Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-10 / 8. szám

Gyarapodnak, létszámban is fejlődnek a Szolnok megyei 'termelőszövetkezetek tA Néplap január 9-i szá­mában megjelent cikk foly­tatása). Jól élnek a termelőszövet­kezeti tagok — mondotta be­számolója további részében Horváth elvtárs. Erről tanús­kodik az alábbi statisztika: 1956-ban átlagban 30 forint volt a munkaegység értéke Szolnok megye termelőszö­vetkezeteiben. Ez az összeg a most zárult gazdasági évben 33.50 forintra emelkedett. A 221 termelőszövetkezetből 29- ben már 40 forintnál maga­sabb a munkaegység értéke, ami azt jelenti, hogy ezekben a közös gazdasá­gokban a tsz-tagok már sokkal jobban élnek, mint a jól gazdálkodó középpa­rasztok. Hatvannyolc szövetkezetben 30—4(f forint között volt a munkaegység értéke. Nyolc­van közös gazdaságban 20-39 Ft között van a munkaegy­ség énéke, ezek azok a tsz-ek, melyek az ellenforradalom ideje alatt igái súlyos káro­kat szenvedtek, az elmúlt gazdasági évben komoly erő­feszítéseket tettek a közös állatállomány létrehozására, s nagyobb mérvű beruházá­sokat eszközöltek. Nem kevés az olyan tsz-eik száma, ame­szakembeiekből álic bizottságot szerveztek lyekben az 50 forintot is el­érte, sőt meghaladta a mun­kaegység értéke. Minden le­hetőség megvan arra. hogy megyénk termelőszövetkeze­tei nec;ak gazdaságilag gya-, rapodjanak. hanem létszám­ban is megerősödjenek. A legnagyobb hiba, hogy ezekről az eredményekről az egyénileg dolgozó parasztok nagy több égé a hiányos tel- világosító munka következ­tében nem sztrez tudomást és nem ismeri a termelőszö­vetkezeti tagok megvált, z tt életkörülményeit. A zárszám­adások ideje alatt belépett 776 személyen kívül maris sokkal többen lemének ter­melőszövetkezeti tagok, ha a szövetkezeti para ztok nem várják, hanem hívogatják az egyéni gazdákat soraik közé. A beszámoló további ré­szében a sajtó, s általában a propagandamunka jelentősé­gével foglalkozott Horváth elvtárs, majd a gépállomá­sok tennivalóit ismertette a szövetkezeti gazdaságok meg­erősítésében. A nagy tetszés­sel fogadott előadást hosz- szan tartó vita követte, mely­nek során felszólalt Béres József elvtáns, a Jászberényi Járási Pártbizottság munka­társa. Elmondotta, hogy zárszámadáskor munkaegy­ségenként, ezzel szemben fél­millió forintot fordítóét a gazdaság fejlesztésére, hogy 1958-ban ne 28 forint, hanem sokkal magasabb tehessen a munkaegység értéke. Ki'újszálláson is nagyará­nyú az érdeklődés a szö­vetkezetek iránt. Az elmúlt hetekben, a múlt év őszén kilépettek közUl 150-fn már újra termelőszövetkezeti ta­gok lettek. De ennél sokkal többen Meddig marad ez így? Ezek megvizsgálják a tsz- ek gazdasági megerősítésének és tej.eszieséiiek lehetőségeit, s javaslatokat tesznek arra, hogy a termelő zövetkezetak hogyan készítsek el tervei­ket. Ebbe a munkába igye­keztek bevonni a Jászberényi Gépállomás szakembereit is, ez azonban csak kis mérték­ben sikerült. Elmondotta Bé­res elvtárs: nagyon fontos­nak tartják, hogy a tsz-ek vezetése erős kezekben le­gyen. Ezért négy helyen szak­képzett, az irányításhoz jól értei tsz-elnökökei választott a tsz-tagság. Ma mar vala­mennyi tsz-ben vari pártszer­vezet, egyetlen a jászjákó- halmi Kossuth Tsz, ahol a párttagok kis létszámára va- ió tekintettel, csak paitcso- port alakításra van lehető­ség. A járás több községében kezdeményezés indult arra, hogy a tsz-vezetők felkeresik az ellenforradalom után ki­lépett szövetkezeti paraszto­kat, beszélgetnek velük és hívják vissza maguk közé. A járás szövetkezetei eredmé­nyesen gazdái kod t ak az el­múlt esztendődén, mert a leg­gyengébb tsz-ben is 23.76 fo­rint volt a munkaegység ér­téke. is lennének a visszalépőír, s az új belépőik, ha egyes terme­lőszövetkezetekben a szektáne magatartást leküzdenók. A szövetkezés erejét bizonyítja az a körülmény is, hogy az etelnforradaiom után kilé­pett dolgozó parasztét nem egyénileg gazdálkodtak to­vább, hanem többségükben alacsonyabb társulásokba, tszcs-ékbe tömörültek. Ungor Tibor élvtárs, a Jászapáti Járási Pánbizott Ragról e&momdaita, hogy a járásban az 1957-es esztendő I volt az, amikor a legtöbb be-' ruházast eszközöltek a szö­vetkezetek a közös gazdálko­dás fejlesztésére. A tsz-tag­ság évi jövedelme járási ,át- j .agban ennek ellenére 1590— 2000 forintnál volt magasabb, mint tavaly. Hiba, hogy a részesedés nagyobbik része még nem pénz, hanem ter­mény, mert alacsony at áráte nelés. Karancsi Ferenc, a Túrke- vei Városi Tanács VB mező­gazda ági osztály vezetője el­mondotta, hogy á szövetke­zeti városban a tsz-ek föld­jén most a nagy táblák kiala­kítása van folyamatban. Az egyes növényfélesége­ket nem szetparccllázva, hanem nagy táblákban, egy helyen termelik. így jeltetntős mértékben csök­kenteni lehet a termelési költségeket, mert nagyobb tehetőség van a munkafolya­matok gépesítésére. A mun kaszervezés is könnyebb. A zárszámadások ideje alatt itt is sok tsz-ben volt tagfelvé­tel, s jelenleg ismét 130 j-e- letnffoező van, aki arra vár, hogy a legközelebbi közgyű­lésen őket is befogadja a termelőszövetkezetek tagsága a közösségbe. Bakó Kálmán elvárs, a Kisújszállás« Városi Párt bi­zottságról örömmel számolt be arról, hogy a város szö­vetkezeteiben elégedettek az emberek. Kiállották a nagy megpróbáltatást, amely az el­lenforradalom idején bekö­vetkezem, és egy esztendő alatt szinte teljes egészében Fehér Lajos, a MÉSZÖV szöv etkezetpol, Akai ősz tály­vezetője az alacsonyabb tár­sulások, szakcsoportok jelen­tőségére hív ta fel a tanács­kozás rész.vevőimak figyel­mét. Szabari Isitván elvtáre, a Jászberényi Járási Tanács VB eánö.tie a tsz-ek gazda­sági fejlődésének eredmé­nyeiről tájékoztatta a részt­vevőket, elmondotta, hegy a járás szövetkezeteiben egy esztendő alatt is igen sokat gyarapodott a gazdasági alap, szilárdult a szövetkezet belső élete, erköicse. Nagyon ' ke­vesen vannak már, lakik úgy vélekednek: fogom magam és odébb állok, mert in ár állandó munkahelynek, biz­tos megélhetésnek ^tekintik a szövetkezetben \ végzett X; sikerült pótolni az ellenforradalmi károkat. A tsz-tagság bízik a szövet­kezés erejében. Ezért az elő­ző években soha nem látót áldozatokra is képes, csak aziért, hogy gyorsabb ütem­ben fejlessze gazdaságát. — Van olyan szövetkezet, ame lyík csak 28 forintot osztott munkát Szilvási István, a-Karcági Városi Tanács VB mezőgaz­dasági osztályvezetői,' öröm­mel számolt be arról, hogy Karcagom nemcsak a szövet­kezetek szilárdulta* meg, ha­nem a termelőszövetkezeti csoportúik közös tevékenysége is évről-év re növekedik. Hol­lósa Gyula elvtárs, a d bak­házi Gépállomás igazgatója elmondotta, hogy a gépállomások kötelessé- giiknek érzik a legnagyobb mértékben segíteni a 'ter­melőszövetkezetek gazda­sági és politikai megerősí­tését, létszámbeli növelé­sét. Hiba, hogy a vezetőszervek teljesein megfeiiadkezmek a gépállomásoknak erről a sze­repéről és nem is kérik se­gítségüket. Hangsúlyozta Hol- lósi edvtárs, hogy miiyen je­lentősége van a mezőgazda­ság szoicaüsta átszervezésé­ben a propaganda munká­nak s bírálta a tnegyed la­pot, amiért keveset fog, alko ziik ezzel a kérdéssel. Babinszki Ferenc elvtárs, a termei őszöve; kezet! tanács megyéi irodájának vezetője arról beszélt, hogy minden előfaltétede megvan a ter­melőszövetkezetek számszerű fejlődésének is. A tsz-ek ki­magasló eredményeket értek el az 1957-es esztendőben, gazdálkodásuk megszilárdult, a közös vagyon gyarapodott és megvan az előfeltétele an­nak, hogy a termelőszövetke­zetekbe újonnan belépő dol­gozó parasztok egész eszten­dőt át munkát és biztos megélhetést találjanak. A hozzászólásokra Horváth 1 Imre elvtárs válaszolt, majd Kodes János elvi árs, a M egy ej Pártbizottság munkatársa zá- • Tőszavával véget ért a tanács, kceás. — Ka — AM&ÉT a Polgári Tamnymip SfsrvazalirH: A Hazafias Népfront me­gyei szervezetével és a Ma­gyar Jogász Szövetség helyi csoportjával karöltve a me­gye jogászsága a nagy érdek­lődésre való tekintettel a megyei tanács nagytermében január hó 18-án délelőtt 9 órai kezdettel újabb ankétot tart. Bevezetőül dr. Lánczy Fe­renc szolnoki ügyvéd fogja ismertetni a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövet­ségének legutóbbi határoza­tait, ezt követően pedig a Polgári Törvénykönyv terve­zetének „A szerződés” és a „Jogellenes károkozásért és jogalap nélküli gazdagodá­sért való felelősség” című ró sze kerül megvitatásra. (179 —331. §.) Az ankétot dr. Újlaki Lász­ló, a Központi Döntőbizottsá­gon vezető döntőbíró vezeti, Az ankéton az érdeklődő­ket szívesen látja a rende­Amit a ieientkcza, amit a idszzatép-a mond a tuduvziTáncsics Zsb-fos* 'V/' agy három hete vetette le a katonazubbonyt ” ACSAD1 SÁNDOR turkeved fiatal. Szüleinek segít most odahaza a téli, házkörüli munkákban, addig iá, uúg elérkezik a Táncsics Tsz legközelebbi közgyűlé­sének varvavárt napja. Akkor fog dönteni a, tagság arról, hogy maga közé fogadja-e Acsádi Sándort. A fiatalember számára nem szokatlan a tsz-élet. Be- ■ vonulása előtt a Vörös Csillag Tsz tagja volt; szerették, megbecsülték. — Miért válik meg a régiektől? — kérdezzük. — A Táncsics-ban is jóbarátok között leszek — mondja —, méghozzá olyan elvtársakkal, kikkel együtt töltöttem a katonaidőmet. Megbarátkoztunk a honvéd­ségnél, jól meg fogunk férni egymással a mezőn is. Szóbakerül a kereset. Mjelőtt bevonult volna Acsádi elvtárs. a Vörös Csillag Tsz-ben 23 forintot kapott egy munkaegység után. Az elszállt évek alatt fejlődött • a régi tsz. de fejlődött az új, a Táncsics is: itt az őszön munkaegységenként 32 forint 92 fillért fizettek. Az el­múlt gazdasági év tapasztalatai, a további beruházások, a belterjesség fokozása a tagok egyre növekvő jó- viszonya azt ígéri, hogy 1958. végére ez az összeg n.ég emelkedni fog. Jól esik erre számítania egy fiatalem­bernek. aki nősülés előtt áll. Igen; Acsádi Sándort vő­legényszámba veszik Turkevén; leendő apósa is a Tán­csics Tsz tagja. — A honvédségnél léptem be a KISZ-be — emlék­szik vissza Acsádi elvtáre. — Az ifjú kommunisták szer­vezete a Táncsics-ban is működik; úgy határoztam, te­vékenyen részt veszek a KISZ-szervezet munkájában, szó­rakozásában ... Persze az asszonnyal együtt, amint illik. KORMOS LÄSZLÖ hatvanhat éves, de alig látszik többnek ötvennél. Megfontolt, nyugodt a szava; csak akkor csóválja indulattal fejét, mikor 1956 zűrzavaros napjai kerülnek szóba. — Már én nem restellem kimondani, ha egyszer megtörtént —- mondja —, elment nekem akkor egy ki­| HaiyaiÉ ganáot fstáííssuk a hús füstölésére ból nem maradt semmi, csak az elszenesedett sonkacsülök, minden más elégett. A gondatlanság miatt el­égett 156 kilogramm kolbász. 70 kilogramm szalonna. 68 kilogramm sonka és egyéb hús, 12 kilogramm disznósajt, összesen 19.440 forint kár ér­tékben. Ezen káresetet meglehetett volna előzni, ha a füstölésre nagyobb gondot fordítanak és a begyújtástól eltelt 21 óra alatt néhány esetben ellen­őrizték volna. Az 1. fokú tűzrendészet! ha-* tóság felhívja a lakosság fi­gyelmét, hogy füstölőjüket rendszeresen ellenőrizzék és minden esetben szabályos füs­tölőt használjanak. A tüztér fölé helyezzenek el rácsot, hogy a hús. vagy szalonna ha 1c izakad, ne a tűzbe essen, hanem a rácsra. Igv a füs- iolendu húsféle;égek nem ég­nek el. Szolnoki í. Fokú Tfizren- (légzrtj Hatósás t 1 csikót a jobbik eszein.. , Ma sem tudom, tisztesség ne essék szólván: mi az ördög bírt rá arra, hogy hátat for-j dítsak a szövetkezetnek... Mikor megesett, mondom az ’ asszonynak: Lesz, ami lesz, megpróbáljuk ezt az évet; magunkba’! Bár ne mondtam volna! j Tíz holdon kezdte meg a munkát, melybe a menye! is belesegített. A három hold búza rosszul fizetett: ősz-! szesen 2! mázsát hozott. A Táncsics Tsz-ben 10—12 má­zsát arattak egy holtig Mire kifizették a gépet, az adót, az aratásra segítségül hívott munkást, egy marék nem sok. de annyi sem maradt a búzából... Az árpa, a ku­korica jobban beütött, de az is alatta maradt a tsz-ének. — A földem határos a tsz-ével — magyarázza Kor-, mos bácsi —, hiszen abból hasították ki részemre tavaly­előtt. Mondom az elnök elvtársnak: ha már szomszédok vagyunk, éljünk inkább egy kenyéren, még a fö'dcsere- berére sem lesz gond. Azt mondja: „Jól van! A közgyű­lésen megbeszéljük a tagokkal.” Hanemhát: a tagság jó­része úgy vélekedett, ha elmentem, hát vissza se jöjjek. Hónapokig húzódott az ügy; szörnyen bántott már a do­log; hiszen nem követtem el én gazemberséget, csak helytelenséget... Igaz-e? .;. < Rábólintok, hogy az. ; — Panaszlom ám a dolgot a vejemnek — folytatja Kormos László bátyánk —, aki tagja a pártnak, ö meg elmondta a taggyűlésen... Látja, én nem vagyok párt­tag, az elvtársak mégis segítettek rajtam: megmagyaráz­ták. hogy pártunk miért nem helyesli a visszalépőktől való elzárkózást. Ezt már megértették a Tánc-ics- beliek is: szép Szilvesztert, boldog új évet szereztek szá­momra azzal, hogy felvettek, jtái ormos bácsj már hat éve* töltőt* e’ eddig a tsz hon. S bizonyos hog míg 1 fordít neki többet hátat. Ez': fogadta fel magában; ezt, diktálja a maga meg a párja érdeke is: Pár esztendő! múltán gondtalan öregségre számíthatnak, gondoskodik! ' róluk a tss^ p, ^ :~s ! HOGY MENNYI ötletes 1 bosszantás modot agyait mar í ki az emberiség arra, hogy embertársainak kellemetlen- c seget okozzon. — Hányszor j szisszenünk fel átoo^ohva, j ha olyan tövisekbe lepünk, c ameiyeKet gondos kezek ná&y j szakértelemmel helyeztek el s életutunkon. Jó szerenc.e, ha 5 néha olyan ötle.es megeida- : sokkal találjuk magunkat i szembe, amelyek úgy eláir |- melkodtatnak, hogy — nu- 1 közben táíva marad a szánk- —, elfelejtünk boszankodni, ■ : s jót nevelünk saját káiun­, kon. Persze, itt főleg azokra :, a csínyekre gondolhatok, — : t amelyeket az angyalian edes . kis unpo&ziorok követnek el _ ellenünk. Az o pajku ságuk- . ra megbocsájtást parancsol _ gyermekkorunk emléke, s Azt azért, hogy kitől örö­köllek s tanullak a mások 1 bosszantását munkáló hajia- j mo.. magam is szeretném kideríteni. (Azt hiszem, leg-. . helyesebb, ha mi, felnőt.ek igyekszünk most észrevétle­nül meglapulni.)- — Hogy miről akarok tu­lajdonképpen beszélni? A minap Pesten já. tam és- ez alkalommal igény bevet­tem a pestiek köztied vei tfíöz- ' lekedési eszközét; a csilingelő villamost. Ott láítam az alaiy- a bi esetet, amit — azt hiszem ‘s jól alkalmazhatok fenti tété- lem illusztrálására. Az utolsó kocsi peronján — a ahová nagy csomagja.nun« felkapaszkodtam,— uju nenv f' zedékünk két (túl-) eleven.' *" tagja raisoncátlaniéodoU, A.. : legválogatottabb csíny tettek ^ I közepette elokapui tan degesz* 5 J re tömött zsebükből egy kr^j. I tadarabot, s miután rajzteí' *** hetsegük és szenvedélyüknáK. , hódolva .orökúrtékű’’ rajzok-? 3 kai és feliratokkal feidiszí- 7 tették a kocsi oldalát, á ki- |sebb ötlete alapján va ágon ♦ bekrétázták a fellépő fogan- I tyút, azon a részén, ahol ál­♦ tálában meg szokták íegni ♦ fel- és leszálláskor. Aztán a következő megállónál leug­rottak. Bennem felágaskodott a cinizmus egy kis — nevetés­re csiklando — ördögfiókája. Figyeltem az eredményt, s cinuostärznak érezve magam, néztem a hatást, ELŐSZÖR EGY fiatalem­ber fogta meg, virággal kezé­ben (nyilván randevúra sie­tett), felugrott, barna kesz­tyűjével elszedte a festés egy rcszét. Nem lepődtem meg, miivor bosszankodását lát tam. A következő áldozat; fiatal por. Leszállóihoz készülőd­nek. A férfi kihajolt, felbe­csülni a villamosmegállótól való távolságot. Még messze volt. Mikor visszalépett, a fiatalasszonyka elszömyedve kérdezte: — Mit csináltál a kabátod­dal szívem? Nem lehet mosoly nélkül .nézni azt a meglepődött áb- .rázatot, amit erre kedves elei- párja produkált. Hogy egye­sek milyen nehezen találják meg az okozatot! A következő:..; Nem, ezt már el sem tudom mondám a nevetéstől... Volt, aki nem is fedezte fel a „kenudsst *, s ment az utcán gondtalanul, s ’ talán kicsit büszkén is, ami­ért olyan sokan utána fordul­nak, Régen mulattam ilyen jól, mondhatom. Végigkun- cogtam a villamo utat a Kör­úttól Ráko.palotáig, de aztán is fel-fel Vihogtam, míg to­vább bandukoltam. Hiába no,: „Legigaziöb . öröm, a káröröm"« De mi ez! — fagyott egy- , szerre arcomra a kaján mo­soly, amint véletlenül sötét- • színű kabátomra esett tekin­tetem, — hát ez meg micsoda! ELÖL ÉS OLDALT is, ha­talmas krétafoltok vigyorog­tak csúfondárosan. Mérge en szí-szentem fel: — Hogy az; a ..; nevelet­len köjkei! — Nem összefir­kálták a kabátomat... !— bácsi —- — ­CSINYTEVŐK Szolnokon evek óta rontja'a város szépségét a fenti kopui látható épület. Sokan ismerik is az Úttörő utca 57-es számú házat. Már tavaly tavasszal ugyanilyen állapotban volt. Akkor a tulajdonosa Ígéretet tett, hogy néhány hónapon belül rendbehozza. De azóta is ilyen állapotban maradt. ■ Vajjm meddig? • Á téli időszakban minden, család azon igyekszik, hogy , biztosítsa az évi hús- és zsír- mennyiségét, mindent elkö- , vet annak érdekében, hogy ; sertést tudjon hizlalni, vágy- készen venni. ■ Sajnos, azonban a sertés le­vágása után nem fordítanak elég gondot a már feldolgo­zott sertés húsának megóvá­sára és füstölés közben fel­ügyelet nélkül hagyják. > ilyen eset történt Mart- ; fűn a Tisza Cipőgyár lakó­telepén. ahol a gyár hat dol­gozója a gyár füstölőjében akarta megíüstölni a levágott sertésnek húsát, szalonnáiét, 1958. január 2-án délelőtt Gyevnár Kálmán egy társával berakta a füstölőbe a hat sertés húsát, szalonnáját — Megrakta a tüzet és utána a füstölő ajtaját bezárta, a kul­csot lakására vitte. Másnap reggel, amikor- kinyitotta; a I füstölő ajtaját, megrémülte : látta, hogy a felrakott húsok’-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom