Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-06 / 261. szám

FELEJTHETETLEN TALÁLKOZÁSOK

Kettő a sok közül

NEHÉZ ELKEZDENI a sorokat akkor, mikor tudatában vagyunk annak, hogy toliunk képtelen az olvasónak átadni a gazdag élményeked, Pedig ezt jelentették ezek a találkozók.

Az egyik: a városi Pártbizottság és a szolnoki üzemek által rendezett Szovjet—Magyar baráti találkozó, mely a Járműjavítóban volt megtartva.

Ünnepeltek a dolgozók, üzemi munkások. Ünnepelték Szolnok város felszabadulásának kétszeres évfordulóját és erre az igazán szép és nagy ünnepre)meghívták a felszabadító Vöröshadsereg, városunkban lévő harcosait, tisztjeit és azok családtagjait.

Az igaz barátság jegyében lezajlott ünnepség kulturális részét a Járműjavító szimfonikus zenekara a két nép himnuszával kezdte, majd Bajtai Károly, a városi tanács elnöke üdvözlő beszédében emlékezett meg az ünnep jelentőségéről.

Kedves köszöntőt mondott K. Tóth Lenke, megyénk ismert írója és őt követték a szolnoki népi együttesek, a Járműjavító ének- és zene együttese, a Fűtőház sok díjat nyert népi táncosai, s talán a legnagyobb sikert mégis a szovjet helyőrség kultúrcsoportja aratta, népi zenéjével és táncaival. Ragyogó alakítással szerepelt az ünnepi műsorban a Járműjavító színjátszó csoportja is.

A JÖL SIKERÜLT színvonalas kultúrműsor hangulatát tovább fokozta a baráti találkozó másik része, mely a fehér asztalnál, meghitt légkörbe,it, az ízletes szendvics és zamatos szöllőbor fogyasztása közben kialakult: Őszinte, fesztelen basr&tkosős vette kezdetét. Rövid idő alatt a szovjet vendégek csoportja szétoszlott és nehéz lett volna összeszedni az elvtársakat, mert ki ennél, ki annál az asztalnál lelt baráti társaságra:

A hosszas beszélgetéseket y-egy táncszám szakította eg, majd közös énekek haltszották, igazán jól érezte agát mindenki.

Az egyszerű magyar mun■ás és szovjet ember legbenjségesebb kapcsolata fejlődött itt ki, aminek jellemzője, hogy többen is saját otthonukba hívták meg a szovjet családokat: Igen sok család kötött -ezen az estén széttép.hetetlen barátságot a szovjet emberekkel,

, *

A KÖLTŐI ANNA úti általános iskola Zrínyi Ilona úttörő csapatának három legjobb őrse közös kirándulásra hívta a szovjet iskola hat p ionérj át.

Ez a kirándulás egy javaslatból jött létre, az újonnan alakult úttörő csapat munkáját segítő és irányító szervezőtestület egyik tagjának javaslatára.

Fancsali elvtárs úgy vélte, nem fog ártani, ha az úttörők megismerkednek a mezőgazdaság szocialista szektoraival. Ez hasznos és nem utolsó sorban kellemes lesz számukra. Fancsali elvtárs a tett embere, nem ígért, hanem cselekedett. Felkereste a Mezőhéki Állami Gazdaság igazgatóját, Oláh János elvtársat és a két kommunista összedugta a fejét, hogyan tudnának egy olyan napot biztosítani a pajtásoknak, hogy azon tanulhassanak és ugyanakkor örök élmény is maradjon számukra.

Vasárnap reggel az iskola előtt megállt két teherautó és a harminc vidám, élményre vágyó úttörő, hat szovjet pionér, nevelők és két szovjet tiszt, Fancsali és Nemes elvtárs, a szervezőtestület két legaktívabb tagja elindultak a Mezőhéki Állami Gazdaságba,

VÍDÁM NÓTASZŐTÓL volt hangos az országút. Közösen énekelték az úttörő dalokat. A szovjet gyerekek oroszul, a magyarok a saját nyelvükön de egyszivvel és lélekkel. A kipirult gyerekarcok határtalan örömet árulták el. Mikor megérkeztek a gazdaságba, meleg teával, vajaskenyérrel fogadták őket az elvtársak és a helyi iskola úttörői. Oláh elvtárs mindent megtett érdekükben. Megmutatta a gazdaságot. Befogatott a kocsikba és azon vitte a pajtásokat, majd megnézték a gépi fejest a tehénistállóban, mely roppant tetszett mindenkinek, —- Ugyanis a kompresszor beindulását kisérv, gépzümmögésre a tehenek helyezkedni kezdtek és várták a fejőgép felszerelését és csalódták, mert csak egy tehén volt a szerencsés. A pajtások találgatóztak: biztos jobban szeretik a tehenek a gépi fejest, mint a kézit. Valaki megjegyezte hamisan: dk is „fejlődnek”,

Az igazi öröm az ízletes ebéd után volt, mikor a gazdaság három lovat felnyergelt és a pajtások sorban lovagolták őket. Ez aztán igazán élmény volt a városi gyerekeknek:

HAZAINDULÁSKOR ismét Fancsali elvtársat ostromolták: ugye, sokat autózunk, ugye, a legmesszebbik úton megyünk! És engedett Fancsali elvtárs, mert Törökszentmikilósnak jöttek haza és útközben megnézték a megye egyetlen szélmalmát is a Bogi-majorban,

Ismét hangos az országút a gyermek énektől, majd amikor megérkeznek a szovjet pedagógusok, alig tudják kiválasztani tanítványaikat a boldog élményeket mesélő gyermekcsoportból.

És a búcsúzás az már igaz barátok között folyt, mert a következő találkozót is rögtön megbeszélték.

A javaslattevő Fancsali elytárs csak nézi a boldogságban úszó fiatalokat és úgy érzi: érdemes volt dolgozni ezért az örömteljes vasárnapérti — a—b r—t

Idős kommunisták és kiszisták

jyj ovember 2-án ha valaki

’ a törökszentmiklósi pártizettság épülete felé járt, ■tta, amint kipirult arcú és lányok várakozva nétnek ki az utcára. Vamit, vagy kit várnak? A isi KISZ bizottság e délinra hívta meg az 1919-es '/társakat, hogy a fiatalok.al találkozva beszéljenek élményeikről;

Három órakor a meghívottak valamennyien helyet foglaltak az asztaloknál. Különös érzés volt nézni csillogó szemű fiatalokat; amint kíváncsian függesztették tekintetüket az őszhajú, idős emberekre, akik már túl vannak éz élet delén; ök is voltak fiatalok, mégpedig abban az időben, amikor a történelem vad viharai kavarták fel a vén földtekét. S e viharnak szítói között ott voltak ők is. ringatták az új, a szebb élet bölcsőjét; Nem csüggedtek akkor sem, amikor sötét feiles borította 25 éven keresztül az eget. Nem csüggedtek, mert abban az országban, ahol ők először fogtak orosz

testvéreikkel együtt fegyvert, kisütött a nap és annak melegét itt is lehetett érezni, mint ahogy ma is érzik a munkások New York felhőkarcolóinak árnyékában, Afrika sivatagain és Ausztrália ültetvényein. Az idős elvtársak arcán mély barázdát szántptt az élet ekéje, de szemük csak úgy csillog, mint fiatal korukban és ha kell újból fegyvert fognak atnunkáshatalom védelmére.

Kerek elvtárs, a járási KISZ titkára nyitotta meg a kis ünnepséget. Üdvözölte a veteránokat, majd megemlékezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, az 1919-es harcokról, amelyeknek a jelenlévők tevékeny részesei voltak: Hangsúlyozta, hogy az orosz proletariátus után, ‘— Ha csak rövid időre is — a magyar munkásosztály volt az első, amely kivívta a hatalmat. Ezért büszkék vagyunk azokra a forradalmárokra, akik utat mutattak és mutatnak a fiataloknak;

Az ,,Élet - nevében’“ című

vers elszavalása után Papp István elvtárs emelkedett szólásra. Elmondotta, hogy 18 éves volt, amikor katonának vitték, • A politikához nem értett, hisz neki is, mint apjának, nagyapjának, robotban telt el az élete. Az orosz frontra került. Derűt fakaszt, amikor arról beszélt, hogyan képzelte ő gyerekfejjel a háború, Azt hitte, hogy lesz majd egy nagy tér, ahol az ellenségek egymásnak mennek és ott megbirkóznak. S amikor kánházvonattai találkozott, amelyen véresen megcsonkított katonák feküdtek, mi tagadás, félni kezdett. — Ekkor látta meg először a maga borzalmas valóságában a háborút; 1916-ban, húsvétkor, kint a rajvonalban öszszetalálkoztak az orosz katonákkal. Beszélgetni kezdtek. Miért lőjük egymást, amikor nem is ismerjük? Az oroszok azt mondták: menjetek haza és a gyárosokat, a föMbirto&osokat verjétek le, A találkozásnak az lett a vége, hogy a magyar tisztek közéjük lőttek. Ezután kezdett gondolkozni, hogy valóban ki is az ellenség. Végignézett katona-baj társain. Ezek mind proliik voltak. Igazat adott az orosz katonának, hogy valóban itthon van az ellenség, akik sanyargatják a népet. Még ez év nyarán fogságba esett:

A Bolsevik Párt ebben az " időben már demoralizálta a hadsereget; 1917 februárjában kitört a polgári forradalom.- ő ekkor Ro6Z- tovbam volt, ahová 1917 áprilisában ért el a forradalom szele. A bolsevikek kiengedték őket a lágerből; Kun

Béla és más elvtársak felvilágosító munkája nyomán többen jelentkeztek a Vörös Hadseregbe. Beszélt arról a szolidaritásról, amely egymáshoz fűzte e hadisereg harcosait. Arról a hihetetlen erőről, bizakodásról, ami eltöltöfcfee őket az ügyük igazáért folytatott harcban.

1919 januárjában jött haza s nemsokára újból behívták katonának. Március 21: után a Forradalmi Katonatanács elnöke lett, s fegyverrel védte soft tíz és százezer társával együtt a fiatal Magyar Tanácsköztársaságot S amikor a munkásfiatalom elbukott, jött a szomorú időszak; a vörös katonák halálrakínzása, a vérfürdők; S mégis annyi küzdelem és szenvedés után is azt mondja Papp elvtárs. hogy harcuk nem volt hiábavaló. Kérte a fiatalokat, legyenek kötelességtudóak, harcosak, küzdjenek nap mint nap a szocializmus ügyéért szóval és tettekkel is.

2Y agy István, fegyverneki idős veterán, Smidt Henrik, Márton János, s a többi idős elvtárs élményeit is narv figyelemmel hallgatták a fiatalok. Majd összekoccantak a poharak és büszkén szállt a dal: Fel vörösek, proletárok ;:: Egymást váltogatták a régi és új forradalmi dalok. S mikor az ünnepség hivatalos része lezárult, Kerek elvtárs szájából szinte fogadalomként hangzott el: azon az úton fogunk haladni, amelyen az élvtársak haladtak, és segítségükkel, tapasztalataikkal győzelemre visszük a szocializmus ügyét;

(pirni szegfű, fehér keszkenő, zöld. teáéi

A VÁROSI NÖTANÁCS a Közalkalmazottak Malinovszki úti Kultúrházában látta vendégül vasárnap délután meghitt baráti találkozó keretében a szovjet asszonyok egy csoportját:

Még az is, aki már sok rendezvény előkészületeit látta, amúgy igazában, belülről, a színfalak mögül, az is érezhette, hogy itt valami másról, valami többről van szó, mint egy megszokott klubnap, vagy műsor esetében.

A kutturház barátságos, meleg irodahelyiségében az egyik süppedő karosszékben Szentistvány József né, oroszszakos pedagógusnő csiszolhatta az üdvözlőbeszéd szavait, hogy azok tökéletesen adják vissza a magyar szöveget. A másik sarokban dr. Lengyel Bertalanná, orvosfeleség fürge ujjal kötözték csokorba a szeretet kis piros szalagjaival azokat a fehércsipkés zsebkendőket és vörös szegfűket, melyekkel Szolnok város asszonyai ajándékozták meg a meghívott húsz szovjet elvtársnőt. A következő, terített asztalokkal telt klubszobában ünneplőbe öltözött magyar asszonyok sürögtekforogtak, Ki a szőlőt mosta, s rakta tálakba, ki körtével, almával bíbelődött. Egyik a folyton érkező újabb süteményadagokat halmozta ízléses tálakba, másik arról gondoskodott, hogy mindenüvé jusson a likőröspoharakból. Igazi, asszonyoknak való munka volt! Már megállt a gépkocsi a kultwrház előtt, már kiszállt belőle aZ első tíz lendég — kedves, barátságos szovjet asszonyok — amikor fellebbent az asztalra az utolsó hófehér abrosz is és beléptek a vendégek:

A SZERETETNEK különös nyelve van. Nyelvtan nélkül, szókincs nélkül, szabályok és rendhagyó igék nélkül is nagyszerűen boldogul: így történt ez itt is. Alig foglaltak helyet a vendégek — szigorúan ügyelve arra, hogy a szovjet asszony mellé magyar kerüljön — máris betöltötte a szobát az a jólismert, sokat hallott asszonyt csivitelés, amely — úgy látszik — minden nemzetek aszszonyainak sajátja. így barátkoztak az asszonyok, majd újabb gépkocsiból újabb vendégek szálltak ki: Bajtai Károly tanácselnök vezetésével a

szolnoki helyőrség magasrangú tisztjei emelték megjelenésükkel a találkozó jelentőségét. Amikor végül a szovjet asszonyok második csoportja is megérkezett és helyét elfoglalta a terített asztaloknál, Mészáros Istvánná emelkedett szólásra Szolnok Város Nőtanácsa nevében s mondotta el üdvözlőbeszédét. Nemcsak arról beszélt, hogy a Szovjetunió segítségével milyen helyet nyertek nálunk a nők az állami és társadalmi életben, elmondta azt is, hogy ezek a vívmányok milyen veszedelemben voltak alig egy éve s hogy az ünnepi találkozón jelen lévő asszonyok férjeinek köszönhetjük, no meg sok-sok szovjet asszony hős férjének, fiának, hogy ma ismét együtt ünnepelhetünk. Éljen a szovjet és magyar asszonyok szétbonthatatlan, örök barátsága! A megható k.s ünnepi beszéd tolmácsolása után felállva ürítette poharát minden jelenlévő a barátságra:

A SZOVJET ASSZONYOK nevében Liza Vvarova orvosnő, a Szovjet Asszonyok Szövetségének szolnoki vezetője köszönte meg a meghívást és a vendéglátást. Békét az egész világnak! —- e szavakkal zárta beszédéti melyet hosszú, hosszú taps köszöntött.

Kedves mozzanata volt a találkozónak a szegfűvel csokorbakötött zsebkendők átadása. Magyarul beszéltek a magyar nők, amikor kinekkinek átnyújtották, de hiszen értették a szovjet asszonyok a szívből jött szót, s szívből jövő mosollyal köszönték meg azt.

Es így mosolygott mindenki még nagyon sokáig, míg végülis a vendégeknek menniök kellett, a gépkocsi tülkölt, s elvitte őket.;.

DE A BARÁTSÁGi mely ott szövődött, ott mélyült el, az megmaradt emlékként a Városi Nőtanács a meghitt, kedves, szép szovjet—magyar asszonytálálkozójáróL

Iskolatáskák készülnek a Szolnoki Bőripari KTSZ-ben. 10 ezer iskolás, 5 ezer óvodás és 2 ezer aktatáskát készítettek eddig. Miskolczi Mihály né nagy mestere ennek a munkának

A KARCAGI GÉPÁLLOMÁS igazgatósága,

pártszervezete, szakszervezeti bizottsága a

a Nagy Októberi Szocialista Forradalom

40 éves évfordulója alkalmából szeretettel köszönti a vállalat összes dolgozóját. Munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kíván.

SZOLNOK MEGYEI TEJIPARI VALLALAT

pártszervezete, vállalafvezetősége, szakszervezeti bizottsága

a Nagy Októberi Szocialista Forradalom

40-ik évfordulója alkalmából szeretettel köszönti a vállalat összes dolgozóit. Munkájukhoz sok sikert és jó egészséget kívánnak.

35 család lépett be a tiszafüredi Úttörő Tsz-be

A múlt héten közgyűlést tartottak a tiszafüredi Úttörő Termelőszövetkezetben, s ez alkalommal 35 családot vettek fel tsz-tagnak. Ez nem véletlen dolog, mert az Úttörő, a járás egyik legjobb szövetkezete, melyet az ellenforradalom sem tudott megingatni;

SZÍNHÁZI NOTESZ |

A művésznő kabalája

♦ Vasárnap délután a Szig? ligeti Színház művészei ismét t felkerekedtek és Jászberény- 5 be látogattak el. Most az t „Egerek és emberek“ című X dráma volt „táj-műsoron’

X Útközben az jelentett izt galmat, hogy a műszakiak

♦ kocsija „defektezett”, de vé- X gül csak megérkezett az is. X Az öltözőben nyugodtan ké- J szülődött mindenki, Vécsei

♦ Mária kivételével. Izgalma

♦ érthető volt, hiszen ezen az

♦ estén tartotta premierjét. — X Most mutatkozott be először a X Szolnok megyei közönségnek X Curlyné szerepében. Maszkíj rozás közben, a különböző % tégelyek között felfedeztünk X egy sárga valamit. Nem tud- X tűk. elképzelni, hogy mi az,

♦ végül Vécsei Mária közölte

♦ velünk a sárga szőrcsomó X személyazonosságát: az egy X kis csibe. Nézegettük, forgat♦ tűk, s igazán sajnáltuk az el- X nyűtt imitációt. Megkérdez- X tűk, hogy ez minek kell, a X válasz az volt, hogy: kabala. X Valóban, inkább lehetett ne- X vezni „kabalának", mint csi- i bének. Persze, az elnyűttség X arról tanúskodik, hogy gaz♦ dája nagyon sok premier

♦ előtt szorongatta izgalmában. X Majdnem telt ház előtt kez- X dődött az előadás és a jász- X herényi közönség nagyon jól X szórakozott. A művészek tel- X jesitménye, a kis színpad el- X lenére, amely zavarólag ha- X tott, jó volt. Vécsei Mária egy X kicsit elfogadottan játszott,

♦ ami érthető is volt. Egyéb- X ként feladatát, a harmadik X felvonásbeli megfojtási jele♦ nettől eltekintve, jól oldotta X meg. Megjelenése a színpa- X dón levegőt jelentett, csak X néha nem volt eléggé „köny- Xnyűvérű.”

Az óra mutatója bizony már vészesen közeledett az éjfélhez, amikor elindultunk hazafelé. Még az okozott némi késedelmet, hogy Paál Váci, mint kibic, megmagyarázta Lázi Istvánnak, hogy a sakkpartit hogyan kellett volna megnyernie. Paál épségben megúszta a dolgot.

Hazafelé jövet egy kicsit fáradt és álmos volt a társaság. Körülnéztem, hogy ki, mivel foglalkozik. A legéberebb Bors Béla volt (mint mindig) és egy, a Halász Laci által Salgótarjánból hozott sárga félcipő milyenségét méltatta. Juhász János speciális okoknál fogva a kocsi hátsó részében diszkréten hortyogott (nem érdemes tapadni, hallottam), Kalocsai Ferenc pedig színházi élményekkel engem szórakoztatott. Közben azon gondolltoztam (esküszöm, hogy azért Kalocsaira is figyeltem), hogy a bóbiskoló színészek közül ki mit álmodhat. Prókai István bizonyára egy olyan közönségről, amely prózai daraboknál zsúfolásig megtölti 'a színháztermet, Paál Laci egy kis kerti házról, Vécsei Mária mégegyszer átéli az est izgalmát, Lázi Istvánt egy olyan sakkpartiról, amelyet meg is nyer.

Ohó, majdnem elfelejtkeztem az epizódistékról. a nagy és kicsi kutyáról. Ők bizonyára komoly nagyságú csontokat látnak maguk előtt és arról ábrándoznak, hogy idővel főszerepet kapnak.

Közben szálad a kocsi, nyeli a kilométereket. Fárasztó út, fárasztó munka. — Színészeink zokszó nélkül csinálják.

(hz)