Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-13 / 293. szám

Hogyan is áll a kultúr munka Vezsenyen? ÄMIT A FALU ügyes-ba­jos dolgairól, gazdasági ered­ményeiről tudni akartam, már . elmondotta kérésemre Hajdú Lajos elvtárs, a VB elnöke. Aki dolgozik, az jog­gal kíván szórakozni is.. i így került szó a vezsenyi kultur csoportról, munkájá­ról; — Ezen a téren nem sok dicsekedni valónk van, kezd­te Hajdú elvtárs. — A tava­szon előadásra került a „Vén betyár’' című három­­felvonásos színmű; nemré­gen táncos estére került sor; most pedig — mint hallom »— a Vöröskereszt készülődik valami, rendezvényre. Na­gyon hiányzik falunkból a KISZ szervezet, ennek meg­alakítása, remélem, már csak napok kérdése;., — Ügy áll a dolog, — foly­tatja az elnök elvtárs, — hogy a kulturház igazgatója, Nagy Ernő elv társ, szorgal­mas ember, de — bármilyen furcsán hangzik is — túlsá­gosan szorgalmas. Azonkí­vül, hogy igazgatója a kul­­turháznak, mint ktsz tag dol­gozik, részt vesz időnként a jószágösszeírás, a tűzoltóság, sőt a tűzbiztosítás szervezé­sének munkájában is. Keve­sebb talán több lenne;; j —■ Igaz viszont, hogy mozielő­adások körül nem mutatko­zott hiba, ez nem kis részben az ő érdeme; i, HALLGASSUK MEG a másik felet is!’’ — mondot­ták egykoron a bölcs ró­maiak. Elballagtam Nagy Ernőhöz, akit némi gúnnyal, de mégis elismeréssel a „falu mindenesének“ mondanak. A felkeresett fürge ujjak­kal alakítja egy fonott-szék hátát, s kérdésemre — bár kissé csodálkozó arccal, de <— szapora szóval felel: *— Tudom én, hogy az el­­nők elvtársnak sok a dolga,­­mégis csodálkozom, hogy ilyen keveset tud a kultur­­csoportunikról... s Tény, hogy nem könnyű a dolgunk; a mozi-vállalattal közösen hasz­náljuk a termet, mely csak a hónap első és utolsó szom­batján áll rendelkezésünkre; így a próbák folyamatossága súlyosan veszélyeztetve van. Igaz, a nagy nyári dologidő­ben nem túlsókat értünk el a kultúra frontján, de ezen senki sem csodálkozhat.;: A November 7. tiszteletére ren­dezett ünnepélyen pedig Haj­dú elvtárs is lelkesen tapsolt szín játszóinknak, népi tánco­sainknak ; . 5 NAGY ERNÖNÉ is kiveszi részét férje mellett a kultur­­munkából. öt-hat tagú „törzs­gárdáját'1 és nyolc főnyi tánccsoportját nem kis rész­ben az ő lelkesedése tartja együtt. Nemrégen „magán­összeírást” végzett;: (Csak­­a Statisztikai Hivatal meg ne tudja!;..) — Megállapította, hogy Vezsenyben ötvenkét 16 és 23 év közötti leány és fiú van. Egyenként beszélt ve­lük;, negyvennyolcán vállal­koztak arra, hogy résztvesz­­nek a kulturcsoport munká­jában. Rausz Szilveszter elv­társat, az ügyeskezű tanítót pedig a díszletek megfesté­sének sikerült megnyernie. MEGYERI LÁSZLÓ elv­társ, a szomszéd falu gépál­lomásának szerelője. — ki lá­togatóba vetődött ide — he­lyeslőén bólogat, majd meg­jegyzi: — Engem ugyan a tizen­egyes jobban érdekel az ope­rettnél, mégis el kell ismer­nem: színigazat mond Bözsi néni! „Bözsi néni” elmondja azt is, hogy a kultúrosok ka­rácsonytájt a „Nem élhetek muzsikaszó nélkül“ előadá­sára készülnek. Ezzél egyide­jűleg állandóan gyakorolnak a népi táncosok; a többiek pedig négy új egyfelvonásost tanúinak meg „kultur-tarta­­lókul”t Kása Ica, a tanács dolgo­zója, önzetlen pártfogója a műkedvelő színművészgárdá­nak. Nem ritka, hogy féléj­szakát tölt el szerepeik legé­­pelésével.. FELKERESTEM Törőcsik Sándor elvtársat is, a közsé­gi pártszervezet titkárát. Mű­velt. megfontolt fiatalember; józan fővel értékeli az ered­ményeket, de nem igyekszik takargatni a hibákat sem. Megkértem, szóljon a KISZ ügyéről. — AZ EPOSZ-on kell kéz denem, — mondja elgondol­kozva. — Ez a szervezet va­lahogy észrevétlenül eltűnt a vezsenyi életből.., A meg­alakítandó KISZ szervezetre vár a feladat, hogy ne csu­pán a szórakozás lehetősé­gét, de az öntudatos kommu­nista nevelést is megadja fiatalságunknak; Sajnálatos tény, hogy a pártszervezet munkája e téren nem volt megfelelő. Igen rövid időn belül kézbevesszük a KISZ- kérdést. Ismerem fiataljain­kat; tudom, hogy munkánk nem fog kárba veszni; — Körülbelül mennyi idő múlva kerül sor erre? — Arra törekszünk, hogy a vezsenyi KISZ-szervezet lehetőleg december derekán már működjék. Párttitkári tisztemet nemrégen vettem át, s bizony nehéz mindenre rögtön sort keríteni; Egyet KELL értenem Tö­rőcsik Sándor levtárssal; — tisztánlátása, katonás hatá­rozottsága késztet erre. Nem jósolok, hanem következte­tek, amikor azt állítom: — eredményes munkát fog vé­gezni a megalakítandó KISZ- szervezet. Biztosítja ezt je­lentős mértékben Vezseny fiatalságának öntudata, lel­kesedése. S ekkor remélhe­tőleg az egyesek szerint élénk, de mások szerint még nem egészen kielégítő kul­túráiét is méginkább fellen­dül majd, r— borváró — GONDOK Kunhegyesen Nemrégen szereltem le két­éves katonai szolgálat után. Sok helyen megfordultam és így természetesen minden szórakozási lehetőséget meg­ragadtán), sok filmszínházat láttarrr. Valamennyi hiba nél­kül betöltötte hivatását, jól és igényesen vetítettek. Ép­pen ezért "kellemetlen megle­­petéské&'>’tért, hogy Kunhe­­gyeserl J»3án a mozi a legel­­hanyagófStbb. Rendetlen az egész helyiség, s ha az ember látni is szeretne valamit, a rossz széksor-emelés miatt ez teljesen lehetetlen, A másik hiba, hogy csak egy géppel vetítenek. A MO­­KÉP már elég régen ígéri a pótlást, azonban ez máig sem történt meg. Kunmadarason, pedig az nem járási székhely, két géppel vetítenek, egy gyönyörű filmszínházban. — Persze nem arról van szó, hogy most már a kunmada­­rasit szüntessük meg, ha­nem arról, hogy a kunhegye­­si is legyen legalább olyan. Kérjük a MOKÉP vállala­tot, hogy segítsen e problé­ma megoldásában, hiszen egy 15 000 lakosú járási szék­helyről van szó. Győző László Kunhegyes----------------------------------­FILMSZÍNHÁZ-7K LOREtEt* Magam se tudom, mi gyötör, Arany fésűvél rendezi de S dúdolva dalba fog ■ Oly szomorú a szívem; Ó idők régi meséje Kísért sejtelmesen, Húsén az est idesurran, A Rajna fut puhán; Bukó nap sugara csillan: Az órmok homlokán, Soha még ilyen mennyet, Igéző dallamot! Kis sajkáján a csónakost Rá vad bú fogja el; Oh, nem ügyel zátonyra most, fisak föl, csak a csúcsra figyel Egy tümdérlány, a szépek féltemet Sajkástul egy legényt — nr.,,?- ^ Bűvös dalával verte meg \ 5 Mulatja ott magát. XÍ Lorelei szeaénvV i Csillog haja szép arany éke, A ij0reie* szegényt! 5 Míg bontja arany fonatát, SARKADY SÁNT'r~ ! *) 160 évvel ezelőtt, 1797 december 13-án született H S Heine, a nagy néniét költő.) ) XJ00000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000O- , fTTTfTTTTTTVVTVTVVTTTVWTTTTTTVTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTrrVTTTT TUDJA-E, kb. 600 millió ember számára a rizs, kb. 500 millió számára a búza, kb. 150 millió számáfa a rozs és kb, 70 millió ember számára a kukorica a főeledel? a kínai írás a mi betűírásunkkal ellentétben képek­ből kiinduló szóírás, összesen 40 000 szójellel, amelyek kö­zül azonban ma már csak 4000-et használnak? A kiejtés jellegzetessége az, hogy ugyanaz a szó különböző hang­­magasságokban kiejtve különböző értelmű. a franciák átlag 350 szótagot, a japánok 30I-et, a németek 250-et és az angolok 220-at beszélnek percenként? ...az Egyesült Államokban jelenleg is több mint tíz­millió analfabéta van? Az iskolaköteles korban lévő gyer­mekeknek körülbelül egyharmada nem részesül oktatásban. :.. a Szovjetunió főiskolái az idén már 265 000 új szakembert adtak az országnak? , f Hangverseny Kisújszálláson Közös hangversenyt rendez december 21-én este a kisúj­szállási Városi Énekkar, a gimnázium énekkara és a Kossuth Lajos úti gyermek­kar a városi kulturotthonban. A három énekkar kiilön­­külön is fellép. A gyermek­kar énekli többek között Ko­dály: Köszöntő, Jelige, Esti dal című kórusmüveit és Mo­zart karrészletét a Varázs­fuvola című operából. A gim­názium énekkarának kiemel­kedő száma lesz a Rabszolgák kórusa Verdi Nábuccó című operájából. A Városi Ének­kar előadja Csajkovszkij Al­tató dal-át, Howland Drága perc-ét, és Bárdostól a Tiszai dallamök-at. Az egyesített énekkar Bárdos Csodát me­se’ék. Bécsi munkás induló és Kodály Magyarokhoz című kórusművével lép színpadra. Szólót énekel Várnai Jenőné és Barta Ferenc, zongorán kísér Garaguly Klára és Kiss Sarolta. Vezényel: Kovács Jo- ZMf, , If, I : : ■ NAPLEMENTE ELŐTT URBAN ERNŐ: FARSCAPÉNZ (Folytatás) S a lelkiismeret? Góczán Sándor eleddig makulátlan elnöki lelkiismerete? Nem szólt az egy kukkot se, ahogy a kártyás embert se szól semmit, ha mégannyit is sír utána a család, s ha a heti keresetből az utolsó tízest teszi is föl a lapra. Mondhatni, hogy inkább valami elé­gedettségféle lett úrrá Góczán Sándoron: a jólvégzett munka öröme. Hát hogyne! ötvenhat forint nem kicsi­ség! Ahogy a „Kongresszus” vetései állnak, több mint kerek egy munkaegységet tesz ki, annyit ér meg Góczán Sándor hirtelen támadt „ügyessége”. A zonban megálljunk, csak lassabban kicsit a test­** tel! Ne ítéljük cscmtja-velejéig romlottnak a megbódult Góczán Sándort. Amíg a vásár zsivaját hallotta, s orrában volt a laci­konyhák pecsenyeszaga, csakugyan aludt á lelkiismerete. De mihelyt vonatra ült, pláne mikor a vonat ablakából a „Kongresszus” pirostetős épületei is feltűntek előtte, azt hitte, megbolondul a rászakadó szégyen és aggoda­lom miatt. Mi lesz, ha meglátják? Ha számonkérik tőle, hogy mire pocsékolta drága idejét? Csak most az egy­szer segítse haza a jószerencse! Soha többé nem látja Góczán Sándort a hetivásár. Pedig mégis csak meglátta, mindjárt a következő kedden! Hogyan történhetett a dolog? Hisz Góczán Sándor egész héten inaszakadtáig dolgozott, valósággal „veze­kelt” titkos bűnéért, melyet — érzése szerint — a közös­séggel szemben követett el. Az éjfél mindig az irodában találta még, s alig percent a hajnal, máris az istállóknál járt-kelt. A malacokra rá se tudott nézni, még a szalon­nát se vette be a gyomra, mert az is botlására emlékez­tette. Mi vitte kedden hajnalban mégis az ólhoz? Mi parancsolta neki, hogy tuszkolja a malacokat a zsákba, s hogy az irodaajtóra hazug cédulát tűzzön: „A járás hi­vatott, estére itthon vagyok”. Az adás-Vevés, a nyerészkedés ördögi öröme, mely becsületet, kötelességet, helytállást, mindent, de mindent elfeledtetett vele. Ahogy mondani szokás: „rájött a szer­zés ízére”, s hétről Pétre nagyobb és nagyobb kortyok­ban nyelte. Mit bánta már, hogy meglátják-e vagy se? Hol nyert, hol meg vesztett a malacokon, tán már a ■negyedik párt cserélte, s féljózan-félrészeg állapotban \alósággal hajtotta a napokat, csakhogy jöjjön már a edd: a hetivásár várva várt napja. Titokban lehet az ilyesmit tartani? Dehogy lehet! netán kedden jött valaki a ,,Kongresszushoz” látó­jába, s az elnök után kérdezett, még Annus, a külön­­■ szűkszavú, komolykodó kis adminisztrátor is szem­közt' névette az illetőt: — A Góczán bácsi? Nincs az itthon kedden. Zsákkal hozza a járástól a szempontot meg az irányvonalat. D 0 e nem azért közösség a közösség, hogy az egyéb­ként hasznos, igyekvő, ám ideig-óráig rossz útra tért tagját veszni hagyja. Mikor Góczán Sándor negyed­szer tért meg zsákkal a vállán az „értekezlet”-ről, azt mondta Czakó Pista a munkacsapataiuik, amelyik szép veres miniummal épp a vaskerítést pingálta: — Fiúk! Ez így nem mehet tovább. Észre kell térí­tenünk az öreget! S lön a „Kongresszus”-bon nagy súgás-búgás, ter­­vezgetés egy egész héten át. Keddre virradóra pedig — úgy hajnali három óra tájt — Czakó Pista nagy csöbörrel, némi pálinkáskenyér­rel és iiégy vállalkozó szellemű fiatallal a kertek alja felől Góczán Sándor udvarára lopódzott, s a kutya le­­csendesítése után egyenest a téglákra állított disznóól­nak tartott. A malacok ríttak, sivalkodtak egy darabig, aztán olyan csend lett, hogy egymás szíve dobbanását is hal­lani vélték a disznóólnál foglalatoskodók. Hogy mit csináltak, mit se, az nem nagyon látszott, s á hangjuk se igen hallatszott. Csak egyetlen egyszer, jó negyedóra múltán támadt köztük vita. — Nem jól írod, te! — Már mér’ne írnám jól?! Kitűnőt adott nekem a tanító helyesírásból. — Jó, jó! — vágta el a vitát Czakó Pista. — Neve­lünk itt mi, nem helyesírunk. írjad, ahogyan jólesik, csak siess vele, koma. D ohányos ember hajnali köhögése, csoszogása. Nyikkan a verőceajló és ki áll istállólámpával a tornácon? Ki más, mint a korai vonalhoz igyekvő Gó­czán Sándor. Pislog, ásít, a halványuló csillagokra néz, s dehogy veszi észre, hoagy négy-öt árnyék hussan el hirtelen az óltól. — Lássuk, miből élünk! — dörmögi a beszédben is lassanként kupeccé vedlő Góczán Sándor, s egyik kezé­ben a lámpással, a másikban egy marék árpával az ól­hoz ballag. — Ne, coca, ne, ne... — hívja, csábítja szenvedélye tárgyait, s a korlát sarkára helyezi a l&úi$'át, nehogy a malacokat a zsák szája mellé találja dugni:. — Jaj! — azt mondja. — Jaj! — és fy&ét feldöröm­bölő szivére szorítja, mert a lámpa libegő, hftsszú árnyé­kot vető fényében ijesztő látványban van.-rg&e. Vér szá­rad a pallón, a hidas pallóján! — Gyilkosok! Gazemberek! —* ordítja.!besservében, s négykézlábra áll. hogy legalább a nyomokat vehesse közelebbről szemügyre. rvi. íEoUit. ikövd ____’ . -w Nem mindennapos műves?,! élményben lesz részük azok­nak, akik megnézik Gerhart; Hauptmann világhírű dráma­író művéből, a Naplemente eiőtt-ből készült filmet. A Nap­lemente előtt, mint színdarab .nagy sikerrel szerepelt az európai színpadokon, s most;' hogy a film a maga eszközei­vel gazdagította, kiszélesítette u rendkívül izgalmas cselek­ményt folytatja d.adalűtját;l I ’■ Gerhart Hauptmann r—;akinek a nevét szerte a világon Ibsenével, hazájában Schillérrel és Goethével hasonlították össze — 70 éves korában, :■ 1932-ben írta remekművét. Az akkori kritikusok „végre egy igazi dráma” — jelszóval üd­vözölték a darabot, amelySerTGsortos Gyula, majd később Somlay Artur nyújtott felejthetetlen alakítást. A történet . 'képpontjában egy idős ember. Clausen ta­nácsos lángoló, nagy szerelme áll. Clausen özvegyember, el­fáradt a küzdelemben, s abban a pillanatban, amikor el akarja dobni magától az leletet, találkozik' utószor a szere­lemmel, egy bájos fiatalélány személyében. A szerelem ha­marosan'kölcsönös lesz, de a család aljas praktikákkal ren­geteg akadályt gördít útjukba. A Clausen-gyerekek és roko­nok, akik idősebbek Inkennél, nem tudják és nem is akar­ják megérteni apjukat —i mindenáron meg akarják hiúsí­tani a készülő házasságot, de ez csak ideig-óráig sikerül. Nem lehet megölni az igazi, szerelmet, az mindig és min­denkor győzedelmeskedik. (A. Vörös Csillag mozi műsora.) 9 tetszés vágynám tetszés joga az olvasóké Keszthelyi Zoltán hét új könyvéről Életem folyamán több szó- Másik könyvem „A futball morúság ért, mint öröm. Az meg egy pár zugos cipő”; utóbbi évekről is elmondha- Tizenhét elbeszélés, legtöbbje tóm ezt. Most azonban, mint* élsőszemélyes. A forma ne té­­ha megváltozott volna a sor* ijessze meg az olvasót, ne rend: két könyvem megszü* 'higgye, hogy életrajzi meg­­letése, illetőleg megjelenése emlékezésekkel untatom. Ez felkeltette bennem az örö- a -forma felel meg legjobban möt. Könyvnapra megjelenő rriöndanivalóm életrekeltésé- Halljátok... című verses- re; Gyermek- és ifjúkorom kötetem kisterjedelmű, de, élményeit dolgoztam fel, s úgy gondolom, skálája széle- igyekeztem kerek elbeszélé­­sebb az eddigieknél. seJcet alakítani a meg ma is Költői pályámon új szakasz kísértő, szomorú, keserű idők­­kezdödik, s ezt az újat nyitja pöl. meg a Halljátok... vers, A Móra Ferenc Könyvkiadó amelyet egy előző könyvem- jelenteti meg e rövidebb­­böl vettem át. A többi vers hosszabb novelláikat. Ez a két év terméséből való. Sok tény, remélem, nem gátolhat­­olyat talál köztük az olvasó, ja meg, hogy a hatvan éves amelyet folyóiratban vagy „fiatalok” is elolvassák lég­­napilapban még nem látha- kedvesebb könyvemet, amely­­tott. Arra törekedtem pályá- ben hangot kapnak gyermek­­mon, hogy minden érzésemet és ifjúkorom jellegzetes alak­os gondolatomat hamisítatla- laí külvárosi és falusi han­­, , ... „ gúlatai, izgalmas események­ül hozzam világra. Reme- kpl Mf T6bhet ^ lem, törekvésem ebben a kis mondhatok. A tetszés vagy füzetben sikerült legjobban, nem tetszés joga az olvasóké. Jl íeíj-táiiéftüi ftiftlajbi fiáiéiból eiedtnéHtfJlibdetéte A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága által meghir­­delett „Helytörténeti-néprajzi kiállítást’ ünnepélyes ered­­ményklhridetése és díjkiosztása 1957. december 16-án (hét­főn) délelőtt 10 ódakor lesz Szaliii kon a TTIT klubhelyisé­gében (Kossuth tél' 4. 1. cm.). Ä legjobb pályamunkáidtól reszleiekét. olvasunk fel és helytörténeti kulalés problémáiról,, feladatairól ankéiot rendezünk. Ezért mind a pályázaton résztvevőket, mind az érdeklődőket szeretettel várjuk. Megyei Tanács VB Művelődésügyi Osztály

Next

/
Oldalképek
Tartalom