Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-06 / 261. szám

Bájos és kedves szereplők páratlanul művészi előadása

Bíró László:

NEGYVENÉVESEK

Már többször előfordult, hogy az újságíró, egy-tgy esemény hatására, írott szójátékában a felső fokokhoz nyúlt. Ez érthető is, hiszen szubjektív érzésének ad kifejezést a látott dolgoktól ihletett állapotában. És most ismét nehéz helyzetben van, mert egyszerűen, de mégis hitelesen szeretne valamit visszaadni egy felejthetetlen élményből.

Hazánkban láttunk már sok népművészeti együttest. Sikert aratóét a Mojszejev-, a Pjatnyickij-, az Alekszandrov együttes és most az örmény népművészek is. Talán nem túlzás a megállapítás, hogy ritka ország az, amely ennyire felkarolta a népművészetet és olyan színvonalra emelte, mint a Szovjetunió. Ehhez különösebb bizonyítás nem szükséges, az előbb említett együttesek előadásai minden esetben magukért beszéltek. Kevés országban találunk annyi önzetlen, hozzáértő kult ürmünk est, akik fáradságot nem ismerő munkával tárják fel a népi hagyományok legszebb kincseit és azokat páratlanul művészi nyelven tolmácsolják a közönségnek.

Szombaton este az örmény népi együttes szolnoki előadásakor, mint mindig ilyen alkalmakkor, zsúfolásig megtelt a színház nézőtere. A közönség olyan emberekből tevődött össze, akik már sok népiegyüttest láttak, értik és érzik a népművészetet, tehát kritikusok is. Érdeklődéssel várták a műsor kezdetét, kíváncsiak voltak az együttes vendégszereplésére, hiszen hire azt már megelőzte.

Elhangzott az utolsó figyelmeztető gongütés s a függöny méltóságteljesen kúszott felfelé. Láthatóvá vált a színpad, a szereplők szimmetrikus karéja, sokszínű, színpompás, ruhákban, a jellegzetes örmény népviseletben. Az egzotikum varázsos illata zúdult a nézőtérre, elemi erővel tört ki a taps és percekig nem akart szűnni. Majd ismerős da-llamok szálltak a nézőtér felé, az énekkar a magyar Himnusz szövegét törte kedvesen. S kezdődött a műsor.

Sokrétű, tartalmas, színes volt a következő három óra. El kell tekinteni a számok részletes ismertetésétől, mert majdnem mindegyikre ugyanaz vonatkozik: ötletes, beszédes koreográfia, az akrobatikával határos megoldások, a mozdulatok tökéletes és fegyelmezett kidolgozása, kelteni és báj, érzéki melódiájú zene. páratlan összhang, nagyszerű kifejező erő. Különösen tetszett a sok közül egy örmény népdal és táncfeldolgozás, amelyben egy fiatal lány bánatos énekét hallottuk, azt a hegyekben lévő kedveséhez küldve. A dallamok zsongó, lágy hangulatot teremtettek, amelybe nélkülözhetetlen egészként illeszkedett bele a szép örmény lányok megejtően kedves tánca. Dinamikus és kifejező volt a halászok tánca, szinte maga előtt látta mindenki, amint a- halászok vonják a tengerből a hálót, dús zsdhmái.nyal megrakodva. Kedves volt és kellemes meglepetés, tőlük magyar népdali hallani, olyan

hitelesen, mintha magyar népiegyüttes adta volna elő. És még lehetne sorolni tovább, a Bőség ünnepe, a Szölöszüret, Soraink megbonthatatlanok. Jereváni éjszaka, stb, című f c Idolgozásokat,

Az előadás végén még hosszú ideig ünnepelték az örmény népművészeket. Ások taps és szerény, de meleg szívvel adott ajándékok, virágok és emléktárgyak, volt a köszönet a szép estéért. A kulisszák mögött nagyon boldogok voltak a szereplők is. Különösen az együttes művészeti vezetője, T. Altunjan hatódott meg.

— Amerre jártunk ebben a szép országban, mindenütt ilyen meleg szeretettel fogadtak berniünket. Higyjék el, nagyon jól esik ez nekünk, mert nemcsak munkánk elismerése, hanem a magyar és szovjet nép szép és mély barátságának kifejezője — mondotta T. Altunjan elvtárs, kezében egy hatalmas virág csokrot szorongatva. Elmondta még, hogy merre jártak. Szeged, Komló, Hódmezővásárhely, Kaposvár, Pécs, Sztálinváros, Miskolc, Debrecen és Budapest volt az út juk.

— Amint tátja, volt alkalmunk megismerni a magyar embereket. Ha majd hazaérünk, elmondhatjuk az otthoniaknak, hogy egy dolgos, szorgalmas, szabadságszerető nép vendégszeretetét élveztük. úgy éreztük magunkat, hogy hazánkban sem különben. Magyarországi tartózkodásunk felejthetetlen marad számunkra.

Még szívesen beszélgettem volna egy keveset T. Altunjan elvtárssal, de elrabolták tőlem mások. Viszont kárpótlásul csatlakoztam az együttes két kedves tagjához, Anzséla Sahnabatjánhoz és Azamajsz Kazarjanhoz. Az előbbi eóV fekete örmény szépség, résztvett a legutóbbi VIT-en és táncával díjat is nyert.

— Osakan faluban születtem, 17 éve vagyok tagja az együttesnek. Nagyon sok élményt gyűjtöttem össze ez idő alatt és magyarországi tartózkodásom a legkedvesebb emlékeim közé kerül. Nagyon jól éreztem magam itt és köszönöm a szívélyes, meleg vendéglátást — mondotta a szép Anzséla.

— Az a vidék, ahol született, milyen — kérdeztem.

— Nagyon szép. Hatalmas

hegyek között van a falu és' én annál szebb vidéket el sem adok képzelni. Remélem, megérti rajongásomat és nem gondol, rosszat rólam? — nézett fám mosolyogva. Nem késlekedtem a válasszál, sőt meg dicsekedtem is:

<— Én is hegyvidéken születtem és megértem rajongását.

— Ó, maga is hegyvidéki? Akkor jól összetalálkoztunk. Ennek őszintén örülök. És arrafelé is olyan magasak a hegyek?

Zavartan köszörültem a torkom, aztán kiböktem:

— No, persze, nem olyan magasak, mint Örményországban. azokhoz képest csak dombocskák. Dehát épven maga mondta, hogy mindenkinek a saját szülőhazája a legkedvesebb — nevettem el magam, ő is velem nevetett, aztán elbúcsúztunk egymástól, amelynek következményeképpen arcom balfelén

Az együttes zenészei különleges, sajátságos hangszereket használtak. Fenti képünkön baloldalt az együttes vezetője Alexandc Alexandrián, kezében a „szaz'ne.vü pengetés hangszer látható, mellette Jerim Arusztamjan, az együttes szólistája hegedűhöz hasonló, vonós hangszerre, a neve: kamancsa.

Nem írtam még sohasem verset.

Nem vagyok költő, Negyvenéves vagyok Mögöttem félemberöltő —• Most mégis tollat fogok!

A szavakat nem tudom

{cifrázni,

Nem mesterségem,

De el kell most mondanom Mindazt, mit nékem Adtál velem egyidős

(forradalom!

Együtt születtünk a század (eleje«

Te proletár vérben.

Én egy koldúsországnak Koldus községében,

Terhére egy munkás(anyának.

Téged a történelem szült, A népek ereje Engem nem vártak

(örömmel, Apámnak nem volt kenyere,

Egy falatért küzdött tíz

(körömmel.

Te gyárat építettél És erőmüveket a Volgán,

Mi éheztünk hétszámra

(heten

Apám meg csavargóit az (utcán

És álmodtuk mit Te

(művelsz keleten!

Emberi jogot, napfényi Egy tisztult életet Kultúrát ég szerelmet 1 (álmodtunk,

Napjában háromszor

(kenyeret,

Mint vándor az árnyat;

(szomjasan vártunk!

Eljöttél hozzánk És vagy hat országba még Hoztál álmodott valóságot S e szomorú hazában

kiderült az ég!

Negyvenévesek vagyunk!

Nekem már szürkül a

(hajam

Egyre öregszem,

De Te csak maradj fiatal így kívánja szívem.

Terád még sok szép vár Reménnyel, figyelve hittel, Mert mindenki úgy akar élni Szabad hazában szabad

(szívvel,

Hol nem kell már semmitől (félni!

Maradj hát fiatal,

Legyél a népek ereje. Születésnapodra kívánom, Mint mindennépeknek szíve: Örökké élj nekünk,

(drága forradalom!

Néhány szó a dekorálásról

annak a nagy napnak, amely* re 40 évvel ezelőtt ébredt egy elsanyart ország népe.

Kedvesek, kifejezők a MOKÉP készítette kiraluxtok, amelyek a szovjet film hetét méltatják. Van azonban néhány kirakat, amelyben minden gondosság nélkül rakták fel a plakátokat. Így a Maradékbolt, a Magyar utca sár* kán lévő cukrászda kirakataiban. Szép, gondos, de eléggé érzéketlen munkára vall a Sport- és Játékbolt dekorációja. A dekorálás is s jteti, mennyire érezzük, át a nap nagyságát, jelentőségét.

A mi egünkön is fényesen ragyog a szabadság ötágú csillaga

Az együttes megnyerő szépségű tagja Angela Atabekjan, aki nemcsak szép, hanem igen tehetséges is, a VI. Világifjüsági Találkozón rendezett zenei versenyen VIT dijat kapott,

Ezekben a napokban, amikor emberek milliói tekintenek a földkerekség minden részéből Mosakva falé, mi is ünnepié készülünk. A termelőszövetkezeti dolgozók meggyorsítják a még hátralévő betakarítási munkákat, igyekeznek a vetéssel. Az üzemi munkások, gépállomások dolgozói új munkasikerekre törekszenek. Ki-ki a maga I munkaterületén készül a Nagy I Októberi Szociálisa Forra- I dalom 40. évfordulójának i megünneplésére.

! A kunszentmártoni dolgo! zók gazdag ünnepi program| jábam szerepel november 6-án, ; este ünnepi megemlékezés, j mely után nagyszabású kul■ hírműsor lesz. Ezen az estén ■mutatkozik be először a nő- 5 tanács menyecske kórusa. I régi forradalmi dalok ének S lésével és ezen a napon vesz 1 Síel a mártírhalált halt Káli a j^SÉva elvtámnő nevét.. A KIS5 , »szervezet népi tánccal, a fiú

I-» ’

t- m —— ■■■

iskola fúvószenekara az In« temacionáié előadásával készül. A művelődési ház kulturcsoporlja egyfelvonásos színdarabot, a járási tanács cs a gimnázium színjátszói a „Partizán’* _ című jelenetet adják elő.- Szavalatok, és a Bánk bán-ból a Hazám, hazám.:: és a Dohányon veit kapitányból a Szabadság dal teszi színessé az ünnepi estet. November 7-én, délelőtt a község dolgozói a szovjet és magyar elesett katonák emlékművét kc«zorúzzák meg.

Soha nem tapasztalt készülődés előzi meg a nagy ünnepet. Ez is mutatja, hogy a magyar dolgozóik mennyire szívükbe vésték és átérzik e nap jelentőségét, melynek nyomán hozzánk is eljött, a mj egünkön is fényesen ragyog a szabadság ötágú csillaga;

Kovács Istvánná, levelezői Kunszentmártoni;

..............—..........

rúzsfdlttal fordultam a beszélgetést csendesen szemlélő Azamajszhoz. Ö az együttes komikus táncosa, ötletekben kifogyhatatlan és mindig jókedélyű,

— Huszonkilenc éves vagyok, kile ic éves koromban kerültem az együtteshez és azóta állandóan tagja vagyok.

— Akkor azt jelenti, hogy az alapító tagok közé tartozik. Hol születet.? — kérdeztem.

— Jerevánban.

A szó kellemesen csiklan-JUú(ißlo(ß-<féle Dafitf-tiqtjhen

egészen kiment az eszemből.', S míg zsebkendőmmel letöröl-', tem, Azamajsz az ajtóból in-! tett huncut nevetéssel, még-' egyszer búcsút.

Felzúgott a két „Ikarus 55” \ motorja, gyorsuló gurulóssalj távolodott az örmény előtár-', saklcal. Elmentek Szófiába,; — de itthagytak számunkra egy maradandó emléket, itthagyták a szovjet nép szerctetét és meleg, szívből jövő, baráti üdvözletét.

HIMER ZOLTÁN

—

^ ■■

a KISZISTRX ÜMXEFE N3VEM3ER 7.

November 3-án gyűlést hívtunk össze a KISZ szervezetben, hogy megbeszéljük, miképpen készülünk november 7-re. Nem volt eredménytelen a megbeszélés, hiszen utána azonnal lapáttal, gereblyével gyülekeztünk a kulturház udvarán, melyet november 7 tiszteletére tettünk rendbe.

A renoválási munka után jólesett egy pohár sör, de hát ezzel még nem fejeztük be az előkészületeket, hiszen a KISZ szervezetre vár a dekorálás, a teremdiszítós is. Munkánkért azzal tüntetett ki az ünnepélyt megszervező bizottság, hogy november 7-én két fiatal KISZ-tag koszorúzza meg a községi szovjet emlékművet. n Boros István, Tiszátenyö

m Kezdhetjük, Marjj gitka? ... Cím: Ál■ lomásfőnök Elv■ társnak, Szolnok...

■ Megkérném, le- S gyen szíves az

* Önök újítási fele- 5 lősének — gondo■ lom, van ilyen az

■ állomáson — átad■ ni alábbi szerény

■ javaslatomat; a

■ megoldás részle! telt illetően Ö bi■ zonyára több gya* korlattal rendelkezik, mint magam.

! Szóval, kérem szé■ pen, egy olyan jöjj kora táblára gon- 2 dolok, ami a bejá* ratl csarnokban S volna elhelyezve,

ott, ahol a jegyi.

pénztárak vannak, j Ezen a táblán len- < ne négy rovat, ilyesformán: l

Vonat neme Vágány száma 1

Hová Indu- 1

lás ideje.

Az utolsó rovat- 1 ban, tetszik tudni, ‘ ágy gondolom, j hogy órák lenné- . nek egymás alatt, amiknek lehetne állitgatni a muta- . tőit; úgy tiz-tlzen- . két vonatnak len- , ne helye ezen a táblán. Tetszik tudni, azért javasolom ezt, mert a megafon gyakran recseg, ropog, vagy sávit, esetleg épr

oen akkor fütyül a i gyors, és az a szerencsétlen hangszóró nem tud ia túlkiabálni, és én hiába szerelnék a kapustól tudakozódni, mert vagy nem találom, vagy már — egyszerre? — négyen fangatják.;. Tessék, Margitka? Hogy van már ilyen tábla az állomáson, csak éppen nem használják?Érdekes..-, Nem tudja véletlenül, miért nem használják?... Én sem; vajon az állcn máson tudják? 11

. ■ «=3 c. Zi m

dozta. a fülem és elismerően ■ bólintottam. £

— Jereván, Mindig varázs-J latos erővel hatott rám e szépS város nevének említése. Na-J gyem szép lehet, s bár csak* egyszer alka lmam adód na, * hogy ne csak képekben gyö-l nyörködhessem majd benne ■ — mondtam Azamajsznak és« ő nevetve válaszolt:

— Csak rajta, minél előbb. • Szeretjük a magyar embere-’ kel és szeretnénk viszonozni\ ízt a szívélyes vendéglátást is.' amelyet itt tartózkodásunk! alatt kaptunk. De ne hara-i gudjon — nyújtotta a kezét — j mennem kell, várnak a töb- •

. biek. ■;

Válóban, már várták, nem J : tartóztattam tovább. Kezet!

szorítottunk s közben jelentő-1 i ségteljesen nyomta mutatón]-> [ ját az arcához. Kérdőn for- j , dúltam a tolmácshoz, aki m-o-j

• solyogt'a fordította le, hogy J

• ,.ne felejtkezzem el, a piros', i foltról”, Persze, persze, ez',

\

_ .........................................1

Ünnepre készül a nagy szovjet nép. Szabadságának 40. évfordulója van ezekben a napokban. Ebből az ünnepiből kicsit mi is részesülünk, ■ hisz legjobb barátunk, segítőnk, a nagy szovjet ország.

\Ünneplésünk egyik kifejezője a külsőség, díszítés, dekorá| ció.

| Szolnok Vicáin már bonta\kozik a zászlóerdő, s a no! vemberi napsütés megra! gyogtatja a Lenin képeket. !a legtöbb házon, kirakatban ! gondosan elhelyezett pia-kaitok, feliratok. Legszebb, leg• kifejezőbb talán a 33-as Ruházati Bolt dekorációja. Hitelles, őszinte hangulatát kelti