Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-28 / 280. szám

TjisZcmäk GAZDA-ROVATA 2 Aragon: Ballada 1 Termeljünk rostkendert Nincs az országban egyet­len család sem, amelyik vala­milyen formában ne találkoz­nék ezzel a fontos növénnyel vagy annak termékével. Gaz­dasági életünk elképzelhetet­len a kenderből készült bú­torszövetek, kórházi felszere­lések, köpenyek, zsákok ponyvák, stb. nélkül, sőt, a kenderkikészítés alkalmával visszamaradó pozdorja kötő­anyaggal elegyítve és leme­zekké préselve a bútor- és építőiparban egyaránt igen használatos. Államunk igyek­szik gazdasági előnyökkel is szorgalmazni a kender szer­ződéses termelését. A nemrég megállapított kenderátvételi árak Igen kedvezőek, ÁTVÉTELI AR: lomb.- lcwn­­men es bos kenderkóró Ft/q Ft/q 135,— — 125.— 113.— 90.— 81.— 40,— 36 — kedvezményes is van, melyet Különleg. min. I. oszt. min. II. oszt. min. III. oszt. min. Ezenkívül textiljuttatás az átvételi áron felül kapnak a jogosultak. .Minden mázsa átadott kendertermés után 25,— Ft értékű ingyenes tex­tilutalvány jár, szerződéskö­téskor 200 Ft kam átmente« előleg. Ugyanakkor kamat­mentes hitellel végeztethetik el a gépi szántást s megkap­ják a termelők az igényelt műtrágyát, vetőmagot és mű­velési előleget. A mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek legalább 500 mázsa átadott I. osztályú lombozott kender­­koráért mázsánként még 5.— Ft nagyüzemi felárat is kap­nak. Méh-egészségügyi tanfolyam Jászberényben kednek a méhegészségügyi feladatokkal, az állomány szakszerű gondozásával, a méhek vándoroltatásának leg­jobb lebonyolításával, az er­­revonatkozó jogszabályokkal •endeletekkel. stb. A tanfo lyam megnyitója decembet l-én, vasárnap lesz, szállás­ról. étkezésről s az útikölt­ség megtérítésétől a szervező­­bizottság gondoskodik. VÁSÁRNAPTÁR Ä Megyei Tanács VB és a MÉSZÖV Méhész Szakbi­zottsága egyhetes méh-egész­ségügyi továbbképző tanfo­­lyamot szervezett, melyet a Jászberényi Mezőgazdaság" Szakiskolában december 2- től 7-ig tartanak. A résztve­vőknek országoshírű méhész­szakemberek tartanak előadá­sokat, melyet több alkalom­mal filmvetítéssel egészítenek lei, A résztvevők megismer-Országos vásárok Szolnok me­gyében és a szomszédos megyék közelfekvő községeiben, városai­ban: — Békés — december 13, Alattyán — december 7., Alpár — december 9, Csépa — december 14, Fegyvernek —• december 1. Füzesabony — minden hónap el­ső hétfőjén. Heves —■ december 11» Jászapáti — december 12, Jászberény — december 1, Jász­­felsőszentgyörgv — december 8, Jászkarajenő —- december 18, Kisuiszállás — december 8, Kun­­szentmárion — december 1, Oros­háza — december első csütör­tökjén, Pásztó — december 15, Szarvas december 1, Tápió­­györ^ye — december 17, Tiszörs — december 2, Tószeg — decem­ber 7, Turkevc — december 15. Használjuk fel a műtrágyát A gépállomások egyes he­lyeken kissé elmaradtak a7 őszi mélyszántással és azt ezekben a napokban kel] pó­­tolniok. Itt van tehát a ked­vező alkalom, hogy az eddir még el nem végzett istálló- és műtrágyázásra a riélvszántár alkalmával sor kerüljön. A mostani nedvesebb időjárá* alkalmával előfordul, hogy s műtrágya megcsomósodik, s nehézségbe ütközik a kiszó­rása. Ez nem jelenti azt. hogy minőségi változás is történt ilyen esetben össze kell törni hogy ismét aorószemzséjű le gyen. Ennek leeegyszerűbl módja, ha a darabos műtrá-S ha kezdeni tudnám újból gyát kemény padozatú helyre| Újra csak úgy kezdőin el . hordjuk, s rögtörő. vagy gyű-t Hangzik a Kajjfg a vqßfpöl -űshengert járatunk rajta.* S szót a jövőnöz^émití Szék hiányában fahenger is; megfelel. Hengerezés közben} És a cellába, a vakba a gereb’vével igazgassuk el.J Éjszaka a két pribék hogy a kisebb csomók is ősz.-J Azt súgta felé, hagyd abba, rzetörienek. * Ez a kín, ez nem elég. A különböző műtrágyák:» vzuperfoszfát, kálisó és pétisó^ Élhetsz még, volna ra módod, közvetlenül a felhasználás; Élhetsz, mint az, meg emez lőtt összekeverhetek. Ettől;Nem kell egyebet, csak szól­ütérni azonban nem szabad.J Különben a műtrágyák kíi-1 ’önböző kémiai hatások, miatt összecsomósodnak, eset-, ’eg vízben oldatóságukból is3 veszítenek. nőd, Térden is él az eszes. Télen is kezeljük a vetőmagvakat A jó gazda nemcsak vetés előtt, hanem már az előző évi termés betakarításakor gondol a jó vetőmagelőkészf­­tésre. A tavaszi vetéshez szükséges magvak mostan1 kezelése abból áll, hogy azo­kat időnként átrostáljuk és óvjuk a nedvességtől. Esős ■'dobén figyeljük meg, nem 'sepeg-e valahol a magtár te­­eje. Az ilyen hibát azonna' tavítsuk ki. Ha a vetőmagot bármilyen nedvesség érte óvómban teregessük vékony -éteebe és rendszeres lapáto 'ássál szárítsuk meg. Ha bő­ven mértük a vetőmagot és-sak kisebb az átnedvesedett mennyiség, legjobb egysze­rűen félretenni a vetőmagból, nert az átnedvesedés esetleg csökkentheti a csicaképessé-J ;et. A kártevők ellen is> vé-| Egy szót, fékezzünk. A madarak éllen az ablakokat sűrű drótháló­val lássuk el. Ősszel és télen is rendszeresen kell szellőz­hetni a magtárakat. Száraz vagy szeles időben tartsuk nyitva az ablakokat, ha íköd. vagy zúzmara van, csukjuk de, mert így elejét vehetjük a nedves levegő behatolásá­nak. 2 arról, aki dalolva allta a kinsxenvedéM* Egy birodalmat egy lóért, Párizs megér egy misét. Vége. Vész a szó itt kárba, Maga magát veszti el. Ez vált az utolsó kártya, Indulás: Végezni kell. S ha kezdeni tudnám újból. Újra csak úgy kezdeném. Zorrén a bilincs, s ő így szól; Mert a holnap az enyém. Haljak, de Franciaország Megmarad s megnéz a dac. Bajtárs, vár a sor a sors rád; Megmagyarázni, mi az. S már vezették is, folyt, ismét Folyt németül a beszéd. S szólt a tolmács: Beszél­­hetsz még: És ő rázta csak fejét. S ha kezdeni tudnám újból, Üj-ra csak úgy kezdem el. A vasból, a láncból, a gúzsból A dal diadalra kel. És dördült a sortüz rája, S ő dalolt: Fel honfiak. És nem esett el, csupán a Második sortűz alatt. S egy másik francia ének Tolult a nyelvére még. Az, amelyet már teérted Énekel emberiség. S ha kezdeni tudnám újból, Újra csak úgy kezdem el Hangzik a hang a vasakból S rá a jövendő figyel. Egy szót csak s nyílik, az ajtó, Egy szót csak, egy szó után Ment vagy a kíntól, a bajtól: Ez a szó itt a szezám. hazugot, bár egy ; szót, Attól függ életed itt. Gondold meg, gondold el, gondold, Beh szépen reggeledig. If S ha kezdeni tudnám újból, Üjra csak úgy kezdem el: Hangzik a hang a vasúkból (Illyés Gyula fordítása). (Argont, a világhírű francia költőt (telő nemzetközi bizottság a népek közötti a Lenin dijakat oda­­béke megszilárdítása ■— Értem. A szemlézz urat tetszik gondolni. — Hűt... hogy szemlész volt-e, azt nem tudom. De hogy horgászkirály, hogy itt: a kisutjában van a csalizás, bevágás, fárasztás összes tu­dománya. az szent, arra es­küt is tehetnék akár. — Én is. Csak éppen meg­fordítva. -—Hogy-hogy? — Ügy kérem, nagy a szemlész úr — pedig azótá­­tul ismérem, hogy kilenc­­százhétben idehelyezték — mást,-mint keszeget még vé­letlenül, a jóisten kegyelmé­ből Se fogott. —‘"Hát a csontváz? Az üvegkoporsós csontváz? Az micsoda? Milyen halnak a maradványa? Óriás-keszegé? — Nem. Harcsáé. ■— No, látja... Azért mon­dom: matador, horgász király a rrvrtgci szemlész ura. S amit mond?... —■ Az igaz, csak nem úgy igaz, ahogyan mondja. — Hallja-e, Czuppon bácsi! — csapom földhöz az egér­fogót, mert a nagy huzako­dásban becsípte az ujjam. — Csősz maga, nem bölcs rabbi, mit oltoskodik annyit? — Mert láttam, ott voltam mikor az a bizonyos haves a kifogódott, kérem. — Aztán? — Aztán ... féldög volt, ütés érhette, hajócsavaré. A fején akkora hasadás, hogy a csontja is kifehérlett. Föl­szél, hullám hempergette, mert ereje semmi, csak lep­­lep: ä kopoltyúja járt... A szemlész úr meg nekem, ér­tem kiabált, mert arra a sa­vanyú kútnál volt dolgom hogy azt mondja: „Czuppon Czuppon, gyüjjék már, meg­szakadok itten!" Hát ezt, en­nek a halnak a csontvázát teccett látni. Amondó va­gyok, csak az idejét pocsé­kolja az egérfogással itten. — Ú! •— Ö bizony .. , Pedig de szép, de meggyőző volt az a csontváz? De szépen, de szak­szerűen részletezte a „kolléga úr’’ — úgy is, mint szak­­tekintély — a harcsafogás tudományát! KÖMESm .. a közönség szinte rákényszeritett megírására... Bárdi Ödön: A régi Vígszínház A „Tháiia mosolyáéval sze­rencsém volt. Két-három hét alatt elfogyott az utolsó pél­dány is. Ebből az következ­nék, hogy bizonyos nyuga­lommal és reménységgel néz­zek újabb könyvem: „Arégi Vígszínház” megjelenése elé. Hát én nem vagyok nyugodt. Könyvem megű-ására szinte rákényszerített a színház régi közönsége, és az ifjú színésznemzedék. És bármi­lyen örömmel és buzgósággai fogtam is munkához, foly­ton éreztem, hogy fejszém nehezen birkózik a fa ke­ménységével, Sokan várják e Solöhov: IDEGEN VÉR. A „Csendes Don“ szerzőjé­nek Magyarországon eddig még ismeretlen elbeszéléséit tartalmazza a kötet. Ezeket a polgárháború éveiben irta s a nagy forradalmi átala­kulás megrázó epizódjait családi és emberi drámái' ábrázolta bennük. A hét el­beszélés a nagy szovjet! " íré első elbeszéléskötetéből. a „Doni történetek’‘-ből való? könyvet, és sokat várnak az egyetlen élő kortársiéi. Én meg remegek a gondolattól, hogy csalódás fogja érni őket. Most már mindegy. Ha toliamat a gond, a félelem nehézkessé tette is — ha gyakran rámnehezedett a fel­adat súlya: megvigasztalt az a tudat, hogy emléket állítot­tam — ha bármily szerényét is — olyan nevezetes művé­szeknek, akikkel mostohán bánt el az utókor —, és egy szűk ösvényt tapostam a jövő színpadtörténeti kutatói számára. Mamin-Szibirjak: ARANYj Mamim-Szíbirjak a szibériai aranyláz eposzát írja meg ebbena regényében. A könyv lapjain meg­elevenedik az aranymosók nyomorúságos élete. A főhős, Kiskin, évtizedek óta arany után s mikor gazdag lesz: megölik, bolják. kutat végre kira-Szentiványi Kálmán: A völgy emberei Szentiványi munkássorból emelkedett íróvá, jól is nie r i a munkásság életét és négy­kötetes munkában állít emlé­ket a magyar munkásoszi'dtv küzdelmének a tizenkilencen proletárforrad-alom leverésé tői egészen a múlt őszi ellen­­forradalomig. Szentiványi vál­lalkozása igen figyelemre­méltó s a tervezett sorozat első kötete: „A völgy herei" nagy minden irodalmat szeroléP-ftt­, ;.í.^o2 vasonak, :■ . ^-- lA-béi-V em­loaj meglepetés „kjf, Novak Károly: Találkozásom a törté­nelemmel Érdekes műfaj ez a könyv. Izgalmas, mint egy kaland­regény, s mégis minden sora szószerinf igaz. A második világháború idején átélt vál­tozatos események késztették a szerzőt arra, hogy tollat ragadjon és leírja életének zgyik jelentős szakaszát. Az zsemények során sok-sok ér­dekes szereplővel, az elmúlt idők jellemző alakjaival is­merteti meg az olvasót. — 4 könyv minden oldala egy darab .'-színes történelem.. 1; /lí egyek egy reggel haza a vízről, szél fúj: ha­talmas, hirtelen támadt észak szél. Hajnalban bronz tűkén volt, meg se rezzen a Bala­ton, s most harsog, háborog azzal ijeszt, hogy a hátára kapja, s valahol Boglámái veti csak partra a Tihanyi­félszigetet. De bánom? Nem bánom! Ha a szél nem ütne minduntalan szájba — fütyörésznék. Ügy ám, mert <szerencsém volt, tele a zsá­kom, akkora kárászok tátog­­nak benne, hogy ... hogy ... — Állj! — döfi le ekkor. épp születőben életem tán­­tán legköliőibb hasonlatát egy váratlanul rámcsattanó, orgyilkos tenor. . — AUj! Megállapodok, körülnézek és — csaknem fölnevelek. Jobbra egy miniatűr, zseb­kendőben is elvihető sző­­locske. A közepén ház, de milyen? Mint az ólomkato­nák csupa-torony, csupa-orom­zat várkastélya az Ü ttörő Áruház kirakatában. S a ház előtt, egy felvonóhídat játszó lépcsőn — maga a várúr. Akit is — ha a szakácsköny­vek módszerét követném — így jellemeznék: — Végy két darab seprő­nyelet, szúr) rájuk egy hosz­­szúkás, alul gömbölyded, fe­lül csapoltan satnya tököt, a tökre egy rücskös, ragyavert turkesztán-dinnyét. Ha mind­ez megvan, öntsd le szósszal, akarom mondani: öltöztesd aranysárga, harmonikázó vá­szon ruhába. s kész is van a várúr, előtted a süvöltő, kés­éles tenor kacagtatáan hety­ke tulajdonosa. Mert hetyke a kisöreg, de még milyen hetyke! Fölsze­gett tejjel, a sarkain hintáz­va áll. S bár „egyből“, fél­kézzel a hónom alá tudnám csenni, ahogy a zenészek szokták a hegedűiokot. lenézni próbál rám, úgy kérdi• — Ponty? — Kárász. — Hm... Az is hal ? — biggyeszti le a száját, miköz­ben ahány szála, awirt fpié tüsköt savószín, kicsupált macskabajusza. —• Kegj/ed ... szintén, sport­társ? c— kérdezem elszánt yo-URBÁN ERNŐ: cjielmi a h o ríj/t i zk Und i ij a ( Javíttassuk a gyenge minőségű talaíaínkat Államunk évről évre Igen hatalmas összegeket fordít a szikes, gyenge minőségű talajok javítására. Sajnos, a talajjavítás jelentőségét még nem mindenütt ismerték fel. A tsz-ek egy része sajnálja a^-epre fordított költségekéi és a munkaerőt Pedig jelentős^ kedvezményben részesül­nek a szik-talaj javítást végeztető tsz-gazdaságok. Nemcsak a digózás. hanem a meszezés is ig$n eredményes. A Nagy­kunsági Kísérleti Intézetben lefolytatott kutatások ered­ményeként csupán meszezéssei . 2, .mázsa terméstöbblet ér­hető el búzából. Ehhez hasonló £( terméstöbblet más nö­vényeknél is. A zöld lucerna többlettermése pedig három év átlagában holdanként 37 mázsát jelent. A tsz-ek for­duljanak az illetékes járási, vagy városi tanács mezőgaz­dasági osztályhoz, ahonnan a talajjavításra vo".»tVr>7Ó rész-1 4 A Z -Cl — év.r-»t 1 A r, t- ci'It n eV Iái­! lodva, mert mit is tehetnék ■ mást? Akinek egy negyven — s egy legalább hatvande­­kás kárász csak „az is hal?", i az nem akárki, mannák — mi­■ nimó kalkuló afféle nem-I zetségföi rangjának kell len­■ nie a horgászok társadalmá­■ ban. i S jól sejtem, amit sejtek, , mert a Idsöreg felfújja ma­gát, jobb tenyérét — a la : Napoleon — belső zsebe iránt, a szíve fölé csúztatja, s ilyen — enyhén szólva — vállveregető szavajcat intéz hozzám: — Sporttárs? Bah! tudja mit? Maradjunk inkább a ■ „kolléga úr”-nál. Ami pedig a horgászatot illeti, sajnos, már nem kultiválgm. a ka­rom miatt. De hajdan? ... Mit mondjak: harcsában, mert az volt a specialitásom, tíz­tizenöt kilós példánynál csak elvétve adtam alább. Kolléga úr! — s a kisöreg toppant. Rákvörös lesz, vérig van sértve. — Maga kinevet? Azt hiszi, anzágolok csak? — Holott... — Holott? — ismétlem meg a lehető legkajánabb hang­súllyal a fura, rég szakálla­nőtt kötöszavacskát. — Bizonyítok! — pattog a kisöreg. — Amit mondtam, azt dokumentálom is. Erre tessék. Reteszt taszít, Icaput ránt, környéken fog, s nem is ve­zet, de húz, cipel, időt is alig ha~y rá, hogy falnak támasz­­szam a horgászbotomat. Ul ház — így tudom meg — csak külsőre törpék vár ’castélya. Belül egyetlen, teremnek is beillő szoba, s te jó-isten! Mi van a köze­pén, egy magas terméskőből rakott piedesztálon? Üvegkoporsó! Az bizony! S a koporsóban bakacsin-paplanon, hogy ma­ximálisan érvényesüljön a kontraszt — egy csontváz. Nem kell megiiedni. nem emberé ■— hali, De micsoda k halé?! Egy testvérek közt i­­n félmázsás harcsa-monstrumé :- — íme! — fogja meg sport ’, társam, azaz hogy „kollég( i- uram’’ az üvegkoporsó sár i- kát. — Ezért s nem másér ,- hagytam én föl a horgászat .- tál, macskám. A tudás meg volna még, de hol az erő' Mert az igazi, a hál neve :- érdemlő halhoz az is kell a Erő, izomzat, kitartás. Nem e debár? i, — Ahogy. i> mondani tét- szik— nyögöm ki nagy-nagy 2 tisztelettel, s mert a kisörei elégedetten köhent, s a tró a feát .illetően tempós, tudomá­­a nyos hitelű magyarázatlx g fog, úgy hallgatom ott, olyat :t áhítattal, ahogy hívei szók­- ták az orákulumot. 2. t O gen, de néhány nap- C/- múlva mi történik?-o' Az, *hogy Czuppon bácsi, a i vén, Kossuth-szakállas szőlő­­, pásztor csudálkozik rám egy i kopár, szalmavirággal meg­­t hintett szöcske-legelőn. Nagy munkában vagyok. Egérfogókat „csalizok fel“ -j sajttál, szalonnabőrrel, s csak­- nem. az ujjam bánja, hogy- Czuppon bácsi se köszön, se csoszog, ' csak mögém áll s i azt mondja: , — Nocsak. a Macskának i csapott föl? — Olyasformán. , — Aztán... ha lesznek,- mire lesznek jók azok a ge­­> zök? — Mifenék? — Hát az egerük, no. I — Csalinak. Harcsára. Ed­­: dig csak kontárkodtam, tud­­, ja. büdös húst, lótetűt tettem t a horogra, de eztán?.-.-, — Aha. ' — Nem hiszi? Pedig el­hiheti. Est az... izé... ezt az egérdolgot, hogy harap ! rá megvész érte a harcsa,- egy illetőtől hallottam. Egy t horgászkirálytól. Maga is is­meri, hogyne ismerné?! Ott ' lakik ni: abban a törpekas- i télyban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom