Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-04 / 233. szám
Nem lefez kukorica- és takarmánygabona export — Földművelésügyi Minisztérium sajtótájékoztatója — Az országos, és vidéki lapok, valamint a rádió és az MTI munkatársainak jelenlétében Soós Gábor, az FM Növénytermelési Főigazgatóságának vezetője szerdán sajtótájékoztatót tartott a Tániószelei Kísérleti Gazdaságban. Elmondotta. hogv ebben a gazdasági évben végre sikerült megteremteni az összhangot a növénytermelés és az állattenyésztés közölt. A kenyérgabona vetésterület országosan 10, a napraforgóé pedig 40 százalékkal csökkent. Félmillió kát. hold szabadult fel a takarmánytermelés céljára. Éppen ez hiányzott az elmúlt esztendőkben a biztos takarmányalap megteremtéséhez. Az intézkedés eredménye maris megmutatkozik, mert nagyobb mértékben növekedett a pillangósok és szemes takarmány félék vetésterülete. A termésátlag kielégítő. Még pontosan ellenőrzött adatok nem állnak rendelkezésre. de az eddigiek szerint bú' zából 8,8, árpából 11,3, zabból 9.3 mázsa az országos átlag, s az idei összgabonatermés kereken 4 millió mázsával meghaladja a tavalyit. A szocialista szektorok termésátlagai "edig egészen szembetunőek. Az állami gazdaságokban búzából 12,44, rozsból 8,95, zabból 8,90 az országos átlag, még ennél is jobb a kísérleti- és tangazdaságok eredménye, vagvis ebben az esztendőben elérték, sőt egyes növcnyfclcségckből meghalad *ák a fejlett mezőgazdasággal rendelkező külföldi országok nagygazdaságainak eredményeit. Igen kedvezően alakult a termelőszövetkezetek terméseredménye. Kapásnövényekből a tavalyihoz képest 15—20 százalékos a hozamnövekedés. És ez nem csupán a kedvező időjárás, hanem a kormány intézkedéseinek, a parasztság megnövekedett termelési kedvének eredménye. Emlékezhet rá mindenki, hogy nem is olyan régen, kedvező időjá* rású esztendőben is volt gazos kukorica, kapálatlati cukorrépa. Ezek természetesen kezdeti eredmények és nem liomályosíthatnak el bizonyos hibákat. Ilyen például a cukorrépa vetésterület, valamint a rostkender és a seprücirok vetésterületének csökkenése. Mindezek ellenére az idén mégsem lesz zavar a lakosság cukorcllá tusában, mert a cukorrépatermés viszont jóval magasabb a tavalyinál és a vetésterület-csökkenést kiegyenlíti a nagyob terméshozam. Nem kielégítő a szervestráe'-azás és a műtrásvafelhaszná’ás mérteke. Különösen Szolnok és Csongrád megyeben tartják felesleges kiadásnak a műtrágyavásárlásra fordítandó összégét. A növényvédelmi előírások elmulasztása pedig évente többszáz millió forint értékveszteséget okoz. A pajzstetű és a burgonyabogár napban elsza"orodott, ha jövőre nem védekezünk megfelelően — mondotta Soós Gábor elvtárs —, a Dunántúlon nem lesz burgonyatermés a kártevők pusztításai n.ia't. Az aranka ma már nemcsak a herében és a lucernában tesz kárt. hanem az átmenti füvekre, sől az akácfákra is rátelepedett. Az ellene való védekezést törvény írja elő. melynek megtartása közü*v. Az országban mintegy 300 ezer kát. hold, meglehetősen drágán berendezett öntözött telep van, s ebből 130—140 ezer kát. holdat nem hasznosítottak megfelelően. Sok van ebből Szolnok megyében. A termelőszövetkezetek növénytermelési helyzetéről elmondotta. hogy a vetéstervi arányok alakulása nem jő, külterjességre törekednek. Az az elv uralkodik, hogy keveset dolgozni, sokat osztani és Jobban élni. A gépállomások önálló gazdálkodásának módszere bevált. Megnövekedtek az eredmények és év végéig szinte valamennyi gépállomás viszszafizeti az állami hozzájárulást. Az ország állattenyésztési helyzetében kisebb arányú, de biztató fejlődés mutatkozik. Ezt elősegítette a mezőgazdasági árak rendezése is. Sajnos, igen sok takarmány megy még mindig pocsékba a szakszerűtlen takarmányozás miatt. Igen hosszú a felnevelés! és a hízlalási idő. és túlsúlyban van a zsírra való hizlalás. A sertészsír pedig ma már szinte eladhatatlan külföldön. A sonkaserlcst, a baromfit és a marhahúst kedvelik. Egy kilogramm sertéshús világpiaci ára mindössze 40 cent, a baromfiért 75—80 centet is lehet kapni. A termelőszövetkezetek tejtermelőié ugyan 18 százalékkal | nőtt az előző évekhez képest, azonban még mindig számos szövetkezetben nincsen közös állatállománj főigazgató ezután az őszi mezőgazdasági feladatokról szólott. Rövid idő alatt be kell takarítani 4 millió hold kukoricát és burgonyát, naprafogót, cukorrépát, s egyéb kapásnö vényt, gondoskodni kell 320 ezer hold szőlő szüreteléséről, több mint 18 ezer vagon télialma és 10 ezer vagun egyeb gyümölcs betakarításáról. Ugyanebben az időszakban kell 3 millió hold gabonát elvetni és egy millió kát. hold tőidet ístáilótrágyázni. A 2 millió 800, 2 millió 900 ezer kát. hold kenyérgabona vetésterület általában megfelelő lesz, ellenben a termésátlagokat nagyobb mértékben kell növelni, hogy a jelenlegi kenyérgabonaimportot megszüntethessük és önellátóak legyünk. Az állam minden segítséget megad e cél eléréséhez. Ezévben őszi búzából és rozsból több mint 6 ezer vagon minőségi vetőmagot bocsátott az állam a termelők rendelkezésére. Ezenkívül 372 ezer tonna műtrágyát kapott a mezőgazdaság. Állattenyésztési vonatkozásban a jó teleltetésre meg van az alap, ha a kinüévó takarfnányokat gondosan betakar'tják és tárolják, télen át nem lesz zavar. Sokat segíthet a kukorica, napraforgó és a burgonyatarlók legeltetése. Ez legalább napi féltakarmányt ad. A továbbiakban a termelőszövetkezetek helyzetének ismertei isiivel foglalkozott Soós elvtárs. — Elmondotta, hogy az utóbbi időben egy helyben van a Isz-mozgalom fejlődése. A szövetkezetek nem igen veszik fel a jelentkezőket, különösen erős az elzárkózás a középparasztokkal szemben. Másutt ellenséges elemek riasztgatják a belepni szándékozókat. Ezt a helyzetet nem szabad tűrni, hiszen a szövetkezetek gazdálkodásának fejlődése előtt ma minden lehetőség megvan. — A szövetkezetek maguk dolgozzák ki tervüket és az állam csak bizonyos irányelvekkel segít ebben. Az elmúlt években elkövetett erőszakos intézkedések nem fognak megismétlődni. Főcél: a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszilárdítása és fejlesztése, de nem szabad elhanyagolni az alacsonyabb típusú társulásokat sem. Most van kidolgozás alatt és rövidesen nyilvános megvitatásra kerül a szövetkezeti törvénytervezet. Megjelenik a termelőszövetkezetek társadalombiztosításának, hitelrendezésének, valamint az alacsonyabb tipusú társulások hitelrendszerének. terve. Rövidesen felülvizsgálják a termelőszövetkezeti csoportok és szakcsoportok helyzetét, gazdálkodását is. A továbbiakban az újságírók tettek fel kérdéseket, melyekre a főigazgató, valamint Márczis Antal, az FM Szövetkezetpolitikai Osztályának vezetője válaszolt. A válaszokból kitűnt, hogy a magyar mezőgazdaság a zöldség- és gyümölcsexportot jelentős mértékben túl is teljesítette, egyedül a csemegeszőlőből van kisebb visszamaradás. de ennek árkérdések az okai. Nem sikerült teljesíteni az exporttervet baromfiból. tojásból és mézből. Az állati termékek összességében egyébként sikerült 100 százalékos eredményt elérnünk. Továbbra is igen keresett az extrém minőségű marha, a fiatal hízott juh, a baromfi pecsenyeáru és a tojás. A lucerna- és vörösheremag világpiaci ára a tavalyi 110—120 dollárról mázsánként 70 dollára esett és pillanatnyilag ezen az áron is nehezen adható el. Viszont igen kiválóak » gyümölcs — elsősorban ar. alma — értékesítési lehetőségeink. A nyugati országokban ugyanis tavasszal rendkívül nagy fagykárok voltak, a gyümölcs tönkrement, behozatal útján pótolják a hiányt. Ebben az évben semmiféle takarmánygabona és kukoricaexport nem lesz. Az államnak az a célja, hogy biztos lakarmányalap és tartalék álljon rendelkezésre. Takarmányimportra az idén nem igen lesz szükség, inkább sörárpát hozunk be külföldről. Ezenkívül vásárolunk műtrágyát, továbbá mezőgazdasági kisgépeket. Több felszólaló foglalkozott a mezőgazdasagi gépgyár tás, az aprómag termelés, valamint bizonyos árkérdések rendezésével. Ezzel kapcsolatban a főigazgató megjegyezte. hogy megjelent az új, a követelményeknek megfelelő hazat gyártású vetőgép. a G—35-ös szántótraktor és az U—28-as univerzál traktor javított kiadása, az egyirányú nehéz tárcsa — diszk""er ~ gyártása pedig a következő esztendőben nagy sorozatban megindul. Az. aprómagtermelési panaszok megbüntetése érdekében bevezetik az ólomzárolt magvak zsákonként! mintavételét. _ I9j8. január 1 -tői kezdve pedig valószínűleg egyséees árrendszer lesz a mezőcazdaságban. Ezzel kapcsolatban |'uost folynak a tárgyalások a különböző szakminisztériumokkal, — ka — Miniszteri rendelet a vámőrlési díjról SS" äz esetmyőüel mindig baj oan /V agyanyó éppen útnak in-L ’ Aította háztartási segédmunkását: Nagyapót, hogy vásároljon be mindenfele tisztító szart, vagyis műiden olyan nyersanyagot, ami a beütemezett őszi nagytakarítás beindításához szükséges, s ami a keltőjükre váró nagy munka édes üröméit csak fokozhatja. — Aztán el na felejts semmit se; hallod-c! Se a vinvet, se a szidott, de főleg a padlópasztát ne! — Jó, jó, ismerem már ezeket az útravaló szózataidat, ami nélkül a jobb lábamat sem tehetem már a bal elé. Add ide inkább az esernyőmet. mert úgy látom, alaposan bcborull. Alit gondolsz, lesz dő? — Én nem tudom, öregem. Nem -mond semmit se a reumám. se a tyúkszemem. De ha te úgy gondolod, hogy lesz, hát vidd el. Itt van. — Köszönöm... És ha nem esik? Minek- cipeltem hiába! Még elhagyom valahol. Igaz? — Igaz biz az. Hát altkor ne is vidd cl. Add vissza. —- Tessék. Tedd csak el... De megállj, add csak ide. Hátha mégis esni talál, akkor aztán tőled ugyan bőrig ázhatok. — Hát akkor csak vidd el. Vagy csináld, amit akarsz.-rr Ejnye, de gyámoltalan vagy. Vidd öt, ne vidd el, ne vidd cl, vidd el, nem tudom. Az ördög sem tud eligazodni a beszédeden. Nem tudsz határozott lenni. — Mondd meg hát végre, de kereken: vigyem, ■ vagy ne vigyem. — Hát vidd no. Vidd, vidd! De vigyázz rá, cl ne hagyd, valahol — Csak te hagynád már el egyszer ezeket az útravalóidat. Add ide no, hadd menjek már. Elindult hát az öreg szatyrostul. esernyőstül. Várja kikísérte a kisajtóig, s onnan nézett távolodó öregje után. De nem állhatta meg, hogy vagy húsz lépésről, már csuva incselkedésböl is, utána, ne kiáltson: — Aztán vágyázz az esernyőre! Az öreg hirtelen visszafordulva megállt. Néhány pillanatig mogorva arcot vágott ingerkedő párja felé, majd fejét csóválva nevetésre derülve fenyegette meg az esernyővel, Az meg mosolyogva. fenyegetett rá vissza csuixi-csont kis öklével. Aztán gondos, derült szemmel nézett kemény léptekkel elsiető ura után. — Ez az en édes öregem milyen könnyen hordja még a hetvenkét évétl 4 ddiq nézett utána, míg a keresztutcában el nem tűnt a szeme elöl. Az „édes öregem“ pedig dohogva ballagott tovább. — Hogy ez az asszony örökké azt karalyolja, hogy vigyázzak az esernyőre. — mintha olyan nagy oka vohta rá. Nem mondom, elhagytam, össse-viStza háromszor, azt az istenverte szerszámot. Háromszor, negyvenöt évi házasságunk alatt. Minden tizenöt évben egyszer. Hát ez is valami? Mi ez ahhoz képest. ahogy Pista barátom bánik az esernyővel? Átlag minden hónapban elhagy cgye.t. A sűrű utánpótlást is már úgy intézi, hogy mindig negyedévi készletet vásárol. egyszerre három darabot. Igaz, ő egyetemi tanár, hát egyetemi fokon kezeli az esernyőt, míg én csak gimnáziumi tanár fokon tartom a színvonalat. Ugyan mit kell neki hallgatnia a feleségétől! Egyszer már meg is kérdezem tőle. Vagy már megkérdeztem? Az ördög tudja. De annyi, bizonyos, lutgy az esernyőkbe valahogyan belegyártanak valami meglógás nomád természetet. így morfondírozott magában az öreg, erőteljesen megmegmarkolva annak a fránya e-.emlőnek (T vvel°t, Az élelmezésügyi miniszter a dolgozó parasztság lisztellátása további javítása érdekében rendeletet adott ki a vámcserére átadott kenyérgabon- után járó őrlemények kiszolgáltatásáról és a vámőrlési díj megállapításáról. A rendelet szerint a malmok és a liszt-cseretelepek a búza és a rozs őröltetéséért 13 százalék természetbeni vámot számíthatnak fel és ezenfelül 1 százalék szemespovlást vonhatnak le. A levonásnak itt említett mértéke azonban csak a szabványnak megfelelő kenyérgabona esetén (legfeljebb 2 százalék keverék vagy szennyezettség, illetve 14.5 százalék nedvességtartalom mellett) érvényes. Ha viszont az őrlésre átadott kenyérgabona az előbbi szabványnak nem felel meg, további levonásnak van helye. A szennyezettség, keverékesség, nedvesség stb. mértékét a cseréltetőkkel közösen kell megállapítani. Ha a cseréltető kke) közös megállapodás nem jön létre, a gabonát cserére a malmok nem vehetik át. Dohos, romlott, egészségre ártalmas kenyérgabonát váAieserére egyáltalán nem szabad átvenni. Az előzőkben ismertetett levonásokat a kenyérgabona tisztitatlan súlya után állapítják meg. Az őrlemény kiadásának alapjául a cserére átvett búza, illetve rozs — levonatok után maradt — tisztított súlya szolgál. Búza vámcseréje esetén a cserélőnek 99 százalék lisztet és korpát ke" kiadni, amelyből a liszt legalább 65 százalék, legfeljebb azonban 78 % lehet. A lisztmenny is égből legfeljebb 34 százaiék finomliszt is lehet. Rozs vámcseréjénél a terme lőnek 98 százalék liszt ét korpa adható ki, amelyből i liszt aránya 58—68 százalékig terjedhet. A cseréltető kívánságára ez az arány úgj is alakulhat, hogy az előzi li&ztmeamyiség helyett lOszá zalék búza-finomlisztet, 5< százalék rozs-kenyérlisztet ét 33 százalék rozskorpát adnak ki. A búza cseréjénél a: őrölte tő kívánságára a finomliszt terhére búzadara, f rozsliszt terhére pedig rozsláng is kiadható. A malmok és cseretelepei a vámőrlésről, illetve vám cseréről az egyes adatok feltüntetésével bárcakönyvel kötelesek vezetni. Az örle menyek átvételét az őröltei/' a bárcakönyvben történő alá írással igazolja. A kiállítót' őrlést cédula első példányát a cseréltető részére az őrlemény elállításakor át kell adni. A rendelet most lépett éleibe. Ausztriában itinden harmadik család „motorizálta" magát Jóllehet Ausztria nem él olyan bőségben, mint az amerikaiak, ahol az autó, a hűtőszekrény és a mosógép jóformán minden háztartásban meg van. de nincs hiány nálunk sem a „felemelt igényt kielégítő javakban” — ahogy ezt szaknyelven mondják. Minden harmadik osztrák háztartást „motorizáltak ’, minden hatodik jégszekrénnyel rendelkezik, minden nyolcadikban van mosógép. Az autó még mindig a legelterjedtebb jármű. A háztartások 12 százalékában (ebbe a szolgálati kocsik és vállalali autók nincsenek beszámítva) van személyautó, természetesen e téren az önálló munkakörben dolgozók vezetnek. Minden harmadik cjnálló munkakörben dolgozónak saját kocsija van, mindenesetre az alkalmazottak közül is minden tizedik a saját kocsiján utazik. A munkások között 14 százalékkal a motorkerékpár dominál, a parasztok és mezőgazdasági munkások között pedig egyenesen a háztartások 21 százalékában rendelkeznek motorkerékpárral. A kerékpár-segédmotor tulajdonosok javarészt munkások, de a paraszti lakosság is szívesen utazik motorizált kerékpárral. A rádiókészülék semmiképpen sem tartozik manapság a felemelt igényekhez. A rádió birtoklásából egyáltalán nem lehet az illető háztartás vásárlóerejére nézve következtetni, mert rádiókészüléke gyakorlatilag mindenkinek van. A telefon még rosszabbul áll. Csak minden hatodik család crhető el otthon telefon utján. Ebben természetesen az önállóak vezetnek, akiknek az irodája, vagy az üzlete és a lakása gyakran egymás mellett van. Az alkalmazottak közű1 csak 13 százalékának van magántelefonja, a munkások közül pedig csupán 2 százalékának. Az osztrákok tehát sokkal szívesebben utaznak két, vagy négy keréken, mint -. amennyire azt szeretik, ha otthon felcsengetik őket... (A ,,Presse”-ből) Mintegy negyedórás baktatás után bélért a háztartási boltba. Esernyőjét — ami biztos, az biztos — bal karjára akasztotta s így intézte a bevásárlást. Nagy sokára, mert. komoly forgalom volt a boltban, szatyorjóba rakhatta a csomagoka f. Még egyszer jól végig szám Iáit a, hogy nem felejtett-e ki valamit, aztán indult kveié. Az esernyőt már a bolt lépcsőjén fel kellett nyitnia, mert ugyancsak megeredt az eső. A szatyrot, hogy meg ne ázzék, az esernyő kampójára akasztotta s igy cappogott hazafelé. Jó darabot ment már. amikor észrevette, hogy bal térdét verdesi valami. Odapillant, hát megrökönyödve látja, hogy balkarjáról agy esernyő lóg le s az verdesi a térdét. Megáll, nézegeti a nyitott ernyőt, gondolkodik. — No fene, mi a fene! Már meg ikerpár ernyőm lett? — s hirtelen visszafordulva, nagy léptekkel lohol a boltba. Egyszerre megvilágosodott előtte a két esernyő rejtelme. Elfelejtve, hogy a boltban r saját ernyőjét bal karjára akasztotta, amikor a pultról a szatyorba rakta a csomagokat, egy, a pult szelén lógó esernyő került a keze ügyébe s ezt gépies mozdulattal, mint a sajátját, leemelte. Így aztán nem hogy p magénf VP,-„ hagyta c+t. hanem még egy másikat is szerzett mellé. K erem szépen, nem hangzik valakinek az esernyője/ — kérdezte nagy lihegve a boltba lépve. — Véletlenül én .., — Véletlenül, persze véletlenül 1 — reccsentett rá egy tetemes asszonyság, kikapva az öreg kezéből az clorzott ernyőt. — Ismerem az ilyen mókát. Persze, nem tetszett hozni ernyőt, de mikor aztán látta, hogy esik az cső, az enyémmel szaladt haza érte. Nézzék emberek, ott lóg a karján az övé. Láthatta, a vak is látta, hogy esőre áll az idő. Mért hagyta otthon a paropliiál? Persze, könnyebb a másét áztatni, a magáét kímélni. — Lám, az enyimet is hogy eldztalla! Még szép. hogy visszahozna, maga szégyentelen vén ember! Szegény öreg nagy zavarában belátva, hogy itt ellene vall a karján lógó vádoló ernyő fs, meg a Valóságnál kegyetlenebb látszat is. nagy hoesánatkérések és meddő mentegetödzések után megszénuenültcn hagyta cl a boltot. akkui ra clálll az eső. — No tessék, mos! meg már nem esik! Minek is engedtem, hogy az asszony rám tukmálja ezt a baj szerző ócska vacakot! A teremtésit neki, de még annak is. aki Ugyancsak nekikeseredve ért haza. Feleségé kedveskedve fogadta. — Csakhogy megjöttél, édes öregem! Jaj, de aggódtam már. hogy olyan sokáig oda voltál. Már éppen menni akartam utánad, hatba valami bajod lett. Meghoztál ugye, mindent ? — Persze, hogy meghoztam. Hogyne hoztam volna. Szoktam ón valamit is elfelejteni? — Dehogy szoktál, kedves, hngyis szoktál volna. Hadd pakoljak hát ki. Látom, mindent meghoztál pontosan. •— Tudtam én azt előre. De most nyisd ki az esernyőt, hadd száradjon meg. — Minek azt kinyílni? — Nem vizes — Nem vizes? Hiszen jókora zápor volt. Hogy maradhattál szárazon? — Hogyan-e? Hát egyszerűen úgy. hogy éppen akkor fedél alatt voltam. Ez csak világos. Nem? Ebben igaza is volt az öregnek. Csak azt már vem vallotta be ám az assz emunak. hogy milyen fedél alatt, meg hogy kinek a fedele alatt maradA ő szárazon. Az asszony meg nem kezdette, hát akkor minek is szólna róla. Nem okos dolog, ha az ember többet mond, mint amennyit éppen muszáj. Főképp pedig az asszonynak. . AESE BALÁZS
