Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-22 / 45. szám

Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának híradója — A SZOT XIX. Kongresszusára készülnek a megye szervezett munkásai ­Megyénkben a területi és üzemi szakszervezeti bizottságok aktívaüléseket tartanak, hogy megtárgyal­ják a XIX. Kongresszus előkészítő határozatát és alap­szabálytervezetét. A kongresszus február 28-tól március 2-áig fog ülésezni, azonban minden szervezett munkás nem ve­het reszt rajta. Éppen ezért az aktívaüléseknek, és taggyűléseknek kell felszínre hozni a dolgozók véle­ményeit és javaslatait. Szükséges ez azért, hogy a kongresszus eredményesen dolgozhasson és érdemben foglalkozhasson a szervezett munkásság lényegesebb problémáival. A közel egy hónapja tartó viták azt mutatják, hogy a dolgozók törődnek a szakszervezet legfelsőbb fórumának munkájával. Azt várják ettől a tanácsko­zástól, hogy segítséget adjon a szocializmus építésé­ben előttünk álló feladatok eredményesebb megoldá­sához. A szervezett munkások bíznak abban, hogy a kongresszus elősegíti az eddig még vitatott kérdések megoldását. Az aktívaüléseken szóbakeriilt a szervezeti élet jó oldala, eredménye, de ugyanakkor figyelmeztettek a meglévő hiányosságokra. Most már a kongresszus­nak a feladata, hogy továbbfejlessze az eddigi sike­reket és megszüntessék a hibálcat. A városi tanácsnál A megtartott taggyűlésen az alapszabály tervezetet és a határozatot megelég .déssel fogadták a szervezett mun­kások. Hozzászólásaikban kü­lönösen kiemelték a munka törvénykönyve, valamint a többi törvények és rendele­tek maradéktalan betartására vona kozó intézkedéseket. Hiányolták, hogy a területi bizottság a szakszervezeti ak­tívák mellett néni áll ki elég­gé. Vitás kérdésekben in­kább a hivatalvezető mellett dönt. Kifogásolták, hogy a területi bizottság üléséről a taggyűlésen nem számolnak be. pedig az alapszerv képvi­selője jelen van. Úgy vélik, .ogy ez minden választott szerv részére elő van írva. Határozatot hozott a tag­gyűlés arról, hogy a XIX. kongresszus anyagát • még március hónapban megtár­gyalják. Az SZTK rendelőintézetnél részle tvásárlá­az érdekvédelem kérdéseivel foglalkoztak legtöbbet. Kér­ték, tegyék lehetővé a lakás­építési kölcsön könnyebb hoz­záférhetőségét. Javasolták, hogy a dolgozó nők háztar­tási munkájának megkönnyí­tésére tegyék lehetővé a ház­tartási gépek sát. A hozzászólók helyeselték, hogy a határozat érdemben foglalkozott a kulturális élet fejlesztésével. Követelték, hogy alap szer vertükön belül is szélesítsék ki ezt a munkát. A TöröKszenimikiősi Mezőgazdaság! Gépgyárban A Szakszervezetek XIX. Kongresszusának vitára bo­csátott határozata és alapsza­bálytervezete fontos beszéd­témára adott alkalmat üze­münkben. A legtöbb helyen az a vé­lemény alakult ki, hogy a két előterjesztés megfontol­tan gondos munkát követelt. Mégis egyes tagoknak az a véleménye, hogy egyilc-másik fejezetnek csiszolása szüksé­ges már azért is, mert nem egészen érthető. Különösen a nyugdíjasokkal kapcsolatban, akik továbbra is fizetik d jogfenntartásos bélyeget, de nem részesülhetnek kedvez­ményes utazásban, valamint üdültetésben és mindabban. amiben a teljes tagdíjat fi­zető tag részesük Továbbá helyes volna, ha a XIX. Kongresszus foglal­kozna a szakmaközi bizottsá­gok létrehozásával, mivel vannak — és nem is kis szám­ban — olyan dolgozók, mint az építőipari nyugdíjasok, vagy Ktsz-ben dolgozók, va­lamint tsz-ben dolgozók is, akik már voltak valamely vállalatnál szakszervezeti ta­gok és továbbra is rendsze­resen fizetnék a tagdíjat. De mivel nincs helyi csoport. így kénytelen járkálni egyik, vagy másik vállalatnál, hogy vegyék be csoportjukba. A régi alapszabály szerint ugyanis ez nem lehetséges. Mező Imre ÜB. elnök. ^VWVVWVVWW^ VVWWVVVVVVVV» A Tisza Cipőgyárban A hozzászólásokban Vincze Jusztina elmondta: — helyes volna, ha a nődolgozókat nem osztanák be harmadik mű szakba, mert ez az egészség­re ártalmas. — Jó lenne, ha több gyógybeutalót kapnánk a szakszervezettől. Kondor Ferenc azt hiányolja, hogy a tervezetben nem szerepel az ifjúsággal való foglalko zás. Almási Imre az elmúlt 12 év eredményeiről beszél és arról, hogy a szakszervezeti aktívák és műszaki vezetek között a kapcsolatot javíta­ni kell. Hiányosság, hogy a segélyezési bizottság a dol­gozók kérelmét még mindég ügy fogadja el, hogy a bizal­mi és műhelybizoltság ja­vaslatát nem kéri, A nyug­díjazás kérdésénél nem ért egyet a 10 éves várományi idő eltöltésével, kéri, ‘hogy ez ne legyen így. A fegyelmi határozatok meghozatalánál helyes vol­na. ha a bizalmi, vagy vala­melyik műhelybizottsági tag ott lenne a dolgozó mellett, — mondja Palatínus József. A nyugdíjazással kapcsolat­ban ü azzal nem ért egyet, hogy egyforma elbírálás van a nehéz testi munkát és a könnyebb munkát végzők között. Korhatár leszállítást javasol a neliéz testi munká­soknál. Yass Sándor a meg­betegedett dolgozók táppénz­százalékával foglalkozik. — Kérte: a szakszervezet ne engedje, hogy a fiatalokat három műszakban dolgoztas­sák. Felvetették a hozzászólá­sok a bürokratikus ügyinté­zést, majd foglalkoztak a munkaruha kérdésével, az üdülőjegyek elosztásával és egyéb szociális érdekvédelmi kérdésekkel. A Mezőtúri Téglagyárban a munkások sokat várnak a Szakszervezetek XIX. kong­resszusától. Mint hangsúlyoz­ták hozzászólásaikban, a szakszervezeteknek nagy fe­lelősséget kell érezniük a munkáshatalomért, de fele­lősséggel jár az a munka is, amellyel a dolgozók élet- és munkakörülményeit szabá­lyozó helyes rendeleteket meghozzák. Ellenőrizni kell azok betartását is, segíteni a fejlődő termelés alapjainak biztosítását és kíméletlen harcot folytatni a társadalmi tulajdon herdálói ellen. Az eddiginél jobban kell törődni a beteg munkásokkal. Intéz­kedni kell a táppénznek, idő­beni kifizetéséről. VA^VvAVyWVV'AA/'AWVVyVVV'AVWy' Miinkaversennye! Készülnek a Szolnoki Fücőház dolgoséi A Szolnoki Fűtőház dolgozóiról az a jó hfc van elter­jedőben, hogy munkájukra nem igen lehet panaszt hal­lani. Ehhez hozzájárul az is, hogy a szakszervezeti bizalmi hálózat jó munkát végez. A régi hagyományokhoz híven — a rendszeresen folyó munkaverseny mellett — a kong­resszus tiszteletére a mozdonyjavító műhely dolgozói vál­lalták, hogy i a 341004-es számú mozdony időszakos nagyjavítását ki­szabáson felül elvégzik. Ezt úgy oldják meg, hogy minden mozdonybrigád cgy-két embert a vállalt gépre küld dolgozni. így a tervmunkán felül a vállalt mozdony Is kész lese. Az üzemlakatosok a beütemezett munkán felül megjavítják a mozdonyvizsgáló kanálisok vízfogó rácsait; Kovács Antal bádogos vállalta, hogy a napi tervrmm- kája mellett a kongresszus tiszteletére az üzemi konyha jégszekrényét javítja meg. Barta József kocsijavító lakatos brigádja 5 százalékkal több középjavításos kocsi munkáját végzi eb öt személykocsi teljes nagytisztltását vállalták a hón- futások megelőzése mellett a kocsiszolgálat dolgozói. A Fűtőház mozdonyvezetői közül már eddig hét brigád vállalta túlsúlyos vonatok menetidővel való továbbítását, A Szolnoki Fűtőháznak múltja van a munkaverpeny- ben. Igaz, korábban i . több esetben előfordult a százalékhajszolás, kingratás, aminek háta mögött nem volt meg a reális alap. Ma másképp gondolkodnak erről. Látjuk azt, hogy nem sztárok kellenek, hanem tényleges teljesítmény. Vannak még hibáink, de le tudjuk győzni, mert Fűtő­házunkban soha eddig nem látott önkéntes összefogás mu­tatkozik a dolgozók között, s reméljük: ez az összefogás eredményezni fogja, hogy Fűtőházunk homlokzatán ha­todszor lg ott ragyog az ötágú büszke élüzem-csillag. Szombati József üzemi tudósító * clena hevesen kifakadt: — Tehát azt állítod, hogy munka után az irodában ma­radtál, ahol termelési érte­kezlet volt? — így volt! Ha nem hiszed, kérdezd meg... — válaszolta ingerülten a férj. Az asszony erre előhúzta a hivatalos bélyegzővel ellátott papírt és diadalmasan felol­vasta. Férje nem akart hinni a fülének, széttárta karját, mint aki nem tudja, mitévő legyem Valóban furcsa volt a dolog. A hivatalos papimn az állt, hogy az elővárosi inasát ellenőrzési osztálya 30 rubel büntetést ró ki Igor Nyikola- jevics Sagalov mérnökre, aki a szóbanforgó napon jegy nélkül utazott. — Ez félreértés, vágy al­jasság! Én nem utaztam az elővárosi i'asúton. Különben is, minek utaznék, kihez?! Az asszony szeme gúnyo­san csillant: — Kihez? Majd én meg­mondom, Igor! Nagyelflajába utaztál, a te... röplabdás tündérkédhez!... Azt hiszed, nem vettem észre, hogy a nyáron g'/akran rajta felej­tetted a szemed? — Nem igaz! Szavamra mondom, drágám, nem igaz! Veled nem lehet beszélni... Igor felugrott és idegesen * járkálni kezdett a szo­bában, Jelena pedig csipke­lődve folytatta: — Égy hétel ezelőtt ugyan­ilyen büntetést hozott a pos- • is. Bizonyára akkor is a indérkédnél jártál! És akkor is potyán ■akartál utazni. Leg­alább az államot ne akard rá­szedni, ha már van képed a feleségedet megcsalni! Igor elhatározta, hogy gon­dolatban húszig számlál, ne­hogy valami megbocsáthatat- lant mondjon. El is kezdte magában, közben azonban fe­leségétől olyan sértő és igaz­ságtalan szavakat hallott, hogy képtelen volt. türtőztetni magú*, s torkaszakadtából el­kiáltotta: „tizenkettő!” — ez­zel elrohant, s csak az utcán ocsúdott fel. Amiko: kissé lecsillapodva hazament és benyitott az aj­tón, feleségét rtiár nem talál­ta. Az asztalon egy cédula fe­küdt: Elmentem a mamához. Telefonálni, magyarázkodni meg sem próbálj. Elhatározá­somat ké ölni fogom. Jelena’. Másnap reggel Igor betele­fonált a tervezőirodába, hogy rosszul érzi magát és ezért kissé később megy be, taxiba vágta magát é$ gz elővárosi vasútigazgatóságra hajtatott. Az ellenőrzési osztályon egy idősebb munkatárs fogadta. Figyelmesen hallgatta Igort, ilyesmi nem ritkaság. Úgy látszik, valaki a tiszteletre­méltó Sagalov elvtársnak ad­ta ki magát, amikor rajta­csípték, hogy potyán utazik. Hiszen a ielenlegi utasítások­nak megfelelően a vasúti el­lenőrök nem kötelesek ellen­őrizni azon utasok okmá­nyait, akiknél a jeggyel vala­mi nincs rendben. A potya­utas nem köteles helyszínen kifizetni a büntetést, csupán bemondja teljes nevét és cí­,vy\‘XVXVX>aVXX>ööOOOOOC<X'XyVX>OOOOOOOOOOOOOOOOÖÖöOÖÍ Leonid Lenes: BüNtetes .^coooococioc-cccaxooccGcocceoaoooűüOCoce mit. Az ellenőr a legköze­lebbi megállónál felhívja a nyilvánít) rtóhivatalt és meg­kérdezi. hogy az illető sze­mély valóban a bemondott címen lakik-e. Ezután kikül­dik neki az értesítést. — Legjobb lesz. ha a 30 ru­belt kifizeti, ez elöl úgysem térhet ki — fejezte be fejte­getését az ellenőrzési osztály- dolgozója. — Bocsánat! — mondta fel­háborodva a mérnök — itt nem a pénzről van szó! A maguk helytelen eljárása miatt ott hagyott a felesé­gem! — Sajnálom, de a vasút ér­dekei ettől nem szenvedhet­nek! — Maga nem szovjet mó­don gondolkodik! Nem az em­ber van a vasútért, hanem a vasút az emberért! — Ne haragudjék, ez már irodalom, filozófia. Van egy ,,A filozófia kérdései” című folyóirat, oda forduljon ezzel a kérdéssel, ne pedig hoz­zánk! Igornak rosszul ment ezen a napon a munka. Többször is felhívta az anyósát, s az öreg­asszony mindannyiszor hal­kan megkérdezte a lányától: „Mit mondjak? „ö” telefo­nál!” S rövid szünet után mindannyiszor bejelentette, hogy Jelena éppen az imént ment el hazulról. \ A unkája végeztével a LfJ mérnökben felvillant egy ötlet: „Kiutazom Nagyel- nfljára, Valecskához, a rokon­szenves röplabdázónöhöz, ka­ron fogom. beállítok vele az anyósomhoz és bebizonyítom jelenának, liogy gyanúsítása alaptalan.” Az elővárosi vasúton keve­sen utaztak, Igor az ablaknál foglalt helyet, nézte a tájat, s elégedetten gondolt a felesé­gével való közeli kibékülésre. A kocsiban megjelent az el­lenőr — egy morcai, bajuszos vasutas. Ellenőrizni kezdte a jegyeket. Igor ekkor két pád­dal előbb megpillantotta Pa­vel Arhipovics Linyajevet, akitől a nyáron a nagyelnajai kis vikendházat bérelte. — Szabad a jegyet! — szólt áz ellenőr Linyajevnek, aki egy újsápba mélyedt. Linyajev nyugodtan végig- kutatta zsebeit, aztán komoly hangon megszólalt: — Nincs meg a jegyem, va­lahová elkallódott! — Ej, Sagalov polgártárs, Sagalov polgártárs — mondta az ellenőr korholva, hogy az egész ko-si hallotta. — Hát megint rajtavesztett!.-.. Most óhajtja a büntetést kifizetni, vagy értesítést küldjünk? Küldjenek értesítést! •— A. cím ugyanaz? — Ugyanaz! Igor nem hitt a fülének. Amikor <jz ellenőr eltávo­zott, felkelt, odament Linya- j övhez, s vallóra tette a ke­zét: — Üdvözlöm, Sagalov elv­társ! t inyajev lesütötte a sze- mét, zavarba jött. De azért mégsem vesztette el a lélekjelenlétét. — Mindig tréfál, Igor Nyi- kolajevics! Nem hozzám jön véletlenül? Kiadhatom nyár­ra a vikendházat, ha megál­lapodunk. — Jöjjön! Linyajev engedelmesen fel­állt. a vonat fékezett, közele­dett az állomás. Kimentek az üres perronra és régi barátokként helyet- foglaltck a pádon. — Nos?! Magyarázza meg, miért az én nevemet mondja be, amikor megbüntetik? — Hát tudja ... Maga régi jó ismerősöm... S jól keres. Hiszen úgyis egyre megy, a kincstár kapja. *— Jegyet kell váltani! Nem Szégyell ősz fejjel „potyán” utazni? — Takarékoskodni kell az embernek! — Ugyan, hiszen maga te­hetős ember! Nyaralója is van! — Jó magának, Igor Nyiko. tője vies. Havi fizetése van, egész éven át jár, mint az óra, az én jövedelmem meg télen befagy. Igor majdnem magánkívül volt a dühtől, de aztán gon­dolt egyet: — Tudja mit, most azon­nal velem jön Moszkvába és megmondja a feleségemnek, hogy maga volt az, aki Saga­lov mérnöknek adta ki ma­gát. Linyajev felkelt & megin­dult a pénztár felé. Húsz perc múlva megérke. zetl a villanyvonat, beszáll­tak egy kocsiba, s ismét, mint régi jó barátok, egymás mel­lé ültek a padra. A kocsiban így szer csak is­mét megjelent a morcos, ba­juszos ellenőr. Úgy látszik az ellenvonattal indult i'iss* Moszkvába. — Kérem a jegyeket ellen­őrzésre! Linyajev szótlanul átnyúlj ■ tóttá a jegyét. Kövérkis ar­cán a diadalmas bosszú kife­jezése látszott. Igor Nyikolajevics így szól: az ellenőrhöz: — Én jegy nélkül utazom. Pénz sincs nálam. Büntesse i meg!... Nevem: Pavel Arhi­povics Linyajev, Nagyclnaja. Lugovaja utca 25. Saga.1 v elvtárs, az ön állandó klien­se, igazolhatja, hogy nem va - lótlant mondok. Igazoljon hát, Sagalov elvtárs! Linyajev rákvörösen, dü­hös pillantást vetve szom­szédjára, mondta: — Igazolom! Jászberényben Közel negyven aktíva vitá­zott a XIX. Kongresszus alapszabály-tervezetén. Első kérdésként a nyugdíj-ügyek gyorsabb elintézését kérték, valamint a mezőgazdasági dolgozók nyugdijproblémái- nak megoldását sürgették. Az üdültetéseknél a családi üdülés kiszélesítését kérték, s azt, hogy az SzTK által adott gyógyüdülők fölött is a szakszervezetek rendelkezze­nek. Aki legalább öt éve szak­szervezeti tag, az jogosult le­gyen, hogy feleségét is ked­vezményes beutalóval vihesse üdülni. A tagdíj-megállapításnál az a véleményük, hogy a magas keresettel rendelkezők még mindig keveset fizetnek, s ugyanakkor egészséges lenne, ha a tagdíjak 50 százaléka maradna az alapszervezetnél. Utazási kedvezményt leg­alább kétszer kapjon egy év­ben a dolgozó, vagy határoz­zák meg úgy, hogy akik 200—250 km-ig veszik igény­be, az kopjon csak egyet, akik ezen alul veszik igénybe, azok két kedvezményes uta­zási lehetőségben részesülje­nek. A jelenlévők sürgetik a szaknuiközi bizottságok létre­hozását. Azzal egyetértenek az ak­tíva résztvevői, miszerint az alapszabály-tervezet kimond­ja, hogy ki lehet a szakszer­vezet tagja, de szükséges len- • ne azt is kimondani, hogy ki nem lehet az. A Szolnoki Járműjavítóban Nagy eseményszám­ba ment a Járműja­vító vasutasai között a XIX. SZOT kong­resszus alapszabály- tervezetének megtár­gyalása. Sokat vár­nak a vasutas dolgo­zók ettől a kongresz- szustóL A Szolnoki Jármű­javító vasutasai min­den időben megáliták helyüket — írja Cseh Zoltán üzemi tudósí­tó — és tíz esetben érték el a büszke „Élüzem'1 címet. Mint n megye egyik legnagyobb ipari üzeme, az 1958 első negyedévben, is derekasan kivették részüket a vontató­éi vontatott vasúti járművek minőségi és mennyiségi megjaví­tásában. Annak elle­nére, hogy a javítás­ra érkezett kocsik ál­lapota igen rossz, napról napra gördül­nek ki a jól kijavított járművek. Az élmúlt két év alatt a minő­ség is nagyban meg­javult; Kérik a dolgozóik, állítsak vissza a pá­lyaorvosok hatáskö­rét úgy, hogy a beteg diagnózisát a pálya- orvos állapítsa meg. Helyeselnék a mun­kások azt is, ha a munkaidő úgy lenne szabályozva, hogy szombaton 13 órakor befejeződne. Ez azért mlna szükséges, mert az üzem dolgozódnak közel 50 százaléka vi­dékről jár be. A súlyos lakás­hiány miatt a dolgo­tok tetemes része a kislakás építésére tényszerűi, amihez a HsaSoségeg «nyagot nehezen tudják be­szerezni. Kérik a fel­sőbb vezetőségtől, hogy az üzemben már nem használt ócska csövet és fahulladé­kot megvásárolhas­sák; A Járműjavító munkásai az ellenfor­radalom után látják a párt és kormány segítségét és bíznak abban, hogy ezek a fájó pontok, is orvo­saivá lesznek, ahogy azt a népgazdaság anyagi erői futják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom