Szolnok Megyei Néplap, 1958. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-26 / 22. szám

Nemes Nagy Agnes: SZÁ- RAZV ILLÁM,

Sterne» Nagy Agn«« tcWawű

„SiAr»* villám” című Wreegkdt«6i moát Jelent Meg»

Nemes Nagy Ágnes egyike azoknak a kisszámú asszony- költőknek, akik egyenrangú társai lehetnek a férfi-költők legjavának. — Szófukar, kemény, erősen elvont költészetétől teljesen idegen az átlagos nőköltők szóbősége, pongyolasága. Verseinek nagy előnye az analizáló őszinteség, a kifejezendő fogalom pontos, tiszta rajza. A lírai verskötet végén egy elbeszélő költeményrészlet a költőnő gazdag realizmusra valló készségéről is tanúskodik. — fMegjelent>.

.Veszprémi Szem'e"

Szolnoki szemmel

Könnyű kéz befolyásolhat tatlan és mégis minden szépet észt evevő szív szükségeltetik a tárgyilagos kritikához. Különösen vonatkozik e megállapítás napjainkra, amikor is a közlmultban tapasztalt pangás terméketlen korszaka után egy egészen uj irodalmi élet bontogatja szárnyait,

A kibontakozás első lélegzeteként megjelent az Élet és Irodalom, majd a Kortárs, később pedig jelentkeztek a nagyobb tradíciókkal rendelkező tájak is egy-egy kiadvánnyal. így is helyes, mert csak igy egész az egységes magyar irodalom, mivel nehéz elképzelni hazánkat a főváros, Budapestiét az ország nélkül, mikor a törekvések és célok egyesítik azokat.

E lépésről lépésre előrehaladó egység mielőbbi megszilárdulását kívánták elősegíteni a veszprémi írók, művészek és áltálában a veszprémi értelmiség a Hazafias Népfront gondozásában megjelentetett „Veszprémi Szemle’’ c. folyóirattal.

Jellegére nézve a Szemle politikai, társadalmi ét irodalmi folyóirat. Lapjain egyformán találkozunk tudományos értekezéssel, gazdasági ismertetéssel, kritikával és irodalommal. Dicsérendő

s ffintbűée, wmhy &fem Wsta.

írói között a fiatalok mai- lett ott találjuk Tatay Sándort, Berda Józsefeiét, Tóth Sándort. Műveik valami fi- nomleheletü patinát kölcsönöznek a velük egysorban jelentkező ifjabb nemzedék írásainak, melyek — valljuk meg őszintén — magukon viselik az útkeresés bélyegét. Ettől függetlenül tartalmukban, formai megoldásukban munkáik reményre jogosítók, mert már ma is a kőitől képek színpompájával varázsolják elénk Veszprém sok vihart látott ódon falait, szőlőskertek övezte dombjait, múltját, jelenét.

Olvasás közben azonban akaratlanul felötlik a gondolat: Veszprém csak „Veszprémül’' tud? Mivel országos problémával csak elvétve ütött találkozunk Szabó Pál „Köszöntö'-jén kivid.

Félreértés ne essék. Nem kell elfordulni a Bakony- tfi, & dunántúli borok izétől, de a befeléfordulás veszélye nélkül nem is lehet oly ter- jedelesen foglalkozni velük, mert ez hovatovább lokál- patriótizmushoz vezet.

E sorok Írója senkit sem akar szembefordítani szőkébb pátriája szépségeivel, hiszen őt is elbűvölik a ti- szaparti füzesek susogóra, az alföldi szántók kalászai között rejtőző pipacs üde, lányos ártatlansága, csak szól, mert a pipacs végeredményben gyomnövény, a bor meg részegít és az előbbi nagymértékben való tenyésztése az utóbbi nagymértékben történő fogyasztása elfordítja a szemet a kalászról, melynek növekedésében népünk növekvő ereje, magjainak acéljában nemzetünk töretlen akara SU testetf N. I.

VERSEGHY FERENC

MIHALIK DANIEL festő 1869-ben Tallason születeti Szolnokon halt meg 1910-ben. Tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. Hazatérése után először Budapesten dolgozott, majd 6 19 Szolnokra jött, a művésztelep alapító tagja lett.

A Mihaíik, 05 gyei, Szlányl „tájképfestő triásznak” nevezett csoportból a legjelentősebb tájképfestő Mihalik Dániel,

Rövid balatoni tartózkodását leszámítva, haláláig Szolnokon élt. „A plenez festészetből Indult ki, majd az impresz- szácnizmus hatása alá került.” Képeinek tárgyilagosságához hűen ragaszkodik. Később képein dekoratív elemek is jelentkeznek. Témáit úgy fogta fel, hogy

mindig vidám, derűs tájképeket festeti. Képei világos tcnusúek, de valami melankolikus hangulat jellemzi őket. Szereti festeni Szolnok városképeit. Legszebb alkotása a „Fűzfa” (lásd a lenti képet) a műrész finom lelki világát fejei, ki, szomorkás hangulatú, gazdag zöld színekkel élénkítve.

A KESZTHELYI múzeumban látható

művészi munkásságénak legértékesebb képe, a „Balaton”. Ezen a képén elérte, hogy érzelgősségtol mentesen oldja meg motívumait. Képszerkesztése logikus, vagyis többet foglalkozott a témával, képszerűi égét vizsgálva. Azonban e'őtérbe lép dekoratív szemléled és s-e-es^ziiy felfogása, B. Székely Júlia

d. (Veneghy. OCűny-otá* is a

Szolnok megyei Szervezetének kiadványáról

Állampolgár. Egyenjogú, bárki is, bármi nézetet i* rcBJ

Le a kommunistákkal!

Újra zúgás.

A terem fele volt megtelve; de tömény, erjedő bor- Kag, meg gőzölgő pálinka ize ülte meg a levegőt.

A kultúr,ház vezetője letántorgott a lépcsőn. A Zagyr^jprt felé vette útját Ahol a kultúrotthon van, Az egyik mellékutcában találkozott a pártbizottság másod-titkárával. A Kommunista Párt emberével. Furcsán összenéztek. Már elhaladtak egymás mellett, amikor megszólalt, utána szólt a titkárnak.

r- Oda van. Elvették a kultúrházat.

—Tudom. Hallottam,

Álltak,

i-~ S a berendezés?

*— Elrejtettem. Amit lehetett; a lemezeket, & dia- filmeket. A hangszerek mind biztonságban. — S most, hogy valakinek végre beszélhet róla, mondta, mesélte részletesek; — A lemezjátszót, a rádiót is hazavittem. Mindent, *ami csak mozgatható és érték. Csak a bútorok maradtak. Ha lenre kocsi... esetleg. Még azokból is.

•— A leltárkönyvek? — húzta össze a szemöldökét . a titkár.

— Azok is nálam. Azt ki nem adom nekik. Át nem adom, akár mi lesz. Ez a városé volt. Városi, meg álomi kultúrház ttoltunk. Ez volt a kgt beruházó hatóság. Most minden nem lehet egy párttél Hát a tanács, ha megtudja, mii szól hozzá.? Hiszen az övéi

A ; " ".titkár csak vSzett, vA—tt erre a ptbnmt- csontú, kis alacsony emberre. Ez a kultúrház vezető valamikor színész volt: táncos komikus. És nem is vette őt, ez így igaz, senki sem komolyan. Nem bántották, de nem is bíztak benne. Afféle bohém-lélek biztosan, gondolták róla. Színész ember. A feleségétől is elvált, meg mindig olyan furcsa fazonú papucscipőkben járkál.

S most éppen ez az ember nyugtatja meg őt; bizony nem és nem! A Magyar Népköztársaságot nem lehet már eltörölni a föld színéről soha. A magyar tanácshatalmat. Mert nem csak segítők vannak itt, de többen, mint gondoltuk volna, olyartok is, akiknek lehet majd segíteni. Hamarosan.

— Jól van, Hamarka elvtársi — s megfogta az igazga>ó karját. — Csak őrzzen meg mindent. Amit csak lehet. Mert szükségünk lesz még rá. Nem fog a város kultúrotthon nélkül maradni. Biztos lehet benne.

—- S újra folytatjuk a színházat meg a bérletezést.

— Még a zeneiskolát is — nevetett a titkár.

S kezet fogtak.

Hamaria Gyulát, a kultúrotthon igazgatóját ekkor szólították először elvtár nak. S most nagyon jóleső érzés volt ezt hallani ebben a migívo-sígbin. S akkor, ott örömében ötlött először eszébe: egy televíziós készüléket is venni kellene már a klubterem számárában egyaránt Kiiejezoje annak a megbecsülésnek, amelyet Verseghy Ferenc iránt — legalább lélekben — érzünk.

A kiadvány anyaga eredetileg a Jászkunság hasábjain látott volna napvilágot, ha a TTlT Megyei Szervezetének ismert és kedvelt folyóirata megjelenhetett volna. Sajnos, az ellenforradalom egyik sajnálatos következmény eként a Jászkunság is megszűnt. — így került sor az anyag külön kiadványban való megjelentetésére.

A tetszetős külsőben megjelent kiadvány a szerk-aztö előszaván kívül 5 nagyobb tanulmányt tartalmaz, amelyek a Verseghy verseiből kötött kis csokrot ölelik körül, Valamennyi tanulmány neves, Verseghy életművének egy-egy részletét kitűnően ismerő tudós munkája

BENDA KÁLMÁN Verseghy útját rajzolja meg a magyar jakobinus mozgalomig A tanulmány népszerű nyelven áttekinthető képet ad a XVIII. sz. vécének haladó mozgalmairól, amelyeknek nem érdemtelen résztvevője Verseghy Ferenc is. Rámutat arra is, hogyan formálódóit a magyar értelmiség — köz.e Verseghy politikai felíogása a Franc.aor- szágból kiindult s lényeg ben egt&z Közép-E ur^ pát megmozgató felvilág, sült — forradalmi áraimat hatására. Végigkísérhetjük Verseghy politikai fejlődését a szabad gondolkodás igenlésétől a magyar jakubinusok eszméjének népszerűsítésén át egészen az összeesküvésben való tevékeny részvételig.

Verseghy Feienc költői munkásságát Varga, ba-iuzs tanulmánya ismerteti.

— A tanulmány soraiból megelevenedik a feudális láncok között a polgárosodásért harcoló, majd a Marseillaise szövegét fordító, a börtönben is azt magyarító Verseghy Ferenc, aki élte alkonyáig sem szűnt meg küzdeni a haladást megkötő merev hagyományok ellen az újért.

Diákköri emlékek rajzanak fel és kapnak értelmet az olvasóban Terestyéni Ferencnek Verseghyt, a nyelvtudóst bemutató tanulmánya nyrr ’n. A szíikmarkuan mért tankönyvi sorokból a jottista és ipszii.nista harc legyőzött gladiátorokért megismert Verseghy nyelvészeti

munkásságának Igazi Jelentőségét emeli ki ez a dolgozat

A Kossuth-díjas Molnár Antal tanulmánya a muzsikus Verseghy! állítja elénk. A tanulmányból mancsaik Verseghy dalszerző munkásságára találunk utalást, hanem reális képrt kapunk a kor ziened kultúrájáról is.

A kötet sorrend ben utolsó

tanulmánya Tordal György munkája. Verseghy filozófiai nézeteit ismerteti rendkívül érdekes, emelkedett stílusú, mégis olvasmányos formában. Ezzel a cikkel válik teljessé a Verseghyrűl kialakult kép. Különös érdeklődésre tarthatnak számot történetfilozófiai nézetei, amelyiket' Verseghy műfordításaiból, önálló munkáiból vett idézetekkel alátámasztva mutat be a szerző. Megcsillantja Verseghy gondolkodásának materialista és dialektikus elemeit, sőt regényéről szólva arra is utal, hogy az utópista szocializmus eszméje sem állt távol városunk szülöttének nézetedtől.

A KIADVÁNYT egy rendkívüli gonddal összeállítót és a Verseghy irodalom iráni

érdeklődők számára iger hasznos bibliográfiai vázlai zárja le Dr. Kardosné Ben- ke Irén tollából.

Nem mehetünk el szó né! kül a kötet gazdag és szem léletes illusztrációs anyagé mellett sem. Verseghy művednek faximiléi csakúgy megtalálhatók, mint a ne* vonatkozó szolnoki emlékei fénykép másolatai A szerkesztés gondossága, a hibátlan nyomdai munka, az anyag ötletes és a fejlődés tükröző összeállítása a szerkesztő Kisfaludi Sándor ízlését dicséri. Ezt az ismertetést pedig hadd fejezzem be azzal a jámbor óhajjal, bárba minél több ember kezébe kerülhetne e kiadvány, g minél többen merítenének bo’cls kedvet Verseghy Ferenc műveinek megismsró'é hez. Ez 'enne a legszebb ke szőrű születésének 200 év fordulóján.

rtsrvrmrv FNEM A KIADVÁNY jelentőségén és értékén múlik, hogy csak most kerül sor méltatására — ha méltatlan szavakkal is. — Mi, szolnokiak nem nagyon tudunk gazdálkodni értékeinkkel. Az elmúlt esz endő, Verseghy Ferenc születésének 200. évfordulója is szinte nyomtalanul múlt d városunk kulturális életében. Egy úgyszólván titokban szobra talapzatára helyezett koszorú, a nevét viselő iskola inkább házi jellegű kis kiállítása és egy rövid megemlékezés a helyi lapban — Íme, ezzel „áldozott* városunk népe egyetlen költőfia emlékének. Igaz, az

i

1957-eg esztendő súlyos és £

komoly hónapjai, az ellen- forradalom anyagi és eszmei j rombolásának helyrehozatala, ( a megújuló élet rendes ke- t rékvágásba lendítése erősen i igénybevett« az erőket, mégis e kelletit volna módot találni 1 legalább egy ünnepi megem- I lékezés formájában, s főleg 1

életműve széJeoebbkörfl ismertetésével, kegyeletünk lerovására, egy, az emberi haladás szolgálatában eltöltött élet emlékének, megbecsülésére.

ArunÄ inkább örülnünk

kell, hogy ha megkésve is, (a késés egyébként sem a szerzőkön, sem a kiadókon nem múlott), végre Verseghy emlékéhez méltó kiadvány került dolgozóink kezébe. Mert ez, a gyomai — volt Kner-nyomdában készült füI osárnap délelőtt a kisgazdapárti gyűlés beful-',

ladt. Mint a durranással kilőtt, de fel nem rob-1, bánt ágyúgolyó. Senki sem jött el, hiába bömbölte a', városháza előtt minden megafon. Csak az elnökség ült1 az emelvényen, meg általános iskolások jöttek. Azt hit-' ték, most is majd mesefilmvetítés lesz. !

Küldjétek el apátokatI — irányították vissza az'1 ajtóból az érkezőket. — Azokat küldjétek ell j

Aztán meg az igazgatóra kiabálták:

— Maga az okai Maga az oka mindennek, igazgató.',

Biztos lebeszélte az embereket, hogy jöjjenek! — fényé-', getőzött az eddig szót a1 an kisgazdafőnök. -— Még az a'• gimnáziumi tanár sem jött el, aki régen vezetőségi tag' volt. Nem mer eljönni, majd csak ha rnármi utat esi-' váltunk. Ezekben a nehez időkben. Be azért meg kell1 kezdeni a szervezést. Most, mielőbb. Mert majd egyszer; csak jön a KÁLÓT. Meg a többi párt is szerveződik', már bizonyosan. ;

Az irodában egy Idegen adó magyernyelyű adásé' szólt. A magyar nép mindent elsöprő lelkesedéséről' beszélt. S arról, hogyan verik a Duna mentén a Vörös Hadsereget. ;

A bőrkabátos felerősítette, amennyire csak lehetett.] S körülnézett. Mintha tegnap még egy elő-, meg egy végerősítőt is látott volna itt valahol.

Éppen szólni akart pz ide-oda siivdörgő igazgatónak'', aki még mindig itt dibdábilt az épületben, pedig már', vagy háromszor megmondták neki, hogy most már kívül'- tágasabb. De az csak jött-me-nt még ezen a délelőt+ön- is. Hát ezért is, meg az erőítők miatt is éppen szólni- akart, amikor megremegtek az ablakok.

Először puskából lőhettek egyet, s utána egy ágyú-', zás. Aztán még egy, még egy Sorozat.

Páncélosok lánctalpai csörögtek az utcák kövezetén.; Fegyverropogás. Aztán megint csak a gépek hangja. \

— Mi az? Hát mégis csak igaz? Lehetséges ez? — J

ment, ment a termeken át a kisgazdavezér, s nyitva! hagyta maga mögött az ajtót mindenfelé a duzzadt< szemű. ;

— Mi történik Itt? 1

Semmi, semmi — mondta magában, mint az imát*

szokták, az igazgató, s próbálta megfigyelni, merről isJ lőnek, nehogy találatot kapjon, éppen az utolsó menet J ben az épület.

ivy it ott a az ablakokat, hogy semmi üveg útját« ne állja a légnyomás;'ak. Az ajtók is már sarkig í tárva. Csak még a tábla, a Déryné Kultúrház. az nincs< a hehjtn. Ketté őrt, ahogy lehajtok ák a mukkor.

S most azon gon do11 -nzott. melyik aLo-aton is * akadna mén rá pénz az ideiből. Hogy egy jó nagijn* < messziről is láOptói CSiváke-orv; j

Déryné Állami kultűrotthon

ÉS ÁLLAMI ZENEISKOLA •

Majd ide: az ajtó fölé.

MEGYÉNK FELFEDEZÉSE

1. Képzőművészet