Tiszavidék, 1957. november (11. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-24 / 277. szám
yjLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! II. évfolyam, 277. szám. ARA 51» Miiét 1957, november 24. vasárnap. JHa: „7<U két Utm kék.,/* % Jász-Kun Kakas BEKEKIALTVANY! Munkások és parasztok! A tudomány, a technika és a kultúra dolgozói! Valamennyi ország jóakaratú emberei! Mi, a különböző országok kommunista és munkáspártjainak képviselői, akik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére jöttünk Moszkvába, hozzátok, józanságtokhoz, szívetekhez szólunk. Még valamennyien frissen emlékezünk a második világháború kegyetlenségeire és szenvedéseire. Még nem tűntek el egészen a háború véres nyomai, de a békés városok és falvak felett maris ott lebeg egy új, százszorta rombolóbb háború vészjósló kísértete. Nincs ma a világon olyan ország, amelyben az új háború veszélye ne fenyegetné szüntelenül a családi otthonokat, ne keserítené meg az élet örömeit, ne vetne fel aggasztó kérdéseket. Mi lesz holnap, egy hónap múlva, egy év múlva? Talán újra a háború tüze pusztítja el házainkat, a mindent megsemmisítő atom- és hidrogénbombák pedig a mi és gyermekeink váratlan halálát okozzák. A két világháborúban a népek már keserű tapasztalatra tettek szert. Az egyszerű emberek, akiit a háborít viharában a legnagyobb áldozatokat hozzák, tudják, hogy minden újabb háború még nagyobb szenvedésekkel jár, egyre több országot tesz tönkre, mind több és több embert pusztít el, egyre veszélyesebb és hosszantartóbb következményeket hagy hátra. Az első világháborúban, amelyet az imperialista nagyhatalmak idéztek elő s a német militaristák robbantották ki, tízmillió ember pusztult eL Tíz- és tízmillió vesztette el egészségét, illetve vált nyomorékká Egész népeket kárhoztatott éhségre és nélkülözésre. A második világháborúban, amelynek fő kezdeményezője a német fasizmus volt, nemcsak hatalmas hadseregek, nemcsak felfegyverzett frontok sodródtak bele a háború forgatagába. A repülőgépekről leszórt bombák védtelen városokat romboltak, békés polgári lakosok ezreit és százezreit ölték meg, a hitleristák börtöneiben, gázkamráiban pedig férfiak, nők és gyermekek milliói pusztultak el. A pusztítás, a halál szolgálatára óriási anyagi eszközöket használtak fel, amelyeket több ezer viruló város építésére, egész népek élelmezésére és felruháztatására lehetett volna fordítani. A második világháború több mint 30 millió ember életébe került, a sebesültek és hadirokkant ak millióit nem is számítva. Az a két atombomba pedig, amely a háború utolsó napjaiban a védtelen japán városokra esett, megmutatta, hogy a tömeges embergyilkolás milyen kézzelfogható veszély az emberiség ellen. Nem szükséges tudósnak lenni, és nincs szükség költői fantáziára sem ahhoz, hogy megmondjuk: a következő háború — ha a népek megengedik, — felülmúlná mindazt, amit az emberiség eddig elszenvedett. Európa és Amerika, Ázsia. Afrika és Ausztrália lakosai tudják: az ember a természet oly nagy erőit szabadította fel, s olyan hatalmas eszközökkel rendelkezik, amelyek romboló hatása a földkerekség bármi1ven részét sújthatja Egy új háborúban nem lesz olyan hely, ahol az ember nyugodtan, biztonságban lehetne. Az atom-, hidrogén- és rakétaháború tüze elérne minden népet és felbecsülhetetlen károkat okozna, veszélyeztetné az emberiség több nemzedékét. A világ egyszerű emberei, függetlenül nemzetségüktől, politikai nézeteiktől, vallásuktól és bőrük színétől békében akarnak élni. A világ egyszerű emberei felteszik a kérdést. Az ember, aki diadalmaskodó józanságával kifürkészi a természet minden titkát és mind nagvobb mértékben uralkodik a természet felett, az ember, aki a szovjet mesterséges holdak kilövése révén egyhamar elérheti a csillagokat — ez az ember vajon ne tudná elkerülni a háborút és megakadályozni a saját pusztulását? Mi, a kommunista és munkáspártok képviselői, a népek sorsáért való felelősségünk teljes tudatában kijelentjük: A háború nem elkerülhetetlen, a háborút meg lehet akadályozni, a békét meg lehet védeni és tartóssá lehet tenni. Annak az országnak a fővárosában jöttünk össze, amely 40 évvel ezelőtt új korszakot nyitott az emberiség történetében. 1917-ben, a történelem során először, orosz földön győzött a szocialista forradalom. A dolgozók vették kezükbe a hatalmat és azt a célt tűzték maguk elé, hogy megsemmisítik az elnyomás, valamint embernek ember általi kizsákmányolása minden formáját. Oroszország munkásai és parasztjai Lenin pártjának vezetésével zászlaikra írták a béke jelszavát és mindvégig kitartottak mellette. A szovjet ország fennállásának 40 éve alatt minden nép számára megnyitotta az utat a békéhez, s az imperialisták minden ellenállása dacára békés együttműködésre törekedett más országokkal, függetlenül azok társadalmi rendszeré te. A kapitalista országok munkásai létérdekeiktől vezetve. aktívan bekapcsolódtak a békeharcba. Ezt a nemes ügyet támogatták a haladó emberek világszerte. A béke erőinek azonban nem sikerült megóvni az emberiséget az új szerencsétlenségtől, a második világháborútól. Ezek az erők nagyon elégtelenek voltak, a Szovjetunió pedig ebben az időben egyedüli ország volt, amely következetesen harcolt a béke megőrzéséért. Mi, kommunisták azt mondjuk, hogy manapság már meg lehet akadályozni a háborút, meg lehet őrizni a békét. Ezt teljes meggyőződéssel mondjuk mert ma már más a helyzet, mások az erőviszonyok a világon. A Nagy Októberi Forradalom szülte szovjetország ma már nem áll egyedül és nincs elszigetelve. A fasizmus fölötti győzelme után létrejött a hatalmas szocialista világrendszer, amelyhez csaknem egymilliárd ember tartozik. A Szovjetunióval vállvetve küzd a békéért, a nemzetközi együttműködésért, a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mehett éléséért a másik szocialista nagyhatalom. a népi Kína. Ugyani'yen békés célok vezérlik az összes európai és ázsiai népi demokratikus országokat. A Szovjetunió és más szocialista országok iparának, tudományának és technikájának eddig nem látott fejlődése a bélrét szolgálja és erős gátja a háború kirobbantásának. A világ színterén még egy új erő jelent meg: az októberi forrada1om felébresztette a gyarmati néneket, amelyek már lerázták, illetve lerázzák az évszázados függőség igáját, amelyek békében akarnak élni és nem tűrik, hogy imoerialista erők belügyeikhe beavatkozzanak. Ezek a néoek. hogy felszámolják az eírranadottságot és a nyomort, a béke és a semlegesség poétikáját, az ismert ..öt alanelv” — a terü’eti sérthetetlenség és a szuverénitás kölcsönös tiszteletben tartása, a meg nem támadás, az e^más belügveihe való be nem avatkozás, az égvén1 őség és kölcsönös előnvök, a békés egymás mellett élés — politikáját folytatják. Nemcsak a szoeiaésta országok népei, de a Kelet népei sem akarják a háborút. A nyugati kapitalista országok népei, amelyeket már két ízben sújtott a háború, szintén nem akarják a háborút, sőt gyűlölik azt. Hatalmasak a béke erői. Meg tudják akadályozni a háborút, meg tudják őrizni a békét De mi. kommunisták, kötelességünknek tartjuk, hogy figyelmeztessük a világ minden emberét: még fennáll egy szörnyű, eambergyilkoló háború veszélye. Honnan fenyegeti veszély a bókét, a népek biztonságát? A két világháború során és a jelenlegi fegyverkezési hajszán hallatlanul meggazdagodott kapitalista monopóliumok azok, amelyeknek érdeke a háború és amelyek háborúról ábrándoznak. A monopóliumoknak hatalmas profitot biztosító fegyverkezési hajsza egyre súlyosabb teherként nehezedik a dolgozók vállára, jelentősen lerontja az országok gazdasági helyzetét. Egyes kapitalista államok kormánykörei, a kapitalista s különösen az amerikai monopóliumok nyomására, visszautasítanak minden olyan javaslatot, amely a leszerelésre, a nukleáris fegyverek betiltására, valamint az új háború megakadályozására irányul. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében a békeszerető országok számos értékes javaslatot terjesztettek elő, amelyek elfogadása megszilárdította volna a békét, csökkentette volna az új háború veszélyét. Senki sem tagadhatja, hogy azok a javaslatok, amelyeket az ENSZ-ben a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, az atomháború veszélyének elhárítására, az államok békés egymás mellett élésére, a közöttük való gazdasági együttműködés fejlesztésére terjesztettek elő — az államok közötti szükséges bizalom megteremtésének döntő tényezői és megfelelnek valamennyi nép életbevágó érdekeinek. Sok tekintetben e kérdések megoldásától függ a béke, a jövendő nemzedékek sorsa. E javaslatok csak azoknak a tevékeny ellenállásába ütköznek, akiknek érdeke a nemzetközi feszültség fenntartása. Az újságok és rádióállomások ezrei próbálják naponta elhitetni az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Olaszország és más kapitalista országok népeivel, hogy — úgymond — a „világ-kommunizmus” veszélyezteti szabadságukat, életmódjukat és békés életüket. De egyetlen kommunista pártnak, egyetlen szocialista országnak nincs semmiféle oka arra, hogy háborút: robbantson ki és katonai támadást intézzen más országok ellen. s hogy idegen területeket hódítson meg. A Szovjetunió, a népi Kína masa is óriási földterülettel és felmérhetetlen természeti kinccsel rendelkezik. Egyetlenegy szocialista országban nincs olyan osztály vagy társadalmi réteg, amelynek érdeke lenne a háború. Ezekben az országokban a hatalom a munkások és parasztok kezében van akik a legnagyobb áldozatokat hozták minden háborúban. Vajon akarhatnak ők egy úi háborút? A kommunisták célja egy olyan társadalom feléní+ése. ahol biztosítva lesz az általános jólét, minden nép felvirágzása, a nemzetek közötti örök béke. A szocialista országoknak egy ilyen társadalom felépítéséhez tartós békére van szükségük. Éppen ezért a kommunisták a leekövtekezetesebb ell°nségei a háborúnak, a legkitartóbb harcosai a békének! A szocialista országok egyetlenegy népre sem akarják ráerőszakolni társadalmi és politikai rendszerüket. Ezek az országok szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a szocializmus győzelme elkerülhetetlen, de azt is tudják, hogy a szocializmust nem lehet exportálni, mert a szocializmus minden egyes országban elsősorban a munká'osztály és valamennyi haladó erő belső harcának az eredménye kell, hogy legyen. Éppen ezért a szocialista országoktól távol áll az hogv más országok belüeveíbe avatkozzanak de nem ensedik meg azt sem hogy mások avatkozzanak be az ő belüeveikbe. Azok az érvelések tehát, hogy a szocialista országok veszélyeztetik a békét, mert állítólag rá akarják erőszakolni rendszerüket másokra — nem egyebek, mint kísérletek a békeszerető emberek félrevezetésére. A trikót csak azzal a feltétellel lehet megőrizni, ha mindenki, akinek kedves a béke. egyesíti erőfeszítéseit, nagyobb éberséget tanúsít a háborús uszitók mesterke(Folytatása a 3-ik oldalon). TÁJÉKOZTATÓ KÖZLEMÉNY a kommunista és munkáspártok képviselőinek értekezletéről A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésén részt vett kommunista és munkáspártok küldöttségei elhatározták, hogy Moszkvában tett látogatásukat felhasználják arra, hogy baráti találkozóra üljenek össze és a valamennyi pártot érdeklő kérdéseket megtárgyalják. November 16—19 között Moszkvában értekezletet tartottak, amelyen a következő kommunista és munkáspártok képviselői vettek részt: Ausztrália Kommunista Pártja. Ausztria Kommunista Pártja, az Albán Munkapárt, Algéria Kommunista Pártja, Argentína Kommunista Pártja, Belgium Kommunista Pártja, Bolívia Kommunista Pártja, a Bolgár Kommunista Párt, Brazília Kommunista Pártja, Nagy-Britannia Kommunista Pártja, a Magyar Szocialista Munkáspárt Venezuela Kommunista Pártja, a Vietnami Dolgozók Pártja, a Cnctcmalai Munkapárt Németország Kommunista Pártja, Németország Szocialista Egységpártja, Honduras Kommunista Pártja, Görögország Kommunista Pártja, Dánia Kommunista Pártja, a Dominikai Köztársaság Népi Szocialista Pártja. Izrael Kommunista Pártba, India Kommunista Pártja, Indonézia Kommunista Pártja, Jordánia Kommunista Pártja, Irak Kommunista Pártja. Spanyolország Kommunista Pártja az Olasz Kommunista Párt, Kanada Haladó Munkáspártja, Kína Kommunista Pártja, Colombia Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, Costarica Népi Élcsapata. Kuba Népi Szocialista Partja. Luxemburg Kommunista Pártja, Malájföld Kommunista Pártja, a Marokkói Kommunista Párt, Mexikó Kommunista Pártja, a Mongol Népi Forradalmi Párt, Hollandia Kommunista Pártja, Űj-Zéland Kommunista Pártja. Norvégia Kommunista Pártja, Panama Népi Pártja, Paraguay Kommunista Pártja, Peru Kommunista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, Portugália Kommunista Pártja, a Román Munkáspárt, San-Marino Kommunista Pártja, Szíria és Libanon Kommunista Pártja, a Szovjetunió Kommunista Pártja, a Thaiföldi Kommunista Párt, a Tuniszi Kommunista Párt, Törökország Kommunista Pártja, Uruguay Kommunista Pártja. Finnország Kommunista Pártja, a Francia Kommunista Párt, Ceylon Kommunista Párt ja, a Csehszlovák Kommunista Párt, Chile Kommunista Pártja, a Svájci Munkapárt, Svédország Kommunista Pártja. Ecuador Kommunista Pártja, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége, Japán Kommunista Pártja. Az értekezlet, részvevői véleménycserét folytattak, amelyen megtárgyalták a mai nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. A kommunista és munkáspártok képviselői elhatározták, hogy békekiáltványt intéznek minden ország munkásaihoz és parasztjaihoz, az egész világ férfiaihoz és asszonyaihoz, minden jóakaratú emberhez. Az értekezlet a marxi—lenini ideológia és a proletár internacionalizmus által egybeforrott testvérpártok kölcsönös viszonyára jellemző szoros együttműködés és szívélyesség légkörében folyt le.
