Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-13 / 189. szám

KUNHEGYES CÍMERE

Jlctz'fyíz'ztcl'* | Qj-0ggj£ között I

Máücz Z&iam&Hd élttM%y,s,á>frú, úzafaát Ü AA eghätö, kedves esemé- j=

^ 0 O ű s ÍV í nyéknek lehettem ||

Ünnepélyes csendben álldogáltak a tűző napfényben mindannyian: parasztok, tanítók, tanárok, diákok. Megtelt a kisújszállási városi tanács előtere. Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettes szoboravató beszédét hallgatva, mindenki tisztelettel adózott irodalmi életünk egyik legnagyobb alakjának, Móricz Zsigmondnak.

Az elmúlt rendszer nem értékelte Móricz Zsigmond munkásságát úgy. ahogyan illett volna. Kiadásban megjelent művei 1945-ig mindöszsze 100—110 ezerre tehető. De ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen Móricz Zsigmond nem a nagyurakat szolgálta, a nagy író mindig, mindenkor az általa annyira szeretett népért élt, melyben sohasem csalódott. Felszabadulás után, a mai napig eltelt időszakban csak a legnagyobb megbecsüléssel találkozhatunk nagy írónk iránt. Az elmúlt 13 év alatt Móricz Zsigmond művei 1 millió 600 ezer példányban kerültek kinyomtatásra és azok eljutottak a nép legszélesebb rétegeihez.

Mihályfi Ernő szoboravató beszéde után métósá.gteljesen hullott le a lepel Móricz Zsigmond életnagyságú szobráról. Nagy taps köszöntötte az ünnepélyes aktust.

Ott áll Kisújszálláson So- I úgy, ahogyan a nép emléke-g mogyi Árpád kunsági szüle- zetében él a nagy író és élnij; tésű művész Móricz Zsig- fog a végtelenségig, mondot úton ábrázoló szobra 1 H. Z. H

Beszélgetés a legjobb jászsági búzalermelővsl

Már 66 éves Tóth \,ászló jászberényi parasztgazda. Ez meg is látszik fehér haján, hajlott derekán. Nem csoda, épp eleget evett ő is a Horthyrezsim napszámosainak kenyeréből. Kilenc gyermeket nevelt fel élete párjával. Kapott 8 hold földet a felszabaduláskor, s mint mondja — sokkal könnyebb lett így a család élete. — Most rs közel tizen vannak a 8 holdra a Tóth családban. S mégis elég szépen élnek. „Titka'’ ennek a fold jó kihasználása. Értenek a földhöz, a föld nyelvén Tóth Lászlóék. Mindennél jobban bizonyítja ezt a tavalyi 400 mázsás holdankénti cukorrépa termés. Most azonban másról akarok beszélni.

Amikor felkerestük lakásán Tóth Lászlót — mint a Jászság egyik legjobb búzatermelőjét, aki egyedül vesz részt az egész Jászságból búzájával a Nagykun napokon — megkértük beszéljen a gabonatermelés néhány általa felfedezett „titkáról’*.

— Eddig még soha nem vettem részt semmiféle kiállításon — válaszolja. — Pedig 1951-ben közel 24 mázsás holdankénti búzatermésem volt, az idén ..mindössze" 19 mázsa. Egyébként semmi titkot nem tudok mondani. — Mindig megadtam a földnek, ami kijár. 200 mázsa trágyát hordtunk ki holdanként a répa és a kukorica, mint a búza előveteménye alá.

— Milyen vetőmagot használt?

— Bánkúti 1201-est. nemesítettek Különben 1946 óta mindig nemesített vetőmagot használok.

Amikor végezetül megkérdeztük, örül-e annak, hogy a Nagykun napok mezőgazdasági kiállításán az ő búzáját is bemutatják, — így felelt:

— Nem is számítottam rá, de ha már így van, bizonyára nem véletlen. Meg aztán úgy gondolom, van egy-két dolog, amit érdemes elmondani más búzatermelőnek is. főleg ilyen formában. — De legjobban azért örülök a részvételnek, mert van nekem egy katona cimborám, akivel 40 évvel ezelőtt együtt voltam az 1,

világháborúban, s még akkor megígérte, hogy írni fog; s én viszont. Nem lett belőle semmi. Kíváncsi vagyok megismeme-e még, mert ón ugyan emlékszem őrá, dehát biztosan változott már negyven év alatt... Azt akarom ebből kihozni, bízva abban, hogy túl a Tiszáról is átjönnek majd Kisújszállásra —

azáltal, hogy én is kiállítok,| megtudják, hogy élek, itt va-| gyök, s talán... találkozom! az én kedves régi katona ko-| mámmal, kenyeres pajtásom-| mai. |

Kívánunk ehhez Tóthf László bácsinak legalább| olyan sikert és szerencsét,| mint a gabonatermeléshez. § — bubor — |

Légiparádé, sétarepül és, ejtőernyősugrás

Nem mindennapi eseménynek lehetnek szemtanúi! azok, akik augusztus 18-án, 19-én és 20-án látogatják meg! a kisújszállási rendezvényeket. Ugyanis ezen a három na-i pon a Magyar Repülő Szövetség szolnoki klubjának tag-i jai káprázatos légi bemutatót tartanak, s akinek kedvel tartja, sétarepülést tehet a város felett.

Amint a repülőnap szervezőitől értesültünk. 18-án és; 19-én több repülőgéppel folyamatos sétarepülés lesz Kis-; ujszállás fölött, majd 20-án délután igazi légiparádé. Lég-Í gömbvadászat, egyéni és csoportos ejtőernyős ugrás, kis-j gépből és a szovjet gyártmányú AN 2-es csoportszállító-\ gépből, 800 és 1500 méteres magasságból. Az ejtőernyősök; bekötött és zuhanóugrást is bemutatnak. í

szemtanúja vasárnap dél- = után. A miniszter elvtár- n sak, Dögéi Imre földműve- = lésügyi miniszter, Kállai sj Gyula népművelésügyi mi- |f niszter, dr. Kovács Kál- g mán, az igazságügyi mi- g niszter első helyettese és a | kisújszállási tanács vezetői, §| több újságíró és fotoripor- p tar jelenlétében meglátó- = gatták a Kisújsállási Szó- g ciális Otthont.

A látogatókat a szociális g otthon lakói nagy szeretet- g tel fogadták. Az egyik né- g nike a látogatás alkalmá- ü val megállított és megkér- g dezte:

— Mondja már lelkem, g melyik az a nagy úr — g, az első pillanatban megle- g hetősen zavarba jöttem, g nem tudtam, milyen úrról g van szó. Aztán nyilván- g valóvá vált előttem, hogy g valamelyik miniszterre gon- g dolt. S miután nem volt B más lehetőség egymás után g megmutogattam őket. De §f csak így, az a kicsi szem- g üveges a népművelési mi- =: niszter, a másik az minisz- g terhelyettes, az a nagy ma- = gas őszhajú, az földműve- = lésügyi miniszter. S aztán g tovább kérdezte; mit akar- j§ nak azok itt nálunk? Meg- g mondtam neki, hogy azért g jöttek, hogy megnézzék, jg milyen körülmények között g élnek. Van-e ennivalójuk, g van-e tűzreváló és jó pu- g ha-e az ágy, amelyben fék- g szenek.

Szegény idős néni bizony g sírvafakadt., Szószerint ezt g mondta: ugyan ne tessék g már ilyet mondani, ezelőtt f§ a kutya se törődött velünk, g mindenki azt mondta: úgy g jó. ahogy van és most meg = miniszterek látogatnak meg g bonnünket.

Ty an kérésük is az őre- §}

* geknék. — Az ilyen g idős korban már nem lehet g csodálkozni azon, ha va- g laki olyannyira elgyengül, g hogy nem tud járni. De egv s tolókocsi az nagy segítséget g jelent. A miniszter elvtár- g sak arra kérték a tanács g jelenlevő vezetőit, hogy te- g gvék lehetővé a betegek g kérésének teljesítését.

A szociális otthon lakói g még nagyon szép csipketerítcket. díszkosarakat ké- g szítgistnek. S a látogatás g végeztével egy ilyen csip- g kéből készült díszkosárral I! ajándékozták meg a látoga- g tást tevő miniszter elvtár- g sakat. — csf — g

A tiszafürediek is ott lesznek

a nagygyűlésen

Nagykunsági képeslap

Vasárnap a nagykun napok ünnepi megnyitójának forgatagában sok kedves epizódnak lehettek tanúi azok, akik nyitott szemmel jártak az Ízléses külsőivel ellátott pavilonok között és érdeklődéssel tanulmányozták a Nagykunság mérföldes fejlődését bemutató nagyszerűen megrendezett kiállítást, öreg dereshajú bácsik, ünnepi külsőbe öltözött asszonyok, rakoncátlan fiatalok csodálkoztak, gyönyörködtek a sok értékes látnivalóban, amely a Nagykunság parasztságának megváltozott életéről beszél. A sok érdekesség közül figyelmemet különösen megragadta az az idős, magyaros bajuszt viselő bácsi, aki

a szarvasmarhaistálló előtt állt és nagy szakértelemmel, látható csodálkozással vizsgálgatta a szebbnél szebb, nagy tejhozamú teheneket. Az idős parasztbácsinak — akiről csak annyit tudtam, hogy János bácsinak hívják és Kunszentmártoniból jött a megnyitóra — a közelébe férkőztem és miután láttam, hogy vívódik önmagával, megszólítottam.

— Mi a véleménye erről a sok szép látnivalóról, János bácsi?

— Hej, csak még legalább 15—20 évvel fiatalabb volnék — sóhajtott és 'kérges tenyerével végigtörölte izzadt homlokát. — Egész életemet, több mint hét évtizedet itt éltem le a Kunságban. de sohasem gondoltam volna, hogy ebből a terméketlen, mihaszna földekből ilyen csodálatos dolgokat lehet kihozni. Hiába, hiába — ismételgette magában — mégis csak okos dolog az. hogy a parasztembert xigv segíti az állatit , hogy boldogulják.

Miután a beszélgetésünk barátságossá alakult, megkérdeztem azt is, szeretik-e a kunsági gazdák az újat, szeretnek-e tanulxú, mert itt aztán bőven van mit.

— Szeretnek ám — válaszolt határozottan. — Ha nem szeretnénk, nem tudtunk volna azon a földön 9—10 mázsa búzát termelni egy holdon, ahol 15—20 évvel ezelőtt méa a szöcske is éhen halt. Gazdatársaimmal heten vagy nyolcán már szervezkedtünk, hoav amikor a dolog engedi, átjövünk és a szakelőadásokból a gyakorlati bemutatókból is ellesünk valamit.

Az öreg, ünneplős ruháju János bácsi azzal búcsúzott el, hogy elhozza a fiait, az unokáit is, hogy ők is tudják meg, nem kell már félni, reszketni azoknak, akik a Nagykunságban élnek, hogy miből lesz a nagy darab kenyér. Amikor kezet fogtunk és elköszönt láttam, hogy az étkező sátorba ballagott, megivott egy jó pohár hideg sört, hogy azután ujult erővel folytassa útját a pavillonok rengetegében.

Endrész.

Megyénk legtávolabbi részén, a tiszafüredi járásban is’lelkesen készüllek és készülnek a nagykun napok megünneplésére. Bármerre járunk, szemünkbe tűnik az utcáikon az üzletek kirakataiban az ünnepséget hirdető plakát. Sok ember szájából hangzik el a szó mintegy fogadalomként: elmegyünk a kiállításra, az augusztus 20-i nagygyűlésre, ahol meghallgatjuk Kádár elvtárs beszédét.

A TISZAIGARI ÁLLAMI GAZDASÁGBAN is sokat beszélgetitek az elmúlt hetekben a dolgozók a kunok ünnepéről. A kiállítás iránt is nagy az érdeklődés, hiszen tavaly a Budapesti Mezőgazdasági Kiállítást is kilencvenen tekintették meg a gazdaságból, s utána sokat meséltek családjuknál?, dolgozó társaiknak arról, hogy mi minden szépet láttak ott. — Most a dolgozók többsége készül Kisújszállásra, előreláthatólag augusztus 20-án a gazdaságból 300-en vesznek részt a nagygyűlésen. A tehenészetben dolgozókat gépkocsival szállítják Kisújszállásra, a többiek pedig vonaton utaznak. Vállalta a gazdaság azt is, hogy a kunmadaras! vasútállomáshoz saját dolgozóin kívül a községből résztvevőket is kiszállítja.

Szó esett a napokban arról is. hogy mi lesz a szokásos augusztus 20-i ünnepséggel. Ugyanis: a Tiszai gari Állami Gazdaságban már évek óta ezien a napon jutalmazzák meg a munkában élenjárókét. Ez most sem marad ’el. csupán egy-két nappal korábban rendezi meg a gazdaság vezetősége a kedves ünnepséget, ahol 14 000 forint mtalmat osztanak szét a munkában legjobb eredménvt elért cséplőcsapat, kombájnotok, traktorosók. növénytermesztő és szállító brigád tagjai között. A In falom pénzből bizonyára többen vásárolnak majd hasznos dolgokat, kedves ajándékokat az augusztus 20-i kisújszállási vásáron.

A TISZAFÜREDI ÚTTÖRŐ TSZ tagjai jó gazdák, s ez nemcsak egy általános megállapítás, azt munkájuk és eredményük is igazolja, 210 kát. hold búzájuk a helyes agrotechnika és a gondos munka eredményeként 14 és fél mázsás átlagtermést adott. Volt olyan 30 kát. holdas tábla is, ahol a pililangósnövény után vetett búza 18 mázsát adott holdanként. Több, mint 10 vagon árpája termett a termelőszövetkezetnek, a holdanként! áltag itt 22 mázsa. A salátamagból is rekord-termésre számítanak, meg lesz holdanként az

5 mázsa, ami országos viszonylatban is a legjobb eredmények közé tartozik. Az Úttörő Tsz Kelet-Németországba és Franciaországba exportálja a salátamagot.— Dinnyét 30 kát. holdon termelnek. eddig már 4 vagonnal adtak el.

Igv sorolhatnám tovább á közös gazdaság eredményeit, de ehelyett azt javaslom, hogy az érdeklődők a Kisújszállási kiállításon sajátmaguk győződjienek meg az Úttörő Tsz gazdálkodásáról.

A KÖZSÉG MÁSIK KÖZÖS GAZDASÁGÁBAN, az Űj Barázda Tsz-ben a múlt héten tartott közgyűlésen volt szó a nagykun napokról, az augusztus 20-i nagygyűlésről. Itt született meg a határozat, hogy azoknak, akik 20-án Kisújszállásra utaz-nak. a termelőszövetkezet fedezi az útiköltségét. Az érdeklődés igen nagy, főleg az vonza a tsz-tagokat. hogy Kádár elvtársat személyesen megismerhetik.

*

A JÁRÁSI VEZETŐK véleménye szerint mintegy 5—

6 ezer ember vesz részt maid

az augusztus 20-i nagym'ü'-tsen a járásból. N. K.

A mezőgazdasági kiállítás megnyitója