Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-11 / 239. szám

Döutő pillanat fe-2 ~Jk 1 Jelenet a Döntő pillanat című izgalmas filmalkotásból — Játssza a tiszaböi mozi okkióber 16—17-ig. KIK Eh KÉM iJVGÉVIME VEGYE MAGARA „A SZERKESZTŐSÉG köz­benjárását kérem” — így kez­dődik a legtöbb levél, ahogy a Tiszavidék olvasói panaszos levelük bevezetőjét megfogal­mazzák. Ez örvendetes jelen­ség, mert az olvasók egyre növekvő bizalmáról tanúsko­dik. Olyan eszközt látnak az újságban, amellyel eredmé­nyesen lehet hadakozni saját hibáink ellen. Ugyanis nem másról van itt szó, csak a mi saját bűneinkről, amikor a közömbösség, az ügyek lélek­telen intézése ellen szót eme­lünk. Nem felelne meg az igazságnak, ha azt állítanánk, hogy mindenütt csak bürok­ratikus módon, szenvtelenül foglakoznak a dolgozók beje­lentéseivel. a panaszos ügyek­kel. De a szerkesztőségbe be­érkezett levelek azt jelzik hogy sok javítanivaló van még. Akadnak még, nem is SOKMINDENROL röviden Egy amerikai város, amelyben nines autó, sem villanyvilágítás Pennsylvania áiUam szívé­ben van egy Lancester nevű városka. Tudvalevő, hogy Pennsylvania az Egyesült Ál­lamok egyik legfejlettebb iparvidéke. — Ha az idegen ebbe a városkába téved, hir­telen olyan benyomás alakul ki benne, mintha három év­századdal visszaforgott volna a történelem kerteke. Ebben a furcsa városkában ugyanis nincs gépkocsi, a város ut­cáin és a város környékén' lévő országutakon pedig egy, vagy kétfogatos hintók, sze­kerek közlekednek. Lancas­ter ugyanis a legfurcsább vallási szekták egyikének amerikai központja. Ezt a szektát még a reformáció idején, 1693-ban Aman svájci lelkész alapította. Üldözteté­sük következtében a szekta követői Svájcból előbb Né­metországba, majd a XVIII. század közepén, mintegy 100 ezren az Egyesült Államokba menekültek. Ohio. Pennsyl­vania, Illinois, Kansas és Missouri államban együtt­véve még mintegy 45.000-ren élnek, die életük három év­század alatt semmit sem vál­tozott. Nem befolyásolta őket a gazdasági fellendülés és az ország iparosodása sem. Pri­mitív módon művelik föld­jüket, építik házukat és el­avult munkamódszerükkel minden munkájuk időtrabló. Pénzük úgyszólván nincs, mert drágán előállított ter­mékeiket csak cserélni tud­ják. Férfiaik dús szakállt és hosszú hajat viselnék. Álta­szabad borotválkozniok. amint megnősülnek, szakállt kell növeszteniük. Ruháikat haj­tóka és zsebjk nélkül készí­tik, ezzel is jelképezve a földi javakkal szembeni gyűlöle­tüket. A nők azonos szabású ruhákat viselnek és ruhájuk színe csak háromféle lehet: fekete, sötétkék. vagy szür­ke, Nem szabad huílámosí­­tani hajukat, és csakis fej­kötőszerű kalapot viselhet­nek. A szekta előírásai tilt­ják a modern technika vív­mányainak használatát. Lan­­cesterben senkintík sincs gép­kocsija. telefonja, rádiója, vagy hangszere, a könyvek közül is csak a bibliát, vagy az iskolai könyveket engedé­lyezik. A városban nincs villany és a város lakói so­hasem beszélnek politikáról vagy tudományos problémák­ról. Fiatalemberek csak egy harmadik személy jelenlété­ben állhatnak szóba lányok­kal. de csak abban az eset­ben. ha már hivatalos jegye­sük. Tánc-világrekord Pergett a dob. sikoltoztak a lányok és az izzadtság csur­góit Rónáid Hitchintsről. mi­közben táncolt és táncolt. — A 31 éves Hitchints ugyanis a napokban megtörte a tánc­­világrékordot: 18 óra 40 per­cen át ropta egyfolytában. Közben 8 ikeménytojást, 6 narancsot, egv üveg tejet, 5 coctailt, egy nagy adag sző­lőcukrot, — no meg 18 part­iában csak a legényeknek I nert fogyasztott eL Bolyongók ( és jogtalanok A Socialist Call című ame­rikai folyóirat érdekes cikket közöl James Mayers, a gyer­mekmunkával foglalkozó or­szágos bizottság munkatársa tollából. A cikkíró a mező­­gazdasági idénymunkások tragikus helyzetével foglalko­zik. ,.A munkások milliói — írja — bolyonganak az or­szágban, egyik farmról a má­sikra.” — Ezek a munkások kénytelenek ezt tenni, mert nincs más választásuk. ,.Se­­holsem kaphatnak állandó munkát”. Az idénymunkások között — folytatja Mayers — több a munkanélküli, mint a be­tegség és a szerencsétlenség, több a dolgozó gyermek és magasabb százalékú a gyer­mekhalandóság, mint az Egye­sült Államok lakosságának bármely csoportjában . . Az idénymunkások nem élvezik a munkatörvény rendelkezé­seit. Nincs joguk szociális ellátásra, nincs szavazati jo­guk .; . Az Egyesült Államok kormánya pedig nem érdek­lődik helyzetük iránt. Pesszimisták klubja A legkülöncebb különcök klubjai sorában Londonban megalakult a pesszimisták klubja. Tagjai azx>k lehetnek, akik annyira aggódnak a nemzetközi helyzet fejlemé­nyei miatt, hogy utánozzák a toriénál emelőt ti kor embe­reit, földbevájt barlangokban laknak, ijjaikat és nyilakat készítenek, állatbőrből csi­nálnak ruhát magúiknak, s tüzet kövek csiholásával gyű j tanak. kis számban, olyan vezető* és „hivatalnokok”, akik nem is­merik fel a levelek írójában dolgozó embertársukat és. nemtörődöm magatartásukká' csak megkeserítik életüket Messzebbmenő következteté­sek levonásához is eljuttatják ezeket a dolgozó embereket Mert vajon hogy vélekedik az a dolgozó, intézményeinkről és rendszerünkről is, ha min­dennapi életében — a más számára taián jelentéktelen­nek tetsző, de az ő számára fontos ügy elintézésében — segítő készségét nem tapasz­talja? Természetesen szél kell választani a jogos pana­szokat és a fnegoldhatatlan kérelmeket is egymástól. Az utóbbiak is sűrűn jelentkez­nek (lakáskérés, törvényekbe ütköző követelések, stb.). De még mindig célravezetőbb ezeknél is az igazságot meg­mondani. mint egyszeren fi­gyelmen kívül hagyni, válasz­ra sem méltatni az illetőt. A logos panaszok elintézése kö­rű’ is sok a huzavona. Vagy ha el is intézik az illetékesek a közbenjáró felet nem érte­sítik. ÖZV. SZ. J.-NÉ közbenjá­rásunkat kérte még június­ban, hogy 1'ia, aki az Újpesti Bútorgyárban dolgozik, haza­kerülhessen Jászfényszarura és az ottani ktsz-ben vállal­jon munkát. A család körül­ményei ezt indokolttá tennék. Az üzem vezetősége nem adta hozzájárulását a munkahely megváltoztatásához. Munka­könyvébe az „önkényesen tá­vozott” mondat került volna, ha az illető munkás otthagyja az üzemet. Ez bizony számára csak hátrányos. így az édes­anya kérését továbbítottuk még júliusban az Újpesti Bú­torgyár személyzeti osztályá­ra és bár októbert írunk, a válasz a mai napig sem érke­zett meg. Cs. I. kunhegyesi lakos pa­naszával augusztusban a MEDOSZ megyei bizottságá­hoz fordultunk. A Bánhalmi Állami Gazdaságban dolgo­zott. ez év március 30-ig Cs. István, ahonnan kenyérgabo­na járandóságot követel, „te­kintettel arra. hogy ötödma­gával él. szüksége lenne rá” — mint írta. Jogos-e az illető kérelme? Kivizsgálták-e a MEDOSZ részéről az esetet, nem tudjuk. DE UGYANEZ vonatkozik a jászapáti járási tanács me­zőgazdasági osztályára is, ahová augusztus 7-én felad­tuk levelünket, V, Ilona ti­­szasülyi lakos panaszáról, és kértük annak kivizsgálását. Ennek már két hónapja, de semmi hírt nem kaptunk. özv. Cs. Ferencné, kunma­daras! lakos levelében azt pa­naszolta, hogy a szolnoki Mozaik és Cementárugyár sírkő részlegénél, ez év már­ciusában megrendelt egy sír­keresztet. előlegképpen be is .fizetett 3 ezer forintot. A vál­lalat a határidőre kötelezett­ségének nem tett eleget, de hitegették a megrendelőt, ki­térő válaszokat adtak. Szer­kesztőségünk is megkereste emiatt a Mozaik és Cemení­­árugyárat, de augusztus 2 óta sem leltek időt a válaszra. G. Józseíné. jászberényi la­tos ügyében is leveleztünk a iászberénvj városi tanáccsal ügye, mint illetékeshez a Megyei Tanács Egészségügy: Osztályára került A levelek még májusban jöttek-men­­fek. de a panaszos kérelmé­nek teljesíthetőségéről més mindig nem tudunk semmit. Természetesen arról is ír­hatnánk, ahol nem kezelik mellékesen közbenjárásunkat és elfogadható rövid időn be­lül intézkednek. Sok levelet kapunk, amelyekkel az SZTK-t kell felkeresnünk. A mesvpj alközpont dolgozói mindig készségesen sietnek segítségünkre és ha csak ki­zárólag rajtuk múlik, orvosol­ják is a jogos kérelmeket. EZ TÖRTÉNT K. Jánosné jászladányi lakos esetében is. akinek ügyére végre sikerült pontot tenni. Megkapta rok­kantsági nv- íját. 1955. má­jus 1-től . isszamenőleg. ami számára nem kis összeget je­lentett. A Szolnoki Városi Nőtanács nemrégiben kereskedelmi an­kétet rendezett, hogy a vásár­lók észrevételeit közösen vi­tassák meg az illetékesekkel Az eredményt röviden így le­hetne összegezni: nem maradt pusztába kiáltott szó az asz­­szonyok panasza. A Szolnoki Kiskei-eskedelmi Vállalat igazgatója, a Városi és Me­gyei Tanács kereskedelmi fel­ügyelőségének vezetői né­hány nap elteltével levelet küldtek a nőtanács titkárá­nak. Értesítették azokról az intézkedésekről, mert az an­­kéton elhangzott panaszok nagy részét jogosnak és kija­víthatónak tartották. S ez lenne a dolgok rendje mert hivatalaink, intézmé­nyeink nem magukért, hanem a dolgozó emberekért van­nak. Akár egyéni, akár a szé­les rétegeket érintő problé­mákról van szó. elvárjuk, hogy az észrevételekre vála­szoljanak, vagy intézkedje­nek A Tiszavidék munkatársai is feltárnak hiányosságokat, írnak kisebb-nagyobb problé­mákról. amelyeken javítani könnyen lehetne, ha nem üt­közne a közömbösség vastag falába. Az újságírók sokszor a nyilvánossághoz fordulnak bírálatért, a maguk vélemé­nyének hangoztatásával, ha írnak egy-egy munkahely mindennapi életéről, vagy akár egy falu egész lakossá­gát érintő problémáról. De bizony sokszor nem érnek célt, mert a remélt eredmény az esetek nagyobb százaléká­ban elmarad. Mit tehet az új­ságíró, ha cikke nyomán — bár abban közel jár az igaz­sághoz — az égvilágon semmi sem történik, miijeién marad a régiben? Megírtuk néhány hónapja, hogy a Tiszasülyi Állami Gazdaság raktárában évek óta 31 ezer forintot érő tömb-mosógépek rozsdásod­nak. holott ezekre szükség lenne a mosást végző asszo­nyok munkájának megköny­­nyítéséhez. Tett-e valamit a gépek beszereléséért az Álla­mi Gazdasági igazgatója, vagy sem, a mai napig is titnk. A szajoli Haltenyésztő Ä1- 'omás vezetőjének durva ma­gatartását és népellenes mult­­iát is megszellőztettük a la­pon keresztül. A Megyei Ta­nács Halászati és Vadászati felügyelőiének. Réti G yu i a clvtársnak egy megjegyzésé­ről sem hallottunk a cikkhez. AZT SEM LEHET elhall­gatni, hogy sok helyen inkább az ajtón kívül látják az új­ságírókat. mint belül. Rideg magatartást tanúsítanak ve­lük szemben és kérdéseikre nem szívesen válaszolnak, kü­­'önösen. ha azok a kényeseb­bek közé tartoznak. Pedig ők mindennapi életünk jobb ki­alakításáért. a közösség igaz "levének előbbreviteléért ve­szik a tollat a kezükbe. S ha "ikkeink nem is mindenki ’zájaíze szerint szólnak, azért van, mert céljuk, hogy fogya­tékosságaink ellen közösen összefogva, holnap jobban dolgozzunk, mint tegnap. LAZÁNYI ANGÉLA' Belföldi HÍREK A Csehszlovákiai Pardubi­­eében ez évben is megrende­zik a hagyományos gát és akadályfutó lovasversenyeket 1878-ban került sor az első ilyen versenysorozatra, s az állandóan igen erős nemzet­közi mezőnyben azóta már nyolcszor vitték el a magyar lovak a nagydijat. Az egy hé­tig tartó versenyt speciális hatezerkilencszáz méteres pá­lyán bonyolítják le, amely­nek legveszélyesebb akadálya az úgynevezett taxis-árok. Át­­ugratása lótól és lovastól — egyaránt alapos felkészülést igényel. Magyarország 14 angol te­livért. illetve félvért küldött a versenyekre, többek között a legjobb telivérnek számító Rakétát, a félvér Dezentort, Szamovárt és Jómadárt. * Az állandóan növekvő for­galom megköveteli, hogy a vasútnál is érvényesítsék a korszerű technikát. alkal­mazzák a távközlés újabb vív­mányait. Már korábban meg­kezdték évenként mintegy négymillió forintos beruhá­zással az általános hálózatát­­építési munkát. A korszerűsí­téssel lehetővé válik, hogy egy vezetékpáron cgyidőben hat-tizenkét vagy esetleg en­nél több beszélgetést folytas­sanak. Folyik a táviróvonalak át­alakítása is. Fokozatosan be­vezetik a hell-rendszerü táv­gépírót. Megoldják az egysé­ges villamos óra hálózatot is. Az egységes villamosóra há­lózat bevezetésével vala­mennyi vasúti szolgálati helv I órája együtt fog járni mind a rádió mind pedig a csillag­­lagvizsgáló intézet órahálóza­tával. Tervek vannak rádió­adó-vevő berendezések beve­zetésére. ami az irányítás munkáját lényegesen meg­könnyíti, A nagyobb állomá­sok részére úgynevezett for­galmi rendelkező asztal ké­szül, megszűnik az az álla­pot, hogy a szolgálattevő eset­leg hat hét távbeszélőkészü­lékkel dolgozzon. * A Gyárélelmezési Vállalat laboratóriumában hosszabb kísérletezés után újfajta —• úgynevezett „Ultra” mosoga­tóport sikerült előállítani, — amely lényegesen hatásosabb az eddig használt különbö­ző mososa ószereknél. Kitü­nően oldja a zsírt, nem kell a mosott edényt törölni, mert a mosogatószer simára és teljesen tisztára „varázsolja • az edényt, poharat. Nem ma­radnak az üvegen vizfoltok. lúgot nem tartalmaz s így a dolgozók kezét nem támad­ja meg. Az újfajta mosogató­port több vendéglátóipari üzemben sikeresen bemutat­ták s rövidesen megkezdik gyártását. * Az élelmiszeriparban most állítják össze az iparág har­madik negyedévében elért eredményeinek számadatait. Az előzetes jelentések alap­ján az élelmiszeripar 106.3 százalékra teljesítette elmúlt negyedévi tervét. Ez 1 5 szá­zalékkal magasabb a múlt év hasonló időszakának eredmé­nyétől. Az illétékesek elmondot­ták, hogy az év utolsó negye­dében a legfontosabb élelmi­szerekből. húsból, zsírból, ke­nyérből, tejből, tejtermékből bőséges mennyiségre számíl­­hatunk. de a többi iparág is kielégíti az igényeket. * Genfben összeült az. Egye­sült Nemzetek Szervezetének Villamosenergiaipari Albi­zottsága. hogy megtárgyalja a tagállamok viUamosenergia együttműködését elősegítő kérdéseket. ^ ^ ...................................................................... ’ ~ ” Hét közben munka — vasárnap tánc, muzsika, szórakozás a tiszaburai cigánysoron z'-'1 ál Zsigát, a községi '>?*KISZ-titkárt keressük tulajdonképpen* ezért állí­tunk be a burai Lenin Tsz-be. — Kinn van napraforgót szedni a cigányokkal — így a tsz-elnök, Szabó elvtárs. — A cigányokkal? — lepő­dünk meg. — Nem olyan nagy csoda az, kinn vannak most is har­mincán, de tfilán nézzük meg őket — javasolja Szabó elv­társ. Hát kimegyünk. Az egykori gróf Capáry birtok széles marhahajtó útján robog ve­lünk a kocsi. Emberek min­denhol a határban a sárguló és feketélö földeken, a tanya­­központban zúg a herecséplő. Az alig belátható napraforgó­­tábla végét emberek tarkítják a távolból. — Megérkeztünk — mutat abba az irányba az elnök. Napraforgómaggal telt zsá­kok stószokba rakva, s kicsé­pelt napraforgófej-kupacok WO—150 méterenként. A zsá­kok a zetor. a napraforgófe­jek a silógödrökbe szállítást várják. ■— Ejha — ámul el az elnök két napra számoltam a munkát, de úgy látszik, még ma végeznek vele. Szó se róla, szép haladás, meg kellett fogni a dolog vé­gét, akárkik is végezték itt a betakarítást. A cigányok, a napszámos cigányok dolgoz­tak ilyen gyorsan. — Hányán vagytok, Zsiga — kérdezzük a KISZ-titkárt. — Harmincötén jöttek. — Hogy-hogy. hiszen har­mincán indultatok — néz rá­juk értetlenül Szabó elvtárs. — Az igaz, de öten még utánunk jöttek, mit csináljak, vissza már nem küldhettem őket. Most tudjuk meg, hogy jó­val többen szeretnének mun­kába járni a burai cigányok, mint amennyi munkaalkal­muk van. Szinte erőszakkal munkába állnak még néhányon mindig, mint amennyien kellenének. Nincs rájuk panasz. Olyan gyorsan pereg a cigánylányok, asszonyok kezében a cséplő­bot, hogy szemmel követni is nehéz a gyors munkatempót. A férfiak meg hordják zsá­kokban a napraforgótányéro­kat a ponyvára. — Nem olyan dologtalan népség a cigányság, ahogy mi rájuk mondjuk — tűnődünk el örömmel. S hogy meggyőződ­jünk az életükről, letelep­szünk köréjük. T utó István zsákkötöző, ■L egy igen értelmes, ko-.- moly cigányember veszi át a i szót. i — Élünk itt Tiszaburán ■ vagy hatszázan cigányok. És munkából élünk. Csak a Le-i ninben ötvenen vagyunk ál­■ landó időszaki munkások. Az Uj Életnek pedig rendes tsz­. tagjai vannak cigányokból. — S mi van a többiekkel? — Azok meg egyéniekhez ( járnak kapálni, aratni és a cséplőgéphez. Magam is nyele ' hétig cséplőmunkás voltam ezen a nyáron. — Van is szép hizónakva­­. lóm — szólt közbe Fátyol Bé­la. aki szintén gyakori ven­■ dég a tsz-ben Pozák Kálmán­nal, Tarkg Eszterrel, Túró Jú-i liával együtt. — Az én padlásomat 10 mázsa búza nyomja — dicsek­szik ismét Túró István. — De a leggazdagabb az én . apósom — nyelvel az egyik : menyecske. — Neki könnyű, 12 családja ■ van, sokan dolgoznak — vág­­. nak vissza a többiek. — Ki az a gazdag ember? — kérdezzük. i — A Túró Ignác bácsi, neki van vagy 20 mázsa terménye — válaszolják. Számitgatunk egy keveset, s kiderül, a napi 45 Ft-os nap­­, számmal hetenként megkeres­■ nek 300 Fi-ot személyenként. csak így őszidőben is. Egész' héten dolgoznak férfiak és' asszonyok egyaránt. Érdekel; bennünket, mit csinálnak1, munka után, esténként és ra-1 sárnapokon. — Táncolunk, muzsikálunk,' szórakozunk — sorolják kó-\ ruskan. Bizonyításképpen Fátyol' Lászióné el is járja a pony-' vön. mezítláb a Teknős cigá-\ nyok táncát, a többiek meg', éneklik a vad. dinamikus dal-; lomokat. Az*án csak elkiáltja magát< egy férfi. — Zsákokra, emberek! < Elbúcsúzunk a burai ci-1 gonymunkásoktól. De még út-\ közben is ők alkotják a be-' szédtémát . I — A felszabadulás óta so-! kai fejlődtek nálunk a cigá-‘ nyok. Ha ügyelünk a munká-, jukra. rendesen dolgoznak,'' este aztán teli a mozi velük' — fejtegeti Szabó elvtárs. < T ehát így is van ez jól. Az', elnyomott, megalázol' i cigányságnak be kell már il-i leszkednie végre életünkbe. - munkánkba és ugyanúgy kul i túránkba is. i A tiszaburai cigánysoron] megindultak e felé. == bor zák =rj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom