Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-15 / 269. szám

YJLAG PROLETÁRJAI EGYESÜUETEKI A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA II. évfolyam, 264. szám. ARA- 50 fillet 1951. november 15. péntek. Soronköteikexő feladat as „üzemi tanácsok66 életrehívása — 4 Sxafssxcrvexeíek Megyei Tanácsának üléséről — Az ellenforradalom és az azt követő ideológiai támadá­sok nem hagyták érintetle­nül legnagyobb tömegszerve­zetünket, a szakszervezetet sem. Szerdán délelőtt azért jöttek össze a megyei tanács, tagjai, hogy mérlegre tegyék az eddigi munka eredmé­nyeit, fogyatékosságait s újabb lépésekről határozza­nak a szakszervezeti élet tel­jes konszolidációja, megjaví­tása felé. ' Az elnökség kollefctív be­számolóját Sebestyén János elvlárs mondotta el. Különö­sen élesen emelte ki eddigi tevékenységük hibáit, árny­oldalait. Így azt. hogy a szak­szervezet az eddigiek során vem igyekezett helyi politi­kát kialakítani, hanem a fel­sőbb határozatokat meglehc­­tösen gépiesen hajtotta vég­re. Egyes vezető elvtái-saik nem voltak elég következete­sek az ellenforradalom elleni ideológiai harcban és a bű­nös útra tévedt vagy ellen­forradalmi utákat járó embe­rek megfetetésében. így pl. csak sok gondolkozás után teremtették rendet a ME­­DOSZ területi bizottságá­ban, a szakszervezeti sport­vonalon és másutt. A vasúti üzemekben sokáig tartott az ellenforradalom alatt felszin­­rekerült elemek pünkösdi ki­rálysága. Egyes területi bi­zottsági elnökök még a leg­utóbbi időben sem adtak elég segítséget ahhoz, hogy az el­lenséges elemeket eltávolit­­sáik a vállalatoktól. — A HVDSZ-nél még mindig elő­fordul, hogy annak legfel­sőbb megyei funkcionáriusa. R iró elv társ helyt ad vagy eltűr szociális demagógiát, maga ad olyan javaslatot, a vállalatoknak, bogv revideál­­tássák a tervfeladatokat. Bár az üzemi és vállalati szakszervezeteknek sokat kell még tennjöik, hogy növeked­jék tekintélyük, nagyobb bi­zalom legyen irántuk — két­ségtelenül az év eleji állapo­tokhoz képe ‘ jelentős javu­lás mutatkozik a szakszerve­zeti életben és korántsem igaz az. hogy a dolgozók eltávo­lodnak tőle. Ezt mutatja az i- hogy a megyében közel 53.000 szervezett dolgozó van, tehát a munkásoknak, alkalmazottaknak és értelmi­ségieknek kb. 80 százaléka valamelyik szakszervezet tag­ja. A Tiszamanti Vegyimű­vekben és más helyeken új­ból tagoknak számítanak és rendszeresen fizetnek tagdí­jat azok is, akik a tavasszal az ellenség hangjának felülve nem akartaik többé tagok lenni. — Minden lehetőség meg­van tehát arra, hogy a szak­­szervezet a dolgozó töme­gekre támaszkodva végezze muslicáját, neveljen és moz­gósítson, s jobban, mint ed­dig. a dolgozók érdekeinek védelmezője, jogos panaszai­nak ellntézője legyen. Az üzemi demokrácia ki­­szélesítéséről szólva Sebes­tyén elvtárs elmondotta, hogy ennek továbbra is igen fon­tos és lényeges formája a termelési értekezlet. A mun­kásoknak it-t lehetőségük var beleszólni a vállalat életébe Ennek azonban az is felté­tele, hogy az üzem vezetői ne számhalmazokat vigyenek itt a dolgozók elé, hanem a vállalat vagy műhely valósá­gos őszinte helyzetét. Ahol ezt nem teszik meg, érthető a passzivitás. — „Ezen tülmgri&en azon­ban az üzemi demokrácia to­vábbi szélesítése érdekében a közeljövőben létre kívánják hozni az üzemi tanácsokat. Ezek nem a munkástaná­csokhoz hasonló szervezetek lesznek, hanem a szakszer­vezetek irányításával valóban a társadalom és ti dolgozók közös céljait szolgálták majd Snronkövetkező feladatunk lesz ezért az üzemi tanácsok élétrehívása .. A tanácis tagjai keményen önbírálónak tartották a be­számolót s helyesen állapi-A brigád vezető totfák meg, hogy ehhez ké­pest túlságosan is keveset mondott az eredményekről, pedig kétségtelenül ezzel is számolná kellett volna. Márta Lajos, a Vegyimű­vek, Balogh elvtárs a Papír­gyár ÜB. elnöke, Bíró elvtárs a HVDSz területi elnöke, Csontos Béla a megyei mun­kásvédelmi felügvelő és má­sok igen értékes tényekkel egészítették ki a beszámolót. A nyugdíjkérdéssel kapcso­latban pl. Balogh elvtárs szerint a Papírgyár dolgozói nem, a vasútállomás titkára szerint a vasutasdolgozók nagyi-észe helyesli, hogy egy százalékkal növeljék a kere­setekből levonandó öregségi járulékot és ennek ellenében rendezzék a nyugdíjakat. — A, szakszervezet álláspontja az, hogy ezt végső soron a dolgozók többségének akara­ta dönti majd el. Ezek szerint kár előre biztosan számolni vele. Magyarázatot kértek’ még arra a felszólalók, hogy miért szabják meg pl, hogy 6 százaléknál többen nem lehetnek kiváló dolgozók egy Üzemből. A tanácsülés végezetül fon­tos határozati javaslatokat hozott. Szepesi Ilona a Tisza Cipőgyár kikészítő brigád vezetője, aki szorgalmas, lelkiismeretes munkájával biztosítja a kör folyamatos termelő munkáját és így a közös jó eredményt segíti elő. Ma: Üzem! híradó Kupeckedők a bíróság élőit m Ami a tarsolyukba került... A Mi jelöltjeink VARGA MIHÁLY elvtárs a tiszaszentimrei Arany Ka-« lász Tsz elnöke. Régi harcosa a szövetkezeti mozgalomnak. A nagyközönség előtt azon­ban még nem „szerepelt-. —• Pedig ért az emberek nyel-­­vén s jó elgondolásai vannak, 1956. októberében helyén volt az esze és szíve. Alig csitult cl az ellenforradalmi vihar napja, talpra állította a tsz-t. Azóta még nagyobb a tekintélye az emberek előtt. Ezért esett rá most a jelölés. Dr. SERES KÁLMÁN Jász­apátiban orvos. Régen kato­nákat gyógyított, most kör­zete betegeit. Apja 3 holdas szegényparaszt volt, most tsz­­tag Rákóczifalván. Családos, megfontolt ember. Seres Kál­mán, ha vasárnap megvá­lasztják, nemcsak a betegek, hanem az egészségesek pana­szait, kéréseit is orvosolni fogja. Ürítem poharam az idős és fiatal kommunisták harcának győzelmére“ — A jászsági idős és ifjú kommunisták találkozójáról — JÁSZBERÉNYBEN hang­zott el ez a pohárköszöntő, Tóth Mátyás szájából, a jász­sági idős és ifjú kommunis­ták találkozóján. Mert hogy szerdán este a Fémnycmó és Lemezára gyár Lehel Klubjá­ban mintegy hetven ifjú kom­munista és vagy harminc idős elvtárs a régi harcokra való visszaemlékezésre szentelte az estét. Lesz elés zöldségünk télire — Itt a Tlszavidék Szerkesztősége. — Itt a Mezőgazdasági Termékeket értékesítő Vállalat igazgatója, Lévai Zsigmond. — Kedves Lévai elvtárs. Nemsokára itt a hideg tél. Szíveskedjék tájékoztatni az újságolvasó közönséget, mennyi zöld­ségfélét tároltak a következő hónapokra? — Az első. ami feltétlen érdekli az embereket, a burgonya lehet. Nem sza­bad elhallgatnunk, hogy az idén nem volt valami remek krumDlitermésünk. Menv­­nyiségileg is és minőségileg is mögötte maradt az elmúlt évek megszokott átla­gának. — Ezek szerint hiánnyal kell szá­molnunk? — Nem, úgy nem lesz, hogy ne le­gyen árunk. Azzal viszont számolni kell. hogy a választék hiányos lesz. Jelenleg 35 vagon a készletünk, s emellett gondos­kodunk az állandó sz'llftásról. Vöröshagy­mánk. kb. 25 vagon van. Ehhez is aP”ít­­hatnak a háziasszon /ok. s a mostani jobb minősben a tavalyinál. — És a levesbe Izsz-e, répa nyök-ér? — Van is, lesz is. Ennek a tárolását — ha az idő engedi — megkezdjük. Tiro­lunk zellert, céklát, karalábot és kelká­posztát. — Hát az utóbbiért vem sokan rarort­­ganak, beszéljünk talán a valamelyest jobbon kedvelt fehérkáposztáról. Ebből mennyi van? — Hatvan vagon feleskánosrtn forgat - uiár^ van jtLátás. Lesz belőle e,ég. Hadd . géplakatos, a csepeli vörös­­ezred parancsnoka volt, há­rom évet börtönben, egy évet Szerbiában emigrációban töl­tött, de öt évvel ezelőtt Jász­berénybe küldte a párt. Je­lenleg nyugdíjas művezető, pihennie kellene már, s még­is azt beszélik róla, az egyik legpontosabb tagja a jászbe­rényi munkásőrségnek. Baranvi Pálnak, a jász­árokszállási munkásőrség leg­idősebb tagjának — 65 éves — is van emléke bőven. A hí­ressé vált j ászár okszállási Földmunkás Kör tagjaként kezdte. — 19-es vöröskatcna volt, 1926 óta a párt illegális munkájában vett részt. FOLYIK A TAKSALGAS a terem minden zugában, amikor Császtvay István jász­berényi tanár áll fel az idős kommunisták köszöntésére, a vendégsereg üdvözlésére. A találkozó fénypontja, hogy így mondjam, most követke­zik. Ritkult fehér hajdíszű, idős házaspár ül az asztalfőn: Tóth Mihály és felesége. Tóth elvtárs az 1918 nov. 20-án megalakuló Kommu­nisták Magyarországi Pártjá­nak 837-i]f tagja, Jászberény vörös-város parancsnoka — mondja el személyes élmé­nyeit a nagy harcok idejéből. Beszél a „Komázó” sziget­ről, melvet ők magyar kato­nák neveztek így, arról a helyről, ahol az orcsz kato­nákkal találkoztak a fronton, s ahol megismertették velük a ma,-xi7mus-lenimzmus esz­méit. Feleleveníti a jászberé­nyi direktórium munkássá­gát. mélynek közellátási biz­'s volt. Emlékezik arra az éré, amikor ké+ vöres-ten­­s r's/ felkereste a lakásán, s közölték vele: Jászberény vá­ros parancsnoka, mától kezd­ve. Felidézi 3 Horthv időszak fájó sebeit, amikor a rabló­gyilkosoknak nagyobb pol­gárjogot adtak, mint a kom­munista harcosoknak. S a többi? A többi már a jelen, ifjú elvtársairh, — amelyben élünk, melyet két kezünkkel formálunk. Erre ürítsük első poharunk a ta­lálkozón*. LELKES TAPS. Mindenki feláll, most fenékig isszák po­harukat még azok is, akik egyébként nem nagyon ked­velik az italt. A kommunista eszmék győzelmére koccan­nák össze a poharak. A kommunista eszmék győ­zelmére, melyről annyi sok szó esik a baráti összejövete­len, vacsora közben, táncszá­mok alatt, s még a dalolok körében is. Mert hát sor kerül arra is, a vidám jókedvű dalolásra. Öregek és fiatalok éneklik együtt a mozgalmi dalokat, magyar népdalokat. Azt is, hogy: „Megyen már a hajnal csil­­'ag lefelé .: .*’ Mitagadás, a hajnalcsillag jön is már lassan felfele, mire véget ér a jászsági idős és if­jú kommunisták baráti talál­kozója. — borzák — ttttttttttttttttttttttttttt-t Nem volt falrir-íiorsó! Pár napja arról írtunk, mi­lyen nehéz eligazodni a szol­noki állomáson a sok irányba induló vonat között. — Most örömmel látjuk, hogy szép pi­ros nyilakkal érthetőbbé tett táblácskák jelentek meg a •rgy váróterem falán. Soraink nyomán történt ez? Nem tudjuk. Fö, hogy ilyen hamar meg- . (orient. * A t említsem meg, hogy a szükséges mennyi­ség kb. 60 százalékát a jászfényszarui és tiszatenyői termelőit adják. — Nem lesz tehát hiány vitamindús ételekből a télen. De szóljunk a tárolási lehetőségekről is. Vannak jó raktáraik? — Vannak, csak ott vagyunk szűké­ben. ahol legjobban kellene, itt Szolno­kon Nagyon sokfelé van az a kevés rak­tárunk is, ami van S ami igaz, igaz. A városi tanács igazgatási osztálya sem na­gyon kedvez nekünk abban, hogy ez a gondunk enyhüljön. — És mi várható az árak tekinte­tében? — Általában olcsóbbak leszünk, mint tavaly. Az elmúlt ősszel a fejeská­poszta átlag 2—2,50 forint volt. most egy forint. A hagyma tavaly ezidőtájban 8— 10 forintért ment most 2.20 a megállapo­dott ára. Olcsóbb a zöldség is. Egyedül a burgonya tartja' előreláthatólag a tavatyi árát, az előbbi okok miatt. — E? érth-<ő é, vá-ható mit. Még effy kérdés, kedves Lévai elvtárs. Nem esett szó a dtomévá -zöldségekről a fnkhagvr.iáról ér. a rizsről — Bár má1- ott tartanánk. Fokhagy­­mánk van ‘öbb wagcnnyi, rizs hogy úgy mondtuk — rengeteg. A tava’vi i 20—2? forint helyett íő-iG-ír: beszerez-1 hetik kilóját a hurkára pályázók. Le -y hát. a MÍK-nek mit árulni, ne künk pedig mit vásárolni. . - . ■ — ba Az ötlet a Fémnyomó KISZ , /szervezetében született. Az­- tán gyors népszerűségre tett- szert az MTH-ban, a tanító­­r képzőben, s a gimnázium fia- i taljai között is. Egyedül az- Aprítógépgyár lépett vissza • — dícséretreméltónak nem i mondhatóan az utolsó pilla­­> natokban. 1 Mág mindenki eljött. S aki eljött, nem bánta meg. A lép­­„ csőházban az MTH fiatalok ; kezelték udvarias előzékeny­­: seggel a ruhatárat. A Lehel • Klub ajtójában két csinos if­• júműnkásiány: Gubitz Edit : és Darázs Bora kis vörössza­lagokat tűztek az ünneplőbé öltözött ifik kabáfhajtókájá­­ra. Ilyenformán nyugodtan nevezhetnénk vörösszalagok estjének is a találkozót, hi­■ szén amerre csak tekintünk, a vöröszászló kis darabkái díszelegnek az öregek' és fia­talok mellén. • Benn az asztaloknál diákok i a herényi két középiskolá­ból. munkásfiatalok az üze­; mekből, s ifjú kommunisták ’ a járásból, a csoportosulások . középpontéban pedig ”ete­• rán kommunista harcosok, a t városból és járásból egy­• aránt. AZ ASZTALOKON virá­gok, terítékek, és likőr is, ami fesztelenebbé teszi a társal­gást, feloldja a nyelveket. — Van mit hallgatni a fiatalok­■ nak. Erre az estére a Jászság munkásmozgalma elevenedik meg a’ erepó; m. ..láger .Tó./;, f T:iszáro'”v.ól:; sról utazó* • be. hogy beszámolj -n az 1920-as . jászá'-okszáilá'i famurká» • sztrájkról —ánolyet ő veze-j • A Pémnyomó fiataljai kfi-J . vében Buhori Gyula vf> ösez­; redes «wait hallga'.’ák a fia­­falok. Száraz Sanyi. Szűcs Sa­­jnyi és a többiek. Bubori elv-» I társ -tulajdonképpen crepeli,

Next

/
Oldalképek
Tartalom