Tiszavidék, 1957. október (11. évfolyam, 230-256. szám)

1957-10-31 / 256. szám

3 , ^ s 3 MAI SZAMUNKBÓL l A cukorgyári kikötőben Aucol hóhérok és 80 magyar forradalmár - fTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTff TTTTrr»TTTTTTTTTTTTTTTfT> "> II. évfolyam, 256. szám. ARA: 50 FII.I.EK. 1957. október 31. csütörtök. mm PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A SZOLNOK MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA • Aki valaha a régmúltban • látott—hallott kereskedelmi j tárgyalást, nehezen szabadul i emlékétől: Hatalmas zöldasz­• ta] körül udvarias mosolyé • ,,urak” ülnek, akik késhegy­­; re menő harcot vívnak min­• den fillérért; kik titokban j azon spekulálnak, miként le­• hetne az áru minőségét úgy 5 megrontani, hogy több le­­: gyen rajta a haszon s a vevő ÉVI 120000 kg CELLULÓZ „INGYEN“ Jugoszláv e.viarsak látogatása a Papírgyárban — ne vegye észre. Ennek az ellenszenves kalmár-légkör­nek nyomát sem lehetett lát­ni a Papírgyárban, hol jugo­szláv vendégeket kísértem e) kőrútjukon. Tihomir Marosan kereske­delmi igazgató és Ante A. Zaplata gj'árigazgató udva­riasan közrefogták Deés End­­rénét, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium megbízottját. Ve­zetőjük dr. Molnár László, a Papírgyár főmérnöke. Ma­gam Dobos Józseffel, a gyár főkönyvelőjével ballagok — „párban". A vendégek őszinte érdek­lődéssel járják körül a mo­dern üzemet dr. Molnár minden kérdésükre azonnal felel, szakszerűen magyaráz. Jugoszláviával való baráti kapcsolatunk minden titko­lózást feleslegessé tesz. rákig és megvárják, míg ki­mérik helyette a lisztet. — Egyébként a saját őrleteiknek vagy cserélőknek kiadott őr­lemények jobbak, mint a ke­reskedelmi, úgyhogy a házi­kenyerek ügyes gazdasszony keze alatt újból szépek, ma­gasak lesznek. A kunszentmártoniak nem .dicsekszenek vele, ped’ig ér­demes volna, hogy itt műkö­­ködik a környék újonnan lé­tesített, tekintélyes kapaci­tású rizshántolója. Idáig, már 40 vagon rizst hántolt meg az idei termésből. Egyedül a helybeli Zalka Máté Terme­lőszövetkezet 20 mázsát vitt megmunkálásra s szépen kaptak belőle a tagok. | a rizst | teljesen szaksze­rűen hántolják. Talán csak annyi a különbség az orszá­gos rizsmalmck és a kun­szentmártoni között, hogy itt nem készítenek export minő­séget. A különbség a két áruosztály között mindössze annyi, hogy nem fényesítik ki a rizsszemeket. Egyébként tápértéke, duzzadóképessége éppen akkora, mint a szépen kiglancolt exportárué. (P—s) 1 A körséta folyamán meg­tudjuk, hogy Marosan és Zaplata eivtársak gyára már eddig is szállított cellulózt Szolnokra. Most, hogy a még nagyobb mennyiség átvételé­re készülünk, meglátogattak bennünket, hogy a gyártmá­nyok minőségéről személye­sen elbeszélgessenek a gyúr vezetőivel. Dr. Molnár fő­mérnök elvtárs sokalja az eddig szállított cellulóz split­­ter-tartalmát. Zaplata elvtárs megnyugtatja: a következő szállítmányok teljesen meg fognak felelni a Papírgyár igényeinek: nemrégiben mo­dern derítőgépet szereztek be Svédországból. Deés Endrémé elvtársnő örül. látva, hogy létrejön a megállapodás. — Jugoszláv szomszédunktól vásárolva a szállítási költségen annyit takarítunk meg, hogy abból egy év alatt 120 000 kg cellu­lózt vásárolhatunk. Szívesen nyilatkozik la­punknak Marosain elvtárs: — Magyarországgal három éve állunk kereskedelmi kap­csolatban. A magyar és jugo­szláv nép baráti együttmű­ködését jelentős mértékben elősegíti az árucsereforga­lom. melynek érdekében ma­gunk is úton vagyunk. Ha­zám cellulóz ipara hatvan­éves múltra tekint vissza; ebből az utolsó tíz esztendő alatt megkétszereztük terme­lésünket. Zaplata elvtárs elmondja, hogy Szolnokról már csütör­tökön tovább indulnak — Ausztriába, Nyugat-Németor­­szágba, Franciaországba, — Olaszországba. — Az a célunk, — mondja, ■ hogy minél több állammal létesítsünk kereskedelmi, te­hát békés célú kapcsolatot. A jugoszláv és magyar szakemberek meleg kézfogás­sal pecsételték meg az egyez­séget. Az újságíró pedig ki­csit sajnálja, hogy egy ilyen örvendetes eseménynek nem valamelyik pezsgőgyárban le­hetett tanúja. Ott bizonyára „üdvlövést“ is hallott volna — pezsgősüvegből..: >— borváró —■> ÍTVYYYTYVYYYVYYTVYYYTYVYtTf'mYYTYYTYVYYTYVYTVTTYTYTYTYTYTVTYTTYYYTTTYVTTYTYVTrTri T­Messze földön híres KÍSz Hetven közül 20 nőtagja van a tiszafüredi Háziipari Szövetkezetnek. Ügyes és id­eg huncut lányok, fiatal asz­­szonyok, akik otthonos biz­tonsággal kuncognak a jöve­vények esetlenségén. Mert a sok y®3sző, ikész- és félkész kosár között szinte alig tud megmozdulni az, aki nem jártas ebben a szakmában. Ök viszont olyan gyorsan fonják, szövik az üvegek kö­ré a hajló vesszőiket, hogy elég szemmel kísérni. Legna­gyobb mestere ennek a mun­kának Bakos Bálintné, aki 5 éve tagja a szövetkezetnek. Hogy a férfiak se marad­janak ki — hisz mégis csak ők vannak többségben — ró­luk is mindjunk el egyet­­mást. Azt, hogy magúkénak tátják a szövetkezetét, s gon­doskodnak a jövőről. 1955 óta 17 és fél hold nemes fü­zet telepítettek, s jövőre 13 holddal növelik a nemes te­rületet. Kell az anyag, mert ren­geteg a megrendelés. Ez vi­szont nem csoda, mert gyö­nyörű holmikat készítenek, Fali virág- és utazókosarakat, előszoba-bútorokat, piaci- és divatkosarakat fonnak. Igen, a férfiaik gömbdivatkosarat. És milyen szépeket. Ennek egyik nagy mestere B. Szabó István, aki a képen épp a„ „csillagot", a kosár alját fonja. És a községbeliek. A KTSZ híre messze túljutott a köz­ség határán, de legjobban mégis az odavalósiak érdek­lődnek: ves*nek-e fel tago­kat? Vettek ezévbein legalább húszat. De jönnének még kétszer húszán is, csak vol­na nagyobb épület, és több vesszőföld. De egyelőre nincs, borsi—csíkos. I nagy ünnep első akkordja r . Szeretettel,I lelkesen készül az egész ország, a 'Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordu­lójának megünneplésére. Negyven évvel ezelőtt szüle­tett egy új társadalom, a szabad, független emberek, munkások, parasztok társadalma. Negyven évvel ez­előtt megújhodott egy sokat szenvedett nép, hogy a későbbiek folyamán csodálatos dolgokat alkosson és megmutassa az utat, segítsenek más népeknek is sza­badságuk kivívásában, életük szebbétételében. Negyven évvel ezelőtt a forradalom nagy válto­zást jelentett a Szovjetunió életében. Egészen más, új és nagyszerű értelmet kapott minden terület. A tudo­mány, az irodalom, a művészet, általában a kultúra, szocialista alapokra helyeződött, szocialista tartalom­mal telítődött meg. A színházakból és a film vászná­ról elkergették a hamis illúziókat keltő műveket, amelyek áporodott illata mételyezte az igaz művészet friss levegőjét. A szocialista realizmus lépett követe­lődzőn a kultúra hatalmas színpadára és az eltelt negyven év alatt vezető helyet biztosított saját maga számára. Hatalmas lendülettel! fejlődött a szovjet filmgyártás és rövid idő alatt a nemzetközi élvonalba küzdötte fel magát. Szerte a világon szeretettel fo­gadták a szovjet filmalkotásokat, mert tetszett élet­illatuk. őszinteségük, hitelességük. Szeretettel fogadta és kedvtelve nézte a magyar közönség is a szőttjét filmeket. Amikor 1945 tavaszán elhallgattak az ágyúk és megszűnt a szirénák bugása, amikor a felszabadító szovjet hadsereg nyomában megérkeztek hozzánk az előttünk addig ismeretle . szocialista művészet első hírnökei, a szovjet filmek — még nem volt szó ün­neplésről. A „Zója”, „A párttitkár”, a „Szivárvány”, j az „Este hatkor háború után” az alig elcsendesedett vihar szörnyű emlékeit, idézték. Aztán egymásután érkeztek hazánkba a háború előtt készült nagy szov­jet alkotások: a „Csapájev”, a Lenin életéről szóló filmek, a Maxim-trilógia, a „Cirkusz”, a „Gazdag menyasszony” és a többiek, amelyekből kezdtük meg­ismerni a szocializmust építő szovjet nép életét. És egyúttal megszerettük a nép életét híven ábrázoló szovjet filmművészetet, szivünkhöz nőttek a filmek­ben látott alakok és figurák, mert ^mindegyik az igaz­ság bajnoka volt. Ünneppé vált számunkra a szovjet filmek bemutatója és ezért rendezzük meg 1948 óta minden évben a Szovjet Film Ünnepét. A felszabadulásunk óta eltelt időszakban láttunk kevésbé sikerült szovjet filmeket, de találkoztunk nagyon sok kiemelkedő alkotással. Olyan örökértékű filmekkel bővült a világ filmművészetének kincses­tára, mint Donszkoj „Egy életen át” című filmje, Eizenstejn „Rettegett Iván"-ja, Rosalj „Muszorgszkij” filmje, Jutkovics „Othello”-ja. Olyan világsikerek születtek, mint a „Szibériai rapszódia”, ..Express sze­relem", „Vidám vásár”, „Bátor emberek”, „Befejezet­len elbeszélés”, „Karneváli éjszaka”, „Az én lányom’1, hogy csak a legjobbakat említsük. —-z u ■ ób b i évek I során a szovjet filmgyártás termelése évi száz film fölé emelkedett. De a meny­­nyiség nem ment a minőség rovására, erről a külön­böző fesztiválokon elért eredmények is tanúskodnak. A cannesi és Karlovy Vary-i nemzetközi fesztiválo­kon ez évben nyert díjat „A negyvenegyedik” és az „Egymásra találtak” című filmek. Ebben az esztendőben a Szovjet Film Ünnepe egybeesik a szocialista forradalom negyvenedik év­fordulójának ünneplésével. A filmhéten bemutatásra kerülő „Prolog” című film a Nagy Októberi Forradalom prológusát jelentő í 1905-ös forradalmi eseményeket örökíti meg; Don- j szkoj rendező Gorkij „Anya” című regényét dolgozta j fel új színes filmjében; „A negyvenegyedik” című j film a polgárháború egyik epizódját tárja elénk. S a I filmünnep többi bemutatásra kerülő alkotásai, mind ! a maga nemében érdekes művészi alkotás, amely a $ szovjet filmművészet felfelé ívelő pályája egy-egy | sikeres állomását, jelzi. | A Szovjet Film Ünnepe hetében azonban nem- i csak a legújabb filmekkel ismerkedhetünk meg. Meg- I ismerkedhetünk szovjet filmművészekkel, akik erre j az alkalomra hazánkba látogatnak. Megismerkedhe- f tünk azokkal a szovjet emberekkel, akiknek olyan i sokt izgulunk a film vásznán, akik művészetükkel j könnyeket csalnak a szemünkbe, vagy mosolyt vará- | zsolnák arcunkra. Az elmúlt években itt üdvözölhet- J tűk Borisz Andrejevet. a „Találkozás az Elbán” vi- j dám őrmesterét és még sok más közkedvelt film hő- j sét. Ebben az évben is eljönnek hozzánk sokan, ruti- « nos, tapasztalt művészek és fiatal tehetséges szí- t vészek. • ' | Mg Vo7(4i-'(4i>| n Szovjet Film Ünnepe és egy i heten keresztül, filmszínházainkban gyönyörködhe- ♦ tünk a legújabb es legjobb alkotásokban. Egy nagy 5 nép mutatja be nekünk, hogy ismét milyen eredmé- < nyékét ért el a filmművészet területért. Szeretettel ' köszöntjük ezeket a filmeket, apró kockákat, jelene­teket, amelyekben ott rejlik a szovjet emberek szíve, j közvetlensége. ■ 4 bemutatott filmek is a szovjet emberek üze­netét hozzák, a szocialista tartalmat közvetítik, két nép további téftqéri eggyékpvfc't'dádását jelenti.. HIMER ZOLTÁN s : | kívül, i belül feltűnően j ! tiszta és rendes a Kunszent­­: mártom Malom. Meglátszik, j hogy gondosan foglalkoztak ■ rendbetevésével a nyáron. Uj ■ külsőt kapott a többemeletes I skatulya szerű tárház is, úgy­­; hogy mostmár az egész ípar­­! telep inkább dísze, semmint ! szemrontója a község főút- i vonalának. ■ Tulajdonképpen az őszi szezonra készültek elő —, hogy minden baj és zökkenő nélkül láthassák el tavaszig munkájukat — a malom dói- ■ gozóí. Ez többé kevésbé sikerült ; is — s mostmár teljes üzem van. Különösen a cseretelepek forgalma nőtt meg. Kun- . szentmártonban még sötété- , déskor is álldogálnak zsákok- , kai a csereraktár előtt. ] — Érdekes ezzel kapcsolat- \ ban megjegyezni — mondja i Kakukk Mihály telepvezető, 1 hogy milyen érdekes válto­zás van a begyűjtés megszű­nése óta. Feltűnően nőtt a vámőrlés — nálunk például * 26 százalékkal tavalyhoz ké- ( pest. Ugyanakkor a kereske- 1 delmi őrlés sokkal kevesebb, s — Azzal magyarázható, r hogy a termelő lakosság és 2 felles üsem iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiMimiiiiiiiiiiiiiiiii a kunszentmártoni malomban j a falusi lakosság nagyrésze visszatért a régi szokásokhoz most, hogy lehetősége van rá. Nem a boltban vásárolja a kenyeret, hanem a fejadagját szépen megőrleti és megsüti. Ezért nőtt a vámőrlés. Ezzel szemben a kereskedelem ré­szére végzett őrlés alacso­nyabb mint eddig bármikor. I — A KERESKEDELEMBEN [ valószínű azért nem kell any­­nyi kenyér, mert a fogyasz­tók közül kiestek a termelők, sőt azok is. akik tavaly októ­berben készleteket halmoz­tak fel és most, hogy az el­látás biztosított, nem őrzik tovább készleteiket. S talán ideszámíthatom azt is, hogy voltak egyesek, akik az álla­milag fenntartott kenyérárak és a piacon kialakult magas kukoricaár közötti különbsé­get úgy igyekeztek kiaknáz­ni, hogy állatokkal etették fel az olcsó kenyeret. A kunszentmártoni telep úgy készült fel az előre vár­ható .vámőrlésre, hogy saját erejéből Tiszaugon és Tisza­­kürtön új cseretelepeket léte­sített. A termelőknek aztán más lolguk nincs, mint a bú-Táiiikflt n rnlctá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom