Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-16 / 13. szám

uaí,, íj.,,. 2500 háztartási hűtőszekrényt tm* -7' ™w* gyárt a Jászberényi Fémnyomó Már a múlt évben meg­kezdte a jászberényi Fém­nyomó a háztartási hűtőszek­rények protótípusainak gyár­tását. Jelenleg befejezés előtt áll 30 darab szép kivitelű, fe­hér zománcozott szekrény. A gyártás megkezdése nem volt könnyű, mert hiányoztak a tapasztalatok, amelyekkel az indulási nehézségeket ki­lehetett volna küszöbölni. Az „úttörő” munkát azután meg­könnyítette az a segítség, amelyet az üzem főmérnöke egy hónapi szovjet tanul- mányútból merített. Ez a ta­pasztalat azután sok gyártási területen új utakra vezetett és részben megkönnyítette a munkát. « A 30 darabból álló „null­széria“ még e héten elkészül és kikerül a háztartásokba kipróbálásra. Az üzem és társ­üzemek dolgozóihoz adják ki szerződéssel, óróbahasználat- ra. A szerződés arra kötelezi a használót, hogy havonta egyszer adjon tájékoztatót a hűtőszekrény működéséről, üzemelési ideje alatt a fo­gyasztásról, s minden észlelt jó és rossz tulajdonságáról. Ez idő alatt közben az üzemben a tapasztalatok alap­ján folyik a gyártmány fino­mítása, hogy a felmerült hi­bákat kijavítsák és így kiala­kulhasson a leggazdaságosabb és legjobb technológia a szé­ria gyártásához. Az év első negyedének ez a központi feladata és termé­szetesen a szerszámok és ké­szülékek előkészítése, korsze­rűsítése. A második negyedévben azután teljes erővel megin­dulhat a termelése, a kijelölt hét brigáddal keresztül. Ár­jai elvtárs vezetésével. ' A szériagyártás kezdetén foglalkozik a műszaki vezetés azzal az igen fontos kérdéssel, — melyet sok más közszük­ségleti gépeknél a gyártó üze­mek elmulasztanak —. hogy az esetleg romló alkatrészek­ből biztosítva legyen a tarta­lék. így a szervizen minden tulajdonos tud alkalmazni al­katrész-cserét. ha esetleg szüksége lesz rá. A gyártást megelőzően az üzem reális tervet dolgozott ki, kapacitásának megfelelő' en. A három negyedévre 1500 darabot. Azonban az igény hazánkban oly nagy. hogy az üzem ezt a tervet, a kérésre 2500-ra emelte. Ez az emelés bizony hatalmas erőfeszítést követel az üzem vezetőitől és dolgozóitól egyaránt. A gyár­tók bíznak abban, hogy sike­rül megvalósítani ezt az erős tervet. A terv eredményre jutása nemcsak az üzemtől függő do­log, hanem a gyártáshoz kap­csolódó vállalatoknak is segí­teniük kell. A mezőtúri villamos tömeg­cikket gyártó vállalatnak is be kell tartani a keretszerző­désben foglalt szállítási ha­táridőt, mert a szokásos késé­sekkel a tervszerű termelést akadályozza. Eddigi tapaszta­lat azt mutatja, hogy a mező­túri vállalat nem elé intenzí­ven foglalkozik a határidőhöz kötött visszaigazolt munká­val. De nem különb a helyzet a budapesti Közlekedési Mérő­műszerek gyáránál sem, pe­dig az általa gyártott hőfok- szabályzó igen kényes és fon­tos alkatrésze a hűtőszek­rénynek. Gondoljanak arra a társ- vállalatok. hogy pontos mun­kájukkal mennyire segíthetik egyrészt a termelést, másrészt a lakosság igényeinek mi­előbbi kielégítését. A Fémnyomó eddigi felké­szülése azt mutatja, hogy igen körültekintően fognak a soro­zatgyártáshoz. Jó hűtőszek­rényt akarnak adni a dolgo­zóknak. Az eddigi mérések szerint j!4 órai fogyasztása 1.6 kw és a mélyhűtőjében 18 fok hideget lehet elérni. A szek­rény egyéb területében 0 és mínusz egy fok 'hideg között váltakozik a hőmérséklet. — ab — NÁDVÁGÓK Irta: Gyomai György Levél Horváth Imre elvtársiak a Maeyar Népköztársaság kii iigriniszlerciirk Budapest Ml, KENDERES község dol­gozói felkérjük, hogy juttassa el tiltakozó levelünket az ENSZ főtitkárához. 1958. január hó 11-én össze­jöttünk. hogy megvitassuk a nemzetközi helyzetet, a béke megvédésével kapcsolátos fel­adatokat. Aggodalommal tölt el bennünket, hogy az atom. hidrogén és rakéta fegyver­zettel rendelkező nagy nem­zetek között nincs meg min­Amik or a kevesebb - több — Az Alcsiszigeti Állami Gazdaság kér észeiéről — VEZETNI ÉS DIRIGÁLNI — kettő. Az utóbbi nem is nagyon célravezető va­lami... Sok vezető a maga kárán jön rá erre az igazságra; Soltész István elvtárs- nak, az Alcsiszigeti Állami Gazdaság igaz­gatójának elég volt ehhez a bölcs megfon­tolás. Beosztottaival megbeszéli a fel­adatokat; aztan együtt látnak a végrehaj­táshoz. Így mondják ezt róla munkatársai Alesiban, kik körülbelül egy éve dolgoz­nak mellette. Ö maga sem bénta meg so­sem, hogy hallgatott az okos, bíráló szóra... — Különösen a párttagokéra — erő­síti, — Rácz Lajos elvtárs például az el­sők között volt, aki a kertészet fenntar­tása mellett tört lándzsát, de — megfe­lelő területen. Az Alcsiszigeti Állami Gazdaságban 1952-ben 300 kát. holdon létesült kerté­szet. Ekkora területhez szükséges begya­korlott munkaerőt, a dolgozók részére szállást biztosítani nem sikerült. Az „ered­mény”: háromszáz hol’as gazrengeteg és persze rengeteg ráfizetés. Egy év alatt • közel félmillió forint... 1957-ben tizenhét holdban állapítot­ták meg a kertészet területét. Két jó szak­ember: Szigeti Sándor és Dimó József vették kezükbe a munkát. A „mindenből egy kicsit” elv alapján gazdálkodtak. Fő­terményük a paprika, -aradicsom volt; de az ízes-illatos togo-dinnyét sem hanyagol­ták el. Ilymódon igyekeztek elérni, hogy a kertészet nyereséget legyen. — Sikerült-e? — kérdezzük Szakáll Juliannát, az állami gazdaság főkönyvelő­jét. — Ha az eredmény erkölcs' értékét is számfcavesszük: igen — válaszol — Gaz­daságilag azonban még nem 'eljss a si­ker. Ennek okát abban látom, hogy idén még nem tudtunk kellő mennyiségű pri­mőrt kivinni a piacra. Az áruelosztásban is mutatkoztak hibák; egy időben SzoLno­denben az egyetértés. Ez ma­gában hordja annak veszé­lyét, hogy az emberiség tör­ténetében eddig nem tapasz­talt irtózatos háború zúdul a világ népeire. Eg|’ atom- és hidrogénháború elpusztítaná mindazt, amit az emberiség hangya szorgalommal épített fel évszázadok munkája so­rán. Egy ilyen háború nem kí­mélné a kultúrtermeteket, éppúgy, mint az elmaradott Szülői büszkeség ősrégi szokás, hogy a szü­lők előszeretettel dicsekednek pöttömnyi magzatjuk okossá­gával, s elkövetett csudadol­gaival. Alig van család, ahol a nagyrabecsült vendéget ne szórakoztatná azzal, hogy a gyermek rendkívüli képessé­geit forgalmazzák. Ilyenkor aztán megszólalnak a zongo­rák elnyekeregni azt a dalocs­kát, amely arról szól, hogy „Boci, boci tarka, se füle, se farka”, vagy jobb sorsra érde­mes papírlapon örökértékű rajzok kerülnek ki a marok- rafogott ceruzák alól és meg­lepő megnyilatkozások sejte­tik a jövő nagy íróját, költő­jét. S valóban ennivalóan éde­sek a kis emberpalánták, amikor így a felnőttek túl­szárnyalására törekszenek, ha... ... ha például nem úgy, mint egyik ismerősöm kislá­nya. Ö ugyanis szülei körül­tekintő nevelése folytán 3 éves létére, felnőtteket meg­szégyenítő módon tud károm­kodni. Katonaviselt ember vagyok, s így módomban van megál­lapítani, bármelyik zupás őr­mester szégyenbe maradna mellette, hogy a Belsped al­kalmazottakat ne is említsem. És milyen büszke mosollyal leste a hatást arcomon a ked­ves papa, amikor rám uszí­tott csöpp lánya egy szuszra el­mondott szózatában a teljes rokonság felsorolása mellett jónéhány „kedves kívánság” és „tennivaló” is ékeskedett szerény személyemre címezve. Behúzott nyakkal, félve pislogtam a mennyezet felé: Ha most sem... Közismert nyugodtságom ellenére fel­forrt a vérem. Alig tudtam hirtelen szóhoz jutni, pedig láttam, hogy a — „nevelők” jónéven vennének néhány di­csérő szót e „pompás” neve­lésre vonatkozóan. Ehelyett valami olyasmit dadogtam: — Kár, hogy ilyen okos ez a gyerek, s hogy ezeket a dol­gokat megtanulhatná később is, így nagyon bele jön. Meg, hogy életünknek volna azért néhánjf egyéb dolga, amit cél­szerűbb volna talán előbb megtanítani a gyerekkel. De ha ő még ezekben mu­tat fel feltűnő előmenetelt! Nem is vitás, sokra viheti. Csak azt nem tudom még. mire fogja ezt használni. — B — Szolnoki tanácstagok fogadó órái A Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága érte­síti a város és az érdekelt vá­lasztókerületek lakóit, hogy a végrehajtó bizottság tagjai az alanti beosztás szerint tartják meg fogadó órájukat: Csernyi László, január 16- án reggel 8 órától a városi tanácshézán; Pintér Dezső, január 17-én reggel 8 órától a Papírgyárban; Fogarasi Ig­nác, január 17-én délután 4 órától a Cukorgyárban; Elek Lajos, január 18-án délután 2 órától az SZTK rendelőin­tézetben. Panaszolt, gondoX ví’em ínyek Mégesysser a kultúrotthonról A hetivásár alkalmával többszáz dolgozó tartózko­dott a besenyszögi piactéren, amely mellett épül az új kul- túrház. A dolgozók csodál­koztak, mi lehet az oka an­nak, hogy amikor december végén fagyos, havas napok voltak az ác ok és tetőfedő munkások példás szorgalom­mal dolgoztak, s munkájuk legnagyobb részét be is fejez­ték. Most pedig az enyhe, szép időben már egy hete semmit sem halad a munka. A fedetlenül maradt tetőré­szeken áznak a gerendák, lé­cek, s még a falak is. A bá­dog itt van és szeretnénk tud­ni miért nem dolgoznak a bá­dogosok? Jobb időre nem várhatnak, mert a természet rendje szerint most havas, ropogós hidegre számítha­tunk. 1 Kérjük az illetékesek sür­gős intézkedését, hogy még a mostani enyhe időben be­fejezzék a bádogozást. A be­senyszögi KISZ szervezet tagjai a pedagógusok vezeté­se mellett érnek- és táncszá­mokkal, valamint színdarab­bal már készülnek a kultúr­otthon avatóünnepélyére. Wesniczky Antal Besenyzsög Néhány szó Kuucsorba vízellátásáról Több hete már annak, hogy a tűzoltó helyiség mellett lé­vő ártézi kút rossz. Vagyis az előtte lévő akácfán ott dí­szeleg a felirat: — „Ez a víz ivásra nem alkalmas". A lakosság jórésze innen hordta a vizet, s mo t igen kellemesen, hogy a falu má­sik szélén lévő artézi kúthoz kell járni. Az öreg nénik, bá­csik igen fáradtan cipelik a vizeskannákat, pedig lehet, hogy sietős a dolguk. Az is­kolák vízellátása is problé­mát jelent, mivel messziről kell hozni a mindennapi 5—6 kanna vizet. Talán lehetne segíteni a lakosság vízellátásán, s mi ehhez kérjük az illetékesek támogatását. D. Acs Margit « Jegyváltás a mozi udvarán Nem régen, alig két hete kerültem Nagyivánra, Szüle­tett városi vagyok, mégpedig abból a típusból, aki nagyon szeret szórakozni. Rendszeres mozi és színház látogató vol­tam, s már első napjaim sza­bad percében utána néztem, hogy milyen szórakozási le­hetőség található itt. Öröm­mel vettem tudomásul, hogy továbbra is járhatok moziba. Hetente kétszer. És a hirdető plakátot végignézve, egészen jó filmek kerülnek műsorra. Már a kezdet is jó: Dankó Pista. Sokat hallottam bará­taimtól erről a filmről. Igye­keztem korán befejezni a munkámat, hogy 18 órára, a mozi kezdés idejére szabad legyeit. Érdeklődtem a pénz­tár felől. Az egyik néni fel­világosított, hogy a pénztár nem tető alatt van, hanem ott, ahol „elkapják” a pérz- tárost. Gyakran a lakásán osztja a jegyet. Kezdett ér­dekelni a dolog. Megkértem a nénit, hogy mivel én nem ismerem a pénztárost szól­jon, ha feltűnik. Nem kellett sokáig vár­nom. 17 óra 10 nerckor m.g- I rkezett. Magas barna első látásra kellemes benyomást keltő egyén. Pillanatok alatt j végignézett a mozi udvarán várakozó embereken, akik rövid időn belül szoros gyű­rűben vették körül. Mindenki törte magát. Én is hozzá va­gyok szokva a sorbanállás- hoz, de az efféléhez nem. — Előre láttam, nem lesz je­gyem. Távolról figyeltem az eseményeket. A pénztáros — a közönség Icukája ■— időn­ként felnézett, s minden egyes felnézés eredménye­ként kilépett a sorból egy- egy ember. Ezek a már rég­óta ismert . szemjátékokból tudomásul vették, hogy lesz jegyük. A film népszerű, rengeteg a látogató s a jegy hamaro­san elfogyott. Nem akartam belenyugodni, hogy haza kell mennem. Megkérdeztem: ál­lóhelyet sem kaphatok? — Várjon, ha m-jd min­den bentlévő elfoglalja he­lyét, lehet, hogy jut. voft a válasz. Az óra eljött, s be­húzták az ajtót az orrom előtt. Bosszúsággal telve ban­dukoltam hazafelé a síkos úton. Miért nem lehet itt is — mint más helyen szokás — m^phatár-zni egy állandó eénztári órát amikor lehe' ”2-"pn sm-b-Tiárás de a ie eveket nem ess- u’ rt ad'ái' hogy mi’yen közel á’l a jegy­osztóhoz, hanem, milyen idő­rendben érkezett. N —­á klyan fehér a ha- tár, mintha óri­ási meszelőkkel be­meszelték volna. A fűzfák, a nyárfák meztelen ujjaikat mutogatják a kéksár. ga ég felé. A nádas barnasárga és a víz hajlatánál belevesz a messzeség ködébe. A parton emberek üldögélnek a hóban. Rossz zsákokat, ló­pokróc rongyokat kö­töznek a bakancsuk­ra, meg a csizmájuk­ra. Jól odakötözik cu­korspárgával, meg dróttal. S amikor ké­szen vannak, felhúz­zák az egyujjas, vas- 1 tag kesztyűket. Ke­zükbe veszik a lapá­tot. Még egyszer, meg- ' nézik az élét, hogy jó-e? S elindulnak a lankás parton a jég­re. A legelső óvato­san lépked. Figyeli, ' recseg-e a lába alatt a jég. De a cimborá- ja biztatja. — A fogo lymadarak i behúzódtak a hideg i elől a tanyába. Ott ta- , láttam egyet meg­■ fagyva reggel, a törek ■ mellett. Akkor pedig ' megbír bennünket a ■ jég magyarázza ha­■ tározottan és ő megy 1 olJrrp A jégen alig centis a hó. Nem akadályoz­za a lépést, se a mun­kát. Az emberek oda- baUagnak a nádas széléhez. Szétnéznek. Megbecsülik, hogy körülbelül hány ké­vét ad ki a náderdő? És lassan hozzáfognak a munkához. Az egyik a két kar­jával átölel egy cso­mó zörgő, hosszú ná d­szálat. A másik az éles lapáttal a jég fö­lött elnyisszenti a ke­mény szárakat, sor­ban, pontosan. S amikor egy kévére való késsen van, ösz- szekötik a rengeteg nádszálat és a karcsú kévét lefektetik a jég­re. Közben a többiek is hozzáfognak a munkához. Megindul a lapáttal való aratás rendesen. Gyerekek szaladnak le a szö­vetkezet tanyáiból. , Nézik a munkát s azon mérgelődnek, hogy nem lehet csúsz­kálni, mivel hú bo­t ml Htja a jeget. Az egyik ember a jégen tüzet rak. A gyerekek odamennek, melegszenek. Hallgat­ják a történetet, amit mond. — Gyerekkoromban volt olyan tél is, hogy a lovasszánkókkal ideálltunk be a jég­re. Úgy hordtuk ki a kévéket. Ha síma volt nagyon a jég, akkor hoztunk egy kocsi szalmát, vagy tör eket. Végigszórtuk a jé­gen, hogy ne csússza­nak a lovak. — Öregapámék megfogták itt a sza­kállas farkast is — csapkodja egy másik ember a két karját a hóna alá. — Az úgy volt, hogy itt tamyá- ztt valahol a szakál­las farkas a nádban, öregapámék ásták a fűzfa alá egy vermet. Berakták gallyakkal. S a fűzfára felkötöt­tek egy megpörkölt döglött malacot. Oda a verem fölé. A far­kas éhes volt. Addig ugrált föl a húsra, míg belesqakadt a verembe. Ott ordított torkaszakadtából. öregapámék aztán reggel odamentek. Vittek magukkal egy nagy lóbőrt. Lehajin- tották e verembe, rá a farkasra. A farkas táncolt, vonított, rág­ta a földet, ugrált. Ki akart szabadulni a bőr alól. De nem bírt. Mert öregapám bele- ugrott a verembe. Rá a bőrre, a farkasra. Osztóm ott taposta a két lábával agyon a bőr alatt ordító, hara­pó állatot. A gyerekek horda­ni kezdik a kévéket ki a partra. Rendes csomókba rakják. S arról tárgyalnák, hogy csúnya állat lehetett az a szakállas farkas yi lapátok eg~ ~i ** vágják a nád- szálakat. Az emberek ölelik, kötik a kévé­ket:. a gyerekek na­gyokat puffannak a jégen, ahogy egymást zavarásszák kéve­hordás közben. Újabb tüzeket raknak. S azt számolgatják, hány kéve nád van már kint a partom, az öreg fűzfák alatt. kon annyi volt a káposzta, hogy szinte * ingyen sem kellett senkinek. Az 1958. évi tervekről ismét Soltész < igazgató elvtárs szól: — Jelenleg 50 négyzetméter hajtató- < házunk és 150 négyzetméter hollandi J ágyunk van. Tavasszal jelentősen emel- \ jük az utóbbi területét; erre a célra 270 i ezer forintos beruházási keretünk van. < Bizonyos vagyok abban, hogy az állatállo- j Hiányunk növekedése révén jelentkező < trágyahozam a kertészetben is érezteti ] hatását. Év elején 236 tehenünk volt, ma < 256 van; esztendő végére elérjük a 309-at í — Fokozzuk az öntözést is — mondja J Szigeti Sándort. — Ezenkívül igyekezünk, i hogy kevesebb emberi erőt fordítsunk a < munkákra. Remélem, előbb-utóbb sikerül i Dimó elvtársat meggyőznöm arról, nem 1 feltétlenül szükséges minden négyzet- \ ■ centiméternyi területet bevetni. Hol tud J akkor elmenni a lő?.,; 5 A gazdaság szakemberei hiszik, hogy 1 i az elmúlt évek tapasztalatainak hasznosí- | tásával a kertészet már ez idén nyereség- i gél zárja a gazdasági évet. Ezért emelik ! ■ — egyelőre — harminc holdra a kertésze: « területét. Ezen keresztül Szolnok zöldség- j : szükségletét körülbelül 30 százalékban ki tudják elégíteni. A hároméves terv J ■ végére szeretnék, ha ez a szám elérné a i ! kerek százat. SZIGETI SÁNDOR megemlíti, hogy < a kertészetben virágokkal is kivannak < foglalkozni — egyelőre kicsiben. Kérdé- < Künkre Soltész elvtárs csak ennyit mond; < — Nem szeretek én oda hidat ígérni, J ahol még folyó sincs... Magam is bimm 1 ; abban hogy i virágnevelés sikerrel jár— 1 ez igaz. Egve'őre fon'o^abb fel=da‘air’' 1 ■ vannak: a szolnoki zöldövezet megvalósí- i tása. Az állami gazdaság többi fe’adatá­■ nak párhuzamos megoldása mellett első- ! i sorban erre vetjük be erőinket. ; • sa &. z. ■"» ' területeket. Ilyen helyzetben nem érezheti magát bizton­ságban az emberiség sehol a föld kerekén. A Szovjetunió már több íz­ben tett javaslatot a tömeg- pusztító fegyverzet betiltásá­ra. Mi tudjuk, hogy ez őszin­te békevágyból fakad, nem pedig gyengeségből. Azt is tudjuk, hogy a nyugati hatal­mak ezt minden esetben elu­tasították. nem azért, mert ők erősebbek, hanem azért, mert *‘ott egyeseknek hasznosabb az X állandó feszültség, a háborús • veszély, mert akkor hasznot j húznak a népek nyomorúsá- « gából. szenvedésésből. J Mi azt kérjük az Egyesült • Nemzetek Szervezetétől, hogy " segítse elő az atom-, hidrogén- ‘ és rakétafegyverzettel rendel- J kező államok közötti meg­* egyezés létrejöttét. Nagyon J jól tudjuk, hogy egy újabb J háború csak akkor robban ki, J ha a népeket sikerül félre- í vezetni, ha az Egyesült Nem- t zetek Szervezete nem lép fel | keményen a békebontó ág­ii resszorok ellen, ha a kormá- £ nyok nem azokat a tényező- | két keresik, ami szétválaszt. * hanem azokat, ami összeköti X őket és népüket. £ Tegyen meg mindent az • ENSZ. hogy a béke fennma- I radjon és tartós legyen. Mi X a szocialista társadalmi ren­♦ det építjük, békére van szük­* ségünk, többet és jobbat aka­♦ runk adni népünknek. Jó ba­♦ rútságban akarunk élni a vi­* lág minden népével. Támogat­* juk kormányunkat és a Szov- « jetunió kormányát békepoli­* tikájában. támogatunk min- j denkit, aki a béke fenntartá- í sán munkálkodik. ' KÉSZEK VAGYUNK harc- | ba menni a háborús gyú.itoga- X tők, agresszorok megfékezé- £ séért. megbüntetéséért. £ Kenderes. 1958. ianuár 11. £ A békegyűlés résztvevői. ( Mérnök sikerek Nagy László. Magyar Já­nos és Gallai György, — a ♦ MÁVAG szerkesztő mérnökei * a napokban új szabaőa'mal jelentettek be. Olyan komp- ] , resszor-alkatrészeket tervez- ; 1 tek,x amelyekből 11 féle telje- j £ sitményű kompresszort lehel j ♦ építeni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom