Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-12 / 240. szám

„Ezek az én baráta — Egy volt mnnkaszolgálatos naplójából — A KORATAVASZI szél erősen csapódik ar­cunkhoz, néha-néha esőt hoz magával. Mi dolgozunk kora reggeltől késő estig, mintha ez volna az ember egyedüli "joga. Mindenkinek fáj e bor­zalomtól terhes élet. S én, a lágertábor „Benjáminja” né­ha e szóra csak, hogy „ott­hon”, sírva borulok a földre. Ilyenkor szemem eltakarva a külvilágtól, csak anyámat és régi játszótársaimat látom, s úgy érzem, hogy megköny­­nyebbültem. De amikor a va­ló életben, az őrtálló katona durva szavát hallom, egyszer­re eltűnik minden a szemem elől, s félelemtől megacélo­­sodva vágom a csákányt a tél fagyától még mindig kemény rögbe. Aztán, ha lassan besötétedik, megindulunk némán, szin­te élőhalottként a láger felé. A csajkát kezünkbe íoeva állunk sort, az annyira várt meleg kotyva’.ékért. Az egyik összetört testű munkaszolgá­latos, ki nemrég még talán az iroda langyos, poshadt leve­gőjében dolgozott, most a Ba-j kony erősen vad légkörétől > dermedve. remegő kézzel' nyújtja csajkáját a „pofa” levesért. A hideg levegő ha­tott rá. vagy a napi munká­ban fáradt el. nem tudom, csak azt látom, hogy ujjai megmerevednek, s a csajka kiesik a kezéből. Félve fel­veszi. s újból rimánkodó te­kintettel kérni próbál. — Hogyne! Majd máskor nem leszel olyan hülye hogy kiejted a saját vacsorádat a kezedből! Félre innen! — Se durva szavakat még durvább tett követte. Odább lökte egy izmos őr, s még utána is vá­gott a puskatusával, mintha a kutyáját zavarta volna. Én segíteni akartam. E pár nap­ban, mióta itt vagyok, még nem tanultam meg az úi szo­kásokat. Még a fülembe csengtek azok a durva sza­vak, miket nemrég hallottam. — Leventébe nem járni, az apja megszökik a frontról, szép kiscsalád! Na. majd a fiút kissé megneveljük! Félve szólítottam meg. hi­szen még nem ismertük egy­mást.­— Tessék, bácsi, én felét! odaadom. Én..: én..: úgy-* 6em szeretem. — Ó megsímo-* gatott. s halkan, szinte alig} érthetően súgta: 5 — Edd csak meg. itt mást* úgy sem kapsz, s ez kell, hogy* erőd legyen. Tudod, kisfiam,* nehéz a csákány, s nekünk* most még sokat kell vele dol­gozni! Még valamit mondani akart, de egy durva kéz újra vállonragadta és erősen ráor­dított: , — Gyerünk az irodára, i főhadnagy úrhoz. ElAGAbAUOSKADVA ♦ ment az iroda felé. ♦ Néztem egy darabig, azután} a többiekhez csatlakoztam.* akik a szállásuk felé igyekez-f tek. ! Néma csend lett, az ajtó nyikorogva, szinte félve nyílt ki. A pásztázó reflektor fé­nyében megismertem a né­mán álló, összetört embert. Igen. Ö az.;: Hozzá akartam menni, hogy megkérdezzem, miért hivatták, de a nyo­masztó csend, mely e pilla­natban uralkodott, úrrá lett rajtam is. Csak néztem, amint a többeik némán, me­redten bámultak rá. Egy-két lépést tesz előre, s a padra dőlve, mély, szinte halotti hangon kitörve beszél. — Megölték a feleségem, gyermekem, gyilkosok! Jó­zsikám, éde6 kisfiam! Mért is élek én? Azért kiirtani egy családot, mert nem akarja otthagyni az otthonát! Álla­tok ezek, nem emberek! Lassan felkeltünk a he­lyünkről és köréje álltunk. Ö felemelte erősen véraláfutá­sos arcát, de szemében már nem a félelem, hanem a gyű­lölet tüze égett. Végighordoz­ta szemét rajtunk, s csak any­­nyit mondott:-— Átkozottak legyetek, ti kutyák! M indenki próbáit egy-1 egy vigasztaló szót mondani, de ő csak állt me­redt tekintetével az éj sötét­jébe bámulva. * A hajnal pírjában tündök­lő Bakony csendességét han­gos puskalövések szakították meg. Mi ijedten ugrottunk fel, szemünk az ablakon át nézte a vad tájat. Vajon miért lőnek? Talán a front már ilyen közel lenne? De nem. Az őrök lehorgasztott fővel jönnek az egyik barakk olda­lánál. Szitkozódva mondják: — Megszökött a gaz kutya! Nem tudtuk először, hogy ki, de hogy visszafeküdtünk, láttuk, egy hely üres. A szemek kérdően néztek a néma helyre, melynek gaz­dája már talán a sűrű ren­getegben halva fekszik. Vagy talán még él, mert erőt adott neki a nagy bosz­­szú? Hogy a többieknek mi adott eret, nem tudom. Talán az ő A. 10LSZ10J: példáját akarták követni, vagy talán látták, hogy csele­kedniük kell? Egy bizonyos: valami megmozgatta a pos­hadt, félénk, együgyű, kato­nai szolgálatra alkalmatlan munkaszolgálatosok szívét. Azután múltak a napok. Ta­lán a hetek is. És végre sza­badok lettünk, szabadon léle­gezhettünk mindnyájan. Egy hirtelen támadásnál elhagy­tak magyar és német fasisz­ta uraink. Boldogan rohan­tunk a hosszú erdei úton, hogy szabaduljunk ez átko­zott helytől, melynek minden részéhez embertársaink vére tapad. Az egyik ösvényen civilru­hában egy fegyveres ember lép elénk. — Hová rohantok úgy? — Ezzel fegyverét felénk sze­gezi. Nem tudtuk hirtelen, mit feleljünk, csak annyit tud­tunk mondani: — Haza. Ö elmosolyodott és baráti hangon kérdezte. — A lágerből jöttök, ugye? No gyertek! — S azzal egy tisztásra vezetett bennünket. Itt több ember állt különböző ruhákban, de mindegyiknél fegyver volt. A csoport kö­zepén idegen öltözetű katona állott, fején szőrmesapka s vállán vattázott kabáttal, amint éppen egy civillel be­szélget, s pisztolyt ad a ke­zébe. Ahogyan a neszt meg­hallották, felénk fordultak. Szemem találkozott a civil katonáéval, ö néz engem, s egyszer csak elkiáltja magát, — Hát te is itt vagy? ]\EM AKARTAM hinni a ’ szememnek. Ö az, aki megszökött akkor éjjel közü­lünk. Aki — s itt elborult az arcom — aki elvesztette a családját. Odarohant hozzám, s engem kézenragadva, min! talán saját gyermekét szokta, rohanni kezdett velem az ide­gen kucsmés katona felé. A vöröscsillagos katonára mu­tatva. erős mély hangon szól: — Látod, ezek az én tár­saim. az én barátaim. (1945.) Napravszki Sándor ' A szovjet veteránod látogatása budapesti nagyüzemekben A Szovjetunió Kommunista Pártja veterán harcosainak hazánkban időző kilenctagú küldöttsége pénteken — két csoportban — budapesti nagy­üzemeket látogatott meg. Az egyik csoport a Budapesti Csokoládégyárat kereste fel. A nagy szeretettel fogadott vendégek szívélyes beszélge­tést folytattak a gyár fizikai és szellemi dolgozóival, a IX. kerületi munkásmozgalom több régi harcosával. A delegáció másik csoport­ja a kispesti Pleszumsz Tex­tilgyárat kereste fel, ahol ha­sonló szeretettel fogadták a dolgozók a Bolsevik Párt idős, tapasztalt harcosait. San Marino két kormányának tárgyalásai San Marino (MTI). San Ma­rino két kormányának ta­nácskozása enyhült légkör­ben folyt le. A vita legkénye­­sebb pontja továbbra is a 29 szocialista-kommunista taná­csos sorsa. A szocialisták és a kommunisták azt kívánják, hogy térjenek vissza a koráb­bi helyzethez. Az önkéntes milícia leszerelése állítólag folyik, viszont a beadott fegy­verek száma, egyelőre jóval alacsonyabb a kiosztottaknál. Időjárás, jelentés Várható időjárás szombaton estig: továbbra is derült idő. csapadék nélkül. Több he­lyen a reggeli és esti órákban köd. Gyenge délkeleti déli szél. A hőmérséklet alig vál­tozik. Helyenként talajmenti fagy. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szomba­ton 18—21 fok között. (MTI) 4 szolnoki SzigHcrti SZÍNHÁZ MŰSORA: október 12., este 7 órakor: DUNAPARTI RANDEVÚ október I3.,“du. 3 órakor: DUNAPARTI RANDEVÚ október 13., este 7 órakor: DUNAPARTI RANDEVÚ Az előadásokat csak IS éven felüliek látogathatják! gOlQOTS ^ (14.) Halk dudorászás közepette} üldögéltünk, s néhányan fe-} küdtek is. hisz most szabad} mindent csinálni — már amit} egy szalmával terített hideg} fcarakban lehet. Valaki be-! szólni kezd a gyermekeiről.! feleségéről. * — Hej, találkozunk-e még.} vagy elpusztulunk mind e} piszkos háborúban? — S ke-« zével lemondóan legyintve.j némán felsóhajtott. ♦ Hallgattam, s kezemmel tö-} rölgettem szememből a las-f san hulló meleg könnyeket.} Egy darabig bírtam, aztán a} pokrócra borult^jn és hango-J san sírni kezdtem. Hogy mfed-* dig sírtam, s miért, azt nem* tudom. Csak azt éreztem • hogy valami nagyon, de na-! pvon fáj. hogy gyűlöljek min-« denkit. mert engem mindenki! csak bánt. Az arcomat símo-* gató kezet is csak ellöktem* magamtól, s nem hittem an-* rak az öreg bácsinak sem, aki} az előbb beszélt, s most vi-t gasztaTni Dróbált. « • — Ne sfri. fiam .;. majd ...} — s itt hangia e'esukloH. a} messzeségbe kutatva szemé-} vei folvtatta: — maid vége} lesz egyezer a sok bajnak...« — Azonnal hagyd abba a sírást. Klavgyija. — Ne-e-em bí-í-rom, Kátya néni.: ; — Mi történt? Mi van veled?" A kislány rekedtes hangon hüppögött: — Mamám azt mondta: hiába tanulsz, Klaska, ne ta­nulj te számtant! — Micsoda csacsiság ez, a mamád ezt nem mond­hatta! — De igen, mondta, hogy piszokból jöttünk, piszok­ban is maradunk .;. A tiszt urak a lovak alá taposnak ..: Estefelé Kátya az analfabéták tanfolyamára ment, kerítésekhez lapulva, hogy amennyire lehet, kikerülje a nagy tócsákat, s kétségbeesetten nézett szét az utcasar­kokon: hogyan jusson tovább. Csesznokov munkás laká­sán (aki nemrég ment a frontra politikai biztosként), a hozzá beosztott tíz asszony közül ezen az estén egy se jött el. Csesznokovné egy fél év előtt ment férjhez, te­herben volt és rettentően lesoványodott, az arca tele volt sárga májfoltokkal. — Ne járjon el most hozzánk — mondta Kátyáaak — várjon vele, most más bajunk van... magának is könnyebb lesz ::: Megmutatta a levelet, amelyet férje küldött a front­ról: „Ljuba, ha Tula elesik, készüljetek. Moszkvát nem adjuk, csak holttestünkön keresztül.; Sietve írok, mert alkalom kínálkozik ... Nincs kizárva, hogy elmegy hoz­zád egy baj társunk, Roscsin elvtárs. megbízhatsz benne. Majd mesél mindenről, nem árt, ha elvtársaink is meg­hallgatják ... És segítenek is neki. ha kell. Mindamel­lett élek és egészséges vagyok, megtanultam lovagolni, amit sohasem hittem volna .. — Ezt a Roscsin elvtársat várjuk, nem is értem, mért nem jön — mondta Csesznokovné s borúsan nézett az esőverte ablakra. — Akkor majd jöjjön el hozzánk, elküldöm magáért a kislányt;.. Ez a Roscsin, nem a maga férje? — Nem — felelte Kátya — az én férjem régen elesett. Hazament, befűtött a kis kályhába, amelynek csöve egy ablakszem helyére volt beillesztve és amelyet „mé­hecskének” neveztek el, mert ezekben a csöppnyi kály­hákban az égő a prof a olyan kedélyesen zümmögött; ezt presznvai munkások csinálták meg neki, hogy az ő ta­nítónőjük így jobban bírja ki a hideg éjszakákat. Kátya levette átázott szoknyáját, sáros cipőjét, harisnyáját, a lábát megmosta jéghideg vízben, vizet töltött a teáskan­nába és föltette a kályhára, kabátja zsebéből elővett egy darab szürke, korpás kenyeret, azt apró szeletekre vágta, rátette a tiszta asztalkendőre a csésze és a teáskanál mellé. Szórakozottan csinálta mindezt, az esze máshol járt. Amikor a konyhaajtó becsapódott, és a folyosón ki-Űf bélyegeket adott ki a posta A közelmúlt napokban új bélyegekkel lepte meg a bé­lyeggyűjtőket a Postavezér­igazgatóság. A Magyar Nép­­köztársaság új címerét ábrá­zoló bélyegsorozat 60 fillé­res és 1,— forintos értékből álL A bélyegek alaprajza kö­zös, csupán az értékjelzés és a szín változik 'értékenként. A —,60 filléres piros, az 1,— forintos zöld színű, A bélye­gek október 1-től 1958. de­cember 31-ig használhatók fel bérmentesítésre. A másik kiadás „A íVj Szakszervezeti Világkongresz­­szus emlékére” elnevezést vi­seli. A kongresszus emlékét örökíti meg. Ára 1,— forint. A bélyeg színe bordói vörös; Ez a bélyeg is jövő év de­cemberéig lesz forgalomban; * A Szolnoki Bélyeggyűjtő Egyesület értesíti az ifjúsági gyűjtőket, hogy október 13-án délelőtt 10 órakor az Úttörő­­házban összejövetelt tart; Minden érdeklődőt szeretettel várnak. m ? Hazai és külföldi hívek Hanoi (MTI). Mint a TASZSZ jelenti, közleményt adtak ki a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság és a Bol­gár Népköztársaság kormány­­küldöttségei között lefolyt tár­gyalásokról. A közlemény szerint mindkét fél megelége­déssel állapítja meg, hogy a két ország politikai, gazda­sági és kulturális kapcsola­tai sikeresen fejlődnek. A több cv óla készülő me-* tógazdasági lexikon megírá­sának és összeállításának munkái befejezésükhöz kö­zelednek. A mezőgazdasági és azzal kapcsolatos tudományok adatainak összegyűjtésében is feldolgozásában a legkivá­­óbb szakemberek vesznek részt. A több mint harminc­szer címszót tartalmazó két­kötetes munka 1958-ban jele­nik meg a Mezőgazdasági ♦ Kiadóvállalatnál. birhatatlanul lassan végigcsoszogott Maszlov, Kátya be­kopogott hozzá. — Á, van szerencsém Jekatyerina Dmitrijevna. Tes­sék helyet foglalni. Ronda idő... De kegyed, mint lá­tom, egyre szépül. Bizony, szépül..: Úgy bizony. Ezen az estén a szokottnál is epésebb volt. Kátyá­­nak arra a kérdésére: mi történik tulajdonképpen, mi okozza ezt az izgalmat, Maszlov már nem is fordult fél­re, vékony szájaszéle a lehető leggúnyosabb fintorra fordult: — Talán a párthírek érdeklik kegyedet? Avagy a fronthelyzet? Vernek bennünket. Mit mondhatok egye­bet. vernek! Moszkvában pedig a szokott, a köte’.ezö derŰ6 hangulat.. -. Tömegmozgósítás a párttagok közt Gyenyikin ellen.;. Petrográdon a burzsoá városrészek­ben tömeges házkutatások .: -. A gyárakat, az üzemeket bezárják, mert nincs fűtőanyag. A végére hagyom a leg­vidámabb újdonságot: ellenőrzik a párttagsági könyve­ket, vagyis megkezdik Augiag istállójának tisztogatását. Ezzel azután meg is verjük Gyenyikint, Jugyenyicset, Kolcsakot... Ide-oda ténfergett a szemetes padlón, nedves, sáros nadrágjából kifityegett a gatyamadzag ... Séta közben ujjával csettingetett, de még az se sikerült neki, olyan gyenge volt. — Most aztán okvetlen győzünk, ha a fene fenét eszik, akkor is... — hajtogatta gúnyosan. — ön persze nem érti ezt. És nem is csoda, ha nem érti... Sokkal csodálatosabb, hogy például én sem értem .:. Most már a világon semmit sem értek, ha megölnek, akkor se. .•.; A szocializmus az anyagi kultúra bázisán épül... A szocializmus a munka termelékenységének legfejlettebb formája... Ugyebár... Szükséges ehhez jól fejlett ipar? Föltétlenül. Szükséges ehhez fejlett és nagy létszámú munkásosztály? De még mennyire! Hiszen olvastuk Marxot, éppen eleget olvastuk... De hát most elő a pártkönyvekkel..: Van még elég puskaporunk ..: Ettől Kátya nem lett okosabb. Másnap elment uta­sításokért a népbiztosságra; a folyóson, ahol eddig soha­sem volt léghuzat (kitört egy ablak talán, vagy szándé­kosan hagyták nyitva), kegyetlen hideg szél fütyült, s ennek ellenére az alkalmazottak lépten-nyomon sugdo­­lódzó csoportokba verődtek; Kátya hiába járta sorra a hivatali szobákat, csak egy helyen szólt oda neki egy nő, kidugva orrát vedlett cobolygallérjából: — Mi az, polgártársnő, maga alvajáró? Hát nem tud­ja, hogy valószínűleg Vologdába evakuálunk ... S egyszerre, ugyanilyen váratlanul, éles fordulat állt be. Alig világosodott, Kátya már rohant az iskolába. A Szadovaján meg kellett állnia, nem lehetett átmenni: a már téliesen lombtalan, óriási hársak alatt felfegyver­zett munkásosztagok robogtak el a keményre fagyott sáron, pocsolyákon, nyomukban hadtápszekerek. Utána megint, egy hadoszlop a másik után, lassan, mint az el­varázsoltak .:. Itt is, ott is belevágott néhány gyakrrr- Latlan hang az Internacionáléba. A vörös vászonplaká­tokon girbe-gurba betűk hirdették a harcot Gyenyikin ; bandái ellen. „Éljen a proletárforradalom!” „Le a bur- SSOázíával/’ lFolytatjuk.) Washington (AFP). Az amerikai külügyminisztérium csütörtökön közölte, hogy ' azokról a külföldiekről, akik egy évet, vagy annál rövidebb időt kívánnak az Egyesült Államokban tölteni, a jövő­ben nem kell ujjlenyomatot felvenni a beutazási vízum elnyeréséhez. Mint jól érte­sült amerikai körökben alá­húzzák, az új intézkedés a kommunista országokból származó külföldiekre is vo­natkozik. * New York (AFP). A szovjet mesterséges hold lei bocsátása óta 50—75 százalékkal növe­kedett a látcső- és távcsőke­reslet az Egyesült Államok­ban — közölték a nagy new­­yorki áruházak igazgatói. * Varsó (MTI). A lengyel nép október 12-én ünnepli a Leni női csata 14. évfordulóját. Ezt ; az évfordulót választották a néphadsereg napjának, mert 14 évvel ezelőtt ezen a na­pon estek át a tűzkeresztsé­gen a német fasiszta elnyo­mók elleni háborúban a Szov­­jeiunióban megalakult len­­gvel felszabadító hadsereg első egységei. * Berlin (MTI).. A Német De­mokratikus Köztársaság Kül­ügyminisztériuma mdlntko7a­­fot juttatott el dr. Kaid Gru­­terhez. a nemzetközi atom­­erőtrtekez’et bécsi elnökéhez és kérte az október 2-án ho­zott határozat felüivi ’.seáia­­tát. A Német Demokratikus Köztársaság helyet követel masának a nemzetközi atom­­erőhatóságban. * Csütörtökön délután a me­netrendszerű KLM repü'ő­­góppel — Frankfutrból jövet — megérkezett Budapestre a nvu<ntnéroet atléták első cso­portja.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom