Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-12 / 292. szám
Kinek melyik illik?... <xoococooooooooooc Olcsó habok Almahab Hozzávalók: 2 almához 2—3 kanál cukor és 1 tojásfehérje, Az almát megsütjük és szitán áttörjük. Hozzákeverjük a cukrot és a fehérjéből vert habot. A krémet poharakban tálaljuk. Darahab Személyenként 2 dl víz, 15 dkg porcukor, fél citrom leve és reszelt héja, 2 dkg dara. A vizet a cukorral és citrommal felforraljuk. Ha forr, betetőzzük a darát. Ha a dara kezd üveges lenni, levesszük a tűzről és addig verjük habverővel, míg sima, hófehér habot nem nyertünk. Üvegtálakba rakjuk, tetejét rumosmeggyel vagy egyéb befőttel ízesítjük. Olcsó gyümölcshab Személyenként fél tojás; 1 evőkanál gyümölcsíz, cukor ízlés szerint. A tojás6árgát a cukorral kikeverjük (cukrot a gyümölcs édességéhez mérten tegyünk hozzá, de vigyázzunk, hogy túlságosán édes ne legyen); Á tojásfehérjét a gyümölcsfáiéi habbá keverjük és elvegyítjük a cukros tojás6árgával. Poharakban tálaljuk, tetejét befőttel vagy diósseletekkel díszítjük^ . Évek óta ismerem már Fabar Sándort, a Túrkevei Gépállomás egyik esztergályosát Sem én, sem az ismerősei nem tartják zsörtölődő, panaszkodó embernek. A napokban, amikor kint a nagy szerelő műhelyben találkoztam vele, mégis sérelemről beszélt Azt sérelmezte, hogy a gépállomásom"* semmibe sem veszik az újítását. Nem nevezhető ez egyszerű érzékenyedésnek, mert itt többről van szó. Mielőtt a legutóbbi sérelmét elmondanám, előre kell bocsátanom a következőket Pabar Sándornak már 11 elfogadott újítása van. — Hogy a többek közül csak néhányat említsek, ilyen például a hengerfuró felfogó szerszám, a tárcsacsapágyak felújítása, izzókup felújítás, csapszegperselytömörítés. De van több is, melyeket régebb idő óta használnak a Túrkevei Gépállomáson. Most itt van egy újabb. — Sok időt rabolt el a javítás alkalmával a dugattyúk csapszegperselyének fúrása. Eddig ezt a munkafolyamatot kézzel végezték, illetve dörzsárazták. Ez 4—5 órai igénybe vett mert hol jobb, hol baloldalra nagyobb erővel húzta meg a munkát végző dolgozó a dörzsárat s azon az oldalon erősebben belemart az anyagba. Látta ezt Pabar Sándor, hisz évek alatt sok dugatytyu-csapszegperselyt feldörzsáraztak előtte. Mint fabrikáló ember, aki szereti újításokon törni fejét, egyik alkalommal szóba hozta Sonkoly László munkatársa előtt. S miután egyik sem ' dicsekvő ember és nem törekszik minden áron a babérokra, munkaidő után, meg szombat délutánonként, amikor nem igen volt más bent a műhelyben, hozzákezdtek kísérletezgetni. Van a műhelyben egy szovjet gyártmányú csapágyfurógép, ehhez készítettek egy felfogó szerszámot, s ennek segítségével azt a munkát, amelyet eddig kézi erővel 4—5 óra alatt végeztek, most 25—30 perc alatt sokkal tökéletesebben, sokkal pontosabban elkészítik. Ezt az újítást ki is próbálták. Bizonyára bevált, mert a próbagépen kívül már vágj' 20 erőgépet így engedtek ki a határba, s az eredmények is azt igazolják, —- s ez a véleménye Gulyás István műhelyvezetőnek is, — hogy az elhasználódás ideje kétszer annyi, mint a régieknek..A minősége viszont 100 száza* lékkai jobb, mint eddig. Nos, mi a sérelem? Elsősorban is az, hogy ezért az újításért Pabar Sándor és Sonkoly László 100 forintot kapott. Nyilván a szakemberek előtt egy pillanatig sem sem vitás, hogy az újításnak nem 100 forint a haszna, hanem jóval több. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy ha ilyen és a többi hasonló ujtásokat, amit a dolgozók a munkaidőn kívül készítenek el, csupán 100 forinttal jutalmaznak, vajon érdemes-e újításon gondolkozni? De ez még csak hagyján. Van ennek a sérelemnek mélyebbre ható oka is. Ha csak ezt tekintenénk, a dolog úgy tűnne, hogy Pabar Sándor rá van szorulva arra a 100 forintos újítási díjra. —■ Szó sincs erről. Pabar Sándor a gépállomásnak kiváló esztergályosa, s havonként igen szép summapénzt visz haza családjának. Nyilván a fizetéséből él családjával együtt, s nem pedig az újításai után kapott pénzből. A sérelem mélyebb oka az, hogy ha el is fogadnak egy újítását, legfeljebb saját gépállomásán valósítják meg, de tovább senki sem törődik vele. Itt egy másik eset. Amikor a hengerfuró felfogatását elkészítették esztergapadra, — pontosan, precízen leírva, —• rajzokkal ellátva, felküldték az FM újítási osztályára és Szolnokra, de választ még a mai napig sem kapott, pedig ezzel a módszerrel is igen meg lehet könnyíteni a javítási munkát azokan a gépállomásokon, ahol „ilyen” esztergapad van. Márpedig minden gépállomáson a 2000 milliméteres NVE 230 típusú esztergapad megtalálható. Vagy hasonló az eset, amikor erre az esztergapadra egy másik befogó szerszámot készítettek, amelynek segítségével a Zetor, Diesel és Uni verzál erőgépekhez a hengerhüvelyekét a helyszínen tudják fúrni. Ezt is elkészítették, használják is, de tovább adják. —................. ^ > Nehogy személyeskedés legyen és az az érzés támadjon az olvasóban, hogy csak Pabar Sándor van így, említsünk egy másik példát. Szabó Sándor, a Túrkevei Gépállomás szíjgyártója házilag készíti a ventilátorokra a meghajtó szijat Esetenként 35 forintot takarít meg ezzel a módszerrel, amelyet szintén csak a Túrkevei Gépállomáson használnak, s az újítást nem adják tovább. Bár itt meg kell jegyezni niég azt is, hogy amikor 3zábó Sándor újítását beadta, valahogy túlfizették. S egy szép napon arról értesítették, hogy újítása nem érdeméi meg annyi díjazást, mint a/nit kapott, s még 50 forintot neki kellett visszafizetni. S talán ez magyarázatul is szolgál. Az újításokkal kapcsolatos rendelkezés kiismerhetetlen labirintus, tudunk olyan esetekről, amikor ötletnapokon valaki egyetlen felszólalásért, javaslatért 50—90 forintot kapott, s ugyanakkor egy többezer forintot Megtakarító újítást 60—100 forinttal jutalmaznák.- Eaekijtán nem is lehet azon csodálkozni, hogy a gépállomási dolgozók nem törik újításokon a fejüket. Meg kell mondani őszintén, nem látnak tiszta képet m újításokért járó jutalmazásban, becsapottnak érzik magukat, s ezért nem ia sok az újítás a gépállomásokon. •' Ez a cikk nemcsak azért íródott, mert a Túrkevei Gépállomáson nem törődnek Pabar SándOf Újításával, hanem azért, mert sajnos általános jelenség a megye gépállomásain.-. Sok-sok gépállomási dolgozó kíváncsian várja fenti cikkünkre az illetékesek válaszát. ___________— Cat. -* A nrolaoH Szigligeti SZÍNHÁZ MŰSORA.» dec. 12. csütörtök este 7 óra: SZERELEM dec. 13., péntek estf 1 órakor; A MOSOLY ORSZÁG ' dec. 14., szombat este 1 óra; A MOSOLY ORSZÁGA dec 15. vasárnap du. 3 órakor; A MOSOLY ORSZÁGA nem dec. 15., vasárnap este T óra; CSÓKOS ASSZONY Beszédes számok a tűzről, légről és a kártérítésről Hogy az üzemi munkásnők jó háziasszonyok lehessenek Ahol asszonyok jönnek öszsze, ott nem kerülhet más elsősorban napirendre, mint a mindennapi gondok, a háztartás, a bevásárlás gondjai. A napokban a Bútorgyár több nődolgozójával nyelvhegyre tűztük többek közül a bevásárlást, az üzletek nyítvaiartását. Nagyon sok jogos panasz bukott ki belőlük rövid idő alatt is. Mindenek előtt az, hogy szombaton délután, amikor nemcsak félórájuk jutna az iparcikkek megvásárlására, sohsincs nyitva bolt..Vasárnap szintén minden zárva van. Es általában az üzemekben dolgozó nőknek csak az jut, amit mások, a „ráérő” vásárlók meghagytak. Érdemes ezt a gondolatot részletezni, s nyilvánosság elé tálalni azt, amin eddig csak magukban, vagy egymás között évődtek Szolnok munkásasszonyai; A bútorgyári asszonyok elmondták, hogy a munkaidő az üzemekben leginkább délután 4 óráig tart. Eddig van kezükben a munkaeszköz. — Amikor leteszik, még összetakarítanak p gépek és a munkahely körül, ruhát váltanak, s mire az üzemet elhagyhatják, beletelik 10—15 perc, Aztán az autóbusz késik, vagy épp otthagyja őket. Ha mégig az autóbusz kedvez, a rampa kegyetlen, mert ott éppen tolatnak. Mindezek után leginkább fél hat, mire a belvárosba jutnak. S legyünk itt is tárgyilagosak: ilyenkor már az eladók nem a legszívesebben foglalkoznak a vásárlókkal. Kenyér, liszt, só, cukor és egyéb mindennapi áru vásárlását csak rábízhatják a család valamely tagjára, de a ruha, cipő és egyéb értékesebb darabokat már nem. Épp ezért nagyon szeretnék, ha szombaton délután nem kettőig, hanem mint az ellenforradalmat közvetlenül megelőző időben, legalább este 6-ig vásárolhatnánk. Aztán az se lenne hiábavaló dolog, ha vasárnap is árusítana legalább egy élelmiszerbolt. Mindemellett szóvá kell tenni az áruellátást is. Azt, hogy a Körösi úti üzletekben tejhez például sohse jutnak azok az aszszonyok, akik 7 órára járnak dolgozni. Az üzlet ugyanis fél hétkor nyit, amikor ők már munkába indulnak, Mire este szabadulnak, ha tejet keresnének, talán ki is nevetnék őket az üzletben, A húsboltokban pedig? Az olcsó, de ízletes áru, vagy a dlsznóhús mindig épn azelőtt fogy el, amikor a munkából hazasiető aszszonyok odaérnek. Nem különb a helyzet a zöldségfélék tekintetében. A délelőtt érkező árukat estére már mind kiválogatják, s a munkásasszonyoknak leginkább a maradék jut. Félreértés ne essék, nem azt szeretnék ők, ha mások rovására figyelmeskednénék velük szembe, hanem csak azt, hogy ők is hozzájussanak ahhoz az áruhoz, amihez mások, a „ráérő” vásárlók legtöbbje. A szaküzletekről szólva egyik munkásasszony Így vélekedett: „Nekünk is lenne néha dolgunk az OFOTÉRT- nál, a bizományiban, sőt a cipő-szaküzletekben is. De mi oda csak úgy juthatunk el, ha elkéredzkedünk. Sőt, orvosi vizsgálatra sem jutunk el másképp.“' Lehetne még sorolni, mi fáj. mi nehezíti a bútorgyár asszonyainak mindennapi munkáját, azt, hogy az üzemi munka mellett jó háziasszonyok is lehessenek. Az asszonyokkal való beszélgetés után kérjük ki még egy igen „illetékes" véleményét erről a kérdésről; Böhm Gyula elvtárs, a megyei kereskedelmi állandó bizottság elnöke így vélekedik: „E régi fájó gond szinte minden áb. ülés témája. De van a kérdésnek a nyitvatartási időn túl egy mélyebb pontja is. Az, hogy legyen mindenfajta áru. Akármilyen furán hangzik is, elmondom, hogy az asszonyok sokszor panaszkodnak: nem tudnak venni melltartót, nadrágot, babapertlit és sok más apró cikket. Aztán, ha már Itt tartunk, beszéljünk még egy dologról. Leginkább csak szervezés dolga lenne, hogy a város peremén lakók ne egyenek mindig szárazkenyeret. Mert most nagyon sokszor esznek.’ S Bőpm elvtárs az asszonyok panaszát legalább még anynyival tetézte. Elgondolkoztató felvetések ezek, amikhez kapcsolunk még egy számot. Szolnokon a kiskereskedelemben 1400 ember dolgozik. A város vásárlóközönsége 60 ezer fő. E két szám közötti különbözei nagyrészt megmutatja, hogy mi a teendő; Ügy beosztani az üzletek nyitvatartási idejét és erejét, hogy mindenkor a legnagyobb mértékben szolgálja a nagytöbbség érdekét, — borsi — Egymás ellentéte a két ruha, mégis mindegyik elegáns. Hogy ki, melyiket választja, az már ízlés dolga. )OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXKXX<XXXX)OOCCOC>OCXXXXXXXX>OOOC>OOCli>OOGOCOOOOOCXXX)OOOOOCOr Bátorhuzat készítés Hogy por és kopás ellen : védjük kárpitozott bútorunkat, ajánlatos védőhuzattal ellátni. A huzat anyaga jól mosható vászon legyen. Lehet az anyag egyszínű, virágos mintás vagy kockás. Minden mosóanyagot felhasználás előtt be kell avatni, így a bútorhuzat anyagát is. Ezzel biztosítjuk, hogy mosás után Is használható a huzat. Bútorhuzat készítés nem könnyű dolog, annak dacára sem, hogy komplikáltabb varrástechnikát nem követel. Egyszerűen (francia) kettőzött varrással varrjuk össze a részeket. Aljút keskenyen viszszaszegjük. A bútorok formájának, külöbözősége miatt negliatározoU szerkezeti alappt neip lehat alkalmazni. így minded esetben annak a biaonyo? Ipijtoma-lc a formáját pontOf&gn le kell mérni Mértéknél Úgy történik, * hogy a kívánt bútordarabnak megmérjük a hátlaphosszát, szélességét, ha formázott, a forma szerint. Utána a belső lap szélességét és hosszát a kívánt hosszúság szerint az elején. Az oldallap hosszát, szélességét ugyancsak a bútorforma szerint mérjük. A huzatnak a támláknál az átmérésnél bőséget kell biztosítani. Ha a méreteket levettük, célszerű a formát csomagolópapírból elkészíteni s a bútorformával egyeztetni, ha megfelelő a forma, akkor a papírminta után szabjuk ki a formadarabokat. A kész darabokat férceljük össze, próbáljuk meg, s ha jó, csak akkor készítjük el véglegesen Modem csőbútorokra síma lapot szoktunk tenni és szalagpántokkal rögzíteni. Sezlonvédőt is úgy készítjük - mint a fotelhuzatot, elején fodorral díszítjük. Kerti bútorokra fodros kispárnát készitunk, c. , közeledik | az év vége. Az Állami Biztosító irodáiban szorgos munka folyik. Most összesítik, hogy egyes biztosítási fajtákban menynyi kártérítést fizettek ki. A rideg számok emberi sorsokat takargatnak, hiszen 1—-1 kifizetett kárösszeg családokat mentett meg az anyagi károsodástól. ■— Attól, hogy egész életük munkája néhány pere, vagy óra alatt veszendőbe menjen. (Sajnos arról nincsen kimutatás, hogy hány olyan család szenvedett tűz-, vagy jégkárt, amelynek nem volt biztosítása). Rendkívül érdekes számadatok kerülnek ilyenkor nyilvánosságra. Főleg a j égés tűzbiztosítás adatai „izgalmasak”. Ismeretes, hogy ezek a biztosítások az idén váltak a kötelezőből, az önkéntes biztosítássá. Vajon ki járt jobban: aki megtakarította a kötelező biztosítás megszüntetésével az eddig fizetett biztosítási díjat, vagy az, aki önként vállalta a tovább fizetést? Az adatok szerint az előbbiek közül sakar jártak nagyon rosszul, mii az utóbbiak jóL Hazánkban az idén 84 napon volt jégverés, mely 1331 községben pusztított, megkárosítva 20 000 termelőt. Neu kevesebb mint 35 millió fo rint összegű kárt állapítottak meg az Állami Biztosító <Jol> gozól Ebből az őségből U ‘millió forint jut a socialists szektorokra, 23 mlfiié lórim pedig az egyéni termelőkre Vajon milyen 6ors várt vájna a hódmezővásárhelyi Pópa Termelőszövetkezetre, amelyet 238 ezer forintos, a turkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezetre, melyet 158 450 forintos, a karcagi Lenin Termelőszövetkezetre, amelyet 129 604 forintos, a kétpói Aranykalász Termelőszövetkezetre, amelyet 107 744 forintos jégkár ért, ha nem biztosítottak volna? EzitBVEL | lehetne sorolni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok nevét is, akik kártérítésben részesültek. — Megyénkben id. Bodócs Flórián kunszentmártoni lakos 24 300, Muzslai János tdsaa■ inokai lakos pedig 25 100 forintot kapott az Állami Biztosítótól. A tűzbiztosításra fizetett 1 kártérítési összegek görbéje a grafikonon az utolsó hetek. ben is felfelé ível. Zala me* i gyében Zalaszombatfa köz| ségben kilenc gazda lakóháza égett le. A kár több ratrrt 450 ezer forint volt. Ebból az összegből azonban csak 40 460 forintot térített-meg az Állami Biztosító, ment csak két gazdálkodónak volt biztosítva a lakó-, és mezőgazdasági épülete. Ez év elejétől tűz és Vihar által okozott károk miatt 15 millió forintot fizetett Jú a biztosító, s csak ‘ az ' utóbbi három hónap alatt 2,2 millióra tehető ez az összeg. 1 a rkglne~| kedvezőbb biztosítási feltételek, de főleg a gyorsan fizetett kártérítések híre volt a leghatékonyabb propaganda a biztosítás terjesztése érdekében. Elsősorban ennek tudható-be, hogy a kötelező biztosítás meg, szűnte óta mintegy 850 ezren , kötöttek önkéntes biztosítást. Az Állami Biztosító arra számít, hogy ez a szám a jövő i évben még emelkedni fpg. 5 ! ’ Miért kevés az újítás a gépállomásokon?
