Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-17 / 244. szám

Az SZKP Központi Bizottságának üzenete az angol munkáspárthoz és a többi nyugateurópai szocialista párthoz Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága levelet intézett Nagy-Britan­­nia munkáspártjának végre­hajtó bizottságához, valamint a többi nyugateurópai szocia­lista pártokhoz. A levél bevezetőben meg­állapítja, hogy Szíriát kato­nai támadás komoly veszélye fenyegeti. Határain külföldi csapatokat vonnak össze. A Földközi-tenger keleti me­dencéjében, a szíriai partok­tól nem messze az Egyesült Államok 6. haditengerészeti flottájának egységei gyüle­keznek. Az Egyesült Államok hivatalos személyiségei és ka­tonai vezetői kihívó koholmá­nyokban és fenyegetésekben bővelkedő, harcias hangú nyi­latkozatokat tesznek Szíriáról. Hasonló nyilatkozatok hang­zanak el néhány kalandor­­beállítottságú török államfér­fi részéről is, akik azt az áb­rándot szövik, hogy visszaál­lítsák Törökország egykorú uralmát az arab népek fölött. A török hatóságok védőszár­nyai alatt Isztanfculban össze­gyűltek a reakciós szíriai emigránsok, ök akarják a külföldi beavatkozók szuro­nyainak védelmét élvező báb­kormány szerepét betölteni. Mind újabb és újabb kísér­leteket tesznek, hogy szembe­állítsák egymással az arab or­szágokat és gyilkos testvérhá­borúba vigyék az arabokat az arabok ellen. Az utóbbi na­pokban a Szíria elleni össze­esküvés szervezői olyan ké­pet próbálnak festeni a hely­zetről, mintha a szíriai fe­szültség enyhülne. Ez azon­ban csupán félrevezetés, mivel az Egyesült Államok és Tö­rökország magatartása to­vábbra is fenyegető, s a há­borús előkészületek ténylege­sen folytatódnak. Közel- és Közép-Keleten tehát labilis, fenyegető politikai helyzet ál­lott elő, alig álcázott háborús veszély áll fenn. amely az egész nemzetközi életre a leg­veszélyesebb következmé­nyekkel Járhat. Melyek a középkeleti hely­zet ilyen súlyos kiéleződésé­nek okai? A legfőbb ok a nagy olajmonopóliumok, mindenekelőtt az Egyesült Államok olajmonopóliumai­nak telhetetlen mohósága, az a törekvés, hogy korlátlan uralmat biztosítsanak maguk­nak a Közel- és középkeleti térségben. Az összeesküvés szervezői Szíria után: le akarnak számol­ni a független Egyiptommal, majd, egyenként a többi arab állammal is — a köztársasá­gokkal éppúgy, mint a mo­narchiákkal — amelyek a há­borút követő években jutot­tak önállósághoz. A gyarmat­tartók a Szíriára gyakorolt erősödő nyomással egyidőben háborút vívnak Oman ellen és hadműveleteket folytatnak Jemen ellen. Észák-Afriká­­ban fokozzák a nyomást a nemrég függetlenné vált Tu­niszra, s folytatják a hadmű­­ve'eteket Algéria lakossága ellen. A levél a továbbiakban hangsúlyozza, hogy Anglia és a többi nyugateurópai ország érdekeit úgy lehet a legjob­ban szavatolni e térségben, ha egyenlő fél gyanánt keze­lik ezeknek az országoknak a népeit, s velük fenntartott gazdasági kapcsolataikat nem az erőszak és a rablás alap­ján, hanem a kölcsönösen előnyös, normális kereskedel­mi kapcsolatok alapján építik fel. Közel- és Közép-Keletnek békére és nyugalomra, nem pedig imperialista cselszövé­sekre és provokációkra van szüksége, amelyek ma bizo­­nvosfajta puskaporos hordóvá teszik. Az Egyesült Államok és né­hány nyugati ország vezetői a Szíria ellen készülő agresszió leleplezésére az úgynevezett .kommunista veszélyt” hir­dető, ostoba propagandához fi 1 vamodnak. De a gyarmato­sítók kommunizmusnak mi­nősítenek minden olyan ak­ciót, amely a gyarmati rend­­'■’»r ellen irányul. A Szuezl­csatorna Társaság államosí­tását úgy tüntették fel, mint a kommunizmus megnyilvá­nulását Nasszer egyiptomi el­nök részéről. Még Kelet or­szágainak egyeduralkodóit is azzal gyanúsítják meg, hogy ök is kommunista meggy őző­­désüek. Mindez a reakció régi fogása, amely azonban már senkit sem tud félrevezetni A kis Szíria sorsának kér­dése valamennyi békeszerető nép sorsát érintő kérdéssé te­rebélyesedik, a Szíria körül érlelődő fegyveres konfliktus pedig azt a veszélyt rejti ma­gában, hogy hatalmas hábo­rús tűzvésszé növekszik. Mindkét világháború helyi vagyis lokális jellegű hadmű­veletekből kezdődött, s a mai időkben, a haditechnika és az atomfegyverek szédületes fej­lődésének korszakában még nehezebb lenne egy fegyverei konfliktust — ha már kirob­bant — egy térségre korlá­tozni. Az SZKP levele megállapít­ja, hogy ha Szíria ellen há­borús kalandot készítenek elő az északatlanti tömb olyan országai, mint az Egyesült Ál­lamok és Törökország, ez reá­lissá teszi azt a veszélyt, hogy Nagy-Britannia is hábo­rús konfliktusba sodródik. Ez megtörténhet az angol nép akarata és óhaja ellenére is Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Nagy-Britannia ugyancsak tagja az északat­lanti tömbnek, következés­képpen Törökország és az Egvesíilt Államok Szíria ellen háborús kalandja eleve meg­határozná ebben Nagy-Bri­tannia részvételét is. A Szí­riával kapcsolatos konfliktus bármilyen kiszélesedése egy úiabb pusztító háború szaka­­dekába dönthetné Nagy-Bri­­tanniát, mindazokkal a félel­metes következményekkel, amelyek ebből a brit szigetek lakosságára hárulnának. Kétségtelen, hogy egy újabb közeikeleti fegyveres konfliktus megakadályozná Nagy-Britannia kőolaj- és egyéb nyersanyagellátását, megnehezítené kereskedelmi kapcsolatait mind a Közel- és középkeleti, mind pedig a dél­keletázsiai országokkal. Mindez nehézségeket idézne elő az angol ipar munkájában és hatással lenne a dolgozók foglalkoztatottságára. Mind­ezeken túlmenően tovább erő­södnének Nagy-Britannia pénzügyi és gazdasági, követ­kezésképpen politikai függése is az Egyesült Államoktól. Kalandornak kell lenni ah­hoz, hogy valaki figyelmen kívül hagyja, hogy Szíria az agresszió elleni harcában nem maradna egyedül. Ismeretes hogy az egyiptomi kormány már bejelentette: minden tá­mogatást megad Szíriának, ha agresszió éri. Köztudomású az is, hogy több más arab ál­lam Ugyancsak a független Szíriá támogatása mellett fog­lalt állást. Szíria oldalán áll­nak más országok-, egyebek között a Szovjetunió békesze­rető ríépei is, hiszen a Szov­jetunió nem lehet szenvtele­nt szemlélője a déli határai­nak közvetlen közelében ké­szülő háborús provokációk­nak; A Szovjetuniónak nincse­nek valamilyen különlege; gazdasági, vagy egyéb érde­kei a Közel- és Közép-Kele­ten. Az egyetemes béke meg­szilárdításáért küzdő szovje* népnek csak az az érdeke hogy ebben a térségben bizto sított legyen a tartós béke, s hogy az arab országok népe' nemzeti és történelmi adott­ságainak megfelelően építhes­sék életüket a külső beavat­kozástól cs fenyegetésektő’ mentes saját, szuverén és egyenjogú államaikban. Tudomásunk van róla. hogy amikor a múlt év október— novemberében a munkáspár­tiak határozottan síkraszá.ll­­tak az Egyiptom elleni ag­resszió megszüntetése mellett, ez nagy szolgálatot tett a bé­ke ügyének. Most annyira veszélyessé vált a helyzet, hogy nem tűr sem közömbösséget, sem ha­logatást. A háborús gyújto­gatok bűnös tevékenységét le kell leolezni, terveiket meg kell hiúsítani. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­ga tudja, milyen nagy fele­lősségérzettel viseltetnek a munkáspárt tagjai az angol nép sorsa iránt, tudja, milyen nagy a befolyásuk Nagy-Bri­tannia társadalmi köreiben és reprezentatív szerveiben, ezért azzal a felhívással for­dul Nagy-Britannia munkás­pártjának végrehajtó bizottsá­gához. tegyen meg minden szükséges intézkedést, hogy megakadályozza az agressziót és megőrizze a békét a Közel­és Közép-Keleten. Tekintettel arra. hogy az utóbbi időben Nagy-Britannia munkáspártja és a Szovjet­unió Kommunista Pártja ál­láspontjainak bizonyos fokú közeledése volt észlelhető a béke és a nemzetközi bizton­ság megőrzésének több igen fontos kérdésében, az SZKP Központi Bizottsága azt a vé­leményt vallja, hogy párt­jaink együttes erőfeszítései hozzájárulhatnának a közel­és közép-keleti béke fenntar­tásához. E cél eléréséhez nagy jelentőségű lenne Nagy-Bri­tannia, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Francia­­ország olyan nyilatkozata amelyben elítélnék a közel­és közép-keleti rendezettel: kérdések megoldása eszköze­ként az erő alkalmazását, le­mondanának az e térség or­szágainak belügyeibe való be­avatkozásról és kölcsönösen beszüntetnék a fegyverszállí­tásokat mindezeknek az or­szágoknak. Kérjük Nagy-Britannia munkáspártjának végrehajtó bizottságát, támogassa ezt a javaslatot. A magunk részé­ről készek vagyunk az Önök számára megfelelő formában, akár pártjaink képviselőinek találkozásával is, megvizsgál­ni az Önök által előterjesztett minden olyan építő javasla­tot. amely a közel- és közép­keleti háborús veszély meg­szüntetésének és a világbéke megőrzésének útjaira és lehe­tőségeire vonatkozik. Reméljük, hogy Nagy-Bri­tannia munkáspártjának vég­rehajtó bizottsága jóindula­túan és a béke sorsa iránt ér­zett nagy felelősséggel fogad­ja e felhívásunkat. w Hírügynökségi jelentések szerint a Szovjetunió Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága hasonló értelmű felhívást intézett a közel- és közép-keleti helyzetről a nyu­­gateuróoai szocialista pártok­hoz. (MTI) Egy nappal meghosszabbították Zsukov marsall jugoszláviai látogatásait Béig rád (MTI). Hivata­los közlések szerint egy nap­pal meghosszabbították Gecr­­gij Konsztatyinovics Zsukov marsall, a Szovjetunió honvé­delmi miniszterének jugoszlá­viai látogatását. Zsukov mar­sall csütörtökön repül Za­­darba. ahonnan a „Kujbisev’­­cirkálón folytatja útját Albá­niába. Selwyn Lloyd angol kiil ügy miniszter washingtoni nyilatkozata Washington (MTI). Az AP jelentése szerint Selwyn Lioyd angol külügyminiszter kedden este több mint 3 és félóra hosszat tanácskozott Dulles amerikai külügymi­niszterrel. A tanácskozás be­fejezése ,után kijelentette: — most. hogy a Szovjetunió ki­lövési kísérleteket hajtott végre nagy hatósugarú raké­­talövedékévei, és kiröpítette a mesterséges holdat, még sürgősebben szükségessé vált az Anglia és az Egyesült Ál­lamok közötti szorosabb tu­dományos együttműködés. —* Hozzátette, hogy a szovjet mesterséges hold sikeres ki­­röpítése „figyelemre méltó tudományos eredmény”. Más kérdésekre adott vá­laszában Selwyn Lloyd azt állította, hogy egyiptomi csa­patok Szíriába küldése fokoz­za a középkeleti feszültséget. Végül Selwyn Lioyd az egyik kérdésre válaszolva kijelen­tette, hogy Dulles-szel megvi­tatták a leszerelés kérdésé­ben beállott kelet-nyugat kö­zötti holtpontot is. Az olasz kormány tiltakozása a jugoszláv lépes ellen Róma (AFP). Az olasz kormány Darko Cernej, ró­mai jugoszláv nagykövetnél tiltakozott amiatt, hogy Bel­grad elismerte a Német De­mokratikus Köztársaságot. A kormány Jugoszláviához intézett szóbeli jegyzékében hangsúlyozta, hogy „ez diplo­máciai elismerés ellenkezik Olaszország álláspontjával, amely szerint kizárólag a bonni kormány képviseli a német nemzetet;..” (MTI); ■ - - — fl IV. Szakszervezeti Világkongresszus általános határozata és kiáltványa LIPCSE (TASZSZ.) A IV. Szakszervezeti Világkongresz­­szus október 15-i záróülésén a többi között elfogadtak egy általános határozatot a na­pirend első pontjával kap­csolatban és elfogadtak egy manifesztumot. Az általános határozat rá­mutat arra. hogy az előző szakszervezeti világkongrcsz­­szus óta a kapitalista és a gyarmati országokban ked­vezőbbé vált a helyzet a kü­lönböző irányzatú szakszer­vezetek akcióegységéhez. — A nemzetközi helyzet fejlődését — hangzik ezután a határozat — az imperializ­mus számos kudarca és a béke erőinek gyarapodása jellemzi. A határozat rámutat, hogy a kapitalista országokban a A. TOLSZTOJ: QOLQOTS^. (17.) Dundics szerette az életét és szeretett vele veszedel­mes játékot játszani, s ezekben a friss, októberi napok­ban, amikor izmai szinte kifeszítették katonablúzát, a reggel mindenféle jószaggal teli ködében különösen ne­hezen bírta a tétlenséget. Ö maga jelentkezett, hogy át­adja a pecsétes levelet Skurónak. Felkereste Roscsint: — Vagyim Petrovics, maga nagyszerűen alkalmas erre a kis kalandra, jól ismeri a tisztek szokásait és min­denféle ceremóniájukat. Nem volna hajlandó átszaladni velem Voronyezsbe? Egy napi út, jó kis lovaglásnak ígérkezik. Bugyonnij pompás lovakat ad alánk, Petus­­kát és Aurorát;.: Nevetséges, hogy hajlandó-e:.! Vagyim Petrovicsot csak a tisztek ceremóniáira való emlékeztetés érintette kellemetlenül. De valójában egész este ezzel gyűlt meg a dolga, amíg kioktatta a legénységi elvtársakat, hogyan kell feszíteni egy közkatonának, hogyan kell szalutálni, felelni, milyen az önkéntes tisztek külseje: Drozdovék többnyire csíptetőt hordanak holt vezérük emlékére és gúnyos errhangon beszélnek, Komyilovékra jellemző az üveges pillantás, és arcukon a megvető közöny kifeje­zése, Markov tisztjei piszkos köpenyükről és ocsmány káromkodásukról híresek. A megbeszélés szerint, ha megállítják és kérdőre vonják őket, ezt felelik: „Bizalmas levelet viszünk Vo­ronyezsbe az önkéntesek tartalékezredének parancsnoká­tól, aki délről érkezett Kasztorna körzetébe.” Vagy három órai gyors ügglés után, a ködből alig­hogy kibontakozott fehéres ég alatt megjelentek Voro­­nyezs templomkupolái, tigzojjőtornyai. vörös háztetői. Egész úton egyetlen járőr sem tartóztatta fel őket: csak ránéztek a város felé ügető öt lovas távcsöveire s tovább mentek. A legelső igazoltatás a hídnál történt. A rozoga falúdat őrizték, tekintélyes kjilsejű férfiak járkáltak rajta ellenzőtlen sapkában s vállukra vetett fehér bőr­kabátban, aminőt az ukrán asszonyok hordanak, s tudj’ isten mért. valamennyi lengő szakállt viselt. A túlolda­lon néhány junker cigarettázott a hídfőállások körül. Dundics megállította a lovát, leugrott és rövidre fogta a kantárszárat. — Hamis papírokkal előhozakodni nem nagyon aján­latos — mormogta. — A folyó megáradt, valahol átgá­zolni rajta szintén nem kellemes, nyakig átázunk. Szóval a hídon kell átmennünk. — Annvi bai legyen, kivágjuk magunkat — mondta mogorván Latugin. Zadujvityer hahotára fakadt: — Vakuljak meg, elvtársak, ha azok ott a hídon nem csuhások.:. — Lépésben előre — vezényelt Dundics és macska­ügyességgel penderült nyergébe. A hídon a szakállasok felröffentek: „Állj, állj!” Dundics feléjük tartott, sar­kantyújával csiklandozva Petuskát. De azok akkora lár­mát csapta s úgy hadonásztak puskáikkal, hogy a ló eléjük érve dühösen felágaskodott és csapkodott a far­kával. Meg kellett állítani. Több kéz kapott a kantár­szár felé. Latugin odaugrott és rákiáltott az egyikre: — Te nyavalyás, hogy mersz Öméltósága gyeplőjé­hez nyúlni! És egyáltalán kifélék vagytok, igazoljátok magatokat! — Hallgass! Állítsd meg a lovat — szólt rá félvállról a legnagyobb nyugalommal Dundics és kipödrött bajusza alatt mosolyra villantva fehér fogait, lehajolt nyergéből a szakállasokhoz: — A hídra szóló igazolványt kívánják? Nincs ná­lam. Dundics alezredes vagyok, ez itt a testőrségem... Rendben van? Köszönöm. Megsarkant3'úzta lovát és az nyerítve felágaskodott, síma, szürke hasát mutatva és úgy elnyargalt az őrség mellett, hogy az alig tudott félreugrani. De Dundics nyomban megzabolázta és lépésben ment át. A túlolda­lon izgalom volt észlelhető. A junkerek eldobták a ciga­rettát s földig érő köpenyük szélébe botladozva iramod­tak a lövészárokhoz, ahonnét két géppuskát húztak elő a lovasok ellen. A hídfőállás őrparancsnoka, egy cingár, beesett arcú, lelógó bajuszos tiszt, ismerős hangon, reny­hén elnyújtva olyan szavakat kiabált, hogy Roscsinnak a foga összeverődött az undortól: — Hej, ott a hídon, csak nem kell úgy sietni, igazol­ványt előkészíteni, különben lövök;;. Dundics félrehúzva a száját, odaszólt Roscsinnak: — Hiába, támadnunk kell. A keze már a kardja markolatán volt. Roscsin gyors mozdulattal visszatartotta: — Tyeplov! — kiáltott a hosszú tisztre. — Hagyd azt a géppuskát... Én vagyok, Vagyim Roscsin.:. Gyorsan leszállt lováról cs száron vezetve, egyedül ment át a hídon. Ez a tiszt az a bizonyos Tyeplov volt, hajdani ezredtársa, iszákos, hetvenkedő, ostoba fráter, akit Roscsin egy ízben komolyan figyelmeztetett, hogy pofonvágja, ha tovább szemtelenkedik és járatja a szá­ját. Tyeplov gyanúsan nézett a közeledő Roscsinra s las­san tokjába csúsztatta revolverét. — Alig ismertelek meg.;. Talán sokat ittam..: a kutyafáját..; szervusz.. -. Roscsin nem vette le kesztyűjét, úgy adott ke^et. (Folytatjuk.) . dolgozó tömegek életkörül-' ■ menyei és munkaviszonyai i tovább romlanak. A szocia­■ lista országok dolgozói újabb ■ sikereket értek el gazdasági ■ fejlődésükben. A Szovjetunió, ■ Kína és a többi szocialista ország népgaztraságának sza­. kadatlan emelkedése alapján ; rendszeresen javul az orszá­­. gok dolgozó tömegeinek hely­­! zete. A határozat a továbbiak­­. ban kifejti, hogy a kapita­­. lista országokban tovább éle­sedik harc a munkásosztály és a monopóliumok között. A határozat hangsúlyozza, 1 hogy a kongresszus elfogadja a Szakszervezeti Világszövet- 1 ség Főtanácsának azt a hatá- 1 rovatát, amely szerint össze kell hívni az Ifjú Dolgozók Szakszervezeti Konferenciá- 1 ját. - A kongresszus elhatá­­.A-rozta. hogy a konferenciát ► Prágában tartják 1958 július 114-től 20-ig. £ — Jelenleg =* folytatja a ►határozat — úipbb kedvező ► feltételei alakultak ki annak, ► hogy a különböző országok ► szakszervezetei egységesen ► barcöHanafk a béke megvé­► dóséért. ► A kongretmzns ► manifesztálna t A IV. Szakszervezeti Vi- i lágkongresízus elfogadott ma­► nifesztuma megállapítja, hogy ► a kongresszuson 105 millió ► dolgozó képviselői vettek ► részt. t A mani feszíti m megálla­► pítj a, hogy ott, ahol a mono* ► póliumok vannak hatalmon, ► ezek minden eszközzel maxi­► malis nyereségére töreked­► nek. Erre használják ki a ► technika haladását is, nem ► pedig életkörülményeink és ► munkaviszonyaink meg.iaví­► fására. Tagadták, mepszün­► telik, vagy állandóan fenye­► getik a szakszervezeti jogo­­£ kát és a demokratikus sza­► b-'^sáziogokat, ► A kongresszus ma ni fesz. ► tnma befejezésül fe’szólítía a ► dolgozókat, hogy bátran ha­► ladianak előre a nemzetközi ► alkcióssrvség, az egves orszá­► gok «■znkszervezetei és a nem. f z ötvözi szakszervezeti szö­► vétségek közötti egysén meg. ► teremtésének útián. fMTI.) ► Három amerikai hajó ► átfutott ► az északnyugati átjárón ► Három amerikai őrhajó: a £ „Storis", a ..Bramble” és a ► „Spar”, a kanadai „Labra­► dor” légtörő segítségével át­► jutott a híres „Északnyugati ► átjárón”. Mint köztudomású« ► ez öt évszázad ófa nem si­­kierült egy hajának *wa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom