Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-08 / 263. szám

Á JO BOR TITKA... Az olvasó hozzászól.. de kéri, hogy nevét ne közöljük A napokban arany-sárga, olaj cts színben csillogó, 5 éves jászberényi rizlinget kóstol­­gattarn. Minden megvolt eb­ben a borban, ami szemnek, szájnak ingere. Ize, színe, zamata kelleti magát, mint valami tüzes menyecske. Az első pohár kívánja a másodi­kat, harmadikat. Könnyen csúszik, különösen, ha jó alapja van. Nem volt ebben a borban semmi különös első kóstolásra. Jó bor. Ezt érez­tem. Nem hat azonnal, csak valahogyan ellustítja, ké­nyelmessé teszi az embert.— Hatását csak jó félóra múl­va lehet érezni, amikor las­san, de annál tartósabban melegít. Nem először ittam belőle, így óvatosan kezel­tem. Mint ilyenkor szokás mi másról lehetett volna szó, mint a borról, a termés­ről; A jó bor titkát kutattam Vargacz László bácsinál. Jászberényben. Nála iszogat­tam azt a jó rizlinget, mely a megyei' borversenyen első. az országos versenyen pedia harmadik díjat kapott. El­mondotta, hogy bizony sok titka van a jó bornak. Múlik a szőlőfajtán, az időjáráson, a szürelelés idiején és még sok más egyéb tényezőn. — Különösen fontos azonban a hordó kezelése, valamint a megfelelő erjesztés. A hor­dót — ha kiürült — mindad­dig. míg új bor nem kerü! belé, kezelni, gondozni kell öblíteni soha sem szabad vízzel, hanem csak borral Napra lehetőleg nem szabad tenni a bordókat. Havonkén­­egyszer ki keli kénezni úgy. hogy egy hektóra 1 cm2 kénlapocslka jusson. A másik if’en fontos dolog a*, erjesz­tés. Olyan egyenletes hőmér­sékleten kell végezni, hogy no gyorsan, de ne is nagyon lassan induljon forrásnak a must, hanem fokozatosan. Vigyázni kell a forrás mind a két időszakára. Az egyik, a fő erjedés rövidebb Ideig, pezsgéssel jár, a másik az utóerjedés, mely lassú ütemű és a must cukortartalmától függően hosszabb, vagy rövi­debb ideig tart. Elő lehet se­gíteni a must helyes erjedé­sét különböző, jól bevált faj­­éliesztők használásával is. — Forrás után következik a bor fejtése és az egyéb kezelés* munkák. Tehát, ha jó bort akarunk kapni, állandóan hozzáértéssel kell gondozni kezelni. Ez a titok nyitja. — Vargacz bácsinak igaza van. íól tudja ezt minden hozzá­értő gazda. Remélhető, hogy az idei termés is. mely köze­pes volt, ugyanolyan jó lesz. mint az a bor, melyből meg­kínálta vendégeit. — vágási—* — ■ -----­Becsüljék meg a vásárlókat Körülbelül hat héttel ez­előtt vásároltam a Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat 76- os üzletében egy üveg kékí­­tőt. Mikor használni akar­tam, s a vízbe öntöttem, lát­tam, hogy tinta. Visszavittem a boltba, visszavették azzal, hogy ha jön az ellenőr, majd neki bemutatják és ezután vagy visszafizetik, vagy ki­cserélik. Egyik sem történt meg sokáig. Sőt az érdeklő­désemre azt mondták, hogy azóta még nem volt ellenőr (ezt nem hiszem), de ha jön is. kisebb gondja is nagyobb annál, hogy ilyesmivel fog­lalkozzon. özv. Mondok Mihályné Kedvep Szerkesztőség! Sze­retnék egy cikkhez hozzászól­ni, amely az októberi lapszá­mukban jelent meg „Kinek nem inge, ne vegye magára“ cím alatt. A többi kozott az is benne volt. hogy az Újpesti Bútorgyár személyzeti osztá­lyától még most sem kaptak választ levelükre, melyet fiam érdekében elküldték. Még sok helyről máshonnan sem ír­tak a szerkesztőségnek. Véle­ményem szerint ennek az az oka, hogy sok még a bürok­rata a hivatalokban. A múlt év októberében, mikor az ellenforradalom ki­tört, én is átéreztem, hogy kik a bürokraták és kik va­gyunk mi, dolgozó asszonyok. Sokszor háttérbe vagyunk szorítva és kényszerből, csak a látszat kedvéért vesznek be bennünket valamilyen funkcióba. A mi községünk­ben is ezelőtt vagy két évvel megalakult egy egészségügyi szerv, amelynek vezetője a helyi orvos felesége lett. Te­kintettel árra, hogy orvos a férje, hát ez rendjén is való volna. Mégiscsak egy olyan asszony, aki oda való és öt is illeti ez a hely. Gyűléseket is tartottunk, amelyre engem is meghívtak és még egy pár hozzám hasonló szegényebb dolgozó asszonyt. De ott vol­tak a plébános, a bábanénik, az öreg doktorunk és még több ilyen előkelőség, akiket máskor sohasem láttam a gyűlésen. Elosztottuk a mun­kát, hogy minden rendbe menjen. Üzletekbe jártunk, megvizsgáltuk. hogy tisz­ták-e, beszélgettünk a vevők­kel, hogy elégedettek-e a kiszolgálással, a vezetőkkel, hogy miből van hiányuk. ■»­­Ügyeltünk az utcák tisztasá­gára. Ezek voltak a mi fel­adataink. Én is napokig jár­tam az üzleteket, figyeltem a kiszolgálást, érdeklődtem a vevőknél és észrevételeimet beírtam a panaszkónyvbe. De a gyűléseinken is elmond­tam. Ami helyi probléma volt, azt elintéztük. De ami­hez már segítség kellett, az nem valósult meg soha. Na majd jött az október és hallottuk, hogy sebesülteket hoznak a községbe és a nap­közibe helyezik el őket. Ránk, — szegényebb asszonyokra — mindjárt nem volt szükség. Azonnal ott termettek az elő­kelőségek feleségei és szóba sem álltak senkivel. Igaz, én a tájukra se mentem, de hal­lottam, hogy rendezkedtek az úriasszonyok, pedig még hol voltunk ahhoz, hogy a reak­ciósok legyenek az urak, de máris megmutatták, hogy mi dolgozó nők nekik mik va­gyunk, mire kellünk. Már mostanában is volt gyűlésünk újra, de tájukra sem nézek többé, mert észre­vettem, hogy ha megbirták volna vetni a lábukat, jaj lett volna nekünk. Mindezt csak azért írtam meg, hogy bizony sok olyan ember van még, akiknek nem tetszik, ha meg­írják róluk az igazat. Sok még a bürokrata, aki meg­lapul a népi demokráciában, szóban a párt mellett áll, de egy kis megmozduláskor mindjárt elsőnek ott terem. Az úri osztálybelieknek na­gyon fáj, hogy nálunk pnun­­káshatalom van. Jobb volt nekik azelőtt, amikor cselé­deik voltak és helyettük azok dolgoztak. Most viszont azt mondják, hogy nekik kell dolgozni a béresekre és te­hénpásztorokra. Most pedig befejezésül ar­ra kérem a szerkesztőséget, hogy ha közük is levelemet, a nevemet ne írják alá’’; Szerkesztői megjegyzés: — Levélírónk kívánságára, ne­vét nem közöljük, de mégis érdemes néhány megjegyzést fűzni hozzá, mert ilyen levél nem egy érkezik a szerkesz­tőségbe. Egyre többen van­nak olyan becsületes, jószán­dékú emberek, akik nem saj­nálják az időt és fáradtságom hogy mindennapi életünk visszásságairól elmondják vé­leményüket. Tollat fognak azért is, hogy helyeslésüket, vagy egyetnemértésüket meg­írják cikkeinkről. De a levél­írók egy része fél a nyilvános­­tágtól, hátha kára származik hogy ő valakit megbírált, vagy valamelyik szerv mun­kájáról nem ép^en hízelgőén nyilatkozott. Bizonyára van elég példa iá. hogy igazmon­dásukért betörik a fejüket Vagy miért panaszkodna Nagykörűből orv. P. B.-né le­velében, hogy „bírálni nagyon háládatlan doleg", mert •mi­után egy és mást ő is szóvá­­tett lapunkon keresztül, olyan hangok vannak környezeté­ben, hogy ..a cikk íróját agyon kellene ütni”. Hát egyesek liíyeit messzire elragadtatják magukat, mert legyen az bár­mily bátor ember, de akit így megferyegeinek, bizony meg­gondolja, hogy még egyszer szavát hallassa a mi ügyünk­ben. Mert nem másról, hanem a mi dolgainkról van szó! Ar­ról, hogy ki-ki a maga poszt­ján úgy végezze munkáját, hogy azzal a becsületes dolgo­zók egyetértsenek. Ha hibá­zik, ne sértődjön meg, hogy érte bírálatot kap. De mégin­­kább ne üssön vissza sértett hiúságból, mert róla, vagy ró­luk valaki egy és mást meg mert írni. Legyen olyan köz­szellem a mi életünkben, hogy félelem nélkül, őszintén elmondhassák a dolgozó em­berek véleményüket, ne fél­jenek az igazságért hadakoz­ni, legyen bennük az a tudat, bogy nyitott ajtókra találnak szavaikkal. Bániét! a MÉSZÖVNÉL A MÉSZÖV és szolnoki vál­lalatai jól sikerült ünnepi mű­soros estet rendeztek novem­ber 7-én az Októberi Forra­dalom 40 éves jubileumának tiszteletére. Igen nagy tet­széssel fogadták az Áruellátó Vállalat új énekkarának be­mutatkozását. A műsor után a dolgozók fehér aszta] mel­lett folytatták az ünnepélyt. Sek cukor­sok lyukas lop 2 u Gyűjtsük össze a íahamut A legtöbb ember értéktelen anyagnak tekinti a hamut, leg­­feljebo a haziaszonyok hasznai­nak oelőle mosáshoz lógóidat­­készítésekor. Pedig a fahamu ér­tékes anyag, mert egy mázsa ha­mu, 25 kliogramm kálisó és kö­zei 20 kiló szuperfoszfát nató­­anyagát tartalmazza. Ezért kitű­nően fel lehet használni szántó­­földön és gyümölcsösben egy­aránt. A fahamu összegyűjtése nem nagy munka, Hogyan védekezzünk az „ázsia.“ ( / tálalást m ü vészeli I A legtöbb szakember azon a véleményen van, hogy a gyermekek túlságos cukor­­fogyasztása elősegíti fogaik szuvasodását. Eltérés közöt­tük inkább abban van, hogy m.i ennek a magyarázata. Né­melyek szerint a cukor, job­ban mondva a cukorból ke­letkező savak helyi maró ha­tása indítja el a szuvasodás* Mások szerint ez a jóízű és aránylag olcsó tápanyag ki­szorítja az étrendből a többi értékes táplálékok egy ré­szét. A gyermek a sok édes­ségtől. tésztától étváfíVtalan­­ná válik, szervezetének álta­lános ellenállóképessége rom­lik, ezért könnyebben érhetik különféle ártalmak, köztük a fogszuvasodás is. Tény az, hogy a gyermekek általában meglepően több édességet fo­gyasztanak, semmint a szü­lők egyáltalán gondonáik. Hi­szen nemcsak a „cukor ‘ szóval jelölt cikkek tartal­maznak cukrot, hanem pél­dául a szörpök, fagylalt stb. is. Sok helyen elterjedt a cukros, mézes, lekváros cucli használata. Mindez káros, egészségtelen szokás. A gyer­mekeit édességfogy asztásat csökkentenünk kell. Különö­sen ártalmasak az étkezések közti időben és a vacsora után, ágyban fogyasztott édességek. Egyelőre a fogszuvasodás elleni védekezésnek az a leg­biztosabb módja, hogy a gyermeket legalább évenként kétszer elvisszük fogorvos­hoz, aki az esetleges kisebb­­nagyobb szuvas lyukakat ki­tisztítja és betömi. Ez a gon­dos szülő legfőbb kötelessé­ge. A gyógyítás egyúttal a legjobb védekezés is. Igen egyszerű a felelet, úgy mint más influenza, mint más fertőző betegség ellen. Az „ázsiai” szó ugyanis nem valami különös, újfajta betegséget jelent, hanem a fertőző influenza betegséget mely Ázsia keleti részéből in­dult ki és most érkezett hoz­zánk. Aki már túlesett rajta tudja, hogy igen különös mó­don, egyszerre nagy lázzal je­lentkezik, s elég enyhe, mert néhány napi magas lázas ál­lapot után legtöbbször máris meegyógvul a beteg, bár ta­gadhatatlan. vannak hosszabb ideig tartó súlyos esetek is. A legkellemetlenebb, hogy kiál­lása, elszenvedése sem nyújt hosszabb ideig tartó védettsé­get. újra megkaphatja bárki Nem lehet és nem is szabad tehát azt gondolni, hogy „ér. már túlestem rajta, nincs mi­tol fé’nem”. Félni ugvan nem kell, de óvakodni, védekezni igen tanácsos. A védelem legfontosabb szabálya, ho«y különítsük e a beteget. Ezért, ha gyanú van arra, hogy influenzásak vagyunk, lehetőleg marad­iunk otthon, hogy ne fertőz­nünk másokat, viszont az egészséges ember ne látogas­son beteget. Nemcsak illendőségi. ,dc egészségügyi szabály is, hogy tüsszentéskor, köhögéskor tartsunk arcunk elé zsebken­dőt. Ide tartozik az is, hogy az anya gyermekének arcát orrát ne törölje a saját zseb­kendőjével. Ezt így kell tenni nemcsak az influenzás, ha­nem az „influenzátlan világ­ban” is. Lehetőleg gyakran mossunk kezet és étkezés előtt pedig feltétlenül. Az influenza ugyanis nem­csak köhögés, tüsszentés, úgy­nevezett cseppfertőzés útján terjed, hanem kézfogás által is. Ezért üdvözlésnél, búcsú­­zásnál mellőzzük a kézfogást Természetes az is, hogy öltö­zékünk ne 4 csalóka napsü­téshez, hanem az évszakhoz alkalmazkodjék. Vonatkozik ez főképpen a lábbelire, mert a nedves láb nemcsak kelle­metlen, de elősegíti a beteg­séget. influenza ellen A táplálkozás sem közöm­­' ös, úgy a gyermekek, .mint a felnőttek könnyen emészthető és vitamindüs ételeket egye­nek, mert ez erősíti a szerve­zet ellenállását. Ami a szesz, a kisüsti és a kalapkúra hatását illeti, hát mondhatjuk, hogy a kúrázó­­nak esetleg jólesik, de hogy az influenza ellen nem véd az bizonyos. — Dei — I NEM MINDEGY, | hogy 3 kész étel hogyan kerül az asztalra és nem közömbös, hogy mi­lyen asztalra kerül. A hó­fehér abrosszal letakart asz­tal már maga is étvágyger­jesztő; ha az asztal terítetler vagy az abrosz piszkos, ha az ebédlőhelyiség levegője rom­lott, zsírszagú, vagy füstös, a nompásan elkészített étel sem ízlik. Ezért a jó gazdasszony mindig különös gonddal végzi a terítés és tálalás munkáját. Soha ne tálaljunk terítetlen asztalon. Az abrosz felterítése egyperces munka, tányért, evőeszközt így is, úgy is kell at asztalra tennünk, tehát a? asztalterítés nem jelent külö nősebb fáradságot. Még az asztalterítő mosása sem külön gond, ha hozzászoktatjuk a család minden tagját, hogy ■iszta kézzel üljön asztalhoz, kezét, száját ne törölje az ab­roszba. Szájtörlésre —- így le­het a mosási munkákkal ta­karékoskodni — papírszalvé­tát teszünk az asztalra. Bármilyen jól is készítettül? el az ételt, ha nem megfelelő hófokon jut az asztalra, el­veszti vonzóerejét: A levese­ket például mindig forrón .kell tálalni, a tányér úgy is hűti és mindenki különböző hőmérsékleten szereti (legtöb­ben jó melegen). A levesbeté­tet csak tálalás előtt tegyük a leveshez (külön főzzük ki s leves egy részében), vagy a levesbe (pl. pirított kenyér­kocka). Ha a levest tojássár­gájával tálaljuk (ajánlatos mert egyrészt jó ízt ad. más­­•észt rendkívül tápláló), a to­jássárgáját a levegestálban vagy tányérokban keverjük el és erre öntjük a forró le­vest. Ha tejföllel adjuk, ezt mindig külön tálkában tegyük az asztalra, külön merőkanál­kával és mindenki maga ke­verjen levesébe annyit, amennyit szeret. A habart le­vesek is jobbízűek, ha keve­sebb tejföllel habarjuk és in­kább tálaláskor teszünk bele tejfölt nyersen (tehát a tej­­toliel már ne-" főzzük). | a főzeléket | szintén me­'egen tálaljuk, a feltétet hoz­­'á (hús, húspótló, tojás, rán­tott zöldségfélék, stb.) — ha 'em lehet tűzön' tartani — gőz .fölé állítjuk, hogy mele­gen adhassuk a főzelékre. A húsokat, körítéseket mindig előmelegített tálra halmoz­nak, nehogy hidegen kerülje­nek az asztalra. A meleg tész­tákat melegen, általában va­níliás vagy fahéjas cukorral meghintve tálaljuk, a hideg észtákat szépen elrendezve a álon. A gyümölcsöt mindig alaposan megmosva (a fáról rissen szedett gyümölcsöt is), a vizet mindig frissen, mert az asztalra adott, állott, lan­gyos víz a nyári időszakban -nemcsak egészségtelen, ha­nem utálatos is. Télen termé­szetesen r.em adunk asz a-ra kútról frissen húzott vize?, akkor jobb, ha egy kicsit mór 'elenyhült a konyhában. A gazdasszony gondoskod­jék arról, hogy minden tál­hoz (a salátához is) legyen r.erítőkanál vagy villa, hogy ■enki a maga evőeszközével a közös tálba ne nyúljon. így egészségtelen és ízléstelen „zokást kerül el. , NYLON FEHÉRNEMŰK A Különlegességi Fehérneműszalon modelljeiből: alsőszok­­nya, külön is viselhető kombiné-felsőrésszel — csipkés nylon kombiné — hnlcsontc* nylon fűző

Next

/
Oldalképek
Tartalom