Tiszavidék, 1957. szeptember (11. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-29 / 229. szám
E'sft esi vés SZATIRIKUS OLDAL 1957. szeotember AZ ELSŐ HANGVERSENY I» A.r'-t i-jv* Szöveg nélkül* FELTÁMADTAM HALOTTAMBÓL Hát bizony emrem alaposan clvermeltek. Azaz csak vermeltek volna, ha... Nem lenne olyan éles hangom, hogy még a verem fenekéről is kihallatszik. S mivel kakasra, mióta világ a világ, szükség van, így nekem is akadt inegmentőm, néhány tollforgató személyében. Ezek úgylátszik megirigyelték a fóliáimat és most ezekkel szeretnének ékeskedni. Node nem bántom őket, fő az, hogy élek és kukorékolok, — állítólag az olvasók örömére. Ezt azonban csak akkor hiszem el, ha nekem is megírják, Igaz-e, így van-e? S ha így igaz, segítenek is, hogy megcsíphessem a hibákat, kikukorékolhassam az chíiberl fonákságokat, amelyek mosolyt varázsolnak az arcokra. Várom tehát a leveleket a megye minden részéből, címem: Tlszavidék szerkesztősége, Szolnok borítékra írják rá hogy Jász-Kun Kakas.) Névtelen levélírók ne fáradjanak. Remélem, ha már így ismét napvilágot láttam, nem har—ak cserben?! Szívélyes kukorékolással üdvözli az olvasót a: JÄSZ-KUN-KAKAS 0 rimdláló aszlronómus .zC I — Hm, akárhogy nézem, semmit sem látok a göm bben;:. akárhogy nézem, semmit sem látok a NEM KÖPÖK! ehhez sehogyan se érzek kedvet. Nem, az istennek sem megy a dolog. Kiszáradt a torkom. Kéremszépen, én most nem tudok... — talán be kellene kopognom és közölni velük a rend kedvéért, de tán még sem. Elég lesz ha felírom ide a táblácskára. Kérem, ne haragudjanak, de én ezalkalommal NEM KÖPÖK! Talán majd legközelebb. — pa ja — GYÓGYULÁS üosszü gyógykezelés titán elhagyja a klinikát a dadogó ember. Régi barátjával találkozik, s hogy megmutassa, mennyire meggyógyult, elkezdi hadarni: — Kerekes kerekét kereken kerekíti kerekre! — Nagyszerű, — álmélkodik a barátja, — hiszen ez valóban nagy eredmény. — I-gcn, — feleli a dadogó — cs-cs-csak aazt nem tuudoin, lio-bo-hogy lehet ezt alalkai-alkalinazni a m-in-mmrmindennapi é-é-életbcn. az SZTK-ban se valami nagy élvezet dolgozni, folyton szidják őket ilyenformán: „Bezzeg a pénzt értik bezsebelni, de visszafizetni mar...'* S ami utána jön, le nem írható, mert elpirulna a nyomdafesték. Pedig hát ők is emberek, talán kevesen vannak, csuda tudja... Morfondírozok magamban, s lesem a táblát: Köpjön a ... — a felkiáltójel sem hiányzik a végérád. Tehát nyilván ez parancs, felszólítás. Talán azért, hogy ha már sokáig kell várni, legalább legyen mivel szórakozniok a pácienseknek. De én most valahogy cÁ JCakaL (ífip je meg e.i a Tiszavidék szerkesztőségét, amiért ilyen hosszú ideig hagyta a Jász-Kun Kaicast a verem fenekén fagyoskodul. t-.. a lcarcagi állomásfönököt, mert olajjal kenette fel a perron amúgy is síkos keramit burkolatát. Csak nem itt akarja megrendezni a vasutas mű le sikló bajnokságot? n. a beregi postahivatalt, mert három hónap múlva hordja ki az értékkel feladott küldeményeket. Valószínű, lassúsági világrekordra tréningezett a derék postamester. ..-.a szolnoki villanyórákat, mert még véletlenül sem járnak pontosan. . i. azokat a Szolnok városi nyilvános telefonfülkéket, amelyekben miiident lehet csinálni, csak éppen telefonálni nem.-. -.. azokat a verebeket, amelyek nem képesek rendet tartani a szolnoki utcákban. Salamon Béla / KIFOGASOK Minden színházi embernek az álma: a tábla... A tábla amely a bejáratnál lóg és büszkén hirdeti, hogy „A mai esti előadásra minden jegy elkelt.” Igaz, hogy Nagy Endre szerint, akkor is ki lehet tenni a táblái, ha nincs egészen tele a nézőtér. Mert aki bent van, az nem látja a táblát, aki pedig kint van, az nem látja, hogy bent mennyien ülnek. De az igazság az, hogy egy színház vagy jól megy, vagy rosszul... Ha jól megy, azon a kulíszszák birodalmában senki sem csodálkozik, azt mindenki magától értetődőnek és természetesnek találja. A szerző azért, mert jó darabot írt. A színész, mert jól játszotta a szerepét. A pénztárosnő, mert fürgén dolgozott. Az ügvelő, mert jól iivvelt. A világosító, mert jól világosított. De ha Isten őrizz, véletlenül rosszul megy a színház... Azt senki nem érti, azon mindenki csodálkozik. A szerző azért, mert jó darabot írt. A színész, mert jól játszotta a szerepét. A pénztárosnő, mert fürgén dolgozott. És így tovább— Nincs egy ember abban a kedves, masztixszagú világban, aki ilyenkor ki merné mondani az igazságot, hogy gyerekek, — baj van, tévedtünk, azért megy gyengén a színház, mert amit csináltunk, az nem sikerült. Ehelyett ezerféle kifogást találnak ki, hogy megmagyarázzák a közönség hűtlenségét. Kevés lenne ez a mű ahhoz, hogy leírjak minden kifogást, amelyet pályafutásom alatt hallottam. De néhány gyakoribbat azért öszszegyüjtöttem, hogy lássa a nagyérdemű publikum, mivel magyarázza egy színház együttese az ő távolmaradását. Szóval, miért van rossz ház? Mert szép idő van és mindenki a szabadba ment. Mert csúnya idő van és mindenki otthon maradt. Mert elseje előtt vagyunk és még nincs senkinek pénze. Mert elseje után vagyunk és már nincs senkinek pénze. Mert ünnei előtt vágyóink. Mert ünnri után vagyunk. Mert mindéi ki a futballmecsre ment. - Mert mindenki a lóverseny! • ment. Mert a közönséget i. gatja a belpolitika. Mert • közönséget izgatja a külpo’ tika. Mert a közönséget ser mi sem izgatja. Mert túlhos szú a műsor. Mert túl rövi • a műsor. Mert túl komoly darab. Mert még nem közv' lítette a rádió. Mert már kö vetítette a rádió. Mert mf közvetítette a rádió és mii > • denki hallotta. Mert nini elég plakát. Mert nincs elé hirdetés. Mert rosszak a gav dasági viszonyok. Mert mir den rosszul megy. Mert min den jól mesv. De ez csak kostoló abból a tömérdek kifogásból, amelly«.! a társulat szédíti önmagát t az igazgatót, hogv elfogadht tó okot mutassan fel a rost menetelre. Persze, az okc igazgató csak mosolyog }• ■ ilyen magyarázatokon, hisze ezen az alapon azt is lehet ne mondani: azért van ros1/ ház. mert Nyíregyházán m:.; tartják a tűzöl tóbált. Azért, kedyes. drága, j, közönség, én nac'nn szénéi' kérlek Téged, ha csak lehel séges, légy szíves minél gyakrabban színházba járni, hog' nekünk ne kelljen ilven ostoba kifogásokon tömi a fe junket..; AAAAAAAAAA1AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaaA/ Kérvény helyett Kőtelek községnek kellős közepében Egy utca húz átal a volt „Bibic” téren. — Nyoma sincs már itt a Mária szobrának Melyről elnevezték Mária-yteának. — Nevezetes arról: Több százéven átal Változott a képe két villanypóznával. Raktak ciklop-kőből nyakkitörő járdát, Még jó, hogy tanácstag erre ritkán jár át, — Hibákat meglelni erre nem kutatnak: Még tán baja esnék a túlkemény nyaknak?!.;. Van az utcatesten két förtelmes kátyú, — Negyvennégy Őszin itt elakadt az ágyú S megrekedt a trének hosszúsor-fogatja, Ám, a sok átoknak ma sincs foganatja. A víz, — ha zápor hull —, csókdossa a járdát, Leköröz a gólya, mikor itten száll át. •— Sokszor illenék ez velencei tájnak, Hol a lagúnákban gondolákon járnak.:; A vizet két utca árka ideontja: Kőtelek községnek ez a szégyenfoltja! Szépül a községünk, épülnek a járdák! Hej, ha mély sírjukból őseink meglátnák!:.: — Iskolás korunkban gólyalábon jártunk. Cuppogtunk a. sárban.;-folyt-az izzadságunk. Ma meg több utcában méteres a járda: ~ A kiagyalóját sok-sok ember áldja!/ J___ Mindkét Üj telepnek messze van" a vége_• S az azon "lakóknak eloszlott a mérge. Sosem úsznak sárban: betonjárdán járnák, •— Köszönhetik ezt. » Közséai Tanácsnak! «— Mely csak ezt az utcát hagyta ki a tervből, Hol a víz nem tágít a kerítés mellől Ősszel és tavasszal, s igen gyakran nyáron, Mikor alig várjuk: az eső elálljon:: i Mikor itten jön-megy sok iskolás gyermek S hol futnak a tejjel, kik tehenet fejnek. Félfalú lakója jár ez utcán átal, Hol minden tanácstag errefordul háttal Az utca két végén, hogy semmit se lásson, Hogy a mi sérelmünk őnekik ne fájjon:? Ebben az utcában nem tartunk a korral, Itt mindenki úgy jár: hosszanlógó orral:,; Hogyne: míg a járda mindenfele épül, Innét ami volt is, elhordták szónélkül: S amikor firtatjuk: „Nincsen keret rája!” Ez a kurta válasz. — S az ember csak várja, Várja mindhiába: majd csak belefognak! — Se vége, se hossza a sok-sok átoknak.?. A megbontott járdán botladoznak százan, Fürdve majd a vízben, b csúszkálva a 6árban. Mária utcája Kőtelek községben Átkozódók útja lett már nagyon régem Ennek nincs gazdája, ki gondját viselje; — A rendcsináláshoz nincs meg a gereblye! — Ez az utca lett a falu mostohája. Senki —- akit illet —, nem hederít rajai A valóhelyzettel végre vessünk/szájpot, Legalább-nevébe» tegyünk Tgazsá/ot!' - Javaslom tehát a Községi- Tanácsnak: Nevezzük ez utcát ,-.Mostoha-utcának!*’ EGYED JÁNOS —*•% ^ «fc» ■ rr MAR OK ff/ sezzzr Vetkőző szánj a grundon, Betoppantam az SZTK Szolnok megyei központjába. Álldogálok a folyósón, nézegetem a feliratokat, amelyek útbaigazítanak, hol, meliyk ablaknál kell kötélideg^ettel félórákig várakoznom. 7 Egyszer csak egy csinos kis tábla ötlik a szemembe, azt 'foefnö-iandim ami Tetszik tudni, kisfiam született. Valódi fiú, meg van mindene, ami egy fiú kellékeihez tartozik. Hangja is van, éjjel különösen szépen érvényesül. Mondják, hogy ha ilyenkor cumit, dugnak a gyerek szájába, azt hiszi, hogy az igazi szívnivaló és képes el is hallgatni. Ami viszont jó hatással van a felnőttekre. Ebből a célból indultam el én tegnap cumi vásárlási körútra. Végigjártam d patikákat Szolnokon, sőt még a műanyag kiállítás kirakatát is szemügyre vettem, sajnos, cumival nem találkoztam. Ma még a város egyetlen dro~ i gériáfát ejtem út- i ba (egy maszek cu: mis-bolt nincs vé: letlenül valahol?) s ha ott sincs?! Pe■ dig ismerőseim , már riasztgatnak, • mondván: kár a : a benzinért, nincs ; cumi az egész vá■ rosban. Most már : valami összekötte. test keresek, hát i ha úgy a pult alatt jobban hozzájut az : ember, a cumi \ ugyan nem már■ kás német karóra ■ és nem is fehér ci■ pöfűző (sajnos, azt se lehet kapni, , csak úgy, ha fehér cipőt is vesz hozzá az ember), de azért hátha akad valakinek a zsebében véletlenük Mar gondoltam, hogy hirdetést adok fék de taitfzt még sem, ráért még a végén elárasztanak prospektussal a cumiügynökök. S nekem csak egyetlen kis cumicska kéne. (Keveset használtat már ajánlottak, de ugye,. azért...) Előre szeretném azonban bocsájtani: felárat nem fizetek és viszontszolgálatra sem vagyok hajlandó. Esetleg majd a fiam, az meghálálja, ha megnő... Elveszi feleségül a kegyed lányát. Csak tessék igyekezni. A dolog sürgős! topá **
