Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-29 / 305. szám
MEGYÉNK. FELFEDEZÉSE 7. KénTÍtmütfPMxef Vallomás prózában Szeretlek. Evek óta érzem, nyugtalanná tett a vibráló Izgalom, bárhol Is esett Rólad a szó. Pedig akkor még csak fényképen láttalak. De már vágytam, s örökké reméltem, egyszer még találkozhatunk. Szemtől szembe, úgy ahogy mindig szerettem volna. ' így jött el az idei nyár. Napokon, heteken át készültem, míg szemben álltunk egymással. Felöltöztem; fehér, hófehér nylon ingben, vadonat új nyári, szürke szandálban s tropikál ruhában mentem Hozzád. S Te már vártál. Ahogy Írtad; néhány szál virággal, ünnepi öltözetben. Pedig munka-nap volt. Tudod, ott, akkor láttalak meg először a pályaudvaron. Soha nem feledlek! Míg csak élek, — hidd el, ha mondom, — emlékezem az első találkozás furcsa izgalmára. Sokáig szótlanul álltunk, aztán Te törted meg zavarom. Vidáman, kedvesen köszöntél, s ne haragudj, kérlek, bocsáss meg, ha akkor nyomban nem fogadtam. Mert csak Téged, egyedül Téged néztelek. Nem is tudom, hogy szólítottalak. Vagyunk mi Így néha, férfiak. Majdnem húsz napot töltöttünk együtt. Az éjszakákat 6 nappalokat, minden percünket, idejűnket. Már-mór talán úgy éreztük, ne is tagadd, mintha együtt maradnánk. Mintha csak mindig ismertük volna egymást. Emlékszel-c a búcsúzásra? Látjuk-e még valaha másikónkat? Találkozunk-e majd egyszer, újra, valamikor? Te kérdezted, s emlékeket cseréltünk búcsúzáskor. Mit tehettünk volna mást!? Te biztos elfeledsz, éreztem már akkor, Hiszen sokan, nagyon sokan vannak, kik így dicsérnek, vagy szebben is, mint én szavammal; s nevem, arcom, hangom is feleded. De én, — érted. — én soha! Míg élek, míg arcomon égni tud a vidám, gyerekkori kacagásból bennünk maradt öröm, s míg bőrömön a munka verítéke, míg dobban a szívem, s emlékezetet gyűjtöget agyam, halántékomon míg csak megfeszül az a furcsa, gondolatokat rejtő izom, Te élsz bennem, úgy, ahogy megismertelek. Hangod, csillogásod, kölnidnek s különleges szappanodnak Illatát, kedvességed megoszthatod mással is; az mind enyém lett, mit belőle nékem adtál. Te, drága Moszkva! Köszöntlek Téged! S így vallom be e sorokkal mennyire megszerettelek. CSASZTVAY ISTVÁN ZEMPLÉNT! TIVADAR J festő 1864-ben Eperjesen szü[ letett és 1917-ben halt meg. 1 Most van halálának 40 éves [ évfordulója. Budapesten és München[ ben tanult. Hazatérése után 1 az ország különböző részein í dolgozott. Zala megyében, ► Mátra vidékén és Szolnokon ► Leibl német mesterétől nyert ► indítások alapján realista ké[pékét akart festeni Fényes ! Adolffal egyidőben tartózko- Jdott a művésztelepen. Fényes T Adolf ,, Szegény ember'’ sorozatához nagyon közel állt ► Rokonlelkűek voltaik, egy £ gondolat vezérelte őket, a ► valóságos, reális, szegény em► berek életét megfesteni. Nagy f vállakózás volt ez Zemplényi jrészéről is. Az akkori divatos 2 anekdotázó, a kispolgári élet 2 fülledt levegőjét ábrázoló ké| pékét nem igen lehetett hát- J térbe szorítani 2 Minden képe problémákereísés, komoly elmélyedt tanul► mány, átélt közvetlen hangu► lat és mindegyiken finom fes► tői naturalizmus érezhető. El;ső nagyobb műve a „Szegény - asszony otthona” (lásd a fenti ♦ képet) a Szépművészeti Mú[ zeum tulajdonában. Ezen a [képén erősen meglátszik Bas, tíen—Lepage iskola „finom [naturalista” hatása. A külön► böző részletek aprólékos megfigyelése. Precízen kidolgozóvá a szegény asszony nélkülözhetetlen bútordarabjai. Az táblákon b^-zűrődő napfény [kissé barátságosabbá teszi, a C gömycdten ülő, kanalazgató {öreg nénit. Figyelemre méltó [a lélekábrázolása. Az öreg ► néni arcán olyan sok mon► danivaló van. Kifejezi a sze[gények egész életé*. A realista szegény embert [ábrázoló kép nem hozta meg számára azt a sikert, amit várt, amire számított. Hasonló képe még az „öregapa unó. Icája". Zemplényi épp úgy szerette a magyar tájat, mint a magyar népet. Természetszemlélete közvetlen, a maga hangulatát keresi a tájban és azt viszi bele képeibe. A lényeg kifejezésére törekszik. A Zagyva—Tisza mentén megtalálta az igazi festői tájat. Nagyon szerette a tél és ősz hangulatvilágát. Sok ilyen képet festett. Kékámyékú hófedte tájaik, esős mélabűs napok, hóolvadás, stb. A későbbiek folyamán nagy változáson ment kérésziül. Eltért eddigi festésmódjától és témáitól. Főleg búcsús, lakodalmas, templomi képeket festett. Ezeken sokszor ‘ indokolatlanul kemény színellentéteket alkalmazott. Nem találta meg az önmagát kifejező összhangot. Ezek a művei egyszerű elrendezésűek és lélekábrázol ásuk olyan bensőséges, hogy érdemesek az emlékezetre. Ilyenek: ,.Templomban”, „Zarándcicnő”, „Búcsúsok”, stb. Tanára volt • Képzőművészeti Főiskolának. Hasznos pedagógiai munkásságot fejtett ki. Egyszerű, emberi magatartása miatt tanárkollégái és tanítványai nagyon szerettéki B. Székely JűRa a30ooQOOoooooocx)OOOOooooooooooooooooooooooooooooooooc>ooooooooo»aoot>oooooo<xx>ooc»oooc>ooooooQoooooooQoooooooooQ Théikd Hádülö- v&idá&ál RÖPLAP — A világhoz — Óh, ha tudn . ezer nyelven, Ezer nyelven zengeném: Béke, béke, béke legyen Ezen a bús Földtelién! Csaták dühe dúlta Földünk Már elégszer, épp elég! Férj, feleség s halt a gyermek, £1HvúM annyi nemzedéki Csorba kardok, véres dárdák, Lövedékek hirdetik: Annyi drága emberélet, Annyi hős vér hullt el itt, Am, ha lenne háború most, Nem mutatná semmi sem, Hogy virág nyílt, hogy volt élet Az elárvult földeken. Az Verme a Végítélet, Meghalna az isten is, Ki megkezdted, legyen bárki, Elpusztulnál ám, te isi Hozzád esdek, Nagyvilágom, Hallgasd meg kicsiny fiad, Fásult elméd, alvó lelked Hátha mégis felriad. Es ha tudnék ezer nyelven, Ezer nyelven zengeném: Legyen béke, örök béke, Ezen a bús Földtekén! Féltés ZALA VÁRI LÁSZLÓ UTOLJÁRA £dvi lU.cs Átadói. Messzebb vagy most, mint bármikor, Városod felett téli fellegek, Hull, buli Rád sok csöp hó szirom. Nem is tudom, mit !s mondjak Neked. Jaj! Hószlrom? Hátha atom Hamuja hull nyakadba, ked vesemTJ Takard el vállad, fuss nagyon, Olyan furcsa, rossz most a sejtelem, (Miért e balga, vad féltés? Hiszen bombák robbannak, gyilkosak!) Ugye szeretsz nagyon, jössz és, fis nem holtan teszed meg az utat?! yfautl Uiáfc Lapos kavicsként verseim Miüjom tudatba zuhintom, S matt mosoly, vagy fukar fintor A díj bölcs szájak szögletin. Vám úgy, hogy nyomóm könny bugyog, Míg a rímek halkan csengnek, De van úgy, hogy én esengek S percnyi taps-virágért futok. Mindegy, dalt mondok, míg bírok, S tudatba hull sok vers-kavics A siker úgyis mind hamis. És igaz csak e szent bírok. Birkózás ritmusért, rímért, S a Szépért való öklelés, Melyhez egy élet is kevés, De végzem, mit sorsom rám mért. 11 Kemény Erzsébet: OKTÓBERI DÉLELŐTT Napfény. —■ Te őszi, áldott! —► A kapuban míg merengve állok Nézem az utcán, a fákon mit sohasem látni nyáron, A könnyű, meleg leplet, Mit céltalan tereget Rájuk az arany ősz-.,, A csöndes ősz... Kinek nincs vágya semmi, Nem csókol csalfán gyümölcsöd teremni. Csak simogat, csak altat enyhe kézzel.,. Legszebb hónap ... Súgom, örömmel nézve széjjel, S lelkem, mint felhőtlen ég olyan.,. Lemosott róla minden bánatot a Nap E nyugodt, boldog fényfolyam, Pogány Barna: Téli történet Éjszaka volt. Sok hulló hópehely dalolt Hárfa bits, halk melódiát S ha-ha ért az utcakőm Akikor elbúcsúztam Tőle. Mennyi, mennyi kis hópehely Táncolt, dalolt S hullva hullt az utcakőre! Könnyes lett az arcom tőle. Éjszaka volt. Sok hulló hópehely dalolt Elhaló, halk melódiát, Betakarva lábam nyomát-,:. Érzem még: nehéz volt eljönni tőled s megtudni végül: nincs szerelem; eltűnt belőled, mint csillagos harmat viharos, borzas reggeleken. Én hittem: felszakad szívem a ködből, vártam: elönt majd friss meleged; vártam, hogy nemcsak a szót, meg a verset, emberi szivem is megszereted. lefkrsmerefs fuüdaíás 8 Lila í estéik es ecsettel tegnap bemázolták ocsmány kezek a lelki ismeretem. Emberi mi voltom vacogva szűköl a kihűlt kereveteiii Öh szerelem, óh kifeszített mellű ifjúság, óh, tiszta ízemet őrző drága Anyám keze! Tegnap titeket messzire űzött az alkohol, az olcsó mámor ebből a szobából Emberi mivoltom most vacogva szűköt, a kihűlt kereveten, ahol tegnap megfeszíti etett a Szeretem. Horváth Elemér KTLÁTÓ A MOSZFILM stúdió háromrészes játékfilmet készít L. Tolsztoj „Háhorú és béke’* című re-S gényéböl a nagy orosz író ha-j Iáiénak 1960. novemberber 20-án - megünneplésre kerülő 50. évfor-í üulója alkalmából. ^ Damaszkuszban, Szíria fővárosában megalakult a „Fiatal írók Ligája1', a Liga tagjai nyilatkozatot tettek közzé, amelyben a realista ábrázolás mellett foglalnak állást. O Uj színházi folyóirat jelent meg Csehszlovákiában ,,Divadelni Noviny*‘ címen. A kéthetenként megjelenő folyóirat új színműveket, színikritikákat és rö-, 7ki híreket közfcL MEGYÉNK | képzőművészeti téren való felfedezésében nem feledhetjük el Edvi Illés Aladár nevét, és helyeseljük, hogy B Székely Júlia a Tiszavidék hasábjain nemrégiben igen színvonalas cikkben méltatta a ma is élő és alkotó ősz mester munkásságát. A cikkben — nagy örömünkre — közölték Edvi ülés Aladár „Szélmalmok” című, bűbájosán szép képét is, amelyet a nagy művész Szajóiban festett. B. Székely JűHa azonban nem emlékezett meg Edvi Illés Aladár életének és működésének jászsági vonatkozásairól, annak ellenére, hogy a művész igen sok értékes képe a Jászságban, Jászberényben és környékén keletkezett. ügy véljük, megyénk képj zöm ű vészét i téren való felfe> dezése nem lehet teljes a jel! legzetes színekkel rendelkező | Jászság nélkül, ezért B. Szé- I kely Júlia szépen megírt cik! két a következőkkel egészít! jük ki: Edvi Illés Aladár az 1810-í es években többször és hosz- I szabb ideig dolgozott Jászbe; lényben, sőt háza is volt a ■ második kerületben. Ez az l időszak igen termékeny volt ; művészi munkásságában — ; amint a művész maga is el- I mondotta — jó három eszj tendővel ezelőtt, 1954 novem- I bérében. A HAZAFIAS | Népfront ugyanis 1954 októberében és novemberében rendezte meg a Jász Kulturális Hónapot, s ennek egyik rendezvényére, a mai jászsági képzőművészet kiállítására, meghívták Edvi Illés Aladárt is, akit Jászberényben az idősebb nemzedék tagjai személyesen "is jól ismernek. Amikor a nyolcvanadik esztendeiét betöltött ősz festőművész értesült a jászberényi meghívásról, azonnal levelet írt a Hazafias Népfront Elnökségének és felajánlotta, hogy huszonhárom Jászberényben és környékén készült képét is helyezzék el a kiállításon. Természetesen a képeket is 9 maga bocsátotta a jászberényiek rendelkezésére, így vált azután a Jász Kulturális Hónap egyik legbensőségesebb, legkedvesebb élményévé az az óra, amikor a Jász Múzeumban az Edvi Illés Aladár-kiállítást magának a művésznek a jelenlétében nyitották meg, s az ünnepi szavak elhangzása után Edvi Illés Aladár régi jászberényi ismerőseivel elbeszélgetett fiatalkora szép éveiről és az egyes képek keletkezésének körülményeiről^ Sőt nemcsak a múzeumiba« zajlott le igen érdekes beszélgetés, hanem kint a határban, a művészi képek keletkezésének színhelyén is. Edvi Illés Aladár ugyanis rámutatott a kiállítás egyik legszebb képére és elmondotta, hol, merre festette és azt is hozzátette! szívesen megnézné most is azt a tájat. TERMÉSZETESEN 1 rögrón autót hozattak, a Hazafias Népfront Elhökségének két tagja beült Edvi Illés Aladár mellé, s kikocsikáztak a Zagyva Nagyér nevű ágának egyik távoli hídjához, ahol a művész az alkonyi pírban égő zagyvaparti tájat annakidején megfestette, a botjára támaszkodó subág juhásszal és a birkanyájjal Tavaszias, napfényes novemberi délután volt altkor, 1954-ben, s az ősz mester könnyezve tekintett szét ifjúságának e kedves táján, amelyet csodálatos művészetével halhatatlanná tett. Megyénk felfedezésében tehát nemcsak Szolnok környékén és a Tiszántúlon tevékenykedett Edvi Illés Aladár, hanem a Jászságban is. A jászberényi éveiben festett képeiből készült 1954-es kiállítás az egész Jászságban ismertté tette nevét, úgy, hogy az ősz mester valósággal „tiszteletbeli és szeretetbeli jász”-nak számít, akinek további szép munkálkodást, jó erőt és egészséget kíván a Zagyva, Tama és a Tápió síkságának minden dolgozója Bognár Gv’/.’u
