Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-03 / 259. szám

ELFOGULTSÁG NÉLKÜL A tárgyilagos ember- álta­lában elismeri, hogy a rosz­­szat sokkal könnyebb feled­ni, mint a jót. Régen nem be­széltünk többek között arról a rosszról, hogyan álltánk ruházati és élelmezési cik­kekkel egy évvel ezelőtt. — Nem árt néha erre visszate­kinteni annál is inkább, mert az - utóbbi időben sokán szid­ják és oktalanul is szapulják a kereskedelmet. Tény, hogy egy 22 milliárdot eltékozló el­lenforradalom után lehetnek hiányosságok, hibák ebben az országban, de hogy most csak szitkozódni volna okunk — ahogyan sókan teszik — az nem igaz. Egy évvel ezelőtt úgyszól­ván kisöpörtük a raktárakat, jórészt feléltük a tartaléko­kat, mert. ha a termelés állt is, enni ugyan úgy ettünk, mint bármikor. Ruhát, vagy ennivalót többet megvet­tünk, mint amennyit szándé­koztunk. — Sokmindenünk tönkre is ment, amit soha senki meg nem térít, S ha most át akarjuk te­kinteni, milyen kereskedelmi cikkekkel rendelkezünk, a realitás miatt eít meg kellett említeni. — Igaz, állhatnánk rosckaaiabul is — ha a nagy szovjet Ország és a népi de­mokratikus államok akkor, a legnagyobb veszedelem ide­jén nem segítenek és ha a segítséggel a kormány nem jól gazdálkodott volna. En­nek. s munkásosztályunk az­óta tanúsított erőfeszítésének köszönhető, hogy van min­denünk. Túlzás és elfogultság nél­kül elmondhatjuk például, hogy alapvető élelmiszerekkel lé­nyegesen jobban állunk, mint a korábbi er ek bár­melyikében. Liszt és zsír annyi van, amennyi csak kell. Húsból 1955 szeptemberében 678 má­zsa, 1956 szeptemberében 1120 mázsa került forgalomba a megyében. Az iáén ezláö alatt kis hijján 2200 mázsát fogyasztottunk. Igaz, a vá­laszték még nem jó, de tény, hogy a tavaly őszi hagy ga­rázdálkodások, a tsz-ék jő­­szá gállo m án yának szét i'orsá­­esolása el lenére annyi húst ve­hetünk, amennyire szüksé­günk van. Ez nagy szó. Van zsírunk és eszünk is körülbelül 15 százalékkal többet, mint egy évvel ez­előtt. Tavaly, igaz nem so­káig, de épp ezekben a na­pokban ücsörgött, tolongott a szolnoki ncp kenyérért az üzletek előtt. Lapos volt, vagy magas, világos vagy pi­rult? — dehogy is számí­tott. Csak legyen odahaza. Most sokan mondják: javult a kenyér minősége. Jobb. ■mint eddig bármikor, s ezért a sütőipariakat is köszönet illeti. Egyesek ócsárolják a keredkedelnfet, mert pil­lanatnyilag kockacukorból nincs elég. Azt a néhány he­tet, amíg az új termés az üzemekből a boltokba kerül, arra használják, hogy elége­detlenséget szítsanak. Dehát mivel port- és kristályt min­denki korlátlanul vehet, nem sokra mennek „leleményes­­ségükkeV’i Az ellenforradalom ideoló­giai előkészítői szívesen han­­gozatták: nincs a boltjaink­ban déligyümölcs és egyéb gyarmatáru. Hát enélikül ugyan egész jól megvoltunk, de most már ezt sem kifo­gásolhatják. Citromhoz mos­tanában többször hozzájutott, akinek kellett, kávé, fahéj, 'kakaó, vanília lényegesen több volt és van jelenleg, mint eddig. Nemrég 60 kilo­gramm rúdvaniliát kaptak a megye üzletei, többet, mint az előző öt évben összesen. — Nem átallhatjuk azt sem megmondani, hogy hús- és különböző konzerv készít­ményekben nem értük utói magunkat. De ha valaki ezt másként magyarázza, mint az őszi károk következményét, az nagyot téved. Ruházati cikkekkel sem állunk rosszul, — A tavaly ősszel szinté kongó ülés üz­letek ma ismét zsúfoltak, a raktárak telve vannak, ami magábanvéve megnyugtató. Mint régebben, most is van­nak „bosszantó apróságok”. Vagyis olyan áruféleségek, amiből kevés van, vagy rit­kán lehet hozzájutni. Gyer­mekholmiból például tavaly őszre eléggé megnövekedett a választék, de akkor vissza­esett. Most ismét csak elvét­ve van kisszámú gyermek­ei nő, kevés az apróknak való tréningruha. Nincs elég mi­nőségi férfi cs női szövet, kevés a ruhaflurtel, az olcsó típusú 6portöltöny ég még több minden. De ha már ezt latolgatjuk, ne menjünk el szó nélkül amellett, sem, hogy például a 85 forintos gyer­mekbakancsot a legkisebb faluban sem veszik meg any­­nvian. mint a jóval drágább, duplatalpas bordó durábelt. Van ágyhuzatnak valónk annyi, hogy Tiszát lehetne vele rékeszteni. Nem keve­sebb a len- és kenderáru, a zefir, puplin férfi ingnek való. (Igaz, sokkal egysze­rűbbnek, kényelmesebbnek találják az asszonyaink, ha készen vesznek férfi inget, mert nincs gondjuk a varra­táéra).' A lakosság jó ellátá­sát szolgálja most • z a nagy eszi vásár, ami Törökszent­­miklóson november 2—3-án került megrendezésre. 30 mil­lió forintot érő áru közül választhatják a vevők azt. amire nekik éppen szükségük van. Ugyanezt célozza az a 16 divatbemutató, amit még ebben a negyedévben meg­rendeznek a megyében. Bármilyen kemény tél jö­het, fázni se fogunk. Ezt az a 38.810 tonna szén és 9300 tonna fa biztosítja, ami eb­ben a negyedévben forga­lomba kerül. Ez elég lesz azoknak, akik a nyáron nem tudták beszerezni a szüksé­ges mennyiséget; Rövid áttekintés, amit sokmindennel ki lehetne még bővíteni. Azonban ez is bizonyítja, hogy nem gaz­dálkodunk rosszul, s hogy körülményeinkhez viszonyít­va, elég gazdagok vagyunk. flz őszi vásár első félnapjáról Csípős, ködös, novemberi reggelre ébredt a város. De ahogy telik az idő, egyre in­kább erőt vesz a nap, elűzi a felhőket, hogy ne okozzon gondot az őszi vásár látoga­tóinak. Egyre sűrűsödik a tö­meg a pavilonok között. A vásárnak ünnepi megnyitója nem volt, de ez mitsem von le a vásárlók kedvéből és már a koradélelőtti óráiéban ki­alakul a kép, hogy mi iránt nagy az érdeklődés. Az 1100 méter hosszú pa­vilonokban a vásárlók szinte mindent megtalálnak — és amint látszik, élnek is a vá­sárlási lehetőséggel. 11 óra [elé már a bútort árusító sá­torban csak néhány rekamié van, amire nem került fel az „eladva“’ felírás. Igen nagy a kereslet •— de tegyük hozzá, a választék is — a kötött és divatárukból. Sokan vásárol­nak esőkabátot, spoftöltönyt. Sokak viszik a télikabátot felnőtteknek, gyermekeknek. Külön kell megemlíteni a zöldség-sátorokat, ahol igen sok a jóminőségű és olcsó zöldség és gyümölcs. A házi­asszonyok hamar fel is fedez­ték ezt a helyet és igyekez­tek alaposan bevásárolni. — Sokan álltak sorban a sátor előtt, pedig a kiszolgá­lásra nem lehet panasz. Az egyik vásárló tréfásan meg is jegyezte: ,,Og.y látszik, a jó és olcsó áru is szervezi a sorbaállást". Itt kell megem­líteni, amit egyébként a me­gyében majd mindenki tud. hogy olyan kolbászt és son­kát, valamint egyéb hentes­árut, mint a Surjánt Állami Gazdaságban, nem igen tud­nak másutt készíteni. — (Itt mindjárt bocsánatot kérünk a konkurrenciától, mert nem akarjuk őket sem megsérteni, sem tudásukat lebecsülni.) Az igen ötletesen díszített kis sátor előtt állandóan tolon­ganak és vásárolják az éh­ségcsillapító, ízletes sültkol­bászt. Nem panaszkodhatnak az éttermek és a vásárokról már szinte elmaradhatatlan halászcsárdák vezetői sem. A finoman elkészített ételek il­lata csalogatja a gyanútlan arrajárókat és a csábításnak kevesen tudnak ellenálni. — Legnagyobbrészt párosán, va­lószínűleg férj és feleség ül­nek egymás mellett. Ennyit a vásár első félnap­járól. Bizonyára a folytatás­ban sem lesz semmi differen­cia, sem a vásárlási kedvvel, sem mással. Szabó Imre Törökszentmiklós Közlemény A Szolnok Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felhív­ja a város lakosságát, hogy november 7. tiszteletére hoz­zák rendbe házaik, lakásaik, munkahelyük környékét. Dí­szítsék fel az épületeket. Közkegyelmi rendelet a Szovjet­unióban Moszkva (TASZSZ). Az Októberi Forradalom 40. év­fordulója alkalmából a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége közkegyelmet hirde tett. Amnesztia alá esnek a három évnél nem hosszabb szabadságvesztésre, — vagy szabadásgvesztést nem tartal­mazó más büntetésre ítélt személyek. A szabadságvesztés időtar­tamától függetlenül szabad­lábra helyezendők: nők, akik­nek gyermekük nyolcévesnél nem idősebb, terhes nők, hat­­can évnél idősebb férfiak és btvenöt évnél idősebb nők, — dskorúak, tizenhatéves korig bezárólag. Felére csökkentik a bünte­­:és hátralévő idejét azoknál, ikiket három évnél hosszabb szabadságvesztésre ítéltek. — [MTI). _____- *T--- — ‘ Melyik Síimben látta? “S: iiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMimiitiiiiimiiiiim Lapunk október 25-étől 4 hétig minden számban közli egy szovjet színész, vagy szí­nésznő számmal megjelölt fényképét. Egyidejűleg kö­zöljük a képpel azonos szá­mú megfejtési szelvényt is; A négy héten át közölt szel­vényeket vágja ki és kitöltve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt küldje be a Megyei Mozi­­üzemi Vállalathoz. (MOKEP Szolnok, Irodaház, III, eme­let.) Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes! NYEREMÉNYEK: , mozijcgyszelvény ' I. díj 100 db II. díj 8Ödb ' -■ III. díj 40 db - : IV. díj (10 díj) 2Ó db ' -V. díj (5Ó díj) 10 db A mozi jegyszel vények be­­válthatók 1958. december 31- ig a megye minden filmszín­házában bármely filmhez; Beküldési határidő: 1957 november 30. Értékelés: 1957 december 31-ig. — A nyertesek neveit újságunk közli: ; 9; A Szovjet Film Ünnepe képrejtvény pályázata A színész neve: Melyik filmben látta: A beküldő neve és elme! "Ab étéi mindig, gg&b a, Cudálo-n" TÁLÁN SOKAN úgy kép­zelik, hogy ha a színház be­mutat egy színdarabot, ope­rettet, vagy bármi mást, utá­na a színészek lebzselnek, nem csinálnak semmit sem. Pedig nem így van. Ha el­kezdődik az idény, a színész munkához lát és nem is hagyja abba, amíg a szezon vége t nem ér. De nézzük csali meg, hogy milyen is egy színész „napi­rendje.” Este megv a darab, a művész alakít. Ügy 11 óra felé Végez, aztán esetleg egy kicsit még elbeszélget, majd ágyba kerül. Reggel 9 óra­kor kezdődik a próba. Egy másik darab próbája, ahol talán éppen ellentétes szele­pet játszik, mint este. Egész délelőtt próba, megbeszélés, gyakorlás, ruhapróba és még egy csomó minden, ami a felkészüléshez tartozik. Dél­után talán -Van egy .kis sza­badideje és este 1 órakor is­mét szól a gong. lebben a függöny s a színész dolgo­zik. Ez így megy na pról­­napra, bemutató követ bemu­tatót, próba próbát, amíg szezon véget nem ér. NO, EZEKET nem panasz­képpen említettem meg, hí szén színésztől még nem hal­lottam sohasem, hogy „fá­radt vagyok”, „sóik az, amit csinálok", stb. A színpadot szerető művész él-hal hiva­tásáért, anélkül nem tudná elképzelni életét. Külön cso­dálatos érzést jelent száméra, mindig más és más jelleme­ket formálni, mindig másnak lenni, mint amilyen valójá­ban. A színpadralépés pilla­natában egy külön világban élnek, a színpadra varázsolt téma jó, vagy rossz világá­ban. A hétköznap embere es­tére király lesz, vagy bohém, esetleg egy toprongyos alak, gyilkos, üzletember, szenve­délyes szerelmes, hideg szá­mító ember, talán portás, la­káj, szerető hitves, csalfa asszony == 5 mindent csinál, amit a szerep megkövetel. — Előadás végén kicsit fárad­tan szedi le magáról az át­formáló maszkot, s bár ha tükörbe néz, már saját ma­gát látja, de a lelke, gondo­latvilága még mindig azt a csatát vívja, amelyet a szín­padon kellett vívnia. S VAN MÉGEGY dolog, amely nagvon sokszor csodá­lattal töltött, el. A színész­nek nincsen magánélete. Azaz van, de ki kell kapcsolnia akkor, amikor jelmezét ma­gára ölti és végszót ad tár­sának a színpadon. Ezzel kapcsolatban már nagyon sok minden történt ebben a szép • világban. Előfordult hogy a művész halottat, szá­mára kedves valakit siratott, lelke feldúlt volt, de amikor a függöny felgördült, szája mosolyra rándult, élte a figu­ráját, mutogatta a közönség­nek ezer oldaláról. A való­ságra csak akkor döbbent rá ismét, amikor vége volt, á színjátéknak. Közelebbi példa erre Gyulai Gaál Ferenc, aki egy alkalommal előadás előtt pár perccel tudta meg, hogy meghalt egy közeli rokona. Gyulai Gaál fellépett a do­bogóra. Keze intett, a nyi tány kedves melódiái hangzottak. Az előadás alatt Gyulai Gaál a zenével jé gyezte pl magát és csak elő­adás után borult zokogva asztalára. Ó, BOCSÁNATOT kére! most látom csak, mennyire elkalandoztam. — De hiába, ilyesmire is gondol az ember néha, mikor nézi azt a meg­feszített, lelkiismeretes mun­kát, amely a provizórikus díszletek előtt „civilben” fo­lyik. Még a kezdetén vannak a „Csókot* asszony" próbái, még sok a csiszolni való. Dolgozik is a rendező áhíta­­tos szorgalommal. Hol itt van. hol ott, mutat, mozog, átél. Mert a jó rendező talán a legnagyobb színész. Ugyan­úgy meg kell mutatnia a r színésznek a lészeges ember élethű ábrázolását, mint a a hősszerelmes, szenvedélytől átitatott szerelmi vallomását; A rendező az, aki legelőször átéli a dana-bot, minden moz­zanatát, reagál a legrejtet­tebb mondanivalójára is. A PRÓBÁK ALATT ép­pen ezért harsog sokszor a terem. Mint most is. Horto­bágyi Margit rohan, száguld, majd csendben ül, aztán rá­jön valamire és már oszto­gatja az utasításokat; — Ez így nem jó. Remeg­jen a hangod, amikor a sze­retődről beszélsz, mert kü­lönben senki nem hiszi el neked, hogy őrjöngsz utána. Aztán megmutatja, hogyan; S a színész megfogadja a ta­nácsot: egyre kristályosabb lesz a figura, fokozatosan költözik beléje az élet; S tudja ég, már hányad­szor, ismét elölről kezdődik- • a harmadik felvonás. AMOLYAN KÖNNYŰ, -ze­nés darab lesz a „Csókos ^asszony”. Sök mókás Jelenet, váratlan fordulatok, szerelmi konfliktusok adják a darab egészét. A próbák jól halad­nák. dé szükség is Van . rá, mert egy hét múlva már a oremier közönségének kriti­kus szeme nézi vizsla tekin­tettél, hogyan készültek a színészek az újafeó vizsga­tétellel. Hogy kik játszanak a darabban? A .szerel mespárt Karácso­nyi Magda és Somogyi Géza alakít ja, míg a kacagást Csor­nai Irén és Varga D. József varázsolja az arcokra. De so­kát tankolhatunk a kedves Kompóthy Gyuszi bácsinak, Juhász Jánosnak, Bálint Györgynek és a többieknek, most hirtelen nem tudnám elsorolni őket. Még nem alakult ki, hogy milyen is lesz a darab, lö­szön csak a részeit lehet szemlélni. De lassan már a sok különálló rész egymás mellé rakódik és három fel­vonás os egységet képez, amely aztán sóik kellemes percét jelent a színházat ked­velők számára; 1 ’ (himer) Fiatal párocska fordul be előttünk a Mozaik- és Ce­­mentárvgyár Sír­kőrészlegének ka­puján. Míg Antal János, a telep mű­szaki vezetője vá­lasztásra kalauzol­ja őket, elbeszélge­tünk Reisz Miksa elvtárssal, ki har­mincegyedik esz­tendeje dolgozik a kőfaragó szakmá­ban. — Az utóbbi esz­tendőben — mond­ja — javult a kö­zönség ízlése; ke­rülik az érzelgős formákati Kegye­letérzésüket művé­szi faragású sírkö­ved í elállítás aval. juttatják kifejezés­re. Természetesen vállalatunk dolgo­zói is arra törek­szenek, hogy a te­metőkből száműz­zük a giccset. — Rövidesen új csiszoló- és vágó­géppel gazdagodik a telep — újságol­ja Antal elvtárs —■ Eddig a „durva” munkákat Buda­pesten, Kecskemé­ten, Szegeden kel­lett elvégeztet­nünk. A szükség­képpen felmerülő szállítási költség tetemesen meg­drágította a mun­kát. Egyszerűbb ki­vitelű emlékművet már 300 . forintért lehet kapni. A ne­mes kövekből fa­ragónak ára 8—10 ezer forint körül mozog. Behozatal alig van; javarészt elfekvő, rejtett készletek anyagá­val dolgoznak. Fehér mészkő, szikrázó „labra­dor”, méltóságtel-! jes svéd gránit I pompázik a nap-' fényben. A pá-; rocska, ki emlék-', művet választani', jött a telepre, óva-', tosan összehajol,', röpke-gyors csókot', vált.-.. Ady vers-', sora jut eszünkbe;', „Az élet mindig\ győz a halálon. r y, borváró <4- „Cdákad aá&bó-Mf fiAó&dc éd eyyeßek

Next

/
Oldalképek
Tartalom