Tiszavidék, 1957. augusztus (11. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-10 / 187. szám

AZ MSZMP AGRÁRPOLITIKÁJÁNAK TÉZISEI m, A MEZŐGAZDASÁG SZOCIALISTA ÁTÉPÍTÉSÉNEK IRÁNYELVEI Hazánk mezőgazdaságának szerkezete túlnyomórészt kisárutermelő jellegű. Az ország szántóterületének mint­egy 78 százalékát egyénileg gazdálkodó kisparasztok mű­velik, s csak 22 százalékát szocialista nagyüzemek, szö­vetkezetek és állami gazdaságok. Ezért — és mert még szocialista nagyüzemeink is drágán és keveset termelnek — termel vényeink a világpiacon általában nem verseny­­képesek. A mezőgazdasági termelés színvonalának nagy­arányú emelését és a termelési költségek csökkentését mezőgazdaságunk korszerűtlensége mellett a kisüzemi ' jelleg akadályozza. Az MSZMP, egész népünk egyetemes érdekét — bele­értve a parasztság érdekét is — szem előtt tartva, a me­­' zőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésének fő fel­adata mellett egyik legfontosabb feladatának tekinti an­­' . nak elősegítését, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan kor­szerű, szocialista nagyüzemű mezőgazdasággá alakuljon ► át. A nagyüzemű mezőgazdaság kialakításának folya­mata a történelem tanúsága szerint kétféleképpen me­het végbe. A kapitalista rendszerű államokban úgy, hogy a kisgazdaságok, mivel drágán termelnek, s nem képe­sek versenyezni a tőkés nagyüzemekkel, tömegesen men­nek tönkre, földjeik fokozatosan a tőkés nagybirtokosok kezébe kerülnek. A szocializmust építő államokban a kisüzemek nem mennek tönkre, hanem erőiket önkéntes szövetkezés útján összefogják és a kisüzemi formát saját ’ elhatározásukból a több és olcsóbb termelésre képes, a ' bővített újratermelést rendszeresen lehetővé tevő szövet­kezeti nagyüzemmel cserélik fel. Népi demokráciánk vi­szonyai között a nagyüzemű mezőgazdaság csak ez . utóbbi, szocialista úton jöhet létre. A mezőgazdasági termelés fejlesztése és a szocialista átalakítás egységes, elválaszthatatlan feladatot kévez. A mezőgazdaság nagy-­­üzemű átszervezése nem öncél, hanem eszköze, fő mód­szere a mezőgazdasági termelőerők állandó fejlesztésé­nek, a dolgozó nép s ezen belül a parasztság jóléte ál­landó növelésének. A mezőgazdaság szocialista átalakítása csak a párt vezetésével és dolgozó parasztságunkkal együtt hajtható végre. Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk helyeselje és támogassa a szocialista átalakítást, meg kell szüntetnünk az elmúlt évek hibáit, a mezőgazdaság szocialista átala­kításához nélkülözhetetlen nagyarányú állami támogatás jelentőségének a meg nem értését, a meglévő beruhá­zási keretek helytelen felhasználását, az erőszakoskodá­sokat stb. Emellett világosan és kézzelfoghatóan be kell bizonyítani dolgozó parasztságunknak a korszerű mező­­gazdasági nagyüzemek fölényét a kisgazdaságokkal szem­ben. Csak ebben az esetben várható a ma még egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztság szemléletmódjának gyökeres megváltozása, és ezzel szétaprózott mezőgazda­ságunk nagyüzemivé átalakulása. Dolgozó parasztságunk telj« egyteértésének biztosítása, a szövetkezeti mozga­lom kiterjedése hatalmas kultúrmunkát és helyes, cél­szerű gazidaságpolitikát követel. Ennek alapéival a kö­vetkezők: 1. Meglevő szocialista mezőgazdasági nagyüzemein­ket (állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) minél előbb példamutató, modern, belterjes gazdaságokká kell fejleszteni. Ezek termelési színvonala és árutermelése haladja meg az egyéni gazdaságokét, termelési költségeik alacsonyabbak legyenek, alkalmazzák a korszerű növény­­termelési és állattenyésztési módszereket, termelésüket nagymértékben gépesítsék és a gazdaságok dolgozóinak, a szövetkezet tagjainak élet- és munkakörülményei az egyénileg gazdálkodókénál jobbak legyenek. Ennek érde­kében: a) Az állam teherbíróképességének megfelelően maximá­lisra kell emelni a mezőgazdaság fejlesztésére fordított összegeket. Ezek zömét fordítsuk a meglevő szocialista nagyüzemeink fejlesztésére. Az állami eszközöket min­denekelőtt ott használjuk fel, ahol ezek a leggyorsab­ban, a legnagyobb arányú eredményt biztosítják. Hi­telt csak gazdaságos és a termelést előmozdító célokra lehet adni. b) Termelőszövetkezeteink fejlesztésében nagy szerep vár a gépállomásokra. Elsősorban az alapvető mezőgazda­­sági munkák gépesítését kell időben és jó minőségben hiztosítaniok (szántás, aratás, csépiét;), Ezen túl azon­ban biztosítani kell a termelőszövetkezetek egyéb gé­' pesíthető munkafolyamatainak ellátását is, amennyi­ben azokat a termelőszövetkezet nem saját gépeivel oldja meg (silózás, állattenyésztési munkák gépesítése, vetés, növényápolás, szállítás stb.). A gépállomási gépi munkadíj a termelőszövetkezetek részére jóval ala­csonyabb legyen, mint az egyénileg dolgozó parasztok részére. Biztosítani kell a gépállomások érdekeltségét — és felelőssé ke^l tenni őket a termelőszövetkezetek segítéséért. ■ c) A termelőszövetkezetek jövedelmükből a kombájn, cséplőgép és általában a szántótraktor kivételével minden a termeléshez szükséges mezőgazdasági gépet (erő- és munkagépet) megvásárolhatnak. E gépek se­gítségével egészségesen kiegészíthetik a gépállomás ál­tal végzett munkákat. A gépállomások kötelesek biztosí­tani — a termelőszövetkezet kívánsága szerint — a szövetkezeti gépek javítását. d) Az állami gazdaságok legyenek a korszerű, szocialista nagyüzem mintagazdaságai. Magas termelési eredmé­nyeikkel, modern gazdálkodásukkal mutassanak példát az egyénileg dolgozó parasztságnak és a termelőszö­vetkezeteknek. Emellett a termelőszövetkezeteket lás­* sák el minőségi vetőmagvakkal, tenyészállatokkal és ' < egyéb segítséggel. Az állami gazdaságok és termelő­­’, szövetkezetek közti gazdasági kapcsolatokat általában közbeiktatott szervek nélkül kell lebonyolítani. e) Lehetővé kell tenni azt is, hogy a termelőszövetkeze­tek termel vényei két maguk dolgozhassák fel és így értékesíthessék. Ezért módot kell adni arra, hogy kisebb ' feldolgozó üzemeket (tejfeldolgozó, daráló, szeszfőzde, ' aszaló, stb.) létesítsenek, illetve ilyeneket állami és ' egyéb szervektől átvegyenek. Emellett engedélyezni kell, hogy áruikat saját üzleteikben, piaci elárusító helyeken árusíthassák, vagy — közös megállapodás alapján — különböző ipari üzemeknek, vállalatoknak, kórházaknak stb. nagy tételben eladhassák. f) A meglevő termelőszövetkezetek fejlesztéséhez — a ' fentieken kívül jelentős szakmai segítség is szükséges. / Ezt a jövőben nem a gépállomást mezőgazdászok, ha­­, nem egyrészt a szövetkezetek által alkalmazott, más­/ részt a tanácsapparátusban dolgozó szakmberek útján kell biztosítani. Lehetővé kell tenni, hogy a termelő­­szövetkezetek pályázat meghirdetésével alkalmazza­nak mezőgazdászokat. Az állam — ahol ez szükséges — a szakemberek fizetésének egy részét vállalja ma­gára. A tanácsapparátusban dolgozó szakembereknek pedig fokozottabban tegye feladatává a termelőszövet­kezetek szakmai segítését. Folytassák a termelőszövet­kezeti vezetők képzését a tsz-tagok részére pedig ál­lattenyésztő és növénytermelő tanfolyamokat kell szervezni. g) Annak érdekében, hogy termelőszövetkezeteink von­zóbbak legyenek a dolgozó parasztok előtt, szükséges a termelőszövetkezetek belső rendjének megszilárdí­tása. így a vezetés megjavítása, a szövetkezeti tagság egységének kialakítása, a szövetkezeti demokrácia meg­erősítése, a tagság szocialista szellemű nevelése. 2. _A mezőgazdaság szocialista átalakításának fő útja a mezőgazdasági termelőszövetkezet. Mezőgazdasági terme­­szövetkezetek azok, amelyekben: a) közösek a termelőeszközök (beleértve az állatállo­mányt is), kivéve a háztáji gazdaságban törvényesen visszahagyható földet, eszközöket, állatokat; b) a nagyüzemi munkamegosztás előnyeit kihasználva, közösen végzik a munkát a termelés minden ágában; c) a jövedelem túlnyomó részét a végzett munka alapján osztják el, kisebb részét pedig a földjáradék kifizeté­sére használják fel; d) évről évre a jövedelemnek legkevesebb 5 százalékával gyarapítják a közös szövetkezeti alapot, és a folyama­tos üzemvitelhez szükséges tartalékot képeznek; e) közösen végzik a beszerzést és értékesítést; f) a gazdálkodást éves terv alapján folytatják; g) pontos nyilvántartást vezetnek; h) szocialista szellemben nevelik tagjaikat, kizsákmányo­­lókat nem vesznek fel a szövetkezetbe s nem tűrik meg a kizsákmányolás semmiféle formáját sem. A szocialista állam csak azokat a szövetkezeteket is­merje el mezőgazdasági termelőszövetkezetnek, amelyek gazdálkodásukban ezeket a szocialista alapelveket be­tartják, és anyagi támogatást is csak ebben az esetben folyósítson részükre. Bár termelőszövetkezeteink zöme szilárdan kitartott a munkaegység rendszer mellett, nem szabad elutasítani azokat a kezdeményezéseket, új módszereket, amelyek a jövedelemelosztás szocialista elvén épülnek fel. s a munkaegység-rendszer továbbfejlesztését, megjavítását célozzák. Ezeket tanulmányozni és a gyakorlati alkal­mazásukban szerzett tapasztalatokat hasznosítani kell. Lehetővé kell tenni, hogy a termelőszövetkezetek, a szocialista alapelvek betartása mellett, a helyi viszo­nyoknak megfelelően módosításokat eszközöljenek az alapszabályzatukban. Abban az esetben, ha a közös nagyüzemi állatállomány megteremtéséhez szükséges feltételekkel a termelőszövetkezet még nem rendelkezik, megengedhető, hogy egy ideig közös állatállomány nélkül működjék. Meg kell azonban követelni ebben az esetben is. hogy a közös állaftenvésztést reálisan megvalósítható időn belül célul tűzzék ki, a közös állattenyésztés alap­jainak megteremtését fő feladatnak tekintsék, jövedel­mük egy részét rendszeresen erre "élra fordítsák. Az ilyen szövetkezeteknél meg kell követelni azt is. hogy a tagok háztáji állatállományuk arányában a közösen mű­velt szántóterületre a közgyűlés által megadott mennyi­ségű istállótrágyát hordjanak ki. 3 Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk fő tömegei a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás útjára lépjenek, szükség van az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti for­mák eddiginél hathatósabb felkarolására és támogatá­sára. Az egyszerűbb szövetkezeti formák létrehívásának az a célja, hogy megkönnyítse az erősen tulajdonosi be­állítottságú dolgozó parasztok számára az utat a nagy­üzemi szocialista gazdasághoz. Ahol a meglevő mező­­gazdasági termelőszövetkezetek bővítésére, vagy újak alakítására megvannak az objektív és szubjektív felté­telek, azok szervezését kell minden erővel támogatni. Ahol azonban nincsenek meg ezek a feltételek, ott az alacsonyabb típusú szövetkezetek alakulását kell elő­segíteni. Az egyszerűbb szövetkezeti formák közül a legismer­tebb és a legelterjedtebb: az általános földművesszövet­kezet. Ez elsősorban felvásárló, értékesítő, fogyasztási és hitelszövetkezeti tevékenységet fejt ki, s a nagyszámú szakcsoport útján egyre kiterjedtebb a termelési tevé­kenysége is. A begyűjtés megszűntével igen nagy szerep vár a földmű vesszövetkezetek re a parasztság árukészle­tének felvásárlásával. Kívánatos, hogy egyre nagyobb szerepe legyen a különféle növénytermelési, hizlalási szerződéskötéseknél is. Ahhoz, hogy a földművesszövet­kezeti mozgalom valóban betöltse szövetkezeti funkcióit, a parasztsás széles rétegeit felölelő élő tömegmozgalom legven, s alkalmassá váljék az igazi szövetkezeti köz­­szellem kialakítására a faluban: mindenekelőtt az szük­séges, hogy a földművesszövetkezeteket megszabadítsuk az évek óta ráiuk rakódott bürokratikus, kincstári, hiva­tali boltjeilegtől. Ennek érdekében az is szükséges, hogy demokratikusan választott dolgozó paraszti vezetőségük legyen. A földművesszövetkezetek keretében kell a jelenle­ginél sokkal kiterjedtebben — létrehozni a termelési szövetkezés legegyszerűbb elemeit tartalmazó társuláso­st (géphasználati társulás, vízhasználati társulás stb.). valamint a kü'önféle szakszövetkezeteket, a tejszövet­­kezeteket stb. Ezek a terme’éshez szükséges beszerzése­ket és termékeik zömének értékesítését végzik közösen. Emellett bizonyos termelést elősegítő közös réltevékeny? séget is folytatnak (oéldául közös géphasználat); Ugyancsak a földművesszövetkezeiek keretében ala­kuljanak — de ha kérik, önálló működési engedélyt is kaphatnak — a szakcsoportok.. Ezek a társulásoknál nnv­­nyiban fejlettebbek, hogy a tiszta jövedelem e^v részét rendszeresen a közös vagyon fejlesztésére fordítják. Végül önálló szövetkezeti üzemként működnek a tér­re előcsrmnrtok, amelvek a mezőgazdasági termelés n-v. vaev néhány á^át koHektlvizálták, s a termelés e terü­letén a munkákat közösen végzik, a közös termelési ás tiszta jövedelmének nagyobb részét a végzett munka alabián osztják el. jövedelmük récéét rpodc-f-'-eceo a közös alap fejlesztésére fnrdítiák. közös beszerző és értékesítő tevékenységet fok-tatnak. A ferme’őesenorto­­kat. 6Zakpceporloknt és pevéb termelési társulásokat az állam olyan arányban támogassa, amilven arám-ban a kö-ös nagyüzemé termelés elemeit, kifejlesztik, közös be­ruházást végeznek. Az egyszerűbb szövetkezeti formák széleskörű iriter­jeszlésg elősegíti a parasztság kultúrszinvonalanak ar.e­lését, megismerteti velük a szövetkezés számtalan elő­nyét, megtanulják az egyéni gazdaságnál nagyobb mé­retekben való gondolkodást, s lehetővé teszi, hogy a szövetkezeti vagyon gyarapításával saját erőforrásukból a leendő termelőszövetkezetekre való áttérés anyagi alapjait megteremtsék. Ezért támogatni kell a paraszt­ság egyszerűbb szövetkezetek alakítására irányuló törek­véseit, meg kell szüntetni az ezzel kapcsolatban kiala­kult bizonytalanságot, ügyelni kell arra, hogy ezek ne váljanak kizsákmányoló jellegűvé és ne az egyéni gaz­daság konzerválására szolgáljanak, hanem valóban át­menetet képezzenek a termelőszövetkezet felé. 4. A nagyüzemi gazdálkodás fölényének bizonyításá­ban és az új termelőszövetkezetek alakításában döntő szerepük van a gépállomásoknak. A párt a mezőgazda­ság szocialista átalakításáért folytatott harcban a gép­állomásokat fontos bázisnak tekinti. Világosan látni kell azonban azt, hogy jelenleg ennek a feladatnak a gépállo­mások csak részben felelnek meg. Ezért mindenekelőtt meg kell javítani a gépállomások vezető és dolgozó kol­lektívájának szociális és politikai összetételét. El távolítani a gépállomásokról a politikailag megbíz! lan, az osztály idegen, a deklasszált és lumpen elemeket, mindenekelőtt azokat, akik az októberi ellenforradalom során szembefordultak népi demokráciánkkal. A gép­állomásokon népi demokráciánkhoz hű, szocialista meg­győződésükben tántoríthatatlan, becsületes agrárproletá­rok és ipari munkások dolgozzanak. Ezekre támaszkodva alakítsanak ki egészséges viszonyt a termelőszövetkeze­tekkel és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokkal. A termelőszövetkezetekkel való jó viszony kialakítása elsősorban azon múlik, hogy a gépállomások mennyiben képesek kellő időben, jó minőségben és olcsón elvé­gezni a szükséges munkákat. Ezért — bár fontos célkitű­zés. hogy a gépállomások bevételeikből fedezzék kiadá­saikat — az állam szükség esetén pénzügyi támogatással is járuljon hozzá ahhoz, hogy a gépállomások termelő­­szövetkezetek részére végzett munkáinak költsége ala­csony legyen. Emellett biztosítani kell, hogy a gépállo­másokon korszerű erő- és munkagépek nagy számban álljanak rendelkezésre. Ezért — ha a termelőszövetkezet kéri — a gépállomások az általuk ki nem használt, feles­leges munkagépeket adják bérbe a termelőszövetkeze­teknek. A gépállomások jó kapcsolatukat az egyéni pa­rasztsággal a gépi munka kiterjesztésén, a szervezett kúltúrmunkán stb. túl elsősorban azzal biztosítsák, hogv a gépállomási szolgált at ásókat a jelenleginél sokkal szé­lesebb területre terjesszék kJ. A mezőgazdasági termelő munkához szükséges szolgáltatásokon túl célszerű foko­zatosan áttérni az egyéb műszaki szolgáltatásokra is (kovács-, bognármunkák, kisgépjavítás és egyéb mű­szaki jellegű munkák stb). Ennek érdekében célszerű, ha a több község területén dolgozó gépállomások kihe­lyezett műhelyeket létesítenek. 5. A mezőgazdaság szocialista átalakításának az ered­­ménvesen működő nagyüzemek és a kisárutermelők kö­zötti egészséges verseny körülményei között kell végbe­menni. Ebben a versenyben az újonnan alakult mező­­gazdasági termelőszövetkezetek bizonyos mértékben hát­rányosabb feltételekkel indulnak, mint az egyéni gazda­ságok, mert üzemeik még nem épültek ki, szemben az évtizedek óta kialakult egyéni gazdaságokkal. Ezért az államnak megfelelő gazdasági politikával, mindenek­előtt hitelpolitikával elő kell segíteni, hogy ebben a ver­senyben a szövetkezeti gazdaságok minél előbb jelentős fölényt harcolhassanak ki a kisárutermelő gazdaságok­kal szemben. Olyan hitelpolitikát kell kialakítani, hogy a jövőben a termelőszövetkezet a termeléshez szükséges forgóeszközökhöz a hitelt az általa megtermelt árualap lekötésével szerezze. Az ilyen hitelpolitika a termelő­­szövetkezeteket az árutermelés növelésére ösztönzi. A kisárutermelő gazdaságok színvonalát lényegesen meg­haladó nagyüzemek létrehozása jelentős beruházást kö­vetel. Ezeket a beruházásokat egyedül paraszti eszkö­zökből sem a kapitalizmus, sem a szocializmus viszonyai között megvalósítani nem lehet. Szocialista körülmények között ez azt jelenti, hogy az államnak jelentős összege­ket kelt fordítani a szövetkezeti nagyüzemek létrehozá­sára. Ezért hazánkban az állam teherbirókepességének megfelelően maximálisra kell 'emelni a mezőgazdasági nagyüzemek korszerű berendezésekkel való ellátására szolgáló állami eszközök mennyiségét. Nyújtsunk a meg­alakuló új. kellő állóeszközökkel nem rendelkező ter­melőszövetkezeteknek (2—3 éven keresztül több részlet­ben) olyan mérvű állami indítóhiteleket, hogy az a pa­rasztságnak a nagyüzem létrehozására rendelkezésére álló saját eszközeivel együtt a nagyüzemű gazdálkodás feltételeit megfelelő színvonalon biztosítsa. A múlttal szemben e hitelek nagyobb része hosszúlejáratú legyen; 6. A korszerű szocialista nagyüzemek létrehozása a továbbiakban is szükségessé teszi a szétszórt parcellák nagyüzemi táblákban való tagosítását. Ezt azonban az elmúlt évektől eltérően úgy kell végrehajtani, hogy ne okozzon termelési bizonytalanságot. Ezért a nagyüzemi táblákba kerülő egyéni paraszti földekért teljes kártala­nítást kell fizetni abban az esetben, ha azon évelő kul­túra. beruházási létesítmények stb. vannak, vagy ha cserébe gvengébb minőségű, elhanyagoltabb stb. földet tudnak adni. A tagosítások a jövőben csak az érintett község vagy határrész dolgozó oarasztiai többségének kérésére hatjhatók végre. A jövőben tagosítások helyett sokkal kiterjedtebben kell alkalmazni az érdekeltek kölcsönös mca-’gyezésén alapuló önkéntes földcseréket, beleértve az adás-vétel útién történő cseréket is. (Folyt, köv.) ■ i muszkáti szultán haderői folytatják előnyomulásukat a» ontani imám főhadiszállása felé Manamah (Bahrein) (Reu ter). A muszkati szultán had erői az angol csapatok támo­gatásával folvtatiák a felkelt omani imám főhadiszállásá­nak: Nizva hegyi erődnek i bekerítését. A Robertson dandártábor­nok parancsnoksága alatt állt egjüttes haderők szerdán el­lenállás nélkül elfoglalták íz: falut, maid folytatták előnyo­mulásukat Firq felé, amelj három mérföldnyire van Niz­va erődjétől. A szultán omani hadsereg amelynek támaszpontja Fin "en volt, és am°ly az imá ‘estvérével: Talib Bin Ali-v július 15-én történt összecs­­oásban csatát vesztett, telj­­sen visszavonult az ellens. geskedések színhelyéről < most folyik Szoharban az ú jászervezése. Legfrissebb jelentések sz< rint a firqi repülőteret vak szípűjeg aláaknázták. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom