Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-08 / 6. szám

Egy nap a Járműjavítóban Mivel foglalkoznak az irányitó szervek rülmények megszüntetése. Az aprólékos dolgok mel­lett legnagyobb problémám, hogy 9 mozdony áll az udva­ron teljesen készen. Azért nem tudom kiadni, mert a lángbolt tégla hiányzik be­lőlük. Nem beszélve arról, hogy a vállalat többszázezer forint árbevételtől esik el miatta, de ugyanakkor a nép­gazdaság is súlyos károkat szenved, mert 9 vontatógépe nem tudja szállítani a szük­séges árukat. S mindez ab­ból adódik, hogy az anyag, mely időben meg lett rendel­ve. késedelmesen érkezik be. Sajnos. ilyen jelenséggel minden hónapban találko­zunk. Nem győzünk telefo­nálni az anyagigazgátóság- hoz a szük'éges anyagok megérkezését sürgetve. Je­lenleg másfél hét múlva vár­ható a Iángbolt tégla megér­kezése. Az ilyen es°tek két­féleképpen érintik dolgozóin­kat. — Egyrészt erkölcsileg, hisz sürgettük, zavartuk mozdonyok elkészüld ét, és mikor a munka kész, hetekig ott látják bent az üzemben. Ez a munkakedvre is rombo­ló. Másrészt bizony anyagi­lag is ártalmas, mint már említettem, a vállalatnak. Reméljük, az ezévi tervkisza­báshoz szükséges anyagok beszállítása ütemesebb lesz. A számosztályon valóban a dolgozók a számok világába vannak burkolva Hatalmas költségcsoportosí­tásokat vizsgálnak felül. — Mint — mondja Balázs Ist- I ván főkönyvelő, — az elmúlt TAVASZI KERINGŐ- '"Bemutató été adds a Szigligeti Színházban — jük szűrni mindazon helyte­lenül bevett költségtényező­ket, amelyekért a ros~z kal­kuláció következtében a vál­lalat nem dolgozott meg. — Ugyanis nem szeretnénk azt, hogy dolgozóinkat a nyere­ségrészesedés kifizetésénél csalódás érje. Kellemetlen lenne, ha mi a dolgozóink­nak azt mondanánk például: hogy 14 nap a nyereségrésze­sedés és közben c-ak 13-et fizetnénk ki. Ez a felülvizs­gálat az*rt van, mert a mi­nisztérium úgyis átnézi, s az oda nem való tételeket ki fogja húzni. így jelenleg ta­láltunk közel 180 ezer forin­tot. amit ki kellett vennünk a nyereségrészesedésből. így aztán a dolgozók valóban azt a naptnernylségű járandósá­got kapják, amely a hirdető- táblára ki van írva. Fájóan jegyzi meg Balázs elvtárs, hogy bizony mennek el olyan pénzek i=, ami a mű­szaki vezetők gondatlanságá­ból ered. Mégpedig óriási hiányosság, hogy a reszort- vezetők és a kalkulátorok között nincs jó kapcsolat és egyes munkákat áron alul kalkulálják. így a vállalat­nak a bedolgozott anyag és munka nem térül meg. Vi­szont. amit túlkalkulálnak, azt a megengedett nyere é- gen felüli összeget — nem számolhatjuk be a nyereség- részesedésbe. A. B. PREMIER ELŐTT (Buda­pesten is bemutatták a dara­bot), sok volt a kételkedő, bi­zalmatlan néző. Az újságok és különböző folyóiratok már jó előre szétröpítették a hírt. hogy egy kedves, mai tárgyú, zenés vígjáték kerül bemu­tatásra, amely biztosan tet­szik majd a közönségnek. A bizalmatlanság érthető is, hi­szen sok kísérlet fulladt már kudarcba, egyrészt azért, mert nem sikerült a való élet­ábrázolás. s ha igen. akkor a színdarab levegője nélkü­lözte a könnyedséget, s a problémák megoldása is mes­terkélt, erőszakolt volt Te­hát, valami olyan után vá­gyott közönségünk, amely leg­alább megközelítően tükrözi a inát, ugyanakkor legyen benne zene. vidámság, szel­lemes humor. Nem igaz az a? állítás, hogy a közönségnek nem kell mai témájú darab. Sőt, mohón várja mindenki, hogy I mikor lesz már olyan mű, ; amely kielégíti a színpadok és a közönség friss levegőért va­ló szomját. Kellenek a mai . tárgyú darabok, minél több. • S ha lesz. a törekvést megfe­lelőképpen értékeli az ezer­. szemű kritikus, amely a szék­sorokban legalább olyan iz­gatottan várja a függöny leb­bencsét, mint a Tavaszi ke­ringő bemutatója előtt. TÉMÁJÁBAN a Tavaszi ’ keringő nem okoz különö- ’ sebb gondot a közönségnek. . Viszont nem is az a célja, . hogy egyik drámai konflik- t tusból a másikba ugorjon, . hanem a könnyű, szimpla té- . mavezetés, a szellemes, ka- . cagtató humor és a légiesen . áramló muzsika. Olyan kel- . lékekkel rendelkezik ez a ze- . nés vígjáték, amelyek meg­édesítik a dolgos hétközna- ’ pokat, kellemes benyomáso- I kát adnak. Problémamente! •j minden szava és az ember az- _ hinné, hogy nincs is monda- . nivalója. Valóban nehéz ki- hámozni, hogy mi is a daral t lényege, de van. Egyrészt harcol a protekcionizmus el . len, amelyet az első felvonás z ban jól sikerült szövegű dal I ban mond ki a történész pro _ fesszor. Másrészt, összességé _ ben elmondja azt. hogy sze lj relemben az első pillanatai . rajongásait feltétlenül követ 4- a keserű kiábrándulás, ab ban az esetben, ha egy ko rosabb férfi és fiatal lány ke rül egymással kapcsolatba, f darab írói' nagyszerűen veze 5 zetik a viszonylag könnyű té k mát. A hegedűművész és ta- nítványa bontakozó szereimé _ mindenki jóindulatúan szem . léli, senki sem gondol arra ,I hogy az első hónapök utál- milyen keserves lesz egymás k mellett létük. A professzo s sem gondol erre. sőt. nem i akar, mért így komolyabl II esélye van Flóra kegyéne] * megszerzésére. A tanítvá ■s nyok fiatalok, és irigyek. / i_ hegedűművész titkára az. ak . szeretné megakadályozni a ” esküvőt. Az első pillanatban ■■ tisztán csak azért, mert na- n gyón szereti Évát. de később már ezen felül ő is látja, hogy nevetséges a két ember egybekelése. A HEGEDŰMŰVÉSZ és Éva nem tudnak arról a forrom- gásról, amely körülöttük tör­ténik. Flóra bosszúja, a tit­kár szerelme egy darabig nem töri ketté illúziójukat. De csak egyelőre, mert a hege­dűművész „kislányának” érke­zése változást jelent. A „kis­lány” a művész törvénytelen gyermeke és — 30 éves. Nos, igen, eljárt már az idő. meg­nőnek a gyermekek. Piriké — így hívják a kislányt — , örül annak, hogy mamája lesz, de amikor találkoznak, nevetséges helyzet áll elő. Egymással szemben állnak a mama (20 éves), és a lánya (30 éves). Kettőjükre pedig rávetődik a művész árnyéka,. 58 éve. A nem túlságosan összekevert eseménycsoport lépcsőről-lépcsőre tisztázódik és végül, egy jól eltalált je­lenetben a művész rájön ar- 1 ra, hogy majdnem bolondsá- 1! got csinált. Akaratán kívül 3 ;! titkára mondja szemébe az ’ | igazságot és a művész belát- ; < ja törekvésének helytelen ’! voltát. Egvmáshoz kapcsolja ; a két fiatalt és ő. azt választ- 1 ja, amely egyedül lehetséges • és reális: egyedül marad, visz­szavonul. i NEM NEHÉZ PROBLÉMA, I ’ de tanulságos. A darab írói ’ ügyesen építették fel a mom- ’ danivaiót és jól sikerült a csattanó is. S hogy a szín­padon is sikeresen és éLvea- i hetően kapcsolódtak egymás- " ba az események és híven • az írókhoz, semmilyen drá­• mai túlzás nem volt látható» ' a rendező, Bálint György ér­• dsme. Érezni, hogy megér­tette a darab mondanivaló­ját és felfogásában, tartalmá­1 ban találkozott az írók és a közönség elképzelésével» Pe­dig nem volt könnyű dolga, hiszen a Tavaszi keringő olyan műveik közé tartozik, • amelyet nagyon is „el lehet” j. rendezni. Semmi egyéb nem kellett volna, mint az, hogy jobban kiélezze a harmadik k felvonás felismerési és sza- j kítasd komplexumát, előadás d után furán éreztük volna i_ magunkat. Bálint György jó L érzékkel rendezte meg mind a kettőt és a darab azt adta, [ amit vártunk tőle. Egy dol- ' go* kifogásolnánk a rendezői k munkában, ez pedig a sze- [i replők esetenkénti színpad i- szélére való rendezése. ' A DARAB MUZSIKÁJA, mint már említettük, magá- ^ ban hordja a modem métö- .diák minden árnyalatát. — Mértéktartó jazz muzsika í* csendül fülünkbe, keveredve, ■' a finom dallamú ámyalatok- töl a pergő ritmus-ízlés ha- ’ táráig. Horváth Jenő zenéjét ._ kellő alapossággal hangsze- ir reite Gyulai Gaál Ferenc, és is a zenekar vezénylete nyo- mán jó muzsikát adott. Pe- k dig nehéz volt a zenekar és vezetőjének dolga, mert a ^ partitúrát hiányosan, majd- Cj ném hévehyészve kapták me& Ds Gyulai Gaál Ferenc és a zenekar szívós munká­jának eredményeiképpen Hor­váth Jenő hamisítatlan me­lódiái hangzottak fel. Külön meg kell említeni Horváth Ardrás szólóhegedűst, aki nagyszerűen, művészi vonó­.• fizetéssel játszotta d a da- •ab muzsikájának vezérmotí- mmát, a Tavaszi keringőt. ^ S amennyire mértéktartó, izímes és jó volt a zene, ígyanolyan, jó és hangulatos i koreográfia. Az egyes tánc­számok ritmusban és ének- szöveg után, tartalomban is a iiatal Boross István munká­ját dicsérik. Upor Tibor dísz- etei ízlésesek, valószerűék voltak annyira, hogy sokan • Felsóhajtottak: ilyen lakás­ban élni, főnyeremény. A ru­hák Oláh Béláné és huczó Mihály tervezései, egyszóval: költemények. Különösén a női ruhák nyerték meg a tét- szést. Á maszk jó volt, a női fri­zurák gondos és munkája' értő szakember igyekezetét dicsérik. KELLEMES meglepetése a darabnak a fiatalok felvonul­tatása. S mégegyszer vissza­térve a rendezésre, Bálint György olyan figurákká for­málta őket, amelyek sikere­sen helytálltak á színpadon. S bár a szereplők többsége fiatal, a sorrendét mégis a tapasztaltabb, rutinosabb mű­vészekkel kezdem. Juhász János már egyszer bemutatkozott, mint operett karakter. Játéka most sem keltett csalódást, hasonlóan a Csókos osszony-belíhez. — Fiatalosan kezdi az előadást és lassan törik meg, a való­ság felismerése közben. Az első felvonásban egysíkúsá­got lehet felfedezni. Amikor a tornagyaikorlat után Flóra zsörtölődését hallgatja, arc­játéka emlékeztet az Egerek és emberek Lenniéjére. — Egyébként, mint hegedűmű­vész, kellemes, éraelemdús. Csornai Irén Flórája hite­les, jól érzékelteti a csatát- vesizlett, majd lehetőségekre találó, számító nőt. Mint mindig, most is sziporkázik, arcjátéka kifejező, szóejtése és azok árnyalása kitűnő. Győri Ilona most a válto­zatosság kedvéért, egy ízig- vérig parasztlányt, a Pirikéi alakítja. Tájjellegű beszéd- orgánuma külön élményt je­lent s a mi dicséretes, hogy egyetlenegyszer sem esik ki szerepéből. Varga D. József a profesz­szor. Maszkja jól' Sikerült, annyira, hogy a közönség az első pillanatokban nem is­merte fel. A tőle megszokott jó alakítást nyújtotta,’ sokat nevettünk a szórakozott, örö­kösen történelmi tényekkel példálózó Boldizsáron. Gellei Kornél, a titkár, nem egészen felel meg az elképze­léseknek. Van valami a játé­kában, amely inkább szere­pének a szatirikus oldalát csillogtatja, holott most egy kicsit bonvivánnak kellene lennie. S ez nem is mozgásá­ban, hanem inkább arcjáté­kában mutatkozik. Külön meglepetés, viszonylag jó hangja, amelyet eddig még éneklés formájában, nem hal- 1 of funk. Berfa Erzsi már a Mosoly , országában bebizonyította hogy mint epizódszerep1 ő . megállja a helyét. Most az’n- tén kellemes ' meglepetés' nyújtott. Kedves és szép t-egyénisége. hozzáméretezett némelykor kissé merev, de : kifejező játéka, nagyon te* szik. Különösen széfen, oldja ; meg a harmadik felvonásban a válási jelenetet, amikor az ; ifjú titkár karján búcsópi1- ; lantást küld az addig szere- | tett, de most már csak idő- ; sebb barátja felé. és utána a > fiatalság szerető, lelkes pil- ; lantásával kifejezi, hogy „ve­> led mindig.” | Kalocsai Ferenc, Gátai sze- ; reoében. ismételten bebizo- ; '"ütotta tehef'égét. A Szére- i lem kedves fűszeres bácsija ! most egy táitolással beszélő í harcias fahasi ember. Mért* »párja Győri Ilonának, ők ket- i ten, érdekes és maradandó ! ^zínfoHjai a darabnak. > Lázi Istvánt nem tette kü- • önösebben próbára a pár [ másodperces sztaoadi tartóz- í kodás. Z'Tahi Katalin, úg’’ > mint táncos és úgv mint ?ze í ’•eó’ő. kedve« életté* té'.íta“ íparteréi. Molnár t'iiclr , rnponverő o f-'ij ^z*. í reoében, Boross István ma- í halványabb, viszont a tán- [ cokban temperamentumos. > HIMER ZOLTÁN ( ELENET) Szereplői: kalauz, egy piros Ikarusz autóbusz, utasok. Történt: január 6-án. hét­főn reggel és este (Az autó­busz mindkét időpontban ugyanaz.) I. RÉSZ. A jelenet színhelye reggel a cukorgyár! autóbuszmeg­álló. Fúj a szél, hordja a havat. Az utasok egyrésze, a bátrab­bak. dacolva az időjárás sze­szélyeivel. a tószegi ország­úton állnak, illetve dehogy áhnak. toporognak, mert fáz­nak. S forgolódnak, hogy a szelet hátba kapják. Az uta­sok másik része, az ijedőseb- ;bek, az időjárás elől behúzód­nak a Cukorgyár kultúrházá- inak kiugró tetője alá. Szó ke- ivés hangzik el, mert ugyan I kinek van kedve ilyenkor be- I szedetni. ; Első számú utas (mégis I megkockáztatja): > — Ugye, már késik a ve- ígyís? [ Második számú, utas: — Hát igen, pedig három­negyed hétkor már itt szokott lenni. Hisz 5 perc alatt ide kell érnie a VegyiművektőL Na, ma reggel biztos elkések. Az utasok tovább toporog­nak és tekintgetnek a Vegyi­művek fe’é. Egyszer feltűnik a lámpa-fény. Első számú utas (hangosan kiabál): — Jön az autóbusz! A szélvédett helyről a töb­biek is szaladnak a felszálló­hoz. Megérkezik a busz, min­denki feláll. A jelenet tovább folytatódik. Hármas számú utas (han­gosan a kalauzhoz): — Nem várok má-kor ma­mikra. így elkések a mun’-a­he'h’pmről. Négyes számú utas (izga­tó rian): — Hány perc alatt érünk a sorompóhoz? Reggel 7 óra előtt sűrű so­rokban özönlenek a gyárba. Amikor megszólal az üzem gőzkürtje es becsukódik a nagy kapu, már mindenki munkahelyén van. Ezen a napon nem volt ké- sőnjövő. Ügy látszik, javul a munkafegyelem az üzemben, amire bővebb tájékoztatót a munkaüavi os tálv vezetője, Bódi Gyula elvtárs ad. — Az utóbbi időben — mondja — sokat javult a munkafegyelem, hisz ma már alig lehet későnjövővel találkozni, s az igazolatlan hiányzás is erősen megcsap­pant. Az új év folyamán még nagyobb javulás várható, — mert a fegyelmezetlenség a nyereségrészesedésen érezteti hatását. Ha valaki egy-egy igazolatlan hiányzással 25-25 százai kot elveszített, legkö­zelebb nem akar hasonlókép­pen járni. Ez a dolog egyik oldala. A másik a dolgozók munkájából fakad. Mindjob­ban törekszenek mennyi-égi- leg és minőségileg iól végez­ni a munkát, s ehhez szüksé­ges, hogy a munkaidőt teljes egészében kihasználják. — A javuló munkafegye­lem eredménye, hogy a vál­lalat az őszi csúcsforgalmi versenyben, a büszke máso­dik helyezést érte el. így az újévet jutalomosztással tud­tuk kezdeni. A legjobbak, — Bánki Béla esztergályos, Ola­jos János alvázlakatos. Mold­vai Balázs tűzikovács. Sár­kány János mozdonylalkatos és még 52 dolgozó társuk kö­zött 15 000 és az igazgatói alapból 2300 forint került szétosztásra. Azonban az új évi terv — folytatja Bódi elvtárs — komoly nehézségeket ró a munkaügyi osztályra. Maga a tervkiszabás, lényegében nem sokat, változott, ellenben a javított cikkek és felépíté­si munkák jóval több hegesz­tőt igényelnek, mint ameny- nyivel rendelkezik az üzem. így a munkaügyi osztály la­katos szakmunkásokból he­gesztő tanfolyamot szervez. Ezzel kívánja megoldani a szükséges szakmunkás-átcso­portosítást. Ä pártszervezetnél is nagy a sürgés-forgás. Sán­dor elvtárs tájékoztat a moz­galmas napról. — Holnap — mondja — ünnepélyes tagkönyv kioszt.’ taggyűlés lesz az üzem alap­szervezeteiben. Mindenhol a végrehajtó bizottság tagja; adják át a tagoltnak az ú, MSZMP könyvet. Emellet még a mai nap folyamán i propagandisták is összejön­nek, hogy a Városi Párt-Vég­rehajtó Bizott ág oktatásró szóló határozatát megtárgyal­ják. Az ilyen szükséges érte­kezletek mellett naponta 25 30 dolgozó, párttag és párton kívüli keresi fel • ügyes-bajo: dolgaival a pártbizottságot És naponta rendszeresen i vállalatvezető és az ÜB. el rökkel rövid ki; megbeszélő sek formájában megtárgyal juk az elmúlt napi esemé nyékét és a napi feladatokat Az ÜZ3 n; bi zott- sáiDcm is van munka. Itt a malacvá sarlastol a legégetőbb lakás kérdésekig — mindennel fog iaikoznak. Azonban a műnk gerincét mégis a január 16-á: tartandó üzemi tanác-válas? 'ás előkészületei képezik. - Korábban inkább admim-;zl rativ módon folyt ez az ele készület. Most már felvílágc sítő munkával a dolgozó között. — Szükséges is ez — monc ja Hegedűs József üb elnö —, mert az üzemben az e Fenség iparkodott lehetetler né tenni — politikai szerr oontból — az üzemi tanacso választását. Olymódon: hog közömbö séget. passzivitái akart kelteni, hogy saját en hereit tudja bevinni az üzen tanácsba Az idejében alka mázott felvilágosító műnk azonban már eddig is erei ménnyel járt. A dolgozók v eménye megváltozott a ti -lácsvá1 aortásról. Lá'iák az hogy nem a nagyhangú, d- magóg. fontoskodó, önte egyéneket kell választani, h nem a munkában élenjái becsületes, dolgozótársaihoz : ragaszkodó, közö Bégért ön­zetlenül munkálkodni tudó munkatársaikat kell az üzemi tanácsba beválasztani. — Megjegyzem, — folytat- . ja Hegedűs elvtárs — az egyik legnagyobb problémánk a tanácsválasztás mellett a ! dolgozók lakásviszonyainak rendezése. Az üzemi bízott- : ság erőfeszítésére, sikerült eredményt elérni. — így az OTP-től 1 millió 800 ezer fo­rint kislakásépítési kölcsönt kapunk. Ä szemé’yzeU ősz-alvón megkérdezzük G. Kiss elv­társat, a napi munkájáról. — Bizony — mondja G. Kiss elvtárs —- osztályunk hasonlít az átjáróházhoz. Ne­hogy félreértsenek, mi örü­lünk ennek. Különösen azóta nagy a forgalom, mióta az ellenforradalmi ügyeket le­zártuk. Minden „illetékes emberrel elbeszélgettünk. — Akik olyan cselekményt kö­vettek el, azok megkapták fegyelmi úton büntetésüket, akiknek kevesebb vétkük volt, azoknak megmondtuk, hogy munkájukkal bizonyít­sák állásfoglalásukat. Volt olyan ember is akivel egész délelőtt beszégettünk, s ez­után megnyugadva tért visz- sza munkahelyére. A bizony­talanság megszűnése meg­mutatkozik a termelés ered­ményeiben is. De többféle más probléma is felmerül. Családi dolgok. Többek között az egyik dől- . gozónk felesége panaszára | elbeszélgettünk a férjjel, s rövid egy hónap múlva már a feleségtől köszönőlevelet kaptunk. Mi legalább úgy örültünk ennek az eredmé­nyes beszélgetésnek, mint az az asszony, aki visszanyerte nyugodt, békés családi életét. Természetesen ezt a munkát . csak olyan munkatársakkal tudjuk végezni, akik nem nézik azt, hogy mikor dudál a gyár. — A hivatalos időt, rendszerint elfoglalja a dol­gozókkal való foglalkozás és t a hivatali murikát sokszor munkaidő után kell végezni. Ebben a munkában nagy se­gítséget nyújt önzetlen oda­adásával Molnár Györgyné, osztályunk dolgozója. A vállalat önök munkája sem irigylésre mél­- tó.. Állandóan nyílik az ajtó. > Van ugyan hivatalos félfo­- gadás-i idő, de ezt nem tart- i ják be. Éppen a VI. osztály- i | ból az egyik hegesztő nyit j be, s közli a főnökkel, hogy t az olvadás következtében a i tetőn becsúrgó víz a villany­- oszlopra esik. Mivel 330 volt- feszültség van a vezetékben, I életveszélyes a közelben való- munka. A főnök megnyug­- tatja, hogy intézkedik a hiba- kijavításáról. Majd mikor- távozik a dolgozó, mondja: s — Ilyen dolgokkal is köz­■ vetlen nekem kell foglalkoz- 1 ni. hát miért vannak az osz­■ tályokon a műszaki vezetők? ” A dolgozó miVt nem a mfi- _ vezetőiének jelentette a hi­- bát, akinek kötelesége a I- munkazavaró, veszélyes kö­Ka'auz (higgadtan): — Sajnos, késtünk, de ha ner.. lesz sok utas a megál­lóknál, még 7-re a rámpához érünk. Az utasok arcán izgalom látszik, fellélegeznek egy-egy megállónál, ha nincs utas és nem kell megállni. Kalauz (hangos kiáltással): — Temető! (Egyet csenget) Többen leszállnak és han­gosan megjegyzik: — Na, ma reggél jó’ elkés­tünk. Hét óra lesz két perc múlva, s hétkor kezdünk. Az autóbusz megy tovább. Az első résznek vége. II. RÉSZ. Szeren’ők ugyanazok A je- 'enet s-zfrv,°,'"e a Hősök tere buszmegállója. Időpont: est? fél hét. Az autóbusz utasokkal tö­mötten lassan fékez és meg­áll, A ködös estén a felszál­lók tömörülnek a busz ajtajai előtt. Tolakodás. Minden1:1? szeretne feljutni. Egyrészükí már szerencsével bent van af kocsiban. | Kalauz (megnyomja a csen- * gőt). I Utasok (egyszerre kiabál-? nak). • — Sokan lemaradtak, fel-| szállók vannak még. Az ajtó csukódik. I Egy férfiutas: Z — Val"ki ’eesett. .* Női utas 'magából kikelve' •? — M ért esen se'te le a ko { csit, nem ’átja, mennyien ott { maradtak? Kalauz: ♦ — Kérem, nekünk menet-* időnk van, amit be kell tar-* tani. I Az utasok egvmásközt hal f kan vitatkoznak. Valón Csért lé? Tá77qn frtórtfék yo1 * ha még. Most várhatnak a* kö”-*v°,.ő .bus^rq _ h«11«* * sr tk mnon-n-man A? a-co-í kor> lá*S7iV hogv (Whfcék T Az autóbusz megy tovább | — Függöny — ♦ & A. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom