol. A pénztár elé járul­nak sorban. Visszaváltják je­gyeiket. A pénztárosnő ellen­vetés nélkül cselekszik. Még rájuk is ripakodik, hogy min­denki hallja: — Ugy-e, megmondtam, ne váltsatok jegyet, úgysem me­hettek be. Különös. Megmondta, s ki­adta mégis. S ha nem jön az ellenőrzés, aligha hárította volna lelkidsmeretét az éjsza­kában hazatérő gyerekek sorsa. ÉTTERMI LÁTOGATÁ­SOK. A Kis Tiszában felnőt­tek asztaltársaságában sört iszik egy kisdiák. Beléptünkre nagyanyja ijedten húzza fél­re a poharat. Lám, tudja, ti­zenhat éven aluliak nem fo­gyaszthatnak szeszes italt. A fiúcska szeme csillog az ital­tól, noha váltig erősít geti, ő csak málnát Ivott. Felírjuk a nevét, mindössze IV,, osztá­lyos tanuló. A Nemzetiből jövet talál­kozunk velük, útban hazafelé. Nincs vitatkozás, ellenszegü­lés. Ahol járunk, megértik a szülök a rendeletet, 8 a ren­delkezésen túlmenően — gyermekeik érdekét. Viszi ha­za az édesapa a Halászcsár­dából, a Dózsa Klubból kis­fiát, kislányát. Háromnegyed kilenc. Nagy lármával, csapatosan gyere­kek hancúroznak a Súgván út sarkán, minden felügyelet nélküL — Hová-hová, fiúcskák? — Haza, a Kertvárosba. — Erre? GYORSAN VISSZAFOR­DULNAK. Azt nem árulják el, hová indultak. Az Uttö- rőházból jöttek, a gyermek­karneválról. Nem tartozik ide szorosan, de hadd jegyezzem meg. Le­velet kaptam egy törökszent­miklósi többgyermekes édes­anyától. Azt kéri. vesse már fel szerkesztőségünk, — mi szükség van az állandó gyer- mekbálakra? Véleményével nem áll egyedül. Igen, a szü- lök aggódnak (jogosan) aat egymást követő gyermekbá- lok. pajtáskameválok, legif­jabbak rendezvényei miatt. Érdekes lenne ezt statisztikai­lag kimutatni, hány valamire­való óvoda is nem tartott több esetben farsangi bált ezév- ben. Helyes ez? Dehogyis. Hát még az ilyen pedagógusmagatartás ? Az Uttörőházban panaszt teszünk a karnevált rendező, L. J.-nek. L. J. hátatfordítva. foghegyröl, fennhéjázó hang­hordozással válaszol. — Most nem érek rá. Majd beszélhetünk róla máskor. S mindezt a gyerekek előtt teszi. A gyerekek előtt, akik most tanulnak udvariasságot, előzékenységet, megértést. Sokan, nagyon sokan ma­gukévá teszik céljainkat. A Járműjavító ifjúgárdistái ön­ként jelentkeztek segíteni. A városi rendőrkapitányság vezetője maga kérte, hogy — legközelebb személyesen részt vegyen az őrjáratban. S hozzátette még: — A BIZOTTSÁG tájékoz-, tatása alapján jól láthatjuk, hol a darászfészek, S írják meg njuigodtan, a rendőrség a maga hatáskörével szigorú­an fellép. Gyakori ellenőrzé­seket tartunk, s feljelentjük azokat a moziüzemi vállala­tokat, amelyek tizenhat éven aluliaknak jegyet adnak ki a későesti mozílátogatásra. El­járunk azokkal az éttermek­kel szemben, ahol fiatalkorú­akat kiszolgálnak. S megbün­tetjük azokat a szülőket is, akik késő este az utcán, nyil­vános helyen hagyják gyer­mekeiket. Rendet akarunk te­remteni. Rendet a szolnoki utcán — mindenáron. Ezt akarja a nő­tanács, a rendőrség, az ifjú- gárda. S ha kellemetlenség is ér egyeseket, a köz érdeké­ben, a közösség összefogásá­val megszületik a rend. Börzék Lajos A. TOLSZTOJ íSsíi; mélnöfű fuheA éc/o “T “ ff!1! 1 TTWTWTTTT'?}Wr WTW llWVftVWfV Gyakran felkerestem a laboratóriumban a Kresztov- szkij-szigeten. Olyan találmányon dolgozott, amelynek nagy jentősége lett volna a vegyi hadviselés terén. Hal­lott már valamit az úgynevezett füstgyertyákról? Selga rásandított, és felelet helyett megkérdezte? — Mit gondol, nincs valami összefüggés Garin meg­gyilkolása és bizonyos lengyel érdekek között? — Nem hinném. Ennek a gyilkosságnak sokkal mé­lyebben rejlő oka van. Garin kutatásaival az amerikai sajtó is foglalkozott. Lengyelországnak itt csak közvetítő szerepe lehetett. Selga indítványára leültek a sétányon. Alig jártak arrafelé. Selga elővett a tárcájából néhány orosz és kül­földi újságkivágást és kiteregette a térdén.- — ön azt mondja, hogy Garin kémiai kutatásokkal foglalkozott és kutatásairól hírek szivárogtak ki a kül­földi sajtóba. Itt van egy és más, ami megerősíti az Ön szavait, de egyes dolgokat nem egészen értek, Olvassa például ezt: „t.t Amerikában nagy érdeklődést keltett az a lenin- grádi közlemény, amely egy orosz feltaláló munkájába vonatkozik. A feltevések szerint olyan találmányról van szó, amely rombolóerő tekintetében minden eddig is­mert találmányt felülmúl.” Pitkevics elolvasta a közleményt éa elmosolyodott? — Érdekes.:. erről nem tudok.:. Ilyesmiről nem hallottam. Nem, ez nem Garinról szól. Selga átnyújtotta a második újságkivágást: „.,. A csendes-óceáni amerikai flotta küszöbön álló nagy hadgyakorlataival kapcsolatban azt a kérdést intéz­ték a hadügyminisztériumhoz: van-e tudomása azokról a példátlan rombolóerőt képviselő találmányokról, ame­lyeken Szovjet-Oroszországban dolgoznak?” Pitkevics vállat vont: — Badarság — mondta és elvette Selgától a harma­dik űjságkivágást: „ 5.. Rolling amerikai milliárdos, a vegyipari tröszt­vezér, Európába utazott. Utazása a kőszénkátrány és konyhasó melléktermékeit feldolgozó gyárak trösztjének szervezésével függ össze. Rolling Párizsban adott sajtó- nyilatkozatában azt a meggyőződését fejezte ki, hogy ha­talmas vegyipari konszernje jelentősen hozzá fog járulni a forradalmi erők által felzaklatott óvilág nyugalmának helyreállításához. Rendkívül élesen nyilatkozott Rolling Szovjet-Oroszországról, ahol a hírek szerint titokzatos kí­sérletek folynak a hőenergia nagy távolságra való át­vitele terén.” Pitkevics figyelmesen elolvasta ezt a közleményt i6. Egy darabig eltűnődött, majd homlokát ráncolva így szólt: — Hát igen. Ez könnyen lehetséges. Garin meggyil­kolása ezzel az újsághírrel függhet össze. — Ön sportol? — kérdezte' váratlanul Selga. Meg­fogta Pitkevics kezét, és tenyerével felfelé fordította. — Én szenvedélyes sportoló vagyok. — ön azt vizsgálja, nincsenek-e bütykök a tenyere­men az evezéstől, Selga elvtárs.., Nézze csak, itt láthat két hólyagocskát: ez azt bizonyítja, hogy rosszul evezek, és hogy két nappal ezelőtt valóban eveztem egyfolytá­ban vagy másfél órát. Garint vittem át csónakon a Kresztovszkij-szigetre.;. Kielégíti önt ez a felvilágo­sítás? Selga elengedte Pitkevics kezét és elnevette magát: — ön csakugyan legény a talpán, Pitkevics elvtárs. Érdemes volna önnel komolyabban foglalkozni. — A komoly harctól sohasem riadok vissza. <— Mondja csak, Pitkevics, ismerte azelőtt is ezt a mégyujjú lengyelt? — Azt akarja tudni, miért voltam úgy meglepve, amikor megláttam a négyujjú kezét? önnek nagyon jó a megfigyelőképessége, Selga elvtárs. Nos, igen, nagyon meglepődtem... sőt mit több: megijedtem. — Miért? — Ezt már nem mondom meg. Selga az ajkát harapdálta. Végigpillantott a néptelen. sétányon. — Nemcsak a keze csonka annak az embernek — folytatta Pitkevics. — A mellén is óriási forradás húzó­dik keresztben. Garin csonkította meg ezerkilencszáz- tizenkilencben. Egyébként Sztasz Tiklinszkijnek hívják ezt az embert.; 5 — Hogyan? — kerdezte Selga. — A megboldogul Garin talán ugyanolyan módon csonkította meg őt, aho gyan azokat a háromhüvelykes deszkákat vágta el? Pitkevics hirtelen felkapta fejét és a detektívre né­zett. A két ember néhány másodpercig farkasszemet né­zett egymással: egyikük nyugodt és kifürkészhetetlen arc­kifejezései, a másik vidáman és nyíltan. — Ügy látom, mégiscsak le akar tartóztatni, Selga elvtárs! — Nem;.. Erre még ráérünk; — Igaza van. Én sok mindenről tudok; De ialán mondanom sem kell, semmiféle kényszerítő eszközzel nem fogja kiszedni belőlem azt, amit nem akarok el­árulni. A bűntényben nem vettem részt, ezt ön is tudja. Akarja, hogy nyílt kártyákkal játsszunk? Állapodjunk meg a harc feltételeiben: egy-egy jól sikerült támadás után találkozunk és nyíltan elbeszélgetünk. Olyan le­gyen ez a küzdelem, mint a sakkjáték. Tilos minden olyan fogás, amely a másik életébe kerülhet. Erről jut eszembe: miközben mi itt beszélgetünk, ön nem-is sejti, hogy ha­lálos veszedelem fenyegeti. Biztosíthatom önt, hogy nem tréfálok. Ha például az ön helyén most Sztasz Tiklimszkij ülne, én óvatosan körülnéznék, hogy nincs-e senki a kö­zelben, azután kényelmesen elsétálnék a Szenátus térre, őt pedig reménytelenül holtan találnák ezen a pádon, undorító foltokkal a testén. De ismétlem, nem szándék- szóm ilyen fogásokhoz folyamodni önnel szemben. Nos, belemegy a játékba? — Rendben van. Belemegyek — felelte Selga csillogó szemmel. — Akkor hát én támadok először. Helyes? — Persze, ha nem csíp el ott a postahivatalban, úgy sohasem ajánlottam volna fel önnek ezt a játszmát. Ami pedig a négyujjú lengyelt illeti, megígérem, hogy segít­ségére leszek a felkutatásban. Bárhol találkozom vele, haladéktalanul értesítem telefonon vagy táviratilag. — Rendben van. Most pedig, Pitkevics, mutassa meg, miféle ördöngős dologgal fenyegetett:.. Pitkevics a fejét csóválta, majd elmosolyodott: — Ám legyen: nyílt kártyákkal játszunk — mondta, s óvatosan előhúzott oldalzsebéből egy lapos dobozt. Ujjnyi vastagságú fémcső volt benne. — Ennyi az egész. Csak meg kell nyomni az egyik végén, s ott belül megcsörren egy kis üvegdarab. 9. Selga már a bűnügyi nyomozóhatóság épületének kö­zelében járt, amikor hirtelen megtorpant, mintha neki­ment volna valami távíróoszlopnak. — Hah! — tört ki belőle. — Hah! — fújt mérgében és dühösen dobbantott a lábával. — ö, micsoda agyafúrt, ravasz fickó! (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom