Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

\Reméljük, tavasszal nem igy lesz (Hír: A Mártírok át)> Siolaoko* nagyon sáros. Első csípés j~i_ni0rfvi* *»—“i* i SZATIRIKUS OLDAL 1958.- . . s,M«n»i w>iwmM>Ai»<wi>s>Aws«)iá»ASHwSW I Ami az újévi jókívánságokból z kimaradt Kévéséit kedvéért Az üzemekben nagyobb anyagi íegyelmet Fogadásra hivat- moly és valóban alkalmával Gfo­kozó. furcsa leve- érdekes problémá- pár-féle bajuszkő- |lezőlapot kaptunk ja — helyett. Re- tőt. tremrégen. írója méljük tf hasonló 3. Auguszta „fő­%~isrben a fehér- „égető kérdések?- herceaasszvnv" % lovas tengerész ben fogadók vajmi nem FajnUs sári ♦ dinasztia" egyik kevesen vannak varral, hanem Bri Iréc elhalálozott megrrénkben: még- tannlkával büdöst 1 ‘aotSriSf. részint is előre válasza- tette be a királyi X Szolnok város egy lünk néhány ha- termeket, i'oudálls idők-beli sonlőan „időszerű 3. Habsburg Ot­esemévvének év- problémára”, már- tőka pelenkáján yimáról érdeklő- csak a postakält- nem volt sem ha ük. Mindkettő oly ség kímélése céljá- lasi. sem brüsszeli ’ -vyegtelen, hogy bői isi csipke. A fe tsége­nem nagyon ért- t. Ferenc József sen inHm textiliá ük: miért érdekel . 6 ~r* zári és avos- kát tlraii fenyőbe | »2 bárkit Is hala- toli királyi fensé- nedvével illa- idő. pezidiilfí éle- ite? nem viselt az tositották. |fiin?c ezernyi ko- udvari fogadások *- fillés r~ Segítség!... Kimerülök!.., — Sebaj, majd előkerül a tavaszi száradáskor. Jó, ha napirenden tartjuk a A— álInmjeM Iniílllé álltót (Az állomásra lnóulú autétwszofe szombaton délutánonként Igen zsúfoltak, a MÁV AUT mégsem állít be nagyobb kocsikat. Pe­dig elkelne már, mert utcahossz ba nem fér az a sok káromko­dás és szidás, ami elhangzik.) A mosógép * Egy alkalommal, amint ép- f pen végig sétáltam Szolnok ( egyetlen főutcáién .a KERA­VILL boltban megpillantot­tam egy mosógépet Imádom I a technikát és nem különben t drága kis feleségemet. Éppen | ezért megtakarított pénzemen | megvettem ezt a hasznos 16- ♦ szágot Gondoltam, ezzel egv- . szerre két legyet ütök: öröm | az asszonynak és technika a * háztartásban. Hazavittem. A í siker leírhatatlan volt Drága $ feleségem sokszor megpuszilt. ' aztán mint egy gyermek, ki akarta próbálni az ui Iátékot. Jól van — mondtam — és kényelembe helyezkedtem Tíz perc sem telt bele. amikor bekukkantott és csicseregni kezdett •— Szivecském te ügy értesz a technikához. Légy szives tedd fél a mosnivalót ebbe a mosógépbe. Én maid megfi­gyelem. hogy csinálod. Feltettem, levettem. Aztán —. mert az ilyenfajta mosás­hoz bő öblítés kell —. bőven ki is öblítettem. Már azt hit­tem. hogy végre visszatértté tek pihenni, amikor szenvedő arccal mutatta, hogy milyen gyöngék a kezei. Igaza van — gondoltam —. kicsavarom ez egvszer a ruhát mért ne kiméi iem’ Kicsavartam, fel- teresettem. Aztán. — mert a követ össze spricceltem, fel­suroltam. Az edényeket el­mosogattam. a kilincset ki- szidoloztam. a padlót felvixel- tem. a káivhát kíkormoltam és mire készen lettem, még arra is maradt időm. hogy a ruhámat tisztítóba adjam. Ezalatt drága feleségem a szomszédoknak előadást tar­tott. hogv mennyire meekönv- nvíti a dolgozó nők életét a technika. M. M. — Te szentsége* úristen, ml van itt?! Válaszunk: af.a - 5b •— „Megemlékezés” az autóbusz vállalatról, pankráció­val egybekötve. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO fyty&un&kszái és uendépsép A háziasszony ajtót nyit a ven.. „ fenek és áradozva, hálálkodva beszél: — De jó, hogy itt vagytok, drágám, igazán szép volt tő- lt-.efe Remélem, nem csak néhány percre jöttetek? Mire a kislánya közbeszól: — Nem értem, mama. Ak­kor kire mondtad az ablak­nál, hogy „megint jönnek ezek a nyavalyásak?’1 Szerénység hat egyes Valahol a megye szélén jártam; s betoppantam a hulturcsoport próbájára. Elbeszélgettem a KISZ-titkárral, majd a szereplőkkel. A fiúk egyike — kitől szintén a cso­port munkája felől érdeklődtem, — szó szerint „terjedel­mesen" válaszolt. Mondataiban refrén-szerűen visszatért egy szó: én, én, én... Sok-sok év előtti epizód jutott a szóáradat közepette eszembe. Csortos Gyulától, oéhai nagy művészünktől kel­lett valami nem túlságosan szellemes, de akkoriban diva­tos karácsonyi körkérdésre választ kérnem. A mester pár pillanatig gondolkodott, majd igen-igen bűvösen csak eny- nyit szólt: — Tessék odamenni Sz L. úrhoz! ö a sztár. Magam csak egyszerű művész vagyok. *— b. z. —•* mm ms ■ ■ i— ■■ ■ EgY hangos olvasó Amerre járom a megyéi meg-megkérdem az odavaló- siakat: olvassák-e a Nép- 'apot. Ojszászon. kaptam erre eddig a legmeglepőbb vá­laszt egy pirospozsgás bácsi­tól:: — Olvasom ám! Méghozzá fennhangon! — Fennhangon?? — Ügy a’! MeT ha csak magamnak óvasnám, hát az myjukom azon nyomban el­csavarná a villanyt! — ón — Együtt a társaság és vidá­man csevegnek minden sza­márságot. Egy pillanatnyi csend lesz, csak a két gyerek szava hallatszik» — Játszunk bújocskát =4 szól a házigazda lánya. — Jó, de hová bújjak? -4 kérdi a vendéglányi — Oda, ahová apukád bújt a múltkor, mikor váratlanul hazajött apukám. 3: A vendég kedvesen foglak kozák a háziak kislányával* Az különböző számtanpéldá­kat ad fel, amiket a StanicH bácsi sorra megfejt* Végül diadalmasan kiált a gyerek a vendégek köz* ülő anyuka felé: — Látod mama, mérnem olyan hülye Stanicli bácsi* mint tegnap mondtad. 4i Csengetnek. A kisfiú sat ajtóhoz fut és kikiált: — Ki van odakint? — Mi vagyunk, Ficenéák — hangzik. — Igen? Akkor nem va­gyunk itthon.., 5. Megható őszinteséggel sza­badkozik a háziasszony, — Kedveseim, pont most nem tudlak megkínálni ben­neteket egy kis borral. Mire a kislánya megkérdi: — Hát nem csak viccből dugtuk el, amikor csenget­tek? S. J. Minél kevesebb értekezletet Rendet tartó járókelőket r* A Szolnok megyei frókna k antológiát — Kedves rendőr kartárs, ígérem, hogy ebben az évben Á teremtésit neki, mikor értekezünk már ? f, n mindig a kijelölt helyeken közlekedem. tai Jaj, kedves Pista bácsi, a zsebemben maradt ez aj Ids csavar. Tegye el, reggel majd vissza viszem. / j A tsz dolgozóknak jó munkát és év végére: 4 4 d-- w«.-«i «aMMlrnirtván«#

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom