Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-26 / 48. szám
Előre tor a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Megalakult Szolnokon a megyei nevelési szakosztály — Hétfőn délután katonatisztek, tömegssservezeti aktívák várták a három órát a városi tanács kistermében. A Honvédelmi Sportszövetség nevelési tagozatának leendő tagjai. Az olvasó előtt új fogalom: nevelési szakosztály. Az MHS elődje a MÖHOSZ idejében sokat hallottunk motoros, repülős, rádiós, lövész klubokról, de a nevelési szakosztály fogalma nemigen forgolódott a köztudatban. — És ez volt a baj — mondotta Szőllősi százados elvtárs, a nevelési csoport vezetője. A fiatalokat megtanítottuk motorozni, rádiózni, lőni, csak arra az egyre nem fordítottunk elég gondot, — hogy az igaz hazafiasságra neveljük őket. — Az ifjúságot sok esetben ma még csak az öncélú rádiózás, motorozás érdekli. A lakosság többi rétegét pedig egyenesen nehéz honvédelmi feladatokra mozgósítani. Azt kell megértenünk, s megértetnünk — mondotta Szőllősi elvtárs, hogy haderőn kívüli kiképzés minden társadalomban volt és van. Emlékszünk még a Horthy rezsim levente, cserkész mozgalmaira. Hát akkor ma, amikor a mi hazánkról, a dolgozók hazájáról van szó, akkor nem teszünk-e meg mindent a védelemért. — Őszintén, eddig nem tettünk meg minden lehetőt. — Pedig lenne mire hivatkoznunk, a magyar történelem dicsőséges szakaszai mutatják, hogy népünk mindig kész volt szabadságunk védelmére. Éppen a nevelési szakosztálynak lesz a feladata, mindezt felidézni ifjúságunk előtt. S abban a célkitűzésünkben, hogy katonai műveltséget adjunk hazárik honpolgárainak, jő példa a Szovjetunió Doszáf szervezete. — A Doszáf (a közelmúltban tartotta kongresszusát) 28 millió tagot számlál a szovjet emberek köréből. Apparátusa és társadalmi munkásai 80 százaléka magasfokú katonai képzettséggel rendelkezik. A leszerelt katonák kötelességüknek érzik résztven- ni a szövetség munkájában. Szőllősi százados elvtárs után Vass Lajos főhadnagy, a Honvédelmi Sportszövetség megyei vezetője szólt a megjelentekhez. — A nevelési szakosztály feladata, mondhatnám, a mi- nőségretörekvés. Célunk, — hogy akiket szakmailag kiképzőnk, politikailag is neveljük. Ezért a megyei nevelési csoporton kívül járási osztályokat is létrehozunk, sőt a klubokban is választunk nevelési felelősöket. — Nevelőmunkánknak sokrétűnek kell lennie. A nevelési szakosztály tagjai előadásokat tartanak városokban, falvakban, — klubokban, sajtón keresztül népszerűsítik munkánkat, ismertetik a Honvédelmi Sportszövetség célkitűzéseit A Járműjavítóban már készül a nevelési tagozat propaganda-kocsija. A propa- gand-kocsi hangos bemondóval, filmvetítőgéopel felszerelt autó, mely bármely pillanatban alkalmas arra, hogy kivigye az előadót körülszaladja a falut S hangosbemondóval toborozzon, előadás után pedig filmet vetítsen. Tervünk, hogy a „Te és annyi más bajtársad” című filmet bemutassuk a megye lakosságának. A munka elosztása végett a husztagú nevelési osztályt Bartos Erzsébet a munkásmozgalom régi harcosa Szolnokon Egy érdemes idősebb pedagógusnő, Bartos Erzsébet ny. tanárnő előadását hallgatták meg a napokban a város pedagógusai. Bartos elvtársnő a Tanácsköztársaság idején az oktatásügyi népbiztosságon dolgozott. Először Olaszországba, majd Németországba, azután, a Szovjetunióba emigrált, ahol 21 évet tartózkodott. Előadásában a szovjet pedagógusok módszereit ismertette, a szovjet iskolák munkásságáról számolt be, foglalkozott a politechnikai oktatás, a fegyelmezés, a tanulmányi eredmények szovjetunióbeli állásával Az előadás után sok kérdésre válaszolt Bartos elvtársnő. A pedagógusok egy tanulságos est emlékével távozták. szakcsoportokra osztották fel. így alakult katonai politikai, hadtörténeti, kül- és belpolitikai, ágitációs. fotós, instrukciós és sajtócsoport. Az MSZMP megyebizottságát képviselő Borsányi elvtárs helyesnek tartotta a nevelési tagozat terveit, csupán azt kérte, hogy minden időben figyelemmel legyen a Honvédelmi Sportszövetség, hogy a többi tömegszervezetekkel együttesen végezze a nevelési munkát. A nevelési szakosztály megalakulásával nagy lépést tett a Honvédelmi Sportszövetség kettős célja, a szakmai kiképzés és politikai nevelés megvalósításához. B. L. Az angol hadügyminiszter bejelentése az alsóházban a rakétatámaszpontok létesítéséről tondoa (Reute). Duncan Sandys angol hadügyminiszter az alsóházban bejelentette, hogy az amerikai rakéták kilövésére szolgáló angol támaszpontokat elsősorban Kelet-Angliábam, — Linclonshireben és Vorkshi- reben állítják fel. A rakétákat szétszórva, kis mennyiségben tárolják. A hadügyminiszter hangoztatta, az Egyesült Államokkal kötött egyezmény kiköti, hogy a rakétákat csupán a két kormány „közös és pozitív döntése“ alapján lövik ki. A rakétákat és a hozzájuk szükséges különleges felszereléseket az Egyesült Államok szolgáltatja. Az Egyesült Államok vállalja magára a rakéták, valamint az istsISISIs Ifjúgárdisták esküje All a bál. A Járműjavító kultúrothonában, a Milé- niumban szórakozik az ifjúság. Táncolnak a KISZ-isták jókedvvel. — Csaknem a város valamennyi KISZ szervezete képviselteti itt magát. Itt vannak a Dohányfermentáló, a Vízműépítő Vállalat, a Szülésznőképző, az I. kerület fiataljai. Itt volt az Alcsiszigeti Állami Gazdaság harminc ifjú dolgozója, táncolnak a karhatalmisták, a városkertészet ifjai, MOST VENDÉGEK; A Járműjavító- KISZ szervezetének vendégei az ünnepi estén. A táncot lejtők forgatagában fel-feltűnik tizenhárom egyenruhás fiú. Repülős kangárn öltöny feszül rajtuk, nyitott fazonnal, vörös nyakkendővel, némelyiken antant-szijjal. Jobb karjukon impozáns KISZ embléma, alatta két betű: I. G. Fegyvernemi jelzés helyett vasutas szárnykereék, KISZ jelvénnyel. — Kik lehetnek? — súgnak össze a későn érkezők a sudár termetek, s a szép ruha láttán; Megmondjuk: ifjúgárdisták. A Járműjavító ifjúgárdistái, akiknek hírét ismeri már a megye, s szeretettel emlékszik rájuk az az idős házaspár is, akiket minden költség nélkül átköltöztettek egy vasárnap délelőtt. Büszke rájuk az üzemvezető, hiszen ők kezdeményezték a takarékossági mozgalmat, s több vagon hulladékot gyüj- 1 töttek össze; PAR PERCCEL ezelőtt ott álltak mind a tizenhármán vigyázzban a zászló előtt. Az üzemi pártbizottság vörös zászlaja előtt, melyet a párt nevében Dikó László, volt illegális kommunista adott át a KISZ szervezetnek. Felemelő pillanatok következtek. Tizenhármán egyszerre, egy akaraton esküt tettek, hogy örökké hűek maradnak a vörös zászlóhoz, a párthoz, a Kommunista Ifjúsági Szövetség eszméihez. Akik szóltak, hozzájuk szóltak mind. Hír István elvtárs, Soós Károly munkásőr szavai s a műsor, a Rákóczi úti iskola úttörőinek jelenetei, a Jászkun KISZ Együttes harmonika-triójának melódiái feléjük szálltak. S amikor az eskü-szöveget ismételték, elhatározássá, kemény elhatározássá edződött bennük a gondolat: végrehajtják mindazt, amit a párt rájuk bíz, TERVEIK, céljaik, elgondolásaik szépek. Űj családi házak építkezéseiben vesznek részt társadalmi munkában. Szeretnének bekapcsolódni a nótanács ifjúságvédelmi őrjárataiba. Céljuk, hogy hatvan fős, ütőképes ifjúgárda szervezetet hozzanak létre Szolnokon. S jegyezhetnénk még tovább feladataikat. Egyelőre tervek ugyan még ezek. Tervek, de az ifjúgárdista adott szava eskü, s esküje nem elszálló szó, bizton lehet rá szímítartí. tp- borz&k — szeget hordozna magával Valószínűbb, hogy a gyilkosok valami titkot akartak megtudni, amely éppen az áldozat éjszakánként űzött mesterségével függött össze. Ez a gondolatmenet arra késztette Selgát, hogy még egyszer átvizsgálja a konyhát. Eltolta a faltól a ládákat és egy négyzet alakú nyílást fedezett fel, amely a pincébe vezetett; olyan akna volt ez, amilyen gyakran található efféle nyaralókban közvetlenül a konyha padlója alatt Taraskin meggyújtott egy gyertyavéget és hasrafekve bevilágított a nyirkos pincébe, ahova Selga óvatosan leereszkedett a per ész lep te, csúszós lépcsőn; ■— Világítson csak ide azzal a gyertyával — kiáltott a sötétből Selga. — Itt volt az igazi laboratórium. A pince a ház egész földalatti térségét elfoglalta; a téglafalaknál kecskelábakon álló deszkaasztalak, gázzal megtöltőt ballonok, egy kis motor dinamóval, üvegkádak, amelyekben elektrolízist szoktak végezni, lakatosszerszámok — az asztalokon pedig mindenütt kis kupacokba gyűlt hamu... — Mi a csodát művelhetett «5 Rt? — mormogta kissé értetlenül Selga, miközben szemügyre vette a pince falához támasztott vastag gerendákat és vaslemezeket. A vaslemezek is, a gerendák is több helyen át voltak fúrva, egyesek pedig kettévágva. A vágás ás a fúrás hellén égetés és olvasztás nyomai látszottak. Egy felállítva odatámasztott tölgyfa deszkán ezeknek a furatoknak az átmérője alig egy tized milliméter volt, minha csak egy tűt szúrtak volna belé A deszka közepére nagybetűkkel ez a név volt beleégetve: „P. P. Garin”. Selga megforídtotta a deszkát. A deszifca másik oldalán ugyanez a név volt olvasható, visszájáról: valamilyen érthetetlen módon úgy égették bele a három hüvelyk vastagságú deszkába ezt a feliratot, hogy a másik oldalon is látszottj — Hű, a kutyafáját! — álmélkodott Selga. — Hát ez a P. P. Garin nem pirotechnikával foglalkozott; — Nézze csak, Vaszilij Vitaljevics, ez meg micsoda? — kérdezte Taraskin, és egy szürke anyagból préselt kis gúlára mutatott; magassága mintegy másfél hüvelyk volt, alapjának szélessége körülbelül egy hüvelyk, — Hol találta? — Egy egész ládára való van ott. Selga ide-oda forgatta a kis gúlát, majd megszagolta és az asztal szélére állította. Egy égő gyufát szúrt az oldalába, azután visszahúzódott a pince egyik távoli sarkába. A gyufa leégett, a kis gúla kékertehér, vakító fénnyel lángra lobbant, Vagy öt percig égett, úgyszólván teljesen szagtalanul, és anélkül, hogy kormozott volna. Egyesült Államokban kiképzendő angol személyzet költségét. — Ugyanakkor Anglia költségére építik majd a támaszpontokat és szállítanak bizonyos felszerelési cikkeket. Anglia részesedése e kiadásból becslések szerint — mintegy 10 millió fontsteling. A bejelentés után munkáspárti képviselők azonnal a kérdések özönével árasztották el Sandys hadügyminisztert az egyezményről, valamint arról, hogy milyen körülmények között lövik ki a rakétákat. Az egyik kérdés az volt, hogy politikai vagy katonai döntésről lesz-e szó. A hadügyminiszter így válaszolt: „A két kormány közös, pozitív döntésére lesz szükség — s hangsúlyozom: a kormányok és hem katonai parancsnokok döntéséről van szó”. A miniszter ezután hangoztatta, hogy az egyezmény 5 évig marad érvényben, — utána bármely kormány felmondhatja hathónapos felmondási idővel. Egy munkáspárti képiviselő ígéretet kért arra nézve, — hogy a rakétatámaszpontok építését nem kezdik meg a „csúcs’’-megbeszélésék előtt —• a hadügyminiszter kitért a válasz elől. (MTI); Ä Holland Komnm- n’sfa Párt Politikai Bizo Iságának nyilatkozata Hága (TASZSZ). — A De Waarheid közölte a Holland Kommunista Párt Politikai Bizottságának nyilatkozatát, amely rámutat, hogy a holland nép széles rétegei aggódnak a rakétatámaszp&mr tok létesítésének terved miatt, minthogy ezek csupán kiélezhetik a nemzetközi helyzetet és — amennyiben Hollandiát bekényszerítik a szocialista tábor országai elleni agresszív háborúba katasztrofális következményekkel járhatnak az országra. A Holland Kommunista Párt Politikai Bizottsága felhívja a holland kommunistákat: még szívósabban győzzék meg a népet, hogy minden erővel meg kell akadályozni az amerikai rakétatámaszpontok tervezett építését. (MTI); 1^^ 1^=1 ====■==== Külföldi hírek sorokban A Kínai Népköztársaság* ban járt kanadai kereskedelmi misszió jelentése szerint a Kínai Népköztársaság behozatalának értéke a nen szocialista országokból év 450—500 millió dollárra tehető. A kanadai küldöttség véleménye szerint Kanadí cellulózét, műtrágyát, plasztikái nyersanyagokat és ipán célra szolgáló vegyszereket szállíthatna a Kínai Népköztársaságba. A jelentés hangsúlyozza, hogy a Kínai Nép- köztársaság és Kanada gazdasága nagymértékben kiegészíti egymást, s így megvan a remény arra, hogy a két ország között széleskörű kereskedelmi kapcsolatok fejlődjenek ki, • Egy nyugatnémet cég szak. emberei Egyiptomba érkeztek, hogy tanulmányozzák a Szuezá-csatorna mentén húzódó olajvezeték felépítésének lehetőségeit. Ismeretes ugyanis, hogy Egyiptom tervbe vette ennek az olajvezetéknek építését, tekintetteá arra, hogy az olajvezeték felépítése sokkal célszerűbb a Szuezi-csatoma kapacitásának kibővítését igénylő hosz- szantartó és drága munkála- toknálj • Jugoszlávia színesfémkivi» tele az év eleje óta növekvő irányzatot mutat, annak ellenére, hogy a világpiacon a színesfémekben most nincs konjunktúra. Jugoszlávia január havában 30 000 tonna bauxitot, 15 000 tonna piritet és 4000 tona ólmot szállított külföldre, elsősorban Nyugat- Németországba, Olaszországba, az Egyesült Államokba, a Szovjetunióba, Ausztriába, Csehszlovákiába és Lengyel- országba. • A Lengyel Tudományos Akadémia atomfizikai kutatóintézete még. az idén felállítja a Szovjetunió-szálli- toéta ciklotront. Az atomreaktoron kívül ez lesz a második berendezés, amely a lengyel atomfizikusok ren» delkezésére áll; * Kanada 1957. évi kivitele* nek értéke hivatalos bejelentés szerint '4.850,700.000 dollár volt, 51 millió dollárra) több, mint 1956-ban és több, mint Kanada történetében bármikor; A nyugatnémetországi va> ipari és színesfémipari cégekhez érkező megrendelések száma tovább csökken. A vasáru, hengereltáru és más fémáru kivitelében már július óta állandó visszaesés mutatkozik. A. TOLSZTOJ cfmíin m /liftek fo/cú/fa im'nmrrmvn'íjfvrrmvwi'rfmm’ivvvTrrwni'V'nrrrrnir 3. Nem, Rt nem laktak; ide csak azért jöttek, hogy valami olyasmit műveljenek, amit titkolni kellett. Ez volt az első következtetés, amelyre Selga a házkutatás eredményeképpen jutott. A konyha átkutatása arról győzte meg, hogy itt vegyi preparátumokkal dolgoztak. Megvizsgálta a kőlapon, a búra alatt felgyülemlett hamut, amely nyilvánvalóan kémiai kísérletekbő1 származott, átlapozott néhány elnyűtt, szamárfüles füzetet, s mindezek alapján azt is megállapította, hogy a meggyilkolt közönséges pirotechnikával foglalkozott és semmi egyébbel. Ez a következtetés zsákutcába vezetett. Selga még egyszer átkutatta a meggyilkolt ruházatát, de nem fedezett fel semmi újat. Ekkor más oldalról próbálta megközelíteni a kérdést; Az ablaknál talált láfbnyomok arra vallottak, hogy a gyilkosságot ketten követték el, s hogy az ablakon keresztül hatoltak be a szobába, noha ezzel elkerülhetetlenül azt a kockázatot kellett vállalniuk, hogy ellenállásba ütköznek: hiszen számíthattak rá, hogy a nyaralóban tartózkodó férfi minden bizonnyal meghallja a recsegést- ropogást, amikor letépik a zsalut. Ebből pedig az következett, hogy a gyilkosoknak mindenáron meg kellett kaparintaniuk valami rendkívül fontos dolgot, még gyilkosság árán is. Továbbá: ha feltételezzük, hogy csupán el akarták tenni láb alól a villa lakóját, ezt egyrészt egyszerűbben is megtehették volna — például megleshették volna valahol az úton, amikor a villa felé tartott — másrészt pedig az a helyzet, amelyben a meggyilkoltat az ágyban találták, arra mutatott, hogy nem végeztek vele mindjárt, hanem előbb megkínozták. A gyilkosok meg akartak tudni valamit ettől az embertől, amit az nem volt hajlandó elárulni Vajon mit akarhattak kicsikarni tőle? Pénzt? Aligha tételezhető fel, hogy aki éjnek icején egy elhagyott villában pirotechnikával foglalkozik, nagyobb pénzősz=» Azt ajánlom, hogy a jövőben mellőzzük az ilyen kísérleteket — mondta Selga. — Kiderülhetett volna, hogy ez a kis gúla gázgyertya Akkor egyikünk sem jutott volna ki élve ebből a pincéből. Most szerencsésen végződött a dolog — de hát mit is tudtunk meg voltaképpen? Próbáljuk csak összefoglalni: először is, a gyilkosság nem bosszúból történt és nem is rablási szándékkal. Másodszor, megállapítottuk a meggyilkol* nevét: P. P. Garin. Egyelőre ennyi az egész. Maga persze erre azt akarja mondani, Taraskin, hogy ez a P. P. Garin talán azzal az emberrel azonos, aki eltávozott a csónakon. Nem hinném. A deszkára maga Garin írta fel a nevét. Lélektanilag ez kétségbevonhatatlan. Ha például én feltalálnék valami nagyszerű dolgot, nyilvánvaló, hogy első lelkesedésemben a saját nevem írnám rá, nem pedig mondjuk, a magáét Tudjuk, hogy a meggyilkolt ebben a laboratóriumban dolgozott; világos tehát horv ő a feltaláló, vagyis Garin. Selga és Taraskin kimásztak a pincéből, leültek a ház előtt a lépcsőre, rágyújtottak, és a napon sütkérezve várták a deketívat meg a kutyát 7. A főporta egyik ablakán, ott, áltól a külföldre szóló táviratokat veszik át, kövér, vöröses, remegő kéz nyúlt be; egy távirati űrlapot lobogtatva. A tévjrász pillanatokig bámulta ezt a kezet míg végre világosság gyűlt agyában: „Ahá, csak négy ujja van, hiányzik a kisujja!” Azzal olvasni kezdte a táviratot: „Szemjonov, Varsó, Marsalkovszkaja. Megbízás félig végrehajtva. Mérnök elutazott Okmányokat nem sikerült megkapni, utasítást kérek. Sztasz.” A távirász aláhúzta vörös ceruzával azt a szót, hogy „Varsó”. Aztán felállt és testével eltakarva az ablakot, a rácson, keresztül szemügyre vette a távirat feladóját. Jól megtermett, középkorú férfi volt, betegesen fakó, puffadt arccal és lelógó, sárgás bajusszal, amely eltakarta száját Két szeme duzzadt szemhéja mögé volt rejtve. Borotvált fején ellenzés baitia bársonysapka volt. — No, mi az? — kérdezte nyersen; — Vegye át a táviratot. — Ez rejtjeles távirat — mondta a távirász; — Hogyhogy rejt jéles? Micsoda szamárságokat fecseg itt. Ez közönséges üzleti távirat, köteles átvenni. Megmutathatom az igazolványomat is, a lengyel konzulátus alkalmazottja vagyok. A legcsekélyebb késedelemért magát tesszük felelőssé. (Folyt, köv.)
