Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-26 / 48. szám

Előre tor a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Megalakult Szolnokon a megyei nevelési szakosztály — Hétfőn délután katonatisz­tek, tömegssservezeti aktívák várták a három órát a városi tanács kistermében. A Hon­védelmi Sportszövetség ne­velési tagozatának leendő tagjai. Az olvasó előtt új fo­galom: nevelési szakosztály. Az MHS elődje a MÖHOSZ idejében sokat hallottunk motoros, repülős, rádiós, lö­vész klubokról, de a nevelési szakosztály fogalma nemigen forgolódott a köztudatban. — És ez volt a baj — mon­dotta Szőllősi százados elv­társ, a nevelési csoport ve­zetője. A fiatalokat megtanítottuk motorozni, rádiózni, lőni, csak arra az egyre nem for­dítottunk elég gondot, — hogy az igaz hazafiasságra neveljük őket. — Az ifjúságot sok eset­ben ma még csak az öncélú rádiózás, motorozás érdekli. A lakosság többi rétegét pedig egyenesen nehéz honvédelmi feladatokra mozgósítani. Azt kell megértenünk, s megér­tetnünk — mondotta Szőllősi elvtárs, hogy haderőn kívüli kiképzés minden társadalom­ban volt és van. Emlékszünk még a Horthy rezsim le­vente, cserkész mozgalmaira. Hát akkor ma, amikor a mi hazánkról, a dolgozók hazá­járól van szó, akkor nem teszünk-e meg mindent a vé­delemért. — Őszintén, eddig nem tet­tünk meg minden lehetőt. — Pedig lenne mire hivatkoz­nunk, a magyar történelem dicsőséges szakaszai mutat­ják, hogy népünk mindig kész volt szabadságunk vé­delmére. Éppen a nevelési szakosztálynak lesz a felada­ta, mindezt felidézni ifjúsá­gunk előtt. S abban a célki­tűzésünkben, hogy katonai műveltséget adjunk hazárik honpolgárainak, jő példa a Szovjetunió Doszáf szerve­zete. — A Doszáf (a közelmúlt­ban tartotta kongresszusát) 28 millió tagot számlál a szov­jet emberek köréből. Appará­tusa és társadalmi munkásai 80 százaléka magasfokú ka­tonai képzettséggel rendelke­zik. A leszerelt katonák kö­telességüknek érzik résztven- ni a szövetség munkájában. Szőllősi százados elvtárs után Vass Lajos főhadnagy, a Honvédelmi Sportszövet­ség megyei vezetője szólt a megjelentekhez. — A nevelési szakosztály feladata, mondhatnám, a mi- nőségretörekvés. Célunk, — hogy akiket szakmailag ki­képzőnk, politikailag is ne­veljük. Ezért a megyei neve­lési csoporton kívül járási osztályokat is létrehozunk, sőt a klubokban is válasz­tunk nevelési felelősöket. — Nevelőmunkánknak sok­rétűnek kell lennie. A nevelési szakosztály tag­jai előadásokat tartanak városokban, falvakban, — klubokban, sajtón keresz­tül népszerűsítik munkán­kat, ismertetik a Honvédelmi Sportszövetség célkitűzéseit A Járműjavítóban már ké­szül a nevelési tagozat pro­paganda-kocsija. A propa- gand-kocsi hangos bemondó­val, filmvetítőgéopel felsze­relt autó, mely bármely pil­lanatban alkalmas arra, hogy kivigye az előadót körülsza­ladja a falut S hangosbe­mondóval toborozzon, elő­adás után pedig filmet vetít­sen. Tervünk, hogy a „Te és annyi más bajtársad” című filmet bemutassuk a megye lakosságának. A munka elosztása végett a husztagú nevelési osztályt Bartos Erzsébet a munkásmozgalom régi harcosa Szolnokon Egy érdemes idősebb pedagógusnő, Bartos Erzsébet ny. tanárnő előadását hallgatták meg a napokban a város pedagógusai. Bartos elvtársnő a Tanácsköztársaság idején az oktatásügyi népbiztosságon dolgozott. Először Olaszor­szágba, majd Németországba, azután, a Szovjetunióba emigrált, ahol 21 évet tartózkodott. Előadásában a szovjet pedagógusok módszereit ismer­tette, a szovjet iskolák munkásságáról számolt be, foglal­kozott a politechnikai oktatás, a fegyelmezés, a tanulmányi eredmények szovjetunióbeli állásával Az előadás után sok kérdésre válaszolt Bartos elvtárs­nő. A pedagógusok egy tanulságos est emlékével távozták. szakcsoportokra osztották fel. így alakult katonai poli­tikai, hadtörténeti, kül- és belpolitikai, ágitációs. fotós, instrukciós és sajtócsoport. Az MSZMP megyebizottsá­gát képviselő Borsányi elv­társ helyesnek tartotta a ne­velési tagozat terveit, csupán azt kérte, hogy minden idő­ben figyelemmel legyen a Honvédelmi Sportszövetség, hogy a többi tömegszerveze­tekkel együttesen végezze a nevelési munkát. A nevelési szakosztály megalakulásával nagy lépést tett a Honvédelmi Sportszö­vetség kettős célja, a szakmai kiképzés és politikai nevelés megvalósításához. B. L. Az angol hadügyminiszter bejelentése az alsóházban a rakétatámaszpontok létesítéséről tondoa (Reute). Dun­can Sandys angol hadügymi­niszter az alsóházban beje­lentette, hogy az amerikai rakéták kilövésére szolgáló angol támaszpontokat első­sorban Kelet-Angliábam, — Linclonshireben és Vorkshi- reben állítják fel. A rakétá­kat szétszórva, kis mennyi­ségben tárolják. A hadügyminiszter han­goztatta, az Egyesült Álla­mokkal kötött egyezmény ki­köti, hogy a rakétákat csu­pán a két kormány „közös és pozitív döntése“ alapján lö­vik ki. A rakétákat és a hozzájuk szükséges különleges felsze­reléseket az Egyesült Álla­mok szolgáltatja. Az Egye­sült Államok vállalja magá­ra a rakéták, valamint az istsISISIs Ifjúgárdisták esküje All a bál. A Járműjavító kultúrothonában, a Milé- niumban szórakozik az ifjú­ság. Táncolnak a KISZ-isták jókedvvel. — Csaknem a város valamennyi KISZ szer­vezete képviselteti itt magát. Itt vannak a Dohányfermen­táló, a Vízműépítő Vállalat, a Szülésznőképző, az I. ke­rület fiataljai. Itt volt az Alcsiszigeti Állami Gazdaság harminc ifjú dolgozója, tán­colnak a karhatalmisták, a városkertészet ifjai, MOST VENDÉGEK; A Járműjavító- KISZ szerveze­tének vendégei az ünnepi es­tén. A táncot lejtők forga­tagában fel-feltűnik tizenhá­rom egyenruhás fiú. Repülős kangárn öltöny feszül raj­tuk, nyitott fazonnal, vörös nyakkendővel, némelyiken antant-szijjal. Jobb karjukon impozáns KISZ embléma, alatta két betű: I. G. Fegy­vernemi jelzés helyett vas­utas szárnykereék, KISZ jel­vénnyel. — Kik lehetnek? — súg­nak össze a későn érkezők a sudár termetek, s a szép ruha láttán; Megmondjuk: ifjúgárdis­ták. A Járműjavító ifjúgár­distái, akiknek hírét ismeri már a megye, s szeretettel emlékszik rájuk az az idős házaspár is, akiket minden költség nélkül átköltöztettek egy vasárnap délelőtt. Büsz­ke rájuk az üzemvezető, hi­szen ők kezdeményezték a takarékossági mozgalmat, s több vagon hulladékot gyüj- 1 töttek össze; PAR PERCCEL ezelőtt ott álltak mind a tizenhár­mán vigyázzban a zászló előtt. Az üzemi pártbizottság vörös zászlaja előtt, melyet a párt nevében Dikó László, volt illegális kommunista adott át a KISZ szervezet­nek. Felemelő pillanatok kö­vetkeztek. Tizenhármán egy­szerre, egy akaraton esküt tettek, hogy örökké hűek maradnak a vörös zászlóhoz, a párthoz, a Kommunista Ifjúsági Szövetség eszméihez. Akik szóltak, hozzájuk szól­tak mind. Hír István elvtárs, Soós Károly munkásőr sza­vai s a műsor, a Rákóczi úti iskola úttörőinek jelenetei, a Jászkun KISZ Együttes harmonika-triójának meló­diái feléjük szálltak. S ami­kor az eskü-szöveget ismé­telték, elhatározássá, kemény elhatározássá edződött ben­nük a gondolat: végrehajt­ják mindazt, amit a párt rá­juk bíz, TERVEIK, céljaik, elgon­dolásaik szépek. Űj családi házak építkezéseiben vesznek részt társadalmi munkában. Szeretnének bekapcsolódni a nótanács ifjúságvédelmi őr­járataiba. Céljuk, hogy hat­van fős, ütőképes ifjúgárda szervezetet hozzanak létre Szolnokon. S jegyezhetnénk még tovább feladataikat. Egyelőre tervek ugyan még ezek. Tervek, de az ifjúgár­dista adott szava eskü, s es­küje nem elszálló szó, bizton lehet rá szímítartí. tp- borz&k — szeget hordozna magával Valószínűbb, hogy a gyilkosok valami titkot akartak megtudni, amely éppen az áldozat éjszakánként űzött mesterségével függött össze. Ez a gondolatmenet arra késztette Selgát, hogy még egyszer átvizsgálja a konyhát. Eltolta a faltól a ládákat és egy négyzet alakú nyílást fedezett fel, amely a pin­cébe vezetett; olyan akna volt ez, amilyen gyakran ta­lálható efféle nyaralókban közvetlenül a konyha pad­lója alatt Taraskin meggyújtott egy gyertyavéget és hasrafekve bevilágított a nyirkos pincébe, ahova Selga óvatosan leereszkedett a per ész lep te, csúszós lépcsőn; ■— Világítson csak ide azzal a gyertyával — kiáltott a sötétből Selga. — Itt volt az igazi laboratórium. A pince a ház egész földalatti térségét elfoglalta; a téglafalaknál kecskelábakon álló deszkaasztalak, gázzal megtöltőt ballonok, egy kis motor dinamóval, üvegká­dak, amelyekben elektrolízist szoktak végezni, lakatos­szerszámok — az asztalokon pedig mindenütt kis kupa­cokba gyűlt hamu... — Mi a csodát művelhetett «5 Rt? — mormogta kissé értetlenül Selga, miközben szemügyre vette a pince falához támasztott vastag gerendákat és vaslemezeket. A vaslemezek is, a gerendák is több helyen át voltak fúrva, egyesek pedig kettévágva. A vágás ás a fúrás he­llén égetés és olvasztás nyomai látszottak. Egy felállítva odatámasztott tölgyfa deszkán ezek­nek a furatoknak az átmérője alig egy tized milliméter volt, minha csak egy tűt szúrtak volna belé A deszka közepére nagybetűkkel ez a név volt beleégetve: „P. P. Garin”. Selga megforídtotta a deszkát. A deszifca másik oldalán ugyanez a név volt olvasható, visszájáról: vala­milyen érthetetlen módon úgy égették bele a három hüvelyk vastagságú deszkába ezt a feliratot, hogy a másik oldalon is látszottj — Hű, a kutyafáját! — álmélkodott Selga. — Hát ez a P. P. Garin nem pirotechnikával foglalkozott; — Nézze csak, Vaszilij Vitaljevics, ez meg micsoda? — kérdezte Taraskin, és egy szürke anyagból préselt kis gúlára mutatott; magassága mintegy másfél hüvelyk volt, alapjának szélessége körülbelül egy hüvelyk, — Hol találta? — Egy egész ládára való van ott. Selga ide-oda forgatta a kis gúlát, majd megszagolta és az asztal szélére állította. Egy égő gyufát szúrt az ol­dalába, azután visszahúzódott a pince egyik távoli sar­kába. A gyufa leégett, a kis gúla kékertehér, vakító fénnyel lángra lobbant, Vagy öt percig égett, úgyszólván teljesen szagtalanul, és anélkül, hogy kormozott volna. Egyesült Államokban kikép­zendő angol személyzet költ­ségét. — Ugyanakkor Anglia költségére építik majd a tá­maszpontokat és szállítanak bizonyos felszerelési cikke­ket. Anglia részesedése e ki­adásból becslések szerint — mintegy 10 millió fontsteling. A bejelentés után munkás­párti képviselők azonnal a kérdések özönével árasztot­ták el Sandys hadügyminisz­tert az egyezményről, vala­mint arról, hogy milyen kö­rülmények között lövik ki a rakétákat. Az egyik kérdés az volt, hogy politikai vagy katonai döntésről lesz-e szó. A hadügyminiszter így vá­laszolt: „A két kormány kö­zös, pozitív döntésére lesz szükség — s hangsúlyozom: a kormányok és hem kato­nai parancsnokok döntéséről van szó”. A miniszter ezután han­goztatta, hogy az egyezmény 5 évig marad érvényben, — utána bármely kormány fel­mondhatja hathónapos fel­mondási idővel. Egy munkáspárti képiviselő ígéretet kért arra nézve, — hogy a rakétatámaszpontok építését nem kezdik meg a „csúcs’’-megbeszélésék előtt —• a hadügyminiszter kitért a válasz elől. (MTI); Ä Holland Komnm- n’sfa Párt Politikai Bizo Iságának nyilatkozata Hága (TASZSZ). — A De Waarheid közölte a Holland Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozatát, amely rámutat, hogy a hol­land nép széles rétegei ag­gódnak a rakétatámaszp&mr tok létesítésének terved miatt, minthogy ezek csu­pán kiélezhetik a nemzetközi helyzetet és — amennyiben Hollandiát bekényszerítik a szocialista tábor országai el­leni agresszív háborúba ka­tasztrofális következmények­kel járhatnak az országra. A Holland Kommunista Párt Politikai Bizottsága fel­hívja a holland kommunistá­kat: még szívósabban győz­zék meg a népet, hogy min­den erővel meg kell akadá­lyozni az amerikai rakétatá­maszpontok tervezett építé­sét. (MTI); 1^^ 1^=1 ====■==== Külföldi hírek sorokban A Kínai Népköztársaság* ban járt kanadai kereske­delmi misszió jelentése sze­rint a Kínai Népköztársaság behozatalának értéke a nen szocialista országokból év 450—500 millió dollárra te­hető. A kanadai küldöttség véleménye szerint Kanadí cellulózét, műtrágyát, plasz­tikái nyersanyagokat és ipán célra szolgáló vegyszereket szállíthatna a Kínai Népköz­társaságba. A jelentés hang­súlyozza, hogy a Kínai Nép- köztársaság és Kanada gaz­dasága nagymértékben kiegé­szíti egymást, s így megvan a remény arra, hogy a két ország között széleskörű ke­reskedelmi kapcsolatok fej­lődjenek ki, • Egy nyugatnémet cég szak. emberei Egyiptomba érkez­tek, hogy tanulmányozzák a Szuezá-csatorna mentén hú­zódó olajvezeték felépítésé­nek lehetőségeit. Ismeretes ugyanis, hogy Egyiptom terv­be vette ennek az olajveze­téknek építését, tekintetteá arra, hogy az olajvezeték fel­építése sokkal célszerűbb a Szuezi-csatoma kapacitásá­nak kibővítését igénylő hosz- szantartó és drága munkála- toknálj • Jugoszlávia színesfémkivi» tele az év eleje óta növekvő irányzatot mutat, annak elle­nére, hogy a világpiacon a színesfémekben most nincs konjunktúra. Jugoszlávia ja­nuár havában 30 000 tonna bauxitot, 15 000 tonna piritet és 4000 tona ólmot szállított külföldre, elsősorban Nyugat- Németországba, Olaszország­ba, az Egyesült Államokba, a Szovjetunióba, Ausztriába, Csehszlovákiába és Lengyel- országba. • A Lengyel Tudományos Akadémia atomfizikai ku­tatóintézete még. az idén fel­állítja a Szovjetunió-szálli- toéta ciklotront. Az atom­reaktoron kívül ez lesz a má­sodik berendezés, amely a lengyel atomfizikusok ren» delkezésére áll; * Kanada 1957. évi kivitele* nek értéke hivatalos bejelen­tés szerint '4.850,700.000 dol­lár volt, 51 millió dollárra) több, mint 1956-ban és több, mint Kanada történetében bármikor; A nyugatnémetországi va> ipari és színesfémipari cé­gekhez érkező megrendelések száma tovább csökken. A vasáru, hengereltáru és más fémáru kivitelében már jú­lius óta állandó visszaesés mutatkozik. A. TOLSZTOJ cfmíin m /liftek fo/cú/fa im'nmrrmvn'íjfvrrmvwi'rfmm’ivvvTrrwni'V'nrrrrnir 3. Nem, Rt nem laktak; ide csak azért jöttek, hogy va­lami olyasmit műveljenek, amit titkolni kellett. Ez volt az első következtetés, amelyre Selga a házkutatás ered­ményeképpen jutott. A konyha átkutatása arról győzte meg, hogy itt vegyi preparátumokkal dolgoztak. Meg­vizsgálta a kőlapon, a búra alatt felgyülemlett hamut, amely nyilvánvalóan kémiai kísérletekbő1 származott, átlapozott néhány elnyűtt, szamárfüles füzetet, s mind­ezek alapján azt is megállapította, hogy a meggyilkolt közönséges pirotechnikával foglalkozott és semmi egyébbel. Ez a következtetés zsákutcába vezetett. Selga még egyszer átkutatta a meggyilkolt ruházatát, de nem fede­zett fel semmi újat. Ekkor más oldalról próbálta meg­közelíteni a kérdést; Az ablaknál talált láfbnyomok arra vallottak, hogy a gyilkosságot ketten követték el, s hogy az ablakon ke­resztül hatoltak be a szobába, noha ezzel elkerülhetetle­nül azt a kockázatot kellett vállalniuk, hogy ellenállásba ütköznek: hiszen számíthattak rá, hogy a nyaralóban tartózkodó férfi minden bizonnyal meghallja a recsegést- ropogást, amikor letépik a zsalut. Ebből pedig az következett, hogy a gyilkosoknak mindenáron meg kellett kaparintaniuk valami rend­kívül fontos dolgot, még gyilkosság árán is. Továbbá: ha feltételezzük, hogy csupán el akarták tenni láb alól a villa lakóját, ezt egyrészt egyszerűbben is megtehették volna — például megleshették volna va­lahol az úton, amikor a villa felé tartott — másrészt pe­dig az a helyzet, amelyben a meggyilkoltat az ágyban találták, arra mutatott, hogy nem végeztek vele mind­járt, hanem előbb megkínozták. A gyilkosok meg akartak tudni valamit ettől az embertől, amit az nem volt haj­landó elárulni Vajon mit akarhattak kicsikarni tőle? Pénzt? Alig­ha tételezhető fel, hogy aki éjnek icején egy elhagyott villában pirotechnikával foglalkozik, nagyobb pénzősz­=» Azt ajánlom, hogy a jövőben mellőzzük az ilyen kísérleteket — mondta Selga. — Kiderülhetett volna, hogy ez a kis gúla gázgyertya Akkor egyikünk sem ju­tott volna ki élve ebből a pincéből. Most szerencsésen végződött a dolog — de hát mit is tudtunk meg volta­képpen? Próbáljuk csak összefoglalni: először is, a gyil­kosság nem bosszúból történt és nem is rablási szán­dékkal. Másodszor, megállapítottuk a meggyilkol* nevét: P. P. Garin. Egyelőre ennyi az egész. Maga persze erre azt akarja mondani, Taraskin, hogy ez a P. P. Garin talán azzal az emberrel azonos, aki eltávozott a csóna­kon. Nem hinném. A deszkára maga Garin írta fel a nevét. Lélektanilag ez kétségbevonhatatlan. Ha például én feltalálnék valami nagyszerű dolgot, nyilvánvaló, hogy első lelkesedésemben a saját nevem írnám rá, nem pedig mondjuk, a magáét Tudjuk, hogy a meggyilkolt ebben a laboratóriumban dolgozott; világos tehát horv ő a feltaláló, vagyis Garin. Selga és Taraskin kimásztak a pincéből, leültek a ház előtt a lépcsőre, rágyújtottak, és a napon sütkérezve várták a deketívat meg a kutyát 7. A főporta egyik ablakán, ott, áltól a külföldre szóló táviratokat veszik át, kövér, vöröses, remegő kéz nyúlt be; egy távirati űrlapot lobogtatva. A tévjrász pillanatokig bámulta ezt a kezet míg végre világosság gyűlt agyában: „Ahá, csak négy ujja van, hiányzik a kisujja!” Azzal olvasni kezdte a táv­iratot: „Szemjonov, Varsó, Marsalkovszkaja. Megbízás félig végrehajtva. Mérnök elutazott Okmányokat nem sike­rült megkapni, utasítást kérek. Sztasz.” A távirász aláhúzta vörös ceruzával azt a szót, hogy „Varsó”. Aztán felállt és testével eltakarva az ablakot, a rácson, keresztül szemügyre vette a távirat feladóját. Jól megtermett, középkorú férfi volt, betegesen fakó, puffadt arccal és lelógó, sárgás bajusszal, amely eltakarta szá­ját Két szeme duzzadt szemhéja mögé volt rejtve. Bo­rotvált fején ellenzés baitia bársonysapka volt. — No, mi az? — kérdezte nyersen; — Vegye át a táviratot. — Ez rejtjeles távirat — mondta a távirász; — Hogyhogy rejt jéles? Micsoda szamárságokat fecseg itt. Ez közönséges üzleti távirat, köteles átvenni. Meg­mutathatom az igazolványomat is, a lengyel konzulátus alkalmazottja vagyok. A legcsekélyebb késedelemért magát tesszük felelőssé. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom