Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-25 / 303. szám

/ II. évfolyam.303. szám. 1957. december 25. szerda. 8 oldalas karácsonyi szám — falinaptár-melléklettel — 1 Ft VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! % Uz-tap lcM,á:4o*yaj szent a béke T OTE SZÉP? Hideg, goromba szél vág végig a törökszentmiklósi ha­táron. Két pótkocsival ter­helt. cukorrépát szállító Ze­­tor mennvdörög végig az úton: a kan varban egy répa lepottyan. Ködmönös apróság kapja ki kezét anyjáéból, ki­csiny csizmácskáiban kedve­sen furcsán koppanva szalad ki az úttestre, s kapja fel a fagyos répát: — Édesanyám! Ezt a kis­­b ódnak adom estére. Az asszony kacagva inti: — Szopik az még, te! Majd észté lőre kap... szeletbe! A lurkó bólogat, de a fél­világért el nem engedné ke­zéből a bocinak szánt ajándé­kot ... Karácsony van ... Arra készülődnek Boza Zsigmond bátvám portálán is. Ami azt illeti, leginkább a párja: Erzsiké néni készülő­dik: az ember már megtette a magáét. Halvanötéves kora ellenére 363 munkaegységre tett szert a Dózsa Tsz-ben. Mint titkon súgva mondja el: el nem maradna a dologban asszonya mögött, aki kitünte­tett előmunkás. s az fmsz. igazgatósági tagja. Mint emlí­tettem: Erzsiké néni ugyan­csak térül-fordul a heves tűzhely körül. Diós-mákos hajtogatottat formál gyakor­lott kézzel: közbe-közbe be­pillant a sütőbe is. nehogy kár essék a pecsenyében. A férfi dolga az ital: hadd di­csérjem meg Zsigmond bácsi ital-béli szakértelmét... za­matos bort kerített az esti ünnepre. Lesz. ki megigya... *— Három fiam van — ma­gyarázza Boza bácsi —, nem vallottam vélök szégyent, hogy felneveltem őket. Gyula munkaügyi előadó, Zsigmond j. Budapesti Levéltárban fes-J tő, Ferenc meg az Ekegyár­ban csoportvezető. Boldogul? az a nép országában, aki ipar-J kodik... Persze, jönnek ai menyeim is, no meg a hat} onokám. S hogy nem távoznak az] ünnep múltával üres kézzel,' arról Erzsiké néni. Zsigmond] bácsi jóelőre gondoskodtak.! Keipar f rany finoevaló, két! svájci karóra, sok ruha vár-! ja az aprónépet a csillogói karácsonyfa tövében. A fiúk,! menyek lisztet, cukrot kap-! nak. mivel — mint édesap-i juk somolygósan megjegyzi:* — Budapesten nem osztogat-! nak természetbeni részese-* dést.... S az ..öregek”?...* Hogy nékik mit hoz a kard-* csonvi ünnep, még nem tud-! hatni, de hogy szépen . fog! hozni, az bizonyos. Nem hi-| ányzik a szeretet, a hála a| Boza-fiúk szívéből... Az el-* nyomás éveit együtt töltött ♦ két öreg vagy másfél évtized-* del ezelőtt könnyes hitvesi} csóknál többet aligha adha-! tott egymásnak karácsony es-j téjén. Ma: Erzsiké néni két * bőrkabátja mellé megkapja | ugye. ,a.-t o. ♦ ma is. azért csak asszony ... aki tetszeni vágyik: no. nem ♦ igaz?) Zsigmond bátyánk ♦ „anevala” ugyancsak szorgal-* más lehetett: az ősz növény- $ ápoló büszkén mutatja a fi- ♦ noman IréiVégö zsebórát. 5 melb^l asszonya lepte meg. ! — Nagyon nagyon örülök * ennek az ajándéknak —! mondja. — Vén ember va-* gyök már de még bírom a | munkát: így aztán mindé- ♦ nünk megvan. Az asszony fi-! gyelme, szeretete esett igen' jól... M't kívánhatnék még < öreg napjaimra?... Azt, amit < fiaimnak, omö'záimnak, neked ; is, öcsém, meg persze az egész j világnak egyaránt kívánok: áldott, nyugodt békét.. — bor váró — : Pénteken Egerben tartják az évi utolsó lottósorsolását Ezen a héten bonyolítja le az év utolsó lottó-sorsolását a Sportfogadási és Lotó Igazgatóság. A 43. játékhét nyerőszámainak húzása de­cember 27-én, pénteken Eger­ben lesz. Ugyanakkor sorsolás útján } döntik el azt is, hogy a de- ♦ cember 40. a 42 és a 43. iá- J tékhét közül melyik hét szel- * vényei vesznek részt január ♦ első napjaiban a tárgynyere- * mény sorsoláson. * ♦ kus, u ÍGY KELL EZT CSINÁLNI! I a rrZ EMBERISÉG történetében már idáig sok háborút jegyeztek fel neves és névtelen tör­ténészek. Az első és második világháború emlé­keinek felidézéséhez még történelemkönyvet sem kell forgatni. Itt élnek közöttünk nagyapáink, apáink, akik emlékeikből megfestik nekünk, a fiata­labb nemzedéknek az 1914-es háború szörnyűségek­kel teli, sötét képeit. Az 1939-cs háború borzalmait már magunk is fiatalabb, idősebb fejjel átéltük. A világháborúk emlékei egymagukban is elegendők „hhoz, hogy már gondolatban is elriadjunk egy újabb, minden eddiginél borzalmasabb pusztítást hozó háborútól. A két világháborúban közel 40 millió em­ber pusztult el, csaknem annyi, mint Franciaország lakossága. A háborúk rokkantjainak, árváinak és özvegyeinek száma ismeretlen, össze számlálásukra nem, vállalkoztak, de gondolható, mily sokan lehetnek. Pedig ezek a háborúk nem is atom- és hidrogén­­bombák felhasználásával folytak. Vajcm mennyi ha­lottja lenne egy harmadik, világháborúnak? Még rá­gondolni is iszonyú. NA NYUGATON ismét a háborús veszély fel­támadásával ijesztgetik az embereket. Újra háborús hisztériát akarnak kelteni. Mire e nagy kap­kodás? Félrevert harangzúgás? Keleten a háború ki­látásairól az emberiség jövőjét szívükön viselő poli­tikusok békekiáltványban fogalmazták meg állás­pontjukat. „Mi, kommunista és munkáspártok képviselői, a népek sorsáért való felelősségünk teljes tudatában kijelentjük: A háború nem elkerülhetetlen, a háborút meg lehet akadályozni, a békét meg lehet védeni és tar­tóssá lehet tenni.” Kijelentettek-e valaha az emberiség sokezer éves történelmeitek korszakában ilyent a csendes alkotómunka örömét szerető, a békét kívánó embe­reknek? Soha, mert nem volLJiogzá erejük. Most viszont van! \TALMAS ERŐT képvisel a Szovjetunió ve­zette 900 milliós szocialista tábor; az embe­riségnek több mint egyharmadát tömöríti. A Szovjetunióban nincsenek olyan osztályok, amelyek a háborúban érdekeltek lennének. Nincse­nek nagytőkések, fegyvergyárosok, olajbárók, bank­vezérek, akiknek anyagi hasznot, busás vagyont je­lent a háború. A Szovjetunió 1917 októbere óta kö­vetkezetes békepolitikát folytat. 1945 óta küzd az ENSZ-ben a leszerelésért. A leszerelési tárgyalások közel 13 éves múltja tanúsítja, hogy nem a Szovjet­unión múlik a leszerelés meg ner valósulása. Válto­zatlan kitartással, türelemmel és lankadatlan meg­egyezési készséggel fáradozik azon, hogy létrejöjjön a megállapodás a fegyverek csökkentéséről, a had­sereg létszámának, a katonai költségvetésnek leszál­lításáról, a nukleáris fegyverek betiltásáról. Vagy mely államé a jő érdem, a vietnami béke, a koreai fegyverszünet megszületésében? — ha nem a Szov­jetunióé. Nem sikerült Egyiptomot leigázni, egy év­vel ezelőtt Magyarországon ellenfooradalmi, fasiszta rendszert meghonosítani. A Szovjetunió közbelépé­seinek tudható be, tudjuk nagipon jól, de tudják ők is, akik a háborúra spekulálnak. Az Egyesült Államok viszont már 1949-ben létre­hozta az Atlanti Szövetséget. Azután a támaszpontok hálózatát kezdte kiépíteni. Különböző egyezmények megkötését erőszakolta ki. Mivel indokolnák ezt? Az­zal semmiesetre sem tudják, hogy a Szovjetunió meg akarta támadni Nyugatot. Nincs olyan politi­kus, újságíró, aki ezt el tudná hitetni. BÉKE GONDOLATA torét hódit, állhatatos híveket toboroz soraiba. Moszkvában a bé­kekiáltványt 65 kommunista és munkáspárt képvi­selői írták alá. Már a puszta aláírások is demonstrál­ják, hogy a Nagy Október eszméje világmozga­lommá szélesedett és az Északi Sarktól a Déli Sark csücskéig megvannak a hívei, harcosai. A béke erőit gyarapítják azok a gyarmati sorból felszabadult népibe is, amelyek kormányai a polgári fejlődés útjára lépve arttümpei-ialista és háború­ellenes politikát folytatnak. A XX. század közepe már nem olyan, mint az első fele. Ma már a szput­­nyikok világában könnyelműen nem lehet háborút indítani, s nem is könnyű háborút kirobbantani, mert hatalmas békeövezst van a világon, amelynek ereje a biztosíték arra, hogy ne legyen könnyű há­borút kezdeni. Ez az erő legyőzhetetlen és valóban képes arra, hogy megakadályozzon egy újabb ször­nyű világöldöklést. De bekötnénk az emberek sze­mét, ha nyíltan nem mondanánk meg, hogy a há­ború elkerülhető, de a veszélye itt lebeg fejünk fe­lett. Azokról van szó, akik végső kétségbeesésükben minden elvetemül'ségre képesek. S ilyen őrült, elve­temült gazembereket már hordott a hátán a Föld. Ezért kell lefognunk a kezüket, ezért leül tiltakozá­sunkkal sorompót állítani az a'orn- és hidrogént zgit­­verek felhasználása elé és ezért k°ll követelni a kí­sérletezések haladéktaUm megszüntetését, a készle­te1• —ormali megsemmisítését! n~^ZÜK. HOGY „minden jóakarata ember" egyetért velünk ebben világnézett, vallási és faji különbség nélkül. Nem lehetünk semlegesek ab­ban a küzdelemben, amely az eirúberiség fennmara­dásáért folyik. L, A, A********************************************************* Kik voltak boldogabbak?«. • Karácsonyt ün- 4 népeitek hétfőn feste a szolnoki «Szabadság téri böl­­! csődében. Aho­♦ gyan a vezető óvó­­*nő mondta, a sze­letet, a békesség * ünnepét. Százhúsz {apróság nézte ke- J rekre nyílt szem-1 *mel a fénylő gyer­tyákat, a szikrázó csülags-rórókat, a gumi-, fa- és mű­anyag játékokat. Szülők és gon­dozók együtt ka­cagták, tapsoltak, amikor a pöttöm­kék szavaltak, s énekeltek: Kis karácsony, nagy karácsony, |Kisült-e már J a kalácsom? J Hogyha kisült, * ide véle, * Hadd egyem meg * melegében, * * Nem lehessen •tudni, kik voltak } boldogabbak, a gyerekek, Vagy a felnőttek. A gyere­kek, akik alig tud­tak hova lenni az új játékok csodá­latától, vagy a fel­nőttek, akik arra emlékeztek: mi­lyen jó is így tel­jes szívvel örülni, és csak örülni gyermekeinknek. Milyen jó, hogy nem kell megosz­tani szívünket öröm és rettegés közt, mint tavaly. És a taDS, a kitö­rő szeretet nem is annyira a versi­kéknek szólt, talán inkább a békesség gondolatának. Hjsz a lámpaláz, a „fel­sülés’’ és a bátor­ság egyformán tet­szett mindenkinek. A békességnek, amit ez az este olyan jót érzékel­tetett. ami a szü­lőknek olyan jól esett. A fenyő eny­he gyantás illata, a neon és a gyere­kek szemének ra­gyogása. Fáradtság, fásultság, türel­metlenség olyan messze esett itt az az emberektől, s szinte tapintani le­hetett a szeretetek Amikor a meg­nyitó beszéd, a szavalatok elhang­zottak, s bevona­toztak a nagy kor­­osztálybeli gyere­kei«, teljes volt a zsivaly. Megroha­mozták a fa alját, s játék játék mel­lett nem maradt; Pillanataik alatt gazdája került mindemnek. Kocsi­­káztak, vonatoz­tak, babáztak, csörgőzték, melyik apróságnak mi ke­rült a kezébe. Ját­szottak szépen, kedvesen., úgy, ahogy azt napról napra megszok­ták, csak a játékok voltak újak. És a szülők man siettek haza. t-r borsi ~ Gyűlések a Szovjetunióban az állambiz* tonsági szervek 40 éves fennállása alkalmából ♦ ! Moszkva (TASZSZ). A | szovjet főváros párt-, szovjet­­- és társadalmi szervezeteinek képviselői a szakszervezetek házának oszlopcsarnokában gyűlést rendeztek az állam­biztonsági szervek 40 éves í fennállásának alkalmából. I Szeröv tábornok méltatta az * állambiztonsági szervek tag­­{ iainak hősi munkáját, ame­­! lyet a Naev Októberi Szocia­­! lista Forradalom vívmányai­­! nak védelmében végeztek. A ! továbbiakban hangsúlyozta ! bogy az a nagyarányú fel­forgató tevékenység, amelyet a kapitalista országok a Szov­jetunió és a népi demokrati­kus országok ellen kifejtenek, s amelvet az. Egyesült Álla­mok politikájának lényeges ne­szévé tett, arra kötelezi a szo­cialista tábor államait, első­sorban a Szovjetuniót hogy minden tekintetben megbíz­ható. harcos állambiztonsági szerveket építsen ki. Hasonló gyűléseket tartottak T.eninvrádban. Kijevben. va­lamint a Szovjetunió más nagy városaiban is. -------------------. j Sztrájko'nak a francia színházi dolgozók ♦ Párizs (MTI). A párizsi ál­­! lami színházak műszaki dol­­! gozói — mint ismeretes — va-I sámap óta sztrájkban állnak. A magán színházak műszaki dolgozód körében is bérmoz­­* galom bontakozik M és több magánszínház ünnepi előadá­sa veszélyben forog. A fran­cia rádió és televízió dolgozói ugyancsak bérkövetelésekkel álltak eló. Ha a kormány nem teljesíti követeléseiket, karácsony ünnepében a rádió dolgozói is sztrájkba lépnek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom