Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-10 / 265. szám

9 ■ S

Negyedik csípés SZATIRIKUS OLDAL 1957. november

ipa

iic&c-fLatieJii, vagy szabálysértés?

Életemből ellesett tragédia egy felvonásban.

Szereplők: Nejem és Nejem Férje.

Szín: Kicsi, de bájos albérleti otthonunk, inkább kicsi)

NEJEM FÉRJE (olvassa a Tisza vidéket);

NEJEM; Zoltán, szívem; s 5

NEJEM FÉRJE (szomorúan leteszi a lapot): Tessék. szívem ; i j

NEJEM: Ugy-e, te szereted a jófajta édesbort?

NEJEM FÉRJE: Több évi házasság után kérded? ..: (Nagyot nyel).

NEJEM: Hát akkor gyere a piacra!

NEJEM FÉRJE: A piacra?? Tudtommal bort részint a termelők, részint az italboltok _ árulnak;

NEJEM: Ne humorizálj, drágám! Ügy látszik, te nem olvasod a Népszabadságot; a Az ünnepi számban van, hogy egy liter csipkebogyóból, három liter vízből és nyolcvan deka cukorból milyen jó bort készíthetünk;

NEJEM FÉRJE: És áztán fizethetünk!

NEJEM: Miért?

NEJEM FÉRJE: Mint tudod, Marikám, van egy minisztertanácsa utasítás, mégpedig a (noteszben lapoz): 36.955. számú. Eszerint a gyümölcsborok után literenként négy forint nyolcvan fillér adót kell fizetni: s :

NEJEM: Annyit igazán megéru;

NEJEM FÉRJE: Kivételesen hallgass végig, kértek!;:: Az utasítás azonban azt írja, hogy 20 százaléknál több cukor felhasználása esetén az adó már húsz forint literünként;; ■

NEJEM: Bumm! És muszáj neked a fináncok orrára kötni, hogy mi bort csináltunk?? Mondd meg becsületesen: sajnálod tőlem azt a pár forintot.-:: (Mint várható volt: szipog).

NEJEM FÉRJE (Juszt se vigasztalja): Nem a

pár forintot sajnálom!.:: Az elkövetni szándékozott szabálysértést sajnálom!

NEJEM (Mint várható volt, már sir): Istenem, istemem, szegény jó anyámnak milyen igaza volt.::

NEJEM FÉRJE (Juszt sem veszi ölbe): Az lehet, hogy anyukádnak igaza volt, de az is igaz, hogy helytelen az olvasókat a pancs-recept mellett nem tájékoztatni adófizetési kötelezettségükről.: 3 FÜGGÖNY

(után a családi háború még tart).

— borváró —

Kormos eset

gondoltam Volna, hogy valaki az egész kefét elemelje, még ha olyan nagyon kívánná is, hogy rámosolyogjon Fortuna istenasszonya.

A dolog vége aztán az lett, hogy a rendőrséghez fordultam, ahol komolyra vették a kefe-ügyet, kiküldtek egy rendőrt terepszemlére. Nemsokára meg is lett a szerszámom. Persze, nekem az egész napom el volt rontva, s igazán nem mondhatom, hogy szerencsét hoz számomra ez a kormos mesterség.”

Hát így történt...

„S ha igen: miért nem?

Jóképű hamutartó trónol a könyvesbolt asztalkája közepén. — Benne kiérdemesült gyufadoboz, s néhány hivatása áldozataként légbeszállt cigaretta hülő hamvai. A polcra függesztve karcsú ecsettel festett táblácska: „Tilos a dohányzás!•' Legyen szabad — még szerényebben megkérdeznem: Ha a dohányzás tilos, mi módon kerültek az árulkodó nyomok a hamutartóba? Továbbá, ha a dohányzás tilos, minek a hamutartó? Netán azért, hogy a tilalmat semmibevevő könyv-vásárlók és könyvgusztálók legalább ne a padlóra malacoljanak? :: 3 Az

Jól „kitoltak“ a Szíkvíz Vállalattal

ötlet nem rossz, s anélkül, hogy a szerzői jog Porozására törekednék, hadd álljak elő egy-két hasonló elrmeélű lehetőségekkel kecsegtető javaslattal; Mintatáblácskáit:

1: Vendéglőben: „Szeszesitalt tizennyolc éven aluliaknak, egyenruhás ipari tanulóknak, ittas egyéneknek, sőt senki másnak nem szolgálunk kV’

2. SzTK-ba: „A köpcsészébe köpni tilos!”

3. Rendőrségre: „ön se feledje, hogy betömi nem szabad! Feszítővasak, álkulcsok a Vasboltban jutányos áron‘‘.

4. Olvasóterembe: „Érdeklik a legújabb hírek? Olvassa a múltheti TISZAVIDÉK- etl** b. z. —

Ahogyan rajzolónk elképzeli

1,... eszmény! volt Recseg megmozdulása.

Művészi eleganciával „tálalta a labdát...J ~

...............— i J

A csípje meg!..,

>■ -.az Építő és Javító Vállalat azon mestereit, akik szerkesztőségünkből elvittek egy íróasztal-ajtót írét héttel ezelőtt, s azóta sem jelentkeztek.

i-.i-.a MOKÉP Vállalatot, mert a legfrisebb moziplakátokon elírták egyik neves színészünk nevét, Págev helyett Präger jelent meg.

,-..az abcmyi olajbányászok autóbuszának dudáját, mert olyan lármát csinál a szolnoki utcákon, hogy megrémülnek tóié a járó-kelők.

———— >»■ 11—■■■in.

Kakas Marci deli dtiáfaUa

No, de tréfa félretéve!.. < Van ám abban valami, hogy sok embert járnl-kelni meg kéne tanítani.

Elmúlt a nyári idil a Marx-parkban

— Tudod, öcsém, tűi alacsony a vérnyomásom ,: 1

AHOGY VESSZÜK

■91

A vezető kartárs nevenapja

5— Ne haragudj drágám, a jószándék vezérli,»*

Palikát a

PASZULYKA MANÓNÉ, ez az eleven és minden lében kanál asszony a 13-as számú Fűszer- és Csemegeáru Közért mindenki által nagyrabecsült dolgozója, már ■napok óta izgatottan jártkelt munkahelyén. Vajon sikerül-e a terve? Készülődése és izgalma a többi kartársra is ráragadt. Hogyne, hisz a nevezetes dátum közelgeit; a vezető kartárs nevenapjg. Imrének keresztelték őt még annakidején és csak hála illeti érte Paszulykánét, hogy nem feledkezett meg az lmre-napról. Felhívta a dolgozó kartársainak figyelmét, és kinyittatta velük pénztárcájukat, mint ilyen alkalmakkor szokás, ki-ki alapon vásárolják meg a névnapi ajándékot. Ezüst tálca, kristályváza, öngyújtó, nadrágszíj, éjjeli-lámpa és a legkülönbözőbb dísz- és használati tárgyak kerültek javaslatba azon az értekezleten, melyet a vezető kartárs nevenapja megünneplésével kapcsolatosan hívtak össze. Végülis Paszúlykáné ötleteit valósították meg (hiába, csak okos asszony ő), mert az előtte felszólalók által javasoltak mind megtalálhatók a vezető kartárs „szegényes otthonában’1.

. AZ EGYIK MŰSZAK egy

liter csokoládénkéért, meg egy vörös rózsacsokrot vásárol. A másik műszakban dolgozó kartársak egy zsolnai porcellántálat, s megtöltik konyakos meggyel és egy nagy szegfűcsokrot. így foglalták határozatba az értekezlet eredményeit, természetesen nem azért, hogy fűtésnél mindenki emlékezzen rá, hanem, hogy az egyik műszak túl ne tegyen a másilcon. A jelenlévő kartársak ugyanis szigorúan ragaszkodtak ahhoz, hogy külön-külön, műszakonként legyen az ajándékvétel.

A pénzt Paszúlykáné gyűjtötte össze egy külön íven, s azoknak, akik nem rendelkeztek Imre nap előtt az önkéntes felajánlott összeggel, ő adott kölcsön. A vásárlással is őt bízták meg, hisz oly finom az ízlése.

S VÉGRE ÉLJÖTT a nagyon várt Imre nap is. Váltáskor, amikor mind a két műszak dolgozói együtt voltak, akkor rendezték meg az ünnepséget. Hisz az üzlet forgalma is ilyenkor a legkisebb és a kartársak otthagyhatják pultjaikat, s résztvehetnek a röpgyűlésen. A beszédet (hát ki tarthatná más), Paszúlykáné tartottá. CSak röviden méltatta a vezető kartárs műn- - az asztalra,

Icájának erényeit (ilyen alkalmakkor ugyebár a hibákról nem ülik szólni) és az ossz dolgozók nevében a hála és szeretet jeléül átnyújtotta a szerény kis ajándékokat. Igazán megható volt, napokig emlegették a kartársak az ünnepélyes perceket és idézték a vezető lcartárs szavait, aki a. meghatottságtól alig tudott szóhoz jutni, hogy megköszönte dolgozóinak a figyelmességet, amit nevenapja alkalmával személye iránt tanúsítottak.

Paszulyka Manóné boldogan hajtotta fejét álomra ezen az estén. Terve sikerült.

A VEZETŐ KARTÁRS — nem tudni miért — talán a névnapi vacsorától, vagy az ily alkalmakkor szolcásos áldomásoktól, de nagyon rosszul aludt. Álmában értekezleten volt, ahol valaki azt javasolta, hogy közeledik Táltos Olivér és Fuszulyka Katalin neve-napja és ha eddig nem is volt szokás, de ezentúl a beosztott kartársák neve napját is ünnepeljék meg. A hideg verejték ülte ki a homlokát, hogy a rossz álom után felébredt, mert arra gondolt, mi lesz vele, ha neki, mint vezetőnek, minden egyes dolgozója nevenapja költségeihez ezután példamutatóan le kell tenni a garast

■ la—?

/"* yuláékhoz láto^ gattam el vasárnap délután. Szerény otthonukban mindig rend és csendesség uralkodik. Ezúttal azonban mást tapasztaltam. Már az előszobában észrevettem, hogy valami nincs rendben. Ilyen hangokat hallottam: !:: nyomd jobban :. s nem lehet, mert szétnyoniom az egészet.:. Puci, csavard le és öntsd ki.|• • Véletle■ nüi szétreped és 30 « forintba kerülj

D enyitottam a konyhába. Először nem vettek cszre; Láttam, hogy Gyula abbahagyta az 1 akciót s egymást nézték. Csend. Köhintettem egyet. Hirtelen az ajtó felé fordultak és olyan mozdulatot tettek, mintha hozzám akarnák vágni a poharakat és az üveget. Kezem tiltakozón

i emeltem félj s csak nehezein tudtam meg, magyarázni, hogy . nem én vagyok a . Szikvíz Vállalat, ne „törjenek az életemre”.

lnevették magukat, eloszlottak vízióik. Aztán rájöt. tek a szódavízivás nyitjára. Ha nem töltöttek a szódásüvegbe annyi széndioxidot, hogy az kinyomja a vizet, hát kiszívták. Nyomták a „billentyűt”, szívták, nyelték egymásután, megint nyomták, szívták, nyelték, míg csak a cső vizet érintett az üvegben.;

A jelenet éta többször találkoztam Gyulával, s mindig azon derülünk, hogy ők vasárnap jól kitoltak a Szikvíz Vállalattal, nem vitték vissza félig telten a szódásüveget ;, s

—mi—ki—

Azt mondják, hogy mos(an£[ban

sok az úti baleset, előfordul, hogy a kocsi az árokba belemegy.

Az sem ritka, hogy egy gyerek játszik az út közepén, s ha autó tart feléje, ijedten sikolt szegény.

Legények biciklivázon leányt visznek szaporán — s ha megcsúszik a kerékpár mondják ám, hogy: — Jaj, [mamám!

Dömper vágtat hat személlyel és egyszer csak felborul —< édesanyák szitka, átka részeg vezetőre hull.

Szekér zötyög s a düliőről a műútra kanyarog, — de kocsisát nem izgatja, hogy autó jöhet ott.- És éjszaka! Öh borzalom,

1 az éjszaka oly sötét —. s hogy nincs lámpa a kocsikon* ugyebár ez semmiség?

i S ennek oka — megírta ezt egy derék levelezőnk —, bogy a KRESZ-re nem oktató Iják

az újszülött csecsemőt.

Ami igaz, valójában r itt kellene kezdeni,

hogy ha bőg a kis nebuló,

! vegyél „indexet” neki.

I 6 amikor női s méo-i's baj van* mert vizes a lepedő —1 „Tilos” táblát tégy eléje, j hadd tanuljon rendet ő.

Am ha iil egy kis edényen, „Gyors hajtás”-ért fel ne írd, s mikor gügyög, ne beszédre, duda hangjára tanítsd. . .

Ö, hogy mi minden történik manapság. Az ember el sem hinné az olyan furcsaságot, ami nemrégen esett meg egy derék kéményseprővel. Dehát hitelt kell adni a szó-* nak, illetve írásnak, amelyben maga a szenvedő alany panaszolja el búj át-baját. Hogy aszongya.ii „Tessék elképzelni, 'nogy megjártam én az egyik reggel. Munkábainduláskor betértem a talponállóba, gondolván, hogy a hosszú éjszakán kiszáradt torkomat egy-két deci borocskával leöblítem. Ez meg is történt, s nem időztem többet a talponállóbani mintegy jó 10 percet.

Mégis, amikor kiléptem az ajtón, s nyúlok a szerszámomért, annak hűlt helyét találtam. Persze hogy izgatott lettem, kerestem, kutattam, hová lett a számomra oly nélkülözhetetlen ke f e< Egész délelőtt futkostam, ide-oda, de minden hiába. En tudom, hogy a kéményseprőkkel tnár jónéhány tréfát elkövettek, különösen a hiszékeny emberek, No, de azt még sem