Tiszavidék, 1957. december (11. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-24 / 302. szám

bmlík esj-ty kedves, me'tUitt taWUo-záeál

Mint már előző lapszámunkban megírtuk, Turkevén járt József Attila özvegye: Szántó Judit és nővére, József Eta. A meleg, baráti hangulatú találkozót sokáig nem felejtik el a turkeveiek. Nemcsak egyszerű megemlékezés volt a nagy magyar proletár-költőről, hanem — mondhatnánk — Szántó Juditéra keresztül beszélgetés József Attilával, munkáiról, életéről.

S most, ebben a cikkben szeretnénk megemlíteni egy dolgot amely riportunkból kimaradt. A közönség közül többek között tetteik fel olyan kérdést, hogy nemrégen a lapok hírt adtak József Attilla édes; piának eredeti volt tartózkodási helyéről. József Áron az újabb kutatások szerint nem vándorolt ki Amerikába, hanem Romániában, egy kisebb városban élte le életét. Erre több bizonyíték van, sőt, sírját is megtalálták. A kérdés az volt, hogy miért nem ezek szerint írták meg a lanlkönyvekben József Áron tartózkodási helyét, hiszen a fiatalság az iskolában jelenleg is így tanulja.

Erre a kérdésre József

Balról jobbra Bracsok Istvánná, József Eta és Szántó Judit, baráti beszélgetése.

Csak az itthon érdekel

Az Országos Levéltárban nemrégiben megtalálták az egyetlen jász nyelvemléket. Felkutatása és megfejtene világjelentőségű esemény a nyelvtudományban. Az emlék negyven szóból és egy köszöntésből áll.

Ismeretlen írás

Fekete Nagy Antal, a Le. éltár történésze bukkant rá a felbecsülhetetlen emlékre. A Battl.yány-féle levéltár rendezésén dolgozott. Ezt a munkát már a háború előtt megkezdték. A levéltár anyagát Körmendről szállították fel a Várba az Országos Levéltárba. Az egyik oklevél hátán Fekete Nagy Antal ismeretlen írást talált. Az oklevél egy birtokper nádori ítélete: a székesfehérvári káptalannak 1422-ben egy özvegyet kellett a per alapján a megnyert birtokába beiktatni. Az oklevél, mint Fekete Nagy Antal mondja, az évek során legalább ötven kutató kezén ment át; egyszerű birtokper, nem sok figyelmet fordítottak rá, főként az irat hátán látható írásra. „Több mint harminc éve foglalkozom középkori iratokkal, jól olvasom a szöveget, s ezt az írást még sem tudtam megérteni. Ezért tűnt fel nekem, ezért vettem magamhoz; vajon mi lehet ez? Egy-két török szót olvasva, arra gondoltam, hogy besenyő nyelvemlélckel van dolgunk. Elküldtem az oklevelet az Akadémia nyelvtudományi intézetének igazgatójához, az egyetem török intézetének vezetőjéhez, Németh Gyula professzorhoz. Néhány nap múlva aztán telefonhívást kaptam, azonnal jöjjek: nem besenyő nyelvemlékről van sző, a lelet sokkal értékesebb: előkerült az első jász nyelvemlék!

«Don*

Felkerestük Németh Gyula professzort, s megkérdeztük: hogyan fejtette meg a most előkerült jász nyelvemléket?

— Egy szó tűnt fel először. Ez: dán. Azt jelenti, hogy víz. Azonos a Don-folyó nevével. Ezen indultam el. Dán mellett latinul ott volt: aqua. Az ismeretlen szavak mellett ugyanis ott álltak latinul vagy magyarul az értelmezések. Például a korbác szónál magyarul: árpa. Tehát a 40 szónyi emlék, melynek első három szava egy köszöntés: őszét szójegyzék.

Kever-kenyér

— A jászok és az oszétok

azonosak?

— A jászok —* mondotta a

professzor — azonosak az alánokkal. Ez egy régi, hatalmas iráni nép. A Szovjetunióban, a Kaukázusban élő oszétok is az ő utódaik, épp úgy, mint a magyarországi jászok. Ezért is a nyelvemlék megfejtésében igen nagy segítségemre voltak a Szovjetunióban megjelent nagy őszét szótárak. Hogy mikor jöttek a jászok Magyarországra, azt pontosan nem tudjuk, mindenesetre a XIII. és a XIV. században. Nyelvükről régen azt tartotta a magyar tudomány, hogy magyarul beszéltek, de egy orosz tudós, Lamanszkij. 1899-hen megcáfolta ezt a tévhitet. Kimondotta, j h" ' - a magyarországi jászok i cián eredetűek — azóta tud- i ni k ezt csak —, s ezt. a nézetet; z zu tán magyar tudósok — Melir.h János és Gombócz Zoltán tudományosan is -negalaoozták. Néhány jász 'even kívül a legújabb Időkig s 'romit sem tudtunk. Az Országos Levéltár jász szójegy?"ke most nem várt fényt derít a jász nyelv kérdésére. i

— Hoav kerülhetett a jász szójegyzék a birtokper-irat hátár'?

— A birtokper szerint egy özvegyet kellett megnyert birtokába beiktatni. A birtokok jász lakossága volt. a beiktatóknak pedig olyan helységekben keltett megfordulnak. ahol csak •>ászul beszéltek. Étert az oklevél hátlapfelírattak maguknak egv köszöntést és 40 szót, hogy

IMRE KARÁCSONYA

IRTA: NAGY ISTVÁN

Megtalálták az első jász nyelvemléket

Á magyarországi jászok alán eredetűek voltak — Negyven szó és egy köszöntés egy régi birtoklevéien — Németh Gyula professzor nyilatkozata

majd a községekben ételt, italt, szénát stb. kérhessenek. A köszöntés így szólt: „Daban horz nahéca”. Jó napot, gazdánk. A szavak pedig ilyenek: kenet-kenyér, fit-hús, jajkatojás, gist-sajt, gal-ökör, stb,

Hangtani alapon

— A megtalált nyelvemlék jelentősége rendkívül nagy — mondotta a professzor. — Most már megnyílik az út ahhoz, hogy a magyarországi jász neveket némileg biztos hangtani alapon magyarázni tudjuk. De nemzetközi tudományos szempontból is nagv ennek az emléknek & jelentő, sége: az alán nyelvnek sehol . más ilyenfajta emléke nincs! i Az emlék tehát az iráni, ille- tőleg az alán nyelvtörténet : kutatóra szempontjából is

■ rendkívül jelentős.

Németh professzor a jász nyelv ílék tanulmányát ;z Akadémián és a müncheni : orientalista kongresszuson . bemutatta és a tudós világ a . legnagyobb érdeklőd te ,el fo. gadta. Munkáját magyar nyel- i ven most az Akadémia, né- i metül edig a berlini Akadéí mia adja ki.

(Kőbányai György riportja. — Megjelent az

■ Esti Hírlapban.)

■Ta.»—«ugar' ...1........1

Megjelent a Szolnok megyei \ statisztikai évkönyv

• i

A Szolnok megyei Statisztikai Hivatal szerkesztésében és kiadásában megjelent a „Szolnok megye legfontosabb statisztikai adatai 1956-ban” című könyv. 280 oldalon át sorolja a megyére vonatkozó legfontosabb népmozgalmi, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi, kulturális és egészségügyi adatokat. Függelék részében megtalálhatók a nemzetközi összehasonlító táblák, melyeit lehetőséget adnak arra, hogy megyénk feldologzott adatait összevessük a legfontosabb szocialista és kapitalista államok helyzetévél.

Az évkönyv fente* dokument minden politikai, gaz-Városi tanácstagi beszámolók

E hó 30-án, hétfőn délután 5 órakor a fatelepi kultúrotthonban Pintér Dezső elvtárs, városi tanácstag beszámolót tart. melyre ezúttal is meghívjuk a választókerület lakosságát. Kérjük, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt sh ozzászólásokkal. észrevételekkel segítsék munkánkat.

Városi Tanács VB Titkársága Szolnok

aaság! funkción ráius és a közélet ügyei iránt érdeklődő i ember számára. — Korlátolt 1 példányszámban még kapható ; a KSH megyei igazgatóságánál (Szolnok, Irodaház, I. 1 em.) Ara: 37.— forint.

A ELSŐ KÉRDÉS, | amit

nekiszegeztem, az volt: Milyen céllal, milyen érzéssel ’ hagyta el szülővárosát, feleségét, hazáját egy évvel ez- 1 előtt. Hisz itthon szerették, jól keresett..;

Türelmetlenül szakított félbe: Ne is emlegesse. Nem a józan eszem vitt, hanem a bor. Részegen indultam, Míg a határon át nem ériem, nem 1 is józanodtam ki. Nem mertem, féltem a gondolatoktól. Aztán félretettem a kérdé, seket, hallgattam, amit ő,

. Szász Béla mond egyéves kül. földi, főleg törökországi kény. szerű tartózkodásáról:

— Amint az osztrák határt átléptem, elvették a ruhámat, amit magammal hoztam Karcagról azzal, hogy még csak az

ÍXXXX>OOOOOGOOOOOOOOOOOCOOOOOOOOOQOOOOOOOOO

: se emlékeztessen a hazámra. Már ekkor mérhetetlen ürességet éreztem magam körül.

Pedig akkor még futott a lovunk, taxival vittek Nike'sdorfból Bécs egyik lágerébe. Ott aztán az igazolódott be, amit Itthon a kinti helyzetről hallottam és nem az, amit otthon az itteni paradicsomról. Kihallgattak a rendőrségen és ujjlenyomatokat vettek tőlem.

Hej, keserves napok.:.

— Aztán változott a lágerben egyhangúság. Jött egy török, keresett munkásokat, 800 török fontot ígért egy hónapra. Mire valóban Istanbul ba kerültünk, már csak 200 lett a 800. Mire fizettek, csak 150, aztán még annyi sem. Otthagytam. Az itthoni

megbecsült munka, rendes fi. zetés után nem bírtam a zsarolást, az ellenszolgáltatás nélküli szipolyozást.

Ahogy beszél Szász Béla ez a gyorsbeszédű, szókimondó ember, vele élem át az eseményeket. Azt a megdöbbenést, elkeseredést, amikot felismeri: itthon, a gépállomáson volt szava, ha baj volt beszélhetett, hadakozhatott mindaddig, míg igazát el r.cm ismerték. De ott, ott más a „szokás”. Ott a munkás sohasem bizonyíthatja be, hogy neki van igaaz.

— Mert ott csak kétfajta ember van. egyik, amelyiknek annyi pénze van. hogy mindenre futja, a másiknak annyi se, hogy éljen Amikor megláttam, hogy az- emberek az utcákon, a par- kokban „laknak”, az útszéles ken alusszák át az éjszakát.

szerettem volna hinni, hogy i, én ezt csak messziről, vagy- filmen látom.

z i.; Jártunk az utcán, toe- résiünk valamit, kérdeztük r volna az útón őrt álló kato- nát. Csak bámult ránk. Se ír, ni. se olvadni nem tudott. De t nemcsak egy van ilyen.

1 VOr,T AM HÄ ROM EVTO j----------------------------------------------- katona. J egyetlen emberrel f se volt dolgom, aki a betűket

ne ismerte volna.

J Jártuk az ország együk-má- sik részét, láttuk, hogy a z nagyvárosokat hogyan alakítí ják, formálják át, milyen mo• dern épületeket emelnek. De z a nagy városok közt falvak

lapulnak. Falvak, földbevájt g házakkal és iskolák nélküL ^ Ne gondolja, hogy ezeket

8 most azért mondom, mert új-9 ságíróval beszélek. Azéri g mondom, mert kiabálni sze§ retném! Becsapták, félreve§ zettek bennünket!

j5 Márciusban már nagyon-j megelégeltem a „szabad” éle- 3 3 tét, nagyon vágytam haza. E e § is mentem a magyar követségre. De polgáriruhás rendig őrök igazoltattak és eltiltottak 8 a követség tájáról. Nem tágí_§ tokunk, mert jól esett a hate zához egy kicsit is közelebt _ g érezni magunkat.-§ Leveleket nem kaptunk, i j§ lágerparancsnok eldugdnst? ? j elölünk. Amikor aztán kidéig rült, felülkerekedett bennünk a magyar virtus, megvertük 8 Tíz Perc múlva mindenkinek g volt levele:

?| Nagyon vágytam haza. Le-|f'gytam, elgyengültem, s mé -§gis fél liter véremet adtarr -s oda. hogy az útiköltségem leg 15 alább a török határig meg c 5 legyen.

S 5

.§ — S hogy fogadták itthon?

;•§ — MEGVALLOM. kicsit

jg féltem hazajönni, hisz ható

I

sági engedély nélkül, a ma gyár törvények tilalmának ellenére szöktem ki. De hittem, reméltem, hogy megértenek. Megértettek. Most ali r8 merek az utcára menni már ,§ új nem azért, mert félek, hats-nem mert mindenki kérdez faggat, hogy vagyok. „Gyere ,8 igyunk egy fröccsöt" —mondi| ják és aztán vége-hossza -§ nincs a kérdezgetésnek. Pe:§ dig engem most csak az itt§ hon érdekei. Dolgozni aka•§ tok. hisz a tétlenség jobban •8 emészt, mint a munka. Sóig kát. nagyon sokat vesztettem § egy év alatt, de tanu’tam is. •| Megtanultam azt, amit csak 8 ilyenkor tud meg igazából a? 8 ember: Mit jelen* a szülőfő'd. 8 a haza. — borsi —

E ülsértően recsegnek a-*• fagyosderekú járdamenti fák. Csontvázszerüen meredő kopasz ágaik között süvölt — szinte kísértetiesen — a porhót cipelő szél. A falu ebben a vijjogó hangú decemberi zivatarban jégvirággal telipingált ablakaival úgy néz ki, mintha nem is élne, de legalábbis haldokolna.

Az idő végtelen országűtján rajokkal közeledik ezerkilencszáznegyvenkettő. Borzongató leheletének párája már ideérzik az egyre gyakrabban érkező szűkszavú, rideg értesítésekben. amelyek hirülhózzák ennek vagy annak eltűnését, halálát. A háborús tél ezrével szedi áldozatait a fronton és dagasztja tengerré a könnyet az itthonmaralottak között. Fábiné, ez a törékeny beteg asszonyka is éppen tegnap kapta az értesítést, hogy ne várja emberét. Karácsonyra nem jön és nem jön soha többé. Eltűnt, elnyelte a háború lélekölő rengetege.

«— Úristen, mi lesz velünk, Imre — fordult könnyek körött legnagyobb fiához, a tirenkétéves Imréhez. — Apád nélkül, mikor még vele is nehéz volt? Az utolsó sütet lisztemet holnap felsütöm és utána nincs több. Éhen pusztulunk. Tűzrevalónk se lesz elég tavaszig.,, Julikának kabát kelle ne.-,t Sanyinak nincs cipője.,, mi lesz velünk?...

Imre nagy, kisírt szeméi anyjára vetve hallgat.

Tizenkétéves lelke még nem tudja felfogni a hétköznapok gondjait, az árvaság keserűségét, csak annyit tud, hogy amióta megjött a levél, neki nincs apja.

Furcsa «— töpreng magú: ban «*-, nincs. Egy kicsit ttt■ kon még játszogat is a szó. val, de anyjára nézve elszégyelli magát. — Látja a kisírt szemét, könnytől barázdált arcát és sajnálja.

— Mi lesz velünk — kér*

'■ dezl önmagától anyja panaszos kérdését —, éhenhalunk?

' de hisz ez szörnyű, rongyosak leszünk, mint a Szabó gyerekek? Nem, az nem lehet... Édesanyám nem iszik, mint Péter bátyám, meg aztán én is itt vagyok.., A tanítóbácsi úgy is azt mondta a múlt héten, hogy egészen megemberesedtem. — Elmegyünk betlehemezni még ma este — vetődik fel agyában az új gondolat —, sok pénzt keresünk.., mindenki ad valamit, hiszen árvák va~ gyünk.,,

De Sanyinak nincs cipője„j

Kuszáit gondolatait Fábiné nírása szakítja félbe.

Istenem — sóhajt a gyerek. — Édesanyám megint sír. Ne sírjon édesanyám, akarja mondani, de valami furcsa Itaparó érzés szorongatja a torkát,

fi ábiné meg-megújulő sirására felébred a leét kisebb gyerek is —, Sanyi, a huncutszemű, nyolcéves és Julika, a kis vakarcs, apja kedvence. Szinte egyszerre ébrednek és síró anyjuk láttán egyszerre kezdenek sírni. A nap — ünnep szombatja — így telik el könnyek között. Délidőtájban azonban Imre gyerek eltűnik. Hova, hova nem, senki nem tudja megmondani. Máskor is előfordult már, de most olyan furcsán, szinte bántóan iuit az eltűnése.

Biztosan szánkózni ment » gondolja Fábiné^ «* Hadd

menjen, legalább eggyel kevesebb a síró, gondolja —, de lelke mélyén kőszívűséggel vádolja a gyereket.

Imre pedig ez idő alatt úgy Hskabátosan sorra járja a falu utcáit. Már jócskán alkonyod ni kezd, mikor a Fási végre ér, ahonnan már a csordajárás kezdődik. Visszafordul, megáll az első előre kiszemelt ablaknál és cérnavékony gyerekhangján fázósan énekelni kezd. „Mennyből az angyal lejött hozzátok, pásztorok" — süvíti versenyben a nádtetőt cibáló széllel. A jégvirágos ablak kitárul és egy nyitott tenyér egy csillogó öitvenfillérest nyújt a gyerek felé. Az megköszöni és hangosan boldog ünnepeket kívánva, tovább áll a következő ablakhoz, és gyűjti sorban a kapott filléreket.

Rettenetesen fázik, szinte reszket, de megy tovább.

Mire a Kecskemétiéit nagyutcai ablaka alá ér, már didereg és valami soha nem érzett forróság önti el időnként. Szédül. Teste forrósága szinte átsüt a vékonyra kopott kis kabáton, de azért megy imbolyogva, mint a részeg. A sarkon megáll és a villany alatt számolni kezdi a kapott pénzt. Tíz, húsz.., harminc, egy pengő... és hirtelen a villanyoszlopnak dől. Szeme előtt a sötétség ellenére is jó látható vörös karikák kezdenek táncolni és nini, egy nagy karika közepén meg éppen apja jön. Megpróbál elszakadni az oszloptól, hogy elébe szaladjon, de valami húzza lefelé. Emelkedik, indulna, de láztól törten csúszik le az oszlop mellett a hóra. Már nem is fázik, inlcábl melege van és valami furcsa kép iHbrál a

szeme előtt. Csengetyűszőt hall, karácsonyfát lát, jön a Jézuska és utána a nagy fenyőfát édesapja hozza. De nini, nem is a Jézuska az az első, hanem édesapám — kiált fel — és aki utána jön az meg Puskás Ignác bácsi.

1 f ilyen jó, hogy hazajött édesapám. Hozott Sanyinak csizmát, Julikának kabátot? Tudja, édesanyám nagyon sírt, amikor a levelet megkaptuk, én is, de azért én tudtam, hogy magc nem halt meg, nem halhatott meg, hiszen kevés a lisztünk, meg hideg van.

Édesapám, mért nem szól5 miért olyan hideg a keze? — Adja ide, húzzuk rá a kesztyűmet. Ignác bátyám, szóljon már maga is... miért hallgatnak.., ne menjenek még... várjanak.., én ii megyek,. jaj, várjanak!..,

— Édesapám, hideg a keze., menjünk haza... karácsony van.., Sanyinak kell a csizma... ne menjenek még... menjünk kántální... nézzék, egy pengőt kerestem... jöjjenek, ha hárman leszünk, biztos többet adnak...

Aztán egyszerre vége mindennek. Imre gyerek lázálma belevész az öntudatlanságba, csak fekszik a villanyoszlop tövén, mint egy vihartól kidöntött facsemete. Fölötte pedig zúg december zúzás szele és lassan fin-m porhóval fedi be vézna gyerektestét, mintha a megfagyottól akarná megóvni.

így talált rá hóval betakartam, félig megfagyva az éjjeli misére induló Kecskeméti bácsi.

A naptár lapja akkor már ezerkilencszáznegyvenegy december huszonötödikét muta tóit.

Eta válaszolt. — Amikor édesapjuk elhagyta őket, senki nem tudott hollétéről. Viselkedése, megjegyzései arra engedtek következtetni, hogy Amerikába vándorolt. Senki nem tudott biztosat, egyedül csak József Jolán sejtett valamit. Viszont a bizonyítékok hiányában 6 nem mondhatott semmit sem. így még József Attila is meg volt győződve arról, hogy apja Amerikába távozott. Pedig a

• legújabb kutatások után —

, megtalálták a házat, ahol . lakotit és a sárt, ahol nyug- i szik — bebizonyították az ellenkezőjét. József Áron Te, mesváron megnősült és később Krajovában élt. Nyil- i vánvaló, hogy miután ezt a ■ dolgot sikerült felderíteni,

, rövidesen kielégítő helyesbí. test kapunk a Magyar Tu. dományos Akadémia ezzel | foglalkozó munkatársaitól.

» (hz)