Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-06 / 235. szám
A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam. 235. szám. ARA: 50 FIM ÉR. 1957. október 6. vasamat Testvéri barátságban REGGELIG TAUTÖ mulatságot, családias összejövetelt rendeztek két héttel ezelőtt a tiszaderzsi Szabadság Tsz-ben. Nemcsak a szövetkezeti tagok és hozzátartozók vettek ezen részt, hanem a jó szomszédok, ismerősök, egyszóval a község egyéni gazdái és az őszszel kilépettek is. A kívülállók együtt örültek a tsz-tagokkal a szövetkezet sikerének. Nem kis irigységgel nézegették a szép vándorzászlót, amelyet a Szabadság Tsz — mint a tiszafüredi járás legjobb szövetkezete — kapott. A velejáró 1500 Ft-os pénzjutalma*’ a tsz-tagok — közös megegyezéssel — a vacsora megrendezésére fordították. Nem bánták meg, mert igen jó hangulat kerekedett. s meleg barátság szövődött e néhány óra alatt. A vendégek örömmel fogadták a hírt, hogy a tsz fiatalsága kuglipálya, az idősebbek meg 400 személyes kultúrház létesítését tervezik, s ez nemcsak a szövetkezetieké. hanem a község többi dolgozójáé is lesz. Szép, ha ilyen egyetértés van a községben a szövetkezeti tagok, meg az egyéniek között, s ennek egyik legfőbb szószólója éppen a tsz vezetősége. Pedig a Szabadság Tsz-nek is volna mit felhánytorgatnia a kilépetteknek, lenne oka „haragszom rád”-ot játszani, mert ősszel súlyos károkat szenvedett, s rövid időre fel is oszlott a közös. Az újrakezdett tsz tagjainak pedig nem könnyű most a helyzete. Csupán a sertéstenyésztést közel 1 millió forintos károsodás érte. A közös állatállományt széthurcolták — egyrésze ugyan azóta visszakerült —, de sok szerszám, takarmány és egyéb érték ment pocsékba A Szabadság Tsz-ben azonban nemcsak a sérelmeket nézik, hanem azt is, hogy a kilépett dolgozó parasztok többsége — ha ősszel meg is tévedt és hallgatott a rendbontókra — alapjában véve becsületes ember. Ezért különbséget tesznek a földet szerető, mindig a munkájukból élő parasztemberek és a tudatos ellenség, a spekuláns, karrierista elemek között. Az előbbieket visszavárják, az utóbibakról hallani sem akarnak. A BARÁTSÁGNAK ez az ápolása nem újkeletű jelenség a Szabadság Tsz-ben. Szinte egyidős a tsz újjászületésével. Már tavaszai és nyárelején azzal kezdődött, hogy az egyéni gazdák közül többen fordultak vetőmagért, kölcsönszerszámért, vagy igénybevették a szövetkezet darálóját, szalagfűrészét. Amikor a tsz tehergépkocsija fuvarba megy. árut visz, vagy hoz, az egyénieknek is segít. A kisújszállási nagygyűlésre, a szövetkezeti tagokkal együtt, számos egyéni gazda utazott a Szabadság Tsz tehergépkocsiján, mindén ""ellenszolgáltatás nélkül. Azok közül, akik resztvettek a közös mulatságon, a napokban három dolgozó paraszt kérte felvételét. Nem nagy ez a szám, de azt is figyelembe kell venni, hogy őket senki sem kényszerítette erre az elhatározásra. Saját jószántukból jöttek, miután meggyőződtek róla, hogy a szövetkezetben csak jobb dolguk lehet, mint egyénileg. Egyébként az sem titok, hogy a legközelebbi közgyűlésen, amelyet a jövő héten- tartanak a Szabadság Tsz-ben. újabb jelentkezők felvételéről dönt a közösség. Hogy miként, az nem lehet kétséges. Elkel a munkáskéz. És most nézünk néhány adatot a tervekből. Rövidesen 10 hold szőlő telepítése kezdődik. Jövőre 10 holddal növekedik a dohány — és az idei 6 holdról — 20 holdra az öntözéses konyhakertészet. Tavasszal már 80 holdon termelnek exportra alkalmas borsót. Számszerint 50-re és két éven belül törzskönyvezési színvonalra emelik a fejőstehén-állományt. Az anyakocákból húszat törzskönyveztetnek, és apaállatokat nevelnek. Rövidesen f 300 juhval is szaporodik az állomány, most épül hozzá a hodály DE NEMCSAK TISZA DERZSEN lehet találkozni ilyen példával. A megye más részeiben is tapasztalhatók hasonló, elismerésre méltó kezdeményezések. íme: nyárvége óta a szolnoki járás termelőszövetkezeteiben 47 új belépő volt. Közöttük számosán olyanok, akik már az elmúlt években tagjai voltak valamelyik szövetkezednek. A besenyszögi Petőfi Tsz-be 14-en, a tószegi Dózsába heten, a mezőhéki Kossuthba nyolcán jelentkeztek. E közös gazdaságok vezetői ugyanis szintén arra törekedtek év közben, hogy a tsz-ből kilépett, a szövetkezeti gazdálkodásban már valamennyire járatos, becsületes dolgozó parasztok kezét ne bocsássák el teljesen. Gondoltak azokra az egyéni gazdákra, akik úgy érezték, hogy elég volt számukra az egvesztendös „próbaidő’*, így nem hiába keresték fel a szövetkezet vezetőségét belépési szándékukkal, mert ott szívesen fogadták, nem úgy. mint az alattyáni Úttörő Tsz-t>en. Alattyánon azon a címen, hogy kevés a szövetkezet földterülete, visszautasítottak tíz, belépni szándékozó dolgozó parasztot. Pedig ha az új gazdasági évben a munkaigényesebb és egyben jövedelmezőbb ipari növények termelését is szorgalmazzák. bizony elkelne ez a 10 ember a szövetkezetben, még több is. Másutt meg arra várnak, hogy az egyéni gazdák majd csak jelentkeznek. Ez természetesen csak elvétve van így. Egyikét-másikát visszariasztja az a körülmény, hogy ősszel, az ellenforrada1om ideién nem állt ki elég szilárdan a közösség mellett, másokat meg vélt sérelmek. személyeskedések tartanak vissza. De sokan vannak olyan egyéni gazdák is. akik még nem voltak tsztagok. s csak hallottak egyet-mást a szövetkezetről, s legfeljebb a tsz-ek két-három év előtti állapotát, az akkori — gyakran nem éppen példamutató — gazdálkodását, munkafegyelmét ismerik. A tiszaderzsi Szabadság Terme1 őszövetkezet kezdeményezése ezért, minden szempontba’ d'crórefre és követésre méltó ELŐRÉBB AKARJÁK VINNI termelőszövetkezeti mozgalmunkat a jelenlesi. egyhelyben való tapagásból, amely a tsz-feileszlés teljes önkéntessége elvének félreértéséből fakadt. t= ka =r ►nmiwiiuim.... n. iöiu I MAI SZAMUNKBÓL 3 IRODStOM-PIŰV ÉSEET Rendkívüli államsegély a rám. hat. egyház részére Felbocsátották a Szovjetunió ban a világ első műboiygóját i ◄ »VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAAAAA* cJhntddiq dalra (oij nyilai az ajkunk . . . A karcagi úttörőállomás parkja még nyári pompájában díszük. Az üdezöld pázsit közül, mint tűzláng virít ki a szalvia tűzpiros virága. A tarkaszegfűs ágyak ontják magukból az illatot, s összemosolyognak a magukat illegető rózsabimbócskákkal... Szép itt minden! Nem csoda, hogy a város minden úttörője ide vágyik. Jól érzik itt magukat a pajtások ... Most az egyik leánycsoport muskátlit oltogat, viszik a napközi otthonba. Egy csapat fiú a park végén várja, ki lesz a győztes a ping-pong versenyben. A kapun kis lánykák jönnek átogatóba. Aranyosak, ahogy leguggolnak a virágokhoz, vagy felpiplskednek a rózsafákhoz, hogy piszécskéjükkel elszippantsák, meglopják illatukat. Lassan esteledik. Kint elcsendesedik minden de bent kigyúlnak a fények. A nagyteremben gimnazista úttörő'ányok forgolódnak a hosszú asztal körül. Tanulják az ízléses terítés művészetét. — Csupa virág és ragyogás minden. Az úttörőjelvény az asztal közepén virágokból van kirakva .., Egyik ajtó mögül felnőttek beszélgetése hallik.. -. De kik vannak jent a szobában?__Kérdezzük csak vieg lllényi Elemért, az úttörők „Elemér bácsiját”, a ház igazgatóját: Vádig nem volt még ilyen az állomáson! ■— Most lesz! — feleli Elemér bácsi! — Leül, s a lányok körülveszik. Marad a terítés, marad egy időre a társalgás bent a felnőttekkel, mert Elemér bácsi magyaráz. — Hol is kezdjem? Az úttörő-élet más, mint eddig. — Eddig látszólag csak az úttörővezetők, úttörőtitkárok törődtek a csapat életével. Ma együtt beszéljük meg a párttal, tanáccsal, intézmények iskolák vezetőivel az úttörőélet, az ifjúság nevelésének sokrétű problémáját. Ma például megbeszéltük, megvitattuk városunk úttörőinek őszi programját, öszszcjöveteleit... Kiemelkedő programunk lesz az a klvbdélután, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. éves évfordulójára rendezünk. „Az Auróra fedélzetén“’ címmel. Erről még rém árulok el mindent, csak azt, hogy nagyon szépre tervezzük .. Az állomáson eddig nem volt aktívan működő nagyobb szülői munkaközösség. Szeretnénk összehívni a pajtások szüleit egy kis beszélgetésre decemberben ... De a kicsikről, a kisdobosokról se feledkezünk meg! „Mesefa” címmel mese- és játékdélutánokat tartunk." Elemér bácsi beszélgetne még a tervekről, s legszívesebben most, mindjét hozzákezdene megvalósításukhoz. De nyílik az ajtó. Odabent befejeződött a hosszúranyúlt tanácskozás. A pajtások egymásután ismerik meg az úttörőelnökség tagjait; Tóth elvtársat, a tanácstitkárt; Papp István gimnáziumi igazgatót, azután a vöröskereszt vezetőjét, a KISZ- titkárt és Harangi Mária kulturotthoni előadót. Az általános iskolák igazgatói, úttörővezetöi is mind itt vannak. Kicsit fáradtak és gondterheltek, de kint, az ifjúság között, a virágdíszes fehér asztal mellett felvidulnak. Igen! Az if jóságunkkal sókkal többet kell törődni, mini eddig. Ők a jövendő remény sápéi! Az* akarjuk, hogy vidám, boldog legyen az életük, s nem csak a száluk, de szivük is zengje e dalt; .,Ajkunkon vidáman új nóte csendül, Szivünkben nincs bánat, harsog a dal.. Ameddig dalra fog nyílni az ajkunk, Mienk a föld, s a világ sem bir velünk1'. — Sz — Nagy Péter nevével az 1919-ben hősi halált halt kommunista kubikus emlékével zászlót bontott a kunszentmártoni munkásőrség. (Képes riport a 3. oldalon). Kik az algériai háború hadseregszállítói? *— A Morice-ügy újabb hullámai — Párizs (MTI). Mint ismeretes, Duclos. a Francia Kommunista Párt képviselőcsoportjának elnöke egy héttel ezelőtt a nemzetgyűlésben felelősségre vonta Móricé hadügyminisztert, miért nem hozza nyilvánosságra azoknak a szállítóknak a nevét, akik az algériai — tuniszi határzár építési munkálatait végezték. Két hetilap felelevenítette, iiogy André Móricé építővállalata a háború idején a németekkel együttműködve, a Todt-szervgzet megbízásából részt vett az atlanti fal építésében és százmilliós hasznot vágott zsebre. Móricé hadügyminiszter jelenleg Algériában tartózkodik. Azonnal cáfolatot adott ki, amelyben visszautasította a vádakat és azt igyekezett bizonyítani, hogy 1944 tavaszán szerelt le, tehát a háború végén nem vehetett részt vállalata irányításában. —Az Humanité pénteki számában újra felveti a kérdést: ,.Ki gazdagodik meg az algériai háborúból?”. A lap izekre szedi Móricé gyenge védekezését és felteszi a kérdést: miért mondja a hadügyminiszter egyszerűen'csak azt, hogy 1944 februárban szerelt le, elhallgatva azt a tényt, hogy már 1943 novemberében visszatért a német hadifogságból. Az Humanité továbbra is követeli, hogy a hadügyminiszter hozza nyilvánosságra mindazok listáját, akik az algériai háború hadiszállítói. A francia nép, az ország követeli ezt a listát — írja az Humanité. A Liberation vizsgálatot követel és kijelenti, nem szabad, hogy most „a hallgatás falát emeljék az atlanti fal és az algériai fal ügye köré.”- —• Kínai—magyar közös közleményt írtak alá Pekinobcn ig-cLíí {elejntéd PótYásárok megtartása a jászberényi járásban A Megyei Tanács VB Kercskc- ; delmi Osztálya október-november hónapra a Kővetkező helyeken engedélyezte a pótvásárok j megrendezését: Jászberényben i október 26 — 27-én (őszi vásár),; Jászárokszálláson november rí-: én, Jászalsószentgyörgyört noverober 4-én, Jászfényszarun no- í vember 5-6n, Jánosiad.in novem- f A Ser iHa» f „Drága jó Szüleim! Levelem megkezdésével kívánok jó egészséget. Drága jó Anyácskám, tudatom, hogy két levelet kaptam maguktól. Az egyikben benne volt a fénykép, úgy örültem neki, de úgy ki is sírtam magam. Mindig arra gondolok, de jó volna otthon és még azt írja, hogy menjek, de hiába mennék, míg maguk valahogy el nem intézik, én addig nem mehetek. Csak a Vő-’ röskereszt útján tudnék menni, mert ha íny elindulok, elfognak és lezárnak. Pénzem nincs elegendő arra, hogy el tudjak menni. És most, édesanyám, magukra bízom a sorsom. Ha gondolják azt, hogy olyan leszek a családban, mint voltam, akkor intézzék az ügyem a legsürgősebben, ha pedig úgy gondolják, hogy ezt a hibámat mindig a fejemhez kellene verni, akkor itt maradok, majd lesz velem valami, ha más nem, egy szép napon elbúcsúzom az élettől. ügy sincs nekem itt semmi örömem, mert én itt soha meg nem tudok szokni. Minden vágyam, hogy csak egyszer haza tudjak menni, kint a szabad ég alatt is megleszek, csak Magyarországon lehessek. Csak a jó Isten tudja, hogy minő rossz itt nekem és hogy mennyit sírok, szemeim már olyan véresek, úgy fájnak és ha édesanyácskám meglátna, biztosan nem ismerne meg, úgy el vagyok változva. Arra kérem, édesanyám, hogy ha fölmegyen Pestre, a Vöröskeresztben mindent érdeklődjön meg. Írja meg nekem is, hogy mi is lesz velem, hogyan tudok hazajutni. Úgy hallom, hogy sokan mennek haza, de hogy ez igaz-e, azt nem tudom. Ha valakit tud, hdCSU ViSSt Vágni VÍ2$Zai menjen el hozzá és írja meg nekem, hogyan tért visza, és ha lehet a legsürgősebben intézze el az én ügyemet is, mert itt minden nap egy év. Úgy vártam a sorsom eldöntését, mert már két hónapja is van, hogy írta, édesanyácskám, megpróbálja elintézni, de már arra is gondolok, tán nem lehet, édesanyám csak azért írta, hogy vigasztaljon. De ha nem lehet, azt is írja meg, mert így olyan rossz, hogy semmit sem tudok. Itt azt is hallottam, hogy lei lehet fizetni a Vöröskeresztnél maguknak az én visszaszállításom költségeit és még úgy hallottam, hogy három év alatt lehet vlszszafizatni. Édesanyám, most már ha odaniegyen, majd megtudja és akkor tudassa velem. Címem a következő: P. I. 9848— 151. S. T. Tasper Place Edmonton Alberta (Canada), ide írhatnak, ide fogok menni, ha a jó Isten segít és most már lehunyom szemem és búcsúzom maguktól. Gondolatban sokszor csókolom. A jó Isten kísérje minden lépésüket, drága jé édesanyám és édesapám. Válaszukat várom.” * P. I: Jászdózsáról messze szakadt, gyerekes könnyelműséggel nyugatra távozott kislány sorai ezek. Nem sok kommentárt lehet hozzáfűzni. Talán csak annyit: hívebben és igazabban beszél ez minden ENSZ-beli „jelentésnél”. S a népek békéjét is jobban szolgálnák azok az urak, ha inkább az idegenbe szakadt, a hazug hírveréssel külföldre ' csábított fiatalok hazahozatalán, szülőföldjükre való visszajuttatásán fáradoznának hasonló buzgalommal; ’ BIZTOS MEZZEL... VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ■ Csou En-Iaj és Kádár János elvtársak pénteken Pekingben aláírták a Kínai I Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság kormányának közös nyilatkozatát. — »OOOOOOOOOÜOOOOOOOOCXDOOOOCXXX* xxxxxxiooooc