Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

NÉHÁNY SZÓ ivUU URO 11HÓNAINK MŰSORPOLITIKAJAROL KERESZTRETTVENY iiiiiuiiiiiniiiiimiiiiiiiimimiiiiiiniiiiiiiiiiiHiiiiiiiiMitiiiHiiiiiiiiiiiiiHinmiiHuiiiiiitnuiii» Szép és nagyszerű dolog, iá kulturális szervek, kultúr- Hhónak célul tűzik kiama- ,uk elé a dolgozók szórakoz- tását, kulturális igényeinek melegítését Az elméit, tizen­két év alatt sok példát lehet­te felsorolni, hogy milyen eredménye« születtek ezen a téren megyénkén belül is. Felszabadulásunk után_ koz- vetlerpil és a következő idő­szakokban is. kultúrforrada- lom volt, amely a szocialista kultúra kibontakozását segí­tette elő. Sikeres volt a harc, lassan kiszorult a kispolgári felfogás, hamis életábrázolás és a színpadokról a ma életé­nek levegője áradt. — Évek múltak és sajnos, a szocialis­ta kultúráért folytatott harc sematikussá vált. Az előtte még olyan jól megírt és elő­adott színdarabok eltűntek és olyanok kerültek felszínre, amelyek hamisan mutatták be életünket és ugyanakkor nélkülözték a szocialista em­ber könnyed derűjét, alapos, meggondolt, de mégis opti­mista életfelfogását. Az ellenforradalmi időszak után. annak hatására, a kul- tűrotthonok színpadainak műsarpolitikája az ellenkező végletbe esett. Ennek oka, mint már annyiszor megírtuk nemcsak az volt, hogy tető­fokát érte el az eszmei zűr­zavar. hanem hivatásos szí­ni életünk sem mutatott jó példát, Felszínre Kerültek a könnyűnek és szórakozta­tónak szánt, de giccses szín­darabok, esztrád, vagy egyéb, nevén nem nevezhető műso­rok és különösen 1957 tava­szán, egyre jobban magával ragadták a közönséget. Kul- túrotthomaink állták még ek­kor a próbát, kísérleteztek, de az áradattal szemben te­hetetlenek voltak. Választot­ták az egyszerű megoldást: ha a közönség csak a sziru­pos ízű előadásokra „jön be ’, ez. ne okozzon gondot. S ha­sonlóan a színházak tavaszi szezonjához, olyan témákhoz nyúltak, amelynek semmi kö­ze sincs a mai élethez, amely­nek értéke esetenként a szép, könnyű melódiákban merül ki. S ez az állapot sajnos még ma is fennáll. Hiába változott meg orszá­gos viszonylatban a kultúrin­tézmények műsorpolitikája, a kultúrházák, miután ö sze- szedték magukat, a közönség megtartása érdekében hibás, selejtes műsorpolitikához nyúltak. A rendelkezésre álló öntevékeny művészeti cso­portokkal, kevés kivételtől eltekintve, operetteket, sőt nagyoperetteket, és ízetlen esztrád műsorokat tanítat- tak be. Az előbb említett da­rabok ellen nem lenne kifo­gás, hiszen Lehár, Jacobi, Huszka, Gyulai Gaál és a többiek, régi és új operett- zeneszerzők kellemes, kedves melódiái örökéletűek. Szín­házaink előadásában érez­hetőek is. Viszont mérlegelni kell azt, hogy egy kultúrott­hon. bármilyen jó felkészült­ségű színigárdával is rendel­kezik, ilyen nagy feladatot, zeneileg és hangilag nem kéoes meg­nyugtatóan megoldani Mi történik tehát? Műsorra tűznek egy operettet, amely­nek sikerét senki sem von­hatja kétségbe, de megfelelő erő hiányában, a vidéki kul- túrotthonban — silány for-1 mát ölt. Tehát a fenti tények óva­tosságra intenek. —■ A tarka műsorok megválasztásában U csak olyan számokat szor­galmazhatunk , amelyek nem súrolhatják a giccs határát, de alkalmat sem nyújtanak arra. hogy a feladat nagysá­gánál fogva, ilyen irányba el­csússzanak, Nem arról' van szó, hogy most már irtsuk ki még a magvait is a köny- nyűzenés műsoroknak, ha­nem arról, hogy önkritiku­san, figyelembe véve az adottságokat, rendezzük meg. S itt jelentős szerepet kap az anyagmegválasztás. Nem vé­letlen, hogy éveken keresz­tül, kultúrotthonaink több­nyire csak prózai darabokat játszottak. Ha itt hibát követ el a színjátszó, nem annyira kirívó és káros, mint zenés műveknél. Kultúrotthonaink példákat követtek, amelyek nagy mér­tékben rontották a közönség igényét és csökkentették a prózai darabok értékét. Hol­ott, ha valóban igazit, művé- ——1 ....— sz it szeretnénk adni és élvez­ni, úgy ezt csak a prózai da­rabokkal, igényesen megírt, előadott, eszmei mondaniva­lóval rendelkező művekkel érhetjük eh Ez hiányzik nap­jainkban s még akkor is na­pirenden kell tartani, ha eleinte részvétlenséggel ta­lálkozunk E tekintetben hiányzik az erő kultúrotthonaink műsorpoli­tikájában. — Egyedül talán csak a mezőtúri az. amely 1958. évi műsortervét gondo­san készítette el, s az arány mérlege a komolyabb művek felé billen. Ezzel szemben a törökszentmiklósi, a túrkevei és még több más. inkább a könnyű műfaj felé tolódik, amely, mint már említettük, szükséges, de mértéktelenül adva káros. Nem emeltünk ki példákat megyénkből, mert a laza, igénytelen műsorpolitika ál­talános jellegű. —Reméljük, hogy a következő esztendő, ilyen tekintetben is jelentős változást, nagymérvű fejlő­dést hoz. Himer Zoltán V BUEK, vagy amit akarunk EGESZEN JÖL kezdődött. Helyesebb meghatározás ta­lán az, hogy nem is az új­esztendő kezdődött jól, ha­nem a régi fejeződött be ki­tűnően. János barátommal hetekkel azelőtt megbeszél­tük a „programot” és szorgal­masan gyűjtögettük pénzün­ket. És ez magába véve is kel­lemes érzésekkel töltött el bennünket. Boldog új évet kí­vántunk a munkatársaknak és persze külön-külön .min­degyik nekünk. Ezzel a dolog •elméleti része be is fejező­dött. A gyakorlati rész este kez­dődött. Azzal a biztos öntuda­tossággal indulturrk-neki az éjszakának, amit az ember csak elseje körül érez. mikor a zsebe még jóformán érin- j tétlenül dagadt a felvett fix-1 tői. — Hová menjünk? — Gyerünk a vendéglőbe, a törzshelyünkre. És benyitottunk a fényesen kivilágított étterembe. A meg­lepetésünkből csak később ocsúdtunk fel a jól ismert „mester” szavára: — Kérem, minden hely el van foglalva. Nagyon sajná­lom. ... Reményvesztetten tovább bandukoltunk az éjszakában. Utunkba esett egy kis ven­déglő. ami jól ismert volt előt­tünk. élvezhetetlen savanyú boráról. Borzongva tértünk be. Állítólag fiatal sertést et­tünk, burgonyával. A pörkölt kozmás volt. a főtt krumpli kemény. Az ára borsos. Idő­közben „kazalaljai”-val lo­2 3 4 6*" 7 8 9 10 fVf ■ ■•a ■ M# :::: 11 IMI 12 gf 13 11 14 15 fi 16 17 18 ■MR .aaaa :::: 19 20 íif 21 22 :h; ::h 23 m aaaa isi 24 25 26 27 28 fül 29 m 30 Hi: • ■■X 3) 32 üü 33 34 ■22a !a 35 iü En 36 ü 37 (38 39 Ü 40 41 ii 42 43 u fül 45 46 üü 47 48 49 m ü 50 51 Ül 52 S3 H 54 m süt. ÚJ eV 1928-ban ti a valaki nem szereti a szagét: ne igya. Magam szeretem; meg is iszom. A törkölypálinkáról van szó, melynek kedvéért szinte min­den este betérek a Magyar utcában lévő kis söntésbe. — Megiszom a magamét, meg­állók a kályha mellett S né­zem, hallgatom az embere­ket. Olykor egy ilyen csen­des, nézelődő, hallgatózó este után otthon kicsavarom a töltőtollat, s írom-irom, amit láttam, hallottam. Akiről szó lesz, túl van az öt vénén. Gépmunkás; aggle­gény. Vanna-k-c barátai, nem tudom. Annyit megértettem szavaiból, hogy családja nincs. Csak volt. Ma már — gondolom — inkább csak ívó­cimborái vannak. Ű mesélte el valakinek, ott a füstben, járkátásban, le-lepisszentett gajdolásban, amit leírok, tb Bitang tél volt, komám, huszonnyolcban. Persze, ezt részben nem is bántam: de­cemberben majd minden nap eseti o hó, volt mit eltaliarí- tani. Hanem Szilveszter előtt cgy-ket nappal: mintha el­vágtak volna. Elmentem a Vámház-körútra, a Nagy­csarnokba, s egy-egy jobban öltözött asszony, vagy sza­kácsáé mellett elkezdtem azt a nótát, amit legkevésbé szívesen fújtam: „Nagyságos asszony, kérném, segíthe­tek?“ A zsákolás — szakmun­kás létemre — már nem volt újság, megalázónak sé'm tar­tottam, mert legalább férfi ■munka volt. De ezt a koldu­lás-szerű kuncsorgást csak akkor vette be a gyomrom, ha már semmit sem volt be­vennie. .., Nagykeservesen összeszedtem estig vagy négy pengőt. Vettem egy liter bort, egy kiló disznóhúst; elmen­tem ás anyósomhoz. Akkor már több mint fél­éve ott lakott az asszony a gyerekkel együtt. Akkor köl­töztek oda, amikor kiraktak bennünket Óbudáról. Ma­gam nemigen szenvedhettem az „öreglányt', inkább az öcséméknél telepedtem le■ a Valérián. Ahogy belépek, lá­tom, hogy négyen vannak. A negyedik az a kikent-kifent pincér, aki a szomszédban la­kott, s a Nagymező-utcába, valamelyik lokálba járt dol­gozni. Dolgozni. .. Szép kis „munka“ volt az mondhatom. Sugópincér volt: nőt, szobát ajánlott a berúgott vendégek­nek... Ott ült az asszony mellett a kanapén, kint a konyhában. Az anyósék sem fűtötték a szobát. Ahogy be­lépek, meglepődik; az öreg­asszony meg felugrik: — Jó, hogy jön, Kálmán! Szeretnék beszélni magával. A zzal úgy térül-fordul, ‘r* hogy már ki is sodort az ajtón. Ronda sötét volt a gangon, de az én szemem előtt végképp elborult min­den attól, amit mondott... Hogy így, meg úgy, hogy már esztendeje munka nélkül ló­gok; meg a Lajos az olyan rendes ember, jó keresete van, hogy a gyereknek is jobb lenne.... Komám, ha ben­nem akkor csak két deci bor van, leütöm azt a csúf bo­szorkányt.,. így csak fél­retoltam, s beléptem a kony­hába. Azok meg úgy néztek rám, mintha sose láttak vol­na. ’— Margit, ■— mondom, — tudod-e, mit akar az anyád? — Tudom hát! Most leg­alább te is tudod'. Azzal elfordul, s pusmog valamit a pincérnek. Én ki az ajtón. A húst letettem a kü­szöbre, a bort meg egyhaj- tásra lehúztam a lépcsőház­ban. Alig ettem valamit egész nap: fejembe szállt. Ma már nem tudom, hogyan dülöngéltem el a Haller-pi- acig. .4 butik előtt megáll­tam, keresgéltem a zseörtn­ben. Csúnyául át voltam már fázva; ittam volna valamit. Hát ahogy ott kotorászok, lá­tok ám a lámpa alatt egy konflist. Előtte soványka ló, amellett meg a földön a pok­róc. Kegyetlenül megsajnáltam. Magamban: ez a szegény pára éppoly elhagyatott, mint ma­gam; s mégcsak egy féldecit sem ihat... Tudod, milyen a részeg ember logikája. Leha­jolok, hogy felteszem rá a pokrócot. Lendítem, hát a má­sik oldalon meg leesik. Meg­kerülöm a lovat, megsimo­gatom közben a pofáját. Újra hajolok a pokrócért. Tánto­roghattam egy kicsit, azt hi­szem ... Egyszerre egy ke­zet érzek a vállamon; hátra­nézek: rendőr. Úgy emlékszem, nem is na­gyon ellenkeztem, mikor be­kísért az őrszobára; ott leg­alább meleg lesz. A „kihall­gatás“ azzal kezdődött, hogy kaptam két hatalmas po­font. Aztán megkérdezték, ki volt az apám, az anyám, hol lakom. Eddig nem volt sem­mi baj, sőt újabb pofon sem... Azt csak akkor kaptam, mi­kor megvallottam! több mint egy éve vagyok munka nél­kül. — Az istenit az anyádnak! — ordított rám a rendőr. — így szereztél magadnak mun­kát. piszkos csavargó?.... Mondhattam, amit akartam, hogy megsajnáltam a lovat; hogy miként bánt el velem az asszony, hogy nem loptam még életemben. Erre még be­lém is rúgott a bitang: •— Azaz, hogy: eddig nem buktál le, te piszkos va­gány. le is tartóztattak, el is ítéltek. Éppen kitava­szodott, mire kiszabadultam. Nem is volt nagyon hideg a Markában.., — Ex! Egészségedre, ko­mám! .... * ......Xrf (aiv, < £ VÍZSZINTES! 1. A köszöntő első része (A J, 19 kockába kettős betű) 11. Akadályokat gördít 19. Tényező 13. Halpete (Vissza) 14. Puszta, sivár 16. Ránc 17. Azó, mely Igen kevert 19. A köszöntő in, része (Utolsó kockába: EN) 21. Fosztóképzőrag 22. Ekezethiánnyal — kényelembe helyezte magát 23. Angol tagadás 24. író névelővel 26. Elsőrendű kirándulás 29. Időhatározószó 30. Mondatfajta 31. A köszöntő IV, része (Utolsó kockába: NAK) 33. Azonos betűk 33. Általános hang 56. A. O. 37. Építőanyag 38. Korlátolt eszű 40. A köszöntő II. rész folytatása (Utolsó kockába: NK) 42. Királyi ülőke 44. ;.. et labóra 45. Kifogy 47. Nem használ 48. Mérlegel 50. Tovaröpít 52. Kettős felkiáltó szó 54. Árnyalatú FÜGGŐLEGES: 2. Szögdécselő 3. Fejen hordták Beküldendő: a vízszintes 1; füg­gőleges 13, vízszintes 40, 19 és 31. Beküldési határidő: 1958. január 10, A rejtvény lej tök között Köny­4. Ilyen lapu Is van 5. Vissza — GyermekfUm „jj a csodák csodája 6. Kártyajáték 7. Harceszköz 8. Juttat 9. Biztonsági eszköz 10. Vissza: állattenyésztési kellék (élt nélkül) 13. A köszöntő rt, része (utolsó kockába: VA) 15. Női becenév 17. Ferdén esett 19. Folyó 20 Egy kicsit rövidebb antenna keverve 23. Semmi 25. Ruhadarab tárgyesettel 27. Állóvíz 28. Azonos betűk 29. Jaj, jaj 32. Repülőfajta 34. Sportszerű kirándulás 37. Énekegyüttes 39. Vissza: Idegesít Is 40. N. L; 41. Ken keverve 43. Rálehelte, költői nyelven 45. Létezne (Ekesere) 46. Ritka férfinév többes számban 49. O. I. J. 51. L. N. I: ______________________ 7 is zavidék rejtvén* szelvény 19R8 i. i. [veket sorsolunk ki. — A helyes megfejtést és a nyertesek nevét 1958. január 12-i számunkban kö­I zöljük. 7 né fák - anekdóták NE KEVERJÜK ÖSSZE... — Igazgató úr, kérem, le­gyen szíves még egy hét sza­badságot adni. Meg alkarok nősülni — De hiszen most fejezte be négyheti szabadsagát. Miért nem használta ki? — Csak nem gondolja, hogy elrontom a szabadságomat! AZ ÍRÓ ELÁRULTA magAt — Firenzében megvettem a könyvét. — Úgy, tehi# ön volt az! A TUDOMÁNY ÉS A FEJLŐDÉS Antonio életében először van Milánóban és életében először lát liftet. Csodálkozva bámulja, közben látja, hogy egy idősebb hölgy beszáll és eltűnik. Néhány perc múlva a lift ajtaja kinyílik és egy fiatal, szőke hölgy száll ki belőle. — Milyen kár — kiált fel Antonio —, hogy ngm hoztam magammal a feleségem! MELYIK HOSSZABB A KETTŐ KÖZÜL?.,. A baltimorei pszichoanaliti­kus kongresszuson az egyik orvos azt állította, hogy bete­gemelt csak 20 százaléka tu­lajdonítja baját házassági vi­szályoknak, ezzel szemben pácienseinek 35 százaléka pa­naszolja, hogy kedvenc állata (kutyája, macskája vagy pa­pagája) nem érti meg. A LUSTASÁG dicsérete Az „Amerikai Halogatók KLubja”, amelynek tagjai rendszerint soha sem teszik meg aznap azt, amit másnap­ra halaszthatnak, a napokban Philadelphiában megválásé­rt tta „1956. évi szépségkorály- nöjét”. A választott szépséget, aki 17 éves, Beth Swinand- nek hívják. Az eredményt a választást követő harmadnap hirdették ki, ERNYŐ CASANOVÁK ELLEN A szingapúri kereskedők olyan női ernyőket hozták for­galomba, amelynek végén éles tű van. Szingapúr szépei ezzel tartják távol maguktól túlzottan tolakodó csodá, ói­kat. Az ernyőt „Casanova átká”-nák nevezték el. rajongás a művészit tért Amszterdam egyik legna­gyobb múzeumának bejáratá­nál felirat kéri a látogatókat, közöljék látogatásuk célját a Gallup közvéleménykutató- val, hogy ezek alapján növel­ni lehessen a holland múzeu­mok látogatottságát. A Gal- lup-féle könyvbe az egyik lá­togató a következőket jegyez­te be: „Az utcán esik az eső”. A KOCSMAZÁS haszna Joyce Lettman amerikai mosónőt a bíróság elé idézték, mert férjét rábeszélte az ivásra. „Ha józan, magyaráz­ta a mosónő, hetenként mind­össze 24 dollárt keres. De ha részegeskedésért lecsukják, heti 50 dollár segélji: kapok.” i akadályozzuk még A VÉRENGZÉST Wisconsinban (Egyesült Ál­lamok) 9 napos vadászatot tartottak antilopra. Ered­mény: tizenegyen haltak meg a vadászok közül; A CSALÓKA HANG Egy newyorki férfi bele­szeretett az egyik telefontu­dakozó női alkalmazottjának szép, rekedt hangjába. Meg­kérte kazét.: -. természetesen telefonon. Néhány nappal az esiküvő után a fiatal asszony kristálytiszta hangon szólalt meg: amikor férje megismer­te, náthás volt. A férj beadta a válópert. \ a csoltuk le a torkunkra akadt l falatokat. a Éjfélkor váratlanul elaludt ; a villany és én voltam az “ egyedüli ember, akit nyakon öntött a pincér. A félliter ke- 4 vert lassan úszott végig ka­bátomon. Barátom szerint ez j különös szerencsét jelent. Szó \ ami szó, mást nem ért ha- 4 sonló „szerencse“ az egész ét- teremben. * K EGY ORAKOR Jánossal ; elindultunk, hogy sorra jár- ] juk a mulató helyeket. Mivel a mondás úgy tartja: „Nem szabad egy helyen sokat időz­ni, mert egész évben otthon- j ülő lesz az ember’ -. Időköz- : ben ál-kéményseprőkkel ta­lálkoztunk. akik jól össze­kentek' korommal. Jó kedó- . lyű csoportok haladnak él I mellettünk. Az egyik idegen ♦ a nyakamba ugrott és „udva- íriasan’’ veregette meg a vál- I lám: ♦ — Szervusz öregem, ezer r J éve nem láttalak! ♦ Ferde szemekkel néztem { |rá. j » — légy szíves, magyarázd Jmeg, ki vagy. Igazán mon­♦ dem, nem ismerlek. { Újdonsült barátom megle- { petten engedett el. I — Bocsáss meg, azt hittem, |Kiss Dömötör buta nagy feje j » billeg felém... De ne hara- I gudj, különben is szervusz, j És úgy a fejemre csapott, ♦ hogy a kalapom menten har­♦ monika alakot vett fel. Aztán Ivihogva hagyott ott bennün­♦ két. ' f A részletekre már nem na- e »gyón emlékszem. Ügy rémlik, | ?az esszpresszóban én is meg- £ {húzgáltam az újévi kismalac £ ♦ farkát. És közben azon gon- i ♦ dolkoztam. nem jó új évi sze- * 1 trencse malacnak lenni, mert ♦ l X mindenki ráncigálja a far- t X kát. Különben egész jól érez- X tűk magunkat. ♦ Hajnali öt óra felé vánszo- jrogtam haza. Fáradtan dül­? tem ágynak. Hét óra felé éré- 1 ♦ Jyesen csengettek. Kábuitan . ♦ fordultam a másik oldalam- { »ra. De a vésztjosló csengetés s I nem szűnt meg. Imbolygó lét)- f ítekkel indultam a hang irá- r 1 nyába, hogy úgy verjem fej- j. I be azt az erőszakos vendéget. ♦ AZ AJTÖ ELŐTT Sigovjcz , ♦ nézett rám. Hangosan kia­I hálta felém: f { —„Csak azért jöttem, hogy r ♦ el ne felejtselek korán fel- r {költeni,- mert különben egész r {évbe lusta leszel.’“ (Mindig j > ilyen utolsó viccei vannak.) . 1BUÉK, BUÉK... { — Hát mondják meg őszin- a ♦ tén. boldog új év az, ami így n {kexdődikv v ♦ — ar — a — jó — h

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom