Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-08 / 289. szám

Az evosebb jogán

Rendeletismertetés

Az állatvágásokról, a hús és húskészítmények forgalombahozaialáról

Hét zeneszám között

társakat mentettem meg. Harcoltam velük, engem fel is akartak akasztani az ellenforradalmárok, Tudják ki vagyok én?

S hízelegne még tovább .,. lassan az is kiderülne, hogy ő alakította meg a «Kádár-kormányt, csakhogy mihelyt szünetet tart, rögtön a szavába vágnak.

— Tudjuk, és ha maga nem tudná, megmondjuk. Egy jellemtelen karrierista, aki percenként váltogatja elveit aszerint, hogy milyen társaságba kerül. S ne próbáljon bennünket elvtársainak nevezni.

— És még valamit, — vág közbe a barna. Érdekelne bennünket: eltakarodik-e magától. vagy megvárja, míg kirugdaljuk?

Dehogy is várja. Megy viszsza észnélktil. A három borozgató pedig ingerülten int a pincérnek,

— Gyerünk. Ez az alak elrontotta az egész esténket.

Előáll a zenekar is. Beint a prímás, s már szárnyalnak is az „Őszi falevél” melódiái...

Rövid tíz perc telhetett el s két zeneszám között három ember jó hangulatát rontotta el egy kaméleon. — borzák —

becsületes ember. Ennél az asztalnál csak a huligánoknak nincs helye.

—* Mit? Engem tartanak huligánnak? — csattan fel az új asztalíárs.

— Azt nem mondtuk. Maga tudja mit csinált az ellenforradalomban, — válaszolják kissé türelmetlenül a kötekedő hangra.

Az idegennek felcsillan a szeme. Széles mosolyra húzza a száját, előre is sejtetve, olyasmit fog mondani, amivel végkép elnyeri új Ismerősei barátságát, esetleg pohár borát is. Sokatmondóan néz körül s közelebb húzva a széket, szinte suttogja:

— Lövöldöztem a kommunistákat!

Az asztalnál ülők hirtelen felkapják fejüket, a barna fiú csittitólag a szemüveges lábára teszi a kezét, jelképesen mondván, ne ragadtasd el magad. A szemüveges majdnem hogy felugrott, de aztán viszszafojtva hirtelenjött indula-BUSI VINCE:

A NEPNEVhBEtf

1 szathmari FEBKNC [ karcagi motorszerelő négy éve dolgozik a Nagykunsági Mezőgazdasági Kísérleti Intézet karcagi telepén. 1935 nyarán a2 intézet egy MIA-motort vásárolt a budapesti Kismotor és Gépgyárból. A gépet szokás szerint próbajáratásra indították meg. Alig működött néhány másodpercig a motor, amikor a lendkerék 39 darabra szakadt és a szerterepülő öntvénydarabok súlyosan megsebesítették Szathrriári Ferencet. Eltört a bal karja, keze és oldalbordája is meg' sérült úgy, hogy 1055. július 7-től november 14-ig mint munkaképtelen, betegállományban volt. Balkeze megrövidült, egyik ujját csonkolni kellett és 36 százalékos munkaképesség-csökkenés keletkezett nála. A gyógykezelés következtében állapota valamelyest javult úgy, hogy jelenleg 20 százalékos a munkaképességcsökkenés. A balesettel kapcsolatban a karcagi városi ügyészség előtt büntető eljárás indult maid nemsokkal utána megszüntették a nyomozást.

Szathmárl Ferenc ugyanis nem saját gondatlanságából, hanem géphiba folytán, helvesebben a MIA motorgyártási hibája következtében sérült meg és ezért kártérítési pert indított előbb munkaadója, majd a budapesti Kismotor és Gépgyár, a hibás MIA- motor szállítója ellen. Keresetében kérte, hogy a vállalat fizesse meg a baleset előtti átlagos havi keresete és a táppénzes állomány ideje alatti jövedelme ktilönbözetét.

A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi telügyelője is bekapcsolódott ebbe. Szakértőket kért, akik megállapították, hogy a Kismotor és Gépgyár gyártási hibával szállította a motort. A lendkerékben, melyet a mohácsi vasöntőben készítettek, öntési hibák miatt zárványok, légbuborékok keletkeztek, melyet a Kismotor és Gépgyárban ólommal kiöntötték, csavart hajtottak bele, lecsiszoltak és befestettek. Szakértői vélemény szerint tehát mindenképpen megállapítható a Kismotor és Gépgyár felelőssége a baleset előidéző-,, sében. j

[ megállapította { még aj

szakszervezet munkavédelmi I felügyelője azt is, hogy a Kis-! motor és Gépgyár vezetősége! bizonyos intézkedéseket is fo-j ganatosított a baleset okainak j kivizsgálására. Elküldte két \ szakértőjét Karcagra. A neve- J zettek azonban állítólag a vo-j naton elaludtak és Hajdú-3 szoboszlónál ébredtek fel, \ majd onnan tértek vissza egy 1 következő vonattal Karcagra.! A vizsgálat szerint a két sze-' mély azt állapította meg, hogy j a Kismotor és Gépgyárat nem! terheli a felelősség a balese-j tért |

Nem sokkal ezután Szath-J mári Ferenc értesítést kapott, j hogy a Kismotor és Gépgyári által kiküldött személyek uta- < zási és egyéb költségeinek' megtérítésére fizessen 343,20; forintot. j

Ez aztán az egésznek a be-! tetőzése. Szathmári Ferencet! baleset érte, melynek élőidé-' zője nem a saját mulasztása,! hanem egy kimutathatóan j gyártási hibás gép. A hiba el-; követője — a napnál is világo- j sabb — nem Szathmári Ferenc; vagy a Nagykunsági Kísérleti | Intézet vezetősége, hanem a' Kismotor és Gépgyár meóss és mindazok, akik az öntési1 hibás lendkrélt kipofozásában ! felszerelésében közreműköd-1 tek. Véleményünk szerint] Szathmári Ferenc kártérítési] igénye teljesen jogos és ezt támogatja a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is.

[ vrc.rzFTtJL | még meg keil jegyeznünk, hogy Szathmári Ferenc problémájával foglalkozott a karcagi városi ügyészség és a Szolnok megyei bíróság. Mindhárom fórum elutasította Szathmári Ferenc keresetét és kötelezte az alperes — g Kismotor és Gépgyár

*— képviseletében felmerült négyszeri utazási költség megfizetésére.

Szathmári Ferenc tehát jogos panaszával hiába fordult különböző szervekhez, mindenütt elutasították. Végezetül még annyit telt. hogy ez év júniusában levelet írt a Kismotor és Gépgyár igazgatójának, melyet a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is támogatott. A levélben kérte, hogy — anyagi helyzetére tekintettel — engedjék el a bírósági végzésben szereplő összeget 1957. október 23-i keltezéssel azonban az alábbi levelet kapta Hantos Józseftől, a Kismotor és Gépgyár igazgatójától:

i,Hozzám intézett június 26-i levelére, valamint a SZOT Szolnok megyei Tanácsa útján előterjesztett kérelmére hivatkozással értesítem, miszerint vállalatunkkal szemben fennálló 343,20 forint összegig tar-cocoooax>oooom««xxx»<X)oocíOToooooocc>

Hárman ülnek az asztal körül, egy liter forralt borral melengetve belsejüket Néhanéha szólnak csak egymáshoz, inkább a táncolókat figyelik, hiszen ők is fiatalok mindannyian.

A szemüveges éppen hörpint poharából, amikor jól öltözött, eléggé csinosnak mondható fiatalember, pislogó tekintettel, botladozó járással huppan le a negyedik székbe melléjük.

— Bocsánat uraim, nem sérti önöket, ha egy utcaseprő leül az asztalukhoz?

•— A, dehogy. Tessék csak nyugodtan helyet foglalni. Nem vagyunk mi urak, s ha utcaseprő (azért eléggé gyanakodva méri végig, az elegáns jövevényt), nincs oka ennyire túlzottan szerénykedni. Nyugodjék meg, a maga munkája ép olyan hasznos, mint bármelyikünké — válaszol a szemüveges közülük.

Az idegen hajthatatlan marad.

— Uraim, de mégis egy utcaseprővel .,.

— Hagyja már abba az úrázást, s higyje el, hogy szívesen látjuk. Nem azt nézzük ki hol dolgozik, hanem milyen

tozását elengedni nem AU módomban — figyelemmel a tár-] sadalmi tulajdonra vonatkozó-I an fennálló rendelkezésekre, j Nehéz anyagi helyzetére, va-'< lamint a méltányosságra te-\ hintettél azonban hozzájárul lók ahhoz, hogy tartozásátj részletekben fizesse meg és-! Vedig 1957. novemberétől kezdve, tízhavi résziéiben, i Bármely részlet elmaradása] esetén azonban még a hátra-] lékos követelés esedékessé Válik, azaz a részletfizetési ked-j vezmény megszűnik. i

Szíveskedjék tartozását tehát a fentiek szerint megfl-i zelni.“ j

a fentiekhez! nem fűzünk! semmi megjegyzést. Olvasó-: inkát kérjük, hogy írják meg1 véleményüket Szathmári Fe-: rene karcagi motorszerelő ügyével kapcsolatban.

— ka — i

! A Népköztársaság Elnöki ! Tanácsának 40/1957. számú ; törvényerejű rendelet© szabáí lyozía a vágóállatok levágá! sát, valamint a hús- és húskészítmények forgalómbahozatálát. A törvényerejű rendelet kimondja, hogy továbbeladás vagy közfogyasztásra levágás céljából vágóállatot

MIÉRT NEM?...

Bizonyára nemcsak berniünk, hanem másolóban is | felvetődött a kérdés az elmúlt két hónapban: miért nerr ! emlékeztünk meg nagy magyar verselőmfcről: Arany Já! nősről, Ady Endréről, József Attiláról úgy, ahogyan Illeti \ volna? Miért nem rendeztünk irodalmi esteket, ahol újóla; gosan ismertettük volna életüket, munkásságukat, harcos í múltjukat, s ízelítőt adtunk volna mélyértelmű, nagyszerű ’ műveikből?

Talán senki sem tud erre választ adni. Senki sen! tudja azt, hogy ki, vagy kik voltak a hibásak, amiért eze* ; az évfordulók elsikkadtak, csupán az újságok emlékeztei : meg róluk. Várták sokan az ünnepségeket^ hiszen a maj gvar irodalom kiemelkedő alakjairól van szó, akik nagyér I sokat tettek népünkért, költészetünkért, akik írásaikbar i harcosai, előhírnökei voltaic népünk szabatí&ágos lörekvé: A fenti pár sor nem „eső után köpönyeg”, csak figyel| meztetés, bizakodás, hogy a jövő évben másként lesz < mint volt. (hz)

kizárólag az állami vállalatok ' és meghatározott időszakokban — a közellátás érdekeinek figyelembevételével — a földművesszövetkezetek vásárolhatnak.

Az állami húsipari vállalatok, a húsboltot fenntaníó földművesszövetkezetek, :jv iparigazolvánnyal rendelkező mészáros és hentes magánkisiparosok a vágóállatot közfogyasztásra csak az állami felvásárló vállalatoktól szerezhetik be. Az élő állatok tenyésztés és továbbtartás céljára való vásárlása semmiféle korlátozás alá nem esik. Magánfogyasztásra is bárki vásárolhat sertést, melynek levágásához — hasonlóan a saját hizlalású sertéséhez — nem kell vágási engedély,

Megyénkben azonban egyre terjed, hogy a sertéstartók a hízót levágás után a lakásukon kimérve, értékesítik. Ez törvénybe ütköző cselekedet és büntetést von maga után.

A termelők, illetve az állattartók tájékoztatása, valamint a szabálytalanságok megszüntetése érdekében közöljük a rendelet erre vonatkozó szabályait.

A mezőgazdasági tsz-eknek és tszcs-nek tagjai, az egyéni termelők és más magánszemélyek csak olyan füstölthúst, füstölt vagy sózott szalonnát és zsírt hozhatnak forgalomba, amelyről beigazolható, hogy mind élő, mind vágott állapotban az állatorvos megvizsgálta és fogyasztásra alkalmasnak találta. Nyershúst, zsírszalonnát, töltelékárut és egyéb húskészítményeket a fentemlítettek nem hozhatnak forgalomba.

Mindazok, akik élőállatot továbbeladás, vagyis üzérkedés céljából vásárolnak, a 3300/1946. M. E. számú rendelet szerinti büntetés alá esnek. Azok pedig, akik levágott sertésük termékeit a rendelkezések megszegésével hozzák forgalomba, valamint azok, akik azt megvásárolják, szabálysértés miatt ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújthatok. A vágóállatot, a húst vagy húskészítményt petát, kényszerű higgadtsággal az ajtóra mutat.

— Látja?

Sanda rémülettel fordítja fejét arra a vendég.

— Na akkor pillanatok alatt hordja el magát, mert jó nagyra nőtt két munkás tenyerem a biztosíték arra, hogy mind a harminckét fogától egyszerre búcsúzik, ha nem tűnik el. Aki a kommunistákat bántotta, azzal mi nem szívunk egy levegőt.

S hogy az arca is egyre kipirul, és az erek is kidagadnak a szemüveges arcán, a nagy hős egyetlen szó nélkül iszltol asztalához.

Bocsánatkérően somolyog vissza előbbi helyére. Volt asztaltársai felindultan viszonozzák pillantását. Pár perc telik el így. Az idegen űjra feláll, vigyort erőltetve magára, visszaandalog.

—• Bocsássanak meg elvtársaim. Csak azt akartam kiszedni. hogy maguk kicsodák. Tudják mit csináltam én októberben, orosz és ávós elv-R

V

• fi osszú Jóska, a sofő! ^" rűnk, ezúttal sem lop• fa az időt hiába. Hetvenessel

1 rohant a gépkocsink, s akkorákat döccent a hepehupá»kon, hogy kis híján lerepült •közülünk egyik vagy másik.

•Oda se neki. Katonák va-4 gyünk. Megszoktuk mi már laz ilyesmit. Pedig hát az idő isem volt kellemesnek nevez• hető. Kegyetlenül csipkedte

5 arcunkat, s bebújt a köpe• nyünk alá, ahol aztán végig- 5 mászott gerincünkön, mint

• valami olvadó jégcsap.

3 Tél volt, december kilen*cedike. Köröskörül friss hóit mezon táncoltak a felkelő

■ Nap sugarai. A 'két oldalt ■‘Sorakozó akácokon mint ko"romfekete tollbokréták guny»nyasztottak a korán kelt

2 varjak. Az egyik fa tövénél

1 szürke nyúl hasalt, s nagy 5 füleit hátrahajtva közömbö- J sen bámult a kanyarban lmegcsendesedett járműre. — «Nem messze innét fogolyét csapat kapargált egy nyárfa\ tuskó napos oldalánál. Pár «száz méterrel arrébb fácán• kakas lépkedett az árokpar■ ton nagyhegyesen. Fölötte,

• úgy pisztolylövésnyi magasóságban, könnyed röptű réti; sas körözött. Bényi hadnagy *oldalba lökte Ruzsinkó Já-2 nőst, a tüzérfőhadnagyot:

S — Nézd csak! Pecsenyére J vadászik a ragadozó.

I — Akárcsak terád az el• lenforradalmárok — pillan• tcrtty a magasba Ruzsinkó.

3 — Vadászni vadásztak rám, Sas igaz, de most már inkább

■ én vadászok a csibész hantádra — mondta Bényi had- 5nagy, kíjebb nyújtva, nyakát

Tóth István, az örök tréfacsináló, aki közvetlenül mellettem didergett, s éppen a körmeit fujkálta utánozhatatlan szakértelemmel, abbahagyta melegítő műveletét és rákacsintott Ruzsinkó Jár nosra.

— Hallod? Legénykedik az én komám. Ügy tesz, mintáz egyszeri páncélos...

Haragosan mordult egyet Bényi, s rákvörösre változóit az arca.

— Engem akarsz összehasonlítani azzal a gyáva kukaccal? Éppen engem, aki... Különben tárgyaljon veled a vénisten. Hátat fordított Pistának, nyaltát ismét a gallérba húzta s bő áldást szórt a mennybéliekre, meg azokra is, akik ilyen csúfot űznek az emberből.

— Ne prüszkölj mindjárt — szólt Ruzsinkó János. — Viccelődik veled Pista. Ezt te is jól tudod.

— Nem szeretem az ilyen vicceket — morgóit Bényi rosszkedvűen.

A gépkocsitól mintegy ötszáz lépésnyire, kibukkant a fehérségből a Kőröshíd, A folyón átnyúló acélvázak Itékesszürkén csilloglak-pillogtak. A hídon túl a templom és egynéhány emeletes épület teteje fehérlett. Mellettük, a hókucsmás óriások mellett mint szerény törpék húzódtak meg a kisházak. Hosszú, kék selyemszar lógnak tetsző füstcsíkok nyúltak ki a tetőkön kuporgó Itéményekből.

Mindannyian előre figyeltünk. A támadás utolsó perceit számláló harcosok izgalmAvrtX rtóvtilk tt kisvárost

Goda százados rövid, katonás parancsából csak annyit tudtunk meg ezelőtt egy félórával, hogy az éjjel röplapokat szórtak szét az utcán... Dévaványán is ezzel kezdődött. Később pedig a rendőrök lefegyverzésével, majd a tanácsháza elfoglalásával folytatódott ... Igencsak a nyaka közé kellett csörditeni a szemét bandának.

Fékezett a gépkocsivezető Mély barázdát szántottak c hóban a nyikorgó kerekek A tanácsháza előtt állt me( velünk a gépkocsi. Keményen, izmokat feszítőén csattant Goda százados parancsa:

— Gépkocsiról!

Leugráltunk, s egy-kettőn

leszedtük a golyószórókat is Kilenc rendőr és iizenegi fegyveres munkás fogadót bennünket. Köztük volt < párttitkár is, Kenyeres elv társ, aki telefonon értesítői minket az eseményekről.

Hármat már nyakon csíptünk — újságolta a párt titkár. — Kettő kulák, eg\ pedig hajdani csendőr, Veze tök az úgynevezett forradal mi bizottságban.

— Ök szórták a röplapo kát? — kérdezte Goda szá zadxjs.

— Valószínű, de egyelűri makacsul tagadnak — vála szolt Kenyeres elvtárs. — / gyanú persze erősen ráju’ irányul.

— A géppisztolyt, azt kationé rájuk irányítani, majt kiköpnék akkor a bűnüket — dörmögte Bényi, összevonni szemöldökét.

Megértöleg hunyorított Go.

AT s nftó i'i-i errtrpi í7/‘ t .

bajuszán. Ettől aztán Bényi is felvidult. Mert a bajuszpödrés, főleg, ha az ilyenkor történt, harcra készülés idején, körülbelül azt jelentette Godánál, hogy no fiúk, most már aztán köpjétek meg a markotokat. Ki ne csússzon belőle a villa nyele, miközben a veszett kutyát püfölitek.

Bementünk eligazítás végett a tanácsháza nagytermébe. De alighogy beértünk, jött utánunk egy fiatal rendőr, izgatottan jelentette Kenyeres elvtársnak:

— A Bocskay utcában emberek gyülekeznek. Vannak már vagy százötvenen. A kotomposok errefelé mutogatnak ..,

Én és Bényi hadnagy villámgyorsan ugrottunk a folyosóra, lekaptuk a géppisztolyt vállunkrót,

— Vissza! — reccsent ránk a százados parancsa. Megfordultunk. Parancsnokunk roszszalólag nézett a szemünkbe. — Nem tanultak az elvtársak a tegiiapi dologból? A győzelemhez nyugalom szükséges.

Bényi elvörösödött Érettem, hogy az én arcom is elöntötte a pirosság.,. Igaza van, Dévaványa komoly lec- 7;« volt számunkra. Ellenséges gyűrűbe szorultunk... Ha nem érkezik segítség időben, alighanem kiráznak u mundérból bennünket,

IVégyőnket, engem, Bé*■ ' nyit, Ruzsinkót és Tornán páncélos hadnagyot a •nagykapuhoz küldött a százados. Foglaljunk tüzelőállást, s né engedjük a lapuhoz a vén úristent jómagát sem. ő kimegy a félrajjal, szétoszlatni a tömeget. Elfoglaltuk helyünket az utcára

!■»•■«• •a«saa*a«0ssxtt»«caa*ii«-«t

volt, alig láttunk egy-két járókelőt, Valahol azonban kurjongatások hangzottak. — Bényi ráfektette géppisztolyán az ablak párkányára. Tompán a kapura irányította a golyószórót, s komótosan mögéje telepedett. Én és Ru- Zsínkó János, Bényi mögül nézegettük a környékét, mert nekünk már nem jutott hely a keskeny ablakban. Oda jött a párttitkár is néhány perc múlva.

— hátnak valamit, elvtársak? — kérdezte Kenyeres elvtárs.

— Semmit, ha csak azt a pár lézengőt nem számítjuk

— nézett hátra Bényi.

— Az a gyanúm — mondta a párttitkár —, hogy hamarosan akad majd itt látnivaló. A tömeg már megindult a ianácsháza irányába ...

XJgy döntöttünk, hogy egyelőre nem megy ki a járőr. Nem akarjuk az erőnket szétforgácsolni.

A karórámra pillantottam. Tizenegy óra volt. Valahonnan tompa zörej futott a. fülünkhöz. Mintha rozsdás, repedt tepsiket ütögetnének egymáshoz. Az emberáradat előre hullámzott, egészen a téglakerítésig. Egyesek nemzetiszínű zászlót, ketlöslzercsztes Kossuth-címert, feliratos t&bláJtat tartottak kezükben.

— Vesszenek a sztálinisták!

— Pusztuljon a Kádár-kormány! — Akasztófát a kommunistáknak! — olvastam az uszító jelszavaidat. Mintegy harmincon — hangjukról ítélve mindannyian élenjárók az ordítozásban — a kapu elé tömörültek, s rázták felénk az öklüket vészjóslóan.

— A vezércsapci — jegyezte meg Kenyeres elvtárs. — Többségük ösztályídeQe