Szolnok Megyei Néplap, 1958. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-21 / 44. szám

Amevika-e híit Jászberény?

— A cikkíró válasza a hozzászólók leveleire —

Magam sem hittem volna, hogy annyian elolvassák a „Jászberény sem Amerika" című kis írásomat. Mindez a beérkezett, levelekből, hoz* zászólásokbőí derült ki. Tegnapi lapszámunk már közölte Császtvay István irodalomszakos tanár írását, amely behatóbban értékelte a műsort, mint az én bírálatom. Nincs is hozzáfűznivaló semmi.

Minthogy elsőnek Papp Miklós, a Lehel klub vezetője fogott tollat és ragadtatta el magát dühödt kifa- kadásokra, övé a szó, illetve a válaszvétel elsőbbségi joga. Ahogy itt fekszik levele előttem, hirtelenjében nem is tudom, mit kezdjek vele. Mert van ebben az enyhén szólva illetlen modorú és cseppet sem türtőztetett hangnemben írt levélben a mosakodástól a cikkíró sértegetéséig minden, csupán a belátó önkritika hiányzik belőle.

Sőt, önteltsége és saját maga által képzelt horizontális magassága, isten kegyelméből eredő sérthetetlensége arra adott engedélyt tollának, hogy a következő kitételt eressze meg:

„Bevallom, lett volna más megoldás is. Jazz- és revű- műsor helyett lehozni J. S. Bach egyik miséjét farsangi műsornak, nagyzenekarral, énekkarral, szólistákkal együtt, s ezzel szórakoztatni a munkásközönséget, vagy csúsztatni a farsangi jazzmű- sorokat, mondjuk a húsvéti és pünkösdi ünnepekre, ráadásul perseiypénz belépődíj mellett megtartani egy elhagyatott, romos kápolnában".

Ügy látszik, Papp Miklós tudja legjobban, hogy a vallási kultusz és a rothadó burzsoá világ bűzlő dekadenciája mennyire elválaszthatatlan egymástól. Ahol pénzről van szó, levetik álszemérmüket az „új kultúra’1 (valójában egy bcmló kapitalista kultúra, a művészet álfeöntö- sébe öltöztetett, dögkútból visszatartott fináléja) és a vallás „felszentelt" papjai. Mert a politikai ellenálláson, a „csak azért sem szocialista kultúrát” az egyszerű emberek lelkének megmételyezé- sén kívül a pénzre is megy a játék, az új civilizáció apostolainak sunyi erőfeszítései.

Ezt persze nem mi mondtuk, Papp Miklós levele árulta eh

Továbbá a levél ama burkolt támadásaira, miszerint a cikkíró szemellenzőt tett fél, s' ebből továbbmenve, talán előre kész volt soraival, világosában: valaki valószínűleg ilyen cikket rendelt meg tőle, s cikkében ezt kellett írnia annak ellenére is, hogy mit látott, a következőket jegyezném meg.

Arra nem vesztegetek szót,

hogy a mi világunkban bármelyik újságírónak is szem- ellenzőt kellene feltennie valakik érdekében, mint abban a világban, mely világ „kultúrájának" (!?) Papp Mjklós esküdt katonája.

S aztán mit is jelentett volna az a bizonyos szemellenző? Azt, hogy az újságíró ne vegye figyelembe „a közönség vastapsát, ha nem ül mereven szemellenzői között“ (idézet a levélből). Én nem tagadom, olykor-olykor felcsattant aj taps. S hogy kiknek a tapsa? Császtvay 1st- ván így ír róluk;

„A szórakozni vágyó maszek kisiparos felesége szeme nézésével belecsillog a férj- uram szemébe, hallod, ez kedves kis műsor lesz, apa'.’’

Ok tapsoltak, ezeknek a szórakozási igényeit, jelenti a „politikamentes“ jazz-parádé. S ennek a publikumnak szóinak Papp Miklós eme sorai is:

„Máskülönben a közönség igényeit is figyelembe vesz- szük műsoraink összeállításánál.”

Ok írták a véleménykutató kérdőívre is elsőnek; tetszett a műsor, s minél többet belőle. Ne ringassa hát magát Papp Miklós álomvilágban, s ne hitesse el se önmagával, se másokkal, hogy ő munkáspolitikát szolgál rendezvényeivel.

Jóllehet, azt nem vitatom, hogv a munkások között nem akadnak elvakult rajongói az ízléstelen jazz „művészetnek” is. Elvégre kitartó igénytelen ségre-néveléssel, — hosszú időn át a giccstotozódás áplá- lásával a jobbsorsi-a érdeme1 emberek ízlését is, el lehet rontani. - nálunk, Magyarországon ez történt hosszú ideig. A dekadencia, a giccs orgiázhatott egyesek örömére és zsebére, az igazi műves7*" rivalitásától bántatlanuL D az idő sürget. Minden erőve főképpen a való művészet előre juttatásával — vissza kell szorítani a giccset, a kozmopolita álművészeiét.

Szocialista kultúrát min- áron! Szocialista kultúrát, szocialista művészetet igény lő közönséggel. Olyan légkört, amelyben nevetséges nek tűnjenek Papp Miklós olyan állításai, miszerint a slágerszövegek — miután a szerelemről szólnak — mélyen emberiek és örök időt állók. A világirodalom legszebb költeményremekei, hérosz! légkörű drámái talán nem az igazi szerelemnek ál lítanak örök emléket a leg több esetben? S a bárgyú szövegű operettektől eltekint ve, a legtöbb operett nem a szerelemről dalol-e fülbemá szó zenével? S a kettő között nincs kompromisszum Az igazi művészet és a giccs sohasem árulhatnak egy gyékényen, sohasem szerepelhetnek egy klub műsorában.

Ennyit szűkszavúan Papp Miklós leheléhez. S hadd Üzenjek még a „Két diák és még sokan mások” aláírásé levél szerzőinek. Sokkal józanabb és tisztességesebb hangon bár, de ők is kiállnak a jazz mellett, mégpedig azt írják:

„A jászberényi munkásfia talok sem nélkülözhetik a szórakozást.”

Ha már a munkásfiatalok nevében emel szórt valaki, ak kor az legalább munkásfiatal legyen, ugye? De ettél függetlenül mi nemhogy el árusé gei lennénk a munkások szórakozásának, hanem éppen azt szeretnénk, hogy szórakozzanak. Szórakozzanak, d igényesebben. És táncolja nak-modern táncokat a jászberényi fiatalok, mindaddig, amíg a jó ízlés határát nem sérti. De színházat, kultúrhá- zat, munkás-klubokat ne szentségtelenítsük giccsel, — ezen intézmények hivatása semmibevevésével.

Levelet kaptunk bizonyos V. G. jászberényi lakostól is, aki „felháborodva” olvasta a cikket, s meg van győződve arról, hogy a cikk írója afféle begyepesedett, vaskalapos egyén lehet, ha még a csesz- műsort sem kedveli.” (Nem sajtóhiba, így írta, s így írja levelében végig: csesz.) Ezzel a levéllel tulajdonképpen ismét a mi igazunkat bizonyította be. Ennek a kultúrának azok a kedvelői, akik nem is tudják, hogy van-e igazi kultúra is, akik ..csesz”- nek írják a jazz-t. Aztán azt is megállapítja, hogy mi lenézzük a munkásokat, ha bíráljuk a Lehel klub műsor- politikáját. S végül kijelenti azt nem fogja tőlünk megkérdezni senki, hogyan állítsák össze a klub műsorát. Jó! Hát adjanak gzok véleményére, akik bizonygatják, hogy Jászberény:

„egy csesz zenét kedvelő város és marad is az bisztos” — (ismét szószerinti idézet).

Elvégre ekkora felkészültséggel illetékesebben javasolhatnak, mint bárki más.

Száz szónak is egy a vége. Jászberény ősi kultúrával rendelkező város, de ez nem ok arra, hogy a kultúra új vívmányai elkerüljék a város határát. A kultúra új vívmányai, igen, de az utolsókat táncoló giccsnek nem adhat szállást a város. Lássák ezt be Papp Miklós is és1 a többiek is. akik elfogultan s tévesen állnak be egy letűnt világ foszladozó szellemi hagyatéka mellett.

Árvízvédelmi

heiYzeijelentés

A felső Tiszán kialakult árhullám Vásárosnaménynál február 19-én délelőtt 11 órakor 794 cm-rel (90 százalék), Záhonynál este 20 órakor 583 cm-rel kulminált.

A tetőző víz ma reggel — Dombrád—Tokaj között van.

Az első szakaszon a víz további hullámtéri területeken terül szét, ennek következtében az áradás a szolnoki vízmércén még mindég csak cm-eket tesz ki.

Az I. fokú árvédelmi készültség továbbra is a Szolnok feletti III. IV.. VII. és VIII. tiszai árvédelmi szakaszokra van elrendelve.

A ma reggeli tiszai vízállások:

Vásárosnamény 731 cm. Tokaj 724 cm, Tiszafüred 632 cm, Szolnok 625 cm, Csongrád 571 cm. Szeged 543 cm.

Az esőzések következtében a Körösökön is árhullám alakult ki. Az árhullám következtében a Hortobágy — Berettyó torkolatánál lévő ár- viz kaput be kellett zárni és Hortobágy — Berettyóban összegyűlő viz elérte a mértékadó árvizszintet. Ezért 20- án 0 órakor a Hortobágy — Berettyó főcsatorna Mezőtur- túrkevei árvédelmi szakaszára is elrendeltük az I. fokú árvédelmi készültséget.

A Hármas Kőrösön is további vizszint emelkedésre kell számolni.

A Szamoson újabb árhullám alakult ki, melynek hatására Csengetnél a viz 12 óra alatt 60 cm-et áradt.

Egyes belvízrendszerekben összegyűlő belvizek a magas külső vizek miatt szabadon kifolyni nem tudnak, ezért a karcagi, kisújszállási, dobál és óballai rendszerekből. 8 szivattyú egységgel, összesen 8.74 m3. mennyiségű belviz szivattyúzás folyik.

taeeaeeoooooooooao««

NÉGYEN

a legelsők közül

Edit vegyészmérnök pályát választ. Egyébként verhetetlen az osztályban a matematikában.

— Maguk szerint mi az. oka annak, hogy első lett a megyében a mezőtúri leánygimnázium -=> kérdezem a kislányoktól.

'I anakodva egymásra néztek, s végül Karnó

Etelka felelt:

— A tanáraink i.: meg a lányok. A KISZ szervezet kezdeményezésére tanulópárokat szerveztünk. A jól tanulók rendszeresen segítik a gyengébbeket..; Szerintem ennek, a tanárok jó munkájának és a tanulók összefogásának köszönhető az elsőség.

Négyen a legelsők közül. Azok közül, akiket 1558 októberében egy időre a saját ügyének szeretett volna megnyerni az ellenforradalom, hogy később — népi demokratikus rendszerünk megdöntése után — mint „sztálinisták'’ gyermekeit kiűzze őket a gimnáziumiból. Mert a munkások és dolgozó parasztok, s a népet hűen szolgáló értelmiségiek gyermekét az újból hatalomra kerülő urak éppen úgy nem tűrték volna meg a felsőbb iskolákban, — mintahogy » múltban srm tűrték.

És ezt már ők is jól tudják, a Jenái Ilonkák, a Dankó Editek, a Csicsel Magdolnák, a Komó Etelkák. Azért tanulnak hogy öt-hat év múlva, mint orvosok, mérnökök, nyelvészek fizikusok hasznosítsák tudásukat a szocializmust építő népek javára, ír lköszöntem a lányoktól. Kicsit büszkén arcukon diadalmas mosollyal távoztak. Aztán kezet fogtam Sárközi elvtárssal, aki elnyomta az ötödik, vagy hatodik csikket, s hosszút szívott az ép cigarettából. — S ekkor eszembe jutott, hogy ez az idős tanár nemcsak arról nevezetes, hogy a füstölésben nem talált mig versenytársra a tanárok között, hanem arról is, hogy megye- szerte tanulhatnak tőle a pedagógusok.

BusI Vince

Mezőtúr

Borzák Lajos

Sajtóanket

Szolnokon

Szerdán este a Városi Tanács nagytermében sajtóan- kétot tartottak a megye ke reskedelmi szakemberei, valamint a „Kirakat” című belkereskedelmi lap munkatár sai. Az ankéton résztvett Mészáros István főszerkesztő és Balta László szerkesztőbe lyettes. Az összejövetel azt a célt szolgálta, hogy tájékoz tatást adjanak az olvasók nak a Kirakat kereskedelmi szaklap hivatásáról. Az olva sók közül többen hozzászól tak a terjesztéssel kapcsolat

pár nappal ezelőtt vélet*■ lenül értesültem róla, hogy a középiskolai igazgatók szolnoki értekezletének megállapítása szerint az elmúlt félév tanulmányi eredménye megyénkben a mezőtúri leánygimnáziumban a legjobb. Tíz perccel később már ott voltam az igazgató irodájában Sárközi Aladár elvtárs, szájában a folytan füstölgő cigarettával, szerénykedve fogadta elismerésem.

— Szorgalmasak a gyerekek — emelte rám szemüvegét és a már-már kialvó csikknél meggyújtott egy újabb Tervet.

•— Ami a szorgalmat illeti, ez persze nem független a tanárok lelkiismeretes munkájától —‘ feszegettem a kérdés lényegét.

Az igazgató egyetértőleg bólintott, majd a szekrényből egy füzetet vett elő és az asztalra - helyezte. Tekintetem végigfutott a lapokon. A tanulók száma kettőiszázhat- vanhét. A félév végén harminchétén kitűnőre, negyvenen jelesre, százmyolcan pedig jó eredménnyel vizsgáztak. Az átlagos tanulmányi eredm-ny 3.92. (Tavaly az egész évi 3 87 volt.) Elégségesek mindössze tízen vannak.

kitűnő tanulók közül ■ csak úgy találomra választottam ki négy nevet. Behívatta őket Sárközi elvtárs. Negyedikesek, s mindannyian KISZ tagok. Elsőségük tudatában mosolyogva válaszolnak kérdéseimre. A dolgozó paraszt származású Komó Etelka és az értelmiségi származású Csicsel Magdolna orvosi egyetemre készül. Jenei Ilonka, akinek tsz tag az édesapja, nyelvész akar leni. Bámulatos nyelvérzékkel rendelkezik. Már most is jól tud oroszul, angolul, németül, franciául és latinul. Legfőbb vágya hogy az egyetemi tanulmányok elvégzése után a Külügymi- nisss’ériumban, vagy valamelyik kereskedelmi válla- latná tolmács lehessen. A munkás származású Dankó

ban elhangzott javaslatokhoz. 10.) (MTI).

Naptárt csak a Kiadási Főigazgatóság engedélyével lehet kiadni

Az Országos Tervhiva tál elnöke 61958. szám alatt utasítást adút ki, amelyben a naptárak és a kalendáriumok kiadását szabályozza. — Az utasítás értelmében naptárt és kalendáriumot (tekintet nélkül arra, hogy árusításra, vagy ajándékozás céljára szolgái) bármilyen alakban nyomdai úton előál lítani kizárólag a Művelődésügyi Minisztérium (kiadói főigazgatóság) engedélyével szabad. A naptárt, vagy kalendáriumot kiadni szándékozó vállalatoknak, szerve knek, intézményeknek és társadalmi egyesületeknek kiadási kérelmüket legkésőbb március 1 napjáig a Ki adói Főigazgatósághoz be kell nyújtani. (Művelődésügyi Minisztérium, Szalay utca

A z eső szemerkélni kez- ** dett, mikor János először indult el a lányhoz, Erzsikéhez. Bosszankodott az időre, mert szép fényesszárú csizmát vett ieh mit úgy kifényesített, hogy a kisleány akár meg is fésülködhetett volna a tükrében. No, de ha így van, nem tehet róla. Legalább emlékezetes lesz ez az este.

Most töltötte be a tizennyolcadik évét, ideje lenne már egy kicsit szétnézni a lányok körében is. Utóvégre, bevették már öt is a legények közé. Nem először aratolt a nyáron. Ember legyen, aki olyan rendet tud vágni, mint öl

Tavaly télen járt tánciskolába és ott ismerkedett meg Fónagy Erzsikével, egy igazán, kökényszemű szép szőke lánnyal. Nagyon tetszett neki a kislány, csakhogy akkor niég Ács Antal járt hozzá, az telte körülötte a szépet s így nem akart belekontár'.odni Anti dolgába. Az is igaz, hogy ez gyávaság volt tőle, de valahogy mégsem tartotta tisz- tasséges dolognak, más kedvesét elsreretni. Acs Anti különben is idősebb volt tőle, övé volt az elsőbbség.

Bár ahogy észrevette, Erzsikének nem nagyon tetszett Anti. A legény duhaj, kissé fenegyerek volt. Alig múltéi

mulatság, hogy bele nem kötött valakibe. Emellett ivott is s ha ivott, még vadabb lett.

Szóval ilyen legény volt Anti. Erzsiké pedig szelíd, angyali tekintetű. Bár szemében állandóan ott bujkált, valami huncut mosoly, de ez még vonzóbbá tette.

Sokat elnézte, amint a lány könnyedén, mint a pille repkedett táncosának a karján. Milyen szép volt ilyenkor a halványkék ruhájában... S ha mosolygott, két gödröcske keletkezett orcáján, igazi csókgödröcske, s olyan jó lett volna belecsókolni!

A legkapósabb volt a lányok között. Sokan irigykedtek is rá Alig kérte fel az egyik, rövid, ilő múlva, másik legénnyel táncolt.

Mikor ö kérte táncba, mindig meggyorsult a lélegzése. Nem merte nagyon átfogni a derekát, mert a forróságtól, ilyenkor elöntötte, alig tudott lépkedni. Pláne amikor igy egészen közelről nézte a leányt, szóhoz sem birt jutni. Szinte röstellette, hogy Erzsiké talán még maflának is nézi... Pedig mennyi minden az eszében volt, midőn táncba kérte s íme egyszeribe elfelejtett mindent, semmi sem jut az eszébe!... Csak a torka szárad ki, mint nyáron a legelő.

KUNRÁTH SÁNDOR:

S-idá eé te a Íóm^ióJL

/1 sszel Anti bevonult ka^ tonának és Erzsiké úgy hallotta, hogy talált is magának másik lányt valáhoi a Dunántúlon, ahol szolgált.

Vagy két hete az unoka- testvére lakodalmában ismét találkoztak, együtt táncoltak Jánossal.

Egész vacsora alatt le nem vette Erzsikéről a szemét. Egyre csak őt nézte vágyakozó tekintettel. A szomszéd lány fel is húzta az orrát emiatt. Pedig ugyancsak kellette magát. Fáradhatatlanul csacsogott a fülébe, de ő rá sem figyelt.

Egyszeresük észrevette, hogy Erzsiké is feléje fordította tekintetét, mintha megérezte volna, hogy valaki vágyódva nézi. ügy tűnt fel neki, mintha kacsintott volna pajkosan búzavirág szemével.

Ettől aztán megbátorodott, és vacsora után felkérte táncolni.

Ejfél felé kilopakodiak a sátor végébe, és ott elcsattant, a pofon, amit Erzsiké nagyhirtelen Jancsi arcára kent... Aztán gyorsan megbánta, mert a következő vil

tanaiban egy édes csókot cup- pancott a pofon helyére.

Jancsi meglepetésében szóhoz sem tudott jutni. Csak állt némán, földbegyökerezett lábakkal és megbabonázott tekintettel nézett Erzsiké után, aki a csók után beszaladt a sátorba.

Azt sem tagadhatta Jancsi, hogy nagyon jól esett neki a pofon is, meg a csók is, mert érezte, hogy a lány szívesen veszi az 5 közeledését. Legalább is az eddigi jelek azt mutatják!

Így történt, hogy arra szánta el magát, hosszú lelkitusa után, hogy mégiscsak elmegy Erzsikéékhez. Nem kis dolog ez, hiszen nem volt még soha lányos háznál. Egyszer azonban el kell kezdeni, túl kell esni rajta!

Nem aludt már napok óta nyugodtan. Az járt az eszében, hogy vajon mit fog mondani a kislánynak?... Szívesen látják-e a szülei? ... Mert az is lehet, hogy kiutasítják!...

fok őst is ezen járt az esze, mikor dobog', szívvel közeledett Erz'ikéék házához. Ez az eső is rosszkor jött. mert a fényesre kitisztított ■csizmájára bizony nagyon

kellett ügyelnie, hogy sáros ne legyen. Kerülte hát a sarat. Szinte a tetején ment. A kapu előtt szétnézett, látja-e valaki? ... Szíve a torkában vert, lába remegett.

— De jó már apámnak — sóhajtotta. — Ő már túlesett mindezeken!

Kopogtatására Erzsiké nyitott ajtót. Annyira meglepődtek mindketten, hogy alig tudtak szóhoz jutni.

— Te vagy az? ..; — kérdezte végül a lány és lángvörössé vált az arca.

— Eljöttem hozzád, ha nem haragszol — felelte Jancsi s azt nézte, hogyan remeg Erzsijéé apró keble a meglepetéstől.

A szobában Erzsiké anyja az asztalnál foglalatoskodott, apja pedig kukoricát morzsolt a kemence mellett, mikor Jancsi belépett.

Szívesen fogadták. Jancsi mégis úgy érezte, hogy neheztelnek rá egy kicsit, mert nem szólt Erzsikének az eljöveteléről.

A kicsi petróleumlámpa bár gyéren világította meg az egyszerű szobát, Jancsi mégis úgy érezte, hogy a lány ilyen szép, ilyen kedves még talán sohase volt, mint ekkor, ezen az estén.

Mindketten a kemencepad kára ültek... És mennyit tudtak beszélni, szinte csodálatos! Különösen sokat beszéltek a tánciskolái élmé nyékről. Nem csoda, hiszen ekkor szerettek egymásba!... Jancsi azt is megtudta, hogy Erzsiké valóban nem szerette Antit, örült, hogn behívták katonának. Legalább megsza badult tőle.

t i 01! elröppent az idő, lxog< azt vették észre, az öregek aludni készülődnek. Első este pedig nem illik egyedül maradni a lánnyal. Hej, pedig mennyire szeretett volna mén beszélgetni. De hiába!... Bú csúzott hát.

Az ajtóban jutott az eszébe hogy azt is megkérdezze, megengedik-e, hogy máskor is eljöhessen Erzsikéhez?

Nem bánom — szólí a lány anyja, s tréfásan megfenye gette Jancsit — csak aztá- szényent ne hozz a házunkra

Boldogan lépett ki az ajtón Erzsiké kikísérte a kapuin Jancsi úgy gondolta, hog>i most már meg is csókolhatta a kislányt. Átölelte hát a derekát. Erezte, hogy ügyelteiül, de megcsókolíal

Mikor hazafelé ment, arca kigíjúlt, keble kitágult, erő sebben szedte a levegőt Olyan boldog volt, mint mén soha! Szerette volna magához ölelni az egész falut, min denestől együtt. Érezte, hóm azt a másfHmázsás búzás zsákot, amit a múltkor nem bírt feb-inni a padlásra, most ■félkézzel felhajítaná.

I

6