Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-18 / 219. szám
€gy életen át a pártért ti árki megtalálhatja az-*■* alattyáni tanácsházán Nagy Mátyás tanácselnököt és párttitkárt. Mert amióta tanácselnöknek is megválasztották, két tisztséget is visel egy személyben. Igaz, hogy szerencséje van a látogatónak, ha első kísérlet után azonnal szót tud vele váltani. Nagy Mátyás ritkán ül bent a hivatali székében. Járja a határt, ügyeket intéz a járásnál, egyszóval elfoglaltságát tekintve, nem írigylésreméltó a helyzete. Ha mégis sikerül legalább egy félórai beszélgetésre elcsípni, szívesen válaszol a kérdésekre. Alacsony, vékonydongájú, barna ember. Ahogy végignéz rajta az ember, szinte látja külsején küzdelmes életét. Aki csak látja és nem beszél vele, nem is gondolja, milyen nagy akarása és munkabírása van ennek az embernek-. Hogy belülről milyen? Élettörténete a válasz erre. 1905-ben született nincstelen. zsellér családból. A szűkös munkalehetőség korán elviszi a faluból Berettyóújfaluba, ahol cseléd, mindenes évekig. Bevonul katonának, családot alapit, küzd a mindennapi szűkös kenyérért. 1945-ben — az új élet első perceiben — mindjárt a pártban találja meg helyét. Alapító és szervező tagja a kommunista pártnak. — Bizony, kevesen voltunk még akkor — emlékezik viszsza erre az időre. Ernst, Boros, Kiss Károly és a többi elvtársakkal együtt 16 főt számláltunk a pártban. — Mindannyian nincstelen szegényemberek. A 45-ös választásolcon a kisgazda és a paraszt párt fölényével szemben mindöszsze 52 szavazatot kapott a kommunista párt Alattyárton. Nem keseredtünk el nagy bizalommal és lendülettel tovább dolgoztunk. — Tagságunk — lassan — állandóan szaporodott. 1948-ban már 90—100 főt tettünk ki a faluban. Nemcsak többen lettünk, megnőtt a párt tekintélye is. 1949-ben idejött a faluba a gépállomás és ettől kezdve még inkább fellendült ' a munka. A politikai harc e-edményessége, az egységes felvonulások, mind egy erős. tekintélyes párt irányítását, jelenlétét bizonyították. Megalakultak a termelőszövetkezetek is, szóval szemmel lát hatóan napról-napra nőttek a sikerek. — 1952-ben már 210-en voltunk. 1953 után sajnos, nekünk is éreznünk kellett, hogy megbomlott valami a vezetésben. Ettől kezdve nagyon sokat küszködtünk. Különösen az 1956- os év volt rendkívül nehéz. A párttagok jöttek, kérdeztek — nem kevésbé a pártonkívüliek és mi csak álltunk tanácstalanul. Ebben az évben már 290 tagot tartottunk nyilván. A párttagok zöme tsz tag, de akadt közénparaszt is közöltünk. Foglalkozás szerint jó volt az Összetétel, de nem így a párt iránti hűség. I lycn helyzetben jöttünk *■ össze október 23-án a Gerö-beszédet meghallgatni. A járási küldött már jelezte, hogy nagy vihar készül a kommunisták feje felett, jól meg kell kapaszkodnunk, hogy talpon maradjunk. Hogy félbe szakadt a beszéd, roszszat sejtettünk. Másnaptól kezdve már gyorsan peregtek az események. 25-én megszerveztük a párlhclyiség védelmét, de a vagy nyomásra kénytelenek voltunk október 27-én feladni. Ezen a napon alakult meg a forradalmi tanács az összes mellék szerveivel és bizottságaival. Engem még az este elkezdtek zaklatni fegyverek miatt. Arról is beszéltek már a tanácsban, hogy el kell hagyrom a falut. 31-én jött haza Pestről Nagy György — a volt gabona-nagykereskedő — és amikor a tanácsháza előtt már jól kikiabátta magát, elfőtt a lakásomra, és hátulról leütött. Megverte Boross Mátliét és féleségét is, majd ismét visszajött és beütötte ez ablakot. November 4-én hajnalban felcsillant bennem a remény. 8-án este hivattak a tanácsházára és amikor ott a szőriét elvtársak között megláttam a régi jó elvtársamat. Árvái elvtársat, először szólni se tudtam az örömtől. Ez este megígértem, hogy megkezdem a párt szervezését. November 9-én megkezdtük a munkát és 12-én megalakultunk 5 taggal. Mind az öten 45-ös párttagok voltunk. Kezdetben nagyon nehezen ment. Nehezebben, mint 45- ben. Decemberben — már — minden nehézség ellenére — 27 tagja vnl*- az MSzMP helyi alanszervezetének. Ma pedig 93 fő a taglétszámunk Sok sikeres rendezvényt tartottunk február óta és ma A MODELL-BABUK megálltam a kirakat előtt s nem akartam hinni a szememnek: a gyönyörű papírmasé-baba rámmosolygott, sőt, kissé fejet is hajtott, mintha hívna, hogy menjek be. Belecsíptcm a karomba, hogy ébren vagyok-e, de nem volt kétséges: a papírmasé-baba ismét elmosolyodott és fejet hajtott. Egyébként nincs ebben semmi természetfeletti A mai fejlett technika folytán ennél sokkal bonyolultabb dolgokra is képes a modell-bábú. Csupán egy dolog lehetetlen — a modell-bábút emberi tulajdonságokká. felruházni, bár kivételesen ez is előfordulhat. Erről szeretnék beszámolni. * < Öreg néni áll az egyik postahivatal ablakánál — Kedvesem — mondja félénken az ablak mögött ülő leánynak — szerelnék ■füzeteket küldeni az unokámnak. Mi a teendő? A „kedvesem” nem, ér rá. Egyik kezében zsemlye, a másikban kolbász. Hol az egyiket, hol a másikat emeli a szájához, s ez a tevékenység egész lényét leköti. — Kedvesem 1 ismétli az anyóka, a leány számára azonban az öreg néni nem létezik. Se nem látja, se nem hallja őt. — Kedvesem! — kezdi harmadszor a néni, s úgy látszik, hangja mégis csak megremegtette a modell-bábú dobhártyáját. A „kedvesem” félhanron néhány szót vet oda, amiből kiderül, hogy még „enni sem hagyják az embert”, s végül válaszra méltatja az anyókát. — No, mi kéne? Az anyóka megismétli kérését. — Keresztkötésben küldendő .. t — hangzik a rövid válasz. Az any ’ka csak ennyit tudott meg, s a moi-.cU-bábú folytatta az. evést. * .. i Vevő lép a pulthoz, s kérdöleg tekint a fiatal, szőke, festettajkú elárusítónőre. Ö azonban a vele szembenálló, hasonlóan kifestett teremtésen kívül senkii sem lát. Élénk beszélgetés folyik a tegnap esti dolgokról. Hozzájuk csatlakozik még egy kolléganő. Az elárusítónő megkérdezi az új jövevénytől: Láttad a filmet? — Láttam ., — Nos, hogy tetszeti? Miután mgtárgyalták a filmet, vógfé észreveszi a vevőt. A barátságos mosolyt, amely eddig arcán ragyogott, mintha elvágták volna. Még csak a szabványos „mi letsziket” sem mondja, összeszorított ajakkal, várakozó pillantással tekint a vevőre, gondolván, hogy a vevő így is megérti a modell-bábú néma kérését. Valóban, meg is értette: <— Ezt a parfőmöt és ezt a púdert szerelném ... A vevő kifizeti az arat s at adja a biokloot. Az clárusítónő a távolba merengve a puliid Utad Óéi urMltt — Nem lehetne valamibe becsomagolni? A szőke modell-bábú a pult alól elővesz egy darab papirt, s a vevőt szóra se méltatva, elébe teszi. Elébe teszi, hogy csomagolja be ., j * A játékboltban egy kisfiú sóimig csodálja a mackót. Látszik, hogy tetszik neki, de egy kérdés nem hagyja nyugton: — Néni, néni.., A „néni” azonban — legfeljebb 20 esztendős lehet — nem vesz tudomást a gyerekről, vagyon belemerült egy bácsival folytatott beszélgetésbe. Ám a gyerek, nem nyugszik: ] — Néni, néni.-.. — Nos, Mit akarsz? — Miért van a mackónak olyan vastag pofája? — Nem vastagabb, mint a tiéd! — válaszolja az elárusítónő. a fiú kezéből kilépve a mackót, s a következő pillanat-; ban a gyerekről teljesen megfeledkezve, ismét beszélgetésbe merült a bácsival, aki egyáltalán nem hasonlít arra a kiváncsi kis vevőre: aki azóta sem tudta meg, miért van a mackónak olyan vastag pofája. * Csillogó betűk hirdetik az aitón: igazgató. Az ajtó előtt egy ember áll. Már háromszor kopogott — semmi válasz. Talán ■nincs bent? A mi emberünk határozatlan mozdulattal a kilincsre teszi a kezét. Le nyomja. Hatalmas tölgyfaasztalnál, széles' karosszékben ül a férfi. aHnek tisztségét a fényes betűk hirdetik. Valamilyen iratot nézeget teljes figyelemmel. A vendég köhög, az igazgató nem, mozdul. — Jó napot. Semmi válasz. — Szabad lesz. —• próbálkozik ismét a látogató. — Dolgom van!.— hangzik a karosszékből. — Csak két szót, igazgató elvtárs . -.. Az „igazgató elvtárs” fel sem pillant, csak ismét ezt dörmögi: — Dolgom van!..: — Mindössze két szót szeretnék mondani .. nagyon sürgős dologról van szó... Úgy látszik, az igazgató közben megnyomta a wllanycscngő gombját, mert a látogató mögött hirtelen megjelent „valaki”, s az igazgató felpillantva megparancsolta: Vezesse ki! már tömegesen jönnek páriánk iviUíek is beszélgetni a párthelyiségbe — fejezi be a visszaemlékezést Alattiján MSzMP titkára. J\Iagy Mátyás élete össze-> ’ fonódott a párt életéveT. 1948-ban párttitkár, majd főbíró. Rövid ideig dolgozott a DÉFOSZ járási titkárságén és innen tért vissza a faluba. 1954 május 1-töl a mai napig párttitkár. Februártól kezdve tanácselnök. Azt hlhetné az ember, hogy ilyen múlt után jó anyagi körülmények között él. Lényegesen jobb az élete, mint 45 előtt, de legnagyobb ellensége se mondhatja, hogy öszszekapta magát. Minden falubeli tudja, hogy szerényen él. Dolgozott mar olyan helyen is, ahol lett volna módja gyorsan gyarapodni, de 6 megslégedett kevéssel is. — Kevéssel, becsületesen. 1545 óta soha nem emelték ki, nem is törekedett felfelé. Egy-két év kivételével a faluban dolgozott, úgy mint az átlag ember, de állagon felül a pártért. Volt idő, amikor mellőzték. Ha rosszul is esett ez neki. csak tovább dolgozott. szívósan. Ezért becsülik a faluban: MENYHÁRT LÁSZLÓ Mindez megtörtént. A beszélő módellbábükat szándékosan nem neveztem meg. Nem neveztem meg azért, mert egyre kevesebben lesznek. S reméljük, hogy e sorokat elolvasva az utolsó példányok is szégyenkezve rádöbbennek, hogy mégsem s Ietv’e az amatőröket, hogy a dtjmodell-bábúk, hanem a szoclauísía tál sa-1 nyertes képeket közlés céijébói-juttassák el szerkesztéséjgnkbCi Néhány szó a nagykun napok fényképkiállitásáról Véget értek a nagykun napok, el csend esedttík a kiállítási termek, hogy helyet adjanak az újból munkához látó tanuló ifjúságnak. Lekerültek a falakról a fény-' képkiánítás képei is de mielőtt még újból tulajdonosaiknak küldtük volna viszsza, igen szigorú vizsgán mentek át. Értékeltük a beküldött és kiállított fényképeiket. s a Legjobbakat közülük díjaztuk is. Sok fénykép érkezett a Rendező Bizottsághoz^ nehéz volt a döntés, melyik érdemli az első dijat, hisizen megyénk fotóamatőrjei igen fejlett technikai és művészeti érzékkel rendelkeznek. A Bíráló Bizottság hösszes vita után úgy döntött, hogy az első díjat Matlárl Ferenc fegyveméki fotóamatőmek ítéli, hárem kimagasló amatőrmunkájáért. a „Hazafelé”i „Gyerünk a patakhozJ‘ és „Külváros” című képek művészi témafelvázoásáért és kifogástalan technikai kivite» lezéséért; Ugyancsak díjazva lett Tompa Tibor, Szolnok, „Utcaseprő” és Modla. Pál, Szolnok, Hegesztőmunkás” című képe is a II., iMetve III. díjjal. f A díjazott képeken kívül igen sok jó képet küldtek be a jászapáti, karcagi, martfűi, jászkiséri kul túrót thonctk ÍO- tóamatőret és fotókörei. A kiállítás megmutatta, hogy megyénkben sok embar szereti a fényképeket, szívébe zárta a sokféle szórakozás egvik legszebb, művészi igényi: és látókört fejlesztő ágát, a fotóamatőíködést. Akik látták a kiállítás anyagát, meggyőződhettek róla. hogy a fényképezés —■ kellő lelkesedéssel! — művészetté tud fejlődni, örömet és ! kedves emléket nyújt annak, 1 aki ezzel foglalkozik; ! Érdemes hát megyénk ! amafőrfényképészeit az eddi- 1 ginéi jobban támogatni, mun; kájukra jobban felfigyelni A lehetőség megvan rá, s nem ; követel sok áldozatot. A városi és községi kulturotthonok könnyen meg tudják teremteni mindenütt szakköri foglalkozás keretében a rendszeres munka feltételeit, ha ez megvan, a legközelebbi nagykun napok alkalmával már nőm 50—C0, hanem száz és s-záz Szolnok megyei fotóamatőr kópéiban gyönyörködhetünk. Fekete László, Kisújszállás, Gimnázium; (A SVERKtazt ŐSÉGTŐL: — Kérjük a rendező bizottságot, ildálomban élő emberek. Ezért írtam ezt a karcolatot. (Irta; A. CSERNISEVJ ! ítadtf Ismerkedjenek ímec számosabban.} meg rét# MEGJELENT LIGETI KÁROLY válogatott iráoai Ligeti Károly neve kevesek előtt ismert. Kevesen tudják, hygy Ligeti az oroszországi magyar hadifogolymozgalom egyik legkiválóbb vezetője volt, aki 1919-ben Omszkban a fehérgárdisták elleni harcban halt vértanúhalált. Régi adósságot törlesztettünk* amikor hagyatékát az Októberi Forradalom 40. évfordulója alkalmából sajtó alá rendeztük, hogy végre népünk közkincsévé válhasson. Az anyag ö«*»zegyűjtését a Hadtörténelmi Intézet végezte. Ligeti életpályájának ismertetése a múlt év őszén mártírhalált halt Sziklai Sándor vezérőrnagy tollából származik. Ligeti Károly 1890. december 8-án született Kiskőrösön, apja jómódú kovács volt. Kilencen voltak testvérek. Kiskőrösön hallott először a szocializmusról. Egy kosárfonó gyakran eljárogatott Ligetiék kovácsmü helyébe és ő beszélt a szocializmusról, a munkásmozgalomról, A polgári Iskola elvégzése után Budapestre jött — ahol bátyja már több éve mint vasmunkás dolgozott — és elhelyezkedett, segédmunkásnak a Tavaszmező utcai autó-motor és karosszéria javító üzemben. Hamarosan tagja lett a Vasas Szakszervezetnek. Az 19I4-es háború kitörésekor neki is be kellett vonulnia. A szerb frontra irányították ezredét. Ligeti a fronton sem rejtette véka alá szocialista nézeteit Később h ad a p r ódő rm es t érré léptették elő. és Galíciába, Bieloszfok vidékére küldték. Ligeti háborúellenes hangulata egyre fokozódott, mely verseiben is kifeiezésre jut. Az emberek esztelen mészárlását szemlélteti a „Vörös homály”-ban: ,.Asztalomon holt őszi lényre) Hullott elébb le csendesen. Kint a mezőn így hull az Ember, Ember kezétől véresen." Nem sokáig harcolt Ligeti az orosz fronton. A bruszilovi támadáskor több tízezer társával együtt fogságba esett. A politikailag fejlettebb hadifoglyok — köztük Ligeti is — sokat tanultak az orosz munkásoktól és az ivanovói bolsevikoktól; A hadifoglyok között folytatott szervező és agitációs munkának látható eredményei voltaik. Ligeti tevékenysége nem tetszett a Kerenszkij-kormánynak, ezért egy tiszti csoporttal Omszkba szállították. Az omszki forradalmi mozgalom fordulópontot jelentett Ligeti politikai fejlődésébe, itt lett valóban öntudatos és kommunista. 1918 február havában Ligetiék kezdeményezésére és vezetésével, az omszki bolsevikok segítségével, a hadifogoly-lágerekben is megszervezték a nemzetköziek Vörös Gárdáját. A hadifoglyok szervezésében elért sikerében nagy szerepe volt az 1918 febr. 10-én megjelent, „Forradalom” című magyar nyelvű hetilapnak. A lapot Ligeti Károly szerkesztette, és rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Nemcsak Omszkban. hanem más szibériai városokban is szerették és keresték. 1918. június 8-án Omszk a? ellenség kezére került. Ligetiék kénytelenek voltak védőharcok közben fokozatosan visszavonulni. Ligeti partizáncsapatai északkelet irányában az Ob folyó égjük mellékága, az Om mentén haladtak. Az egyenlőtlen harcban a partizánok csaknem mindnyájan elestek, Liget' súlyosan megsebesülve, eszméletlenül. maradt a csatatéren. Tgy került az ellenség kezébe. A fehérek Omszkba vitték és börtönbe dobták, anélkül, hogy orvosi kezelésben részesítették volna. Ligetit a Lesnyomorúsáeosabb körülmények között tartották hosszú Ideig vallatták, ütötték, verték. De hiába kínozták. semmit sem tudtak kiszedni belőle, nem árult el senkit, hű maradt a proletárf orrad alomh oz. 1919 nyarán a Vörös Hadsereg győzelmesen nyomult előre. Már nem volt messze Omszk felszabadulása. Kolcsak, a szibériai katonai diktátor hitvány pribékjei, a fehér kozákokkal együtt véres bosszút álltak a fegyvertelen fogoly vőrösgárdistókon. A mozgalomban részt vett valamennyi fognivt mi"d egy szálig kivégezték. Köztük több mint 100 magvar vörösnartizánt. A súlyosan beteg Ligeti Károlyra az utolsók között került sor. Életének utolsó Pillanatait is arra használta hogy szóljon az élőkhöz, a magvar szabadságharcosokhoz és szeretett hazájának üzenjen. az Utolsó éjszakán a börtön falára írt megrázó ..Végrendelet” című versében: VÉGRENDELETEM Míg telketekben szikra-tűz fog égni, Mindig előre, vörös magyarok! A szép jövendőt el fogjátok érni, — tin is elérem. — hc.bár meghalok. Mert nem adják olcsón a szabadságot, Az ára könny és mártirvérfolyam. KI érette hull, százszor legyen áldott, .4 gyávákon meg az ár átrohan. Ti eljuttok a vörös Budapestre, fis ölelés vár rátok és virág... S ha visszanéztek csodás napkeletre Veletek ujjong a? egész világ, fin itt maradok bús, jeltelen sírban, De veletek küldöm tüz-lelkemet. Hogy lobogva a forró csatasorban Az én telkemtől lelkesedtetek. És mind ott leszünk a végső csatában, fin és a többi vörös magyarok Elhullunk, de a győztes szabadságban Újra életetet, Ti, Ti adjatok. Omszk, 1919.Részietek a „Forradalom” márc. 10—i c FEGYVERRE! Veszélyben a szocialisták közös hazája! A mi hazánk, a mi kincsünk, a mi jövendőnk, gyermekeink. unokáink egyetlen öröksége: a forradalom! Az imperialisták zslvány bandája ezt akarja elrabolni tőlünk. „Fegyverre’’! fiz a felhívása ez orosz munkások és parasztok kormányainak. Fegyverre! Ez a mi felhívásunk is, a magyar hadifoglyok forradalmi bizottságáé. Ide a mi vörös lobogónk alá. Indulunk hazát szerezni, mi hazátlanok, földet szerezni mi földtelenek, kenyeret szerezni fegyverrel a h'ésben. Dózsa György a vezé-* r’ink, minden parasztoké, minden munkásokéi akiknek a. hadifogolylapban írt 1918. jkkből: bölcsője a magyar nyomorúságban ringott. Ide a mi vörös lobogónk alá. A munkások és parasztok nemzetközi jelszava van raj-: ta: földet a parasztnak, a munkásnak a gyárat, békét a világ valamennyi felszabadított klzsdkmányoltiainak. Forradalmi vörös zászlónk Magyarorzzíg felé mulat Kelet felől, ahonnan elindulunk hazát szerezni. nem másolcnak. hanem magunknak, munkásoknak, parasztoknak. ■fértek, testvéreink a mi Vörös Hadseregünkbe, megmenteni az orosz forradalmat, rr gkez(l°ni fegyverrel a kézben a magyar munkások, magi mr parasztok felszabadná-& Éljen az orosz munkás- ésl paraszlforradaloml -Éljen a magt/ar munkás- és J tíűmtd&j or radarom i