Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-17 / 218. szám
TANÁCSÜLÉS A Leez-e állatorvos a községben ? Kevesebben szántanak*c traktorral az idén ? Növekedett a tanácstagok tekintélye — I A TANÁCSHAZA már kora vasárnap délután, megtelt tanácstagokkal és érdeklődőkkel. Férfiak, nők vegyesen üinek az asztaloknál és körül a fal melletti székeken. Az elnök — Nagy Mátyás — megfontoltan beszél, — Az utolsó — szeptemberi — tanácsülésen elhatároztuk, hogy a községiéilesztésá alapból a főúton, egy méter széles, 800 méter hosszú betonjárdát építünk. A munkálatokat megkezdtük. Helyeslő morajlás fut végig a termen. Nagy Gáborné. az utolsó sorból közbeszól: — Az Alkotmány-telepre kellene mér gvn dőlni, ott sokkal fontosabb lenne a járda. Az elnök figyelmezteti, hogy lesz mód a hozzászólásra a beszámoló végén, de azért nyomban válaszol: —- Az utolsó tanácsülés in határozott. Akkor jól meghány tuk-ve tettük a dolgot, amit nem is akarunk megmásítani. Egyébként 20 ezer forint hozzájárulást kaptunk a járástól, ami elvesz, ha abbahagyjuk a főúton a munkát. Az asszonykán látni, hogy ismét szólni akar, de nem zavarja meg a beszámolót. — Olyan határozatot is hoztunk, hogy a gépállomás konyhájának el kell költözni a volt Maár-kastélyból. hogy megkezdhessük az épület lebontását és abból a kultúrház építését. Ezt a határozatot a Járást Tanács megváltoztatta, mivel nem tudtunk más helyet adni az ÁMG-nek. Az elmúlt hónap óta meggyorsult az adó és a helyi bevételek befizetése. Az őszi mezőgazdasági és betakarítási munkák megkezdődtek. Az egyénieknek 350 hold mélyszántása van ed- »_ dig. Ez a tervezett területük 5' 10,5 százaléka. A termelőszö- • vetkezetek az előirányzott te- • rületük 65 százalékát már I megszántották. A község te- i Kilétéből körülbelül 350 hol- • dón végezték el a trágyázást. ; A kukoricatörés a múlt héten • már jó ütemben haladt és aj terület 11 százalékát megtör-£ ték; : A beszámolóban így sora- * közük tovább a sok adaf. az. j eredményről, a tennivalókról. ! AZ ELNÖK papírokat rak S maga elé, felkészülve a vé- £ lemények feljegyzésére. A je- £ lenlévők pedig nem is kéretik ; magukat, beszélnek egyre • jobban belémelegedve. • Sándor Jani bácsi arról be- 5 szél, hogy ne feledkezzen | meg a tanács a betakarítási £ munkák _ szorgalmazásáról, j Molnár Béla miután a szót j megkapta, szenvedélyesen • kezdi mondókáját. látni, hogy £ amit mond. szívből mondja: £ — .Ezelőtt, ha egy tanács-; tagnak elmondtak valami £ problémát a választói, csak a £ vállát vonogatta, ha kérdez-; ték, hogy milyen munkát vég--» zett, csak a bajusza alatt f hümmögött; Most már azért ! más a helyzet. A járdaépítés £ a vásártér körülkerítése és'£ több jogos sérelem orvoslása £ azt jelenti, hogy dolgoznak a • tanácstagok és ezt látja a la- • kossá? is. Igaz, a községfej- £ Iesztési tervnek még nincs! nagy tekintélye és tavalyról £ is maradt sok végre nem haj- • tott határozat. A jelenlegi • munkában nincs minden • rendben. Csak egy példa a £ sok közül, hogy ezt igazol-£ jam. Az egyik dolgozó pa-£ rasztnak 700 forint adóhátraléka volt. Egyik napon a délelőtti órákban — az első felszólításra — befizetett 500 forintot. Erre Lajos bácsi, i pénzügyi előadó délután mái el is ment hozzá és követelt! a még hátralévő 200-at, mer sejtette, van még több pénzt is. A dolgozó jogosan zakla tásnak vette ezt és azt mondta, azt is bánja, hogy az 50( forintot befizette. Ne ezt há borgassúk, akik ónként jón nek rendezni a hátralékukat hanem azokhoz menjen l-ajo. bácsi, akik nem törődnek ■>< fe Uzólitások kai. Nagy Gáborné most má egészen belemelegedve közi ■fciondanivalój át: — Az előbb azért szóitan közbe, meri s. mi ufelnkbn: hozzáfogtak a járdaépítésbe; a fuvart is kifizettük és abba hagyták a munkát ennek ellenére. Azt szeretnénk, ha az Uj-sor és az Alkotmány-telep se lenne mostohagyereke a tanárinak. Ivanics József bácsi így aggodalmaskodik: — Nagyon magas a szántásdíj, sok paraszt nem szám az idén, ha .ez így marad. Olyan hír is járja, hogy más gépállomásokon a régi alacsonyabb díjak szerint fizetnek a munkáért. Berta elvtárs, a gépállomás főkönyvelője természetesen nem hagyja szó nélkül az ilyeh beszédet; — Maguk is tapasztalhatták, hogy a kormány a lehetőségeken belül nem volt szűkmarkú a parasztsággal szemben. Október előtt a gépállomások bőven kapták a támogatást. A miénk, az alatvtyání is. Ez a támogatás azonban nem térült vissza. Az Alattyáni Gépállomásnak például évente 300—400 ezer forint ráfizetése volt. Most. hogy önállóságot kaptunk mindent saját magunknak kell előteremteni. Vettünk i< már 4 ekét, két Zetorhoz alkatrészt és sok más dolgot Az idén nyereséggel zárunk. Ennek természetesen az az ára, hogy többet kell fizetni a gépi munkáért. A gépi társulások azonban 10—1f> százalékkal alacsonyabban tudnak dolgoztatni, mint a szétszórt földeken dolgoztató parasztok. Ezért kell a tanácsnak azon lenni, hogy, minél több gépi társulás alakuljon meg. Budai Gábor bácsi állítja, hogy sok föld parlagon marad, vagy legalább is mélyszántás helyett csak sekélyen szántiák meg. Nagy Feri bácsi nem osztozik ebben, szerinte nem lesz annyi a mélyszántás, mint tavaly, de lényegesen sem lesz kevesebb. — Én úgy látom, hogy azok a termények és állatok, amelyekből a parasztság a szánatáshoz és egyéb munkákhoz pénzt tud szerezni, még a padláson, az ólban és az istállóban vannak. Ezeket csak most teszik még' pénzzé. Ha pedig pénz lesz, nem mondanak le a mélyszántásról, mert mindenki tudja már, hogy a gépi munka pótolhatatlan. A KÖZBESZÓLASOK erősítik a hozzászólók véleményét és az elnök többször kénytelen csendre inteni a vitatkozó hallgatóságot. A gazdasági el<5adó beszámol arról a nagy munkáról, amit ielenleg végez. — Nem volt vezetve főkönyv, nem voltak rendesen nyilvántartva a helyi bevételek befizetései, és így naponta 100—200 idézést is kiküldők a helyzet tisztázására. Ez csak a munkám errvik része. Ezenfelül az iktatás. Nem bírom! Fizikai lehetet'enség kifogástalanul megcsinálni a feladatot. Az. elnök segítséget tgér az átmenetileg sok munkához, a jelenlévők biztatást adnak és úgy látszik, az előadó megnyugszik. Az állatorvosi lakás problémája körül valóságos szócsata támad. A jelenlévők közül mindenkinek van véleménye és javaslata. Többen is mondják, feltétlen meg kell oldani ezt, mert ha a lakás miatt a község állatorvos nélkül marad, járhatnak majd a szomszód faluba, vagy fizethetnek az utazásért az ottani állatorvosnak. Van ugyan pénz a jelenlegi rozoga épület helyrehozására, de nem elég ahhoz, hogy tökéletes lakást tudjanak építeni. A pénz kevés, de érik a megoldás. A választ mindenki megkapja kérdésére. Nagy, Mátyás elnök egyszerűen, de nagyon sokatmondóan kerekíti a válasz mondatait. Arról is. hogy több társadalmi munka kellene a falu fejlesztéséhez, arról Is. hogy az októberi események milyen zavart okoztak a tanács munkájában. Azt sem titkolja, hogy az igyekezet ellenére jelenleg még nincs minden rendben. A legu óbbi tanácsvezetőség nagy káoszt hagyott hátra, amit most kell helyrehozni; A SZÜNETBEN két sokgyer,,.ekeB anya 1000—1000 forint pénzjutalmat kap szünet után pe-li" a vasárnapi késő délután ellenére tovább marad a hallgatóság Az igazgatási beszámoló is sikeres. Az óra hetet mutat, de Nagy Mátyás elnök szívesen marad még néhány szóra. Beszélgetés közbon elmondja hogy a mai tanácsülés és a közelmúlt munkája alapján úgy látja, fordulat következik be a tanácstagok munkájában. Az emberek bizalma megnőtt, a munkafegyelem javul a tanácsnál. A jövőben a tanácstagok fogadóórákat is tartanak majd. Jó későre jár az idő. mire mindenki hazaszáilimgózik. Otthon még sokáig vitatia kiki az asszonnyal, vagy éppen a nagypapával, mit is lehet tenni ezért a kis faluért: Menyhárt lAszlő CSEMEGECUKOK Jó ideje arról vitatkoztak már az asznyok, milyen nehéz is a pedagógus élete napjainkban. Olyan mértékben megnövekedtek az óraszámok, hogy azt nem győzi energiával egy tanitó. — No meg itt van ez a napközi is. Hogy mennyi baj van azzal, azt csak az tudja, aki napközis nevelő. Nálunk például két tanitó jut nyolcvan gyerekre. Hogy nem fegyelmezzük őket‘l örüljenek a szülők, hogy nem ölik egymást a nebulók. Mert hát nincs keret. Nos, amíg a keret ilyen szűk lesz, addig ne várjanak nevelést a-pedagógusoktól — nyelvelt a csinos fiatal tanítónő, a keret szót mindig gúnyosan hangsúlyozva. Megtapsolták, ahogy leült, s általános derültség hullámzott végig a sorok között. S akkor felállt ő. Még nem szólt egy szót sem, csak nézte az előtte ülő fiatal tanítónőket, az értelmiségi nöankét résztvevőit. Még nem szólt egy szót sem, csak nézett, elöregörnyedt hátgerinccel Tiszteletteljes, várakozó csend lelt úrrá a termen. Egy pisszenés sem hallatszott, mindönki tudta, valami fontos mondanivalója lehet az ősz tanítónéninek, hiába aligha fárasztja magot, Halódik évtizedét tapossa már. Elvégre, eleget álldogálhatott a katedrán majd félévszázadig, s nem semmiért őszült meg anyira, ahogy megőszült. — 1928-at írtak akkor — kezdte akadozó, fulladó hangon, látszott rajta, nehezére esik még a beszéd is. Fiatal kollégái szinte leültették volna simogató tekintetükkel, hogy ne kínlódjék, üljön csak le, s beszéljen úgy, De ő nem ült le. hanem folytatta kissé indulatos hangnemben, — 1928 volt, s éppoly 1ázás buja tavasz, mint az idei, az 1957-es is. Számomra azoi.ban hiába nyújtogatta nyakát a sárga kikirics, hiába ontotta illatát az iskola sarkában a lila orgonabokor, valahogy nyomasztóan hatott rám akkor a klújulás. Az én életemet ugyanis az iskola, a tanterem alkotta. Osztályfőnök voltam, fiatalasszony, de a szivemből mindenki helyét ellopták nebulóim. A kifakadó zöld növényzet erős illatától harmatos májusi reggeleken hányszor megdobbant az a bolond, lüktető jászán, ha a kisgyepi, vagy a szűcstelepi részről — c proli negyedekből — hol az egyik, hol a mánk gyerekem maradt távol. Mert ahogy kivirult a természet, ah gy krínrázott színpompájában a növényvilág, úgy fakult az én osztályom színe. Végül egyszínűvé lett az egész, sápadltá. Kimerült, színtelen arccal ültek a padokban, előttem tanítványaim, s érdektelenül bámultak rám, vagy ki az ablakon. • r fp s lassan fogyóit az osztály létszáma. .4 hiányos tavaszi táplálkozás — riadt ' M bennem a gondolat, ügy sajnáltam leék m aímsél kä&ätt Vasárnap délután a jászboldogházi templom melletti tisztáson felállított emelvény körül ünneplőbe öltözött férfiak, asszonyok, fiatalok és öregek gyülekeztek. A megye irodalmárainak egy csoportja a falunap alkalmából írói estet adott, hogy személyesen, s műveiken keresztül megismerkedjenek és közelebb kerüljenek a jászboldogházi dolgozókhoz. Az ünnepi bevezető után Plichta Anikó Vörösmarty Mihály „Pétiké” c, versét szavalta el, majd utána a megyei Hazafias Népfront elnöke, Bognár Gyula Móricz Zsigmond „Disznótor1 c. novelláját dramatizálva adta elő két jászboldogházi fiatallal. Ezután az írók díjnyertes műveikkel szerepeltek. A jelenlévők hallhatták Nagy István „Egy költő sírkövére”, „Hazám” és „Ajándék anyámnak” c. versét. Hortobágyi László „Életkép” C: versét szavalta eL Császtvai István „Az első állomás” c. novellájával aratott sikert. Mosolyt és derűt hozott az arcokra K. Tóth Lenke „A totózó” c. verse, melyet Császtvai István adott elő. Az írók részére is feledhetetlen, maradandó emlékként fog élni az est hátralévő része. A tanácsháza egyik kistermében mintegy 40 helybeli paraszt- és munkásfiatal, fiúk Is lányok jöttek össze, hogy még tovább, még több gazdag élményben részesítse őket az írócsoport. Itt a bemutatásra került versek mellett Bíró László „Gátszakadás” c. novelláját adta elő. A felhangzó taps után kívánságukat mondták el a fiatalok. Kérték az írókat, hogy máskor is jöjjenek el, mert „reggelig is szívesen elhallgatnánk” — mondották. Reméljük, hogy a megadott ígéret a további találkozóra, valóra is fog válni. G. K. NEGYVEN EV TÁVLATÁBÓL A negyven éves szovjet hatalom gazdasági siketéi MEGJELENT a NEMZETKÖZI SZEMLE szeptemberi száma nar” korobájngyár. 1932 elején adták át -rendeltetésének a gorkiji .Molotov” autógyárat. Az első ötéves terv végén és a második elején helyezték üzembe a szovjet nehézgépgyártás két óriási kombinátját, az praii gépgyárat és a kramatorszki nehézipari gyárat; Az iparosítás tovább folytatódott. A háború előtti ötéves tervek idején mintegy 9000 nagyobb állami ipari vállalatot építettek fel; Az ipari fejlődés lehetővé tette a mezőgazdaság kollektivizálását. Jelenleg a szocialista mezőgazdaságban sokszázezer traktor, gabonakombájn és más gép dolgozik; Az ipar és mezőgazdaság gyorsiramú fejlődése pedig biztosította a könnyű- és élelmiszeripar termelésének emelkedését; Igy vált tehát a Szovjetunió a szovjet hatalom 40 éve alatt fejlett, gazdag országgá. A szovjet emberek büszkék eredményeikre — s van is mivel büszkélkedniük. Csupán egy számadat: a gépgyártás és a fémfeldolgozó ipar termelése a fotrada- i omol ott i időszakhoz viszonyítva 180-szorósára emelkedett! A szovjet dolgozókat é nagyszerű eredmények elérésében legjobb „barátaik”, a gépek segítették. A gépek, amelyek ércet bányásznak, olajat fúrnak, fémet olvasztanak, energiát termelnek, hajókat készítenek. A szocialista gazdaság tovább fejlőlilc Negyven év ■sikereire támaszkodva bizonyítja be ország-világ előtt a szocialista termelés fölényét: A két katonai hatalmi tömb eroviszonj'a című írása, valamint töb más érdekes és fontos cikk a kapitalista államok gazdasági és politikai életéről. A Nemzetközi Számié új számát folyóiratszemle és eseménynaptár egészíti ki. * A VILÁGESEMÉNYEK DIÓHÉJBAN legújabb száma érdekes ci'kiket közöl a nemzetközi politika eseményeiről, többi között az algériai háborúról, az ománi felkelésről, a legújabb indonéziai helyzetről, amelyet az „Irányított demokrácia” ellentámadása jellemez, továbbá az új. tuniszi köztársaság és a franciák viszonyáról és Kétmillió üres szavazócédula címmel az argentínai választásokról. Az új iüzet egyik figyelemre méltó ciklu- Ceylonit, s a ceyloni helyzetet ismerteti, hivatkozva az ország kormányának az fttösbizottság jelentésével kapcsos tatoan elfoglalt álláspontjára] Ára; 1.50 formt» « • őket, a legszívesebben osztályomra Jcötfőf-£ tem volna minden pénzem, ha nekem is • nen, az jár az eszemben, vajon tanitok-e; még holnap. ! S akkor jött a megváltás. Legalább ts* úgy hittük mi nevelők, s igy örültünk. neki. Csemegecukor-csomagöltat kaptunkí a Zöldkcresztcs mozgalomtól, örömmel, t boldogsággal osztottuk ki a setyemcsoma-s golású csillogó cukorszemeket. Kapott; mindenki belőle, s időt is adtunk rá, hogy; elfogyasszák a gyerekek. Meglepő volt az eredmény. A cukrost csomagok érintetlenül mardtak a kopott £ padok tetején. Gyerekeim, konok értetlen-l seggel néztek hol a különös, illatos aján-; dékra, hol meg rám. osztályfőnökükre. í — Egyed csak, kicsikém — nyújtom azt egyik felé. j — Nem. Nem kell, tanitó néni — rázza £ a fejét tagadólap, s elsírja magát. Magam is értetlenül álltam a jelen- £ Béggel szemben. Nem tudtam mire vélni• a dolgot, csak azt láttam, hogy az osztály- • ban egy szem cukor él nem fógyott. Hogy* otthon mit csináltak vele, nem tudom. Ta-5 nítás végén hazabocsájtottam őket a síró; kislány kivételével. • is zokatlan, kísérteties csendben ürült j ki az osztály ezen a napon. Tanú- i lóim földre szegezett tekintettel, szótlanul, i mint aki halálos bűnt követett el, úgy i sompolyogtak ki a teremből a cukorral. ; Ahogy ketten maradtunk, megszólt- ; tom a szöszit. — Mondd, miért sírsz, kis buta, hiszen 1 nem bántottalak? Az csak szipog tovább, s hallgat meg- i átalkodottan. Ideges leltem, rászóltam ke- i ményen. ] — Addig haza nem mégy, míg meg j nem mondod, miért nem etted meg a I cukrot. i Zoltog a kicsi erre, hogy csak ügy | rázkódik. Aztán hüppögve kiböiki mégis ] — Tanító néni, én.-.-, én nem tudom,] mire való ez. De erre már ki is tört hangosan, meg- ] állithatatlanúl, hogy szinte rossz hallgatni, j És én nem tudtam mivel vigasztalni. Elő-! vettem zsebkendőmet, leterölgettem a] könnyeit és.és az enyémet Is. | Aztán elfordultam, hogy ne lássa ar-' com, s úgy távoztam az osztályból, ahogy! pár perccel előbb tanulóim. Hogy mikori hagyta abba a sírást a kislány, s hogy mi- i kor mpnt haza, az nem tudom a mai napig í sem. * j iTszel leült az idős tanitó néni. Lát-] szott rajta, az újból átélt emlék \ fájdalmasan érintette. Többen a hallgatók közül Jcöhécselni kezdtek, mint aki elérzé-; kenyüléssel küszködik. A fiatal tanítónő,] aki az előbb gúnyosan ágált a napközi otthonok ellen, fülig pirulva nézegette a mms.wos' £ A Nemzetközi Szemle új, • szeptemberi száma az első • helyen közli az SzKP Köz• ponti Bizottsága folyóiratá• nak, a Partyijnaja Zsizny• nek A párt helyes politiká! járnak eredményei című cik• két, amely hivatkozva a Maílenkov, Kaganovics és Molo• tov párt ellenes csoportjáról • hozott határozat megállapítá: saira, a számok és tények £ erejével mutatja be a XX. • Kongresszus óta elért ered• menyeket mind a népgazda - ! ság fejlesztésében, mind a í pártélet íznini normáinak • helyreállításában és más tc! fületeken. • Közli továbbá Lu—Ting-ji: £ A kommunisták és a burzsoá I jobboldali elemei; közötti 16-• nyeges nézeteltérések című ! cikkét, amely a legutóbbi ! kínai események megértésé• ben támogatja az olvasót, — • A folyóiratban megjelent ímég Franz Marek: Dogmajtizmus és revizianizmus, Pc• fer Gellert: Tények, amelyek j veszélyezteiák «*z osztrák ; semlegességet, Kari Dittmar: Nem volt könnyű a szovjet nép útja. Oroszország a cári uralom következményeképpen elmaradott ország volt. A csaknem négyéves imperialista háború, majd a külföldi katonai intervenciók és polgárháború esztendei még nagyobb rombolásba taszították az országot. Hatalmas földterületek hevertek parlagon és belepte őket a gyom. 1920 végén a mezőgazdaság még felé\ sem termelte a háború előttinek. Az intervenciósok és fehérgárdisták tönkretették, felrobbantották a bányákat. Az üzemek többsége nyersanyag és fűtőanyaghiány miatt nem dolgozott. 1920-ban a nagy; ipar termelése a háború előtti színvonal egyheted részét alkotta. A közlekedés primitív volt. Mindez rend- i kívül nehézzé tette a dolgo; zók életét. A legfontosabb i ipari és élelmiszercikkekből | Is hiány mutatkozott, i Még el sem aludtak a pol; gárháború szította tüzek, amij kor a szovjet nép, a kom- I munista párt vezetésével i hozzálátott a népgazdaság > helyreállításához. S 1926-ban ! alapjában véve' lezárult a í népgazdaság helyreállításá! mák időszaka. Az ország az > Iparosítás útjára lépett és ! megkezdődött a harc az első ! ötéves terv telj esi téséért. ! A megfeszített munka évei > következték. A szovjet nép ! határidő előtt teljesítette az ! első ötéves tervet. Ezidő alatt t 1500 iparválalatot helyeztek j üzembe. Ezek közé tartozott ! a sztálingrádi és a harkovi S traktorgyár, a rosztovi, go£ mell és taskenti mezőgazda» sági gépgyár és a „Kotnmuft • __________^
