Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-05 / 286. szám

A „MÁSODIK MŰSZAK“ MEGKÖNNYÍTÉSÉÉRT A Nőtanács munkájának eredménye: géppel mohnak a Tisza Rátörj»yár-i asszonyok, gazdaasszony-tanfolyam indul Néhány hónappal ezelőtt a budapesti lapokban szinte na­ponként jelentek meg aprócs­ka hírek, hogy melyik gyár szerzett be mosógépet, amely­ikei nődolgozóik „második műszakját“ szeretnék meg­könnyíteni. Az újságokon kí­vül a rádió is ugyancsak nép­szerűsítette az tizem: mosodák megvalósításának gondolatát. Az írás nem maradt olva­satiam s a szó sem szállt el meghallgatás nélkül. Bizony­ság erre Nagy Ferencné, a bútorgyári asszonyok nőtaná­csának elnöke, akinek ezek a hírek adták a gondolatot: mi­lyen jó volna, ha a vállalat is venne mosógépet, sokat lehet­ne könnyíteni az asszonyok helyzetén. Ami Pesten ióf Sí© no on sem lehet rossi Az ötlet nem hagyta nyu­godni Nagy Ferencnét. El­mondta néhány asszonynak 's. Horváth Gyuláné, Fenyvesi I.ászióné, Dobos Lászlóné és még néhányan az ujonan ala­kult nőtanócs tagjai úgy vé­lekedtek. hogy ami a pesti asszonyoknak jó. a szolnoki­aknak sem lehet rossz, ezért azután lelkesen támogatták a mosógép beszerzésének ügyét. Volt ugyan néhány asszony, aki idegenkedett a gépi mo­sástól. dehát nem kötelező a géppel való mosás,— mondo­gatták. — így született meg a nőtanács programiénak első pontja: mosógépet az asszo-* nyoknak. Amilyen könnyű volt a ha­tározat meghozatala, olyan nehéznek látszott a végrehaj­tása. A vállalat vezetősége ugyan egyetértett az asszo­nyok kívánságával, de pénzt a mosógép megvásárlására már nem adott. — Nincs jóléti keret *— hangzott a válasz. — Bizony ezévben gyéren cseppentek a forintok az igazgatói alapba. — Majd az évi nyereségre­­szesedésből megvesszük azt a fránya mosógépet, ha már annyira szeretnék — vigasz­talták az asszonyokat. Csak­­hát addig még sok viz lefo­lyik a Tiszán. így azután lassan-lassan el is aludt a mosógép-ügy, — de csak lát­szólag. Néha a férfiaknak is van jó ©hetük Azért csak látszólag, mert Nagy Ferencnét nem nyug­tatta meg a vállalat vezetői­nek válasza. Egyik napon, — amikor ismét a mosógépről beszélgettek az. asszonyok, — hozzájuk lépett Tóth Sándor művezető. — Na mi ez a nagy diskur­zus, asszonytársak — kérdez­te kíváncsian. Az asszonyokból csakúgy ömlött a szó. Majd szét rop­pant a feje a derék művezető­nek a mindent elsöprő szóéra, ciattól. — Mi lenne Üt a megoldás? — töprengett mostmár Tóth Sándor is. Napokig nem hagy­ta nyugodni az asszonyok gondja. Végre megtalálta a nehéz ügy nyitját. —• Az üzemnek van mun­kásszállója — mondta pár nap múlva Nagynénak — s a lepedőket, párnahuzatokat a Patyolattal mosatják. Vegyen a vállalat egy mosógépet, — amellyel helyben moshatnák % munkásszálló szennyesét. Ezt a gépet azután használ­hatnák az asszonyok is. Van már mosógéo,szárító, sőt vil anyvösaló is Ezzel a javaslattal fordult azután Nagyné a vállalat ve­zetőihez^ Nem tartották elve­tendő ötletnek. Megnézték a kartont, amely a vállalatfej­lesztési alap összegét mutatja, s azon még oénz is akadt — Hogy mi nem jöttünk rá előbb erre a megoldásra — ütöttek homlokukra a vezető emberek. Néhány gvors számí­tás azt mutatta, hogyha saját gépükkel mosnak, két-három év alatt megtérül a gép ára is. És ennél még az is többet ér, hogy megkönnyíthetik a dol­gozó asszonyok legnehezebb munkáját. Ezután már mindenki segí­tett. Simon elvtárs, a Kiske­reskedelmi Vállalat igazgató­ja kivételesen félredobta el­veit és „protekciósán“ jutta­tott egy gépet a gyárnak. Hor­váth László villanyszerelő nagy igyekezettel szerelte a villanyt, az asztalosok gyors kezekkel készítették a teknőt az áztatáshoz, a lakatosok ha­talmas radiátort szereltek be a munkásszálló eddig ki nem használt női szobájába. Ez tett a szárító. Még villanyvasaló is kerül között —- így jutottak tehát a bú­torgyári asszonyok mosógép­hez^ — Elégedettek-e az asszo­nyok a mosógéppel? — kér­deztük Nagy Ferencnét. — Nagyon elégedettek — hangzott a válasz. Horváth Gyuláné még szőnyeget is mosott. Jól sikerült ez a kí­sérlet — Nincs összeszólalkozás a sorrend miatt? — Még nem volt. Hiszen minden nap akár ketten-hár­­man is moshatnak. Aki mos­ni akar, reggel egy félórával hamarabb jön be és beáztat­ja a ruhát. Délután van me­legvíz és gőzfűtés. Másnapra száraz a ruha. Aki akarja itt ki is vasalhatja. Ha majd sok lesz a jelentkező, beosztást csinálunk, hogy elejét vegyük a vitának. Megindult a szabás-varrás tanfolyam Mór az MNDSZ-ben is fel­merült a gondolat' szabás­­varrás tanfolyamot kellene indítani. Akkor nem lett belő­le semmi. Igaz, támogatást sem kaptak sehonnan. A nő­tanács második programként kitűzte a tanfolyam indí­tását. Megkezdődött a szer­vezés. Menkó Matild. Feny­vesi Lászlóné, Kozma Jolán, Simon Erzsébet és még sokan mások, összesen tizennyolc lány és asszony jelentkezett a tanfolyamra. A hallgatók márcsak együtt vannak, de mi lesz az előadó­val, — kérdezgették az asz­szonyok. Itt az Építők Szak­­szervezetének Területi Bizott­sága segített, előadót küldött. A tanulni vágyó nőket immár ötödik hete oktatja Végvári Arpádné női-«zabómester a szabás-varrás tudományára. Tervek a jövőre A bútorgyári nőtanács nem feledkezett meg az üzemben dolgozó fiatal lányokról sem A program harmadik pontja —, de ez már a jövőre vonat kozik, — a gazdasszonykéoző tanfolyam beindítása, ame­lyen a jövendő feleségek a szskócsművészeten kívül el­sajátíthatják a különféle mű­anyagok mosását a tenniva­lókat a nagytakarításnál, a dolgozó nő helyes időbeosztá­sát és a család jövedelmével való takarékos gazdálkodási Ismerve a bútorgyári nők akaratát, ez az elgondolás sem marad csak terv. Megva lésül a közeljövőben, s ha hí­re megy. ne csodálkozzunk, ha a nyáron, egy szép nyári estén akaratlanul is a kö­vetkező beszélgetéisnek le­szünk tanúi: a fiú: mondja csak kedves Sárika, hol is végezte maga a gazdasszony tanfolyamot? a lány: a Tisza Bútorgyár­ban, Béla. a fiú: aranyos Sárikám, ak­kor legyen a feleségem! — A. P, — TermellszXvettezetek zárszámadás elStt Mezőhéki Augusztus 20 'Ász *ta»» Csabai István VB. elnökkel beszélgetünk a mezőhéki ta­nácsházán. örömmel újságol­ja, hogy a község termelőszö­vetkezetei, a Táncsics, Arany­kalász, Kossuth és az Au­gusztus 20. aktivan zárják az esztendőt. A zárszámadások eredményeinek hírére több dolgozó paraszt kérte felvéte­lét. Elmondotta még Csabai elvtárs. hogy az Augusztus 20 Tsz-ben — bár a tagság döntő többsége volt agrárpro­letár — szinte kivétel nélkül mindenki hive az állatte­nyésztés fejlesztésének. Kü­lönösen az elnököt. Nagy Miklós elvtársai dicsérte. Me­zőhéki viszonylatban szántó­­területéhez képest az Au­gusztus 20 Tsz-nek van a leg­­tább számosállata. Ilyen előzmények után ke­restük fel az Augusztus 20 Termelőszövetkezetet. A tag­ság egyrésze a silógödrök Kö­rül, vagy az tij istálló építésé­nél foglalatoskodott. Mások a kukorica szárat szállították. Az irodában Jordán Imre, aki már két esztendeje pénztárosa és alakulasa óta tagja a szö­vetkezetnek. csak megerősí­tette a községi tanácselnök által elmondottakat. Az Augusztus 20 Tsz ugyan­is ebben az évben 300 ezer forint bevételre tett szert az állattenyésztésből. Ezt az ösz­­szeget csupán 32 ezer forint hitel terheli, melynek ki­­egyenlítése még ebben az év­ben megtörténik. A tsz-nek volt 60 ezer fo­rintja, amelyen Zetort akar­tak vásárolni. Egv 800 holdas szövetkezetben, amelyben jó­formán minden gazdálkodási ág megtalálható, igen sok a szá' 'tamvaló. Zetort azonban csak januárban vagy febru­árban kaphatnak. A tagság úgy gondolkozott, miért he­­vertessék kihasználatlanul ezt az összeget, amikor kisebb be­fektetéssel ezt még meg is forgathatják. Hitelt vetteI: fel és a Ze­­torra szánt összegből, meg a kölcsönpénzből tinókat, ökrö­ket vásároltak. Három hóna­pig hizlalják és akkor jelen­tős haszonnal eladják az ál­lamnak. Tizenkilenc hízó mar­ha még ebben a hónapban át­adásra kerül, s árából rende­zik a rövidlejáratú hitelt. A Zetorra szánt 60 ezer forint pedig, amikorra a gépet meg­vásárolhatják, éppen 100—120 ezer forintra nő. A különb­ségből munkaegységelőleget tudnak osztani olyan idő­pontban, amikor a mezőgazda­ságban csak az állati termé­kek értékesítéséből lehet pénzt összehozni. Jordán Imre állításáról ma­gunk is meggyőződtünk. Szé­pen gyarapodó tehenészete is van az Augusztus Tsz-nek. — Csak a jelenlegi férőhely nem megfelelő. A hideg idő beáll­tával a legjobb gondozás el­lenére csökkent a tejhozam, de már gondoskodtak ennek ellenszeréről. Olyan istálló épül, mintegy 250—300 ezer forintos költ­séggel az Augusztus 20 Tsz­íren, hogy annak máris csodá­jára járnak a környékbeliek. Válogatott téglából lesz a fa­la és a szakemberek véle­­nye szerint nem 5—6 eszten­deig fog tartani, mint egyik­­másik korábban épült, úgy­nevezett típusistálló. Számí­tás szerint február vagy már­cius elejére mar elhelyezher tik az új, 60 férőhely«; istál­lóban a közös tehénállo­mányt. El kell még mondani azt is, hogy az Augusztus 20 Ter­melőszövetkezet tagjai nem­csak azért fejlesztik az állat­­tenyésztést, mert az jövedel­mező, hanem azért is, mert egyéb előnyök is származnak belőle. Máris annyi istállótrágyá­val rendelkezik a szövetkezet, hogy évente a szántóföld 30 százalékát tudják istállótrá­­gyáznni. És ez rendkívül elő­mozdítja a terméshozamemel­kedést. A másik előny abból szár­mazik, hogy az aLLam külön­böző kedvezményekkel tá­mogatja azokat a szövetke­zeteket. amelyek az állat­­tenyésztést jelentős mérték­ben fejelsztiri. így például az is-táUóépítéere kapott hitel egy részét elengedi az állam, ha a szövetkezet meghatáro­zott idő alatt a kívánt mér­tékre fejleszti a közös állat, állományt. Mesterszállást Rákóczi 7ss KÍVÁNCSISÁG Ez év júniusában volt két esztendeje, hogy a mester­szállási Rákóczi Termelő­szövetkezet megalakult. Je­lenleg 156 hold földön gaz­dálkodnak, az mezőgazdasági tez-ek alapszabálya szerint. Nem is rosszul, mert a szö­vetkezet az 1957-es évre elő­irányzott 4600 munkaegység­ből csupán 2600-at használt fel, mégis minden munkát idejében elvégzett a tagság. Persze, nem egyedül, segített a gépállomás. A Rákóczi Tsz­­ben nincs fix fizetéses rend­szer, csak annak írnak Jávái a munkaegységet, oki dolgozik. Még az elnök sem kivétel. A tsz elnöke a legjobban dol­gozó tsz tag m u nkseg egyé­nek 50 százalékát, a tsz. köny­velő pedig az elnök munka­egységének 80 százalékát kapja havonta. A vezetőség tehát érdekelve van abban, hogy a tsz minden tagja beosztására való tértet né’kül rendszeresen dolgoz­zék. Nincs is lógás. Igaz nem nagy létszámú a tagság és kO’önöcabb nehé7c',oekbe nem ütközik, hogy minden fontosabb problémát megvi­tassanak. De ezt meg is te szik, mert a?.t tartják, hogy a titkolódzás alapot szolgál­tat a bizalmatlanságra és a későbbi egyenetlenségre. A Rákóczi Tsz-ben ez év ben 60—70 forint lesz a mun­kaegység értélte. Igaz, csak a növénytermelésből, mert né­hány igásállat kivételével még nincs közös állatállo­mány. Viszont az alapot már­megteremtették, mert óvrői­­óvve növekszik a pillangós takarmáryfé’ék vetés területn Két év múlva már 30 hold lucerna és olyan tehenészet lesz a mesterszállási Rákóczi Tsz-ben. hogy büszke lehe1 rá az egész falu. Ez pedlc nagy szó, mert Mesterszállá son híres jószágtenyésztő gazdák vannak. Rövidesen ismét megsza­porodik a mesterszállás! Rá kóczi Tsz taglétszáma. A na Sfmrnr) TotH’qn Krr ka András és ifj. Heged*5 ToHrán i0'1 ' a ' ^-b® púikról a közgyűlésen dönt a t»""ág. kei —■ , SZOLNOKI (JxULcuikak T A rRKA-BArß. KA Ezegyszer nem valami „tar­ka-barka“ rovatba illő hetye­­petye hírecskéről lesz szó, de még csak nem is a tarka bor­júról, hanem a tarka kenyér­ről. Mert ilyen is van mos­tanában. Tudjuk, hogy sok panasz volt az elmúlt években a ke­nyérre. Elmondtuk róla, hogy ragacsos, fekete, stb., stb. — Azután alig néhány hete megdicsértük a pékeket, mert igazán finom, ízletes kenye­ret kezdtek sütögetni. Hozzá is tettük: nehogy elbízzák magukat! Ügylátszik, korai volt a dicséret, mert ime — *•elszeljük a „Szolnoki Sütő­ipari Vállalat 2. sz. üzeme FEHÉR KENYÉR” címkével Hláiott kenyerét és mit ta­pasztalunk? A kenyér se nem fehér, se nem barna, hanem ’arka-barka... Igen, szósze- Hnt igy van. A kenyér bel­seje egyik helyen fehér, má­sutt egészen barna, a liszt láthatóan egyenetlenül van >tésztádra benne, szakvyet­­"en: rossz volt a keverés. Persze azon is lehelne vi­­*etilkozni, hogy miért imák következetesen FEHÉR KE­NYÉR meghatározást a FÉL­Mit szólnának hozzá a mucsai íionpo^árok ? Világért sem akarom megsérteni a mucsaiakat a fenti kérdéssel, mert amit szóvátenni akarok, abban lehet, hogy ők már előbb járnak Soha rá nem jilttem volna a dologra, ha véletlenül a napokban úgy nem hozza a véletlen hogy sürgősen telefonálnom kellett családi ügvben vidékre. Méghozzá ügy este fétíz felé. Kellemetlen hideg idő volt s nem nagy lelkesedéssel indultam el a város vasút felé eső részéből a központba, a postahivatalhoz,, hogy a tele­fonálást lebonyolítsam. Semmi rosszat nem Sejtettem, mi­vel sokkal kisebb városokban is tapasztaltam már, hogy a postán éjszakai ügyeletet tartanak, ami azt jelenti, hogy a távirdai gép kezelője egyúttal értékcikket is ad ki, táviratot vesz fel és interurbán telefon hívásokat is intéz. Itt persze, ha nem is ilyen egyszerű „falusi” módon, de — gondoltam — ugyancsak van ügyeletes szolgálat. Egy ilyen nagy városban ne lenne? A posta főbejárata zárva volt. Kerestem a mellék­­kaput, gondoltam, hát ha ott van az ügyeletes. Ez az ajtó L zárva. Csöngetek a főkapun. Senki sem jön ki. Megyek az udvari portáshoz. Az sajnálkozva közli, hegy csak este 9 óráig van hivatal, utána a központi postahivatal zárva. — És honnét lehet telefonálni? — A kettes postáról — hangzott a válasz. — És az melyik? — A vasútnál lévő — mondta a portás, legnagyobb megrökönyödésemre. — No hiszen, majdnem onnét jövök — mondtam nem éppen örvendezve és nekivágtam, hogy megtegyem az utat ellenkező irányba. S egész úton a 2. sz. postáig „azon gondolkodóm”, hogy vajon a szolnoki postahivatal miért bünteti ilymödon u Város jobbsersra érdemes és hébe-hóba még az esti órák­ban is telefonálni, táviratozni, postabélyeaet . vásárolni akaró s magát a XX. században tudó lakosságát. Mert elvégre szép dolos, hogy már géptáviró összeköt­tetése van a magyar postának a világ minden nagyobb városával és hogy már képeket is továbbítanak vezeték útján a külföldön élő rokonoknak, s az se kutya, hogy televízió varázsolja az emberek elé falun is a budapesti focimérkőzős bonyodalmait. De ha véletlenül megbetegszik valaki a családban és sürgősen telefonálni szeretnénk valahová az esti órák ton, ez, kérem szépen csali a város legcsücskében levő “vasúti postahivataltól lehetséges. Hát nem furcsa? , • , Vajon mit szólnának ehhez a tisztelt es sokat emlege­tett mucsai honpolgárok? Talán ezt: — Hja, kérem, ez ma már nálunk sincsen így! — Szol­nok, persze az más. ott még előfordulhat. De azért szóvá kell tenni, hát ha segítenek rajta. Hát ebben a reményben az ügyet ezennel előterjesz­tem. — f. p. — Hogy » kutak be ne íagylanak Beköszöntött a hideg idő. Ilyen­kor, régi jó szókig szerint, a légtőlb helyen szalmával .,bekötik” az utcai vízvezetékek kút­­ic.it, hogy eszel elejét vegyék a befagyásnak s az zzzel já~ó felesleges sen sok munká­nak, bosszúságnak. A lakosság érdeké-Ilii ben ezúton is fel­hívjuk az illetéke­sek figyelmét, hogy Szolnokon ennek a ha°zvo3 művelet­nek egyelőre még semmi nyomát sem láttuk. Re­méljük, ez nem azt jelenti hogy az iáé el akarják hanygolni ezt a munkát? Kérjük, Intéz­kedjenek, hogy ne kelljen a tél folya­mán keresgélni az évven működő ku­takat. Már most fonjálc be szalmá­val, s akkor majd nem kell folyton javítgatni a befa­gyott kutakat. A szolnoki Hu­nyadi János utcai lakosok nevében: Kovács István iiiii!iiiiiiiiii!iiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Oltások Szolnokon 5-é, ma kezdődnek a himlő él leni védőol tások, a körzeti orvosi rendelőkben. A szü­lők idézés nélkül is megje­lenhetnek gyermekeikkel. — Megkezdődött a járványos gyermekbénulás elleni má­sodik védőoltás is. Azok a szülők, kik ezidáig ezt elmu­lasztották, jelentkezhetnek minden hétfőn, szerdán ti pénteken délután 3—5 órái, a Megyei Rendelőintézet VII számú kapujánál, a csecse­­mőtaná'’sadáson. Diftéria el­len, védőoltá ok miatt ta­vasszal lesznek, mivel a gyer­mekbénulás elleni védőoltá­sok miatt lehetetlen zsúfolni az oltásokat, BARNA kenyérre, no ds mindegy, ez csak szépség­hiba. Viszont az már érthe­tetlen, hogy miért végezne': hanyag munkát újabban is­mét némelyik péküzemben! Aki azt hiszi, hogy ez csak bagatell kérdés, hallgassa csak meg a vásárlókat, miket mondanak? Akkor majd rá­jön, hogy a jó kenyér igenis politikai kérdés. Mert ilye­neket mondanak — a szán­dékos rosszakarók igyekez­nek is nagyítani és elhitetni az ilyen híreket: „persze, vemé, megmondtuk a tanács­tag-választás előtt jó kenyeret csináltak, most pedig már nem!.. .* Lám, így járatiak le, akarják lejáratni az ilyen rágalmazó megjegyzésekkel még az olyan fontos politi­kai, társadalmi megmozdulást is, mint a tanácsválasztá*. Nagy kár, hogy az ilyen fecsegésre egyes hanyag pé­kek rossz munkáinkkal csak tápot adnak. Ideje, hogy az illetékesek fokozott minőségi ellenőrzéssel elejét vegyék mindennapi és egyik legfőbb táplálékunk a kenyér, folyton változó és sajnos, néha egé­szen rossz minőségének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom