Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-31 / 306. szám

ífí&áfcC Következő bemutató: Caaaáií Legutóbbi noteszunkban ígéretet tettünk arra, hogy nemcsak szavakkal, hanem fényképpel is bemutatjuk a Szigligeti Színház új, fiatal bonvivánját, Takács Lajost. Remélem, nem sokat késtünk és ígéretünkhöz híven, mel­lékeljük a művész fényképét. A derűs, mosolygós arc, a színpadon, a Csókás asszony című operettben is hamisí­tatlan és szimpatikus. Játé­kában akad még csiszolni való, hangja viszont kellemes, fülbemászó. S ha figyelembe vesszük, hogy „beugrott‘‘ az előbb említett operettbe, tel­jesítménye elismerésre méltó, • Ezen a héten színházunk újabb bemutatóra készül. Egy könnyű, zenés darabot tűznek műsorra, a Tavaszi keringőt. A fővárosban is nagy sikert aratott mű érdekessége, hogy rendezője, a már jól ismert, kitűnő színész: Bálint György. A szereplőgárda, a rendező vezetésével már hetek óta szorgalmasan készült, hogy jó előadással örvendeztesse meg a szolnoki közönséget, A próbákat nézve, úgy érez­zük, hogy fáradozásaik nem voltak hiábavalók, a január 4-1, 195S. évi első előadás si­kerre tart számot, A színházból kifeléjövet, vasárnap déltájban, ragyogó decemberi napfényben egyéb­ként találkoztam Zsuzsiká­val. Kék szeme van, baba aca és roppant édes teremtés. Hajszínét sajnos nem tudom leírni, mert meleg sapka alá rejtőztek a huncut fürtök. Ott csetlett-botlott nagy aka­­rássál a járdán, egy csinos férfi karján. Amikor szóltam hozzá, figyelemre se mélta­tott. Csak jött-ment, némán, időnként nagyokat szuszogva, hócipőjével ropogtatva a si­lány minőségű havat. Lefor­rázva vettem tudomásul, hogy számára nem létezem. Csak az az egy vigasztalt, hogy ha majd primadonna lesz, nagyon megbírálom. De nem teszem próbára a kedves olvasó türelmét. Ka­rácsonyi Magda és Benfe<5 Béla kislányáról van szó, Benkő Zsuzsikáról. A kedves színész-házaspártól már sokat hallottam felőle, persze a di­cséretek felső fokán. Hiába, ez már szülői gyengeség. Van például egy kollégám, aki... node ez nem tartozik ide. Szóval Zsuzsikát meglátni és megszeretni, egy pillanat mű­ve volt. Minden úgy történt, ahogyan ő akarta. Ügylátszik, a női szeszély már kétéves korban komoly mértékben érezteti hatását. Persze, színész lesz a gye­rekből. Nagyon kíváncsi vol­tam arra, hogy megjelenésén kívül milyen egyéb, feltétle­nül szükséges adottsága van hozzá. — Találkozásunk után rövidesen kiderült. Mamája egy fényes ételhordóval jelent meg. Rögtön felkeltette az ér­deklődését és ismerkedett vele. Nagy erőlködéssel fel­emelte és vitte vagy két lé­pést. Aztán nem sokat törő­dött a dologgal. Karácsonyi Magda elindult hazafelé, mire a kis Zsuzsiiba, a távo­lodó ételhordó láttán, kivá­gott egy olyan magas „cé’‘-t, hogy remegtek a környék ab lakai. No — gondoltam ma­gamban — ebből a gyerekből primadonna lesz, akárki meg­lássa. Es Zsuzsika elégedetten a hatással, tovább tipegett nagy hócipőjében. Még a napfény is melegebben sütött, tava­­sziasan. Zsuzsika volt a meg­testesült tavaszi keringő.;. (hz) A SZOLNOKI Népi Együt­tes énekkara nemrégen Bu­dapestire utazott, hogy még aznap este a szakmai tovább­fejlődés érdekében, gyötnyör­­ködheísen Verdi egyik ope­rájának, az „Álarcosbál“' ze­néjében. Nem a legismertebb operák közé tartozik, de az Erkel Színház kiváló szerep­lő-gárdája felejthetetlenné tette az úgynevezett kacagó kórust és a René áriát. Az utazás fő célja nem az opera­­látogatás volt, hanem a Ko­dály Zoltán 75. születésnapja alkalmából rendezett ünnepi hangverseny, ahol az ének­kar szerepelt, művészi fejlett­ségének elismeréseként. A szereplés előtti feszült izga­lom — amely még a kóruson kívüliekre is ráragadt, utóla­gos bevallás szerint —• gyö­nyörű műben, a hangverseny egyik legművészibbesn elő­adott számában, a mátrai ké­pekben oldódott fel. A mű­ben a kórus együtt élt, érzett Vidrócakival. a Mátra híres betyárával vagy sírt a falu­jából elvándorolt legénnyel, aki visszavágyik hazájába, ahová elviteti levelét a csa­csogó madárkával és örült a lányok és legények csúfoló­dásainak és kibékülésének, ez pedig már magasfokú mű­vészetre vall. A felzúgó vas­taps, amelyet a mátrai képek után kapott az énekkar, nagy elismerést jelentett a csak­nem egészében szakmai hall­gatóságtól. Hasonló elismerés jutott a gyengébben menő, de igényesebb és komplikál­tabb Liszt Ferenchez című ünnepig kórusműnek. A két mű eléneklése nehéz feladat volt az énekkar tagjainak, ta­­án a sorrendet meg lehetett volna cserélni. Ezt mondták többen a hallgatók közül is, akik elismerően nyilatkoztak két ilyen hoszúlélegzetü mű előadóiról. A KÓRUS SIKEREI’ bizo­nyítja Kodály Zoltán gratu­­áciöja is. Ugyanis a hamgver­­eny szünetében Kodály meg­látogatta az énnekkart az öl­­özőben. Kodály Zoltán elismerően nyilatkozott a szolnoki kó­­usról, még rapsszódikussága ellenére is. amely most a mű az értelem javára történt, i langsúlyozta, hogy vidéken is kell jó kórusnak lennie ét szolnoki ezek közé tartozik. „A nagy barátságu — az Izvesztyija cikke a Szovjetunió megalakulásáról Tsz-tag lett Kenyeres Margit Ottawa (MTI.) A Béke !•­­bel-díjas Lester Pearson volt kanadai külügyminiszter az Ottawa Citizen című lapban megjelent cikkében azt írja, hogy 1958-ban semmi sem lehet fontosabb, mint a tár­gyalás felvétele a Szovjet­unióval a Kelet és Nyugat között fennálló problémák A legutóbbi tudományos eredmények azit mutatják, hogy a Föld megsemmisí tése „nemcsak könnyű dolog, ha­nem elkerülhetetlen is, ha használják a jelenleg rendel­kezésre álló -fegyverekéit Pearson síkraszállt „Wash­ington és Moszkva közvetlen puhatozó tanácskozásai“ mel­lett. (MTI.) A lengyel állami gazdasá­gok szervezetében változtatá­sokat hajtanaié végre az ál­lami gazdaságok rentábilis munkája érdekében. Jövőre, legkésőbb július 1-ig meg­szüntetik az úgynevezett ál­lami gazdaság-csoportokat. — Helyettük néhány járási, Deállt a tél, a hó is I«-i esett, fehér volt a vi­lág. A háztetők, a fák, a ke­rítések, a bokrok jégcsapokat, szakállas, lecsüngő hóleber­­nyegeket htniáztattak. A vá­rosszéli kis utcában, ahol lak­tunk, nagyritkán elhajtott egy-egy csilingelő szán is. A ^gyerekek magukfaragta, lécák­­\ből, ládákból eszkábált szán­­kóikloal egymást huágálták, majd megúnva a sík terepet, kihúzódtak a vasútoldalba, ahonnét már siklani is lehe­tett nagyokat. Éppen iskolaszünet volt, ráérős idő. Vágyakozva néz­tem kifelé a jégvirágokkal díszes ablakon a havas vi­lágba. Anyám nem szerette, ha kint csatangolunk. Fél­tette az egyetlen lábbelinlcet a tönkremenéstől, a beázás­tól és igaza is volt, miben megyünk majd ismét iskolába ha ezt elnyűjjük idő előtt? De hát a gyermek csak gyer­mek, nagyon kívánkoztunk kifelé. Húgom beérte volna egy kis hógolyózással is az udvaron, de bennem titokban más vágyak bizseregtek, \ Vasárnap különösen moz­galmas volt az utca. Tőlünk j csak pár házacska és utána a |sík mező, a határ követke­­\zett, a határ a jégpáncéllal '.borított tocsogókkal, a végie­ken messzi futó befagyott kis lerecskékkél, vízlevezető ár­lkokkal. A városka környék­iben fiatalsága mintha csak \itt adott volna találkozót egy­­másnak. Az élelmes Karika AZ ELSŐ KORCSOLYA Eredményes volt az 1957-es esztendő a mezőtúri Uj Re­ménység Tsz-ben, Aki egész éven át szorgalmasan dolgo­zott, annak nem lesz gondja, hogy mit aprítson a tejbe. Jövőre már Kenyeres Margit­nak sem lesz, mert tizennyolc társával együtt a legutóbbi közgyűlésen őt is felvették az Uj Reménység tagjai közé. A több«, már őrajta múlik. ♦♦♦♦♦»♦♦♦»»♦♦♦♦♦♦♦♦♦«♦»♦»♦♦»« Baktériumok harc­ban a selyemlepkével 1958 tavaszán a selyemlep­kével fertőzött Moszkvakör­­nyéhi erdőkben valóságos hadjáratot fognak indítani a kártevők pusztítására. Külön­féle módszerek mellett bak­teriológiai eljárást is fognak alkalmazná. A baktériumos irtást a szi­bériai selyemlepkéken pró­bálták ld, s a kísérletek ki­tűnő eredménnyel jártak. A megfigyelések szerint . a se­­lyemlepkK-bacillusok nem­csak a Szibériád, hanem a többi selyemlepke-faj tálkast is megfertőzik. — A baktérium­­preparátum (készítését már megkezdték a moszkvai bak­­tríum-preparátum gyárban. —____ » —­Kajakkal négy tengeren át A krakkói vasutas evezős­­klub kiajakozói érdekes hosz­­szú útra készülnek a jövő idényben. Krakkótól Bom­­bay-ig vezet majd az út négy tengeren keresztül. Az Ora­­ván, a Vágón és a Dun án át érik el a Fekete-tengert, majd körüljárják Kis-Ázsia és Szíria partjait. Innen — egy kis csalással — száraz­­földön utaznak az Eufrátesz folyóig, ezen leeveznek a Perzsa-öbölbe, majd az Arab­tenger partjai mentén Bom­­bay-ba. Közben megtekintik a városokat és más érdekes­ségeket. 1958 május 1-én in­dulnak. Az út 10—12 hónapig fog tartanij *— Hej, ha nekem egyszer korcsolyám lehetne! — sóhaj­tottam fel odahaza vacsora után, amikor beszámoltam az élményeimről, «— Nekem vöt, gyerekko­romba vöt — jegyezte meg csendesen az apám. — Ma­gunk csináltuk fából, meg drótból. Ha akarod, neked is faraghatok egyet =3 mondta nagylelkűen, t aragott is, egy hét sem * telt bele. Olyan ügyes kis korcsolyát faragott, hogy az utcabeli, hozzám hasonló — korcsolyát eddig csak más lábán látó — gyerekek irigy­kedve néztek rám miatta. Legalább is addig, amíg a korcsolyámmal a hónom alatt a jégpálya felé igyekeztem. A felnőttek közül is többen megállítottak, nézték, forgat­ták a csodálatos kis alkot­mányt és elismerően bólogat­tak: — Ügyes munka! Hát bizony, az is volt, sa-1 kát is kínlódott vele apám. Jóformán szerszám nélkül, késsel, fogóval barkácsolta ki. Egy fadarab, ami ráittilz a cipőtalpra, két oldalt szí­jakkal, a fába besüllyesztve hosszában egy vastag drót, ez volt az egész. Egyszóval csu­da egy passzentos jószág volt, otthon a Iconyha föld­jön már egészen jól tudtam ballagni vele, érném amikor a jégen: kellett volna felavatni bizony szégyent vallottam f vele. Csúszott az én lábami mindenfelé, csak éppen előre j nem. Még szerencse, hogy; óvatosságból jó távolra men- i tem a többiektől és <magam\ söpörtem magamnak egy kis? csúszkát, különben az utca- í. beli gyerekek előtt oda lett£ volna a' becsületem. — Hát persze, a korcsolyá-í nak éle is van, azért lehet 5 jól siklani vele, ez a drót | pedig gömbölyű — állapitól- 8 iám meg végülis. Csak az§ nem fért a fejembe, hogyan§ korcsolyázott egy ilyen alkot- 8 mánnyal gyermekkorában az 8 apám? Valami titka lehetett § bizonyosan. JJ evallom, ez máig is rej- 8 tély előttem. Mert attól § kezdve ugyan én kijártam § sinkázmi a jégre, de a kor- 3 csölyámat egyszer sem kötőt- g tem fel. Volt az egyik gye-| veknek egy féllábas korcso-s lyája, valahol a „zsibajon” | szerezte, azon billegtünk fel- g váltva egész délutánokat. —g Hanem ezt apám soha nemi "tudta meg. örült helyettem | is a maga szerkesztette kor-Á csolyának és én a világért sem § rontottam volna el az örömét. 8 Hiszen a korcsolyázás szép 8 dolog, de mégis inkább az a . nagy-nagy szeretet volt a lé- g nyeg, amivel azt a csodalatos 8 kis alkotmányt kifaragta a 8 számomra. Mert ezt soha míg § élek, nem felejtem el. F, TÓTH PÁL. £ Hirdetmény Közhírré teszem, hogy Szol­nok Városi Tanácsa 1957. évi szeptember hó 20. napján tar­tott ülésében a közterületek tisztántartásáról és a házisze­mét gyűjtéséről rendeletet al­kotott. A rendeletet a Szol­nok Városi Tanács Végrehaj­tó Bizottságának titkárságá­nál a hivatalos órák alatt bárki megtekintheti. Szolnok, 1957. évi december hó 4-én. Kúti György skj VB-titkár ■I—'-"' ' —■ gyerekek elsöpörték a havat egy nagy jégtábláról, sőt pár fillér borravaló — vagy in­kább kenyérrevaló — ellené­ben a korcsolyák felcsatolá­sában is segédkeztek. Egész kis korcsolyapálya nyílt tehát a szomszédunkban. Nagyon, de nagyon izgatta a fantá­ziámat. — No, eriggy, nézd meg te is — mondta ki végülis a bű­vös szót apám, ami föloldotta a rabságomat — csak oszlón vigyázz magadra — tette még hozzá az intelmet, ami gon­dolom, inkább a cipőm álla­potára vonatkozott, L1 át vigyáztam' is. Csak 41 elvétve lódultam na­gyot, hogy megkíséreljem a csúszkálást, nem nagy siker­rel. Patkó helyett ugyanis használt autógumiról leka­­nyarított sarok volt a cipő­mön, ezt szögélte rá Mohella bácsi, a barkúcs-suszter, aki jól tudta, mi a legtartósabb ezeken a sok sarat látó vá­rosszéli kis cipőcskéken, —, Irigykedve néztem a csizmás, ködmönös parasztgyerekeket, akik patkóikkal csakúgy ha­sították a jeget, még Icanya­­rokat is írtak, mintha igazi korcsolyával siklanána k. De azért mégis leginkább a diáklányokat, diákfiúkat cso­dálton, hogy keringtek, kér­­getőztek a jégen, s közben vidáman kiáltoztak, sikongat­­tál;. Kié lesz u háború alatt elásott gyémánt? A newyorfei Stephan Bj Willov 200 millió frankra be­csült gyémántot hagyott fo­gadott leányára, Sonia Schin­­delheimre. Halála után fivé­re és nővére megtámadta a végrendeletet. A gyémántoíknak furcsa történetük van: a háború alatt elásták őket, mielőtt WSow apját és apósát a a Gestapo letartóztatta és agyonlőtte. A háború után Willow M- ásta a gyémántokat ós magá­val vitte az Egyesült Álla­mokba. Időközben adoptálta a magára maradt Sania Schindelheimet, akit egyetlen, örökösének tett meg. Testvé­rei most azt állítják, hogy a gyémántok családi értékele, amelyeket, nem lehet másra l. oszkva (TASZSZ). 35 éve alakult meg a Szovjetunió. 1922. december 30-án a szov­jetek első országos kongresz­­szusán az addig különálló oroszországi szövetség, az uk­rán, a BjeloruSiZ Szovjet Szo­cialista Köztársaság és a Kaukázusontúli Szövetség egységes Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségében egyesült. A szövetség a ba­rátságnak és a kölcsönös se­gítségnek az egyes szövetsé­ges köztársaságok teljes poli­tikai és jogi egyenjogúságá­nak lenini elvein alapult. A A Szovjetunió 1942-es alkot­mánya törvényesen leszögez­te ezeket az elveket és Hy­­módon lehetővé tette, hogy csatlakozzanak a Szovjet­unióhoz űj köztársaságok, amelyek a jövőben esetleg keletkeznek. A Szovjetunió ma a világ ’egnagyobb soknemzetiségű állama, amelynek területén több mint hatvan nemzet és nemzetiség él. Tizenöt szövet­séges köztársaságból, 18 auto­nom köztársaságból, 10 auto­nom területiből és 10 nemzeti­ségi körzetből áll. A Szovjetunió megalakulá­sa — írja Mihail Georgadze, a Szovjetunió Legefelső Ta­nácsa Elnökségének titkára az Izvesztyija vasárnapi szá­mában — a Kommunista Párt lenini nemzetiségi politikájá­nak győzelme volt. A Szovjetunió állami szer­veinek felépítése és tevé­kenysége teljesen biztosítja a j szovjet országban élő sok nép sajátságos szükségleteinek és j igényeinek figyelembevételét j ' a szovjet államgazdasági szer­­' vezeti és ’-ulturális nevelő te- j veken ysé gében. A soknemzetiségű szovjet ; állam építésének 40 éves ta­pasztalatai meggyőzően bizo­­; nyitják, hogy milyen magas­latra juthatnak el a koráb­ban elmaradott népek gazda­­; sági és kulturális területen a . szocializmus viszonyai között. A Német Demokratikus Köztársaság Ifcümgyminisztériumáuak nyilatkozata Nyngat-Németország izraeli fegyverszállításairól ttertm (. í aöz&z,;. az ín un. külügyminiszériumániak szó­vivője nyilatkozatot tett, amely hangsúlyozza: A külügyminisztérium már hosszabb idő óta megbízható forrásokból származó értesü­léseket kapott arról, hogy Nyugat-Németonszág az 1952 szeptember 10-1 nyugatnémet izraeli jóvátételt egyezmény kikötései eülenéne hadianya­got ós katonai felszerelést szállít Izraelnek, amely köz­vetlenül vagy közvetve elő­segíti Izrael katonai erejének növelését. Ez közvetlen szál­lítások, valamint más álla­mok, például Törökország izraeli fegyverszállításainak kifizetése útján közvetve tör­tént és történik. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a leg­határozottabban elítéld a Né­met Szövetségi Köztársaság kormányának Izrael iránti „1958-ban semmi sem lebet fontosabb, mint a tárgyalás felvétele a Szovjetunióval!“ — véli a béke Nobel díjas Lester Pearson .......... n———W—dkJI—B——awn««.... A Szolnoki PUfU émekkaia a %e*teúUa.défnicwt tel és az a lelkes kollektív munka az, amivel az énekkar kiérdemelte a mester dícsé­retét, de elismerően nyilat­kozott Fischer Annie, Tóth, Aladár és Bárdos Lajos is. A MESTERT az Esti dal­lal búcsúztatták. A Kóbor elvtárs által megadott han­got Kodály Zoltán egy szó kunddal lejjebb vette, mert a Liszt Ferenchez című mű­ben csodálatosképpen nem esett, hanem csaknem egy egész hangot emelt a kórus. Az énekkar a magas hangok felé tendál és ezt próbálta ki. Még ilyenkor is tanár, még ilyenkor is tanít. A VACSORA es az est fel­szabadult hangulatában az együttes vezetői sorban kö­szönték meg az énekkar tag­jainak önzetlen és fáradha­tatlan munkájukat, ugyanak­kor a kórus tagjai is megkö­szönték az élménydús utat, amely a kórus fejlődésének egyik szép állomása volt. A rögtönzött kis kívánsághang­verseny, amely még az est folyamán felcsendült, távol­ból is a mesterhez szólva, TOVÁBBRA is „Zeng ne­künk dalt hangok nagy taná­ra, s akkor a Haza fényre de­rül.* VL Változások a lengyel állami gazdaságok szervezetében vagy körzeti felügyeleti szer­vet létesítenek. Ugyancsak lagkésőbb 1958 július 1-ig minden olyan állami gazda­ságnak, ahol megvannak eh­hez a legszükségesebb felté­telek, át kell térnie az önálló gazdasági elszámolásra. A többit több gazdaságból álló egységekbe sorolják,

Next

/
Oldalképek
Tartalom